Sötétedésre minden vendég megérkezett, Hermione félve merészkedett le az emeletről, és Draco oldalán szinte besuhant a terembe. A szóbeszéd azonnal szárnyra kelt róluk.
A vonósok keringőt játszottak, Hemrione pedig épp Harryvel táncolt, amikor Perselus a tömegen átvágva a büféasztalhoz nyomakodott. Hiába is igyekezett nem felhívni magára a figyelmet, az asztalnál rengetegen tolongtak, képtelen volt elkerülni, hogy az egyiküket, történetesen éppen Dracót, véletlenül meg ne lökje.

- Nahát, professzor… micsoda öröm itt látni! – szólalt meg mellette a házigazda.

- Draco, micsoda pazar bál – fintorgott a férfi.

- Csodás, igaz? – intett a fiú poharával a nevető Hermione felé, de Perselus nem válaszolt. Szinte tátott szájjal bámulta a táncoló párt. – Kérd fel Hermionét!

- Most inkább nem! – rázta a fejét Perselus, és a tömegen át a kertbe ment. Cissy üvegházában egy kőpadra rogyva próbálta értelmezni a látottakat. Azt, hogy a lány mennyire más, mégis milyen gyönyörű volt. Valami szokatlan elégedettség lengte körbe.

- Prince professzor! – hallott ekkor egy lágy hangot.

- Áh, Miss Lovegood – biccentett Lunának, és emlékeztette magát, hogy új életében kedves ember. – Mit tehetek Önért?

- Visszajönne velem táncolni, uram?

- Örömmel, kisasszony – felelte a férfi fanyar mosollyal az arcán, majd a bálteremben táncolók közé vezette a lányt. Azonban alig táncoltak pár perce, amikor Draco sodródott melléjük a párjával, a férfinak elég volt csak az ifjú Malfoy arcára néznie, máris sejtette, hogy sántikál valamiben, és az ördögi vigyor, amit Draco egy pillanatra megeresztett felé, biztosította róla, hogy megérzései ezúttal sem hagyták cserben.

- Bocsi, de párcsere – vihogott idétlenül, és Lunát magával húzva otthagyta a letaglózott Perselust a mérges Hermionéval.

- Miss Granger, örülök, hogy látom! – mondta a férfi, és átkarolta a lányt.

- Hát én meg nem! – dünnyögte Hermione. – Illetve annak, hogy látom, természetesen örülök, és remélem, jól érzi magát a bálon, de Draco nem fog örülni, azt garantálom.

Perselus halkan nevetett a lány kitörésén, majd szorosabban húzta magához, ahogy a tömeg sűrűsödött körülöttük.

- Hányan vagyunk ma este? – kérdezte.

- Talán háromszázan, de nem biztos. Narcissa csak a vendéglistámat kérte el.

- Értem. Csodálatos parti, de te még csodálatosabb vagy!

- Köszönöm a bókot! – lépett ki a lány Perselus karjaiból, majd hátat fordított, és magára hagyta a férfit. Ebben a pillanatban rengeteg érzés kavargott benne, szinte émelyegni kezdett a sokaságtól, ami körülvette őket, és az izgalomtól, hogy újra a férfi karjaiban lehetett. Egész teste reszketett Perselus gyengéd érintéseitől, és rettegett, hogy ez a férfi előtt sem marad titokban, így hát a legkönnyebb utat választotta, a menekülést.

A lány hirtelen eltűnése Pitonon kívül, csak Malfoynak szúrt szemet, akit némileg furdalt a lelkiismeret, hiszen ő provokálta ki a helyzetet. Némi hezitálás után úgy döntött, Hermione keresésére indul. Draco a könyvtárban talált rá, amint egy könyvespolcnyi könyvet reptetett maga körül, és tűzlabdákkal célzott rájuk.

- Az egy hatszáz éves, antik kötet, Hermione.

- Na, nem mondod? – csattant a lány.

- Elmondod, mi történt?

- Még szép, hogy el! Hála a csodás „párcsere” ötletednek, Pers karjaiban kötöttem ki. Ő meg csevegett velem, meg a bált dicsérte, majd egyszerre átváltott a bókolásra. Mindeközben úgy ölelt magához, mintha természetes lenne, hogy hozzá tartozom. Egyszerűen nem értem, hogy mit akar, fel nem foghatom, hogy miért lökött el magától, ha most meg ilyen kedves?

- Megváltozott a hivatalos viszonyotok. Már nem vagy a diákja – válaszolta Draco.

- Aha, és vajon mi tartott három hónapig? Nem ismeri a posta fogalmát? Vagy akár személyesen is kereshetett volna!

- Igazad van, de most vissza kéne mennünk. Gyere!

A bálozók észre sem vették a házigazdák eltűnését, aki meg igen, csak sejtelmesen annyit mondott: Fiatalok! Perselus annyira nem örült ezeknek a suttogásoknak, és amikor meglátta a Draco oldalán belépő zilált Hermionét, majdnem helyben elátkozta az egész báli vendégsereget. Nagy erőfeszítések árán végül csak halkan, de villámokat szóró szemekkel táncolni hívta a lányt. Hermione ugyan tiltakozott, de Draco egyszerűen Pers karjaiba lökte.

- Mi vagyok én? Valami tárgy? – méltatlankodott a lány, miközben a férfi az ígért tánc helyett az egyik üvegház eldugott sarkába rángatta ki.

- Nem hiszem, hogy tárgy lennél, mert megdöbbentően gyorsan találtál magadnak férfit – támadta le Perselus.

- Micsoda? – nézett fel értetlenül Hermione.

- Szóval tényleg igazak a pletykák? Hogy te és Draco összejöttetek? Nem mondom, gyorsan elfelejtettél.

- Mi közöd hozzá! – csattant Hermione is, észre sem véve, hogy tegeződnek. – Neked nem kellettem! – kiáltotta a könnyeivel küszködve.

- A diákom voltál!

- Az elmúlt két hónapban már nem! Mégse kerestél, és most, ha nem bánod, visszamegyek! – fordult el a lány.

- Persze, de előtte… – rántotta vissza a férfi –, elveszek egy csókot, amíg még hajadon vagy, és utána elmegyek – mondta, és a lány tiltakozásával mit sem törődve csókolni kezdte őt. Hermione szomjasan kapott Perselus ajkai után, de csókjukat megszakította, hogy éjfélt ütött az óra.

Az óra hangjára Hermione riadtan ugrott hátra, mikor felnézett, Perselus haragtól és szomorúságtól csillogó szemeivel találta szembe magát.

- Pers, én…

- Légy boldog! Soha többet nem kereslek, és te se tedd, kérlek! Most bemegyek elköszönni, te meg szedd össze magad! – mondta, és elfordult.

- Várj! Egyet árulj el! Szerettél legalább egy kicsit?

- Talán – felelte a férfi, és meggyötört lélekkel visszament a terembe, magára hagyva Hermionét, aki még hosszú percekig küszködött könnyeivel, mielőtt rászánta volna magát, hogy visszatérjen a vendégekhez.

***

Hermione lesimította a ruháját, és pár pillanattal később már meg is érkezett az ünneplők közé. Ekkor pillantotta meg Narcissát, aki a zenekari emelvényen állva épp beszédet készült mondani.

- Kedves egybegyűltek! – kezdte.

- Uramisten! – rikkantotta a lány. – Erről teljesen elfelejtkeztem!

- Miről? – gúnyolódott mellette Pers, akit a lány eddig észre sem vett.

- Te még itt vagy?

- Cissy erősködött, hogy várjak egy kicsit. Nem akartam, de megbántani se. Félelmetes ellenfél – folytatta, de a lány már nem rá figyelt.

- Köszönöm, hogy mind eljöttetek a mai estélyre, mely két nagyon fontos ok miatt került megrendezésre. Az egyik, hogy megismerhettem Hermione Grangert, aki barátjává fogadta a fiamat, és félretéve sok év fájdalmas emlékét, segített neki, hogy beilleszkedhessen. Köszöntse taps, az ifjú hölgyet.

A tömeg engedelmesen megtapsolta a piruló Hermionét, majd elnémulva várta a nagy szenzációt.

- A másik ok szintén Hermionéhoz kapcsolódik. Azt hiszem, nem kis örömmel jelenthetem be, hogy…

- Ne! – szakította félbe Hermione, és Narcissához furakodott a tömegben. – Ne tedd, kérlek, ne…

- Mi történt? – kérdezte az idősebb nő, és letörölt egy könnycseppet a lány arcáról. Közben a közösség halkan zúgolódott, nem értvén a történteket.

- Beszéltünk. Már nem szeret, sőt, azt mondta, hogy csak talán szeretett. Nem szabad megtudnia. Ha nem szeret, akkor soha.

- Micsoda? –kiáltott fel Narcissa, és mágikusan felerősített hangja félig megsüketítette a vendégeket. – Perselus Prince! Mégis mit képzelsz te magadról?
Az említett ijedten húzta be a nyakát, mindenki más pedig felé fordult. Hermione szerencséjére Cissy mást nem mondott, viszont nyakkendőn ragadta a férfit, és magával rángatta a konyhába, ahová Hermione lehajtott fejjel követte őket.

- Most meg mi a fene történt? – fakadt ki Perselus, és nagyon pitonosan nézett. Legnagyobb sajnálatára Narcissa nem ijedt meg, csak a lány fakadt könnyekre. – Granger, most meg miért sírsz?

- Miattad, te tökkelütött! – csattant Narcissa.

- Miattam? Én ugyan egy ujjal sem értem hozzá!

- Összetörted a szívét, te szerencsétlen. Ez a lány a mocskos múltad és a borzalmas személyiséged ellenére szeret!

- Narcissa, hagyd! – hüppögte a lány. – Nem ér annyit.

- Mi nem ér annyit? Joga van tudni, szívem! – csitította a nő.

- Jogom? – horkant fel Perselus, de rögtön meg is bánta, mert Cissy haragos tekintetével találta szemben magát.

- Igen, sajnos jogod… tudom én, hogy egy ujjal sem értél ehhez a lányhoz, hisz attól nem szokás teherbe esni!

Hermione ezt a pillanatot választotta, hogy elájuljon, bele Perselus karjaiba.

- Teherbe esni? – kérdezte a férfi, karjai közt tartva az ájult lányt.

- Igen. Most magatokra hagylak, de jól figyelj, Pers, ne merd még egyszer összetörni a szívét, mert komolyan mondom, visszasírod még a Nagyúr kínzásait!

- De én…

- Nincs de. Tudom, hogy félsz, de azt is, hogy szereted. Látom rajtad. Előttem nincsenek titkok – mosolyodott el a nő, majd távozott a szobából. Perselus a kanapéra fektette védencét, és leült mellé egy székre. Csak nézte az ébredező Hermionét, és igyekezett tisztázni magában az eseményeket.

- Jaj, a fejem, hogy az a… – nyögte a lány, miközben megpróbált felülni. Perslus meg nem mozdult volna, csak bámulta őt. – Pers, jól vagy? – fordult a férfi felé.

- Nem, de ez most nem hiszem, hogy számít. Miért nem mondtad el?

- Mit? – vágott ártatlan képet a lány, pedig nagyon is tisztában volt vele, hogy miről beszél a férfi. Őszintén szólva, már maga sem tudta, miért tagadja a nyilvánvalót.

- Mit? Azt, hogy várandós vagy.

- Ja, hogy azt! Hát én… – kezdte –, én nem akartam, mert azt mondtad, hogy… nem szeretsz… és nem akartam gondot okozni.

- Gondot okozni? Hermione, Merlin szakállára, egy gyerekről beszélünk! – tajtékzott a férfi, de már a lány is ideges volt.

- Tudod mit, Pers? Igazából tévedsz! – kiabált vissza a férfira. – Ugyanis nem egy gyerekről beszélünk, hanem kettőről!

- Ikrek? – kérdezte a meghökkent a férfi, majd egy nagy vigyor terült szét az arcán. Felrántotta a kanapéról, és magához ölelte a tiltakozó lány. – Hát ezt már el se hiszem! – nevetett.

- Már elnézést! – dőlt hátra Hermione az ölelésben, mert lépni, azt nem tudott. – Most meg mi a csuda van, és Pers, miért vigyorogsz úgy, mint aki vidítófőzetet ivott?

- Ikrek! – hangoztatta a férfi.

- Igen, azok, de…

- Szeretlek! – szakította félbe Perselus, és lágyan megcsókolta. A csók végeztével visszaültette a lányt, és elétérdelt.

- Semmit nem értek, én…

- Csitt! – mondta, és befogta Hermione száját. – Most ne zavarj, épp szerelmet akarok vallani a Föld legszebb nőjének. Szóval, Hermione Jane Granger, kérlek, bocsáss meg nekem, amiért képtelen voltam felismerni mennyire szeretlek! Elfogadom, ha nem tudsz megbocsátani, mert fájdalmat okoztam, de kérlek, hadd legyek része az életeteknek!

- Te akarod az ikreket? – döbbent le a lány.

- Igen – bólintott a férfi –, de az édesanyjukkal együtt. Miss Granger, megtisztelne azzal, hogy felveszi a Prince nevet?

- Prince? – Hermione hangja egy oktávval magasabb lett a megszokottnál, majd egy hirtelen mozdulattal Perselus nyakába vetette magát, és megcsókolta. Mindketten a dolgozószoba padlóján kötöttek ki.

- Ezt igennek veszem – nyögte a férfi, és nevetve magához ölelte mennyasszonyát.

***

Epilógus


- Emily Prince, azonnal visszaváltoztatod a testvéred maciját! Te pedig Elisa Prince, most rögtön abbahagyod a hisztit, és levarázsolod a nővéredet a padlóra!

- De anya! Em kezdte! Békává változtatta a macimat!

- Árulkodós! – pufogott az említett a szekrény tetején.

- Ne mondjam még egyszer! Ha apátok hazaér, mindketten büntetést kaptok! – úgy tűnik, ez a fenyegetés hatott legjobban a lányokra, hiszen ezt követően egy szó nélkül engedelmeskedtek anyjuknak.

Alig fél óra múlva Hermione fáradtan rogyott le a nappaliban. Ikerlányai, Emily és Elisa a földön ülve játszottak, és végre nem vitatkoztak. A bejárati ajtó hangjára azonban egy emberként siettek az érkező elé.

- Apa, apa! – szaladtak a kislányok, fekete hajuk lobogott utánuk. Hermione kicsit kisebb lendülettel, de kisétált az előszobába.

- Mindenkinek szép jó estét! – köszönt Pers, karjai közt egy szőke kisfiúval. – Nézzétek kit találtam hazafele jövet.

- Nathan! – fintorodott el Emily, miközben Perselus a földre állította Nathan Malfoyt, Draco és Luna Lovegood elsőszülött fiát.

- Nahát, és a szüleit hol hagytad? – kérdezte Hermione, miközben a szótlan kisfiút vetkőztette.

- Mrs Malfoy és férje a Szent Mungóban vannak.

- Jesszus, Luna? – rémüldözött Hermione.

- Csak egy rutinvizsgálat, semmi gond. Később átjönnek. Történt valami, amíg nem voltam itthon?

-A lányaid egész nap vitatkoztak és varázsoltak. Pálca nélkül – felelte a nő morcosan.

- Tehát semmi érdekes – összegezte a férfi, és megcsókolta a feleségét.

Órákkal később a Prince házaspár a kandalló előtt ücsörögve, csendben élvezte az együttlétet. Öt éve már, hogy boldog házasságban élnek.

- Szegény Nate! – törte meg a csendet Hermione.

- Miért is?

- Még csak öt éves, de már is odavan Emilyért. Sokat kell majd küzdenie. Emily ugyanis butának tartja. Ma mondta nekem, hogy Nate folyton bámulja, de ha hozzászól, akkor nem válaszol, vagy csak valami malfoyosat! – mesélte az asszony.

- Súlyos! – összegezte Perselus, és felesége domborodó hasára helyezte a kezét. – Na, és mi újság veletek?

- Hát, az ifjú trónörökös ma igen aktív volt. Kétszer is fájdalmasan megrúgott. Szinte már számolom a napokat…

- Jason Perselus Prince… remélem, rád hasonlít majd.

- Én is remélem, Emily és Elisa épp elég pitonos, ha érted, mire gondolok. Kellene már egy kis nyugalom és szorgalom is – mosolygott Hermione, és szerelmesen bújt Perselushoz.

***

Tizenöt évvel később a Prince, a Malfoy és a Weasley-Potter család épp Draco Malfoy SVK tanárrá való kinevezését ünnepelte, amikor zajt hallottak az emelet felől. Hamarosan a zaj forrása is megérkezett. Nathan Malfoy a vállán cipelte a megkötözött Emily Prince-t. Laza mozdulattal a szülei mellé dobta a kanapéra.

- Te akartad, Emily! – mondta a fiú, és a megjelentek felé fordult.

- Nathan? – kérdezte Draco.

- Apa, Pers bácsi – fordult nagy komolyan a szólítottak felé a fiú, majd némi hatásszünet után folytatta –, feleségül veszem Emilyt, ha tetszik, ha nem!

- Őszinte részvétem, és üdv a családban! – felelte Perselus, majd kezet fogtak.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.