Harry kézre kerítése nem is ment olyan könnyen, mint ahogy remélték. Szinte mindenki őt kereste, de a férfit mintha a föld nyelte volna el. Ginny aggódott miatta, hisz mióta megtudta, hogy nem is Harry bántotta, mindent megbocsátott neki. Perselus minden este mikor hazaért elmondta, hogy még mindig semmi hír sincs róla, majd lefeküdt és pár órányi alvás után, már hajnalban, újra az auror parancsnokságon volt. Fleurból semmit sem tudtak kiszedni és Ginnyt még most is kilelte a hideg, ha arra gondolt milyen is volt a sógornője mikor átváltozott. Azt mindannyian tudták, hogy Fleur véla ősökkel büszkélkedhet, de a nő azt állította, hogy csak a nagyanyja volt az, így neki már nem sok maradt az örökségéből, egyedül a külseje. Francica pedig hazudott, hisz mint megtudták az anyja és a húga is véla. Ezek a lények nem tűrik, ha egy férfi visszautasítja őket, márpedig Harry visszautasította Fleur húgát, akinek valamilyen oknál fogva nem hatott bűvereje a fiúra. Ezért pedig lakolnia kellet a Delacour család nőtagjai szerint.
Mi pedig már rémeket láttunk és azt hittük a halálfalók állnak minden mögött – gondolta a lány és aggódva tekintett ki a sötét kertbe. – Perselusnak már rég itthon kellene lennie.
Piton volt az, aki kihallgatta Fleurt, majd nemsokára füstölgő talárban rótta a köröket a nő körül, aki elvesztette minden szépségét, mikor a férfi annyira feldühítette, hogy megmutatta az igazi arcát és tűzgolyókat kezdett hajigálni a professzorra. A férfi csöppet sem zavartatta magát, nem úgy, mint a lány, aki szintén ott volt Billel együtt, akinek minden természetes szín kiszaladt az arcából, mikor meglátta eltorzult nejét. Fleur még ekkor is bosszút emlegetett és megfenyegette őket, hogy ezt még keservesen meg fogják emlegetni.
- Az Azkabanban aligha árthatsz bárkinek is, a Dementorokra pedig nem hat a bűverőd – jegyezte meg Piton szárazon, majd egy szempillantás múlva mindketten köddé váltak. Ginnyt végtelenül zavarta, hogy a férfi csak a Harry ellen elkövetett bűnök miatt akarja felelősségre vonni a francia nőt, azért nem, amit ellene tett. Még most is görcsbe rándult a gyomra mikor eszébe jutott, hogy már a halálán volt, mikor a pincében rátalált, és ha nem elég előrelátó a férfi, ő meg se tudja menteni.
Még szerencse, hogy mindenre gondol – morfondírozott és boldog mosoly játszadozott az ajka körül.

- Ejnye Miss Weasley, nem illik ilyen jókedvűnek lennie, miközben a vőlegénye nincs itthon – hallotta az imádott hangot közvetlenül a háta mögül. A sötét ablaküvegben találkozott a pillantásuk és Ginny szeme felragyogott, ahogy meglátta a férfi ferde mosolyát.
- Tudja professzor, pont rá gondoltam, de maga belerondított a dologba – zsörtölődött és karját keresztbe fonva fordult a férfi felé. – Különben is, ha már itt van, helyettesíthetné, amíg haza nem ér.
Piton magához húzta és olyan lágyan csókolta meg, amitől Ginnyben lejátszódott egy komplett tűzijáték.
- Ha ezt valaki másnak is fel mered ajánlani, kitekerem azt a gyönyörű nyakadat – mormolta a lány fülébe és olyan közel húzta magához, hogy Ginny érezhesse mennyire kívánja. – Ugye nem akarod megtudni milyen kibírhatatlan tudok lenni?
Ginnyt jóleső melegség járta át a kislábujja hegyétől, a feje búbjáig.
- Kibírhatatlan? Te? – szemét elkerekítve, csodálkozva meredt a férfira. – Maga vagy a megtestesült tökéletesség, sosem tudnál undok vagy gonosz lenni.
Perselus felnevetett és úgy szorította magához, hogy alig kapott levegőt.
Oxigén nélkül tudok élni, de nélküle nem – töprengett Ginny és még szorosabban bújt a férfihoz.
- Eszméletlenül hiányoztál, te szemtelen kis boszorka – mormogta a férfi, miközben ölbe kapta és felvitte a szobájukba.
