Nem csak Ginny álma hullott szét, hanem Perselusé is. Még magának sem akarta bevallani, de nagyon hiányzott neki ez a kotnyeles boszorkány, aki feje tetejére állította az eddigi életét. Az hogy hiányzott neki enyhe kifejezés, hisz öt napja nem aludt, mióta elhagyta a lányt és levelet hagyott neki a házban, hogy nyugodtan maradjanak csak ott Teddyvel. Teddyt is nagyon hiányolta maga mellől, szeretett a kicsivel lenni és jó volt, még ha kis ideig is, az apjának éreznie magát.
- Vénségedre bolondulsz meg te is Piton – motyogta maga elé, miközben eltökélten kémlelte a vele szemben álló házat.
- Kezdjek aggódni, hogy már magadban dünnyögsz, vagy ez csak az öregkor velejárója? – Draco mindentudóan vigyorgott keresztapjára és a kezébe nyomott egy nagy pohár kávét.
Perselus még csak válaszra se méltatta ezt a pimaszságot.
- Ugye tudod, hogy ha beigazolódik a gyanúnk a kis csaj teljesen össze fog roppanni?
Piton fogcsikorgatva meredt a szöszi fiúra.
- Ne nevezd mindig kis csajnak, van rendes neve is.
- Mikor látod már be, mekkorát tévedtél, mikor dobtad a kis… - Perselus szúrós tekintetére máshogy fejezte be – a majdnem Mrs. Pitont?
Dracót csak mentette meg a biztos haláltól, hogy kinyílt a ház ajtaja és ez elterelte a férfi figyelmét.

Ginny még a férfinál is rosszabbul érezte magát, holdkórosként lődörgött a házban és minden apróságon elpityeredett. Most is azt a rövidke levelet szorongatta, amit hazatértekor talált a konyhaasztalon. Néhány sor volt csupán, amit már kívülről fújt, mégis mindig újra elővette és végigfuttatta szemét a férfi lendületes betűin. Nem mondott semmit sem a családjának, csupán az anyját kérte meg, hogy pár napig vigyázzanak Teddyre. Még a fiúcska sem tudta, hogy elhagyta őket a férfi és Ginny nem is igazán sietett ezt megosztani vele, hisz tudta hogy mennyire isteníti Perselust. Most is a férfi fekete inge volt rajta és elkeseredetten állapította meg, hogy már nem érzi olyan intenzíven a férfi illatát, mire újra keserves zokogásban tört ki.

Piton már az őrület határán járt, amiért nem bír elaludni úgy, hogy nem érzi maga mellett a lány meleg testét. Hasra fordult és nagyot szusszantva fúrta fejét a párnába, miközben próbált nem gondolni rá, milyen mocsok módon árulta el a saját teste, hisz minden porcikája a lány után sóvárog.
Gondolj inkább Lilyre és arra, hogy meg kell mentened a fiát – morfondírozott, de ez sem segített valami sokat. – Szereted Lilyt és az, amit iránta érzel nem is hasonlítható össze ezzel a vágyakozással.
Újra megjelent előtte az asszony arca amint vidáman ránevet, de most nem érezte azt a mindent elborító fájdalmat, mint máskor. Lepergett előtte az a négy évvel ezelőtti éjszaka is mikor a kígyó megmarta és a nő megjelent előtte. Csodaszép volt hófehér ruhájában és az a szeretet, ami a mogyoróbarna szemekből sugárzott, még most is összeszorította a szívét.
- Merlinre! – Perselus úgy pattant fel az ágyból és száguldott ki a Malfoy kúriából, mint akit ezer sárkány üldöz.

Ginny meredten állt a sötét szoba közepén és próbált nem gondolkozni, ami legnagyobb sajnálatára nem sikerült, mert újra látta magát, ahogy az elkövetkező években egyedül tengődik és folyton csak a férfira gondol. Aprót pöccintett a pálcájával és elvakította a hirtelen éles világosság, ami betöltötte a kicsinyke szobát. Rögtön megakadt a tekintete a gyönyörű menyasszonyi ruhán, ami még Perselus édesanyjáé volt.
- Nagyon szeretem a fiadat – suttogta és gyengéden simított végig a könnyű selymen.
Óvatosan felvette a ruhát és megállt a hatalmas tükör előtt, miközben keservesebb sírásra fakadt, mint valaha.
- Bárcsak veled lehetnék – lehunyta a szemét és maga elé képzelte a férfit.
Mikor legközelebb kinyitotta meglepődve pillantott körbe és összeszorult a gyomra, ahogy rájött hol is van. Majd meghasadt a szíve mikor meglátta a földön fekvő férfit és Harryt ahogy fölé hajol. Mikor a fiú magára hagyta a halottnak hitt professzort, Ginny odaszaladt és nagyon sokáig csak nézte az imádott arcot, majd több varázsigét mormogott, miközben a pálcáját lengette fölötte. Nagy sokára a férfi kinyitotta a szemét és a fájdalomtól elhomályosult tekintetét ráemelte.
- Nem halhatsz meg, hisz sokunknak szükségünk van rád – suttogta a lány és óvatos csókot lehelt a férfi ajkára. Perselus nem moccant többé és Ginny tudta, hogy nem kell aggódnia érte, mégsem mozdult mellőle, míg meg nem hallotta, hogy jön valaki. Akkor aztán bebújt az egyik fal mélyedésébe és megvárta, míg Draco magával viszi a keresztapját, csak az után hunyta le a szemét és képzelte maga elé a házát.

Vak sötét fogadta és csak azt érzékelte, hogy nincs egyedül, mégsem ijedt meg, mert tudta, bárki is legyen a padláson, nem akarja bántani.
- Merre jártál? – tört utat magának egy mély hang a sötétségen keresztül. – Csak nem gyógyítottál meg valakit, aki nem is érdemli meg az életet?
Perselus pálcáján apró lángocska gyúlt, ami megvilágította a férfi merev arcát, amiről semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni.
- Ugye tudod, hogy ezzel a lépéseddel, négy évet vettél el az életemből? Négy éven keresztül abban a hitben éltem, hogy az a nő mentett meg, aki mindennél többet jelent nekem, és ezért aztán, mint egy idióta kerestem az okot, amiért képes volt a túlvilágról visszatérni csak miattam. Még arra is gondoltam, hogy mégis szeretett és ezért jött vissza – durván megrázta a lányt, aki némán, fejét lehajtva állt előtte, mint egy rossz diák, akit lefülelt a tanárja. – Figyelsz te rám egyáltalán?
Ginny nem bírt megszólalni a torkában nőtt gombóctól, ezért aztán csak bólintott és várta a férfi újabb sértéseit. Perselus felemelte az állát és némán letörölte a lány könnyeit.
- Fel tudod fogni mit jelent ez? – tudakolta Perselus halkan és szemét a lányéba fúrta. – Nem ő volt, hanem te.

Ginny lehunyta a szemét, nem akarta, hogy a férfi ki tudja olvasni belőle, mekkora fájdalmat okoztak neki a szavai.
Ez az elkeseredett hang tényleg a nagy Perselus Pitoné lenne? – töprengett, majd választ is adott saját kérdésére. – Persze, hogy az övé, hisz Lilyről van szó.
Várta az újabb dörgedelmeket, de mikor a férfi még mindig csak hallgatott óvatosan rásandított és meghökkenten állapította meg, hogy úgy vigyorog rá, mint ahogy Csámpás szokott a kiszemelt zsákmányára.
- Te voltál, te kísértettél évek óta és én még csak nem is tudtam róla… Mondd el miért tetted – kérte a férfi miközben olyan gyengéden nézett rá, hogy a lány térdei úgy remegtek, mint a kocsonya.
Ginny összeszedte minden bátorságát, és végre kimondta.
- Azért mert szeretlek – suttogta bátortalanul.
Perselus apró biccentéssel vette tudomásul a lány vallomását és már indult is az ajtó felé. Ginny eddig is ingatag lábai végleg felmondták a szolgálatot és összerogyott, szeméből pedig csak úgy peregtek a könnyek. Inkább meghalt volna, mintsem ezt a fájdalmat elviselje.
- Kis bolondom – Piton felemelte és levitte a szobájukba. – Tényleg azt hitted, hogy itt hagylak?
Levette róla a ruhát, majd lefektette és betakargatta, mint egy kisgyereket. Mikor ő is levetkőzött, melléfeküdt és szorosan magához ölelte.
- Aludj kincsem, holnap mindent megbeszélünk.

Perselus korán felébredt és az ablakból figyelte a napfelkeltét. Ezen a napon fog végleg eldőlni a sorsa, hisz ha a lány azok után is vele marad, ha elmondja neki, amit megtudott és a családja sem fordítja ellene akkor ő lesz a legboldogabb ember a világon. Ellenkező esetben pedig…
- Nincs ellenkező eset – mormolta és homlokát a hideg üvegre szorította.
Halk pityergés törte meg a csendet.
- Álmodtam csak az egészet – motyogta álomittasan a lány, és fejét arra a párnára hajtotta, amin a férfi feküdt nemrég.
Piton összeszorult torokkal lépett az ágyhoz és ült le a lány mellé.
- Tényleg ennyit jelentek neked? – kérdezte tétován.
Ginny tekintete mindent elmondott, ahogy felragyogott mikor meglátta a férfit.
- Itt vagy – suttogta a lány hitetlenkedve, és úgy szorította magához, mintha soha többé nem is akarná elengedni.
Perselus is átölelte a lányt és mindenről elfeledkezve vadul megcsókolta. Ginny egy percig sem tiltakozott, ugyanolyan hévvel viszonozta a férfi becézgetéseit. Perselus elgyönyörködött a párnán ragyogó vörös tincsekben, majd arcát a lány nyakához szorítva mélyeket sóhajtott.
- Légy a feleségem – lehelte a lány fülébe, aki boldogan felkacagott. Piton felemelte a fejét és sértetten megkérdezte:
- Mi olyan vicces?
Ginny békítően megcsókolta.
- Csak az, hogy lehet, most nekem kellene megkérnem a kezedet, hisz mikor te tetted az nem végződött soha jól.
Piton megütközve nézte a lányt, ahogy feláll, majd fél térdre ereszkedik előtte, és ünnepélyesen felteszi a kérdést.
- Hozzám jönnél férjül?
Perselus elkerekedett szemmel bámulta a még mindig térdeplő lányt, majd fejét felszegve kivonult a fürdőszobába, miközben elvékonyított hangon ezt rebegte:
- Majd ha csiri-viri gyémántgyűrűt húzol az ujjamra.

Ginny kedvenc öltözékében tevékenykedett a konyhában mikor a férfi belépett.
- Szóval ezért nem találtam – állapította meg, és kedvtelve legeltette szemét az ing alatt kirajzolódó domborulatokon. – Neked sokkal jobban áll, mint nekem.
- Nem értem miért pont ez kellett volna neked, mikor milliónyi fekete göncöd van – zsörtölődött Ginny. – Ezt már úgysem adom vissza.
- Mit kapok érte cserébe? - Perselus a konyhapultnak szorította a lányt és a felső gombokkal kezdett játszadozni.
Ginny elakadó lélegzettel figyelte a férfi hosszú ujjait., ahogy lassan haladnak egyre lejjebb, majd csalódottan sóhajtott, mikor abba hagyta.
- Ezt majd a nászéjszakán folytatjuk – vigyorodott el kisfiúsan. – Már alig várom.
Leültek reggelizni, majd mikor végeztek, Piton indítványozta, hogy sétáljanak egyet.
Szorosan összeölelkezve andalogtak a sűrű hóesésben, mígnem a lány arra lett figyelmes, hogy Billék háza előtt állnak. Egyszer csak halk pukkanások jelezték, hogy többen is hoppanáltak, majd sötét taláros emberek özönlöttek be a Kagyló-lak kertjébe. Ginny felsikoltott volna, ha a férfi nem tapasztja kezét a szájára, így csak némán vergődött a férfi karjában és nem értette, miért nem sietnek a segítségükre. Nemsokára megjelent nem messze tőlük Fleur, de mikor meglátta a férfit elsápadt és már hoppanált is volna tovább, ha egy auror meg nem akadályozza az utolsó pillanatban. Bill rohant ki a házukból, karján a kislányukkal és követelte, hogy engedjék el a feleségét.
- Nem tehetik – szólalt meg Perselus és végre elengedte a lányt, aki rögtön a bátyja mellett termett. – Fleur áruld el szépen, miben mesterkedtél te és Longbottom az utóbbi időben.

- Miért nem nyugodtál békében? - Fleur gyönyörű arca eltorzult, mikor a férfira vicsorgott, majd lesajnálóan mérte végig Ginnyt is. – Nem irigyellek egy ilyen férjjel.
Bill megkövülten meredt a nejére, aki negédesen rámosolygott.
- Tényleg azt hitted, beleszeretek egy ilyen eltorzult arcú emberbe? Ha így nem kerülhettem volna közelebb Potterhez még csak rád se nézek.
Bill olyan fehér lett, mint a frissen hullott hó.
- Mondd, hogy csak megbabonázták – pillantott meggyötörten Pitonra. – Mondd, hogy ez a szörnyeteg nem az én feleségem.
Mikor Perselus némán megrázta a fejét, Bill a nőhöz fordult.
- Hogy tehetted ezt velünk? – kérdezte megtörten és megsimogatta a kislánya arcát. - Rá nem gondoltál?
- Ez csak egy véletlen baleset volt – Fleur még csak rá se pillantott a gyermekre.
Bill a megkövült Ginny kezébe adta a kicsit és ha nem fogják le, biztosan a feleségének ugrik.
Újabb pukkanás hallatszott, majd egy zöld csóva száguldott el mellettük és apró szilánkokra törte az egyik közeli fa törzsét.
Perselus a földre rántotta a lányt és óvón föléjük hajolt.
Neville nem bírt ekkora túlerővel és mikor nemsokára elvitték a két árulót ők is haza indultak. Együttesen az Odúba hoppanáltak., ahova elhívtak mindenkit. Félórán belül ott volt az egész család és megütközve hallgatták a beszámolót, miközben sajnálkozva pillantgattak a holtsápadt Billre. A férfi még mindig nem bírta elhinni, ami történt. Perselus elmondta, hogy Neville azért ment bele, mert szerelmes Fleurba, de az egészet a nő találta ki. Bill csak a fejét rázta, miközben azt motyogta, mekkora barom, amiért nem vett észre semmit az egészből.

- Most már csak Potteren kell megtörni az átkot – jelentette ki nemsokára Perselus. Ginny egyetértően bólintott, miközben Billel megitatott egy nyugtató főzetet és nem vette észre, milyen furcsán méregeti a férfi. Ebben a pillanatban a bátyja miatt aggódott, akinek romba dőlt az élete. Nem értette ő sem, hogy nem vették észre milyen ember is Fleur, de már nem is nagyon érdekelte. Az a lényeg, hogy többé nem árthat senkinek. Bill végre elaludt, így kiterelt mindenkit a szobából, hogy pihenni tudjon. Molly az asztalhoz hívta őket és hatalmas csokoládétorta szeleteket lebegtetett mindenki elé.
- Örülsz, hogy visszakapjuk a régi Pottert? – tudakolta Perselus a lánytól, aki csak ragyogóan rámosolygott és hálásan megcsókolta.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.