- Ez sem tetszik? – kérdezte Luna legjobb barátnőjétől, aki épp egy gyönyörű menyasszonyi ruhában forgolódott a tükör előtt. Ginny csak nevetve rázta a fejét és már száguldott is a próbafülkébe, egy újabbat próbálni. Ez így ment órák óta. Ginny egyik csodaszép ruhát a másik után vette fel, majd vette is le ugyanazzal a lendülettel. Mindegyikben talált valamit, ami nem nyerte el a tetszését. Luna sejtette, hogy sógornőjének nem is a ruhákkal van gondja, hanem inkább a vőlegényével. Tudta már az iskolában is, hogy Ginny érez valamit a mogorva professzor iránt, csak azt nem sejtette, hogy ilyen mélyen szereti, amit ez a troll lelkű Denevér nem viszonoz. Megértette Ginny indokait, hogy miért mondott mégis igent Pitonnak, hisz ő is bármit megtenne a férjéért, mégis sajnálta, mert tudta milyen élet vár így rá. Szerette volna megrázni a tanárt és a képébe kiáltani, hogy milyen bolond, amiért nem viszonozza Ginny érzéseit.

Ginny újra kilibbent a fülkéből és Luna már sejtette, hogy sorban a huszonnyolcadik ruha sem lesz az igazi.
- Ezen mi nem tetszik? – tudakolta a szőke lány.
Ginny megállt a hatalmas tükör előtt és csalódottan pillantott az ott megjelenő képmására. Ugyanolyan vörös haja volt, mint neki és minden apró centimétere megegyezett azzal a lánnyal, aki reggel visszanézett rá a tükörből, mégis idegennek érezte mostani tükörképét.
- Ez nem én vagyok – sóhajtott csüggedten és ügyet sem vetve a csillogó selyemcsodára leült a földre és elkeseredetten nézett farkasszemet önmagával. Luna megsajnálta a lányt és nem törődve a sopánkodó eladónővel egyszerűen hazahoppanált vele. Otthon aztán Ginny még jobban nekikeseredett, mikor rájött, hogy Perselus megint szolgálatban van. Egy hete jegyezték el egymást és pontosan ennyi ideje tért vissza a prof a régi életéhez. Jóformán nem is találkoztak, hisz Piton rendszerint az auror parancsnokságon volt, ő pedig visszatért a mungóba dolgozni. Futótűzként terjedt a hír, hogy Perselus Piton életben van, aminek egyik hátulütője az lett, hogy a férfi újra magába zárkózott. Ritkán adódtak olyan pillanatok, mikor kettesben lehettek, ami nagyon zavarta a lányt, hisz elhatározta, hogy megolvasztja a férfi szívét.

- Nem tudsz valami hatásos szerelmi bájitalt? – kérdezte Ginny sógornőjétől, aki ebben a pillanatban elejtette a teli konyakos poharat, amit neki szánt és furcsán rángatózó szájjal nézett el a lány válla felett. Ginny beletörődő sóhajjal temette arcát a kezébe.
- Nem inkább vacsorát kellene kotyvasztanod szívem? – tudakolta egy mély hang, amitől a lány gerincén végigfutott a hideg. – Egyébként jelmezbálba készültök? Luna te még dolgozhatnál a ruhádon.
Perselus egy apró csókkal üdvözölte leendő hitvesét, majd felvonult az emeletre.
- Gyűlölöm – sziszegte Ginny és az ujjai közül mérgesen tekintett a nevetéstől pukkadozó barátnőjére.
Luna könnyei már potyogtak, de még mindig nem bírta abba hagyni a kacagást.
- Unalmas életetek nem lesz, az már biztos – jegyezte meg Luna, mikor már meg bírt szólalni.
Ginny dühében a lányhoz vágta a tiarát, ami még mindig a fején volt és a selyem suhogásától kísérve felviharzott a lépcsőn. Luna még épp hallotta barátnője kiáltását, amikor kuncogva bemondta az Odú nevét és eltűnt a tűzben.

- Jelmezbál? – toporzékolt Ginny és dühödten méregette a hulla nyugodt férfit. – Nem tűnt fel, hogy ez egy esküvői ruha? Méghozzá a mi esküvőnkre!
Perselus némán helyet foglalt egy fotelban és az érdeklődés leghalványabb jele nélkül megkérdezte:
- Ez borított ki ennyire, vagy az, hogy meghallottam, amit Lunának mondtál? Nyugodj meg, hitelesen játszod a szerelmes menyasszonyt, nem fogunk lebukni.
Ginny elsápadt ezekre a szavakra és az egész szoba megfordult körülötte.
- Szóval meg vagy velem elégedve? – pillantott kérdőn a férfira, és amikor bólintott gúnyosan elmosolyodott. – Örülök, hogy boldoggá tettelek.

Nem látott a könnyektől, mikor kirohant a közös hálószobájukból és céltalanul elindult egy eddig fel nem fedezett keskeny csigalépcsőn, ami a padlásra vezetett. Ez a padlás azonban nem az volt, amiről ő eddig tudott. Egyetlen apró tetőablakán csak halványan tudott utat törni a fény, így olyan volt, mintha mindig éjszaka lenne. Már meg sem lepődött, hisz tudta milyen hatalmas varázsló a férfi, mégis zavarta, hogy újabb titkot fedezett fel, amit nem volt hajlandó vele megosztani.
- Mi jár abban a szép fejecskédben? – kérdezte Perselus csendesen a lánytól. – Mi lenne, ha bebújnánk az ágyba, és együtt számolnánk a napokat, ami még vissza van az esküvőig és a nászéjszakánkig?
- Ez nem fog mindig beválni – jelentette ki Ginny és elhatározta, hogy most nem fog bedőlni a szép szavaknak. Az eljegyzés óta a férfi minden este egy gyöngéd csókot adott neki, átölelte és elaludt. Sosem szegte meg a szavát, miszerint egy ujjal sem nyúl hozzá az esküvőig. Ginnyt pedig végtelenül zavarta ez a fegyelmezett önmegtartóztatás, mert ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy a férfi tényleg nem szereti. Nem mintha még megerősítésre lenne szükségem – morfondírozott keserűen.

Hogy elterelje figyelmét, újfent a férfira támadt.
- Van még egyéb elrejtett helyiség is a házban, vagy ez az utolsó zug, amiről nem tudtam a saját otthonomban?
Perselus is egyre dühösebb lett, így már nem is próbálta nyugtatgatni a lányt.
- Miért akarsz mindenáron veszekedni? Ha eddig nem fedezted fel ezt a helyet az csak annak a bizonyítéka, hogy nem vagy kellően képzett boszorkány.
Ginny elvörösödött a haragtól és már nem is gondolta át hogy mit mond.
- Jaj bocsáss meg, engem nem Voldemort képzett ki, ez hála Merlinnek, csak nektek, mocskos halálfalóknak járt.
Piton mindig sápadt arca, most falfehérré fakult és hitetlenkedve pillantott a lányra, aki kezét a szája elé kapva, hatalmas szemekkel nézett rá.
- Nem úgy gondoltam… - kezdte a lány, de nem tudta befejezni, mert a férfi leintette.
- Csak hogy tudd, mindent Dumbledore-tól tanultam, vagy pedig saját magam fejlesztettem ki – aprót intett a pálcájával, mire fényár öntötte el az apró szobácskát. Ginny megilletődve pillantott a szoba közepén lebegő, csodaszép ruhára.
- Anyámé volt és biztos vagyok benne, hogy neked akarta volna adni – ezzel magához intette a ruhát, majd gúnyosan meghajolt és a lánynak nyújtotta. – Ez a mocskos halálfaló örülne, ha ezt viselnéd az esküvőn.

Perselus már a lépcső közepénél járt, mikor a lány utolérte, de az utolsó pillanatban megbotlott a hosszú szoknyájában és leesett volna, ha a férfi el nem kapja.
- Van még egyéb cirkuszi mutatványa is Miss Weasley, vagy most már lepihenhetek? – tudakolta vészesen nyugodt hangon, miközben vállára kapta a lányt, mint egy zsák krumplit és úgy vitte le a lépcsőn. Ginny nem mert megszólalni, ezért csak magában szitkozódott egy olyat, amit még Piton is megirigyelt volna. A szobájukba érve egyszerűen az ágyra hajította a lányt, majd sarkon fordult és kiviharzott. Ginny rögtön fel akart pattanni, hogy a férfi után szaladjon, aminek az lett az eredménye, hogy kis híján kitörte a nyakát. Csodaszép ararucijában ugyanis mindent lehetett csinálni, kivéve mozogni és lélegezni.
- Olyan vagy, mint egy dühödt habcsók – vigyorgott rá a hatalmas robajra visszatérő férfi.
Ginny már a kezdetektől vereségre kárhoztatott csatát vívott a fodrokkal és bodrokkal, amik önálló életre kelve fujtogatták viselőjüket.
- Segíts – pillantott elkeseredetten a férfira. Perselus nem sokat teketóriázott, felállította a lányt, majd kétoldalt nagyot rántott a ruhán, ami nem tehetett mást, mint megadóan szakadt a férfi keze nyomán.

Ginny mélyen szívta magába a régóta hiányolt levegőt és hálásan ugrott a férfi nyakába.
- Én hősöm – suttogta, és apró csókokkal borította a férfi arcát, miközben jól megtaposta az egykor szebb napokat látott ruhát.
Perselus nemsokára lefejtette magáról a lányt, és némán ráadta az ingét.
- Feküdj le, én még utána járok néhány bejelentésnek.
Magára kapott egy tiszta inget és már ott sem volt. Ginny elkeseredetten ült le az ágy szélére és gyengéden végigsimított a fekete ingen, ami őrizte a férfi illatát. Aggódott a férfiért, nehogy valami baja essen, hisz egyre biztosabbnak tűnt, hogy azok, akik irányításuk alatt tartják Harryt, újra akarják szervezni a régi halálfaló csapatot. Perselus épp ezért éjt nappallá téve dolgozott az auror parancsnokságon. Ginny sejtette, Lily óhaját akarja teljesíteni, de rákérdezni sosem mert.
Mire lenne jó, ha megerősítene? – töprengett, miközben teleengedte a kádat jó forró vízzel. Jólesően nyújtózott el a vízben és azon gondolkozott, hogy a férfi ingében fog aludni, de hirtelen ólmos fáradtság tört rá és elnehezültek a szempillái.

Éles fényre és tompa fejfájásra ébredt. Óvatosan kinyitotta a szemét és halkan nyöszörögni kezdett, hogy oltsák le a villanyt. Hangos csattanást hallott és próbált arra fordulni, de pörögni kezdett körülette minden, így nem erőltette tovább a dolgot.
- Végre felébredtél – egy nagyon sápadt és nagyon borostás Perselus Piton hajolt fölé és olyan gyengéden csókolta meg, hogy egy pillanatra el is feledkezett a fejében dübörgő óriásról.
- Fúj ez már gusztustalan – Draco Malfoy undorodva méregette őket, majd kissé megenyhülve vigyorgott a lányra. – Üdv köztünk Weasley!
Ginny értetlenkedve pillantott a két férfira.
- Mi történt? – kérdezte, de ebben a pillanatban nyílt a kórterem ajtaja és egyik kolléganője sétált be vidáman.
- Nohát, Csipkerózsikához ezúttal előbb érkezett a herceg.
Ginny fejében újra felerősödött a dobolás, hisz nem tudta miről vernyog ez a némber, aki nem átallja riszálni az ő vőlegényének a hátsó felét.
- Nem igazán ismeri a mugli meséket – nézett bocsánatkérően a szőke kebelcsodára a férfi, miközben szemét le nem vette a nő dekoltázsáról.
- Ha zavarok, akár ki is mehetek – mormogta a lány úgy, hogy csak a férfi hallhassa meg.
Perselus vidáman tekintett a lányra és fáradt arcán kisimultak az aggodalom miatti ráncok.
- Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de nagyon hiányzott az éles nyelved – mondta, miközben még az előbbinél is gyengédebben csókolta meg.

- Esküdt ellenségeddé teszel Weasley, ha ilyen nyálas ficsúrt csinálsz Perselusból – fintorgott Draco, majd a szőke nőhöz fordult és megeresztett egy malfoyos vigyort, miközben a kezét nyújtotta. – Draco Malfoy.
A kívánt hatás pedig nem maradt el. Egy egyszerű bemutatkozás, egy gyöngéd kézcsók és a kiszemelt áldozat már el is veszett. Draco ezután kivezetgette a félájult nőt a teremből, így végre egyedül maradhattak.
- Elárulod végre, hogy mi történt? – kérdezte a lány.
Piton bebújt a lány mellé és fejét a mellkasára vonta.
- Az egész az én hibám, mert nem rád vigyáztam – kezdte. – Gondolhattam volna, hogy ha engem akarnak támadni az csak rajtad keresztül sikerülhet nekik, de egészen eddig eszembe sem jutott. Még szerencse, hogy Fleur rád talált, különben nem biztos, hogy túléled, hisz elkábítottak és rengeteg vizet nyeltél.
Ginnynek kezdett derengeni, mennyire elálmosodott, de azt nem gondolta volna, hogy valaki rá akarna támadni.
- De hisz nem volt senki sem a házban…
- Nem is a házban voltak, hanem a vizet fertőzték meg olyan méreggel, amitől elkábultál, és ha nem találnak meg, akár bele is fulladhattál volna a kádba.

- Ne haragudj – Perselus szeme annyi bűntudatot tükrözött, hogy a lány szíve rögtön megesett rajta, ám amit ezután mondott, minden részvétet kiölt belőle. – Nem hagyom, hogy még egyszer bajod essen, épp ezért is fogjuk felbontani az eljegyzést.
Ginny fejében az óriás már kánkánt járt, a lány feje pedig majd széthasadt az ütemes dobolástól.
Ez csak egy szörnyű rémálom – szuggerálta és szemét lehunyva imádkozott, hogy mire legközelebb kinyitja, minden rendben legyen.
- Majd én elmondom a családodnak – rántotta vissza a valóságba a férfi hangja. – Még meg is fognak könnyebbülni.
- Fejezd be! – kiáltotta a lány és olyan hirtelen ült fel, hogy megszédült, de nem foglalkozott a vígan keringő szoba látványával. – Nekem nincs beleszólásom? Te megint mindent elhatároztál, én pedig hajoljak meg az akaratod előtt mi? Azt aztán lesheted! Ha a fene fenét eszik is, elveszel feleségül, világos?
Piton arcán annyiféle érzelem tükröződött, hogy mire beazonosíthatott volna egyet, már fel is váltotta egy másik. Egyedül a szemében maradt meg az a különös csillogás, amire nem talált magyarázatot.
- Ezt vehetem fenyegetésnek? – tudakolta a férfi fáradtan. – Nem érted meg minek teszlek ki téged és Teddyt is, ha velem maradtok? Mi lesz ha tényleg újra szervezkednek a halálfalók? Gondolj csak bele, kire fáj a foguk! Hát nem tanultál ebből az esetből sem?
Ginny kezdte unni ezt a nemes lelkű maszlagot, így feltette azt a kérdést, ami valójában foglalkoztatta.
- Itt nem arról van szó, hogy félni kell-e újabb támadástól, hanem arról, te mit akarsz? Ha ez neked csak egy épp kapóra jött kibúvó, akkor most szólj és elfelejthetjük az egészet.
Ginny szíve összevissza kalapált, míg a férfi válaszára várt, ami nem is késett sokat. Perselus felállt és némán kisétált a kórteremből, maga mögött hagyva a lány darabokra hullott álmait…

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.