Másnap reggel Hatty kis híján szívrohamot kapott, amikor meglátta úrnője érintetlen ágyát. Apró sikkantással hoppanált a szomszéd szobába, ahol majdnem feldöntötte hites urát. Már épp rá akart ripakodni, de a manó arcán elterülő széles mosoly beléfojtotta a szót. Követte a férje tekintetét és meglátta, ahogy Draco és Hermione egymást átölelve alszanak. A nő feje a szőke varázsló vállán nyugodott, aki szorosan magához húzta a fiatal boszorkányt. A két manó összenézett, majd csendesen távoztak.
Draco ébredt fel elsőként, mindig is korábban kelt, mint Hermione. Az első mozdulatával a boszorkányért nyúlt és elmosolyodott, mikor megérezte, hogy a lány ott fekszik mellette. A gyengéd érintésre Hermione közelebb bújt a varázslóhoz, aki magához ölelte őt. Belefúrta az orrát a griffendéles álomillatú hajzuhatagába. Ez volt az első valóságosan együtt töltött éjszakájuk, ami nélkülözött minden testiséget, egyszerűen csak a bizalomról és az elfogadásról szólt.
A boszorkány is ébredezni kezdett. Amikor megérezte maga mellett a mardekáros testét, ösztönösen húzódott hozzá még közelebb. Ahogy kinyitotta a szemét, Draco mosolygó arcával találta szemben magát.
- Jó reggelt!
- Neked is, Draco!
- Jól aludtál?
- Ó, igen – mosolyodott el a griffendéles is, aki olyan volt, mint egy jóllakott macska.
- Látod, mindketten túléltük – suttogta a varázsló.
- Efelől nem is voltak kétségeim.
- Valóban?
- Ha mondom!
- Kávét?
- Nálad?
- Nálam.
- A teraszon?
- A teraszon. Ha jól látom, már kinn is van a két bögre.
- Kettő?
- Meg két szék.
- Két szék?
- Te reggel mindent megismételsz?
- Nem tudom – vonta meg a vállát a nő. – Még sosem ébredtem…- hallgatott el zavartan.
A szőke varázsló mosolya még szélesebb lett, de válasz helyett csak megpuszilta felesége orrát.

**

Az aurorparancsnokságon nagy nyüzsgés fogadta Dracót. Egyenesen a portaszolgálatos boszorkány felé vette az irányt, és határozott hangon szólalt meg:
- Harry Pottert keresem.
- Mr. Potter várja önt, Mr. Malfoy?
- Nem, de biztos vagyok benne, hogy azonnal fogad.
A boszorkány kétkedő arccal nézett a mardekárosra, de azért repített egy üzenő pergament Harryhez.
A varázskellék hamar visszatért, és Harry hangján szólalt meg:
- Engedje be Mr. Malfoyt, Matilda. Draco, gyere a harmadik emelet háromszázkettes szobájába!
A mardekáros bólintott a portás boszorkánynak és a lépcső felé indult. Harry a szoba előtt várta a férfit.
- Valami baj van? – kérdezte rögtön, amint Malfoy elég közel ért hozzá.
- Nem, baj nincs, csak lenne néhány kérdésem – felelte a férfi.
- Hermione jól van?
- Persze, nincs semmi baja. Elkísértem reggel a minisztériumba, tőle jöttem hozzád, Potter. Miért kérdezed?
- Hát, az utóbbi időben néha olyan furcsán viselkedett – vonta meg a vállát a griffendéles. – Azt hittem, valami nincs rendben közöttetek.
- Ne aggódj, Potter, minden rendben van. Legalábbis azon vagyunk, hogy rendben legyen. De mondd csak, mióta érdekel téged a magánéletem?
- Amióta az egyik legjobb barátom feleségül ment hozzád. Ezzel, mint egy járulékos bónuszként, sajnos téged is megkaptalak – mosolyodott el az auror és visszalépett az irodájába.
- Hé, neked humorod is van? – kérdezett vissza a mardekáros, de egy halvány mosoly az ő ajkain is feltűnt, ahogy követte a férfit.
- Akad, Malfoy, de azt csak a barátoknak tartogatom – felelt Harry. – Ülj le, kérlek, és mondd el, miért jöttél!
Miután Draco befejezte a mondandóját, Harry felnevetett.
- Malfoy, kétszer is kiütötted Nottot Hermione miatt? A végén még kiderül, hogy tényleg szereted!
- Ez nem vicces, Potter! – morgott a szőke varázsló. – Miért, te nem tennéd meg Ginny miatt?
- Ez nem kérdés, hát persze, hogy megtenném! De ti, hogy is mondjam… nem szívleltétek egymást Hermionéval, ezért kissé furcsa a heves reagálásod.
- Hermione a feleségem, és nekem kötelességem megvédeni őt.
- Jó, ez csak duma. Ezt már hallottam. De mi az igazság?
- Potter, fájó szívvel kell elmondanom neked, hogy a történet ezen részéhez egy fikarcnyi közöd sincs! – A régi mardekáros mosoly terült szét a szőke varázsló ajkán. – Ami téged is érint az az, hogy utána nézel, mit és merre csinált Nott a kérdéses időpontokban. Ennyi, és nem több.

Harry elvigyorodott.
Hát persze, hogy beleszerettél, te balfék! Hermione csodás teremtés, ha vetted volna a fáradságot, hogy megismerd már évekkel ezelőtt, ott a Roxfortban, talán a sok baj is elkerül! Melletted állt volna, mint ahogy Ron és én mellettem! Merlinre, de sokszor visszatartott azoktól a megfontolatlan lépésektől minket, amikbe nélküle biztos belebotlottunk volna!
Draco csak magában mosolygott Harry gondolatain, és azon is, hogy a híres aurornak eszébe sem jutott lezárni az elméjét.
Hiszen annak idején ő akart barátkozni a lánnyal, de ezt pont a Potter és közte fennálló utálat akadályozta, később pedig már a saját sértettsége gátolta meg benne, hogy keresse a barna hajú boszorkány társaságát. Amit viszont nem tudott kitörölni magából, az a tiltott vonzalom volt, amit a lány iránt érzett. Mennyire figyelnie kellett magára, amikor az apja vagy épp Voldemort legilimentálta! Egyszer az apja észrevett valamit, és kérdőre vonta, hogy mit keres a gondolatai között Potter sárvérű barátnője. Azzal tudta kivédeni, hogy azt hazudta az idősebb Malfoynak, azon morfondírozik, hogyan tudná igazából megkínozni Grangert, megbüntetni, amiért ellenkezni mert vele. Az apja mosolyogva fogadta a magyarázatot, és tanácsokkal látta el a fiát. Draco még most is beleborzongott, hogy micsoda embertelen kínzásoknak tette volna ki az apja Granger törékeny testét és lelkét.
- Hahó!
Harry keze ott kalimpált Malfoy orra előtt.
- Igen? Itt vagyok, Potter!
A fekete hajú varázsló felnevetett.
- Ha jól látom, Malfoy, te is feliratkoztál arra a speciális griffendéles kurzusra, ahogy nevezted! Magántanárnőhöz jársz?
Draco gúnyosan elhúzta a száját.
- Nem értem, Potter, hogy Granger mit szeret benned. Kifejezetten rosszmájú vagy! – Ezzel felállt és elindult az ajtó felé. - Ja, és mielőtt elfelejteném: várom a baglyodat, ha megtudsz valamit Nottal kapcsolatban!
- Rendben, Malfoy, utána nézek. A hétvégén jöttök Hermionéval? Ronék évfordulóját ünnepeljük.
- Persze, Potter, ott leszünk! – felelte a férfi, és elhagyta az irodát.

Miután Malfoy távozott, Harry elmosolyodott.
Malfoy, Malfoy, komolyan azt hitted, hogy nem veszem észre, hogy legilimentáltál? Tudod, vannak gondolatok, amiket egyszerűbb szó nélkül, közvetlenül átadni, főleg akkor, ha egyébként elég furán venné ki magát a beszélgetés. Hiába, na, Potter, ezt a feladatot remekül megoldottad! dicsérte meg önmagát a griffendéles.

Hermione napja édes kábultságban telt. Borzasztóan büszke volt magára, hogy meg merte tenni. Át mert menni a mardekáros szobájába és el merte neki mondani a titkát. Némiképp csökkentette a büszkeségét, hogy mint kiderült, Draco majdnem az első naptól fogva tudott az éjjeli látogatásairól. Most is elmosolyodott, ahogy felidézte az éjszakai és a reggeli beszélgetésüket.
Merlinre, micsoda egy csaló mardekáros! Tudta, hogy mit művelek éjszakánként, és mégsem vágta a fejemhez! Vajon mire gondolt az első alkalommal? Komolyan azért nem szólt, hogy ne ijesszen el? Neki is jó volt, hogy együtt aludtunk? Miért is mondana mást? Ha zavartam volna, biztos elküld. Nem olyan ember, aki tűri a neki nem tetsző dolgokat! Milyen békés, amikor alszik…
Hirtelen egy pergamentekercs tűnt fel előtte. Amikor jobban megnézte, felismerte Ginny írását a lapon. Érdeklődve bontotta ki az üzenetet.
„Szia, Hermione! A hétvégén számítunk rátok, Ronék most ünneplik, hogy harmadik éve együtt vannak. Remélem, most semmi sem jön közbe, ha már az eljegyzési partit kihagytátok! Mellesleg, kaptam egy nagyon jó tanácsot, amivel orvosolni tudnám, hogy eddig elkerült minket a gyermekáldás, és szeretném, ha megbeszélnénk! Komolyan érdekel, hogy szerinted működőképes-e. Puszi: Ginny”

Hermione elgondolkozva nézte a pergament és elhatározta, hogy akár Dracóval, akár Draco nélkül, de ő bizony ott lesz a hétvégén az Odúban.

Chris lépett be az irodába.
- Hoztam egy kávét neked is – sétált mosolyogva a boszorkányhoz. – Lemegyünk a parkba meginni?
- Rendben! – állt fel mosolyogva Hermione.
A két boszorkány lesétált a minisztérium udvarára. A helyet némi varázslattal felturbózták, leginkább egy ősparkra emlékeztetett. A megszokott padhoz sétáltak, de alig ültek le, amikor Ron tűnt fel, és határozott léptekkel feléjük indult. Chris összehúzott szemmel nézett az aurorra.
- Valami munka? – kérdezett rá rögvest, köszönés nélkül a férfira.
- Sziasztok! Nem, nem igazán. Hermionét akarom meghívni a hétvégére az Odúba, lesz egy kis ünnepség.
- Szia, Ron! Tényleg szeretnéd, hogy ott legyek? – nézett fel rá a padról a boszorkány.
- Igen. Luna kérdezte, hogy mi bajom van veled, mert olyan hülyén viselkedem már hetek óta.
Chris óvatosan felállt, és szinte észrevétlenül eloldalgott. Úgy gondolta, hogy ez a beszélgetés nem tartozik rá.
- Ülj le, Ron!
A vörös hajú varázsló csak megrázta a fejét.
- Nem, Hermione, nem akarok leülni, csak el akarom mondani neked, hogy nagyon tapló módon viselkedtem veled. Tulajdonképpen örülök annak, hogy találtál valakit, akiben annyira megbízol, hogy repkedsz vele a seprűjén. Ami viszont nem tetszik, az az, hogy ez a valaki egy mardekáros, ráadásul azok közül is a legelvetemültebb, Draco Malfoy!
- Nem tudom, Ron, mire számítottál! Az az elvetemült mardekáros a férjem – felelte nyugodtan a boszorkány –, aki mellesleg nagyon más, mint amilyennek mi ismertük, vagy ismerni véltük. Igazad van, megbízom benne annyira, mint benned vagy Harryben. Sosem hittem volna, hogy ez valaha be fog következni, de egyáltalán nem bánom, hogy megismertem Malfoynak ezt az oldalát is. Egyszerűen fantasztikusnak tartom, hogy mindennek ellenére ember tudott maradni!
Ron komoly képpel hallgatta a lányt, de mégsem tudta megállni, hogy ellenkezzen.
- Malfoy, mint fantasztikus ember? Nem tudom, miről beszélsz…
- Ron…
- Ne. Engedd, hogy befejezzem! Hermione, elfogadom a döntésedet és elfogadom a férjedet. Szeretném, ha helyreállna a barátságunk, és ha ehhez Malfoyt kell elviselnem, megteszem. Azt akartam, hogy ezt tudd!
- Köszönöm, Ron, ez sokat jelent nekem – mosolygott rá a boszorkány.
- Most megyek, mert tényleg csak beugrottam! – A férfi lehajolt és megpuszilta a lány arcát. – Vigyázz magadra, Hermione és gyertek el a hétvégén, rendben?
- Ott leszünk, Ron!
Amint az auror elment, Hermione háta mögött megszólalt egy ismerősen kimért hang.
- Hermione Granger - Malfoy, két percre magadra hagylak, és máris pasizol?
A nő elmosolyodott.
- Tudod, Malfoy, így járnak azok a férfiak, akik ébredés után nem sokkal valami mondvacsinált indokkal magukra hagyják a feleségüket! – felelt affektáló hangon.
A férfi felnevetett a hang hallatán.
- A barátodat látogattam meg, miután bekísértelek! Potter biztos igazolja, hogy nála voltam, és mivel nem vagyunk puszi pajtások, nyugodt szívvel elfogadhatod azt, amit mond. Most pedig, asszonyom, elvihetem ebédelni?
- Ó, Mr. Malfoy, lekötelezne vele. Majd éhen halok! – nézett fel mosolyogva a griffendéles Dracóra.
A férfi udvariasan felsegítette, és máris elhoppanált vele egy előkelő olasz étterembe.

Harry baglya már aznap, késő délután kopogtatott Draco kastélybeli dolgozószobájának ablakán. A mardekáros kényelmesen intett a pálcájával, mire az ablak kinyílt, és Hedvig berepülhetett az íróasztalra. Amint leoldotta a pergament, a férfi pár szem bagolycsemegét adott neki, majd türelmetlenül kinyitotta az üzenetet.
„ Igazad lehet, Malfoy, hogy gyanakszol Nottra. Egyik időpontban sem tartózkodott otthon, sőt, amikor ti Olaszországban voltatok, ő is elhagyta Angliát. Szeretném, ha nem tennél felelőtlen lépéseket, vasárnap megbeszéljük, hogyan tovább. Most az egyszer kérlek, ne menj fejjel a falnak, Hermione érdekében. Potter”
Draco keze ökölbe szorult olvasás közben.
Hát persze, hogy Nott keze van a dologban! Igazad van, Potter, ezt meg kell beszélnünk.
Válaszul lefirkantott néhány sort Harrynek, és útjára bocsátotta Hedviget.
**

Hermione alig fél órával a vacsora előtt ért haza. Azonnal a fürdőbe vette az irányt, mivel az ebédet követően az egész délutánt Chrisszel együtt egy kormos, itt-ott még parázsló épület átvizsgálásával töltötték. Megint akadt egy varázslópalánta, aki úgy gondolta, viccből tiltják a fekete varázslatot - mikor az olyan érdekes-, ezért a család hétvégi nyaralójában tett egy érdekes kísérletet. Mondani sem kell, a kis alak látta a kárát eme tevékenységének.
Hermione morgolódva dobálta le magáról a ruháit.
- Hatty! – Kiabált a manóért, aki halk pukkanással nyomban meg is jelent. - Kérlek, csinálj valamit a ruháimmal, olyan szaguk van, mintha az elmúlt hetet egy füstölőben töltöttem volna! Vidd ki őket innen, légy szíves!
- Igenis, kisasszony! – szedegette össze őket Hatty. - Majd Hatty megoldja, legyen csak nyugodt a kisasszony! Mindjárt jövök vissza!
- Köszönöm! – mosolygott rá a lány, és beállt a zuhany alá.
Miután lemosta magáról a kormot és a haját is megmosta, teleengedte a kádat forró vízzel és némi barackolajat cseppentett bele. Kellemesen elnyújtózkodott és behunyt szemmel élvezete a kényeztetést.
- Gyere be nyugodtan, itt vagyok még a kádban! – szólalt meg, mikor Hatty motoszkálását meghallotta a szobájából.
A léptek megtorpantak, majd lassan közeledtek a nyitott fürdőszobaajtó felé. Aztán megint elhalt a zaj.
- Szeretném, ha alaposan megmosnád a hátamat, úgy érzem, még mindig kormos vagyok! – mondta a manónak. – Mi van veled, elment a hangod?
Hatty nem válaszolt.
- Hatty, gyere már!
- Szeretnéd, ha szólnék neki?
Hermione fél másodperc alatt húzta össze magát negyedakkorára, mint amekkora valójában volt.
- Malfoy? Mit keresel itt? – szólalt meg döbbenten.
A férfi nem lépett be a fürdőbe, a nyitott ajtón kívülről jött a hangja.
- Beszélni akartam veled, de jobb ajánlatot kaptam. Nos, asszony, döntsd el: bemenjek, vagy ne menjek? - kérdezte mosolyogva Draco.