Én ezt komolyan nem hiszem el. Ki találhatta ki ezt az „adjunk egy második esélyt”dolgot? Erősen kétlem, hogy minden meghalt halálfalóm Cupidót játszott. De mégis, ki akarna egy zsíros hajú, mogorva bájitaltanárt férjéül? Na jó, ezt hagyjuk. Kezdjünk hozzá, úgy hamarabb a mennybe kerülök. A pokolba, egy hete, ha valaki azt mondja, hogy a mennybe fogok kívánkozni, én biztos megkínoztam volna. De akkor lássuk csak, milyen nők jönnek be Pitonnak? Te jó ég, és ha nem is heteroszexuális? Jaj, Voldemort, egyszer az életben légy egy kicsit optimista! Milyen életben, már meghaltam! Most már tényleg fejezd be. Térjünk a lényegre. Vajon Piton még mindig bájitaltanár? Változott valamit az élete a csata után? Talán egy újságban benne lesz. De mégis honnan szerezzek egy újságot? Itt a muglik közt nem hinném, hogy találnék mondjuk egy Prófétát. De hátha ők is észrevettek valamit. Tökéletes, pont itt van egy újságos. Ezt itt elveszem, na azért. Mért néz így az újságomra? Komolyan mintha valami csodát látna. Nem láttál még repülő tárgyat? Ja, tényleg, nem. Milyen régen voltam én muglik közt. Erre meg elfutott ez a szerencsétlen. Na mindegy.

Nézzük csak, mi van benne. Talán van valami érdekes benne. „Nagy összeütközés a Washington utcán.” Nagy cucc. „A diákok a mai napon újult erővel kezdik az iskolát” Van végre valami, ami engem is érdekel? Hmm, időjárás-jelentés. „Megszűnt az egy éve tartó rejtélyes köd az egész országban. A meteorológusok keresik a magyarázatot, de egyelőre tanácstalanok. Interjú a 9. oldalon…” Hát igen, a dementorjaim. Biztos visszavitték őket Azkabanba. De sok lényeges dolgot nem tudtam meg. De az biztos, hogy a halálfalóim feladták a harcot. Hát, csalódtam bennük. De legalább tudom, hogy Londonban vagyok, és hogy szeptember elseje. Hát, más megoldás nincs, a Roxfort Expressen elmegyek a Roxfortba. Addig is kitalálok valami tervet. Vagy azt, hogy mégis kivel hozzam össze.
A lényeg, hogy az a nő okos legyen. És szeresse a bájitalokat. Úgy legalább lesz egy jó témájuk, amiről órákat tudnak beszélgetni. Aztán a kinézete. Legyen szép, de azért nem muszáj egy szépségkirálynőnek lennie. A haj- meg szemszíne mindegy. Mégsem mehetek oda Perselushoz láthatatlanul, hogy „Hé, öregem, igyunk meg egy üveg Lángnyelv whiskeyt, és beszéljünk a nő-ügyeidről.” De hátha volt szó kettőnk közt ilyenekről, de nem hinném. A beavatása előtt sem, pedig akkor már majdnem jóban voltunk. Muszáj lesz valakit az iskolából választani. Nem hinném, hogy megtöri a régi szokását: szinte sosem mozdult ki a Roxfortból. Bár lehet, hogy így a háború végeztével változtat ezen? Főleg, hogy ha én is besegítek. De az kis nehézséget okozna, mert nem tudnám, hogy hova hoppanál, vagy én hova hoppanáltassam. Maradjunk az iskolánál, de végszükség esetén elviszem valahova. Nemsokára ott vagyok, pont időben. Fél 11 van. Akkor vegyük sorba. McGalagony: ki nem állhatják egymást. Bár állítólag Potter és Evans is utálták egymást. Legalábbis Evans Pottert. De ez akkor sem jó. Biztos lenne mindig veszekedés a házaik miatt. Nézzük tovább. Bimba ki van zárva, Trelawney is. Nincs más tanárnő a Roxfortban?! Ez nem lehet! Ja, még ott van Madam Pomfrey, de ő sem valami jó. Valakit biztos kihagytam. Majd meglátom a beosztás alatt.

És itt is vagyok, King’s Cross pályaudvar. És igen, 9. és 10. vágány. Akkor ez a fal lesz az. Jé, ott jönnek Luciusék. Hát persze, a fia, Draco most 7. éves. Milyen jó halálfaló lett volna belőle is. Draco átment a falon, aztán Narcissa. Lucius, nem ismerek rád. Kikíséred a fiadat, és még lovagiaskodsz is? Milyen régen mentem át ezen a falon. És még mindig ugyanazt a vonatot használják. Hát, már vannak itt páran. Úgy látszik Luciusék sietnek, már el is búcsúztak. Nézzük csak, mit csinál Draco. Felszállt, feltette a csomagját és lejött. Keres valakit. Biztos a haverjait. Észrevett valakit, és elindult… Granger felé! Ezek jóban vannak, vagy mi?! Nem, biztos csak lesz egy adag sárvérűzés, meg gúnyolódás. Az jó szórakozás lesz és az egészet hallhatom innen, egy lépésnyire tőlük.

- Szevasz, Granger!
- Szia, Draco. Hallom nem szoksz át a Hermionéra. – Mi ez a kedves mosoly? És mi az, hogy Draco?
- Ja, bocsi, Hermione.
- Kösz. Milyen volt a nyarad?
- A csata után? Egész jó volt. Már apám se erőltette a párbajleckéket. Gondolom felfogta, hogy meg tudom védeni magam. Már most már nem is kell nagyon mitől félni,
- Apád hogyan viselte a veszteséget?
- Nem olyan rosszul. Sokkal rosszabbra számítottam.
- Akkor jó. Bocsi, jöttek Harryék. Fura, hogy időben.
- Ejnye Granger, ne légy gonosz. Menj nyugodtan, Blaise is itt van már valahol.
- Oké. Akkor majd még dumálunk. Szia, Draco.
- Viszlát, Gran.. vagyis Hermione.
Na ilyenkor jó, hogy ha láthatatlan valaki. Biztos nagyon döbbent fejet vágok. Ezek ilyen jóban vannak?! Vajon még mi változott a csata óta? Ha megtudom, hogy Perselus már rózsaszín talárba jár, akkor én húzok a pokolba. De mégis, ki gondolta volna, hogy Draco pont a sárvérűvel lesz jóban. A végén még össze is jönnek. Végül is Granger értelmes, már amennyit meséltek róla. És szebb lett, mint 6 évvel ezelőtt. Mennyit jelentkezett az SVK órán. És az ügyefogyott Mógus meg csak adta neki a pontokat.
Ideje lesz már felszállni a vonatra. Milyen szokatlan, hogy csak egyszerűen átsuhogok az ajtón. És elindultunk. Eddig biztos mindenki megtalálta a helyét. Akkor kezdjük a felfedező utat. Gondolom ezek elsősök, eléggé megszeppenve néznek egymásra. Vajon akkor mit tennének, hogyha felemelem azt a könyvet? Ezt az ijedt arcot! Biztos nem lesznek griffendélesek. Menjünk is tovább. Kevés ismerős arc van. Itt vannak Dracóék. Aztán megint egy csomó ismeretlen. És Potterék. Ha tudnád, hogy mennyire megátkoználak. Te itt ülsz nyugodtan, nekem meg egy idióta társkeresési projekten kell dolgoznom. Hol igazságos ez? És még itt van Granger meg két Weasley, legalábbis eléggé vörösek. Nocsak-nocsak, Longbottom túlélte a háborút. Vajon min röhöghetnek ennyire?

- Emlékeztek még harmadikban Lupin első órájára? – Potter nosztalgiázik, hogy milyen megható. - Tudjátok, Neville mumusára! Azt megnézném még egyszer.
- Tényleg! Én voltam akkor a segédje.
- Kár, hogy nem láthatta az egész suli. De vicces elmesélve is.
- Akkor annyi lett volna a denevér óráinak. Biztos mindenki azon röhögött volna. Megérdemelné az a szemét, vén...
- Jaj, Ron, befejeznéd?
- Jaj, Hermione, befejeznéd?- ez az utánzás nem volt valami hiteles, Weasley. – Nem értem mért véded őt állandóan.
- És meg azt nem értem, hogy mért nem lehet leszállni róla. Kiderült, hogy ártatlan, és még csak nem is olyan öreg. Szerintem még 40 sincs.
- Vigyázz, Hermione, a végén még azt hiszem, hogy belezúgtál Pitonba. De ugye ez nem igaz, Herm..
- Itt a büféskocsi. Kértek valami édességet, gyerekek?
- Én kérnék egy csokibékát és…

Ebből elég is volt. Még egy percet biztos nem bírtam volna Potterrel egy légtérben, de ez a beszélgetés érdekes volt. A kis sárvérű és Piton? Nem is tudom, van benne valami…