- Mi a fenét műveltél a húgommal? – ordított vérvörös fejjel Ron és csak nehezen tudták visszatartani attól, hogy a fiú torkának ne essen.
Harry kezdett rájönni, hogy itt már semmilyen színészi tehetség nem segít. Mindig kedves arca eltorzult és végre levetette azt az álarcot, ami az évek során szinte a részévé vált.
- Mit tettem volna? Nem tűnt még fel, hogy annyira bele van bolondulva Pipogyuszba, hogy másra rá se néz? Azt se tudjátok mennyiszer járt a sírjánál és itatta az egereket, miközben bemesélte magának mekkora hős.
Ginny elsápadt és félve tekintett Perselusra, aki vigyorogva méregette.
Hogy enne meg a penész – gondolta a lány és magában szitává átkozta a Kis Túlélőt.
- Mit hittetek miért pont abba a házba költözött? Láttátok volna a kezdeti időben, szinte vibrált az izgalomtól, hogy az imádottja holmijaiban turkálhat.
Ginny már nyúlt a pálcájáért, de Piton le fogta és nyugtatóan simított végig a karján.
- Kíváncsi lennék, honnan tudsz te ennyi mindent a menyasszonyomról – fordult Harry felé a férfi. – Tudtommal már régóta nem vagytok egy pár.
Harry rádöbbent, hogy túl sokat árult el, de visszakozni már késő lett volna, így csak némán nézett egykori tanárára.

- Hányszor leselkedtél utána, míg meguntad a kukkolást és erőszakoskodni kezdtél? Ha nem rángatlak le róla, nem állsz le ugye?
Az egész Weasley család egy emberként morrant fel és nem sok híja volt, hogy Harry élve kijutott később a házból. Ginny nem várta meg mi fog történni, szó nélkül hazament. Elege volt Harryből és valahol Perselusból is. Nem értette mire volt jó ez a színjáték, miért kell becsapniuk a családját. Otthon sem találta a helyét, ezért elhoppanált arra a helyre, ahol mindig meglelte a lelki nyugalmát. Hallgatta az erdő lakóinak neszeit és lassan kezdett megnyugodni. Leült a márványtábla elé és csak nézte a betűket, amik egy idő után összemosódtak a szeme előtt.
- Sejtettem, hogy itt találom – szólalt meg egy halk hang a háta mögött.
Ginny nagyot sóhajtott.
- Harry jó tippet adott mi? – kérdezte gúnyosan.
- Nem szorulok Potter segítségére, anélkül is mindig tudom merre jár.
Ginny szíve őrült iramban kezdett verni, ahogy a férfira nézett.
Édes Merlin, add, hogy ő is ugyanazt érezze, amit én – fohászkodott némán.
- Kis hősünk ugyanis állandó jelleggel a maga nyomában loholt, így egyszerűbb volt, ha magán használok egy nyomkövető bűbájt, ő ugyanis rögtön észrevette volna.
Ginny minden reménye apró darabokra tört, miközben próbált a férfira figyelni.
- Miért akarta maga meg Harryt követni?
- Nem csak akartam, követtem is – vigyorodott el, miközben leült a lánnyal szemben és a saját sírkövének dőlve fürkészte a lányt.

- Sosem kérdezte meg magától, vajon mitől változott meg Potterkéje ennyire?
Ginny jó ideig meg sem bírt szólalni annyira morbidul festett az elé táruló látvány. Pitont láthatóan csöppet sem hatotta meg a dolog, de a lány jó ideig csak kikerekedett szemmel bámult a férfira.
- Mi olyan érdekes rajtam? – tudakolta mikor már megunta, hogy a lány szájtátva bámulja.
Ginny csak némán bökött a sírkőre, mire a férfi hangos hahotába kezdett.
- Ja ez? – kérdezte unottan. – Ez csak egy átjáró, ami a Malfoy kúriához vezet, így gyorsabban tudtam közlekedni a Roxfort és a között a hodály között.
- Tehát tényleg csak megrendezte a halálát?
Perselus elgondolkodva pörgette pálcáját az ujjai között.
- Ó nem – rázta meg a fejét meglepődve. – Voldemort tényleg meg akart öletni azzal az átkozott kígyóval.
Öntudatlanul simított végig azon a helyen ahol Nagini megmarta.
- A bökkenő csak ott van, hogy már megint nem számolt Lilyvel.
Olyan lágyan ejtette ki a nő nevét, hogy Ginny majd megőrült a féltékenységtől.
- Mi köze ehhez Lilynek? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára.
Piton a távolba meredt és csak nagy sokára válaszolt.
- Nem tudom – suttogta olyan megtörten, hogy Ginny legszívesebben átölelte és ringatta volna, mint ahogy Teddyvel tette mikor szomorú volt.
- Egyszer csak megjelent előttem és gyönyörűbb volt, mint ahogy az emlékeimben élt. Azt suttogta, hogy nem halhatok meg, mert sokaknak szükségük van rám, ezek után már csak arra emlékszem, mikor Malfoyéknál magamhoz tértem. Dracót pedig azóta sem tudom magamról levakarni, bár maga mintha elrettentené – vigyorgott szemtelenül a lányra.
- Sosem voltunk puszi pajtások – nevetett fel Ginny is. – Meséljen arról az időről mikor bujkált.
Perselus megvetően felhorkant és szúrósan méricskélte a lányt.
- Nem bujkáltam, csak próbáltam kideríteni miért akarta Lily, hogy éljek. Aztán látva a csemetéjét, ahogy teljesen kifordul magából, kezdtem megérteni, hogy azt akarta, vigyázzak rá.
Ginny most értette meg, hogy a férfi szíve mindig csak Lily Potterért fog dobogni.

- Szóval maga a kinevezett szárazdajka – összegezte fanyarul, mire csak egy cifra káromkodást kapott feleletül. – Nem gondolja, hogy Lily nem dadának akarta, hanem valami más volt a célja?
Időközben besötétedett így nem láthatta a férfi arcát, de el tudta képzelni milyen megvetően mered rá.
- Ennyire hülyének néz Miss Weasley, hogy életem célkitűzésének azt tekintem, hogy pátyolgatok egy huszonkét éves mamlaszt? Persze, hogy eszembe jutott, más szándéka lehetett Lilynek.
Mindig csak Lily – gondolta a lány, összeszorított szájjal. –Elegem van.
- Szóval tényleg ennyire bolondnak tart? – morrant már mellette a férfi hangja.
Ginny hatalmasat sikkantott, mire a férfi még cikornyásabb szitokáradatba kezdett, mint az előbb.
- Átkozott legyek, ha valaha is megértem magát – sóhajtott fáradtan a professzor és magához húzta a lányt. – Kire számított Piroska, csak nem a Gonosz Farkasra?
Ginny értetlenül rámeredt mire újfent egy sóhajt csalt elő a férfiból.
- Mégis mit csináltak maguk mugliismereten?
- Többnyire kialudtuk a bájitaltan fáradalmait – kuncogott a lány fejét a férfi vállára hajtva.
Perselus is felnevetett, mire Ginny szívét ellepte a már megszokott melegség, amit mindig érzett mikor a férfival volt.
- Vagy nagyon felelőtlen, vagy nagyon bátor kis boszi lett magából, hogy szembe mer szállni velem.
- Lett? – kérdezte Ginny száját lebiggyesztve, amitől úgy festett, mint egy durcás kislány. – Nem rémlik, hányszor szúrtam ki magával már itt az iskolában is? Egyébként észvesztően nézett ki tar kopaszon.

Pitont kilelte a hideg mikor erre az incidensre gondolt. Életében nem először és biztosan nem is utoljára átkozta el a Weasley ikrek találmányait, amik bármikor hozzáférhetőek voltak bosszúszomjas hugicájuknak.
- Senki sem gondolná, milyen ördög is lakozik e mögött az angyali pofika mögött – dörmögte, és újra leperegtek előtte az akkor történtek.
Épp jóízűen ordibált Longbottommal, mikor egyszer csak csomókban hullani kezdett a haja. Azt már csak később tudta meg, hogy épp egy ilyen hírtelen indulat kitörés aktivizálta az ebédjébe csempészett bájitalt, amit ez az őrült nőszemély csepegtetett bele, miközben társai elterelték a figyelmét. A dühkitörés pedig garantált volt az összevont Mardekál-Griffendél órán. A legrosszabb az egészben, hogy rajta röhögött az egész Roxfort, diákok és bátrabb tanárok egyaránt.
No és ha ez nem lenne elég, ott voltak még a hahotázó halálfalók is. Luciusék tisztességesen kitartottak mikor megjelent a gyűlésen, de mikor a Nagyúr hétrét görnyedve vihogott már ők sem fogták vissza magukat. Nem kis önuralmába került akkor, hogy ne szakítson fogadalmával, és addig kínozza a lányt, míg bocsánatáért nem esedezik.
Még hogy bocsánatért esedezés? – fortyogott még most is. Eszébe sem jutott, inkább csak olajat öntött a tűzre, mikor a közelgő karácsony alkalmából egy díszesen becsomagolt fésűt ajándékozott neki.

Ginny érezte milyen görcsös a férfi, ezért próbálta más irányba terelni a beszélgetést.
- Mire jutott amúgy?
Még a vak sötétben is látni vélte a férfi gyilkos pillantását, amit a múlt felidézése váltott ki belőle. Megfogadta, hogy nem lesz még egyszer ilyen bolond, hogy eszébe juttatja az akkori ügyeit.
- Mivel mire jutottam? – vakkantott vissza Piton, mire a lány beigazolódni látta a gyanúját.
- Harryvel kapcsolatban.
Perselus erre még feszültebb lett.
- Hát persze, Potter… Az előbb kérdeztem már nem tűnt-e fel mennyire megváltozott a viselkedése.
Ginnynek eszébe jutott, ami a kis Fred születése után ötlött fel benne.
- De igen, olyan mintha megbabonázták volna. Sosem volt ilyen önimádó majom, inkább mindig másokkal törődött, nem is beszélve erről az erőszakoskodó énjéről. Mindig is türelmes és szeretetni való fiú volt, de a csata után teljesen kifordult magából. Gondolja, hogy a miatt vált ilyenné, hogy meg kellett ölnie Voldemortot?
Perselus most őszintén meglepődött.
- Ezt meg honnan veszi?
- Ő mondta, hogy ez tette ilyenné – felelte határozatlanul a lány.
Piton erre átölelte a lányt és gyengéden homlokon csókolta.
- Nem kell mindent elhinnie, amit mond. Bennem is felötlött, hogy nem-e Voldemort van a dolog hátterében, bár teljesen más okból. Attól tartottam mégis maradt valami a fiúban a lelkéből, ezért is nem fedtem fel magam, mire pedig rájöttem, hogy a Nagyúr végre valóban meghalt, már nem volt értelme bárkinek is elmondanom.
Nem volt értelme? – tombolt Ginny belül. – Ezért hagytál abban a hitben, hogy soha többé nem láthatlak?
Egy könnycsepp gördült végig az arcán, ami végül a férfi kezére pottyant, aki meglepődve nézett fel.
- Ejnye, hát nem akartam megríkatni – suttogta megtörten és egyenként csókolta le a lány arcán pergő újabb cseppeket.
- Na most már igazán kezdem azt hinni, hogy maga ezt csak azért csinálja, hogy újfent borsot törjön az orrom alá – morrant nemsokára Piton, amivel sikerült mosolyt csalnia a lány arcára. – Nos, így már mindjárt jobb, végre tudom folytatni a történetet.
Ó, azt a sündisznó formádat – morgolódott Ginny magában, de azért érdeklődve figyelt a férfira.
- Na szóval, ott tartottunk, hogy Voldemort most már végre örökre a pokolban fog szaunázni, tehát nem ő tehet erről a nagy változásról, ami annyit tesz, hogy vagy tényleg ennyire megkattant a kölyök, vagy valaki a távolból mozgatja, mint valami marionett bábut.
Ginnynek kezdett derengeni mire is akar kilyukadni a férfi.
- Tudjuk ki a bábjátékos? – kérdezte izgatottan.
Perselus megint homlokon csókolta a lányt.
- Okos kislány – dicsérte meg. – Rögtön átlátta a helyzetet. A baj viszont az, hogy nem tudom ki irányít, és az egyetlen amit valóban Potter tesz az, amikor maga után kujtorog. Valószínűleg annyira szereti magát, hogy ezt semmivel sem tudták kiölni belőle.
Ginny a végére már csak egyet értett, ami pedig az volt, hogy Perselus azért van vele, hogy el tudja kapni azt az embert, aki Harryt irányítja.
- Érti már miért mondtam azt a családjának, hogy összeházasodunk? Tudtam, hogy megüti a guta erre a hírre és reméltem, hogy kiderül ki tartja az ellenőrzése alatt, de nem ez történt, ehelyett magára támadt ez az idióta.
Gyengéden végigsimított a lány arcán, aki annyira dühös volt rá amiért becsapta, hogy elrántotta a fejét, bármennyire is élvezte a férfi érintését.
- Szóval azért kell hazudozom mindenkinek, mert maga nyomozósdit játszik? Teddyre nem gondolt ugye? Az a szegény gyerek tényleg azt hiszi, hogy maga lesz a pótapukája. Hamis reményekbe ringatja, aztán mikor elmegy én söprögethetem a romokat, amik az útját jelzik…
Arról nem mert beszélni amit ő érzett. Nem volt bátorsága elmondani, hogy abban reménykedett a férfinak is legálabb annyit jelentettek a csókjai, mint neki az övéi. Arról pedig végképp hallgatott, hogy többet akart a férfitól néhány elcsattant csóknál.
- Ki mondta, hogy hazudtunk? – kérdezte a férfi és Ginny már végképp elvesztette a fonalat. – Megszerettem a kis krapekot, és ha maga hajlandó hozzám jönni én sem vagyok ellene.
Íme a romantikus lánykérés, amiről kislánykorom óta ábrándozok – töprengett a lány. - Már csak a csőre töltött pálca hiányzik a prof hátából, és teljes lenne az örömöm. Ráadásul olyan kedvesen kért meg, mintha legalább három fogát húznák egyszerre.
- Na mi a válasza? – kérdezte Perselus miközben elnyomott egy ásítást.
- Kapok egy kis gondolkodási időt, vagy rögtön boruljak a lábai elé és rebegjek hálát, amiért megkért, hogy legyek az oldalbordája?
- Nahát valami mégis szorult magába a mugliismeret órákon – vigyorodott el pofátlanul.
Ginny felugrott és heves gesztikuláció közepette megosztotta aggályait élet pasijával.
- Én csak egyszer szándékozok férjhez menni és hiszek a szerelemben. Maga nem tudom hányszor szándékozik nősülni és egy halott nőbe szerelmes. Nekem itt van Teddy és szeretnék még gyerekeket. Magának el kell őt fogadnia, és fogalmam sincs szándékozik-e apa lenni. A következő baj pedig itt kezdődik – vett egy mély levegőt és félve folytatta -, nem tudom milyen házasságra gondolt. Ha csak papíron akar feleséget…
Nem tudta befejezni, mert Perselus hanyatt vágódott a hóban és hangosan hahotázott.
- Még egy ilyen hibbant nőt – kezdte, de a röhögéstől sokáig nem tudta folytatni -, azok után, ahogy vibrál körülöttünk a levegő, tényleg azt hiszi, hogy csak papíron akarom a hitvesemmé tenni?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.