- Kis? – kérdezte a lány, fejét szerelme vállára hajtva. – Mi bajod van a méreteimmel? Sosem mondtad, hogy a colos nőket részesíted előnyben.
Perselus talpra állította az ágy előtt és kioldotta a fürdőköpeny övét, majd gyönyörködve járatta végig tekintetét a lány idomain.
- Egyébként te sem vagy ám a lányok álma! – méricskélte úgy a férfit, mintha házimanó vásáron lenne. – Túl magas vagy, nagy az orrod és kibírhatatlan a modorod…
Lett volna még mit mondania, de Perselus egy csókkal elhallgattatta. Ginny először még tiltakozott - természetesen csak a látszat kedvéért -, majd egy nagy sóhaj kíséretében végleg megadta magát. Kezét a férfi nyaka köré fonva közelebb húzta magához, de még így is lábujjhegyre kellett állnia, hogy felérje.
- Látod? – tudakolta két csók között. – Nem én vagyok kicsi, hanem te vagy túl magas.
Perselus válaszként minden gyengédség nélkül az ágyra döntötte és mikor Ginny, már nyitotta a száját, hogy nemtetszésének adjon hangot, fölé hajolt és olyan szúrósan méregette, hogy inkább mégis becsukta.
- No nézd csak! Miss Okvetetlenkedő végre elhallgatott – mosolygott rá gonoszul és élvezettel szemlélte a lány dühtől kipirult arcát. – Így sokkal jobban tetszel.
Ginny ezt még lenyelte, de a férfi újabb megnyilvánulását már nem tudta.
- Lehet, hogy az esküvő után érvényre juttatom férji jogaimat, és némító bájitalt tukmálok abba a hatalmas szádba.
Ginny olyan hirtelen ült fel, hogy összekoccant a fejük.
- Inkább állandó beutalót igénylek a Szent Mungóba – lapogatta fejét a férfi. – Drága Merlin, dehogy! Onnan élve nem jutok ki, ha a te ápoló kezeidre bíznak.

Ginny gyengéden két keze közé fogta a férfi fejét és óvatos csókot lehelt a terjedelmes vörös foltra.
- Annyira sajnálom – suttogta, miközben kisimított egy fekete tincset Piton homlokából. – Nem is értem miért vagy egy ilyen kétbalkezes, nagyszájú és ügyetlen nővel.
Perselus kétkedve nézett rá.
- Nem fog ilyen többé előfordulni – esküdözött jobb kezét a szívére szorítva. – Ezentúl csak azt csináljuk, amit te akarsz, én soha többé nem mondok neked ellent.
Piton hitetlenkedve méregette leendő aráját.
- Azt hiszem agyrázkódásom van – mondta inkább csak magának és már nyúlt is a pálcájáért, de a lány lefogta a kezét és olyan bűnbánóan nézett rá, amitől egy jéghegy is olvadozni kezdett volna.
- Gyere, feküdj le – indítványozta és elkezdte kigombolni a férfi ingét. Perselus némán tűrte, hogy lehúzza róla az említett ruhadarabot, de mikor már az övénél kezdett matatni, hirtelen felugrott és inkább maga vette le a nadrágját.
Ginny lélegzete elakadt, ahogy tekintetét végigjáratta az izmos testen. Piton lefeküdt és szokásához híven megcsókolta a lányt és magához húzta. Nem látta, ahogy gonoszul elmosolyodik, majd csókot lehel a férfi lehunyt pilláira. Ginny nem zavartatta magát, folytatta útját egészen az álláig, ott egy pillanatra megállt, majd mikor a férfi megkönnyebbülten felsóhajtott, tovább siklott a mellkasára.
- Nem tudod, mit teszel – szólalt meg rekedten. – Hagyd abba és aludjunk.
Ginny szeme felszikrázott, de nem foglalkozott az intő szavakkal, hanem tovább csókolta egészen a köldökéig. Perselus egyre szaporábban vette a levegőt.
- Nem emlékszel az egyezségünkre? – mikor a lány némán megvonta a vállát, szinte már kétségbeesetten folytatta. – Szeretném, ha különleges lenne neked az első alkalom, ezért is várunk a nászéjszakáig.
Ginny romantikusabb énje elveszett, de a bosszúra szomjazó fellázadt.
Ujjaival gyengéden túrt bele a fekete tincsekbe és egész testével a férfire nehezedve belecsókolt a nyakába. Meleg lehelete csiklandozta a professzor fülét, akit hol a hideg rázott, hol pedig a forróság öntötte el.
- Szívem, te sem akarhatod – morogta elakadó lélegzettel. – Aludjunk…
Nem tudta befejezni, mert a lány olyan érzékien csusszant le róla, hogy elfelejtette még azt is, amit mondani akart.
- Fáradt vagyok – próbálkozott újra.
Válaszként csak egy együtt érző tekintetet és egy bólintást kapott.
- Ha ezt sokáig folytatod, nem lesz sem ember, sem semmi a világon, ami vissza tudna tartani attól, amit a legszívesebben tennék veled – morrant a lányra, mikor meg akarta érinteni.
Ginny durcásan rápillantott, de még mindig nem szólalt meg.
- Megnémultál? – tudakolta a férfi.

Legnagyobb meglepetésére Ginny gonoszul felnevetett és ingerkedve hozzádörgölőzött.
- Szóval néma feleségre vágyik az úr? – tudakolta negédesen és finoman meghuzigálta a férfi mellszőrzetét. – Talán másik ara után kellene nézned.
Olyan szenvedéllyel csókolta meg a Bájitalmestert, hogy annak még a lélegzete is elállt.
Perselus nem bírta tovább és kipattant az ágyból.
- Gonosz boszorka – mordult rá a fürdőszoba ajtajából.
Ginny hallgatta a víz csobogását és azon morfondírozott, nem lőtt-e túl a célon, mikor a férfi visszajött. Fogvacogva bújt be a paplan alá és olyan messzire húzódott tőle, amennyire csak tudott.
- Haragszol? – tudakolta a lány, de mikor nem kapott feleletet közelebb merészkedett a profhoz és újra megkérdezte. – Tényleg haragszol?
- Akkor fogok iszonyatosan haragudni, ha még közelebb jössz – dörmögte a férfi.
Ginny halkan kuncogva közelebb araszolt.
- Nem bírok aludni, ha nem ölelsz át – suttogva és félénken még közelebb csusszant a férfihoz, aki közben egyre kijjebb masírozott. – Ha egy centit is kijjebb mész, leesel.
Piton megelégelte a lány okoskodását. Megfordult, átölelte, majd lehunyta a szemét és aludni próbált. Ginny próbált lazítani a férfi ölelésén, mert az szinte megfujtotta.
- Ha sokat ficánkolsz, kiváglak az ágyamból – dörrent rá Piton, de azért lazított a szorításon.
Ginny elmosolyodott és nem moccant többé.

Hajnalban arra ébredt, hogy fázik. Nemsokára rájött, hogy azért fázik, mert a férfi már nem öleli. Felkattintotta az éjjeli lámpát és meglepődve látta meg Perselust, ahogy fejét kezébe temetve, ül egy fotelban az ablaknál. Az éles fénytől hunyorogva pillantott a lányra, aki megrettent attól a reményvesztettségtől, ami az arcán tükröződött. Ginny maga köré tekerte a takarót és óvatosan közelebb lépett hozzá. Perselus csak szótlanul meredt rá.
- Mi történt? – kérdezte a lány, felvértezve a lelkét a legrosszabbtól tartva.
Piton némán az ölébe ültette és arcát a lány hajába fúrva mélyeket lélegzett. Ginny szíve majd megszakadt, hisz tudta, hogy nagy bajnak kellett történnie, ha szerelme ennyire kiborult.
- Mondd el! Azért vagyok, hogy segítsek – érezte ahogy a férfi teste görcsbe rándul. - Ezért vagyunk egymásnak.
- Nem tudom hol keressem… Mintha a föld nyelte volna el… Meg kell találnom, tartozom Lilynek ennyivel…
Ginny először csak a Lily nevet szűrte le és újra gyötörni kezdték a kétségek. Ha engem szeret, miért gondol még mindig rá? Aztán úgy érte a felismerés, mint derült égből a villámcsapás.
Te idióta! – szidta magát némán. – Egy szóval sem mondta, hogy szeretne…
Apró pöttyök kezdtek táncolni a szeme előtt, és úgy érezte, menten elájul. Nagy nehézség árán összeszedte magát, mikor észrevette, hogy Perselus figyeli.
- Ne haragudj, elgondolkoztam – szabadkozott egy halvány mosoly kíséretében. – Mit is mondtál?
- Azt hogy szerinted, mit kellene tennünk, hogy megtaláljuk Pottert? Te mégis csak jobban ismered, mint én.
Koncentrálj Harryre, a sebeidet ráérsz később is nyalogatni – ösztökélte saját magát a lány.
- Merlinre, de hülyék vagyunk! – kiáltotta homlokára csapva. – Nem azt mondtad, hogy minden bűbáj ellenére, engem még mindig szeret?
A derekára fonódó karok erőteljesebb szorításából rájött, hogy Piton rögtön megértette, mire gondol.
- Egyszerű, engem használtok csalinak – jelentette ki, egy édes mosoly kíséretében.
Perselus belátta, hogy van némi igaza a lánynak. Nem is kicsi, ha őszinte akart lenni saját magához, de ha arra gondolt, hogy mindennek kitegye...
- Nem jó ötlet – szögezte le és felállt.
- Miért? Csak mert kivételesen nem te játszod a mártír hőst? – kezét csípőre téve állt a férfi elé, nem törődve a takaróval, ami lecsúszott róla. – Különben sem eshetne bajom, mert vigyáznátok rám.
Piton elnézte a lányt, ahogy itt áll előtte, lábait úgy ölelte körül a paplan, mint a tenger hulláma és rájött, hogy ha bármi baja esik, azt sosem fogja tudni megbocsátani magának.
- Olyan vagy mint egy vizitündér – mormolta maga elé és ő lepődött meg a legjobban, mikor rájött, hogy ezt ki is mondta. – Ez még nem jelenti azt, hogy beleegyezek ebbe az őrültségbe.
Ginny belső fűtése gőzerővel dolgozni kezdett erre a megszólításra, de azért olyan megrovóan tekintett rá, amit még McGalagony is megirigyelt volna tőle.
- Ha azt hiszed bókokkal le tudsz venni a lábamról, Grópnyit tévedsz – sziszegte és kijátszotta az utolsó aduját. – Különben sem kell a beleegyezésed, van neked főnököd is.
Piton mérgében a földhöz vágta a talárját, amit épp fel akart venni.
- Ha elment a maradék eszed is, felőlem tedd nyugodtan kockára az életedet. Nem tudhatod mennyire mosták át annak a szerencsétlennek az agyát – szikrázott a szeme, ahogy ránézett. – Imádkozz, hogy ne essen bajod, különben megölöm a kölyköt.
Felkapta a talárját és kiviharzott a házból.

Reggel tíz óra volt és Ginny érdeklődve nézett körbe az auror parancsnokságon. Ron itt dolgozott, ezáltal szinte az egész családnak bejárása volt ide, hisz nem egyszer segítettek egy-egy ügy megoldásában. Most mégis megilletődve állt meg az ajtó előtt, amire a következő név volt írva:
Perselus Piton
Nagy levegőt vett, majd erőteljesen kopogott.
- Az ajtót azért még nem kellene rám törni – hallatszott ki a férfi morgása. – Ennyire hajt a tettvágy, vagy csak alig várod, hogy régi kedvesed visszanyerje azt a csöppnyi eszét?
Piton fekete szeme szikrákat hányt, miközben elnézett Ron feje felett és tekintetét az övébe fúrta. A két férfin kívül csak Kingsley volt jelen, aki mosolyogva ölelte át a lányt.
- Annyira örülünk, hogy segítesz – egy erőteljes morranás félbeszakította, de nem foglalkozott vele. – Nélküled nem valószínű, hogy elő tudnánk csalogatni Harryt.
- Vele sem biztos – dörmögte Perselus. – Három napot kapsz, ha addig nem bújik elő, lefújjuk az egészet.
Egy pergamentekercset nyomott a lány kezébe és többé tudomást sem vett a jelenlétéről. Ginny kihajtogatta és csupán csak a szoba közepéig ért el… Rosszallóan a férfira pillantott, aki megvetően felhorkant.
- Mi az már ennyi kis kellemetlenség is elvette a kedvedet?
Ginny olvasni kezdte és egyre vörösebb lett, ahogy a tekercs végéhez közeledett.
- Mégis mi köze annak ehhez, hogy mikor és hol csókolóztunk először? - tudakolta leendőbelijét, aki csak egy tollat lebegtetett elé és nem foglalkozott többé a lánnyal. Ron meglepődve kukkantott a papírra a lány válla fölött, majd hangos hahotában tört ki.
- Weasley fogja be! – üvöltött rá egykori tanára, mire Ron elvörösödve leült, de az orra alatt azért megjegyezte:
- Tíz pont a Griffendéltől...
Kingsley csak együtt érzően a lányra pillantott.
Ginny fogcsikorgatva válaszolgatott a kérdésekre és elhatározta, hogy ezt még megbosszulja a férfin.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.