Mire a két nap letelt, újabb adag bájitalra lett volna szükség. Hermione már állva el tudott volna aludni a folyosón, az idegei közel jártak hozzá, hogy teljesen felmondják a szolgálatot. Ron folyamatosan azzal heccelte, hogy Harryvel kavar, Ginny vagy féltékenykedett, vagy a Harry testében ragadt Pitont próbálta elcsábítani. Szerencsére a vörös hajú lány tevékenysége hidegen hagyta a férfit, nem úgy Hermionét. Ha mindez nem lett volna elég, még arra is ügyelnie kellett, hogy Perselus kinek, mit és főleg hogyan mond.

- Harry nem mond ilyet.

- Harry nem csinál így.

- Harry nem szereti ezt.

- Harry nem megy oda.

- Harry nem ír ilyen rondán – ilyen, és ezekhez hasonló mondatok alkották a napi kommunikációjának hetvenöt százalékát. Teljesen kikészült, mert bár Piton igyekezett, akadt, akit nem tudtak becsapni.

- Mr Potter és Miss Granger, ha kérhetem! – szólt McGalagony professzor az egyik átváltoztatástan után. Rettegve álltak meg az igazgatónő előtt, de nem mertek megszólalni. – Tapasztaltam, hogy Mr Potter látványos fejlődésen ment keresztül, és a kollégáim is megerősítették ezt. Ezért gratulálok! – fejtette ki a véleményét Minerva, de közben fürkészően nézett Pitonra. Hermione gondolatban szidta magát, amiért nem figyelmeztette a férfit, hogy fogja vissza magát. – Ez az egyik dolog, a másik, minthogy mindketten prefektusok, és a Griffendélre került a sor, így ma estétől járőröznek. Most elmehetnek.

- Még most is remeg a térdem – jegyezte meg a lány a klubhelyiségbe visszatérve.

- Na igen. Szerintem rájött – vélte Piton, és ledobta magát egy fotelba. – Járőrözni, mi? Kik jönnek még?

- Malfoy és Parkinson – felelte Hermione. – Fel nem foghatom, ha nyilvánvalóan utáljuk egymást, akkor miért egyszerre osztanak be minket! – méltatlankodott tovább. Erre Piton sem tudott mit felelni, de nem is akart.

Ron, Ginny és Neville érkeztek az emeletről, és vacsorázni invitálták a többieket. A bájitalról teljesen meg is feledkeztek. Mikor leértek a nagyterembe, az már zsúfolásig megtelt, a diákok nagy része, már javában vacsorázott. Ők öten is csak szűkösen fértek el egymás közelében, Piton pedig kevés ennél kellemetlenebb szituációt tudott elképzelni. Nehezen tűrte Ginny és Neville társaságát maga mellett, a vele szemben ülő, teli szájjal beszélő, csámcsogó Ron látványát pedig még kevésbé tudta elviselni. A vacsora végére már igencsak türtőztetnie kellett magát, hogy ne átkozza meg az egész griffendéles asztalt, Longbottommal és Ginny Weasleyvel az élen, ám minden egyes bokarúgás, mellyel Hermione örvendeztette meg az asztal alatt emlékeztette rá, hogy Potter bőrében nem követhet el efféle ámokfutást. Így mikor Neville sikeresen leöntötte a töklevével, vetett rá egy szúrós pillantást, majd lefejtette magáról Ginny kutakodó kezeit, és lüktető halántékkal kiviharzott a nagyteremből.
Hermione néhány perccel később mosolyogva követte őt, mert részben elégedettséggel töltötte el Piton szenvedése, úgy gondolta, meg is érdemelte ezt az egész helyzetet, hiszen annyi éven át jogtalanul alázta meg Harryt.

Pontban tíz órakor, Piton már a portrélyuk előtt toporgott, Hermionét várta egyre türelmetlenebbül. A vacsora óta cseppet sem javult a hangulata, egy barátságtalan morgással üdvözölte a lányt, majd határozott léptekkel indult el. Hermionénak szinte futnia kellett, ha lépést akart vele tartani.

- Semmi kedvem ehhez – ásított a boszorkány, miközben az igazgatói iroda felé mentek. Perselus se volt elragadtatva az ötlettől, de szerdánként amúgy is folyosófelügyelő volt.

- Potti és a sárvérű! – gúnyolódott Malfoy a kőszörny előtt, de Parkinsonnak csak egy vihogásra futotta.

- Görényke – köszönt Hermione –, hallottam a pucérkodós sztorit, azt hittem, a Próféta is lehozza. Erről jut eszembe, Harry – nyomta meg a lány a nevet –, nem is mesélted, mi vitt rá, hogy ezt tedd az aranyvérű Mardekár-herceggel?

- Igazából – mosolyodott el gonoszan Piton –, miattad történt. Kicsit ideges lettem, és hát Draco még fokozta a bennem felgyülemlett feszültséget, amit aztán rajta vezettem le, pedig még figyelmeztettem is – mesélte. Hermione pedig egyik ámulatból a másikba esett, annak ellenére, hogy Perselus kissé elszólta magát, de Malfoy közbevágott.

- Elhallgass, sárvérű ribanc!

- No de, Draco! – intett Piton a pálcájával, és a szőke fiú száját valami undorító zöld ragacs tapasztotta be. A szőke varázsló kétségbeesetten igyekezett a légzését gátló trutyit eltávolítani az arcáról, kevés sikerrel. Pansy eközben beskálázott, és magas C hangot kiadva magából teljes átéléssel sikoltozott, ahelyett, hogy segített volna a liluló fejű fiún.
Perselus és Hermione némán távoztak, mert aggódtak, hogy az első hang, amit kiadnak, az a nevetés lenne.

- Köszönöm, hogy megvédtél! – fordult a fiúhoz Hermione úgy fél órával később, mikor már a hetedik emeleten sétáltak.

- Semmiség – biccentett Piton – attól, hogy nem büntettem, még tudom, hogy Draco egy patkány.

- Miért nem büntetted meg soha?

- Narcissa miatt. Lucius sokkal nagyobb patkány, mint a fia, de a felesége, Narcissa, nos, ő szereti Dracot, és mindig próbálja jobb irányba terelni. Persze, tudom, hogy nem szabadna szemet hunyni a kihágásai felett, de otthon nagyon sokat fegyelmezték, és szinte semmit nem volt szabad tennie.

- Hát ez nem látszik igazán – ingatta a fejét a lány – Inkább, mintha azt hinné, hogy akármit megtehet, mint valami kiskirály.

- Mit vársz tizenhat év Lucius után, csodát?

- Nem, azt nem, de… hallottad? – kapta fel a fejét.

- Igen, a lépcső felől jött – futni kezdtek a folyosón, és épp hogy csak meg tudtak állni, amikor a lépcső távozott, negyven méteres mélységet hagyva maga után.

Hermione első dolga a Tekergők Térképének ellenőrzése volt, és csalódottan mutatta, hogy se más lejárat, se lépcső, se titkos folyosó nincs.

- Hát ez igazán remek! – dünnyögte Perselus, majd talárja ujjából pálcát vett elő, és magához hívta Harry Tűzvillámát. – Jössz?

- Nem – lépett hátrébb Hermione –, nem az erős oldalam.

- Több mint négy óra, mire a lépcső visszajön.

- Nem baj, inkább megvárom! – hebegte félve.

- Dehogy várod! – kapta fel a vizet Perselus, aztán mit sem törődve Hermione tiltakozásával maga elé ültette a seprűre, majd lerepült vele.

Hermione mukkanni sem mert, csak Piton nyakába fúrta az arcát, és csendesen sírt a félelemtől. Amint földet értek, úgy ugrott le a seprűnyélről, mintha tüzes vason ült volna. Nekidőlt egy falnak, majd szépen lassan lecsúszott a földre, és igyekezett megnyugodni.
Perselus csak nézte a kuporgó alakot, aki nem csak, hogy lélegzett, de egyenesen hiperventillált. Úgy tűnt, mintha valamilyen trauma érte volna, vagy hasonló. Pár perc tépelődés után a bájital mester tőle szokatlan dologra szánta el magát, és megszólalt:

- Miért félsz ennyire a repüléstől? – térdelt elé egy zsebkendőt felajánlva.

- Elég súlyos tériszonyom van – suttogta a lány.

- Akkor hogy tudtál thesztrálon lovagolni?

- Nem nevetsz ki? – kérdezett vissza.

- Szavamat adom! – felelte Piton.

- Csukott szemmel. Szorosan összezárt fogsorral, remegve.

- Értem – bólintott a fiú, és felsegítette Hermionét, aki még a korábbiaktól sokkosan Perselus karjaiba zuhant. – Hoppá!

- Bocsánat… – nézett fel a lány pirulva, de az arcán egy könnycsepp folyt végig. Piton letörölte a kósza könnycseppet, és talpra állította védencét.

- Nocsak! Potti a sárvérűvel kavar! – szólalt meg Malfoy –, Ejj, mi lesz, ha ezt a kis vörös megtudja?

- Malfoy! – csattant Hermione. – Hogy kerülsz ide? Hol hagytad Parkinsont?

- Nem vagyok köteles válaszolni neked, Granger, de lásd, kivel van dolgod, jó leszek hozzád! Pansy előrement megágyazni, de látom, nektek ágy sem kell!

- Ezért megfizetsz! – közölte Hermione egyszerűen, és egymás után három nonverbális átokkal támadta meg Dracot, végül pedig sóbálvánnyá változtatta. – Csak azért nem öllek meg, mert annyit kapnék érted, mint egy rendes emberért. Exmemoriam! – mondta, és törölte Draco emlékeit.

Ezután rózsaszínre változtatta a szobrot, és Pitonnal mit sem törődve visszament a klubhelyiségbe, remélve, hogy reggel nem egy tanár fogja felfedezni a zavarodott fiút, és hogy elmúlik a rontás hatása, mire megvirrad, biztosítva ezzel, hogy a szőkeség a kastélyban kóborolva jó alaposan aláássa a saját hírnevét. Nem utolsó sorban pedig Pansy kedvéért csinálta. Hadd várjon a lány…

***

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.