Draco hétfőn reggel már korán bement az irodába, mert minél előbb el akart szabadulni a kúriából. Megbízta a házimanókat, hogy az amerikai lakásából hozzák el a legszükségesebb dolgait, a bútorok szállításával és a lakás eladásával egy céget bízott meg.
Szombat este, amikor elolvasta a levelet és eluralkodott rajta a gyász, úgy döntött, eleget tesz anyja utolsó kérésének és végleg visszatér Angliába.
Őszintén szólva, nem sok minden kötötte őt Amerikához a munkáján kívül. Volt néhány barátja, akikkel időnként együtt vacsorázott, vagy társadalmi eseményekre járt, de nem kötődött hozzájuk túlságosan. Jelenleg még barátnője sem volt, az utolsó nővel, akivel találkozgatott, egy hónapja szakított.
Vasárnap kora reggel küldött egy üzenetet az amerikai minisztériumba, ahol azonnali áthelyezését kérte Londonba. Az itteni irodában volt még néhány összeköttetése, akik segítségével még vasárnap délelőtt sikerült mindent elintéznie. Hiába, nagy ritkán még jól jöttek az apja által szerzett kapcsolatok.
Az minisztériumba érve az egyik lifttel felment a negyedik emeletre, a Máguskapcsolatok Főosztályára, aminek a mai naptól kezdve ő az új vezetője.
Egy nagyobb helyiségbe lépve látta, hogy kisebb, fülkeszerű asztalok helyezkednek el két sorban. Az asztalok mellett továbbhaladva, szemben egy iroda volt.
– Valószínűleg ez lesz az én szobám – gondolta Draco, majd belépett az ajtón.
A helyiség nem volt túl nagy, de legalább így nem egy térben kellett lennie a többiekkel. A falak mentén, két oldalt szekrények húzódtak, amik tele voltak mindenféle lefűzött iratokkal és könyvekkel. A szoba közepén helyezkedett el a széles mahagóni asztal, a mögötte álló, kényelmes székkel.
Az asztalon rendetlenség uralkodott, mindenütt papírok hevertek szanaszét. Draco undorodva elhúzta a száját. Nem tudta, ki volt az elődje, de hogy nem jeleskedett a rendrakásban, az tisztán látszott.
Letette a táskáját az asztal mellé, majd leült a székbe. Úgy döntött, nekiáll szétválogatni az iratokat, mielőtt a többiek beérnek.

Lilynek egyáltalán nem volt kedve munkába menni. Amikor Albus tegnap megemlítette, hogy új főnököt kapnak, nagyon meglepődött. Nem hallott semmilyen pletykát arról, hogy Mr. Baross felmondana, vagy elbocsátják. Pedig általában az ilyen dolgok mindig gyorsan kitudódtak az irodában.
Csak reménykedett abban, hogy nem egy kiállhatatlan, lusta férfi került a vezetői székbe. Még egyszer ellenőrizte kinézetét a hálószobai tükörben, aztán elégedetten dehoppanált.
Néhány perccel később már az Átriumban igyekezett az egyik lift felé. Alig fél óra volt még a munkaidő kezdetéig, ezért nagy volt a nyüzsgés.
– Lily! – kiáltotta egy női hang a háta mögül. A lány megfordult és barátnője láttán elmosolyodott.
– Szia, Kate! – köszönt neki. Kate nem csak a barátnője, de egyben kollégája is volt az osztályon.
– Már azt hittem, nem érlek utol – állt meg mellette a másik lány. Hosszú, szőke haját a füle mögé simította. Levegőért kapkodott még akkor is, amikor végre sikerült befurakodniuk az egyik liftbe.
– Képzeld, új főnökünk lesz – újságolta Lily, minden lelkesedés nélkül.
– Tényleg? Nem is hallottam. Remélem nem olyan mihaszna, beképzelt alak, mint Mr. Baross!
– Én is.
Végre elérték a negyedik emeletet, így kiszállhattak a liftből. Útközben több másik kollégájukkal is összefutottak a folyosón.
Az irodába érve Lily letette a táskáját a saját asztalára.
Will, a vezetőségi titkár odalépett az asztalához.
– Szervusz, Lily! Az új főnök már megérkezett és az irodában van. Azt mondta, szeretne egyenként elbeszélgetni a munkatársakkal, hogy jobban megismerje őket. Te vagy az első.
– Redben van, akkor megyek is. – Barátnője küldött felé egy biztató pillantást, amitől Lily elmosolyodott.

Az ajtóhoz érve halkan kopogott.
– Tessék! – hallatszott az idegen hang.
Lily benyitott, és besétált az ajtón.
– Jó napot, uram. Lily Potter vagyok … – mondta, de azonnal elhallgatott, amikor meglátta a vele szemben ülő férfit. Ugyan személyesen még sohasem találkoztak, a lány látott már róla néhány fiatalkori képet a keresztapjánál, így azonnal felismerte őt.
– Maga Draco Malfoy! – kiáltott fel.
– Micsoda éleslátás, Miss Potter – jegyezte meg Draco gúnyosan. – Kérem, foglaljon helyet!
Lily, valószínűleg a sokktól, szót fogadott és leült.
– Megtudhatnám, honnan ismert fel? Úgy tudom, még nem találkoztunk.
– Szerencsére nem. Viszont a keresztapám őriz magáról néhány képet, így ismertem fel.
Dracót meglepte a lány támadó hangneme. Bár, mit is várt egy Pottertől…
– A keresztapja? – kérdezett vissza. El sem tudta képzelni, hogy Ron Weasley miért őrizget róla képeket.
– Igen, Perselus Piton.
Draco azt hitte rosszul hall. A lány keresztapja Perselus? Ezek szerint „Ragyafejű” tényleg meghibbant.
– Ne merje sértegetni az apámat! – háborodott fel Lily. Legilimentálta a férfit, így tisztában volt vele, mire gondol.
Draco azonnal okklumenciát alkalmazott. – Nem szép dolog mások fejében kutakodni, Miss Potter – mondta dorgáló hangon, amivel csak még jobban feldühítette a lányt.
– Maga akar előadást tartani az erkölcsökről? Ez az évszázad poénja – gúnyolódott Lily.
A férfi arca megkeménykedett. Pedig próbált uralkodni magán és elhatározta, félreteszi az ellenségeskedést a munka érdekében, de látszott, hogy a lány nem fogja visszafogni magát.
– Ugyanolyan beképzelt, mint „Apuci, Aki Túlélte”, de hadd mondjak magának valamit. Nem fogom eltűrni ezt a hangnemet és a tiszteletlenséget, sem magától, sem mástól!
– Csak nem fenyeget?
– Nem, ez csupán figyelmeztetés.
– Akkor most maga figyeljen rám. Nem fogok hajbókolni egy önimádó, másokat lenéző, halálfaló növendéknek, aki ezt az állást is csak a kapcsolatainak és a vagyonának köszönheti!
– Ezek szerint hasonlítunk. Mennyit fizetett apuci, hogy bejuttassa ide? – vágott vissza Draco. Mindig is érzékenyen pontja volt, ha a munkájához való hozzáértését kérdőjelezték meg.
– Nekem nem volt szükségem protekcióra és el sem fogadtam volna apám segítségét! Ebben különbözünk. Tudja, van, aki képes önállóan is boldogulni az életben – pattant fel a székéből és dühösen kiviharzott az irodából.

Lily még az ebédidő alatt, a kantinban is barátnőjének panaszkodott. Kate azonban most az egyszer nem értett egyet vele.
– Lily, nyugodj már meg! Szerintem eltúlzod a dolgot.
– Hogy mondhatsz ilyet, amikor az a… az a…
– A főnökünk – fejezte be helyette Kate. – Különben is, velem nagyon udvarias volt.
– Draco Malfoy? Jól érzed magad? – tette a kezét barátnője homlokára Lily.
– Igazán nagyon vicces vagy. Én csak azt mondom, hogy nem kellett volna azonnal nekiesned, mikor még nem is ismered!
– Hallottam már róla épp eleget.
– Lily, néha olyan elvakult tudsz lenni – rázta barátnője rosszallóan a fejét.

– Szervusztok, lányok! – jelent meg asztaluk mellett Harry.
– Jó napot, Mr. Potter!
– Szia, apa!
– Megláttalak titeket a folyosóról és gondoltam, csatlakozom, persze csak ha nem zavarok.
– Nem, egyáltalán nem – mondta Kate. – Valószínűleg jobb társaság lesz, mint Lily.
Harry kérdőn nézett egyik lányról a másikra.
– Kate csak képzelődik – nézett szigorúan a barátnőjére a lány.
– Persze. Mert én támadtam neki Draco Malfoynak az irodában, ugye?
– Micsoda? Malfoy itt volt? – szólt közbe Harry.
– Nem csak volt, itt is van. Ő lett az új főnökünk.
A férfi hirtelen szóhoz sem jutott a döbbenettől.
– Így igaz. Minden munkatársat behívott reggel egy rövid elbeszélgetésre és Lily volt az első. Abból ítélve, ahogy kiviharzott az ajtón, nem ment túl jól a dolog – vigyorgott Kate.
Lily vetett barátnőjére egy „később még számolunk” pillantást, aztán újra apjához fordult.
– Nem tehetek róla! Az az alak egyszerűen elviselhetetlen.
– Ha anyád most itt lenne, valószínűleg leszidna ezért – jegyezte meg Harry. – Mivel azonban nincs itt, ezért elmondhatom, büszke vagyok rád – kacsintott a lányára vigyorogva.
– Úgy látom, nem csak Lily utálja a főnököt – mondta Kate a két ember között járatva szemeit.
– Nos, maradjunk annyiban, hogy a Roxfortban egy évfolyamba jártam vele és nem voltunk éppen a legjobb barátok.
A szőke lány inkább nem faggatózott tovább, így az ebédidő hátralevő részében végre kellemesebb témákról is szó esett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés