Ginny örült apró győzelmének, bár nem értette miért nem emlékezett a férfi, hogy a házában lakik. Még hogy az övé – dühöngött még mindig, bár be kellett látnia, hogy valamicske igaza mégis van a férfinak. Mérhetetlen öröm járta át, ahogy szikár alakját figyelte, olyan érzése támadt mintha hosszú idő után újra kapna levegőt. Perselus ekkor felé fordult és a szeméből sütő megvetés majdnem ledöntötte a lábáról.
- Mondja, Miss Weasley mégis milyen tervei vannak? Szeretne mutogatni a barátainak, esetleg galleonokat is szedne a bejáratnál? Netán olyan terveket szövöget, hogy hírnévre tesz szert azzal, hogy meggyógyított? Ki kell, hogy ábrándítsam, nem születtem vásári bohócnak.
Ezzel a férfi újra az ablak felé fordult a lányról tudomást sem véve.
Miért ilyen ellenséges? Ha tudná mennyit gondoltam rá az eltelt években… De nem, jobb ha mégsem tudja, hisz ez újabb ütőkártya lenne a kezében.

Piton ekkor beletúrt a hajába, ezzel rémisztve fel merengéséből. Ginny nézte, ahogy a karcsú ujjak végig gereblyézik a férfi sűrű haját melybe néhol már ezüstös szálak vegyültek. Mennyi idős is lehet a professzor? – ötlött fel benne. Harmincnyolc éves volt a csata idején, legalábbis a sírkövén ez áll.
- Jóságos ég! - kiáltotta és a férfihoz szaladt. – El kell tüntetnünk a síremlékét, hisz maga él és virul.
A tanár arcán ekkor megjelent a jól ismert gunyoros mosoly, amitől a lány szívét elöntötte a melegség.
- Gondolja, hogy ez élet kislány? – kérdezte miközben a lány kezét a mellkasára vonta. – El tudja képzelni, hogy itt bent dobog még valami azok után, amiket elkövettem?
Mélyen a lány szemébe nézett, mintha onnan akarná kiolvasni a válaszokat.
- Megöltem a legjobb barátomat, a legjobb embert, akit valaha is ismertem – mikor a lány szóra nyitotta a száját, leintette és folytatta. – Több embert is meggyilkoltam, míg halálfaló voltam, ezzel tönkre téve a családjaik életét is. Na és a hab a tortán, ahogy mondani szokás, hogy az én hibámból halt meg az a nő is, aki a világot jelentette nekem. Az sem érdekelt volna, ha a gyerekét is megölik, csak ő lehessen az enyém.
Gondolkodjon és gyorsan döntse el, hogy tényleg itt akar-e maradni, egy gyilkos házában. A sírkő pedig marad, hisz ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy nemsokára szükségem lesz rá.

Ginny elsápadt ezekre a szavakra. Hogy beszélhet a halálról azok után, hogy éppen csak visszatért hozzá? Nem hagyhatja újra magára, azt már nem bírná elviselni. Szemei könnyel teltek meg mikor felnézett és a férfit kereste, de ő már nem volt a szobában. Észre sem vette mikor ment ki, annyira lefoglalták a gondolatai. Ekkor eszébe jutott, amit sógornője mondott a kis Fred bölcsőjénél.
- Tényleg másba vagyok szerelmes és Luna ezt már korábban is tudta.
Fel sem tűnt neki hogy hangosan is kimondja gondolatait, csak mikor egy mély hang válaszolt rájuk.
- Ez dicséretes Miss Weasley, de mielőtt papért rohanna, még elárulhatná, melyik szobában óhajtja álomra hajtani a rózsaszín maszlaggal teletömött buksiját.
Ginny érezte, ahogy a kislábujja hegyéig elönti a pír. Nem mert a férfira nézni, így is tudta, hogy lenézően vigyorog rá. Mikor végre mégis rá mert kukkantani nem is csalatkozott. Perselus Piton hanyag nemtörődömséggel dőlt az ajtófélfának és ferdén mosolyogva méricskélte az iruló piruló lányt.
- Nincs ebben semmi szégyenletes kisasszony – nyugtatgatta. – Gratulálok, sőt ha szépen megkér, talán el is megyek mikor imádottjával édes kettesben szeretne tölteni egy estét.
Ginny nem tudta mit válaszoljon. Inkább harapná le a nyelvét, mint hogy elmondja az igazat, hazudni pedig nem akart. Így csak szúrósan méregette egykori tanárát és csöndben maradt.
- Elvitte a cica a nyelvét? – érdeklődött gonoszkodva a férfi.
- Jó lenne, ha nem ütné bele mindenbe azt a nagy orrát – vágott vissza mikor végre megtalálta a hangját.
- Ó, jaj, a cicus karmolni is tud – sóhajtott a férfi és színészkedve a szívéhez kapott. – Tudja ez a sok izgalom már káros az én koromban.
Ginnyből kirobbant a nevetés, erre az emberre nem lehet haragudni.
- Na, jöjjön tata, megmutatom a szobáját - karolt a férfiba és kifelé indult. Vagyis csak indult volna, ha a férfi nem ereszt gyökeret a küszöbön.

- Mi az, hogy megmutatja a szobámat? – méltatlankodott a bájitalok mestere. – Ez az én hálószobám, úgyhogy lesz szíves átköltözni egy másikba.
Most már Ginny sem bírta cérnával és kitört belőle az eddig felgyülemlett harag.
- Beesik ide az éjszaka kellős közepén, majd enyhe lefolyású szívrohamot idéz elő azzal, hogy feltámad hamvaiból, ráadásként a nyakamra hozza az idióta keresztcsemetéjét is, akit csak nagy győzködések és átkok kilátásba helyezésével sikerült kiebrudalnom. Minden megmozdulásomban a rosszat látja és mindenért morog, mint egy fogfájós óriás. Most meg a szobám, sőt az ágyam is kellene?
Ginny talán a végtelenségig folytatta volna a felsorolást, ha a férfi be nem tapasztja a száját a kezével.
Miért nem tudta ezt inkább a szájával megtenni? – töprengett, aztán le is szidta magát, hisz ő most irtózatosan pipa a férfira és nem ábrándozik egy csókról, mint valami bakfis kislány. - De hát, ha annyira szép a szája…
Ginny Weasley viselkedj végre felnőtt ember módjára! – szidta le magát.
- Na jó, ha ennyire ragaszkodik ehhez a szobához lovagiasan felajánlom, hogy én foglalok el egy másikat.
Mikor a lány megvetően felhorkant már a tanár sem bírta tovább és nevetve homlokon csókolta egykori tanítványát.
- Tudja, régebben fel sem tűnt milyen kis méregzsák. Most pedig ágyba – adta ki a parancsot a férfi -, az ilyen kislányoknak már réges-rég aludniuk kellene.
Ezzel magára hagyta a még mindig hápogó lányt.
Ez az ember teljességgel kibírhatatlan – morfondírozott a lány miközben bebújt a meleg paplan alá. - De én mégis mindennél jobban szeretem.

Másnap reggel arra ébredt, hogy valami mocorog a takarója alatt. Nagyot sikkantva pattant ki az ágyból és remegve várta, hogy az a micsoda végre előbukkanjon. Várakozásával ellentétben nem egy veszedelmes szörny, hanem először egy barna üstök, majd egy vidáman csillogó szempár tűnt elő. Teddy Lupin majd szétdurrant a visszafojtott nevetéstől, de jól nevelt kisfiú révén nem nevette ki nyíltan keresztanyját.
- Csak nem ijedtél meg? – tudakolta angyali mosollyal. – Perselus bácsi azt mondta nyugodtan ébresszelek föl, amíg ő megpróbálja magához téríteni a nagyit.
- Perselus bácsi? – tudakolta bágyadtan a lány, majd mikor végre összeállt benne a kép újra megismételte. – Perselus bácsi!
Azzal már rohant is a földszintre. Lent a professzor próbált némi életet csikarni az ájult Andromédába, csekély sikerrel.
- Mondja, maga süket? – tudakolta mogorván a férfi. – Kisebb koncertet adtak a csengőn, de maga még mindig édesdeden hajcsizott, így kénytelen voltam én ajtót nyitni. Íme, az eredmény.
Olyan dühösen méricskélte a lányt, hogy az csaknem bocsánatot kért még azért is, hogy hatodikban hashajtót csempészett az akkoriban hőn gyűlölt bájitaltanár reggeli kávéjába.
- Nem tehetek róla, hogy nehezen kelek – mentegetőzött kelletlenül. – Különben is…
Nem tudta befejezni, mert a férfi majmolva folytatta.
… maga tehet az egészről, mert eljátszotta a saját halálát… Gondolom, lenne még mit a fejemhez vágnia, de most inkább térítse észre Mrs. Tonksot ha kérhetem.
Ezzel otthagyta a lányt és felsietett az emeletre. Ginny dühödten nézett utána, mígnem Androméda sóhajtva magához nem tért.

- Drága Merlin, mi történt? – tudakolta, majd sápadtan megragadta a lány kezét. – Azt hiszem, kezdek megbolondulni. Képzeld, meg mernék rá esküdni, hogy Piton nyitott nekem ajtót.
Ginny épp meg akarta nyugtatni az asszonyt, mikor Teddy robbant be kezében egy könyvvel, melynek fedelén a Roxfort volt látható.
- Nézzétek mit kaptam! – lelkendezett, miközben lesajnálóan méricskélte nagyanyját. – Nem értelem mi bajod, hisz Perselus bácsi annyira aranyos!
Ginny nevetve ölelte magához a kissrácot és cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Ezzel a véleményeddel igencsak egyedül lettél volna annak idején az iskolában.
- Szégyellje magát Miss Weasley! – mordult rá az időközben visszatérő férfi. – Igenis tudok aranyos lenni, mint ahogy az előbb is hallhatta.
Ginny mosolyogva figyelte Roxfort hajdani rémét, aki rettegésben tartotta az iskola három házának diákjait. Talán a mardekálosok is féltek volna tőle, ha nem kivételezik velük állandó jelleggel.
- Perselus? – suttogta Androméda Tonks hitetlenkedve.
- Androméda? – válaszolta a férfi ugyanazzal a hangsúllyal.
Ginny jobbnak látta, ha felküldi játszani a kisfiút, amíg mindent elmagyaráznak a holtsápadt asszonynak.
- Ginny? – nézett a lányra ekkor a nő.
- Tényleg ezt fogjuk játszani? – tudakolta unottan a férfi.
Ginnynél betelt a pohár és kizavarta a férfit, amíg mindent elmagyarázott az asszonynak. Androméda lassan megnyugodott és már kezdett visszatérni arcába a természetes szín is.
- Vajon hogy élhette túl? – kérdezte a lányt, aki nem tudott neki válaszolni, hisz még ő maga sem tudta. Nemsokára búcsúzkodni kezdett az asszony. Egy egyiptomi túrára indultak a barátnőivel, fel akarták fedezni a piramisokat és ki akarták faggatni a múmiákat. Teddy vidáman integetett a nagyanyjának és a lelkére kötötte, hogy hozzon neki valami ajándékot.

- Várható még valaki a pereputtyából, vagy visszafekhetek? – tudakolta a férfi, miután becsukta az ajtót.
Teddy elkerekedett szemmel figyelte a férfit, majd kibökte:
- Te Ginny barátja vagy? – kérdezte, miközben behatóan vizsgálgatta a professzort. – Nem vagy túlságosan öreg hozzá?
Perselus Piton olyan meglepett képet vágott, hogy a lány szeméből potyogni kezdtek a könnyek a visszafojtott nevetéstől.
- Nem, nem vagyok a barátja kisöreg, úgyhogy megnyugodhatsz.
Teddyt nem nyugtatta meg a válasz, hanem még kíváncsibbá tette.
- Akkor miért alszol a házában?
- Ez nem az ő háza – szűrte a szavakat a fogai közt a férfi, de mikor látta, hogy a kisfiú megint kérdezősködni akar inkább elmagyarázta. – Na jó, tényleg a barátja vagyok, de még véletlenül sem abban az értelemben, ahogy te gondolod.
Teddy haja ekkor vörös színre váltott és csípőre tett kézzel állt a férfi elé.
- Szerinted nem elég szép a keresztanyukám? – tudakolta dühösen. – Nézz csak rá, ő a legszebb az egész világon.
Perselus szófogadóan végigmérte a lányt, ami nem maradt hatástalan, Ginnyt elöntötte a forróság, ahogy magán érezte a férfi pillantását.
- Lehet, hogy kissé elfogult vagy, de van némi igazság abban, amit mondasz – veregette vállon a kisfiút. - Bár hogy ő lenne a legszebb ebben a cicás pizsamában, kócos hajjal?
Ginny dühösen nézte az összekacsintó fiúkat. Azt már megszokta, hogy Piton pofátlan, de hogy Teddyt is belerángatja azt már nem tűrhette.
- Teddy menj és csomagolj ki, amíg én reggelit csinálok – javasolta a kisfiúnak, majd a férfihoz fordult. – Maga meg menjen és aludja ki a mogorvaságát.
- Szerintem megsértődött – hallotta még a kisfiú hangját, miközben felfelé mentek a férfival.

Ginnyt meglepte, hogy a férfi nem zárkózott be a szobájába, hanem egész nap velük maradt és türelmesen válaszolgatott a kisfiú összes kérdésére. Új oldaláról ismerte meg a mindig mogorva Pitont, ez az oldala pedig úgy vonzotta, mint molylepkét a távoli lámpafény.
- Anyát és apát is ismerted? – kérdezte ebben a pillanatban Teddy.
- Persze, hogy ismertem – guggolt le a gyermek elé a férfi, hogy a szemük egy magasságba kerüljön. – Anyukád gyönyörű volt, apukád pedig nagyon bátor. Mindketten nagyon bátrak voltak hisz harcoltak a Nagyúr ellen. Azért küzdöttek, hogy te már egy jobb világban nőhess fel.
Teddy szája megremegett, de próbálta tartani magát, mert szerinte egy fiú nem sírhat, azt csak a lányok csinálják.
- Akkor miért haltak meg? – kérdezte a férfit miközben kitört belőle a zokogás. – Nem akartak velem lenni?
Ginny már indult is hogy megnyugtassa a gyermeket, de Perselus leintette.
- Nem akartak magadra hagyni – mondta, miközben felemelte a kisfiút, aki úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló a mentőövbe. – Nagyon szerettek téged, de van, hogy azok halnak, meg akiknek nem lenne szabad. Gondolj mindig arra, hogy fentről figyelnek téged és nagyon büszkék rá, hogy ilyen nagyszerű kisfiúk van.
Teddy már csak hüppögött, fejét a férfi vállába fúrva.
- Az is jusson mindig eszedbe, hogy olyan emberekre hagytak, akik imádnak téged, mint a nagymamád és a keresztanyád, aki talán nem a legszebb a világon, de téged mindennél jobban szeret.
Az elterelő művelet bevált, hisz Teddy méltatlankodva követelte, hogy vegyen olyan szemüveget amilyen Harrynek van, azzal talán meglátná mennyire gyönyörű is Ginny.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.