Hermione nehezen tért magához, sajgott az oldala és nagyon fájt mindkét csuklója. A szemhéját mázsásnak érezte, alig tudta kinyitni a szemeit. Félhomály vette körül és nedves, hideg levegő.
Hol vagyok? Olyan, mintha egy pincében lennék… az előbb még a tóparton voltam és Draco… Draco elkábított!
Lassan tért magához, szája kiszáradt, szomjas volt. Mintha olvasnának a gondolataiban, valaki egy poharat tartott a szájához. Először mohón kortyolni akart, de eszébe jutott a Stupor, ezért elfordította a fejét.
- Igyon nyugodtan, Mrs. Malfoy, nem célom megmérgezni magát!
A hang durva volt, sértette a fülét. Erőlködve nyitotta ki a szemét, és egy számára ismeretlen férfit látott.
- Ki maga?
- Nem emlékszik rám, asszonyom? Hiszen találkoztunk – felelt negédesen a férfi. – Igaz, Mr. Malfoy elhalványított engem, de én mégis köszöntem maguknak!
A lány lázasan kutatott az emlékeiben, majd hirtelen fény gyúlt az agyában.
- Az étteremben… ráköszönt Dracóra…
- Na, ugye, hogy emlékszik rám?
- Mit akar tőlem?
- Ó, ne féljen, asszonyom, nekem nem maga kell, hanem a tisztelt férje! Vele van elszámolni valóm!
- Akkor miért nem hozzá fordul?
- Ő elvette tőlem, amit a legjobban szerettem, én is elveszem tőle, amit a legjobban szeret.
Hermionénak nehezére esett, de felkacagott.
- Nos, nem akarom elkeseríteni, de nagyon rosszul gondolja! Malfoy engem szeret a legkevésbé!
- Dicséretes, hogy menteni próbálja a férjét, de sajnos ezzel elkésett!
- Nem menteni akarom, az igazat mondom. – Hermione remélte, hogy a férfi nem jártas a legilimentálásban. – Közöttünk csak üzleti alapon jött létre ez a házasság, semmit sem jelentek Malfoynak.
A férfi felnevetett.
- Kérem, ne nézzen ostobának, asszonyom!
- Nem, mi komolyan közömbösek vagyunk egymásnak! Leélünk együtt egy évet, és utána mindenki megy tovább egyedül! – Hermione nagyon remélte, hogy elég meggyőzően beszél.
Ekkor a férfi megcsóválta a fejét és hátraszólt.
- Igazat mond?
- Dehogyis mond igazat! Ez a sárvérű ribanc Draco ágyában tölti az éjszakáit!
- Alarik? – Hermione döbbenete határtalan volt. – Elárultad Dracót?
- Én árultam el őt? Ő árulta el a hagyományainkat! Egy sárvérű szukát hozott a házba, egy olyan házba, ami évszázadok óta a legelőkelőbb aranyvérűek otthona! – A szellem magából kikelve ordítozott a nővel.

Hermione agya lázasan kattogott. Mivel kezei a feje fölött össze voltak kötve, esélye sem volt megforgatni a gyűrűjét. Pedig valahogy értesítenie kell Dracót, hogy mi történt, és hogy ki az áruló.
- Ó, Mrs. Malfoy, nem szép magától, hogy hazudik nekem! – szólalt meg dorgálóan a férfi.
- Nem hazudtam, uram. Higgye el, nem jelentek semmit a férjemnek. Öljön meg, ha akar, attól még Malfoy nem fog idejönni és nem fog összetörni sem. Itt vagyok, mire vár?
- De kedvesem, én nem piszkolom be a kezem gyilkossággal!
- Maga nem tud varázsolni?
- De, tudok. Sőt… van egy emberem, aki szívesen kitekerné a maga bájos nyakacskáját. Ugye, Theo? – fordult most Nott felé.
A férfi szeme gyűlöletet sugárzott.
- Ó, Nott, hát persze! – morrant fel Hermione. – Miért is nem vagyok meglepve?
- Kitépem a nyelved, te szuka! – sziszegte a lány arcába.
Hermione nem tudott elfordulni, de épp ezért most először rendesen a szemébe nézett Nottnak.
Merlinre! Hiszen ez az ember Imperius alatt áll! Azt sem tudja, mit csinál!
- Ez az, Theo, üsd meg! – szólalt meg a férfi, mire Nott ököllel a lány arcába vágott.

Hermionét hirtelen borította el a fájdalom. Érezte, ahogy elered a vér az orrából. A férfi nem hagyta abba, újabb ütést kapott, ezúttal az oldalába. A boszorkány mindeközben elkeseredetten próbálta zsibbadt ujjaival megforgatni a karikagyűrűjét, de nem járt sikerrel.
- Elég lesz, Theo, hadd jusson egy kis levegőhöz! – hallotta ismét a férfi hangját.
Nott ütésre emelt keze lehanyatlott és visszalépett a férfi mellé.
- Nos, Mrs. Malfoy, folytathatjuk a beszélgetést?
Hermione érezte, ahogy elönti a düh.
- Beszélgetés? Én ezt nem nevezném annak! – köpte ki a szavakat.
A férfi felnevetett.
- Pedig ha tudná, mennyire élvezem!

**

Az aurorparancsnokságon nagy volt a nyüzsgés. Harry aktiválta a nyomkövető bűbájt, de az azt mutatta, hogy Hermione a Malfoy birtokon tartózkodik.
- Nincs otthon, Potter, akkor megtaláltam volna! – mondta ezredszerre is Draco. – Csinálj már valamit, Merlinre, a legjobb barátodról van szó!
- Higgadj le Malfoy, mindent megteszünk, hogy megtaláljuk!

**

Hermionénak nagyon fájt az álla, a szeme bedagadt, az orrából még mindig szivárgott a vér. Amikor néhány perce megrúgta Nottot, a férfi még erősebben vágott az öklével a nő lábára.
Alarik örömittasan kurjongatott minden egyes ütés után, biztatta Nottot, hogy alaposan csapjon oda, egy sárvérű szuka nem érdemel kíméletet.
Hermione már csak azzal volt elfoglalva, hogy valahogy megmozgassa a gyűrűt, de közben azt is szerette volna, ha Draco nem jön ide érte, és őt nem ölik meg.
Szinte öntudatlanul ingerelte maga ellen fogvatartóit, hátha ezzel megvédheti Dracót. Elmosolyodott, amikor képzeletében megjelent a férje arca, a fensőbbséges, de számára mégis kedves arc. Álmodozásából Nott újabb ütése térítette magához. A ruhája már cafatokban lógott, úgy érezte, minden csontja eltört, de nem adta meg magát.

**

- Van már valami?
- Malfoy, nem tudunk tőled dolgozni!
Draco fel-le rohangált, hol Pottert szidta, hol a haját tépte idegességében. Ron megértően nézett a félőrült férfira, most eszébe sem jutott piszkálódni Malfoyjal. A nyomkövető bűbájt próbálták épp bemérni, amikor Draco hirtelen felpattant.
- A régi istálló!
- Mi van vele?
- Oda is vihették, az elég messze esik a kastélytól! Tudjátok kissé pontosítani a birtokon belül Hermione helyzetét?
A két auror és a szőke mardekáros összedugta a fejét a birtok térképe felett.

**

Hermione alig volt eszméleténél.
- Valamit tenni kell, mert mindjárt elájul! - rikkantott Alarik, mire Nott a lányra irányította a pálcáját, és egy Aquamentivel lelocsolta. A griffendéles nehezen tért magához, de hirtelen érezte, hogy az ujjai megmozdították a gyűrűjét. Összeszedte minden erejét és újra mozdított rajta.

- Megvan, Malfoy! – rikkantott fel Ron, de a következő pillanatban annyit érzett, hogy Draco megragadja a karját, és már el is tűnik a föld a talpa alól.

Hermione még egyszer gúnyosan elmosolyodott, amikor Nott felemelte a pálcáját.
- Soha nem lesz nyugodt a lelkiismereted, Nott!
A férfi kajánul elmosolyodott és a nőre szegezte a pálcát.
- Lehet, Granger, de te akkor is csak egy mocskos sárvérű szuka vagy, és mint ilyen, nem fogsz álmatlan éjszakákat okozni nekem! Sectumsemp…

- Stupor! Stupor!
A két auror és Draco szinte berobbantak az elhagyott istállóba. Draco azonnal Hermionéhoz futott és kikötözte a lányt, aki ájultan zuhant a karjaiba. A férfi szíve összefacsarodott, ahogy meglátta a nő megkínzott testét, de annak örült, hogy még élve rátaláltak.
Harry és Ron ezalatt megkötözték Nottot, és a számukra ismeretlen férfit. Draco vérben forgó szemekkel fordult Alarik felé.
- Alarik! Azonnal állj elém! – A fiatal férfi hangja szinte hasított a csendben.
- Mit akarsz tőlem, te elfajzott Malfoy-ivadék?
- Mivel én vagyok a Malfoy család feje, ezennel…
- Ne! Gondold meg, Draco, hiszen mégiscsak az ük- ük-ük-…
-… ezennel kizárlak a Malfoy-kastélyból és kitaszítalak a védőszellemi létből! Menj és bolyong a világ végezetéig a semmiben! Soha ne nyerj megnyugvást és megbocsátást, míg világ a világ!
Draco erős hangja betöltötte az üres istállót és a két griffendéles varázsló tisztelettel nézte, ahogy állt, karjaiban Hermione ájult testével. Egyszerűen annyira tekintélyparancsoló volt, amilyennek még sosem látták.
Hirtelen fekete szél kerekedett és beborította a Malfoy-szellemet. Amíg el nem tűnt, hallották Alarik fájdalmas sikolyait, ami egyikőjüket sem hatotta meg.
Draco még két pillanatig csak állt ott, majd eszébe jutott a karjaiban tartott boszorkány.
- Merlinre, Hermione, tarts ki! Elviszem a Mungóba, Potter a többit intézd el te, rendben?
Amire a két varázsló válaszolt volna, Draco már el is hoppanált.

**

A Szent Mungóban minden nap nagy nyüzsgés fogadta az érkezőket. Az Ispotály tele volt olyan varázslókkal és boszorkányokkal, akiket vagy a félresikerült varázslatok, vagy a megvadult varázslények sebeztek meg.
Draco tanácstalanul nézett körbe, nem tudta merre induljon a lánnyal. Hirtelen elkiáltotta magát.
- Gyógyítót keresek! A feleségem megsérült!
Egy pillanatig nem történt semmi, mintha senki sem hallotta volna a varázsló kiáltását, de aztán minden irányból mágusok szaladtak felé. Mire feleszmélt, már ki is vették Hermione ájult testét a karjaiból, ugyanakkor erős és kérlelhetetlen kezek őt is egy ápolóhelyiségbe tolták.
- Fáj valamije, uram? – kérdezte egy medimágus boszorkány.
- Nem, a feleségem…
- Őt is vizsgálják már, nyugodjon meg, kérem! – hallotta a nő higgadt hangját. – Van néhány horzsolás magán, ellátjuk, és utána mehet a felesége után.
Draco hiába csikorgatta a fogát, nem tudott elszabadulni a boszorkány kezei közül.

**

Harry és Ron az aurorparancsnokság pincéjében lévő fogdába hoppanált a foglyokkal. Ők is lassan kezdtek magukhoz térni a kábításból. A fekete hajú griffendéles érdeklődve nézte a Nott mellett fekvő idegen férfit. Valahogy olyan ismerősnek tűnt neki, de nem tudta hova tenni a varázslót.
- Min gondolkodsz ennyire, Harry?
- Ron, tuti, hogy ismerem ezt a férfit, de nem tudom megmondani honnan, és azt sem, ki ő – nézett elgondolkodva Harry a barátjára.
Ron tanácstalanul megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs róla, ki ez. De a lányoknak küldtem baglyot, szerintem már a Mungóban vannak!
- Uhh, azt jól tetted. Ginny biztosan kitekerné a nyakam, ha nem szólnék Hermione elrablásáról. Vajon mit akart tőle ez az ember?
- Majd elmondja, ha magához tér. Most inkább hagyd ezt, gyere, menjünk mi is a Mungóba, oké?
Harry szó nélkül bólintott.

**

Mindig azt hittem, ha meghalok, akkor Merlinnel fogok találkozni. Itt nincs csend, nincs semmi és még Merlint sem látom – gondolta lehunyt szemmel Hermione -, arról nem is beszélve, hogy még mindig sajog az oldalam és bizsereg az orrom. Azt hittem, itt már nem lesz fájdalom. Vajon Dracóval mi lesz? Remélem, nem magát fogja hibáztatni emiatt.
Lassan hallotta meg a szavakat és még lassabban jutott el a tudatáig, hogy hozzá beszélnek.
- Mrs. Malfoy, kérem, ébredjen!
- Semmi?
- Semmi. Mondd el újra a bűbájt!
- Renervate!
- Fenn… fenn vagyok – suttogta a lány.
- Ó, hála Merlinnek! Hogy érzi magát, kedveském? – hallott egy kedves hangot.
- Mint akin átment egy úthenger! – motyogta a lány.
- Úthenger? – kérdezett vissza a medimágus értelmetlenkedve.
- Olyan, mintha egy taroló átok döntött volna le vagy háromszor egymás után.
- Ó. Értem már!
- Hippokrax! – Amint rászórták a gyógyító varázslatot, rögtön szétárad a testében, és a lány érezte annak erejét.
A zúzódásai eltűntek, az orrcsontja összeforrt, az oldalából is kiállt a fájdalom.
- Jobb?
- Kimondhatatlanul – sóhajtott a lány.
- Minden rendben lesz asszonyom, nem kell aggódnia!
- Ki hozott ide?
- Nem tudom pontosan megmondani, egy magas szőke varázslót láttam! – hallott meg most egy másik hangot a lány.
- A férjem – sóhajtott fel Hermione. - Ő jól van?
- Nem tudom, de majd utánanézünk, most csak pihenjen, és ne idegeskedjen!
- Köszönöm!
Hermione nem értette miért gondolja az a gyógyító, hogy ideges, de nem firtatta.
A két medimágus elhagyta a szobáját és Hermione szinte azonnal álomba merült.

**

Luna és Ginny türelmetlenül toporgott a folyosón Hermione szobája előtt. A medimágusok azt ígérték, hamarosan felébred, de ennek már több mint egy órája, és még mindig alszik. A fiúk sem jöttek vissza a látogatóknak fenntartott pihenőből.
- Biztos Dracót nyugtatgatják – szólalt meg halkan Luna.
- Én is erre gondoltam.
- Azt hittem, megüti a guta, hogy nem engedik be Hermionéhoz.
- Na, igen – nevetett fel Ginny, ahogy felidézte a jelenetet.
Amikor megérkeztek, a Mungóban a szokásos nyüzsgés fogadta őket. Az egyik segéd-medimágust tudták csak elkapni és megkérdezni tőle, hogy mi történt a barátnőjükkel. A fiatal varázsló megnyugtatta őket, hogy Hermione teljesen rendben van, épp csak alszik, ami a terápia fontos része. A lelkükre kötötte, hogy ne keltsék fel a lányt, várjanak, amíg magától felébred.
Ahogy a folyosón üldögéltek, egyszer csak megjelent Draco. A lány szobája felé tartott, amikor a szomszédos kórteremből kilépett az egyik gyógyító. A mardekáros rögtön megállította és faggatni kezdte, majd ellépett mellőle. A következő pillanatban azonban vissza is lépett hozzá és megragadta a medimágus vállát.
- Mit mondott? – hallották a kérdését.
A varázsló halkan motyogott valami választ, mire Draco elengedte és elszáguldott mellette a griffendéles szobája felé.
- Állítsák meg! Nem ébresztheti fel a feleségét!
Ginny és Luna egy emberként lépett a szoba ajtaja elé. Ketten is alig tudták a megindult férfit visszatartani. Végül Ginny előkapta a pálcáját, és egy enyhe Stuport szórt Dracóra. A szőke varázsló szó nélkül roskadt össze. Az épp megérkező Harry és Ron csodálkozva nézték az ájult Malfoyt. A lányok röviden elmesélték mi történt, és a két auror némi visszafojtott nevetés mellett elvitte Dracót a vendégpihenőbe. Megbeszélték, hogy mellette maradnak, hogyha magához tér, ne ismétlődjék meg a dolog.