- Szabad! Nyitva van! – kiáltott ki Sora, kezében a nyakláncokkal.
Mivel a fürdőben állt, nem láthatta ki az. Szegény halál sápadt lett, amikor újra belepillantott a tükörbe.
- Leon! A szívrohamot hozod rám! – mérgelődött a lány.
- Sajnálom – mondta egy halvány félmosoly kíséretében, de nem úgy tűnt, hogy tényleg sajnálná.

Leon itt a lány kezében tartott nyakláncokra nézett.
- Mit akarsz? Nem érek rá! – faggatta még mindig mérgesen Sora Leont.
- Látom, nem tudod eldönteni, melyik ékszert vedd fel – felelte, figyelmen kívül hagyva a lány kérdését.
Sora egy kicsit zavartan lepillantott a kezeiben markolt drágaságokra.
- Igen, erről az apróságról megfeledkeztem. De mondd, már végre mit szeretnél, mert el fogok késni a buliról! – Sorának most jutott eszébe, hogy még Fantomot is ki kell szabadítania rabságából.
- Nem fogsz elkésni. Kalos limuzint küldetett értünk, ezt próbáltam egész nap elmondani, de, te folyton eltűntél a szemem elől – ezt már hideg, kimért hangján mondta.
- Tényleg? – kérdezett vissza meglepetten.
- Amúgy hoztam neked valamit – megint kikerülte Sora kérdését.
- Miiit? Mutiii! – kérlelte démonát az angyal.
- Fordulj meg! – parancsolt rá Leon.
Sora szó nélkül engedelmeskedett. Nagyon kíváncsi volt, mit hozhatott neki a Halálisten. Elámult, mikor látta mit kap. A férfi a nyakába tett egy gyönyörű nyakláncot. Hirtelen azt se tudta mit mondjon.

- Ezt… hogyhogy… miért? – kérdezte Sora.
- Egy angyal nem mehet nyaklánc nélkül a bálba – felelte Leon, és ma már másodszor mosolyodott el.

Igen. Sora egy nyakláncot kapott Leontól. De nem is akármilyet! Ezüstláncon volt egy fehérarany medál. A medál egy angyalkát ábrázolt. Sora nem értette miért kapta pontosan, de ez most nem érdekelte. Örült, hogy Leont mosolyogni látja, na meg persze az új nyaklánca illet a ruhájához.

Lent már kicsit türelmetlen volt a limuzin sofőrje, így dudált egy jó nagyot. Mindkét fiatal rögtön visszatért a gondolataiból. Leon a limuzin előtt megdicsérte Sorát, hogy milyen szép. A lányt váratlanul érte a dicséret, hamar pírba szökött az arcára.

A színpad felé vezető úton nem szóltak egymáshoz, a sofőr csodálkozására, hisz Sorának mindig alig áll be a szája. Mikor a limuzin a vörös szőnyeg elé ért rögtön vakuk ezrei villogtak. A páros befelé menet beállt egy-két képhez. Persze Sora lemaradt, mert autogramot osztott. Mikor ő is beért, elcsodálkozott, hogy milyen szépen fel van díszítve a színpad.

Kalos megdicsérte a társulatot szorgalmáért és kijelentette, hogy nem engedi a társulatot szabadságra. El lehet képzelni milyen lelkes fogadtatásban volt része Kalos beszédének!

Mindenki jól elvolt. Kalos és Sarah az egyik sarokban andalogtak. Marion Jonathannal “táncolt” nagy vidáman. Sora Laylaval beszélgetett az innivalók mellett, ugyanezt tette Leon és Yuri is csak náluk komoly dolgokról volt szó. Anna egy kis csoportot szórakoztatott a tréfáival. May Kennel veszekedett, hogy kell neki egy külön öltöző. Rosetta az új darabbal kapcsolatban beszélgetett Miaval.

Szóval tényleg mindenki jól szórakozott, addig ameddig egy kisebb tömeg be nem rontott.

Rögtön lerohanták Kalost és Saraht, hogy együtt vannak-e? Sorát hogy mi a következő szerepe, Laylat hogy ő is szerepel-e a következő előadásban? Mindenki teljesen fáradt volt, már amikor minden riporter elment. Nem volt kedvük tovább bulizni, így mindenki elindult hazafelé.

Leon felajánlotta, hazakíséri Sorát. Ken kicsit ferde szemmel nézett, de belenyugodott hogy Sora nem olyan buta hogy elfogadja az ajánlatot. Akkorát tévedett! Leesett az álla, amikor Sora igent mondott, még May is abbahagyta a méltatlankodását.

A diákszállás felé menet Sora és Leon jól elbeszélgettek, a többi lány pedig, irigykedve ment mögöttük.

Sora ajtajában a Halálisten egy puszit adott az angyalnak és távozott. Sora teljesen ledermedt, a többieknek is tátva maradt a szája. Végül mindenki feleszmélt és ment aludni. Sora is bement a szobájába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés