Dracónak kezdett elfogyni a türelme. Potter azt ígérte neki, hogy amint megtudnak valamit a támadójával kapcsolatban, azonnal értesítik. Ezzel szemben már legalább három óra telt el azóta, hogy elmentek és még mindig semmi hír.
Nem értette, mi tarthat ennyi ideig. Elvégre csak néhány csepp Veritaserumra van szükség, és a férfi elmondja, amit tud. Ez nem tarthat olyan sokáig!
Mindig is tudta, hogy azok ketten képtelenek egyedül bármit is elintézni. Velük kellett volna mennie!
Végre fellobbantak a zöld lángok a kandallóban, majd Harry lépett ki belőle.
– Csakhogy itt vagy végre, Potter! Már azt hittem, eltévedtél.
– Fogd be, Malfoy! Most nincs energiám arra, hogy végighallgassam a panaszkodásodat – húzta el a száját az exgriffendéles kelletlenül.
– Megtudtatok valamit?
– Sikerült azonosítanunk a férfit. Miután feloldottuk a rajta lévő Imperius átkot, kikérdeztük. Nem emlékezett semmi másra, csak arra, hogy a Három Seprűben iszogatott egyedül, aztán amikor kilépett a kocsmából, az egyik sötét utcában valaki rátámadt.
– Nagyszerű! Három órára volt szükség, hogy mindezt kiderítsétek? Le a kalappal – gúnyolódott Draco.
– Mindig is tudtam, hogy egy undorító görény vagy, Malfoy, de legalább nem kéne kötekedned, amikor segíteni próbálunk.
– Ha rátok bízom ezt az ügyet, akkor még legalább száz évet várhatok, mire sikerül nyomra bukkannotok. Tudod mit, felejtsd el az egészet. Majd én kinyomozom, mi folyik itt, te meg menj vissza aurorost játszani – állt fel a székéből.
– Bármennyire is nagy a kísértés, hogy hagyjalak meghalni, nem zárom le az ügyet. Ez az ember másokat is veszélyeztet, csak hogy a közeledbe férkőzzön, ezért a dolog az aurorokra tartozik.
– Nagyszerű, játszd csak a nagy hőst, Potter, de engem kímélj meg. Nincs szükségem a segítségedre, most pedig örülnék, ha végre elhagynád a házamat – szólította fel őt minden udvariasság nélkül.
– Jól van, elmegyek. De ha megtudom, hogy bármilyen illegális dolgot művelsz, egy percig sem fogok habozni, és börtönbe juttatlak! – kelt ki magából Harry, majd a kandallón keresztül távozott a kúriából.

Draco másnap reggel fáradtan és a szokásosnál sokkal ingerlékenyebb hangulatban érkezett meg az irodába.
Egész éjjel alig aludt, hála a betörőnek. Végig azon gondolkodott, ki lehet az, aki ártani akar neki. Az biztos, hogy hála a múltjának és apja tetteinek, nagyon sok ellenséget szerzett.
Leroskadt a székébe és kezével a hajába túrt. Mintha nem lett volna épp elég gondja, még ez az ügy is az ő nyakába szakadt.
A támadásnál jobban aggasztotta, hogy a férfi milyen könnyedén bejutott a házba. A birtokot évszázadok óta a legerősebb varázslatok védték, senki sem léphetett be a tulajdonos engedélye nélkül.
Gondolatait az ajtón felhangzó kopogás szakította félbe.
– Igen, tessék!
Will, a titkára lépett be az ajtón.
– Jó reggelt, uram! Meghoztam a reggeli postát. Ezen kívül Mr. Zambini szeretne beszélni önnel.
– Köszönöm Will, de megtenné, hogy átnézi helyettem? Ma délután lesz egy fontos tárgyalásom, így most csak a nagyon sürgős ügyekre van időm. A többit ossza fel a kollégák között és engedje be Mr. Zambinit – utasította Draco.
– Rendben, uram, azonnal intézkedem – válaszolta fontoskodva a férfi.
– Még valami – állította meg titkárát. – Szóljon Miss Potternek, hogy jöjjön az irodámba, amint megérkezett.

– Draco, rég találkoztunk – köszönt Zambini, majd kezet barátjával.
– Szervusz, Blaise. Meglep, hogy itt látlak – jegyezte meg, miután hellyel kínálta.
– Az ember már meg sem látogathat egy barátot anélkül, hogy oka lenne rá?
– Ugyan, ne játszd az ártatlant, ahhoz túl jól ismerlek.
A sötét hajú varázsló halványan elmosolyodott. Úgy tűnt, valami nyugtalanítja.
– Hallottam néhány pletykát, ezért arra gondoltam, megnézem, hogy vagy.
– Milyen pletykát? – vonta fel szemöldökét Draco.
– Nos, néhányan azt terjesztik, hogy tegnap este valaki megpróbált az életedre törni – mondta Blaise, és fürkésző pillantásokat vetett rá.
– Nem történt semmi említésre méltó.
– Draco, tudod, hogy bennem megbízhatsz.
A szőke varázsló fáradtan sóhajtott, aztán beszámolt a tegnapi éjszaka eseményeiről. Barátja figyelmesen hallgatta.
– Egy ilyen dolgot nem vehetsz félvállról. Lehet, hogy a betörő nem jelentett rád túl nagy veszélyt, de mi lesz, ha legközelebb már nem lesz ilyen szerencséd? Szóltál az auroroknak?
– Persze, hogy szóltam! Sajnos sikerült kifognom Pottert és Weasleyt – grimaszolt Draco.
Blaise elvigyorodott. – Igaz, Weasley nem egy észlény, de Potter érti a dolgát. Amíg kiderül, hogy jutott be a támadód a birtokra, talán biztonságosabb lenne, ha hozzám költöznél.
– Köszönöm Blaise, de inkább maradok a kúriában. Nem fogok bujkálni senki elől.

Kopogás hallatszott az ajtón.
– Tessék!
Lily lépett be az ajtón.
– Jó reggelt! – köszönt. Amikor észrevette Blaise-t, őt is üdvözölte. – Jó napot, Mr. Zambini.
– Miss Potter – biccentett a férfi viszonzásképp.
– Látom, hogy vendége van, később visszajövök – mondta a lány Dracónak címezve, majd magukra hagyta őket.
– Nem rossz a kicsike – mosolyodott el Blaise.
– Ezt nem mondod komolyan! A lány egy igazi kis pukkancs.
– Kit érdekel, ha egyszer ilyen idomokkal rendelkezik? Azt hiszem, kifelé menet meghívom vacsorázni.
– Teljesen elment az eszed? Potter lányával kezdeni – rázta a fejét rosszalóan Draco.
– Csak nem féltékenységet hallok ki a szavaidból? – kötekedett barátja.
– Ugyan már, én csak téged próbállak megóvni attól, hogy a nagy aurorparancsnok szétátkozzon, amiért a lányával szórakozol – vigyorgott gonoszul Draco.
– Azt majd meglátjuk – állt fel a székéből Blaise. – Ha bármire szükséged lenne, tudod hol találsz.

Lily dühösen igyekezett a főnöki iroda felé. Épp az előbb utasította vissza Mr. Zambini vacsorameghívását.
Hallott már róla, milyen nőcsábász és egyáltalán nem kívánt felkerülni arra a kilométeres listára, amin a férfi hódításai sorakoztak. Igaz ugyan, hogy vonzó volt és nagyon megnyerő tudott lenni, rá mégsem volt túl nagy hatással.
Bosszantotta, hogy az egyértelmű elutasítás után sem adta fel.
Mintha nem lenne épp elég baja a főnökével, most még Mr. Zambinit is el kell viselnie.
Mióta Malfoy átvette az osztályukat, mást sem csinált, csak ugráltatott mindenkit.
Azt ugyan kelletlenül el kellett ismernie magában, hogy a férfi nagyon is jól ért a munkájához. Alig egy hét alatt sikerült átlátnia az osztály működését és mindig sikerült megoldania a felmerülő problémákat.
– Hivatott, uram? – kérdezte, miután belépett az ajtón.
– Igen, Miss Potter. Foglaljon helyet – mutatott az egyik székre.
Lily eleget tett a kérésnek.
– Ma délután el kell kísérnie engem egy késői ebéddel összekötött tárgyalásra – közölte Draco.
– Igazán megtisztelő, hogy rám gondolt, de kérjen meg mást. Nekem el kell intéznem néhány fontos ügyet.
– Azt hiszem, nem értett meg. Ez a tárgyalás mindennel szemben előnyt élvez, és maga velem jön, ha tetszik, ha nem!
– Nem kényszeríthet, hogy…
– Ó, dehogyisnem. Én vagyok a főnöke, és azt fogja tenni, amit mondok! – nézett Lilyre szikrázó szemekkel. Nem volt épp a legjobb hangulatban, amin csak rontott a lány nyakassága. Komolyan belehalna, ha csak egyszer nem mondana ellent neki? – Itt vannak az ügy részletei, készüljön fel – dobott az asztal szélére egy legalább ötven oldalas jelentést.
– Értem – vette fel a papírköteget a lány. Uralkodott magán, mert tudta, hogy munka szempontjából ez egy nagyszerű lehetőség a számára.
– Nagyszerű. Két órakor indulunk.

Két óra előtt néhány perccel Draco kisétált az irodájából és Lily asztalához lépett.
– Jöjjön, indulnunk kell.
A lány nem válaszolt, csak szó nélkül felállt, magához vette a táskáját és elindult a lift felé.
Gyorsan kiértek a minisztériumból, majd egy közeli mellékutcához sétálva a férfi a karját nyújtotta Lilynek.
– Erre semmi szükség! Egyedül is képes vagyok hoppanálni.
– De mivel nem tudja, hova kell mennünk, egyszerűbb, ha velem jön.
A lány kelletlenül elfogadta a felé nyújtott kezet. Ahogy közelebb lépett hozzá, hirtelen összeszorult a gyomra. Nem a tárgyalás miatti idegeskedés gyakorolt rá ilyen hatást, hanem a férfi váratlan közelsége.
Soha nem lehetett őt könnyen levenni a lábáról, de főnökének mégis sikerült meglepnie őt. Eddig állandó vitáik során fel sem figyelt arra, milyen jóképű férfi. Szürke szemei kérdőn néztek le rá.
– Minden rendben?
– Igen, persze – válaszolta Lily zavartan. Milyen beteges gondolatok jutnak eszébe? Elvégre Malfoy egy undorító görény! Hogy volt képes arra gondolni akár egy pillanatra is, hogy vonzó?

Az üzleti ebéd jól sikerült. Tárgyalópartnerük, Robert Anderson szimpatikus üzletember volt, így közvetlen hangulat alakult ki.
– Miss Potter, annyit hallottunk már az édesapja hőstetteiről, igazi megtiszteltetés találkozni a lányával.
– Köszönöm – mosolygott Lily Robertre.
Draco nem szólt egy szót sem, pedig legszívesebben mesélt volna Harry „Szentéletű” Potter valódi énjéről. Miért hiszi mindenki, hogy olyan borzasztóan különleges?
– Mr. Malfoy, maga bizonyára közelebbről is ismeri őt. Azt hallottam, egy évfolyamba jártak a Roxfortban.
– Igen, ez igaz, de más ház tanulói voltunk, így nem kerültünk túl gyakran kapcsolatba – felelte Draco.

Végül rátértek az üzlet megbeszélésére. Robert kemény tárgyalópartnernek bizonyult, de sikerült olyan kompromisszumra jutniuk, ami mindkét oldal számára előnyös volt.
– Akkor, ha mindent megbeszéltünk, a munkatársaim összeállítják a szerződést és a hét végére átküldjük önnek – ajánlotta Draco.
– Sajnos holnapután kora reggel haza kell utaznom, így csak holnap tudnám aláírni a szerződést.
Lily tudta, hogy nem halogathatják sokáig a szerződéskötést, mert a végén még meggondolja magát a férfi. – Holnap délelőtt átküldjük a szállodájába.
– Remek. Van egy nagyszerű ötletem! Mi lenne, ha holnap este együtt vacsoráznánk, hogy megünnepeljük a megegyezést? A feleségem már úgyis panaszkodott, hogy szinte semmit sem látott még Londonból – vette fel Mr. Anderson.
– Rendben van. Este hétkor találkozunk a The Avenue-ban, ha megfelel. Ismeri a helyet? – kérdezte Draco.
– Igen, néhány utcányira van a szállodánktól. Rendben, akkor ott találkozunk – búcsúzott el a férfi tőlük.

Amint elhagyták az éttermet, Draco idegesen a lány felé fordult.
– Hogy ígérhette meg ilyen felelőtlenül, hogy holnapra elkészül a szerződés? A munkaidő már lejárt és a többiek már biztosan hazamentek. Egyedül nem készülök el vele!
– Ki mondta, hogy egyedül kell megcsinálnia? Én is bent maradok és segítek – közölte Lily. – Elvégre az egész az én ötletem volt.
Draco meglepetten nézett rá. – Azt hittem, ma estére már van programja.
A lány először nem értette, mire gondol, aztán eszébe jutott Zambini meghívása. – Tudja, a barátja egyáltalán nem olyan ellenállhatatlan, mint ahogy azt képzeli magáról.
A férfi nem értette, miért könnyebbült meg a választ hallva. Nem mintha érdekelné, hogy kivel találkozgat a lány.

Már este tíz is elmúlt, amikor Draco hátradőlt a székében és egy pillanatra behunyta a szemeit. Még mindig az irodában voltak mindketten.
A férfi nem képzelte volna, hogy valaha is végezni fognak, de már csak néhány jelentés volt hátra. A lány valóban nagy segítséget jelentett, nélküle nem boldogult volna.
Kinyitotta a szemeit és a vele szemben ülő Lilyre nézett. A lány épp a pénzügyi jelentés olvasta, látszott, hogy mennyire koncentrál.
A lámpa fénye megcsillant a vörös tincseken, megvilágítva a boszorkány arcát.
Draco eltöprengett, miért is nem vette észre eddig, milyen csinos is a lány. Valószínűleg az állandó veszekedések miatt.
Jól döntött, amikor Lilyt kérte meg arra, kísérje el a tárgyalásra. Most, hogy első kézből is meggyőződött a képességeiről, biztos, hogy ezután a legkényesebb esetekkel őt fogja megbízni.
Nem csak azért, mert ő Potter lánya, így eleve előnnyel indul másokkal szemben, hanem azért is, mert olyan empátiával rendelkezett, amely segítségével mindenki számára azonnal szimpatikussá válik.
– Uram, ez az elszámolás itt nem stimmel – mondta Lily és áthajolva az asztalon, a férfi elé tolta a lapot.
Dracót megcsapta a lány parfümjének illata. – Vadvirágok – gondolta. – Illik hozzá.
– Jól van? – hallotta a lány hangját.
– Persze – szedte össze magát, hogy az előtte lévő számokra koncentráljon. – Igaza van, ez nem jó.
Kijavította a jelentést, majd Lilyre nézett. – Mivel már csak néhány irat van hátra, menjen haza. Majd én befejezem.
– De ha ketten csináljuk, gyorsabban megvan.
– Már így is jóval tovább maradt, ezzel egyedül is boldogulok.
– Rendben – egyezett bele a lány. Összeszedte a holmiját, majd a táskájával az ajtó felé indult. Mielőtt kilépett volna az ajtón, meghallotta a férfi hangját.
– Miss Potter!
Lily megfordult. Azt hitte, valamit elfelejtett, ezért szólt utána a főnöke.
– Köszönöm a segítségét.
A lány meglepetésében csak bólintani tudott, aztán elhagyta az irodát. Sohasem képzelte volna, hogy Draco Malfoy képes bármit is megköszönni.

Lily végigmérte magát a hálószobai tükörben.
Egy zöld kisestélyit viselt, ami kiemelte karcsú alakját és lángoló, vörös haját. Nyakában egy aranylánc lógott, amit szüleitől kapott a legutóbbi születésnapjára.
Természetesen nem Malfoy kedvéért öltözött ki, ahogy a meghívásnak sem az ő kedvéért akart eleget tenni. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy jó benyomást akart tenni a tárgyalópartnerükre, semmi több.
Eszébe jutott az előző esti jelenet. Nem, biztosan csak képzelődött. Az nem lehet, hogy Malfoy tekintetében vágy csillant…
Ez az egész helyzet abszurd. Még csak nem is kedveli őt különösebben, ráadásul állandóan csak vitatkoznak.
Megszólalt a csengő, ő pedig egy utolsó, gyors pillantást vetett tükörképére, aztán magához vette a táskáját és indult is ajtó felé.
Vette egy mély levegőt és kinyitotta az ajtót.
A vele szemben álló férfiről valahogy nem a megvetés volt az első, ami eszébe jutott…
– Jó estét! – köszönt Draco.
– Jó estét!
A férfi végigmérte őt, aztán elismerően bólintott.
– Igazán csinos – bókolt Lilynek.
– Köszönöm. Viszont ön sem panaszkodhat – ismerte be.
– Igen, persze – húzódott mosolyra Draco szája. – Akkor talán indulhatunk is. Ne várakoztassuk meg Andersonékat.
– Rendben, mehetünk.

Ők érkeztek meg elsőként. A pincér az asztalukhoz kísérte őket.
Alig néhány perccel később a házaspár is megérkezett. Köszöntötték egymást, aztán helyet foglalva rendeltek.
A vacsora kellemesen telt. A zenekar hangulatos zenét játszott, olyannyira, hogy a desszert után Robert udvariasan felkérte Lilyt táncolni. Az illemnek eleget téve a lány nem utasította el.
Észrevette, hogy Mrs. Anderson Malfoyba karolva szintén a táncparkettre sétál.
A lány szeretett táncolni, bár nem sokszor nyílt lehetősége rá.
Amikor a zenekar elhallgatott, ők épp főnöke és annak partnere közelében voltak.
– Mit szólna egy partnercseréhez? – kérdezte Robert Dracót.
Ő csak bólintott, majd megköszönte a táncot Mrs. Andersonnak és Lilyhez lépett.
Közben újabb számot kezdett játszani a zenekar, így a házaspár továbbsiklott a parketten.
– Talán jobb lenne, ha visszatérnénk az asztalunkhoz – javasolta a lány. Eszében sem volt táncolni a főnökével.
– Miért? Csak nem fél tőlem? – vetett a lányra egy kihívó pillantást.
– Nem, dehogy – tiltakozott Lily.
– Akkor semmi probléma. Valahogy kibírjuk ezt a táncot, aztán visszakísérem.
Bár a tánc nem tartott sokáig, Dracónak mégis be kellett látnia, hogy nem volt túl jó ötlet. Ahogy a lány teste hozzá simult és ő újra megérezte a csábító parfüm illatot, majdnem megfeledkezett arról, kit is tart a karjai között.
Ez őrültség! Nem vonzódhat a lányhoz. Hiszen akár a lánya lehetne, ráadásul Potter.
Nem! Nem követhet el semmilyen meggondolatlanságot. Jobb lesz, ha minél távolabb tartja magát tőle.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.