Ginny torka összeszorult a meghatottságtól. Ha eddig nem szerette volna a férfit, most biztosan beleszeret. Nem gondolta volna a mogorva Denevérről, hogy ennyire megszeretteti magát a kisfiúval, hisz Teddy nagyon bizalmatlan volt az idegenekkel szemben.
- Nézd sír, mert azt mondtad, hogy nem szép! – kiáltott szemrehányóan a kicsi és keresztanyjához futott. Ginny arcán pedig egymással versengve peregtek a könnycseppek és nem tudott ellene semmit sem tenni, magához ölelte a kisfiút és csak zokogott tovább. Perselus megelégelte a dolgot és felküldte a gyereket az emeletre, hogy nyissa ki a lány szobájának ajtaját, Ginnyt pedig felkapta és felszaladt vele az emeletre.

Milyen erős – töprengett a lány és fejét a férfi mellkasára hajtotta. – Bárcsak örökké így maradhatnék.
- Miss Weasley próbáljon megnyugodni, tudom, hogy rengeteg minden történt az eltelt napokban, ami felzaklatta, de ha kiborul, senkinek sem használ – kérlelte a férfi, miközben gyengéden az ágyra tette a lányt. – Teddy itt marad magával, míg én főzök egy teát, rendben?
Mikor a lány nem válaszolt felemelte az állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Rendben? – kérdezte újra. Mikor a lány bólintott kifelé indult, de előtte még súgott valamit a gyermek fülébe. Teddy bemászott a lány mellé az ágyba és mesélni kezdte a kedvenc történetét, mely egy farkasról és egy piros ruhás lányról szolt. Ginny nem ismerte a mugli meséket, de ezt az egyet szinte kívülről fújta, annyiszor olvasta már a fiúcskának. Míg hallgatta a mesét lassan megnyugodott és a gyermekhez bújva elaludt.

Perselus így talált rájuk. Nézte a lányt, aki feltétel nélkül a házába és az életébe fogadta.
Vagyishogy az én házamba – fújtatott nagyot. Nem várta volna ezt pont Potter barátnőjétől.
Teddy ekkor megmoccant, a lány pedig még álmában is óvón köré fonta a karját. A férfinak furcsa volt felnőtt nőként tekintenie a lányra és be kellett látnia, hogy nem is akarja a felnőtt Ginnyt látni. Jobb, amíg csak a szemtelen kislányra emlékszik, aki pokollá tette az életét az utolsó roxforti évében. Longbottom és ő teljesen megbolondultak, amikor a Trió nem tért vissza az iskolába. Ginny mondhatni hadjáratot folytatott ellene, nem is kevés sikerrel. Nem telt el nap anélkül, hogy valami balhét ne csináltak volna, ő pedig tarthatta miattuk a hátát. Bájitaltanon például felrobbantotta az üstjét és mindenkit ellepett a ragya. Nem érdekelte a lányt az sem, hogy ő is tele lett a vörös, viszkető kis nyavalyákkal, csak kihívóan nevetett rá és felszegett fejjel tűrte a szitok áradatot, ami természetesen nem maradt el. Angyali mosollyal állította, hogy teljességgel ártatlan a dologban, biztos a tanár úr írt fel rossz hozzávalókat a táblára. Perselus ekkor már ordított, hisz ő sosem téved.

Még most is kilelte a férfit a frász, ha a lány csínyjeire gondolt. És pont ő állt mellette mikor a legnagyobb bajban volt, meggyógyította és nem kérdezősködött. Vagyis nem sokat, amit a férfi rendkívül nagyra értékelt. Nem tudott volna mit válaszolni a lány kérdéseire, hisz ő sem tudta mi történt vele az eltelt négy évben. Egyedül arra a csodás látomásra emlékezett… Gyönyörű vörös hajú nő jelent meg előtte és azt suttogta, hogy nem halhat meg, hisz itt sokkal nagyobb szükség van rá.
Vajon milyen harcot kell még megvívnom, hogy végre nyugalmat találjak? – töprengett.
- Jaj Lily, miért tetted ezt velem? – motyogta maga elé és halkan kisétált a szobából.

Ginny megvárta, míg becsukódik az ajtó csak azután nyitotta ki a szemét. A férfi hangjára ébredt, ahogy halott szerelméhez beszél, ez az ébredés pedig sokkal rosszabb volt, bármelyik rémálomnál. Eddig nem akart tudomást venni erről az érzésről, mely eddig csak szép csendben szunnyadt a szíve legmélyén, ám most teljes erejéből utat tört magának a felszínre. Féltékeny volt egy halott asszonyra, akit nem is ismert, és akiről tudta mennyire kivételes ember volt, hisz életét áldozta a fiáért. Mégis mikor arra gondolt, hogy a férfi őt szereti, sikítani tudott volna a tehetetlen dühtől.
Óvatosan felkelt nehogy felébressze a kisfiút és kiment a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe és szinte megrémült attól a lánytól, aki visszanézett rá. Szemei vörösek voltak, arca sápadt és beesett.
Nem csoda, ha inkább egy halottra vágyik – gondolta akasztófahumorral és tükörképére nyelvet öltve kihátrált a folyosóra, ahol pont gondolatainak tárgyába ütközött.

- Csak nem alvajáró a kisasszony? – tudakolta a férfi. – Bújjon vissza az ágyába, ne várja meg, hogy én vigyem oda.
- Ezt vehetem felhívásnak? – kérdezte a lány szende mosollyal.
Perselus a plafon felé emelte tekintetét és Merlinhez fohászkodott türelemért, hogy ne fektesse a térdére és porolja ki alaposan ennek a pimasz kis boszorkánynak a fenekét.
- Jobb lenne, ha saját akaratából menne, nem szeretem az erőszakot.
Ebben a pillanatban emlékfoszlányok jelentek meg a szeme előtt és iszonyatos fejfájás tört rá. Látta a lányt amint egy magas sötét taláros férfival küzd, aki mit sem törődve a tiltakozásával, tépdesi róla a ruháit.
Ginny rögtön a férfi mellett termett amint látta, hogy meginog.
- Támaszkodjon rám – szólította fel a férfit, aki nem törődött vele. Kezét sajgó halántékára szorította és próbált rendet teremteni a gondolatai között.
- Ki támadta meg magát? – tudakolta, mikor már némiképp összeszedte magát.
Ginny csak értetlenül nézett rá, nem értette mire gondol.
- Itt voltak a nappaliban és ő akart valamit, amit maga nem. Tényleg azt akarja, hogy részletezzem? – kérdezte mogorván.
- Nem értem mire kíváncsi még, hisz maga is itt volt – háborgott a lány, aztán mikor látta a férfit elsápadni folytatta. – Maga mentett meg, már erre sem emlékszik?
Perselus feje egyre jobban hasogatott, már semmit sem értett. Mit keresett ő a lány otthonában? A francokat az övé! – veszett össze rögtön saját magával is.

- Azt hiszem, ideje lenne néhány dologról elbeszélgetnünk – indítványozta a lány és a földszint felé irányította a férfit.
- Más se hiányzik nekem, mint egy kis éji, lányos traccsparti – zúgolódott a férfi. – Nem baj, ha nem veszek pizsamát? Meztelenül szoktam aludni – súgta a lány fülébe és kinevette, mikor elpirult.
Ginny próbált tudomást sem venni a lelki szemei előtt megjelenő meztelen Pitonról, csekély sikerrel.
Mennyivel nyugodtabb volt az életem, míg halottnak hittem – morfondírozott -, no és mennyivel unalmasabb is – kacagott egy gonosz hang a fejében.
- Nem akarja elmesélni mi történt magával az eltelt években?
- Hogy találta ki? – tudakolta a férfi.
- Miért kell magának mindig ilyen kibírhatatlannak lennie? – kérdezte a lány. – Mikor már azt hiszem, hogy megváltozott mindig rácáfol. Annyira kedves volt Teddyvel is, velem miért nem tud az lenni?
- Azt akarja, hogy kedves legyek magával? – puhatolózott a férfi rekedten. Közelebb lépett a lányhoz, aki meg sem bírt mozdulni. Tudta mi fog következni, mégis meglepte mikor ajkán érezte a férfi száját. Megszűnt körülötte a világ, úgy érezte mintha egész életében erre várt volna. A férfi ajka hűvös és kemény volt, csókja sem volt gyengédnek mondható, Ginny mégis a mennyországban érezte magát. Karjait a férfi nyaka köré fonta és teljes odaadással viszonozta a csókot.

Halkan nyöszörgött folytatásért, mikor a férfi felemelte a fejét és még erősebben szorította magához. Perselus gyengéden lefejtette magáról a lány karjait és kiment a teraszra. Kint a korlátra támaszkodott és mélyeket sóhajtott, miközben élvezte a hűs téli levegőt, ami jótékonyan hűtötte felhevült testét. Nem gondolta volna, hogy ennyire fogja élvezni, hisz ő csak meg akarta leckéztetni a lányt. A bökkenő pedig itt van. Ginny Weasley egy tapasztalatlan kislány, aki még csak próbálgatja a csáberejét, ám ő felnőtt férfi, aki képes kordában tartani a vágyait. Illetve képesnek kellene lennie, ám ha a lány akárcsak egy ujjal is hozzá érne, rögtön elvesztené maradék önuralmát is. Vágyott a lányra, de tudta, hogy nem szabad engednie.
- Jobb lenne, ha gyorsan felmenne a szobájába és elreteszelné az ajtót – szólalt meg gorombán, mikor hallotta a lány lépteit a háta mögött.
Ginny magában örült, mikor látta mennyire nehezen türtőzteti magát a férfi. Tudta, hogy nem fog engedni neki, mégis kicsit meg akarta kínozni a Bájitalmestert. Mögé lépett és gyengéden simogatni kezdte a hátát. Perselusnak elakadt a lélegzete, mikor megérezte a kicsinyke ujjakat a hátán, amint apró köröket rajzolnak és némán elátkozta ezt a gonosz boszorkányt. Ginny felbátorodott azon, hogy a férfi nem tiltakozik és átölelte a derekát. Fejét a hátára hajtotta és élvezettel szívta be férfias illatát. Perselus eközben a pokol legutolsó bugyrában érezte magát, aminek végén ott a mennyország kapuja, ám neki mégis ebben a fortyogó lávatengerben kell fuldokolnia. Nem értette miként érezheti a lány meleg leheletét több réteg ruhán keresztül is.

- Azonnal hagyd békén a húgomat, és ha jót akarsz, sürgősen kotródj haza! – hallottak egy éles kiáltást a nappaliból. Ginny nagyot sóhajtott és még egy utolsó apró csókot lehelt szerelme hátára mielőtt megfordult. Ott volt az összes testvére, amint elszánt képpel szorongatják pálcájukat.
- Fordulj meg te gyáva féreg – morogta Percy.
- Nem emlékszem mikor engedtem meg, hogy tegezzen Mr. Weasley – fordult szembe a férfi a váratlan látogatókkal.
– Mindig bejelentés nélkül érkeznek a vendégei? – kérdezte a lánytól, tudomást sem véve a meglepődött férfiakról, akik szájukat tátva meredtek egykori tanárukra. – Nem ártana, ha leszoktatná őket róla.
Ginny legszívesebben nemes egyszerűséggel fetrengett volna a padlón a röhögéstől, olyan mókásan festettek a testvérei.
- Maga nem lehet valódi – motyogta George és körbejárta a férfit, de mikor megbökte a pálcájával rá kellett jönnie, hogy nagyon is igazi. Perselus kirántotta kezéből a pálcát és kettétörte, majd a darabokat a földre dobta. George szitkozódva hajolt le a darabokért és ígéretet tett, hogy a gatyájából is kiátkozza, amiért elcsábította az egy szem hugicáját és eltörte a kedvenc pálcáját. Ginny sejtette, hogy inkább az utóbbi miatt pipa a fiú.
- Miért nem árulják el mit akarnak, aztán húznak szépen haza? – tudakolta a férfi nyugodtan.
- Azért jöttünk, mert több bejelentés érkezett nyomtalanul eltűnt boszorkányokról és varázslókról – kezdte Bill és húgára nézett. - Neville is köztük van. Neked tudnod kell róla valamit, hisz ti…
Nem tudta befejezni, mert Piton közbe vágott.
- Ne a húga szerelmi életével foglalkozzon – sziszegte miközben szúrós tekintettel méregette a lányt. – Inkább az eltűntekről beszéljen.
- Szerelmi élete? – röhögött Ron a hasát fogva.
Charlie erre hátba vágta és bocsánatkérően nézett a férfira.
- Ne foglalkozzon ezzel az ütődöttel, inkább mesélje el hogy támadt fel hamvaiból. Mi mindannyian szépen meggyászoltuk és csodás temetést rendeztünk, míg maga vigadozott rajtunk? Nem gondoltam volna, hogy ennyire utálja az embereket, hogy megrendezi a saját halálát.
- Nahát, maga gondolkodni is tud? – morrant vissza a tanár.

- Miért hagytál egyedül? – kérdezte ekkor egy vékony hangocska az ajtóból. – Rosszat álmodtam és te nem voltál mellettem.
Teddy szemrehányóan nézte keresztanyját és nem engedte, hogy felemelje, ehelyett Pitonhoz futott és átkarolta a lábát.
- Te meg tudsz védeni a gonosz szörnyektől ugye? – kérdezte és úgy nézett fel a férfira, mint valami istenségre.
Perselus lehajolt hozzá és hagyta, hogy a gyerek átölelje és a fülébe sutyorogja mit álmodott. Ekkor lepődtek csak meg igazán a Weasley fivérek. Pinceszörny amint kedvesen viselkedik egy gyerekkel? Ez teljesen kiverte náluk a biztosítékot és állukkal újfent a padlót súrolták. Ginny már meg sem próbálta komolynak tettetni magát. Kacagva terelgette testvéreit a konyhába ahol székeket varázsolt elő és leültette a csodálkozó férfinépet. Mikor magukhoz tértek, mindent tudni akartak. Ginny el is mondta, amit tudott, majd meg ígérte, hogy másnap elmennek az Odúba és mindent tisztáznak. A fiúk némiképp megnyugodva távoztak, a lány pedig nagyot sóhajtva indult az emeletre.

Fent olyan kép fogadta, amire élete végéig emlékezni fog. Perselus a saját, vagyis az ő ágyában feküdt, Teddy pedig mellette, szorosan ölelve a férfit. Annyira aranyosak voltak, hogy a lány nem is akarta felébreszteni őket, csak egy takarót varázsolt rájuk és a kisfiúnak adott egy csókot a homlokára.
- Nekem nem jár jó éjt puszi? – kérdezte a férfi csukott szemmel.
Ginny szíve nagyot dobbant, részint az ijedelemtől, részint az örömtől. A férfi fölé hajolt, majd kisimított néhány tincset a homlokából és gyengéden homlokon csókolta.
- Nem hittem volna, hogy ezek után ilyen szemérmes kis puszival kell csak beérnem – sutyorogta a férfi és magához húzta a lányt. – Elférünk itt hárman is és különben is ez a kegyed szobája, a világért sem lenne szívem kitúrni a helyéről, csak hát megígértem ennek a kisembernek, hogy vele maradok. Patt helyzet, mivel én nem szegem meg a szavamat, maga pedig nem hajlandó másik szobában aludni. Most mi legyen? – tudakolta mosolyogva.
Ginny hamar döntött, bebújt a férfi mellé, fejét a mellkasára hajtotta és perceken belül mély álomba merült.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.