December huszonkettedike volt, már mindenki karácsonyi lázban égett. Minden házat kivilágítottak a lakói és mókás mikulásfigurák röpködtek körös-körül, kéményről-kéményre. George legújabb találmánya nagy sikert aratott, így nem egyel találkozott a hazafelé tartó Perselus is. Minden ilyen légyott után erőt vett magán és csak azért sem robbantotta miszlikre a Terror Télapók atyját, ahogy szerette volna, hanem ment tovább mintha mi sem történt volna. Már megpillantotta az otthonát, mikor újabb kis rémszarvasok húzta szán száguldott el a feje fölött, deres szakállú utasával, aki épp viszkető port hintett rá. Ez még a jobbik eset volt. Futott már vele szembe olyan varázsló is, akinek a hajába csimpaszkodva rikácsolta a Mikulás a Mennyből az angyalt, miközben hű szarvas hada elszántan tört utat minden egyes testrésébe. Piton körbe nézett, majd mikor egy szemtanút sem látott, kéjes élvezettel lendítette meg pálcáját, minek következtében a kis fogat milliónyi darabra tört, és a hóval keveredve hullott a járdára. Kinyitotta a kaput, és jóleső érzés fogta el, ahogy a kivilágított ablakokat megpillantotta.
- Csodálom, hogy a bátyádat még nem csukták le, amiért ezekkel, a zseniális találmányival bármikor lebuktathat minket a muglik előtt – kiáltotta, miközben felakasztotta a talárját és várta, hogy kedvese szokás szerint lerohanjon a lépcsőn, és a karjaiba vesse magát. Ginny helyett Teddy rohant elé és majdnem feldöntötte.
- De jó – átölelte és haja rögtön a férfiéhoz lett hasonlatos. – Így már tudunk csapatokat alkotni a játékhoz.
Megragadta a férfi kezét és húzta maga után. Piton agya lázasan dolgozott, hogy milyen játék, no meg csapatok?
- Na végre – fekete hajú férfi emelkedett fel a konyhaasztaltól és gúnyosan elmosolyodott a professzor fancsali arcát megpillantva. – Ugye nem zavarok? Csak beugrottam, hogy Teddyt megtanítsam varázssakkozni, és mivel Ginny sajnos nem elég jó benne, úgy döntöttünk megvárjuk magát és két csapatot alkotva, játszunk pár menetet.
- Nagyszerű – vicsorodott el Piton és lezöttyent az asztalhoz. – El sem tudom mondani, mennyire vágytam ma este egy kis sakkpartira.
Harry elmosolyodott és elkezdte magyarázni a kisfiúnak, hogy kell felállítani a bábukat. Két kar fonódott a férfi nyaka köré hátulról és egy pillanatra elfelejtette minden haragját.
- Hiányoztál – súgta a fülébe a lány. – Ha az esküvő után is ilyen sokat dolgozol sosem fogunk találkozni.
- Van egy meglepetésem… – húzta közelebb Ginnyt, de mielőtt megcsókolhatta volna, Teddy az ölébe mászott.
- Én veled leszek – mosolygott rá kedvesen. – Harrynek pedig csak te maradsz Ginny.
Keresztanyja nyelvet öltött rá, mire a gyerek hangosan felkacagott és kényelmesen elhelyezkedett élő karosszékében.
- Harry szerint Perselus a jobb, így ő az enyém – jelentette ki, egy rabszolgatartót meghazudtoló hangnemben.
Aha – gondolta a férfi, miközben elnézte Pottert, ahogy Ginny fülébe súg valamit, mire a lány elmosolyodik. – Na, majd meglátjuk ki fog győzni.

- Még mindig nem értem, hogy robbanhatott fel a tábla – Ginny befészkelte magát a férfi karjai közé. – Sosem hallottam eddig ilyenről.
Perselus szorosan átölelte és állát a lány fejére támasztva, úgy tett mintha gondolkodna a dolgon.
- Talán Teddy varázs ereje tört utat magának a nagy izgalomban – hazudta szemrebbenés nélkül. – Te is tudod milyen kiszámíthatatlanok ebben a korban.
- Lehet – értett egyet a lány. Piton lehunyta a szemét és épp mielőtt elaludt volna, meghallotta a lány hangját:
- Azért örülök, hogy Harry ennyit foglalkozik Teddyvel
Hát még én – gondolta a férfi.
- Annyira aranyos, hogy próbálja behozni az elveszett időt.
Egyszerűen tündéri…
- Azt mondta, hogy ha nem zavar sűrűbben látogatja meg a kicsit.
Már hogy is zavarna?!
- Olyan jó, hogy újra a régi.
Olyan jó lenne, ha még orrba gyűrhetném…
- Te is örülsz?
Szinte lebegek a boldogságtól!
- Meghívtam az esküvőnkre.
Most már szárnyalok is…
- Lehetne a tanúd.
Csak a holttestemen keresztül.
- Alszol?
- Csak ha hagysz, drágám – csókolta meg a lányt, hogy végre elhallgattassa.

Ginny körbefordult a tükör előtt és még mindig meglepte, mennyire passzol rá Perselus édesanyjának a ruhája. Ekkor egy összegyűrt pergamen darab pottyant ki, a szoknya redői közül. Széthajtotta, majd olvasni kezdte a sorokat:
Egy régi történet szerint, aki ebben a ruhában megy férjhez, az rögtön az oltárnál megtudja jól választott-e. Gondolj arra hol lennél abban a pillanatban a legszívesebben, és ha a ruha elrepít valahova, akkor nem jól választottál. Én nem mertem megtenni, talán meg is érdemlem a sorsomat. Te ne légy gyáva…
Elieen Prince
Ginny végigsimított a sorokon és megesküdött, hogy megőrzi a levelet és a ruhát is a következő nemzedéknek. Ő biztos volt benne, hogy jól döntött és azt is tudta, hogy a ruha tényleg mágikus erejű, hisz elvitte a haldokló Perselushoz.
- Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem teszem újra próbára – mosolygott a tükörképére, mielőtt átöltözött. Épp betakarta Teddyt, aki elaludt az ebéd után, mikor hatalmas zörejt hallott. Leszaladt és megpillantotta Perselust ahogy egy halom rózsa tetején hasal, miközben nyomdafestéket nem tűrően káromkodik.
- Ne merészelj nevetni – ordított dühösen a lányra, miközben nehézkesen feltápászkodott. – Elegem van a semmiből előtűnő bokrétákból, lufikból és repkedő Ámorokból.
Ginny úgy tett mintha köhögne, miközben fulladozott a visszatartott nevetéstől.
- Ha nem állítod le ezt a bájgúnárt, megmérgezem.
Ginny megpillantott a férfi feje fölött egy igencsak élethű angyalkát, amint apró szívecskéket szór a professzor hajába.
- Nem viccelek, holnap lesz az esküvőnk. Ha azt akarod, hogy ne változtassam ocsmány féreggé, csinálj valamit.
Az angyal nagy pukkanással eltűnt, helyette milliónyi kis szív zúdult a dühödt Piton nyakába.
- Hát nem romantikus? – tudakolta a lány, a hasát fogva. – Te sosem udvaroltál nekem.
Perselus úgy nézett a lányra, mintha elment volna az esze.
- Tényleg ilyen giccses dolgokra vágysz?
- Ó igen! Minden nő szereti, ha kényezteti az a férfi, akit szeret - Ginny jót nevetett magában a férfi arckifejezésén, de úgy tett, mintha roppant módon meg lenne sértődve. – Már alig várom a mézesheteket, kíváncsi vagyok, milyen idilli helyre megyünk.
Nem mintha nem tudta volna, hogy a legromantikusabb, amit a férfi szervezett a napokig tartó háborítatlanság a házukban.
- Romantika? – Piton beletúrt a hajába, minek következtében a kis szívek szerteszét röpködtek körülötte.
Ginny mosolyogva nézte a róla tudomást sem vevő professzort, ahogy meggyötörten felcaplat a lépcsőn.
- Hát mi vagyok én? – dünnyögte magában. – Én és az érzelgősség… Undorító!
Ginny hallgatta a férfi morgolódását és leszögezte magában, hogy Harry akár az eget is levarázsolhatná neki az összes csillagával, akkor is azt tartaná a legromantikusabbnak, ahogy Perselus mormog az orra alatt.
- Édes Merlin, én teljesen menthetetlen vagyok – sóhajtotta, majd boldogan felkacagott.

- Miért nem maradhattunk otthon? – tudakolta Teddy már vagy tizedszer. – Ha holnap úgyis összeházasodtok, miért ne aludhatnátok együtt? Eddig is azt csináltátok.
- Nem hiszem, hogy csak aludtak – vigyorodott el Ron, mire Hermione hozzávágott egy könyvet. – Igencsak nehéz olvasmányaid vannak drágám.
- Ugyan már, egyik kedvenc sógornőm – ölelte át George a nőt. – Ne mondd, hogy ti sosem viháncoltatok suttyomban a lagzi előtt.
Hermione mélyen elpirult és férje is igencsak bíborszínben tündökölt.
- Nem akarom tudni – sikkantotta Mrs. Weasley és kezét a fülére tapasztva pillantott a férjére. – Neveld meg a gyerekeidet.
- No fiúk, meséljetek – vigyorgott Arthur a csemetéire, mire Molly felugrott a kanapéról és a konyhába rohant. A férfi sóhajtva állt fel és indult a neje után. – Azt hiszem, ma aludhatok itt, ha csak meg nem tudom puhítani anyátokat…
Az összes Weasley fiú, aki a szobában tartózkodott részvéttel pillantott az apjára, hisz mindannyian tudták, milyen mikor egy nő behisztizik.
Luna lépett be, karján a kis Freddel, mire Ginny felugrott és a nőhöz lépett. A kicsi sikongatva nyújtotta kezecskéit a nagynénje felé, aki átvette és cuppanós csókokat nyomott a nyakára. A kisfiú hatalmasakat kacagott. Perselus elnézte a lányt, ahogy a gyermekkel játszik és újfent megállapította, mennyire szerencsések lesznek a gyerekeik, hogy ilyen anyjuk lesz. Gyomra görcsbe rándult a gondolatra, hogy neki gyereke legyen… Nem tartotta magát sosem apatípusnak és Lily halála után már nem is gondolt arra, hogy családot alapítson.
Ekkor Teddy elkezdte kergetni Victorie-t, de a nagy hévben elesett és keserves sírásba kezdett. A férfi rögtön felugrott és a gyerekhez szaladt és addig ringatta, míg meg nem nyugodott.
- Nagyon szeretlek – mondta a kicsi olyan komoly arccal, hogy Perselusnak egy csöpp kétsége sem maradt, hogy igazat beszél. – Örülök, hogy te leszel az apukám és ezentúl mindig vigyázni fogsz ránk. Ginny mégiscsak lány, eddig én vigyáztam rá, de most már sokkal könnyebb dolgom lesz.
Ezután, mintha mi sem történt volna, szaladt a kislányhoz és többé ügyet sem vetettek a döbbent felnőttekre. Perselus körbe tekintett és mindenfelől ugyanazt az értetlenséget és elérzékenyülést látta, amit ő maga is érzett. Hermione beletrombitált a zsebkendőjébe, Luna pedig arcát a férje nyakába fúrva némán elpityeredett. Egyedül Ginny pillantott rá, olyan meggyőződéssel a tekintetében, amitől a férfin kellemes borzongás futott végig.
- Innen már nincs menekvés, ugye tudod? – kérdezte a lány és átadta édesanyjának az időközben elbóbiskolt Fredet. Megragadta a férfi kezét és kihúzta maga után a kertbe.

Gyönyörű csillagfényes éjszaka volt és Ginny el sem tudott volna képzelni szebbet, mint hogy a szeretett férfival nézegesse a milliónyi kis fénypontot. Ha tehetné, elköltözne az egyikre a férfival és Teddyvel, aztán többé nem gyötrődne a megválaszolatlan kérdések miatt.
- Baj van? – ölelte át Perselus, de a lány kibontakozott az öleléséből. – Tehát baj van.
Ginny nem szólt semmit, csak elfordult és próbálta összeszedni a gondolatait, de a férfi közelsége összezavarta.
- Potter?
A lány először nem tudta mire gondol a férfi, majd mikor rájött, felháborodva fordult felé, hogy kellőképpen leteremtse, de Piton megelőzte.
- Nem kell magyarázkodnod, újra a régi és te rájöttél, hogy még mindig őt szereted. Nincs ebben semmi meglepő, hisz egy korosztály vagytok és Teddy a keresztfiatok, aki mindkettőtöket nagyon szeret. Neki is sokkal jobb lesz így.
- Nem épp most mondta mennyire imád téged is? – kérdezte a lány, nyugalmat erőltetve magára.
Perselus megvonta a vállát és újra az a kemény vonás jelent meg a szája sarkában. Ginny már ismerte annyira, hogy tudja, ilyenkor hazudik.
- Mindenkit szeret, akit te is. Különben is, ha jobban megismerne, nem lenne annyira oda értem. Hány diákra emlékszel, aki imádattal csüngött rajtam?
- Ez igaz – értett egyet a lány és a sötétben is látta, ahogy a férfi elsápad. – Te voltál a leggonoszabb tanár, akit a roxforti falak csak láttak.
Piton megfordult és épp indult volna a kertkapu felé, mikor a lány hangja megállította.
- A baj csak az, hogy Teddy apaként tekint rád, nem a tanárjaként. Most nincs itt Voldemort, aki miatt el kellet fedned az igazi valódat – hátulról átölelte a férfit és arcát a talárjához dörzsölte. – Még mindig kibírhatatlanul flegma vagy és roppant magasan hordod azt a nagy orrodat, ennek ellenére mi szeretünk téged. Sosem megyek vissza Harryhez, akkor sem, ha te nem akarnál velem lenni.
Piton nagyot sóhajtott, de nem szólt semmit.
- Épp arról akartam veled beszélni, hogy most hogy nem kell Harry miatt aggódnod, így is velünk maradsz-e?
Ginny szíve a torkában kalapált, ahogy a válaszára várt. A férfi ekkor elkezdett nevetni és olyan hirtelen fordult meg, hogy a lány majdnem felbukott.
- Nem, épp arra gondoltam, én cseréllek le Potterre – mikor a lány egy hógolyót vágott hozzá, némileg komolyabban folytatta. – Tényleg azt hiszed csak azért voltam veled, hogy közelebb jussak hozzá?
Ginny sértően őszintén bólintott.
- Bevallom eleinte tényleg ez vezérelt, ezért engedtem meg, hogy a házamban maradj – mikor a lány újabb adag havat markolt, megragadta a csuklóját. – Aztán rájöttem, hogy szórakoztató kis boszorkány vagy.
- Szóval udvari bolondnak még megteszem? – a lány olyan dühös lett, hogy ha a pálcája elérhető közelségben lett volna, megátkozza a férfit.
Piton jól látta a lányon, mennyire felhúzta magát és élvezettel legeltette szemét a vörös orcákon.
- Pontosan – vigyorodott el, de nem számolt a lány valódi haragjával. Ginny felhúzta a térdét és negédesen mosolygott az összeránduló professzorra.
- Ha gyereket akarsz, ne csinálj ilyet többé – nyögte a férfi.
- Ugyan drágám, ez nem mulattatott? – tudakolta a lány, majd színpadiasan felsóhajtott. - Pedig mennyit agyaltam rajta.
- Őrült nőszemély – a Bájitalmester nyögve felegyenesedett és tisztes távolságot tartva a lánytól, megkérdezte. – Engem az érdekelne, komolyan gondoltad-e, amit annak a majomnak mondtál a Roxfort kertjében?
- Sok mindent mondtam „annak a majomnak”.
Perselus eléje lépett és megrázta.
- A pálcája elé ugrottál. Mi lett volna, ha nem tér észre? – kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Mit gondolsz, hogy élhettem volna ezzel a tudattal?
- Nem hiszem, hogy téged életben hagyott volna, ha engem megöl – állapította meg a lány rezignáltan. – Innentől kezdve tárgytalan az egész, hisz akkor újra Lilyvel lehettél volna.
Perselus nem tudta mit mondhatna. Azt hogy már nem érez semmit Lily iránt? Ezt nem tehette, nem akart hazudni a lánynak. Tudta, hogy ezt szeretné hallani, de nem tudta neki megadni, így azt tette, ami hirtelen eszébe jutott.
- Harry James Potter most már elegem van belőled! – kiáltotta a lány és két lábbal tiport a rózsacsokron, ami nemrég bukkant elő a hóban. – Esküszöm, hogy a torkodon nyomkodom le, ha még egyszer ideküldesz valamit.
Perselus tátott szájjal nézett az elfüstölgő lány után, majd feltűnés nélkül visszadugta zsebébe a pálcáját.

Ginny sóhajtva hajtotta be maga után a szobája ajtaját. Lehet, hogy sosem fogom tudni vele elfeledtetni Lilyt? – töprengett. Igazából nem elfeledtetni akarta vele a nő emlékét, csak szerette volna, ha egy kicsi legalább neki is jut abból a nagy szerelemből, amit Perselus iránta érzett.
Ha csak egyszer mondaná ki, hogy szeretlek, soha többé nem félnék, hogy megbánja, amit tesz. Mi lesz, ha egy nap felébred és rájön, hogy én nem vagyok neki elég? Én nem a pótolhatatlan Lily Evans vagyok, aki miatt képes volt évekig a pokolban élni, Voldemort csatlósát játszva. Érte tett mindent, hogy megbosszulja a halálát, miközben önmagát is hibáztatta. Merengéséből az ajtó nyílása szakította ki.
- Valamiért nem bírok elaludni – suttogta Perselus, miközben leült mellé az ágyra. – Nem tudod, mi lehet az oka?
Ginny csak némán megrázta a fejét és egy szót sem szólt. A férfi nagyot sóhajtva húzta közelebb magához.
- Még mindig Lily miatt aggódsz ugye? Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy már nem érzek iránta semmit? – Ginny újra csak megrázta a fejét és halkan szipogott. - És ha azt mondom, hogy ha ő is itt lenne, akkor is inkább veled szeretnék lenni?
- Ha ő itt lenne, még csak rám sem néznél – szikrázott fel Ginny szeme. – Szereted őt, ezen nincs mit szépíteni.
- Igazad van. Elvégre te csak megmentetted az életemet, megmutattad milyen egy családban élni és elfogadtál olyannak, amilyen vagyok. Nem mondtál le rólam, ahogy ő tette és küzdöttél azért, hogy végre normális életet élhessek a háború után – kisimított egy tincset a lány arcából és olyan gyengéden nézett rá, ahogy még soha. – És ami a legfontosabb, megajándékoztál a szerelmeddel, a legcsodásabb dologgal, amit csak adni lehet.
Ginny el akarta fordítani a fejét, de a férfi nem hagyta.
- Ennek ellenére, még mindig azt hiszed, nem érzek irántad semmit? Ha még mindig az-az érzéketlen troll is lennék, mint eddig, akkor is nagyon hálás lennék mindenért.
Ginny ellökte magától a férfit.
- Nem kell a hálád – sóhajtotta. – Csak ígérd meg, hogy mindig velem maradsz, és közben nem arra gondolsz, mennyire szeretnéd, hogy inkább Lily legyen melletted.
- Ennyi idő alatt egyszer sem kívántam őt a helyedbe – morrant rá a férfi és legnagyobb megdöbbenésére rájött, hogy ez az igazság. – Ha tehetném, megfosztanálak minden kétségedtől, de még én sem jöttem tisztába magammal. Légy egy kicsit türelmes hozzám.
A lány pedig rádöbbent, hogy ha a férfi vele marad, örökké tud várni.
- Szeretlek – csókolta meg a professzort. – Nem baj, ha te nem mondod ki, akkor is tudom, hogy egy nap te is ugyanígy fogsz érezni irántam. Én tényleg nem Lily vagyok és nem is akarok ő lenni. Ő gyáva volt.
Perselus magához ölelte, majd lehúzta a lány pulóverét, és gyönyörködve nézte a lány testét.
- Lehet, hogy megfogalmazni, nem tudom, de megmutathatom, amit érzek – mormolta rekedten és kikapcsolta a melltartó kapcsait.
Ginny remegő ujjakkal gombolta ki a férfi ingét és elragadtatottan sóhajtott, mikor végre végigsimíthatott a csupasz mellkasán. Hiába látta már meztelenül a férfit és érintette meg, ez most más volt. Perselus levetkőztette a lányt, majd miután ő is kibújt a ruháiból, fölé hajolt és gyengéden megcsókolta.
- Biztos, hogy akarod?
- Igen – lehelte a lány. – Elvégre hányan mondhatják el magukról, hogy elérték, hogy a nagy Perselus Piton megszegje a szavát?
A férfi rekedten felnevetett és ekkor még nem tudta, hogy ez az éjszaka csak a kezdete annak a csodálatos életnek, ami a lány mellett vár rá.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés