A reggel fájdalmasan hamar elérkezett, de Hermionénak nem akaródzott felébredni. Péntek lévén a dupla bájitaltan gondolata rémisztően hatott.

- Bájitaltan! – ült föl hirtelen az ágyában, mert felidéződött benne, hogy ma Harry és Perselus visszacserélődnek. Sőt, talán már túl is estek rajta. Gyorsan a fürdőszobába sietett mosakodni és öltözni, de bármennyire igyekezett, Perselust már nem találta a fiúk hálószobájában, viszont Ron nagyon is ott volt.

- Harry korán elment – vetette oda a lánynak, és furcsán, kutatóan nézett rá.

- A fenébe! – káromkodott Hermione, és kiszaladt a szobából.

- Ginny odalent vár! – kiáltott még utána Ron, de addigra az említett már el is állta Hermione útját.

- Bocs, Ginny, sietek! Azonnal meg kell találnom… őőő Harryt, igen, őt! – próbálta eredmény nélkül kikerülni az akadályt az éltanuló.

- Azt gondolom – lépett újra elé a vörös hajú lány. – Nem feltételeztem volna rólad, pont rólad, hogy ezt teszed.

- Mit teszek? – értetlenkedett Hermione.

- Hát elcsábítod őt! Tőlem!

- Kit?

- Szerinted? Harry Pottert! Ne is tagadd! Tudom, hogy kavartatok a hátam mögött! Hiába mentegetnéd magatokat. Azt hittem, a barátom vagy, Hermione Granger, de ezek szerint tévedtem. Legalább annyi lehetett volna bennetek, hogy szóltok… – fejezte be.

- Te jó ég! – csapott a homlokára Hermione, mert már tökéletesen értette, hogy mi történt. Mivel nem tudta eldönteni, hogy sikoltozzon, vagy nevessen, inkább lerogyott egy fotelba.
Ginny Weasley tanácstalanul álldogált barátnője előtt, aki gondolataiba merülve bámult a nagy semmibe. Percek teltek el, mire döntött és felnézett a vörös lányra.

- Láttál minket tegnap, igaz? – kérdezte sóhajtva és mikor Gin bólintott, feltápászkodott a fotelből és kézen fogta a hatodévest – Azt hiszem ideje elmesélnem egy nagyon érdekes és kissé meglepő történetet, ami azzal kezdődött, hogy valamit nagyon elrontottam, de előtte látnod kell valamit. Gyere!

- Nem megyek veled sehova! – csattant fel Ginny.

- Jössz, vagy viszlek! Fáradt vagyok és ideges, te meg itt pattogsz nekem, amikor fogalmad sincs semmiről! Ha nem akarod megkötözve végezni, akkor gyere magadtól! – kapta fel a vizet Hermione, mert már a hócipöje is tele volt az egész üggyel.

Végül, persze, elindultak és meg sem álltak Piton irodájáig.

- Ez a Denevér magán laborja! – sikkantotta Ginny – Minek hoztál ide?

Hermione azonban válasz helyett magára hagyta a zavartan toporgó Ginnyt, és beviharzott a labor nyitott ajtaján, ahol Perselus épp elkészült a bájitallal.

- Szia, Hermione! – pirult el a fiú, mikor meglátta a feldúlt lányt.

- Neked is jó reggelt, Pers. Kész vagy? – kérdezte.

- Mehetünk – felelte Piton, és kisietett a labor előterébe, ahol az igazi Harry várakozott. Ekkor pillantotta meg az irodája közepén toporgó Ginevra Weasleyt.

- Harry? – pillantott rá a zavarodott lány, mire Perselus cirkalmasat káromkodott, és odaadta magának a bájitalos üvegcsét.

- Proszit! – koccintotta hozzá a sajátját, és mindketten kiitták az üveg tartalmát. Pár pillanatig semmi nem történt, azután viszont mindketten a fürdőszobába rohantak, és bezárkóztak.

- Én már semmit sem értek… – hüppögte Ginny, és a várakozó Hermionéra nézett.

Hamarosan nyílt az ajtó, és egy kóválygó, sápadt Harry lépett ki rajta.

- Harry? – kérdezte Hermione, és két kezébe fogta a fiú arcát.

- Azt hiszem, igen – felelte a kérdezett.

- Hála Merlinnek! – sóhajtott Hermione, és megölelte a barátját.

- Látod, Hermione, erről beszéltem! – csapódott kettejük közé Ginny sírós hangja.

- Miről? – kérdezte Harry, és barátnője felé fordult, de Ginny folytatta.

- Láttalak titeket csókolózni tegnap este! Ne tagadd, Harry Potter!

Harry pár pillanatig értetlenül meredt maga elé, majd mire megvilágosodott, addigra megszólalni már nem maradt ideje, mert megelőzték.


- Miss Weasley, attól tartok téved, mert az én voltam, de jelen pillanatban ennél súlyosabb problémánk is van – mondta Piton, és kilépett a fürdőszobából. Hermione először fel sem fogta, amit lát, de Ginny sikolya biztosította, hogy nem káprázik a szeme.

- Te jó Merlin szent szakálla, Perselus! Hány éves vagy? – csúszott ki Hermione száján a kérdés.

- Most megfogtál – felelte Piton, és egy tükröt varázsolt elő, melyben ismét megtekintette fiatalkori énjét.

- Valaki elmondaná, mégis mi folyik itt? – kérdezte Gin kétségbeesett hangon, mire Hermione röviden vázolta neki az elmúlt hét eseményeit. Ginnynek azonban mindössze egyetlen dolog esett le az egészből.

- Te jó Merlin! Smároltam Perselus Piton professzorral! Atya ég! – nyögte, majd a felismeréstől döbbenten Hermionéhoz fordult. – Hermione, tegnap ezek szerint te… meg ő… izé… Merlin szerelmére, te jó ég!

- Köszönöm, Miss Weasley, ez jól esett! – dünnyögte Perselus a kanapénak dőlve, Hermione pedig csak pirult és pirult.

- Most mi legyen? – nevetett fel Harry.

- Irány McGalagony irodája – felelte Perselus vállrándítva.

- Nincs más hátra – bólintott Hermione, és a Harry, Ginny páros után indult, de az ajtóban beleütközött Pitonba, aki szintén kifelé tartott.

Elektromos impulzusként száguldott végig rajtuk az érintés, de Perselus végül szégyenlősen előreengedte a lányt.
Mivel normális esetben órájuk lett volna, a folyosókon senkivel nem találkoztak. Ám ahogy közeledtek a kőszörny felé, Hermione félelmei egyre nagyobbak lettek. A csigalépcső aljáig bírta, de ott megtorpant.

- Nem megyek fel – jelentette ki, mire társai mind felé fordultak.

- Parancsolsz? – kérdezte Perselus, majd intett Harryéknek, hogy menjenek csak előre. Hermionét egy ablakmélyedéshez támogatta, és úgy kérdezte:

- Mi a gond?

- Ki fognak rúgni! – felelte a lány – Ez az egész helyzet az én hibám, mert nem figyeltem oda büntetőmunkán, és most meg ez is! – intett ingerülten Piton felé.

- Hermione, nézz rám! – szólt Perselus. – Tisztázzuk, hogy a jelen állapotom egyáltalán nem a te hibád! Ez az egész kaland pedig egy baleset eredménye. Minerva hinni fog nekem, egy éltanulót meg amúgy sem rúgna ki egyetlen baleset miatt.

- De hát…

- Nincs de! – vágott közbe Piton. – Nem lesz semmi baj, csak nyugodj meg! Majd Harry és én mindent elmondunk az igazgatónőnek.

- Köszönöm – borult a fiú nyakába Hermione. – Hm… Pers?

- Tessék? – kérdezte Piton miközben próbált nem Hermione hozzásimuló testére koncentrálni.

- Azt mondtad, Harry – kuncogott a lány.

- Nem igaz – bontakozott ki az ölelésből Piton, de Hermione csak bólogatott.

- De, de, de. Harryt mondtál.

- Oké. Nagy gond? Beismerem előtted, de neki akkor se, ha fenyegetsz! – biccentett a fiú, és elindultak felfelé a csigalépcsőn.

Az ajtó előtt még Piton megérintette Hermione vállát. – Bátorság! – mondta, és beléptek. Odabenn néma csend fogadta őket.

- Perselus! – döbbent le az igazgatónő.

- Én is örülök, hogy látlak, Minerva – biccentett Piton.

- Mr Potter vázolta a helyzetét, és most már látom, hogy valóban komoly a dolog. Miss Weasley, Mr Potter, köszönöm az együttműködést, távozhatnak. Miss Granger, szintén – intett az ajtó felé az idős boszorkány, mire Hermione halálsápadt lett, de az ajtóhoz hátrált.

- Nyugalom, nincs semmi baj – súgta neki Perselus, és kitessékelte az ajtón. Még bíztatóan rámosolygott, amitől a lány pipacspiros lett, majd becsukta az ajtót.

- Tudnom kellene valamiről, professzor? – kérdezte élesen Minerva, mire Perselus picit összerezzent, de érzelemmentes hangon fejtette ki a véleményét.

- Nem, csak Miss Granger azt vette a fejébe, hogy ön ki fogja rúgni, mert ez – itt magára mutatott – végső soron az ő hibája.

- Értem, de az ön véleménye nem ez, igaz kolléga?

- Nem. Szerintem ez csak egy sajnálatos baleset, ő sose tenne ilyet szándékosan. Ahhoz túl kedves… – utóbbi mondatnál halványan elpirult, amit Minerva tágra nyílt szemekkel honorált, de szerencséjére nem kommentálta az észrevételt.

- Értem. – mondta bizonytalanul – A kérdés csak az, hogy most mi legyen? Egyáltalán hány éves is?

- Nem tudom – rántott egyet a vállán Pers, és három korhatárvonalat varázsolt elő. Az elsőn és a másodikon simán átsétált, de a harmadik útját állta. – Nos, a vonalak szerint tizennyolc éves elmúltam már. Ami furcsa, mert amúgy harminchét lennék a jövő hónapban.

- Fogalmam sincs, mi legyen – ült le a székébe a boszorkány és tanácstalanul nézett maga elé, miközben az asztalon kopogott a körmeivel, de ekkor Dumbledore professzor portréja szólalt meg.

- Perselus, fiam, maga nem látja, micsoda szerencséje van?

- Mi? – kérdezte nem túl udvariasan a kérdezett.

- Itt a lehetőség az új életre. Ha jól emlékszem, mindig is erre vágyott. Mindössze annyit kell tennie, hogy felvesz egy másik nevet, mondjuk az édesanyjáét. Mint Prince, visszatérhet a varázstársadalomba, és senki nem fogja firtatni a hasonlóságot sem. Újra élhet.

- Nézze, Albus, én nem hiszem, hogy ez jó ötlet – vélte Pers.

- Dehogynem. Minerva ma este bejelenti, hogy Piton professzor nyugdíjba vonult, el a világ elől. Távoli rokona, Prince professzor veszi át a tantárgyat az év végéig. Igaz, Minerva?

- Ahogy, gondolja, Albus… – bólintott a boszorkány, de látszott, hogy kételkedik a dolog sikerében.

- És, Perselus – szólt még a festmény –, Miss Grangerre nézve, vegyen be valamit a hormonjaira! Minden az arcára van írva.

- Én… – kezdte Pers, majd szemlesütve csak ennyit mondott a nyilvánvalóra –, igen is – és távozott.

- Jó lesz ez így, Albus? – aggódott Minerva.

- Ó igen, Perselus szíve szerencsére értelmesebb, mint az esze…

- Akkor is egy tanár és egy diák. A törvények tiltják az ilyen kapcsolatokat. Félek, valami katasztrófa lesz ebből, főleg, ha kiderül az igazság Perselusról…

- Akkor nagyon kell vigyáznunk, hogy ne derüljön ki!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.