- Jaj, most aztán nagyon megleptél! Rá aztán nem számítottam. Öhm… aranyosak lennétek együtt! – Weasley, ne! Nem kéne győzködni.
- Mi? Ginny, nyugi! Teljesen félreértettél! Csak azt akartam mondani, hogy Draco összeírt egy listát, hogy milyen pasik illenek hozzám. Igaz, ő is rajta van, de semmi több.
- Oké, értem, de végül is nem lettetek volna egy rossz pár.
- Nem, Draco csak egy jó barát. Különben is, mondta, hogy ő is úgy néz rám, mint egy barátra.
- Akkor minden rendben. Ha egy éve azt mondja valaki, hogy ilyen jóban lesztek, én kiröhögtem volna az illetőt.
- Mióta kiderült, hogy velünk van, vagyis volt, a főhadiszállásra költöztették és jóba lettünk. Akkor úgy emlékszem, hogy még Romániában voltatok.
- Ja igen, tényleg. Emlékszem, hogy Ron mennyire ki volt, hogy ott látta.
- Na és Harry? Hogyha nem lettek volna ott Fredék, akkor nem hinném, hogy sérülés nélkül megúszták volna.
- Igen, ő volt a másik. Az is eléggé rosszul jött, hogy a szakításunk után tudtuk meg, hogy ő is jön Charlie-hoz. Akkor még nagyon reménykedtem, hogy újra összejövünk.
- Most már nem? Pedig mindenki úgy gondolja, hogy ti majd egyszer összeházasodtok.
- Meg persze azt is, hogy te meg Ron, de én nem nyaggatlak ezzel. Egyébként már nem szeretem úgy Harryt, mint régen, csak mint egy közeli barát. Ő megváltozott, én is, minden.
- Harry is így gondolja? Nekem nem szokott erről beszélni, legfeljebb talán Ronnak.
- Nem tudom, nem nagyon beszélgetünk mostanában. Amúgy is, már más valaki van előtérben.
- Komolyan? Eddig erről miért nem tudtam?
- Mert… nem nagyon tudtunk beszélgetni, és még eléggé friss a dolog.
- Oké, de mondd már el, hogy ki az!
- Rendben, de muszáj titokban tartanod! Harryék miatt is, meg úgy mindenki miatt.
- Nyugi, nem mondom el nekik.
- Én is jobban megismertem Dracót, eléggé jóban lettünk. Már három napja járunk…
- Tényleg? Ez tök jó! Gratulálok!
- Köszi!
- Mondjuk Draco elmondhatta volna, hisz egy csomó szünetben együtt vagyunk.
- Párszor már szóba került, hogy neked el kéne mondani, de eddig tényleg senkinek sem mondtuk el. Így most csak te tudsz róla, és ez pont jó, hisz mindkettőnkkel jóban vagy. Ronék még jobb, hogy ha nem tudják, hisz eléggé utálják Dracót.
- Nem mondom el senkinek, és légyszi, még ne mondd Dracónak, hogy tudom. Megviccelem egy kicsit.

- Csak aztán nehogy féltékeny kell legyek, igaz, nem vagyok olyan típus. Most már engem kitárgyaltunk, térjünk vissza rád. Mi van azzal a listával?
- Tessék, nézd meg. Nem gondoltam végig, de…
- Merlinre! Pitont is felírta?!
- Én is meglepődtem. Gondoltam, hogy belerak egy tanárt is, de hogy pont Pitont.
- Ez nem ér, hogy Draco írta össze a listát, mert alig ismerem őket.
- Nem baj, először úgy is átgondolom, hogy kik jöhetnek szóba, de most már megyek lefeküdni. Holnap nehéz napom lesz, hogyha mindketten megtámadtok.
- Ne légy szemét! Ezért holnap azt is meg fogod bánni, hogy egyáltalán megszülettél, Granger!
- Húú, nagyon kezdesz elmardekárosodni, Ginerva. Rossz hatással van rád Draco.
- Igen, sárvérű? Hiába menekülsz, holnap úgy is elkaplak.
- Most aztán tényleg megijedtem. Ebben az esetben, hogy ne legyenek a mardekárosok többségben, hívom a fekete hercegemet, Pitont, hogy megmentsen.
Már el is felejtettem, hogy a tizenéves kor (vagy inkább kór?), ezzel jár. Egy röhögtetőátoktól sem röhög ennyit az ember.
- Már tényleg megyek. Jó éjt, Ginny!
- Neked is! Aztán vigyázz, hogy a kedves fekete lovagod a denevér természetének köszönhetően nehogy éjjel jöjjön megmenteni.
- Van egy olyan érzésem, hogy emiatt nem kell aggódni. Majd pont egy griffendélest fog megmenteni. Szia!
- Szia!

