- Sziasztok, lányok! – köszöntötte Lily szobatársaikat, Chloét és Lisát. – Hogy telt a nyár? Megért valami a fejetekben, vagy még mindig olyan hülyék vagytok, mint tavaly? Bár, ezt kár volt kérdezni… az arcotok mindent elárul.

Hermione felnevetett, és lassan elkezdett kicsomagolni a ládájából. Közben alig tudta visszatartani kitörni készülő kacagását, mert akárhányszor balra nézett, vagy Lisa vagy Chloe értetlenkedő arcával találkozott a pillantása.

- Na, Lisa, indultok a versenyen? – kérdezte hirtelen Lily, és ránézett a lányra. – Tudod, amit Dumbledore meghirdetett.

- És még mi vagyunk a hülyék? Azon csak elsősök és hetedikesek vehetnek részt – mondta Lisa, és ránézett Chloéra. – És még ő szól le minket… ugyan!

- Ja, én csak azért kérdeztem – mondta Lily -, mert agyilag körülbelül egy elsős szintjén álltok… Nem! Miért is sértegetem én az elsősöket? Még a legbutábbnak is több esze van, mint nektek együttvéve.

- Lily, nem gondolod, hogy túl őszinte vagy? – csatlakozott Hermione, és a szekrényébe pakolta ruháit. – Még a végén megbántasz valakit.

- Ha maguktól nem jönnek rá, valakinek fel kell világosítania azt az üresen kongó fejüket – vont vállat a lány, és behúzta ágya függönyét. – Különben is… nekik nem árt az őszinteség. Ők se azok, főleg ha Lumpsluck professzorról és a házi feladatokról van szó. Gyere majd le a klubhelyiségbe, ha készen vagy! Ja, és lányok, gondoljátok meg, hogy ezentúl milyen szavakat használtok a Griffendél prefektusai jelenlétében!

Miután Lily becsukta a szobaajtót, Chloe egyből Lisához hajolt, és elkezdett neki magyarázni valamit. Hermione gyanúsnak tartotta ezt, és mielőtt elhagyta a helyiséget, egy erős védővarázslatot szórt barátnője és saját holmijára.

- Itt vagyok. Szóval mesélj! Mitől készültél ki ennyire? – kérdezte, miután leült Lilyvel szemben a kedvenc foteljába.

- Miután eltűntél, nem sokáig maradtam társaság nélkül… jött a szokásos James-Sirius-Remus-Peter négyes, és nem fogod elhinni, amit most mondok: James Potter meg-ko-mo-lyo-dott! Ahogy mondom – bólintott Lily. – Már nem az az idegesítő, magát menőnek képzelő kis idióta. Valamit szedhetett a nyár folyamán, ami javított a viselkedésén. Na mindegy, lényeg az, hogy elkezdtünk beszélgetni, kinek hogy telt a szünet. Persze volt még amivel felvágott… például, hogy mennyit edzett és milyen trükköket dolgozott ki a csapat fejlesztése érdekében… blabla…

- Csapatfejlesztés? – kérdezte Hermione. – Csak nem ő lett a kviddicskapitány?

- De. Ó, ezt milyen beleéléssel mesélte! – legyintett Lily. – Mikor megmutatta a jelvényét! Azt hittem, elájul… erre én vigyort erőltettem magamra, amit bíztatásnak vélt. Borzalmas volt! Ja, és akkor Sirius elindult, hogy megkeressen téged, mikor visszajött, akkor meg olyan képet vágott, mint aki menten elsüllyed… meg mintha szomorú is lett volna. Kikosaraztad megint?

- Persze – mondta Hermione. – Már ezerszer megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit. Ha nem érti meg, az az ő baja.

- Aha, meg a tiéd – mutatott rá Lily, és felvonta szemöldökét. – Ha nem száll le rólad…

- Prefektus vagyok. Ha nem teljesíti amit mondok, akkor megyek Dumbledore-hoz, Siriust pedig a hajánál fogva rángatom el oda. Nem érdekel, ha nem hagy békén, kicsinálom!

- Helyes. Visszatérve az utazásra, James ekkor kiselőadást tartott nekem arról, hogy Siriust micsoda lelki problémák gyötrik… már itt tartottunk, amikor Merlinnek hála, megállt a vonat. Ennyi.

- Szegény! Úgy sajnálom, hogy ezt el kellett viselned – csóválta a fejét Hermione. – Mindig te vagy az áldozat!

- Nyugi, hetedév végére megedződöm – nevetett Lily, és témát váltott. – Na, és nem tudod, hogy kivel leszünk beosztva a járőrözés alatt?

- Fogalmam sincs - vont vállat a lány. – Szerintem McGalagony professzor holnap reggeli után mindent elmond majd.

- Aha. De remélem, hogy nem valami ütődöttel kell majd az estéimet töltenem… - mondta elgondolkozva Lily, Hermione pedig csak lehajtotta a fejét, mert úgy érezte: barátnője inkább járőrözne hat James Potterrel, mint hogy Perselusszal kelljen töltenie egy fél éjszakát.

Lily ekkor elkiáltotta magát – Griffendél! Takarodó! -, és a még ébren lévő diákok lassan elkullogtak a hálókörletük felé.

oOoOo

Hermione egyre elkeseredettebben nézte, ahogy barátnője végighordozza pillantását a Nagyteremben maradt hét diákon. Úgy érezte, szólnia kellett volna Lilynek arról, hogy Perselus lett a Mardekár egyik prefektusa. De abban a pillanatban mindegy volt. Mikor a fiú reggelije elfogyasztása után is a teremben maradt, Hermione úgy érezte, hogy barátnője legkésőbb öt perc múlva megtudja, hogy mi a helyzet. Kelletlenül gyürködte hát szoknyája szélét, és kerülte Lily pillantását. Mikor McGalagony odasietett a kis csoporthoz, a prefektusok többsége már boldogan beszélgetett másik házbeli társával, egyedül Hermione, Lily, Perselus és egy mardekáros lány maradt ki a társalgásból.

- Prefektusok, hozzám! – intette őket magához a professzorasszony. – Kapnak egy rövid tájékoztatást, és a féléves beosztást. Akinek van kérdése, esetleg ha nem tetszik valami, azt a tájékoztató végén lehet feltenni. Tehát: mint látják, idén is két ember képviseli az adott házat. Arra kérném önöket…

Hermione figyelme elkalandozott. Képzeletben valahol ott járt, mikor Perselus és ő kettesben róják a folyosókat, és a takarodó után, mikor már egy diák sincs a folyosókon… Lily morgása zökkentette ki ábrándozásából.

- Menjünk… - mondta a lány, és elindult a folyosó felé. – Ma este kezdődik a járőrözés. Figyelj, Hermione, később találkozunk, nekem most egy pillanatra el kell mennem. Szia!

Hermione érdeklődve nézte, hova szalad barátnője, mikor azonban Lily eltűnt a folyosó végén, sóhajtva megállt. Bevárta Perselust, aki a mardekáros lány kíséretében jött ki a Nagyteremből. A lány végignézett Hermionén, gúnyosan elmosolyodott, és miután megsimogatta a fiú karját, kisétált a parkba. Perselus grimaszolt egyet, és ránézett Hermionéra.

- A hétfő este a miénk – mondta, és mintha valamiféle vidámság szűrődött volna ki a hangjából. – Nem is örülsz neki?

- De – mondta tömören Hermione. – És vele mikor leszel?

- Azt hiszem – pillantott a beosztásra Perselus – csütörtökön. Miért?

- Csak kérdeztem – mondta Hermione, de nem nézett barátjára.

- Rendben, de… Hermione, ugye nem vagy féltékeny? – kérdezte furcsán a fiú, és ujjával a lány álla alá nyúlt, hogy az a szemébe nézzen.

- Nem, dehogy – prüszkölte Hermione, és eltolta barátja kezét. – Miért lennék az?

- Nem tudom… de ha nem vagy az, akkor rendben. Nem akarom, hogy a barátságunk erre rámenjen. Tudod, Cindy elég csinos – mondta gonoszul Perselus, és élvezettel nézte, ahogy Hermione szeme szikrákat szórt.

- Ízlések és pofonok… - vont vállat a lány. – Nekem például nem tetszik. De ha te csinosnak találod…

Azzal hátat fordított a fiúnak, és felszegett fejjel elindult a márványlépcső felé. Perselus azonban elkapta a derekát, és egy mozdulattal szembefordította magával.

- Hé, nem úgy volt, hogy megiszunk egy vajsört? – kérdezte. – A féltékenység ennyire elvette az eszed?

- Mondtam már, hogy nem vagyok féltékeny – csattant fel dacosan Hermione, és megigazította szoknyáját. – Mehetünk.

oOoOo

A Három Seprűben nagy volt a forgalom. Hermione örült, hogy talált még egy szabad asztalt, és ott várta meg, amíg Perselus visszatért a két korsó itallal. Mikor megkóstolta, jólesően cuppantott egyet, majd körbehordozta tekintetét.

- Milyen sokan vannak itt.

- Jó sok lesz a bevétel legalább… nem panaszkodhatnak – vont vállat Perselus. – Hermione, én…

- Szia Persie! – hallatszott egy harsány hang mellettük. – Jaj, bocsánat! Megzavartam volna valamit?

- Igen – morogta Perselus, rá se nézve az időközben mellettük termett Cindyre.

- Jaj, Persie, ne légy ilyen morcos… bár, ilyen társaságban nekem se lenne jó a kedvem – nézett undorodva a lány Hermionéra. - Miért nem jössz át a mi asztalunkhoz, Persie?

- Ne hívj Persie-nek! – nézett rá a fiú. – És addig nem csatlakozom a… kedves társasághoz, amíg nem beszélsz emberi hangnemben a barátaimról… és a barátaimmal.

- Pedig szívesen várunk, ha kedved támadna mégis itt hagyni a kis sárvérűt. Mulciber úgyis szeretne kérdezni valamit. Na mindegy, gondold át a dolgot! – Cindy leugrott az asztalról, leverve Hermione korsóját. – Hupsz!

Hermione megvárta, amíg a lányt elnyeli a tömeg, és közelebb hajolt Perselushoz.

- Hm, tényleg, milyen csinos ez a Cindy. Körülbelül annyira, mint egy dementor! – mondta, majd egy pálcamozdulattal eltüntette a sörtócsát. – Tényleg tetszik?

- Dehogy! – legyintett Perselus. – Jó, nem azt mondom, hogy csúnya, de…

- De? – kérdezte élesen a lány. – De… micsoda?

- De a nyomodba se ér, Hermione – mondta Perselus, és elérte, hogy a lány elpiruljon.

- Ez nem igaz.

- Tessék – nyújtotta oda a fiú a maradék vajsörét. – A tiéd úgyis pocsékba ment. Idd meg, én már nem kérem.

- Jaj, igazán nem kell, hagyd csak – ellenkezett Hermione. – De azért köszönöm.

Végül arra jutottak, hogy egy kortyot Hermione ivott, egyet pedig Perselus. Miután elfogyott az ital, úgy döntöttek, továbbállnak, és meglátogatják a Mézesfalást. A lány ott vett két XXL-es nyaláspálcát, ami – a cukorpennához hasonlóan - nagyobb kiszerelésben is kapható volt, és az újdonságként beharangozott Robbanó rágóból is vásárolt egy csomaggal. Ebben az édességben az volt az érdekes, hogy ha elkezdte rágni az ember, kisebbeket robbant a szájában. Hermione vidám kacagások közepette kezdte el rágni a sajátját, és figyelte, hogy Perselus hogyan küzd a robbanások ellen. Ebédre visszamentek a Roxfortba, délután pedig Perselus elment lefeküdni.

- Csak nem fáradt vagy? – kérdezte Hermione.

- Nem aludtam jó az éjjel – válaszolta Perselus, és elfojtott egy ásítást. – Szia!

Hermionénak azonban eszébe se jutott aludni, felrohant a szobájukba, és örömmel vette tudomásul, hogy barátnője az ágyán ül. Lehuppant mellé, és megpaskolta Lily térdét.

- Ma este… de jó lesz. Mi leszünk a kastély rémei – nevetett Hermione. – Várod már?

- Hermione, én… nem megyek ma veled – mondta Lily váratlanul elkomorodva. – Sajnálom!

- Dehogynem jössz! Mi vagyunk beosztva, jönnöd kell – darálta el kétségbeesetten a lány. – Lily…

- Nézd csak meg azt a beosztást! Nos?

- Jim Biggs? – kérdezte Hermione. – Az meg ki?

- Ne mondd, hogy nem tudod, ki Jimmy. Tök jó srác… mármint kedves. Persze, te nem ismerheted, nem jársz jóslástanra. Külföldről jött. Neki is vörös a haja, hasonló, mit az enyém. Rémlik?

- Egyszer mintha láttam volna a vacsoránál – Hermione tett egy bizonytalan kézmozdulatot. – Lily, miért vele leszek?

- Mert én lemondtam a dolgot – vont vállat a lány. – Pedig igazán élveztem volna a munkát. Átnéztem a beosztásomat, és túl sok éjszakát kellett volna eltöltenem Perselusszal. Ez az oka.

- McGalagonyhoz mentél… délelőtt. De Lily, kérlek…

- Nem, Hermione, nem gondolom meg magam. Úgyse lettünk volna olyan sokszor együtt, úgyhogy nem is veszítettél sokat.

Kis hallgatás után újra Lily szólalt meg.

- Nem kell zokon venni, Hermione! Na, nehogy berágj rám! – mondta, és még sokáig folytatta magyarázkodását, de szavaival nem ért el jó eredményt.

Hermione az ágya mellé hajította cipőit, és pulcsiját a párnára dobta. Haragudott Lilyre… megértette az indokot, de haragudott. Nem is tudta, ki ez a Jim, barátnője meg minden előzmény nélkül kicserélteti vele magát. Óvatosan belecsípett a karjába, ellenőrizte, hogy tényleg nem alszik, és csalódnia kellett. Szomorúan elkönyvelte magában, hogy az ember néha ébren is álmodik… méghozzá elég borzalmasakat. Szótlanul előkereste a rágógumis csomagot, és odavitte Lilynek. Barátnője azonban gyorsabb volt, mint ő, ezért pillanatokon belül a lány ágyán találta magát, és érezte, hogy ha nem szabadul ki idejében, szörnyű csiklandozásnak lesz az áldozata. Mikor már sikítva-nevetve kérte Lilyt, hogy kegyelmezzen neki, barátnője csak akkor volt hajlandó abbahagyni a kis kínzást. Egymásra mosolyogtak, és Hermione részéről is szent volt a béke.

- Hogy tehetted ezt, Lily?

- Nem tettem én semmit – védekezett a lány, és bekapott egy rágót. – Ezt meg köszönöm szépen, igazán nem…

Nem tudta befejezni, mert elkezdtek a robbanások. Lily csodálkozva nézte a csomagolást, és valahogy próbálta elállítani a durranásokat.

- Robbanó rágó. Újdonság – kacsintott Hermione. – Nekem nagyon tetszik.

oOoOo

Este Hermione elbúcsúzott Lilytől, és megkereste tekintetével Jimet. A fiú fél fejjel magasabb volt nála, vörös haja kivirított a tömegből. Mikor odaért Hermionéhez, csillogó kék szeme mosolyogni látszott.

- Szia! – köszöntötte a lányt. – Nem ismerjük nagyon egymást… Én Jim Biggs vagyok, te pedig Hermione Granger, igaz?

- Igen, Hermione vagyok. Szia, Jim! – mosolygott a lány. – Szóval akkor te leszel a társam. Szuper! Akkor… tudod, hogy hol leszünk ma?

- Hermione Granger, Jim Biggs, második és harmadik emelet – mondta vidáman a fiú. – Figyelj, Hermione! Nem szeretnék tolakodó lenni, de ha már a Sors így hozta, hogy találkozunk, javaslom, ismerjük meg jobban egymást. Mit szólsz hozzá?

- Remek. Éjfélig van időnk, aztán folytathatjuk a következő alkalommal – bólintott a lány.

- Hm, nem igazán erre gondoltam. Tudom, hogy a hatodév nem csupa lazítás, de… szeretném, ha a szabadidődben én is helyet kaphatnék.

- Oh, nem is tudom. Ahogy mondtad, a hatodév nem csak lazítás, és nem tudom, mennyire lesz időm a tanuláson kívül másra – mondta udvariasnak szánt hangon Hermione, de közben arra gondolt, hogy megfojtja Lilyt. Barátnőjének hála még egy hódolójelölt akadt a nyakára. – De azért köszönöm, hogy gondoltál rám.

- Elnézést – hallatszott egy hűvös hang a Nagyterem felöl. – A nagy romantikázás közepette észre se veszitek, hogy elálljátok az utat?

- Éppen beszélgetünk – vetette oda Jim bosszúsan, és visszafordult Hermione felé. – Azért gondold meg, hátha…

- Hé – kocogtatta meg Perselus lazán a fiú vállát. – Én meg éppen prefektus vagyok.

- Ha tudni karod, én is az vagyok – fordult hátra Jim, és felnézett a nála magasabb fiúra. – És közlöm veled, hogy ma este én vagyok szolgálatban, úgyhogy az én szavam számít.

Perselus felvonta a szemöldökét, zsebre csúsztatta kezét – Hermione gyanította, hogy a pálcája lapul ott -, és gúnyosan elmosolyodott.

- Ez igaz. Ma a te szavad a döntő… és Hermionéé. Úgyhogy addig ne ugrálj itt nekem, amíg rajtad kívül más is felügyeli a diákokat. Érthető? – suttogta, és elérte vele, hogy a lány elnevesse magát. – Különben nem akartam megzavarni a romantikus párost, csak jó éjszakát kívánnék Hermionénak.

- Neked is jó éjt, Perselus – mosolygott a lány. – Aludd ki magad!

- Igyekszem. Jó éjt!

A fiú eltűnt a pincében, Jim pedig Hermionéhez fordult.

- Ő a… barátod? – kérdezte meghökkenve.

- Ahogy vesszük. Barátok vagyunk – mondta Hermione, és elindult a márványlépcsőn. – Jössz?

- Persze – kapta össze magát Jim, és a lány után sietett. – Szóval barátok vagytok?

- Igen. Elsőtől kezdve.

- Értem – sóhajtott Jim. – Hol is kezdjem? Sajnálom, hogy nem ismertük meg előbb egymást. Tényleg, hogyhogy nem jársz jóslástanra?

Hermione majdnem rávágta, hogy azért, mert ki nem állhatja Trelawneyt, de időben észbe kapott. Jim valószínűleg nem is tudja, ki az a Trelawney, és egy ilyen kijelentéstől csak értetlenkedő pillantást kapna cserébe.

- Nem vonz a jóslás – mondta végül. – Valahogy nem érzem, hogy az én stílusom lenne.

- Pedig csodálatos! – lelkendezett a fiú, majd kiselőadást tartott arról, hogy mennyire kedveli a tenyérjóslást. Hermione pedig épp ettől tartott… - Oh, bocsáss meg, gondolom, akkor nem is érdekel a mondanivalóm. Ne haragudj! Mi a te kedvenc tantárgyad?

- Nekem több is van. Elsősorban a bájitaltan, a számmisztika és a rúnaismeret, de a csillagászatot se tartom épp utolsónak. Tényleg, te hogyhogy csak jóslástant tanulsz?

- Hm, ez érdekes kérdés. Tudod, édesanyám Látó, és egyszer azt mutatta neki a gömb, hogy belőlem is nagy Jós lesz. Ne érts félre, tanultam én egyet s mást, de tavaly anya – a látomás hatására – kivett az iskolából, és beíratott ide, hogy jóslástant tanuljak két évig. Azt mondta, hogy hetedév végére született Látó lesz belőlem is. Nagyon bízom benne, hogy így lesz, bár a Sors még soha nem csalta meg anyát. Azt is látta, hogy én megszületek.

- Ez tényleg érdekes. Akkor sok sikert hozzá! – szakította félbe Hermione, és elgondolkozott azon, hogy a fiú milyen áhítattal mondja ki a jós, látó és sors szavakat. – Remélem, szerencsével jársz!

- Köszönöm szépen – mondta a fiú. – Na, és te mi szeretnél lenni, ha kikerülsz az iskolából?

- Ezen még nem gondolkoztam – mondta halkan Hermione, és eszébe jutott a „jövője”… a csaták, az életért való mindennapi küzdelem. Nem törődött ő akkor és ott azzal, hogy mi lesz, ha végérvényesen felnő. – De mindenképp valami értelmes munkát szeretnék! Oh, nem úgy értettem, a jóslás is… szép dolog.

- Értem, mire célzol.

- Jim, te…

- Hívj nyugodtam Jimmynek, mindenki így szólít… kivéve a szüleimet és a Professzort – legyintett a fiú, Hermione pedig rájött, hogy társa a jóslástan tanárról beszél. – Tehát?

- Jimmy, te… miért akartál prefektus lenni? – kérdezte a lány.

- Teljesítem a Sors akaratát – mondta komolyan a fiú. – Anya ezt is látta. Lesz egy fontos esemény az életemben, amit ha elhalasztok, később nagyon bánni fogom. És tessék!

- Öö… és mi lenne most, ha nem vállalod el a feladatot? Úgy értem, mit bántál volna meg? – értetlenkedett Hermione.

- Nem ismerkedtünk volna össze. Ennyi. Nem minden nap találkozik az ember fia ilyen kedves és szép lánnyal, mit amilyen te vagy.

- Oh, értem. Köszönöm – nyögte Hermione. – Nem tudod, hogy hány óra van?

- Fél tíz múlt négy perccel – darálta a fiú, és elmosolyodott.

- Még csak? – kérdezte Hermione kétségbeesetten. – Mármint… hm, még csak ennyi az idő? Olyan, mintha már tizenegy is elmúlt volna. Annyira csendes most a kastély, nem gondolod?

- De. Biztos mindenki fáradt. Ha esetleg kíváncsi vagy valamire, nyugodtan kérdezz! Megpróbálhatom megjósolni a jövődet. Anya úgy küldött vissza, hogy érzett bennem tehetséget, szóval ha szeretnéd…

- Köszi, de inkább nem piszkálnám a sorsom. Majd eljön, aminek jönnie kell – mondta Hermione, de utána elgondolkozott… még ha viszolyog is a jóslástól… miért ne? Jim megmondhatná, hogy szerencsével jár, vagy elbukik. – De azért megfontolom az ajánlatodat.

- Örülök neki – nevetett a fiú, és megállt egy ablak előtt. – Hermione, kérdezhetek valamit?

- Kérdezz!

- Van… barátod?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.