Hogy nekem mennyire jó ötleteim vannak, komolyan. Ez, hogy menjek Grangerrel, nagyon bejött. Ki gondolta volna, hogy ez a Trelawney megint igazat jósol? A többiek még csak nem is tudják, hogy mennyire. Sőt, valószínűleg sosem tudják meg. Nem mintha annyira sajnálnám. Sosem voltam oda a jóslástanért, most emiatt nem lesz a kedvencem. Nem valami értelmes mágiaág. Csak megmondod vele, hogy mi fog történni, ennyi. És itt a kérdés: mi fog történni a büntetőmunkán? Kellene valami jó terv. El kell azt érnem, hogy legalább egy nagyon gyengéd kötődés kialakuljon. Ha az meglesz, akkor kicsit simábban mennek majd a dolgok, legalábbis remélem. Ami a legfontosabb, hogy ne tegyenek semmi szokatlant. Úgy a végén még feltűnik az egyiküknek a másik furcsasága. Aszta, hogy eltelt az idő. Mindjárt nyolc óra. Na jó, még van addig több mint négy óra. Nézzük csak, mit csinál Granger.

***

Végre háromnegyed nyolc van. Milyen megható búcsúzkodás Potteréktől. Olyan fejet vágnak, mintha Granger a halálba készülne. Ennyire rettegnek Pitontól? Tényleg nem volt egy szelíd halálfaló, de hogyha figyelembe vesszük, hogy a fehér oldalon állt, nem nagyon fogadják el. Meg tudom őket érteni, hiszen ki akarna egy ilyen denevérrel jóban lenni? Nem foghatja a többiekre, mert ő sem fut a többiek társasága után. Na, Granger már itt is van. Kicsit idegesnek tűnik. Kopogj már! Végre.
- Jöjjön be, Miss. Granger!
Szép nagy sóhaj volt, ennyire nem kell parázni, sárvérű. Tessék, Piton már első nap dolgozatokat javít, ez azért már túlzás!
- Rendben, idejében megjött. Mint látja, idekészítettem néhány üstöt, ami tavaly nem lett megtisztítva. Pucolja meg őket varázslat nélkül, hogyha végzett, akkor szóljon, és még kap munkát. Ajánlom, hogy kezdjen hozzá, nem akarom egész éjjel az ügyetlenkedését figyelni!

Erre mit mondhatnék. Perselus az mindig Perselus marad. Valamit akkor is ki kéne találnom, hogy még közelebb legyenek egymáshoz. Várjunk csak, Grangernek mindig ilyen vörös volt az arca? Kár, hogy nem tudom, hogy mire gondol. Sőt, hogyha visszagondolok, ma bájitaltan után eléggé csendes volt. Mintha nagyon elgondolkozott volna valamin, vagy valami nagyon meglepte. Van itt egy pár lehetőség. Mondjuk az, hogy már első nap büntetőmunkát kapott? Nem hinném, attól nem lenne ennyire zavarban. Talán hallott valamit órán? Alig szóltak egymáshoz, tehát ez is kizárva. Ennyire hatással volt rá egy félig meztelen felsőtest? Talán igen, mert nem mindennap láthatja így Pitont.

Láttam, Granger! Pitonra pillantottál, igaz, hogy csak pár másodpercre, de láttam, és még jobban elpirultál. Jól alakulnak itt a dolgok, legalábbis Granger részéről. Azt nem mondom, hogy belezúgott Pitonba, de legalább tetszik neki. Ez sem teljesen biztos, de a jelek szerint igaz, valamennyire. Már csak Piton maradt. Ő nehezebb lesz. Nagyon kéne az a sokáig tartó büntetőmunka. Egy nyugodt pillanatban beszélgetni kezdenek, összejönnek, és összeházasodnak. Nem lesz ez olyan nehéz, mint amilyennek az elején gondoltam. De mért kapjon büntetőmunkát? A cipőfűző már túlságosan feltűnő lenne. Granger készen is van a pucolással. Miért nem szól végre Pitonnak? Nagyon nézi, úgy elmerengve.
- Igen, Miss. Granger? – Lebuktál, sárvérű.
- Én csak… befejeztem a munkát.
- A többi munkára nem maradt ideje. Várom holnap ugyanekkor.
- Értettem, professzor. Jó éjt!
- Viszlát, Granger.
Na, a holnap miatt nem kell aggódni. Igaz, hogy most nem történt semmi különös, de megérte. Nem mindennap látja az ember Grangert így megdöbbenve. Nagyon nem számított rá. Ha jól emlékszem holnap nem lesz közös órájuk, csak a büntetőmunka. Hátha akkor előrébb jutok valamennyivel.

***

- Jöjjön be, Granger.
- Jó estét, professzor!
- Itt vannak az alapanyagok, készítsen egy adag sebforrasztót. Ez lesz a mai feladata.
Ez a nap nagyon eseménytelenül telt el. Granger nem mondott semmi különöset, nem történt semmi. Remélem, most majd történik valami. Az állandó együttlétet még nem találtam ki, de jó lenne már valami…
- Még valami, Granger. Drága igazgatónőnk megparancsolta, hogy az egyik hetedéves diák hetente egyszer főzzön a Szent Mungó számára bájitalokat. Igaz, hogy vége van a háborúnak, de sosem lehet tudni, hogy mikor tör ki egy másik. Ha nem vállalja el, akkor vegye úgy, hogy ez a büntetőmunka része.
- Természetesen elvállalom, nem kell rögtön büntetőmunkával fenyegetőzni.
- Figyelmeztetlek, Granger, ettől még kaphatsz büntetőmunkát, hogyha pimaszkodsz. Elég a lazsálásból, folytasd a munkát.
- Nem tudom, ki kezdte dicsérgetni a másikat. – Valakinek nagyon megeredt a nyelve. Ezt lehetett volna még halkabban, hogy ne hallja meg Pit…
- Mit mondott, Granger? – Ilyen pimaszság után erősebb hangnemre számítottam.
- Semmit, professzor.
- Ha nincs semmi mondanivalója, akkor most már igazán folytathatná a munkáját.
Ez szép haladás volt. Még sosem hallottam Pitont ilyen sokáig társalogni valakivel, és ez még nem is volt nagyon veszekedés. Szinte teljesen normális hangnem volt.

- Végeztem, professzor!
- Rendben. Akkor legközelebb jöjjön egy hét múlva, de akkor hat órára. De ha úgy érzi, hogy túlságosan is megterhelő feladat lesz számára, akkor szóljon.
- Mintha nem rég azt mondta volna, hogy kötelező jönnöm. Nem hinném, hogy megterhelne, hiszen csak heti egy óráról van szó.
- Akkor várom egy hét múlva, de a rossz magaviseletet nem tűröm el.
- Értettem, professzor. Akkor jó éjt!
- Magának is, Granger!
Milyen szépen alakulnak itt a dolgok. Meg van az állandó közös munka, és még csak nem is én irányítottam az eseményeket. Csak a kezdő lökés az enyém. Simán elmehettem volna dolgozni valami társkereső szolgálatba, hiszen szinte profi vagyok!