9. fejezet Egy nagy megbeszélés
Miyo 2011.01.18. 06:45
Szent Malazár, ezt nem hiszem el! Végre elkezdték!
- Lássuk csak, vegyük sorban. Draco, aki egyből kiesik, mert foglalt. – Óriási megállapítás, Weasley. Gyerünk, folytasd csak. – Terry…
-… is egyből kiesik, utáljuk egymást.
- A gyűlöletet csak egy hajszál választja el a…
-… szerelemtől, tudom, de ez tényleg reménytelen.
- Miért utálod ennyire?
- Nem tudom, egyszerűen csak nem bírjuk egymást.
- Dehogynem tudod. Mivel Boot hollóhátas, ezért Flitwick kicsit jobban kedveli őt, mint Hermionét. Főleg, hogy Boot odavan a bűbájtanért, és ezt Flitwick is tudja, mert a pályaválasztásnál mondta neki.
- Ginny, ne higgy neki, nem ezért.
- Ginny, higgy nekem, pont ezért. – Ginny, nekem higgy, ezért húzd ki.
- Maradjunk annyiban, hogy ezért is. A lényegen nem változtat, őt is kihúzhatjuk. – Ügyes kislány.
- Jó, rendben, azért is, de…
- Hogy megmondtam!
-… de akkor folytassuk. Cormac McLaggen.
- Griffendéles, tudtommal nincs semmi bajod vele. – Remélem, rosszul tudod, Draco.
- Különösen nincs, de hatodikban volt egy kis nézeteltérésünk. Vele mentem Lumpsluck partijára. Nem volt valami jó partner.
- Erre nem is emlékszem.
- Én sem. Mi volt pontosan? – Kezdtek eltérni a lényegtől, Weasley.
- Áá, semmi különös. Ront akartam bosszantani, ezért vele mentem el.
- Jaj, tényleg. Ron nagyon ki volt akadva.
- Összefoglalva őt is kihúzhatjuk, mi?
- Igen, és úgy tudom, hogy összejött valakivel. Utána jön Blaise Zambini.
- Egyik haverom, jó fej. Szereti az átváltozástant. Aranyvérű, és…
-… és én neki mindig csak egy sárvérű leszek. Inkább húzzuk ki. – Ez az Granger, kezdesz belejönni, de a következőnél jól gondold meg, mit válaszolsz.
- Na jó, úgysem illik hozzád annyira.
- Akkor mit keres a listán?
- Kellett még egy mardekáros, és a többihez képest még mindig vele illessz össze a legjobban. Jobban örültél volna, hogyha Monstrót írom fel? Végül is szereti az SVK-t, igaz, csak azért, mert Lupin sosem szólítja fel, mert úgysem tudna válaszolni a kérdésre. Párbajnál meg Crackkal van, aki nem valami nagy ellenfél.
- Oké, igazad van. Miért is egy mardekárostól kértem tanácsokat, de most már mindegy.
- Hé!
- Seamus? – Seamus? Weasley, nem gondolod, hogy valaki kimaradt?
- Nem tudom. Semmi bajom sincs vele. – De mi van Pitonnal?!
- Jó, akkor ő marad.
- Ernie MacMillan? Szereti a sötét varázslatok kivédését.
- Van egy ötletem, miért. Még másodikban, mikor volt a párbajgyakorlás, a kígyóm Justin felé ment, ő meg pont mellette állt.
- Kígyód? Milyen kígyód?
- Amit a párbajszakkörön Potterre küldtem.
- Tényleg, hallottam erről. Hetekig mindenki erről beszélt, főleg, hogy utána volt az újabb támadás, de most inkább hagyjuk ezt a témát, ha lehet. – Hallom még nem tetted túl magad az ügyünkön.
- Ja, tényleg, bocsi.
- Semmi baj. Visszatérve Ernie-re, mit szólsz hozzá?
- Ez így annyira erőltetett. Kábé mintha egy háziállatot, vagy egy lakást választanék.
- Mi van Pitonnal? – Végre!
- Hogy-hogy mi van vele? Te hagytad ki, gondoltam, olyan reménytelennek látod a helyzetet, hogy inkább kihúztad.
- Dehogyis, sőt! Szereti a bájitaltant és a sötét varázslatokat, a kivédésükkel kapcsolatban nem vagyok biztos. Úgy tudom, átváltozástanból is jó. Talán rúnákat is szeret fejtegetni. Apa egyszer vett neki egy rúnákról szóló könyvet, igaz, csak azért, mert nem talált olyan bájitalost, ami még nincs meg Perselusnak.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vannak, bár, hogyha ő lett a keresztapád, érthető.
- Meg ott volt a halálfalóság is, de ennek szerencsére már vége. Na, mit szólsz hozzá?
- Draco, ő egy tanár!
- Tudom, de te mondtad, hogy lehet tanár is.
- Azt mondtam, hogy talán lehet tanár is, és mellesleg miért is kell azt tennem, amit Ron mond? Ha én azt mondanám neki, hogy mostantól mindig írja meg a háziját, nem hinném, hogy megteszi.
- Nem kell, de tényleg jó lenne neked egy pasi.
- Lehet, hogy jó lenne, de nem kéne erőltetni.
- Rendben, igazad van. Mi lenne, hogyha egy hónap alatt nincs semmi haladás, hagyjuk az egészet, és ezt Ronnal is megértetjük? – Weasley, ezt most szívd vissza!
- Oké, de ígérjétek meg!
- Megígérjük. – Reméltem, hogy legalább Draco nem ígér semmit. Erre tessék, egyszerre ígérget a kis Weasleyvel.
- Akkor Pitonnal csak az a bajod, hogy tanár?
- Csak?! Ez azért eléggé nagy akadály, nem gondolod? Ki is csaphatnának minket, ha kiderülne.
- Milyen előre gondolkodik valaki. Már úgy is vetted, hogy összejöttetek. – Szép volt, Weasley!
- Micsoda? Én úgy értettem, hogy…
- Mindegy, hogy értetted. Akkor a sorrend: Piton, Ernie, Seamus.
- Sorrend? Minek sorrend?
- Annak, hogy ha Pitonnál nagyon reménytelen, legyen meg a következő választott is.
- Egy valamit elfelejtettél. Egy hónap alatt nem fogok három pasira nyomulni.
- Nem biztos, hogy mindhárom sorra kerül, de van egy ötletem. – Mit csinál? Három részre tépte a listát! Valamiket ír rá. Most már értem. Granger kihúzza, hogy ki legyen az. Szent Malazár! Mi van, hogyha nem Pitont húzza? - Gyerünk, húzzál egyet!
- Nem jó ez a sorrend? Miért húzzak? – Ez az, Granger, beszéld le róla!
- Inkább bízzuk ezt a szerencsére, de hogyha ennyire akarod Pitont, nem muszáj.
- Húzok. – Nagyon nem lesz ez így jó! Draco már összerázta a kezében, Granger most húz egyet. Muszáj lesz a kezembe venni a dolgokat.
- Na, ki az?
- Perselus Piton…
- Szuper, akkor marad minden.
- Nem tudom, mi lesz ebből.
- Nyugi, hogyha mondjuk, kicsapnának titeket, hagyatkozz ránk.
- Kösz, biztos nagyon sokat segítene, de ott még nem tartunk.
- Szerintem sem segít majd sokat, de legalább felajánlottam.
- Oké, én most már mentem.
- Hova? Pitonhoz?
- Dehogyis! Átváltozástan lesz. Nektek nem lesz semmilyen órátok?
- Nekem nem, és Ginnynek sem. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan eltelik az idő.
- Akkor majd később még beszélünk. Sziasztok!
- Szia!
- Szia! Nos, Ginny, mit szólsz?
- Nem tudom, biztos, hogy jó lesz neki Piton? Már ha egyáltalán összejönnek.
- Persze, ismerem Perselust. Nem is gondolnád, mennyire összeillenek. Meg ez a sorshúzás is összejött.
- Ha nem őt húzta volna, akkor mi lenne?
- Semmi, nem változott volna a sorrend. Mit csinálsz a következő óráig?
- Semmi különöset, talán találkozok egy szőkével.
- Helyes válasz, viszont intézkedem róla, hogy nagyon is különleges legyen.
- Luna eléggé különleges, szóval nem kell intézkedned.
- Luna?
- Igen, tudod, az évfolyamtársam, Luna Lovegood.
- Tudom, hogy ki az, de azt hittem, rám gondoltál.
- Jól hitted, csak vicceltem.
- Mondtam már, hogy imádom a vicceid, Ginerva?
- Nem, de talán most nincs órája, és megkereshetném.
- Úgy sem fogod.
- Győzz meg, hogy ne keressem.
- Oké, de előbb menjünk a parkba.
Komolyan azt hittem, soha nem mennek el. Jobban átgondolva nem választott rosszul. Igaz, hogy nem a legjobb családból, de legalább aranyvérű. Még szerencse, hogy Piton nem az, különben lemondhatnék Grangerről, és kereshetnék egy hozzávaló aranyvérűt. Végre célegyenesben vagyok, már csak Pitont kéne kicsit puhítani. Tényleg, vajon Granger akkor is Pitont húzta volna, hogyha nem bűvölöm el a cetlit? Nézzük csak… és igen. Akkor ez csak biztonsági óvintézkedés volt. Nem baj, így is eleget kockáztatok, hisz a kis sárvérű bármikor lemondhat Pitonról, de ez nem fog előfordulni. Remélem.
|