Hermione egész nap nem látta Perselust, és estefelé már kezdett aggódni érte. Persze nem személy szerint Perselusért, hanem csak, hogy hogyan teljesít, mint Harry. Mikor végre este nyolc körül csuromvizesen, sárosan előkerült a fiú, nem tudta, hogy megölelje, amiért láthatólag nem tett semmi rosszat, vagy inkább megfojtsa, mert egész nap nem jelentkezett. Végül a köztes megoldásnál döntött.

- Harry! – szólította meg, és egy ablakmélyedésbe húzta a fiút. – Hol a pokolban jártál?

- Hermione, én is örülök, hogy látlak! – törölte meg sáros kezével vizes arcát a kérdezett, amivel azt érte el, hogy csupa piszok lett a homloka. – Szerinted hol voltam? – kérdezett vissza. Hermione kis csodálkozással konstatálta a gyakorló kviddicstalárt.

- Oh, ma kviddicsedzés volt.

- Csodás észrevétel! – bólintott Perselus.

- Jaj, Harry! – toppant közéjük Ginny. – Nem mondom, belehúztál ma az edzésbe!

- Kösz, Gin – vetette oda Perselus, de nem mert a lány felé fordulni.

- Megyek, letusolok – mondta a vörös hajú, és puszit nyomott a fiú arcára, még fintorogva hozzátette –, rád is rád férne egy zuhany.

- Ő… persze – felelte Piton, és grimaszolva nézett a vigyorgó Hermionéra. – Mi olyan vicces?

- Te – felelte a kérdezett, és az értetlenkedést látva kifejtette a gondolatot –, az arcodat vastagon borítja a sár, de még így is elpirultál.
- Vigyázz a szádra, Granger! – sziszegte Piton, de mikor Hermione elfordította a tekintetét, vetett egy gyors pillantást az ablaküvegen tükröződő képmására, hogy megbizonyosodjon, valóban szemmel látható-e a zavara. Csak még ingerültebb lett, mikor látta, hogy a griffendéles csitri pimaszkodása nem volt alaptalan, és dühében döngő léptekkel indult el a Griffendél-torony felé.

Fél óra múlva Piton durcásan és éhesen, ám de tisztán üldögélt a klubhelyiségben.

- Miért morcogsz? – nézett fel Hermione az átváltoztatástan tankönyvéből.

- Nem morcogok, csak lemaradtam a vacsoráról és éhes vagyok – felelte a kérdezett.

- Miért nem mész le a konyhába valami kajáért? Ott a köpeny Harry ládájában, izé… a ládádban.

- Grmpf... – jött egy morgás válaszul, mire Hermione összecsapta a könyvet, és felszaladt a fiúk hálójába. Pár perc múlva a köpennyel tért vissza, meg a Tekergők Térképével.

- Na, jössz akkor? – nézett Perselusra várakozóan, aki kelletlenül felállt, és követte a lányt a folyosóra.

Hála a térképnek, köpeny nélkül eljutottak a harmadik emeleti folyosóig, de szerencsétlenségükre Minerva közeledett feléjük.

- Ajjaj – vélte Hermione, és egy ablakmélyedést, folyosókanyart keresett, vagy bármit, ahol elbújhattak volna, de nem talált. – El fog minket kapni, és vagy büntetőmunkán végezzük, vagy lebukunk, vagy mindkettő!

- Engem Minerva sosem kap el! – mondta Piton, majd egy páncél mellett közvetlen a falhoz szorította Hermionét, és magukra borította a köpenyt.

- Na de… – nyikkant Hermione, de Piton a lány szájára tette az ujját, és a szemével is mozdulatlanságra intette. Egy utolsó előtti pillanatban a másik kezével még közelebb húzta magához, és belül szorgos imádkozásba kezdett, nehogy lebukjanak.

Mindez olyan gyorsan történt, hogy Hermionénak ideje sem volt tiltakozni, hirtelen azon kapta magát, hogy mérhetetlenül zavarba jön a férfi testének közelségétől.
„Ez Perselus Piton, a bájitaltanárom, csak a véletlen hozta ezt a helyzetet!” Darálta magában Hermione, és igyekezett a rémületre koncentrálni, nem arra, hogy egy izmos férfitest simul hozzá.
Perselus sem volt jobb helyzetben. Az ugyanis, hogy Hermione Granger lassan felnőtt nővé érett, nos, az nem jutott eszébe, csak mikor már késő volt. Hormontúltengéses teste pedig azonnal lereagált ezt a tényt.
Bár Minerva már rég tovább állt, ők nem mozdultak.

- Meg ne szólalj! – suttogta Perselus, és közelebb hajolt a lányhoz. Mivel Harry, több mint egy fejjel magasabb volt a lánynál, így Pitonnak hátrébb kellett lépnie, de Hermione keze azonnal a fiú ruhája után kapott.

Perselus az arcán érezte a lány leheletét, és tökéletesen tisztában volt vele, hogy ez csak a hormonjaik miatt van. Ennek a gondolatnak hangot is adott, mire Hermione bólintott, de képtelen volt hátrébb lépni.

- Nem szabad ezt tennünk – suttogta Piton, immár alig fél centire Hermione szájától. A lány csukott szemmel megrázta a fejét, mi által súrolta Perselus ajkait.

Nos Perselus Piton híres hidegvére eddig a pontig tartott ki. Magához rántotta a griffendélest, és mohón az ajkaira vetette magát. Életében nem kívánt még így egy nőt, és az se érdekelte volna, ha a teljes tanári kar végignézi a csókot, de valahol tudta, hogy ebből még bonyodalmak lesznek.

Természetesen, mint mindig, most is igaza volt. Hermione a föld alá akart süllyedni szégyenében, illetve ezzel egy időben a felhők felett lebegett. Az szóba sem jöhetett, hogy beszéljen Perselusszal, de ha kerüli, az meg feltűnne a többieknek. Köztes megoldásként inkább csak ült Piton mellett az órákon, de nem szólt hozzá.

Perselusnak se volt kedve beszélgetni. Fejét a falba tudta volna verni, hiszen gyakorlatilag kikezdett egy diákjával. Az, hogy ezt nem a saját testében tette, az csak egy dolog volt, na de hol marad az önuralom? Mert hogy az emlékeket kitörölni nem lehet. Pontosabban lehet, csak éppen illegális…
Egyikőjük sem tudta, mit kéne tenni, de mindenképpen beszélniük kellett volna.

- Rohadt hormonok! – dünnyögte Perselus két ásítás között.

- Ha unja az órámat, Mr Potter, akár ki is mehet – vetette fel Minerva, mire Hermione oldalba könyökölte Pitont.

- Elnézést, tanárnő – hajtotta le fejét a fiú. Hatalmas szerencséjére csak tíz percet kellett szenvednie az óra végéig.

Amint lehetett a pince felé vette az irányt, konkrétan a saját lakosztályába sietett. Gyorsan feloldotta a védő- és zárvarázslatokat, majd amint bejutott, hátát az ajtónak támasztva gondolkodni kezdett.

- Professzor? – hallotta hirtelen, és csak ekkor fedezte fel saját magát egy fotelban, amint épp egy könyvet olvasott.

- Potter, a frászt hozta rám! – sóhajtotta Piton, és leült saját magával szemben, és vizslatni kezdte önmagát.

- Öhm… Professzor? – szólalt meg kis idő után az igazi Harry. – Valami gond van?

- Nos, Potter, igen. Gond van. Magával, pontosabban a testével vannak problémáim, de majd megoldom.

- Rendben – biccentett Harry, bár aggódott egy kicsit, hogy milyen állapotban kapja vissza a testét.

Szó se róla, a professzor testére sem panaszkodott, izmos is és edzett is, csak egy kicsit sovány. Illetve mivel majdnem tíz centivel magasabb volt most, ezért előfordult, hogy beverte a fejét egy polcba, vagy szekrénybe.
Unatkozni nem unatkozott, olvasnivaló akadt bőven, sőt, kiderült, hogy Piton nagy kviddicsrajongó, bár a bírói engedélyéből is lehetett volna következtetni. Mindig egy házimanó hozott neki enni, és szerencsére nem kérdezett, csak kitakarított. Ilyen dolgokon gondolkodott, amikor kopogtattak az ajtaján.

- Ki az? – kérdezte.

- Én vagyok, Hermione – felelte a vendég, és Harry kinyitotta előtte az ajtót. – Huh, szia!

- Szia! Mi szél hozott? – érdeklődött az ideiglenes házigazda.

- Csak ki akarom rabolni Piton laborját – vallotta be a lány szemlesütve.

- Nem lesz rá szükség – lépett ki az említett labor ajtaján a tulajdonos.

- Wááá! Ő itt van? – nézett az igazi Harryre Hermione.

- Nem kérdezted, és végül is, ez az ő szobája.

- Ah, tényleg – rogyott le Hermione egy fotelba, és arcát a tenyerébe temette. – Borzasztó volt a mai nap, és még nincs vége!

- Ugyan, Hermione – ölelte meg barátját Harry, ami kicsit furcsán nézett ki, de nem számított – Annyira nem lehet rossz…

- Nem? – pattant fel a lány – Ma csak alig háromszor kellett közbeavatkoznom, nehogy Ginny smárolni kezdjen a drága professzorral! – kiabálta a lány, és közben hevesen mutogatott Pitonra. – Ron mindjárt azt hitte, hogy Ő meg Én, illetve Te meg Én kavarunk Gin háta mögött.

- Huh, ez igaz? – kérdezte Harry önmagát, mire Piton szórakozottan bólintott, és összeöntött két bájitalt egy pohárba, majd lehúzta a felét.

- Idd meg! – nyomta a maradékot Hermione kezébe.

- Mi ez? – fintorgott a lány.

- Hidd el, segíteni fog – biztatta Piton, mire Hermione kiitta a pohár tartalmát.

- Ez mire volt jó? – kérdezte borzongva.

- Csökkenti a hormonműködést. Mint… na, olyan, mint egy fogamzásgátló, csak nem az – fejtette ki Piton. – Segít elkerülni a kínos helyzeteket.

- Azt értem, hogy neked Ginny miatt, de nekem milyen kínos… – kezdte Hermione, de Piton egyetlen pillantására felrémlett neki az előző este, és inkább nem fejezte be a mondatot.

- Meddig tart? – tudakolta Harry.

- Körülbelül két napig. Akkor újra kell egy adag belőle.

- Jó, akkor én most rohanok – mondta Hermione, és kivágtatott a lakosztályból.

- Nekem is mennem kell – mondta Piton, és a lány után sietett, Harry pedig fejcsóválva nézett utánuk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés