Egyre hangosabb kopogás lett úrrá a folyosón. Egyenletesen mozgó alak jelent meg a félhomályban. Térdig érő fekete szoknyája, passzolt az úgyszintén fekete harisnyájához. Nem a legjobb választás volt a magassarkú; ugyanis esett kint az eső, néhol jó nagy tócsákat képezve. A közeledő fiatal nőt ez nem zavarta, inkább azon izgult, hogy felvegyék ide. Még nagyon korán volt. A lámpákat sem kapcsolták fel a folyosón, ami nap közben nagy rohangálások szemtanúja. Egy-két ablak adott némi beáramló fényt. Az illető megállt egy ajtó előtt. Megigazította piros kabátját, mely alatt fehér top volt. Elég furcsa öltözködési mód. Kint hűvös szél fújt, mely elhessegette a viharfelhőket. Ez a jelenség itt mindennapos.

A nő bekopogott az ajtón.
- Szabad – jött az egyértelmű válasz.
- Jó reggelt kívánok! Angelika Nagara vagyok – illedelmesen köszönt és bemutatkozott.
- Jó reggelt! David Gadsor vagyok, a Wonder Színpad igazgatója. Örülök, hogy megismerhetem! – egy mosoly kíséretében kezet fogtak.
Magas és izmos teste volt, barna haja a szemébe lógott. 20-as éveit taposhatta. A férfi helyet mutatott a nőnek, akinek úgyszintén barna haja volt. Csak annyi különbséggel, hogy a háta közepéig ért és göndör volt.
- Nagyon sajnálom, de fölöslegesen fáradt ide. Nincs szabad munkánk – kezdte szomorúan. – Szívesen felvenném, de ez nem olyan nagy Cirkusz, mint a francia La Royal vagy az amerikai Kaleido Színpad. Kisebb anyagi gondjaink vannak és az is lehetséges, hogy be kell zárni a Wonder kapuit. Sajnos ezért nem tudok állást biztosítani – fejezte be mondanivalóját.
- Értem – felelte elkeseredetten a nő. – Azt hiszem akkor én távozok. Viszlát! – felállt és elindult kifelé az irodából.

A Wonder Cirkusz tényleg kisebb volt. A hírneve is. Ennél fogva nem túl nagy területet foglalt el. Magába foglalt egy kis parkot, magát a Színpadot és a mögötte lévő két edzőtermet. A szállás fél órányi gyaloglásra volt, mely egy hatalmas magánházból volt kialakítva. A földszinten volt a konyha az ebédlő és a nappali. Az első emeleten voltak elszállásolva a fiúk, azért mert itt kevesebb szoba volt. A lányokat mindig is jobban érdekelte az artista élet. Az első emeleten voltak a fürdőszobák is. Kevés volt belőlük, ezért közösködtek. Csak az artistáknak volt itt szállása.

A fiatal nő az edzőtermek felé indult, mert fényt látott kiszűrődni onnan. Halkan benyitott. Aki bent gyakorolt nem vette észre. Egy nagyon szép, ugrást hajtott végre, a következő mutatványt viszont elhibázta.
- Ugorj magasabbra, nagyobb lendülettel – tanácsolta Angelika.
- Ki vagy te, hogy dirigálj nekem?! – ugrott le a hálóból a lány.
- Senki – suttogta a nő maga elé, megfordult és kifelé indult.
- Tina! Tedd azt amit a kisasszony mondott! – lépett be az ajtón David, aki eddig hallgatózott.
- Nem vagyok én egy csicskás! – pörölt főnökével a lány.
- Akkor, szedheted a sátorfád! – szólt vissza David.
- Hmf! – morcosan ment vissza a trapézra.
Sikeresen mutatta be az ugrást.
- De hisz ez … – álmélkodott a lány – Először sikerült ez a mutatvány!
- Gratulálok Tina! – örvendezett alkalmazottával együtt a főnök.
Angelika fél szemmel kísérte az eseményeket és most tényleg kifelé indult.
- Hová mész? – futott elé Tina.
- A főnököd elég világosan a tudtomra adta, hogy nem tud állást adni nekem. Gratulálok, hogy sikerült az ugrásod!
- Ha megfelel, két hónap próbaidőre fel tudom venni artistának – szólt David a nőnek.
- Sajnálom, de én soha többé nem lépek színpadra – felelte szomorúan a nő.
- Akkor miért jött állásinterjúra? – kérdezte megrökönyödve David.
- Reméltem, hogy felvesz háttérmunkásnak, például kellékesnek – jött a válasz.
- Mondok én jobbat – szólt közbe Tina -, légy artista tanár!
- Ez nagyon jó ötlet! – helyeselt David. – Elvállalja?
- Rendben, de a múltamról ne kérdezzetek! – egyezett bele Angelika.

Egy héttel ezelőtt.

- Anya, befested a hajam? – kérdezte Sora.
- Ugyan minek, kicsim? Nagyon szép a hajad így is.
- Anya! Ezt már megbeszéltük. Soha többé nem megyek vissza a Színpadhoz. Új életet kezdtem azzal, hogy eljöttem. Kívülről és belülről egyaránt megváltozok! – Sora teljesen biztos volt az elhatározásában.

A mi angyalunk hajszíne barnára változott. Egész nap az új megjelenésével és viselkedésével foglalkozott. A bankszámlájáról levette az összes pénzt. Ma este utazik tovább. A szüleinél eddig csak telefonon keresték. Lelkiállapota teljesen megváltozott, más színben látja már a világot. Nem tud senkiben sem megbízni. Nem azt mondanám, hogy Leon sorsát követi, hogy teljesen magába fordul és nem törődik senkivel. Sorában még mindig ott lakik az angyal, csak kétségek között. Olyan, mint mikor vadászidény
van és szegény őzikének a saját életét kell mentenie, de akkor is gondol a társaira, még ha nem is tud nekik segíteni. Sora is így van, csak ő most saját magát menti. Biztos benne, hogy új életében ugyan úgy kell másokon segítenie, de először a saját érzéseit rendezi. Most ő lett az első, saját magának. Nála ilyesmi nagyon ritkán esik meg.

Eközben a Kaleido falai között nagy a rohangálás. Van aki új címmel a kezében rohan a megadott helyre, van aki épp most érkezik vissza. Mindenki Sorát keresi. A lány szülei nem árulták el, hogy náluk van Sora. Kalos viszont rajta kapta a lányt amikor levette a bankszámlájáról a pénzt. Viszont a lány is tudta, hogy nem tart sokáig hollétének titka, ezért sietett minél hamarabb eltűnni Japánból.

Addig is senki nem gyakorolt a színpadnál, kényszerszünet volt. Leont megpróbálták visszahívni, de megint nemet mondott. Pedig elmondták neki, hogy Sora örökre elment. Természetesen Leon meglepődött rajta.

A Halálisten gondolatai:

Ugyan ne érezz lelkiismeret furdalást!
Kelleti magát előtted, aztán másokat
puszilgat! Saját maga döntött így! Én
eljöttem, hogy nyugodt legyen a lelkem.
Így járt!

Leon gondolatai:

Ne! Neee! Hogy tehettem ezt?! Túl messzire
megyek! A Halálisten lassan felemészt.
Szegény Sora! Elment, otthagyta az álmát,
csakis miattam. Érzéketlen vagyok!
Hogy tehettem ilyet?

A Halálisten gondolatai:

Megtettem! Így járt! Vigyázz Franciaország!
Itt jön a Halálisten! Felejtsd el! Csak egy
futókaland, úgy mint a többi! Csak egy trófea!
Szánalmas kis önérzetem még bajba kerül!
Meg amúgy is! Sokkal jobban mozgok a
trapézon mióta megtettem. A lelkem már szabad.
Kit érdekel mi lesz vele!

Leon gondolatai:

Hogy lehetek ennyire nagyképű? Szegény, lehet,
hogy egyedül van a nagy világban! Miért tettem?

Leon hiába rágódott gondolatain, a Halálisten győzedelmeskedett felette.

Kalos teljesen kétségbe esett. Sora után repült Japánba, de a szülők továbbra is tagadtak mindent. Sürgősen ki kell találni valamit, hogy ne menjen újra csődbe a Kaleido Stage.

Vendégszereplőt kell találni,
míg valakit le nem szerződtetünk.
Azért Sora szerződését nem
érvénytelenítem, hátha visszajön.
Amúgy, meg miért ment el?
Miért hagyta el az álmát?
Semmit se értek.
Te jó ég! Még Kenneth urat is
értesíteni kell. Már egy hét, hogy
Sora elment. A nagy világot is
értesíteni kell. Mi lesz itt?!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés