Hermione elnevette magát.
- Szerintem csak a szád nagy, Malfoy, eddig se mertél belépni!
Az ajtóban egyszerre megjelent a varázsló magas alakja.
- Csak a szám nagy? – kérdezte morogva hangon, de még mindig nem lépett be.
A griffendéles komoly harcot vívott magával. Nem tudta eldönteni, mit is szeretne. A megoldás ott volt mellette, a pálcája képében. Óvatosan magához vette és elsuttogott egy párakeltő bűbájt. A kis helyiségben szinte azonnal homály lett.
- Nos, akkor már jöhetsz is, hogy megmosd a hátam, Malfoy! - szólt nevető hangon.
A mardekárost szinte mellbe vágta a sűrű párafelhő. Óvatosan odalépett Hermionéhoz, és leült a kád szélére. A boszorkány felemelte a fürdőpamacsot és a férfi kezébe nyomta. Draco belemerítette a vízbe, és lassú, kimért mozdulatokkal kezdte lemosni a lány hátát. Hermione átadta magát az érintésének, behunyta a szemét és elmosolyodott.
Merlinre, sosem gondoltam volna, hogy egyszer az életben egy fürdőszobában találom magam Draco Malfoyjal, és ő a hátamat mossa egy fárasztó nap után! Komolyan jobban csinálja, mint Hatty!
Draco elmosolyodott a lány gondolatain.
- Hidd el, Granger, engem is meglep ez a szituáció, de mondhatom, hogy kellemesen! – mondta mosolyogva. – Izgalmas és némiképp veszélyes ez a helyzet, hiszen az is benne van a pakliban, hogy olyat teszek, amire nem is gondolsz!
A lány pajkos hangon válaszolt.
- Mire célzol pontosan?
- Mondjuk… lenyomlak a víz alá? – kérdezett vissza a férfi komiszan.
A griffendéles megdöbbent a válaszon.
- Belenyomsz a vízbe? – ismételte meg csodálkozva.
- Ühüm – dünnyögte Draco és próbált a feladatára koncentrálni, ami eléggé nehezére esett, hiszen az esze és természetesen a teste is nyugtázta, hogy Hermione a fürdőkádban van és ugye, nem visel semmit.
- Igazad van, Malfoy, ez a lehetőség meg sem fordult a fejemben!
- Igen, valószínűleg teljesen más irányba csapongtál – mondta a férfi, tipikusan, mint bagoly a verébnek.

Hermione elpirult, nem tudott mit válaszolni. Egyszerűen csak átadta magát a varázslónak és élvezte a finom érintéseit.
Draco ezalatt rendületlenül sikálta a lány hátát és be nem vallotta volna, hogy tőle is a vízbefojtás gondolata állt a legmesszebb.
- Hé, Granger, tűzpiros a hátad! Valami más területre kéne átmennem!
- Más… más területre? – dadogott a griffendéles.
- Igen, mondj egy másik testrészt, aminek a lemosásánál segítségre szorulsz!
- Nincs olyan – vágta rá a boszorkány.
- Sehol? – hallotta a férfi csalódott hangját.
- Sehol.
- Gondolkozz, boszorkány! – incselkedett Draco.
Hermione gondolatai ide-oda cikáztak. Megint olyan helyzetbe került, amiből nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud kikeveredni.
Már megint mit művelek? Rá sem ismerek magamra! Olyan merésznek érzem magam és mindig megjárom!
Draco ez alatt nem tétlenkedett. Levette a nő törölközőjét a fogasról és visszasétált vele a kádhoz.
- Na, gyere Granger, megtörölgetlek!
Hermione próbált láthatatlanná válni. A férfi kis híján hangosan felnevetett.
- Ne félj már, nem haraplak meg! – biztatta a boszorkányt.
- Te most szórakozol velem? – kérdezett rá a varázslóra. – Élvezed, ugye?
- Mi tagadás, nagyon is! Megint lemaradt a híres griffendéles bátorságod? – tette hozzá provokálóan.
Hermionét elfutotta a méreg.
- Azt hiszed, nem merem? A jó kislány Granger, ugye? - kérdezett vissza, ugyanakkor felállt és kilépett a kádból. – Akkor csak csodálkozz, nagyszájú mardekáros! – lépett még közelebb Dracóhoz.
A férfi azonnal ráterítette a törölközőt és finom mozdulatokkal elkezdte megtörölni a lány hátát. Érezte, ahogy Hermione remeg a karjaiban.
- Ne félj, Granger, nem foglak megenni! – súgta közvetlenül a lány fülébe, és még közelebb húzta magához. – Mérges vagy? – kérdezte halkan.
- Nem.
- Fázol?
- Nem.
- Akkor?
- Mi van akkor? – Hermione megkapaszkodott a férfi derekában.
- Mi a baj?
- Nincsen semmi baj.
- Hiszen remegsz.
- Tudom – bólintott a boszorkány.
- Nem a dühtől, és nem is attól, hogy fáznál.
A nő nem szólt, csak bólintott. Draco elgondolkozva támasztotta az állát a lány fejére.
- Akkor mégis mi váltja ki belőled?
- Nem tudod?
- Csak elhinni nem tudom.
- Pedig hidd csak el – a lány lehajtotta a fejét.
- Szégyelled magad? – kérdezte kedvesen a férfi.
- Nem tudom – válaszolt a lány. – Nem tudom azt sem, mit tegyek. Vagy mit ne tegyek. Teljesen elvesztem.

Draco lassan az álla alá nyújt, és felemelte a boszorkány fejét. Mélyen a szemébe nézett, majd nagyon komolyan, ugyanakkor lágyan beszélni kezdett.
- Semmi nincs, amit akaratod ellenére meg kellene tenned. Nem kell félned tőlem, hamarabb mennék neki egy hippogriffnek, minthogy téged bántsalak! Most megyek, majd a vacsoránál találkozunk. – Ezzel lehajtotta a fejét és megpuszilta a lány homlokát.
Már majdnem ellépett tőle, mikor Hermione megszólalt:
- Nem.
A férfi kérdőn nézett rá.
- Nem akarom, hogy elmenj. Azt akarom, hogy itt maradj velem. Azt akarom, hogy beváltsd a szavad! Azt akarom, hogy elvesszünk egymásban! Hozzád akarok tartozni. Minden értelemben.
- Mi lesz, ha reggelre megbánod?
- Remélem, nem lesz mit megbánnom.
Draco halványan elmosolyodott a lány megelőlegezett bizalmán.
- Miért bízol ennyire bennem?
- Hát… hallottam ezt–azt rólad a Roxfortban. A megbánás – ilyen értelemben –, nem szerepelt a hírekben.
Draco elmosolyodott.
- Amikor már azt hiszem, hogy nem tudsz meglepni, megteszed. A Griffendél üdvöskéje hallgatott pletykákat a rosszfiúkról?
- Csak arról, aki érdekelte – a lány észre sem vette az elszólást. – A Roxfort tele volt a hódításaid hírével. Minden boszorkány eldicsekedett vele, ha nálad töltötte az éjszakát. Vagy annak egy részét. Mindig mindenkit kidobtál utána – a lány arcán egy kis fintor futott át. – A könyvtárban is erről beszéltek. Nem tudtam elbújni…

Nem akarta meghallgatni a felesége szájából a hódításait, nem akart emlékezni. Draco ajka lezárta a boszorkányét. Hermione megremegett, de hamarosan viszonozta a csókot. A fiatal varázsló a karjaiba vette és kivitte a hálóba. Amikor letette, kissé elfordult és egy bonyolult záró bűbájt bocsátott az ajtóra, majd egy Disaudiót a szobára. Ma nem engedi meg, hogy megzavarják őket. Jöhet tűz, jöhetnek aurorok, jöhet a világ vége is, ők nem fognak ebből semmit sem érzékelni. Szorosan ölelte a lányt, és boszorkány is őt. Ahogy Hermione felnézett rá, Draco a vágytól csillogó szemében félelmet és kíváncsiságot látott. Szavak nélkül kért újabb megerősítést, amit a lány egy apró bólintással és simogató kezével adott meg. Bebarangolta Draco mellkasát, és amikor ez már nem volt elég, remegő kézzel kezdte el kigombolni a varázsló ingét. A férfi nem segített, csak hagyta, hogy a lány a saját vágyának engedve megérintse a szabaddá váló bőrfelületet, majd lassan az ajkaival járja be ugyanazt az utat, miközben mélyen beszívta a tiszta, férfias illatát. Lassan teljesen lesimogatta az inget a mardekárosról, aki behunyt szemmel élvezte a boszorkány érintését. Hermione egészen felbátorodott, amikor érezte Draco finom remegését, ahogy puszit nyomott a vállára, a nyakára vagy a mellkasára. Határozottan nyúlt a nadrágot tartó öv csatjához, ügyetlenül próbálva kicsatolni azt, és közben felnézett a föléje magasodó mardekárosra. Draco gyengéden figyelte a nő minden rezdülését, és a néma kérést meglátva egy mozdulattal kipattintotta a csatot. Hermione lassan lesimogatta róla a nadrágját is, míg Draco keze a nő vállát érintette, a nyakát simította, majd a hajába szaladt. Éhesen csapott le a szájára mialatt varázslattal megszabadult a cipőjétől és a zoknijától is, majd kilépett a feleslegessé váló nadrágjából. Hermione keze is belesimított a férfi puha hajába, kibontva az azt összekötő szalagot. Draco szeme teljesen elsötétült a vágytól. Lassan felemelte a kezét és kioldotta a lányt takaró törölközőt, ami dolga végezetten hullott a boszorkány bokájához. A mardekáros kissé lehajolt és felemelte a lányt, mialatt az ajkai rátapadtak a szájára. Óvatosan az ágyra döntötte Hermionét, és elhelyezkedett fölötte. A nyakát kezdte becézni, kezét rásimította a boszorkány mellére, onnan lesimogatott a derekára és a csípőjére. A kezét a szája követte. Hermione teste élénken reagált az érintésekre és csókokra, maga sem tudta, hogy ennyi érzékeny pontja van. Honnan is tudta volna, hiszen Draco volt az első, aki ezeket felfedezte! A nő keze is egyre bátrabban kalandozott a mardekáros testén, most épp a csípőjét érintette, majd egy határozott mozdulattal a tenyerét a férfi feszes fenekére simította. Draco halkan felnyögött az érintésre. Ő a lány combjának belső feléhez ért, ami ugyanezt váltotta ki Hermionéból. A lány teste ívbe feszült a varázsló simogató keze alatt, majd hirtelen megérezte a férfi érintését testének legérzékenyebb pontján. Ösztönösen visszarettent, de Draco gyengéd és mégis határozott mozdulataitól lassan újra elengedte magát. A csípőjén érezte a férfi vágyát, ami meglehetősen felerősítette az övét is. Öntudatlanul húzta közelebb a varázslót, aki lassan újra fölé kerekedett. Egy forró csókban forrtak össze, amikor Hermione megérezte Draco férfiasságát közvetlenül az ágyékánál. A férfi lassan elhelyezkedett kérdő pillantást vetve a lányra. Hermione magához húzta és megcsókolta őt. Draco határozott mozdulattal hatolt belé, majd amikor megérezte az ellenállást, mozdulatlanná vált. A boszorkányt váratlanul érte a fájdalom, de igyekezett elhessegetni magától. Szenvedélyesen átölelte a mardekárost és határozottan megemelte a csípőjét, ezzel mintegy a tudtára adva a varázslónak, hogy még nem jött el a pihenés ideje.
Draco óvatosabban próbált mozdulni, de a lány nem engedte. Mintegy kihívóan odaszorította magát a férfihez, aki emiatt újra mélyen belemerült a lány ölébe. A keze megkereste nőét, az ujjaik, akár a testük, összekulcsolódtak. Mindketten felvették a szerelem ősi ritmusát, hogy aztán kifulladva, egymás karjaiban lépjenek át az örökkévalóságba.

Lassan tértek magukhoz a csodás kábulatból. Hermione mozdulni is alig bírt a számára eddig ismeretlen fáradtságtól. Szorosan a férfi karjaiba bújt, fejét Draco vállán pihentette. A szőke varázsló fáradhatatlanul simogatta a lány hátát, vállát, karját, mindenét, amihez hozzáfért. A pálcája egy mozdulatával magukra terítette a lány takaróját és halkan megszólalt.
- Ne haragudj, ha fájdalmat…
- Csss! – tette az egyik ujját a lány a férfi szájára. – Nincs miért bocsánatot kérned!
- Lehettem volna óvatosabb veled! – felelt a mardekáros.
- Nem voltál durva. Mindig is így képzeltem el veled.
A férfi meghökkent.
- Hogy mondtad, Granger?
- Mindig is így képzeltem el veled – ismételte meg a nő bátran, de közben azért mégis mélyen elpirult.
- Te gondoltál rám így?
- Mint minden hormonálisan rendben lévő boszorkány a Roxfortban tizenhárom és hatvanhárom között!– nevetett halkan Hermione. – Azt ne mondd, hogy ti, varázslók nem térképeztétek fel a kínálatot! – tette hozzá incselkedve.
- Az más, a férfinak szabad! – felelt Draco szintén nevetve. - Milyen erkölcstelen népség lakta a Roxfortot! Sok kiéhezett boszorkány!
- Hé, Malfoy, már nem a tizenkilencedik században élünk! Természetes, hogy a nőknek is vannak ilyen irányú gondolataik!
- Kire gondoltál még?
- Mit gondolsz?
– Ne bosszants! – felelt a mardekáros kissé idegesen.– Incselkedsz ahelyett, hogy válaszolnál!
- Hát, tulajdonképpen talán Krum, meg persze Ron is.
A varázsló felhorkant.
- Kedvenc Weasleym, mint egy bumeráng, állandóan visszatér!
- Nincs okod féltékenységre! – simult hozzá a boszorkány.
Draco nem válaszolt, csak szorosan magához ölelte a lányt és szenvedélyesen megcsókolta.
Az éjszaka túlnyomó részét ébren töltötték, hol beszélgettek, hol szeretkeztek. Maguk sem tudták volna megmondani, mikor merültek végül álomba.

Amikor Hatty az este folyamán már sokadszorra pattant le a kisasszony ajtajáról, valószínűsítette, hogy a fiatalok ma este már nem akarnak vacsorázni. Mosolyogva hoppanált Patty mellé és boldogan számolt be róla, hogy a Malfoy kastélyban újra van egy hálószoba, amelyet a benne tartózkodó Malfoy fiatalúr többek között hoppanálás gátló bűbájjal tett megközelíthetetlenné.

Reggel Draco ébredt hamarabb. Óvatosan kicsusszant az ágyból és elment zuhanyozni. A lány fürdőszobája teljesen más volt, mint az övé; míg nála a sötétzöld szín volt a domináns, Hermione mindent világosra festetett. A bézs és a tejeskávészín volt a jellemző, de néhol megtörte némi arany is. A mardekáros belépett a zuhanyzóba és megnyitotta a csapokat. Élvezte, ahogy a majdnem forró víz végigzubog a testén. Behunyt szemmel, tapogatózva nyúlt a fürdőolajért, amikor egy puha kezet érzett a hátán, majd a griffendéles teljesen hozzásimult.
Szavak nélkül kezdték fürdetni egymást, ami inkább simogatás volt, mint valódi dörzsölés. Hermione mosolyogva nyugtázta, ahogy a keze alatt életre kelt a férfi teste. Draco szintén elmosolyodott, amikor a lány csiklandósan elhúzódott tőle, de épp csak annyira, hogy a testük azért érintkezzen. Halkan mormogva egy varázslatot elzárta a vizet, ölébe kapta a feleségét és visszavitte az ágyba.

Pár óra elmúltával, mikor már mindkettejük gyomra hangosan korgott, újfent felkeltek és lezuhanyoztak, majd kisétáltak a lány szobájához tartozó erkélyre. Összemosolyogtak, mikor látták, hogy a gondos manó-kezek már oda is készítették a kávéjukat. Még mindig nem beszéltek, de igazából nem volt szükségük szavakra. A köztük lévő csend bensőségessé tette az együttlétüket az első olyan reggelen, amikor valódi házaspárként itták a megkésett reggeli kávét. Alig fogyott el a forró ital, mikor Hatty és Patty jelent meg a „reggelivel”.
- Jó reggel, kisasszony, fiatalúr! – szólt mosolyogva Hatty.
- Jó reggelt nektek is!
- Hoztunk bőségesen ételt, Hatty tudja, este nem ettek semmit… biztos éhes a kisasszony és a fiatalúr is! – mosolygott szélesen a manó.
Hermione akaratlanul is elpirult, míg Draco szélesen elmosolyodott.
- Tudhattuk volna, Hatty, hogy a te éles szemed előtt semmi sem maradhat titokban.
- Nem az éles szeme Hattynek, hanem a hoppanálás gátló bűbáj a fejének! – felelte nevetve a manó. –Tegnap este Hatty többször visszapattant a kisasszony ajtajáról.
Erre már Hermione is elnevette magát.
- Hatty, te pótolhatatlan vagy!
- Hatty bízik ebben, kisasszony!
Az étkezés ezután jókedvvel telt el. Hermione már alig várta a hétvégét, amikor az Odúba mennek Dracóval. Már több perce lelkendezett, mikor a mardekáros félbeszakította.
- Hogy viselkedsz majd velem a barátaid előtt?
A lány kérdőn nézett rá.
- Hogy érted ezt?
- Ahogy kérdeztem. Idegenként, vagy sem?
- Miért viselkednénk úgy, mintha idegenek lennénk?
- Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem léptünk vissza!
- Nézd, Malfoy, lehet, hogy neked nem jelentett semmit az elmúlt éjszaka, de nekem nagyon is sokat – Hermione komolyan nézett a mardekárosra. – Nem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik köztünk, de nem bántam meg, hogy megtettük. Viszont azt is gondolom, hogy teljesen megváltoztatta a dolgokat közöttünk, ezek után nem viselkedhetünk úgy egymással, mint a túlparti idegenek.

A szőke varázsló elgondolkozva nézett a griffendélesre.
- Egyetértek veled, Granger, és csak hogy tudd, én sem hittem, hogy megtörténhet, de én sem bántam meg. Mindig is kihívás voltál a számomra. Az ártatlanságod, a pirulásaid, a félénkséged. Azt hittem, már túlestél az első alkalmon, hogy a félénkséged most csak annak szólt, hogy régen voltál együtt valakivel. Biztosan nem hiszed el, de örömmel tölt el, hogy tévedtem veled kapcsolatban. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, még büszke is vagyok rá, hogy én voltam az első, akinek odaadtad magad.
- Meglepsz, Malfoy! A végén még kiderül rólad, hogy egészen mély érzelmekre is képes vagy! – incselkedett lágy hangon a boszorkány.
A fiatal varázsló elmosolyodott.
- Mondtam már, nem áll jól neked az irónia! Kérlek, inkább hagyd meg nekem!
A griffendéles bólintott. A férfi gyönyörködve nézte a barna hajzuhatagot, ahogy megcsillant a napfényben. A barna szemekben huncutságot látott felvillanni, mire kérdőn húzta fel a szemöldökeit.
- Mi jár a fejedben, Granger?
- Hát, arra gondoltam, mi lesz, ha ennek az éjszakának lesz következménye?
- Mármint egy kis varázsló?
- Vagy egy kis boszorkány.
- Akkor azt kell mondjam, sajnos érvényét veszti az egyezség.
- Azaz?
- Akkor maradnod kell mellettem, életfogytiglan – felelt egyszerűen a mardekáros.
Hermionén kellemes borzongás futott keresztül. Hiszen ezzel nem ijesztette meg a férfi, sőt, inkább még vonzóbbá tette számára a lehetőséget.
Dehogyis akarnék elmenni, ha letelik az egy év! Majdnem bármit megtennék, hogy magamhoz láncoljam! De ebbe azért nem tartozik bele az, hogy így fogjam meg Malfoyt! Azt vallottam mindig is, hogy egy terhességet mindkét félnek akarnia kell, nem pedig kész tények elé állítva a férfit, belehajszolni a házasságba. Bár, ezzel már elkéstem, mi már házasok vagyunk! - a griffendéles elmosolyodott.
- Adok egy galleont a gondolataidért! – hallotta meg Draco hangját.
- Nem hallgatóztál? – kérdezett vissza még mindig mosolyogva.
A férfi nemlegesen rázta meg a fejét.
- Malfoy, van még mit tanulnod! Mindig a legjobb gondolataimról maradsz le!
- Merlinre, asszony, ne csúfolódjál velem!
- Így jártál, Mardekár gyöngye!
Draco épp szólásra nyitotta a száját, mikor Patty tűnt fel a teraszon.

- Fiatalúr, Mr. Potter van itt!
- Kísérd ide, Patty!
A fekete hajú varázsló két percen belül megjelent a teraszon.
- Jó reggelt, Harry! – állt fel Hermione mosolyogva és megölelte a barátját. – Mi szél hozott erre?
- Szia, Hermione! Beszélnem kell Malfoyjal!
- Zavarok? – nézett fel rá a lány.
- Hát, nem bánnám, ha nem lennél itt – felelte bocsánatkérő hangon Harry.
- Rendben, akkor magatokra hagylak titeket – válaszolt mosolyogva a boszorkány és a mardekáros mellé lépett. – Aztán nem szeretném, ha megint eltűnnél, mint Olaszországban! – mondta neki mosolyogva, majd egy könnyű puszit nyomott a férfi ajkaira és besétált a szobájába.
Draco elmosolyodott, majd amikor meglátta Harry vigyorgását, ráripakodott a fekete hajú varázslóra. - Mi tetszik ennyire, Potter?
- Amit láttam – felelt egyszerűen a férfi.
- Ülj le és mondd el, miért jöttél! Kávét?
- Köszönöm, elfogadom – telepedett le Harry Hermione megüresedett helyére. - Szóval, mint írtam neked, igazad lehet Nottal kapcsolatban, ezért szeretnék Hermionéra egy követő bűbájt szórni!
- Ehhez nem kell engedélyt kérned tőlem.
- Tudom, Malfoy, csak azt szeretném, ha segítenél rábeszélni Hermionét, hogy engedje meg! Úgy tűnik, az utóbbi időben csak azt látja helyesnek, amit te mondasz – fejezte be lemondó hangsúllyal.

A férfit úgy érintette Harry közlendője, mintha hájjal kenegetnék.
- Természetesen azon leszek, Potter! Én is jót akarok Gr… Hermionénak.
- Mondd csak, te mindig ilyen mérgesen mondod ki a nevét?
- Mérgesen?
- Aha, mindig grrr…- rel kezded – felelt vigyorogva Harry.
- Nagyon vicces! – horkant fel Draco, majd elnevette magát. – Hiába, a Granger jobban a számra áll.
- Akkor szólítsd úgy előttünk is, nem ezen múlik a dolog.
- Nahát, Potter, milyen igazad van! – felelte gúnyosan Draco.
- Ja, és ezt a leereszkedő malfoyos hangot is kár erőltetned. Mindannyian látjuk, hogy teljesen belehabarodtál Hermionéba, úgyhogy nyugodtan ismerd be magadnak is – folytatta a griffendéles. – Nem lepett meg a dolog, egyébként.
- Mi van Potter, valami pszichológusi végzettségre is szert tettél az utóbbi hetekben?
- Nem, Malfoy, korántsem. Csak van szemem és használom is. Hálás vagyok, hogy kirángattad Hermionét abból az érzelmi gödörből, amiben pár hete még igencsak benne volt. Nem tudom és nem is érdekel, hogyan csináltad, csak örülök, hogy újra mosolyog és jó a kedve! Még ha nehezemre is esik elfogadni, hogy ennek az az eredménye, hogy itt csókolgat előttem.
Draco kicsit csodálkozott Harry szókimondásán, hiszen soha nem beszéltek egymással ilyen dolgokról ennyire őszintén. Sőt, leginkább semmiről sem. Az utolsó mondat hallatán azonban elvigyorodott ő is.
- Hát, Potter, semmit sem adnak ingyen!
Hermione ebben a pillanatban jelent meg újra.
- Kijöhetek már? - kérdezte kedvesen a férfiakat.
- Persze! – nézett rá mosolyogva Harry. – Úgyis indulni akartam, Ginny el akar menni az Abszol-útra vásárolni – forgatta meg a szemeit.
- Oda nekünk is menni kell majd a napokban – bólintott Hermione és Dracóhoz fordult. – Ugye nem mondtad le a holnapi látogatásunkat?
- Miért tettem volna? Megbeszéltük, nem?
- De igen – mosolyodott el a boszorkány –, csak nem tudtam, hogy mennyire vesztetek most esetleg össze Harryvel – tette hozzá magyarázólag.
- Semennyire, Hermione – mosolygott vissza Harry. – De most tényleg megyek! Kösz a kávét, Malfoy!
- Bármikor, Potter.
A fekete hajú varázsló megpuszilta Hermione arcát és elhoppanált a kastélyból.