Ez a nap nagyon jól alakult, bár eléggé meglepett Draco választása. Mondjuk nem rossz csaj ez a Weasley, de attól még Weasley. Úgy látszik Luciusnak nem sikerült jól belevernie a vérségi tanokat. De legalább aranyvérű a csaj, és így legalább listából egyet már ki is húztak. Most 16,6% esélyem van arra, hogy Pitont választják. Azt várhatják, hogy elkezdem nekik hallhatóan énekelni, hogy „Draco és Weasley, vegyétek már észre: Granger leginkább Pitonnal illik össze.” Leginkább kettejük kezében van az ügy e része, szóval muszáj őt választani. Piton meg rám marad. Őt majd elintézem… valahogy.

***

Elérkeztünk a várva várt pillanatig. SVK lesz, amikor Granger az ifjabb Malfoyjal ül. Ha Lupin megint gyakorolni akar, én komolyan megkínzom. Fura, hogy visszaengedték tanítani. Granger elmosolyodott, de úgy mardekárosan. Valami történik itt.
- Tényleg, tegnap volt egy kis szabadidőm, így végiggondoltam a listán lévő embereket és választottam. – Mikor? Nem is emlékszem ilyenre… Granger, csak óvatosan.
- Komolyan? Miért nem ezzel kezdted? Ki lesz az?
- Te, Draco. Nem érdekel, hogyha van csajod, akkor is megszerezlek magamnak, még ha bele halok is. Az eszköz sem érdekel. Lehet az szép szó, szerelmi bájital, vagy Imperio. Szóval vigyázz, Malfoy. – Nem idegesítem fel magam. Tudom, hogy ez csak egy vicc… ugye? Igaz, eléggé élethűen adta elő, de biztos ez az a „megviccelés”, amit a kis Weasleynek mondott. Legalábbis remélem.
- Khm, Hermione… én örülök, hogy ilyen hamar választottál, de úgy gondoltam, hogy majd megbeszéljük, hogy ki mennyire illik hozzád, és mennyire nem… Meg persze azt is, hogy szabad-e egyáltalán… Én már mondani akartam, de nem olyan régi dolog, hogy már pár…
- El sem hiszem, hogy komolyan bevetted! Csak vicceltem! Nem választottam még senkit a listáról! – Ez tényleg nagyon vicces, Granger.
- Eléggé hihető volt, az biztos, de ezért még megfizetsz!
- Megfizetek? Nem tudom, hogy ki nem mondta el, hogy összejött valakivel. Főleg, hogy az illetőt a másik is nagyon jól ismeri.
- Mi? Ja, gondolom Ginny elmondta. Figyelj, ne haragudj, amiért nem mondtam el, de tényleg úgy volt, hogy senkinek se mondjuk el.
- Nem haragszom, megértelek titeket. Miatta kellett olyan sokszor elhúznod, igaz?
- Szünetekben? Igen, de mivel titokban tartjuk, nagyon kell vigyáznunk, hogy le ne bukjunk.
- Azt hogy csináljátok? Nem lehet könnyű.
- Hidd el, tényleg nem az. Apám még régen adott egy láthatatlanná tévő köpenyt, amit odaadtam Ginnynek. Tőlem már tavaly megszokták, hogy szoktam egyedül mászkálni, így nyugodtan kereshetek egy üres termet, ahol elrejtőzhetünk.

- Te tényleg nagyon szőke vagy.
- Most meg miért? A termet bezárjuk, senki sem tudja kinyitni.
- Nem azért. A kiábrándító bűbájra nem gondoltál?
- Dehogynem, de Ginny még nem tudja.
- Akkor megtaníthatnád neki.
- Nem mindenki olyan nagyokos, hogy elsőre sikerüljön neki. Ők még nem tanulták, az meg milyen lenne már, hogy azért bukunk le, mert Ginnynek nem sikerült a kiábrándítója?
- Vicces lenne! Gondolj bele, mindenki azt látná, ahogy egy halovány Ginnyvel sétálsz a folyósón.
- Így tényleg vicces, de ha tényleg megtörténne, nem lenne az.
- Úgy tényleg nem, de most már menjünk, Lupin professzor is már megérkezett. – Lupint engedik tanítani a kórjával? Fura.
- Közben megnézhetjük a listát is. – Végre! Azt hittem teljesen elfelejtették.
- Tényleg, ezt teljesen elfelejtettem! – Tessék. Az óra végre elkezdődött, és remélhetőleg nem gyakorolnak.
- A gyakorlást folytatjuk, hisz a R.A.V.A.S.Z.-on leginkább gyakorlat lesz.

Ezt nem hiszem el. Miért kell pont most gyakorolni? Én tényleg megfojtom. Mit megfojtom? Megkínzom és megölöm. Régi szép emlékek. Jó, nyugodj meg, Tom. Ma végig Grangerrel maradok, nehogy lemaradjak bármilyen fontos beszélgetésről. A végén még megbeszélik a listát nélkülem. Igaz, hogy akkor csak a végeredmény tudnám meg, ha egyáltalán megtudom. Az idegeim már úgyis a végét járják. Néhány mugli szerint nem szabad a dühünket magunkba fojtani. Akkor mégis mit tegyek? Kész, elegem van! Eddig mindent magamba tartottam, de ennek már vége! Lupin… Stupor! Huh, ez jól esett, bár a Crucio sokkal megnyugtatóbb. Páran meglepődtek, de miért csak páran? Ja, értem én, azt hiszik, hogy valaki véletlenül találta el. Pedig ha tudnák, hogy mennyire pontos volt. Emlékszem, régen én nyertem a párbajversenyt. Ha SVK tanár lehettem volna, akkor én is rendeztem olyan versenyt. De hála Dumbledore-nak ez már csak füstbe ment terv lehet. Pedig én tényleg jó tanár lehettem volna, nem úgy, mint ez a Lupin. Nem, ő még egész jó, de Mógus tényleg katasztrófa volt, és ahogy hallottam Lockarc is, vagy hogy hívták.
Kopogott valaki. Ha diák, akkor jó sokat késett, de nem, egy manó.

- Elnézést, professzor, McGalagony igazgatónő hivatja.
- Rendben, köszönöm, Dobby. Nem mondta, hogy meddig tartana a megbeszélés?
- Nem, de azt igen, hogy nem ér vissza az óra végére, ezért engedje el a diákokat. – Vajon mi lehet ennyire sürgős?
- Köszönöm. Jövő hétre olvassátok el a második fejezetet, a következő órán folytatjuk.
Kíváncsi lennék, hogy mi lehet ennyire fontos, hogy nem várhatott pár percig, hisz már nemsokára vége az órának. Majdcsak megtudja Granger, és akkor én is tudni fogom. Mindjárt elmennek, Potterékat könnyen lerázták, jól elvannak azzal a manóval. Olyan ismerős, de nem tudom, hogy honnan. Megvan! Ez volt Malfoyék házimanója! Lucius elmesélte, hogy hogyan szabadult. Potternek mindenbe bele kell kötnie. Látom Draco nem volt oda érte, eléggé mérges szemmel nézi, a manó meg mindjárt szívrohamot kap. Sajnos mégsem, mert Granger kiment, és Draco is utána sietett. Ezt a szerencsét, a kis Weasleynek sincs órája. Itt várt minket a terem előtt. Tökéletes. Gyerünk, gyerünk, keressetek egy üres termet, vagy bármit, ahol nyugodtan megbeszélhetjük azt a listát. Igen, azt megbeszéltétek, hogy most Weasleynek nem kell rejtőznie, mert hogy Granger is itt van, és mindenki egy baráti összefutásnak nézi, nem pedig egy romantikus randinak. Ez az, elérkeztünk az üres terembe, sárvérű elővette a listát, és… Szent Malazár, ezt nem hiszem el!