- Granger! – üvöltötte Harry Potter egy holdfényes szombat estén, büntetőmunkán.

- Hermione! – csatlakozott Perselus Piton is a kiabáláshoz. A fent említett lány viszont csak állt, szólásra képtelenül, bal kezében egy üres üvegcsével.

- Mit csinált, maga ütődött liba? – tajtékzott Harry, továbbra is ezer decibellel.

- Én… - dadogta a lány.

- Hermione! – Piton egy üvegajtós szekrényben nézegette magát. – Piton lettem!

Na igen. Hermione Granger, az eminens, a mindent tudó és tökéletesen ismerő Granger, életében először elrontott egy bájitalt. Persze, mint minden mást, ezt is alaposan csinálta. Fogalma sem volt, hogy mit is rakhatott az üstbe, de az eredmény magáért beszélt. Perselus Piton épp Harry Potter testébe zárva őrjöngött, míg Harry, akit látszólag nem viselt meg ennyire az eset, épp új, valaha Pitonhoz tartozó arcát, testét vizsgálta.

- Professzor, én… - fordult Piton testéhez Hermione, majd mikor rájött a hibára, gyorsan korrigált, és Harry testéhez fordult. – Szóval, én nagyon sajnálom, de nem tudom, mi történt, én…

- Fogalma sincs, igaz? – dörzsölgette a halántékát a tanár. – Harminc pont a Griffendéltől, és ezen felül üstpucolás és egyéb büntetőmunkák közepette nyugodtan ábrándozhat a történteken… Takarodjon a szemem elől, és gondolkodjon el azon, amit tett!

- Gondolkodjak el, mi? – morcogott Hermione a klubhelyiség egyik foteljében. – Mintha soha senki sem követett volna még el hibát. Bezzeg mikor Malfoy rárobbantotta a savas üstjét, és szétmarta a ruháit, akkor nem volt egy büdös szava sem. Rohadék! – szűrte a fogai között, amikor kitárult a portrélyuk, és Harry mászott be rajta.

- Jaj, Harry! – ugrott a fiú nyakába Hermione. – Mi tartott ennyi ideig?

- Mennyi ideig? – morrant a fiú, és eltolta magától a lányt. Hermionénak csak rá kellett néznie barátja arcára, hogy lássa a különbséget.

- Te, azaz maga nem Harry! – sikkantotta.

- Bravó! Micsoda elmés kijelentés. Nem akarja esetleg kikiabálni az ablakon is?

- Elnézést, én csak azt hittem, hogy…

- Nos, tévedett – biccentett Piton, bár a mozdulat kicsit furán állt Harrynek.

- Mit keres akkor itt, mármint izé… hol van Harry, és mikor változik vissza?

- Lényegében, hála a maga eget rengető bénázásának, körülbelül egy hét.

- Egy hét? Az rengeteg idő! Mi tart addig? És az alatt az idő alatt mit teszünk? – aggódott a lány.

- Csak nem aggódik? – gúnyolódott a férfi.

- Persze, hogy aggódom! Harry a barátom, még szép, hogy érdekel a hogyléte.

- Vagy úgy! Ne aggódjon, Potter jól van. Beteget jelentettem McGalagonynak. Bár szerintem, tudja, mi a helyzet.

- Na, igen – látta be Hermione. – McGalagony professzor már majdnem olyan, mint Dumbledore professzor volt. Szerencse, hogy csak majdnem.

- Pontosan. A bájital, ami visszacsinálja azt, amit maga elrontott – hangsúlyozta Piton –, nem nehéz, de az összetevőket, nos, idő beszerezni. Leadtam a rendelést, és egy hetet mondtak.

- És addig mi lesz? Bájitaltan az nem, de Harry? A suli? Mit mondunk, vele mi van?

- Semmit – felelte Piton –, semmit az égvilágon.

- Micsoda? – tátotta el a száját a lány.

- Én leszek Potter. Bejárok az óráira, meg minden, és maga, Granger, vagyis te, Hermione, te fogsz fedezni engem.

- Micsoda?

- Te felelsz azért, hogy ne bukjunk le. Ha mindez kiderül, mert te nem figyeltél, nos, hadd ne mondjam, hogy életed végéig férgeket fogsz hámozni a laboromban, házimanóvá változtatva, vagy lekicsinyítve egy kalitkában végzed. Világos, amit mondtam?

- Igen, professzor – nyikkant Hermione rettegve.

- Ja, és ne professzorozz. Csak Harry… simán Harry.

- Igen… Harry – nyögte lehajtott fejjel a lány.

- Helyes – vigyorodott el gonoszul Piton, ám hamarosan lefagyott a mosoly az arcáról, ugyanis kivágódott a lányháló ajtaja, és egy vöröses forgószél rontott ki rajta.

- Harrííí! – visította Ginny Weasley, és karjait ölelésre tárva száguldott Piton felé.

Hermione az utolsó pillanatban kapcsolt, így időben odébb tudta lökni a bénultan ácsorgó Perselust.

- Ginny, ne! – kiáltotta, miközben elkapta a lendületben lévő lányt.

- Mi a..? Hermione? – tette csípőre a kezét Gin, és hol Hermionéra, hol Pitonra nézett. – Mi történt?

- Én csak… Piton professzor…

- Jaj, Harry, mit csinált veled az a… – kezdte Ginny, de Hermione közbevágott.

- A büntetőmunkán Harryre ráborult valami, és most… őőő… büdös leszel, meg viszketni fogsz, ha hozzáérsz. Sajnálom – vágta ki magát a lány, és félve pillantott az ál-Harry felé, de csak egy lapos pillantást kapott válaszul.

- Ez igaz? – nézett a fiúra Ginny, majd mikor látta, hogy az beleegyezően bólint, sóhajtva huppant bele egy fotelba – Meddig tart ez a …?

- Hát… – kezdte Hermione, de Piton megelőzte.

- Holnapra elmúlik.

- Helyes – bólintott Ginny –, egyszer biztosan megfojtom, vagy nem is, talán inkább felgyújtom Pitont. Mint te elsőben, Hermione.

- Hát ez… remek.. ötlet – nyögte a lány, és félve fordult az említett felé, aki felvont szemöldökkel leste Hermione reakcióit. Bár végül nem szólt semmit Piton, Hermione már látta, hogy hosszú és nagyon fárasztó hétnek néz elébe.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.