Draco cica

- Még egy döglött egér? – Luna szőke fürtjei az ég felé meredeztek haragjában, miközben az előtte fekvő szürke kismacskát nézte. – Minek nézed te az otthonomat? Temetőnek, netalántán halottasháznak?
Cicusunk eközben a hátára gördült és tágra nyílt gyönyörű sárga szemeivel szuggerálta a lányt, hogy ne haragudjon rá. Luna rögtön a megbocsátás mellett döntött, mikor a kis szőrgombolyag a lábához dörgölőzött és hangos dorombolásba kezdett.
- Ugyanolyan alattomos vagy, mint a névrokonod – dorgálta meg a négylábú jószágot. – A különbség talán csak annyi, hogy ő nem hagy a küszöbömön hullákat.
Elképzelte Draco Malfoyt ahogy szájában egy egér tetemével áll az ajtajában és hangosan felkacagott. Bár előbb potyognának cincogók az égből, minthogy a szőke szívtipró, akár csak a ház sarkáig is eljöjjön.
Luna nagyot sóhajtott és álmodozó tekintettel simított végig szépen gömbölyödő pocakján.
- Ha az apád természetét mered örökölni, leátkozom azt a tejfelszőke fejét – mormolta dühösen és merengve nézte az ablakot verdeső cseppeket.

Halkan zörgettek az ajtón és Luna mosolyogva nyitott ajtót legjobb barátjának.
- Biztos, hogy nem hármas ikreket vársz gyönyörűm? – tudakolta a fekete hajú fiú mosolyogva. – Bár ha jobban belegondolok, tuti hogy a gyerek egója miatt gömbölyödsz ennyire.
Harry Potter elképesztően jóképű volt még így bőrig ázva is, ám ez Luna szívét egy cseppet sem dobogtatta meg.
- Gondolod, hogy ugyanolyan kibírhatatlan lesz, mint Draco? – kérdezte a lány félig szorongva, félig boldogan.
Harry átölelte barátnőjét és vigasztalóan a mellkasára vonta.
- Ha annyira kibírhatatlan lenne, nem szerettél volna bele nem? – kíváncsiskodott a Kis Túlélő.
Luna csak némán megrándította a vállát és fejét a fiú nyakába fúrva sírva fakadt. Harry halk szavakat suttogott a fülébe és próbálta vigasztalni. Luna lassan megnyugodott és hálásan megcsókolta barátja arcát, mire Harry felkiáltott és hátra ugrott. Luna megilletődve méregette a fiút.
Vagy megbolondult, vagy félre értette a helyzetet – töprengett, majd rájött, hogy a fiú nem is őt nézi, hanem a saját lábára mered. Egy rettentően dühödt szürke szőrcsomó kapaszkodott húsz körömmel a fiú lábszárába.
- Jól van Draco, engedd el szépen – hajolt le a lány és próbálta lefejteni Harryről az orv macskát.
- Draco? – A Fiú Aki Túlélte, nem volt biztos benne, hogy ezt is túl fogja, mert a dög már a húsáig hatolt. – Illik hozzá…
Büntetésképp a bestia már a csontjain morzézott éles karmaival, mire Harry igazán sajátos tánctudásról adott tanúbizonyságot.

Luna nem tudta sírjon, vagy nevessen. Sosem gondolta volna erről a cuki kiscicáról, hogy ennyire be tud pöccenni minden ok nélkül. Az egy dolog, hogy tömeggyilkos a szentem – gondolt részvéttel a legalább napi három néhai egérre -, de hogy még pszichopata is?
- Vagy leszeded rólam, vagy ágyelőt csinálok belőle! – kiáltott a fiú pálcáját előrántva.
Draco cica ekkor elengedte zsákmányát és a győztes fensőbbségével nézte a több sebből vérző áldozatot, majd elégedetten a lányhoz sétált és hangosan dorombolva dörgölőzött hozzá. Luna a karjába vette az állatot, aki erre még hangosabb dorombolásba kezdett.
- Hát nem édes? – nézett csillogó szemekkel a fiúra, aki erre csak haragosan fújt egyet. – Igazad van, mindjárt kiviszem.
Luna bezárta a macskát a konyhába és nekiállt, hogy ellássa a fiú sebeit. Harry épp azt mesélte, hogy már megvette a gyűrűt, de még nem meri megkérni Ginny kezét, mert fél, hogy a lány kikosarazza. Luna erre mosolyogva megnyugtatta, hogy ez aligha következhet be, mikor elkeseredett miákolást hallottak a konyhából. Nem sokára már az is hallatszott, ahogy az állat az ajtót kaparja és az előbbi elkeseredettség egyre dühödtebb nyávogásba csap át.
Harry meg mert volna esküdni rá, hogy a tompa puffanások amiket hallanak úgy keletkeznek, hogy az a vadállat a fejével az ajtónak rohan, mire Luna kinevette és kiment a macskáért.
- Nézz rá, hát tényleg kinézed belőle?
Draco elégedetten bújt gazdájához, de a fiú esküdözött, hogy vérben forog a szeme, mikor ránéz. Ezek után még beszélgettek a tervezett lánykérésről és Luna babájáról. Harry nemsokára búcsúzkodni kezdett. Mikor már az ajtóban álltak testvérien megcsókolta a lányt, mire a macska, szőrét felborzolva fújt rá.
- Azt hiszem nem is különbözik annyira a mi Dracónktól – nézett töprengve Harry az állatra, majd sarkon pördült és eltűnt.

Luna este bebújt az ágyba, de még órák múlva is álmatlanul forgolódott. Gondolatai folyton visszatértek Dracóhoz, aki nem kíváncsi sem rá, sem a születendő kisbabájukra.
Te vagy a bolond, amiért azt hitted, tényleg viszontszeret – korholta magát. – Ha az apja nem kényszeríti, még csak rád sem néz.
Lucius Exhalálfaló és Jó Útra Tért Malfoy ugyanis felelevenítette a régi jó hagyományt miszerint az aranyvérű, csak aranyvérűt választhat. Kicsi fiacskája pedig szót fogadott apucinak – mint ahogy kiderült, nem jószántából – és ostromolni kezdte Lunát, aki eleinte még kiröhögte a szöszit, majd egyre gyengült, végül pedig teljesen behódolt neki. Fülig belehabarodott a fiúba és elhitte minden egyes hazugságát. Egészen addig nem is volt semmi gond, míg Luna örömtől csillogó szemmel közölte párjával, hogy gyermekük lesz. Draco ekkor robbant.
- Gyerek? – üvöltötte falfehéren. – Nem lehet gyerekünk…
Luna nem várta meg a folytatást, sírva szaladt ki a Malfoy kúriából és többé hallani sem akart a fiúról. Draco ezek után sokáig kereste, de ő sosem akart beszélni vele, amit szerencsére a barátai elintéztek. A Weasley fiúk és Harry úgy vigyáztak rá, mintha külön testőr gárdája lenne, így hát az ifjabb Malfoynak esélye sem volt.
Már a negyedik hónapban járt, mikor a Hírverő díjátadóján összefutottak. Luna abban bízott, hogy a fiú talán el sem jön, hogy ne keljen találkoznia vele, ám hiába reménykedett. Draco annyira jól nézett ki sötétkék dísztalárjában, hogy Luna ajkára fagyott a mosoly mikor gratulált a legjobb cikket író kollégájának és a kezébe nyomta az Arany Főnixtollat. Malfoyba egy fekete hajú szépség csimpaszkodott, aki lesajnálóan nézegette Luna gömbölyű pocakját. Ez már sok volt neki, ezért megkérte Harryt, hogy vigye haza, előtte azonban még elkapta Draco megvető pillantását.
- Te legalább itt vagy nekem – pillantott szeretettel a takarón összegömbölyödve pihenő macskára. Draco cica, mintha vigasztalni akarná, melléfeküdt a párnára és érdes kis nyelvével lenyalogatta a lány, sós könnycseppjeit. Luna pedig, fejét az állat selymes szőrébe fúrva, végre elaludt.

Még sötét volt, mikor szörnyű rémálomból riadva felébredt. Azt álmodta, hogy Draco elveszi tőle a kicsit, ő pedig egyedül marad. Zokogva fúrta fejét a párnába, mikor valami keménybe ütközött. Rémülten nyúlt a pálcájáért és elhadart egy Lumost.
A kemény valami egy izmos váll volt, de a test többi része sem tűnt éppen puhánynak. Szemét élvezettel járatta végig a jól ismert porcikákon, míg egy kíváncsian csillogó szempárig nem ért.
- Semmi sikongatás, esetleg átkok? Ennyire hozzászoktál, hogy meztelen férfiak mellett ébredsz?
Luna érdeklődve hajtotta fel a takarót és minden szemérem nélkül alá kukucskált.
- Miért sikongassak, mikor már láttam ilyet, vagyis jobban mondva pont ugyan ezt? Egyébként fázol, vagy csak nem működik a növesztő varázs? – mosolygott negédesen a fiúra. – Átkokat szórni pedig ráérek a magyarázkodásod után is.
Draco Malfoy arcán két vörös folt jelezte, hogy nem hagyja olyan hidegen a lány nemtörődömsége, mint ahogy mutatja.
- Mit akarsz tudni? – kérdezte a szöszi, úgy mintha nem ő mászott volna pucéran a lány ágyába, hanem fordítva.
Luna kezdte elveszíteni a türelmét és legszívesebben kizavarta volna a fiút a szobájából, a házából, sőt az életéből is, ám kíváncsi természete megint csak győzedelmeskedett.
- Mit keresel az ágyamban? – kérdezte a lány, úgy mintha egy gyerekkel beszélne.
- Na vajon? Aludni akartam.
- Itt? – Luna hangja egy oktávval magasabb lett.
- Miért ne?
Luna sejtette, hogy semmit sem fog tudni kiszedni a fiúból, ezért aztán felállt és mikor észrevette Draco érdeklődő pillantását, amint végigsiklik a testén, minden önuralma búcsút intett neki és elillant.
- Mi a fenét bámulsz? Így néz ki egy nő a hatodik hónapban, amit te is tudhatnál, ha nem léptél volna le a kellemesebb részek után. Takarodj, mielőtt még olyat teszek, amit én is megbánok – nézett szúrósan a fiúra.
Draco kikászálódott az ágyból és teljes Ádámkosztümben állt a lány előtt.
- Nem lennél képes bántani, ugye tudod – vigyorgott a lányra.
Luna már nyúlt a pálcájáért, mikor éles fájdalmat érzett és az egész teste görcsbe rándult. Draco rögtön mellette termett és az ágyba fektette, miközben annyi gyengédség sugárzott a tekintetéből, hogy a lány a fájdalmak ellenére is képes volt mosolyogni.
- Most megint olyan vagy, mint mikor beléd szerettem – suttogta és mély álomba merült.

Nem sok mindenre emlékezett az elkövetkező napokból, csak egyedül Draco tekintete maradt meg benne, ahogy aggódva fürkészi őt, amikor néha magához tér.
Most is az ő hangjára ébredt, de olyan volt, mintha még mindig álmodna.
- Rögtön megkedveltelek, ahogy jobban megismertelek, de küzdöttem ellene, mert nem akartam, hogy az apám győzedelmeskedjen. Olyan boldog voltam veled, mint még soha az életben, hisz te elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, aztán mikor bejelentetted, hogy gyereket vársz, nagyon megörültem. Aztán eszembe jutott, amit apám mondott, hogy gondoskodjunk mihamarabb unokáról, így tovább él a dicső Malfoy név. Megijedtem, nem akartam látni az önelégült képét, mikor bejelentjük neki a hírt, ezért is borultam ki annyira – gyengéd csókot lehelt a lány kezére, aki még mindig úgy tett, mintha aludna. – Sosem felejtem el a tekintetedet, mikor kirohantál a házból. Láttam benne, ahogy apró darabokra törik a szíved. Ekkor kezdtem rájönni, hogy többet érzek irántad, mint hittem, aztán a bálon jöttem rá, hogy az életemnél is jobban szeretlek.
Luna szíve olyan hangosan verdesett, hogy attól félt a fiú is meghallja.
- Gyönyörű voltál, ahogy sejtelmesen mosolyogtál, mint aki egy nagy titok hordozója, és valóban egy csodás titkot rejtegetsz – simított végig a lány pocakján gyengéden. – A mi közös kis titkunkat.
Luna nem bírta tovább, kinyitotta a szemét és épp fel akarta hívni szerelme figyelmét, hogy ha már a nagy vallomásoknál tart, akkor azt akár a szemébe is mondhatná, mikor meghallotta a fiú következő mondatát:
- Ezért is változtam macskává, mert különben nem tudtam a közeledbe jutni, hála azoknak a buggyant Weasleyknek és Mr. Pápaszemnek.
- Te voltál Draco? – sikoltotta a lány és az összes romantikus érzületét leváltotta, az éktelen harag. – Volt képed betolakodni a házamba?
Malfoy meglepődve kapta fel a fejét, mikor meghallotta a lány hangját.
- Szétmarcangoltad Harry lábát – Draco fejéhez egy párna vágódott.
- Kukkoltál is te perverz? – ébresztő óra követte a párna ívét kísérteties hasonlósággal.
- No és a döglött egerek? Az valamiféle bosszú? – sorozat tüzelés következett. Könyv, fényképtartó, vizeskancsó. Draco a hideg vizes fürdő után már nem számolta hány repülő tárgyat nem tudott beazonosítani, csak azért fohászkodott, hogy fogyjanak el az éjjeli szekrényen álló dolgok. A muníció kifogyott, Luna haragja azonban csöppet sem csökkent.
- Tudod mennyire gyűlölöm az egereket!
Draco angyali türelemmel tűrt eddig, de most már kezdett elege lenni és a fején is annyi pukli volt, amiből Trelawney meg tudná jósolni az egész jövőjét.
- Mégis mi mással tudtam volna udvarolni macskaként?
Luna nem tehetett mást, felkacagott, majd boldogan simult a fiú karjába, aki gyengéd csókot lehelt a pocakjára.
- Cat Malfoy, hogy tetszik? – tudakolta szerelmére pillantva, aki beleegyezően bólintott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés