Lily gondolatai akaratlanul is az elmúlt napok eseményei körül forogtak. Bármennyire hihetetlennek tűnt is, jól érezte magát főnöke társaságában.
Malfoy megcsillantotta előttük legjobb oldalát. Humoros volt, udvarias és rendkívül megnyerő. A lány azonban biztos volt benne, hogy mindez csak az üzleti partnereknek szól.
Ahogy magukra maradtak, a férfi rendkívül távolságtartóvá vált és bár ragaszkodott ahhoz, hogy a vacsora után hazakísérje, végig nagyon hallgatag volt, mintha gondolatban már egészen máshol járna.
Őt ez a viselkedés persze felbosszantotta, így amikor végre elérték a lakása ajtaját, gyorsan elköszönt tőle és bevágta maga után az ajtót.
Nem talált magyarázatot a furcsa viselkedésére. Elvégre, amikor együtt dolgoztak az irodában késő estig, Malfoy teljesen normálisan viselkedett, sőt, a végén még meg is köszönte a segítségét.
Aztán a vacsora után napon kerülni kezdte őt. Ha valahol összefutottak, köszönt ugyan, de csak a minimális érintkezésre szorítkozott vele szemben. A dolog nem csak neki, hanem barátnőjének is feltűnt, aki ebéd közben szóba is hozta a témát.

– Mondd csak, mit csináltál a főnökkel? Mióta együtt dolgoztatok, úgy kerül téged, mintha sárkányhimlős lennél.
– Ugyan már, Kate, csak képzelődsz – hárította el a kérdést a lány.
– Igen, persze – nézett rá kétkedőn a boszorkány. – Akkor azt is beképzelem, hogy róla ábrándozol egész nap?
– Micsoda? Én nem is…
– Ebből elég, Lily – emelte fel a kezét Kate, hogy elhallgattassa. – Én vagyok a legjobb barátnőd, nagyon jól ismerlek már. Akár hányszor rád néz, vagy hozzád beszél, te elpirulsz. Meséld már el, hogy mi történt!
– Ez a legnagyobb ostobaság, amit eddig hallottam. Nem szoktam elpirulni, és magasról teszek arra, hogy Malfoy mit csinál! – fakadt ki a lány.
Sajnos, mivel háttal ült, nem láthatta, hogy a főnökük épp mellettük haladt el.
– Igazán megnyugtató, hogy nem érdeklődik irántam, de ha megkérhetném, a magánéletüket ne a munkahelyen beszéljék meg – mondta Draco gúnyosan, majd visszatért az irodájába.
Lily dühösen nézett barátnőjére. – Miért nem szóltál, hogy mögöttem áll? Most sikerült teljesen leégetnem magam.
– Az biztos. Most azt fogja hinni, hogy nem is érdekel téged, pedig éppen az ellenkezője igaz – rázta meg a fejét sajnálkozva Kate. Barátnője gyilkos pillantását látva, nem bírta tovább, elnevette magát.

Draco belesüppedt a kényelmes székébe. Egyszerűen nem értette, mi történik vele.
Hogy lehetett olyan ostoba, hogy akár csak egy pillanatra is nőként nézzen a Potter lányra? Persze a közös vacsora óta igyekezett elkerülni őt, vagy a lehető legkevesebb időt tölteni a közelében, amíg ki nem írtja magából ezt a vonzódást Lily iránt. Lily? Mégis mióta szólítja őt gondolatban a keresztnevén? Ez az egész ügy egyszerűen nevetséges. Hiszen az előbb hallhatta, hogy vélekedik róla a lány. Nem tekinti többnek ellenségnél.
Úgy érezte magát, mint egy vén perverz, aki kislányokat kukkol.
Az egész csak azért van, mert rég volt már női társasága, ezért a vágyait kivetíti a legközelebbi nőneműre. Igen, csak is ez lehet a magyarázat. Talán ideje lenne újra találkozgatni valakivel, hogy levezesse a felgyűlt feszültségeket.


Amikor véget ért a munkanap, a szokásosnál is fáradtabban ért haza. Nem volt elég baja a lánnyal, még a betörés nyomozásával kapcsolatban sem tudott meg semmi újat. Biztos volt benne, hogy Potter besöpörte az ügyet a szőnyeg alá, vagy ami még rosszabb, ő maga vette kézbe az ügyet.
Mostanra már biztosan minden használható nyomot eltűntetett maga után az illető, hála a hangos körbekérdezgetésnek. Hiába, Harry „Szupersztár” Potterrel együtt járt a sajtó és hírverés is, ami az ügynek nem tett túl jót.
Még szerencse, hogy ő ismert néhány megbízható embert, akik egy kis pénzért cserébe bármit ki tudnak deríteni, így bízott benne, hogy hamarosan megtudja, ki akar az életére törni.
Mivel általában a hop-hálózaton keresztül járt dolgozni és haza is, így nem találkozott túl sok emberrel, leszámítva persze a nagyobb társadalmi eseményeket, ahol a minisztérium megbízottjaként részt kellett vennie.

Éppen ezért eléggé meglepődött, amikor a nappaliba lépve szembetalálta magát a keresztapjával.
– Perselus, mit keresel te itt?
Piton arcára gúnyos mosoly ült ki a cseppet sem udvarias üdvözlést hallva. – Vendégszerető, mint mindig, ugye?
Draco egyáltalán nem volt olyan hangulatban, hogy belemenjen a bájital mester kisded játékaiba. Türelmetlen pillantást vetett rá, jelezve, hogy térjen a lényegre.
– Hallottam, mi történt. Gondoltam, megnézem, hogy vagy – mondta a férfi kitérően.
– Hogy mennyien aggódnak az életemért – gúnyolódott Draco, majd helyet foglalt az egyik karosszékben.
– Ezt hogy érted?
– Néhány napja Blaise is meglátogatott ugyanezzel az ostoba kifogással, de szerintem csak látni akarta a keresztlányodat. Tudod, igazán megtetszett neki – vigyorgott gonoszul. Azt várta, hogy ezzel végre sikerül Perselust kihoznia a sodrából, de tévedett.
– Akkor igencsak elszámította magát, mivel Lily ismeri a mardekáros trükköket, és sohasem dőlne be egy olyan nőcsábásznak, mint Zambini – jegyezte meg a férfi lenézően mosolyogva.
– Azt ne mondd, hogy Potter lánya mardekáros volt.
– Nem, sajnos ebben a szülei nyomdokaiba lépett, bár én még most is úgy gondolom, hogy a mi házunkban lett volna a helye. Túl ravasz és túl jól ért a bájitalokhoz, így csak elfecsérelte a tehetségét a Griffendélben.
– Már a múltkor is feltűnt, hogy mennyire véded őt. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hagyod magad így valaki ujja köré csavarni – kötekedett a keresztfia.
– Talán, mert ő különleges. De már te is jobban ismerhetnéd, hiszen együtt dolgoztok. Változott a véleményed róla?
– Jól ért a munkájához, ennyi – vont vállat Draco. Esze ágában sem volt megvitatni Perselusszal a lány iránti vonzalmát. Elvégre az egész csak az ő fejében létezik.
Piton figyelmét nem kerülte el, hogy keresztfia arca kissé megrándult, amikor a lány szóba került. – Úgy tűnik, itt sokkal többről van szó, mint amennyit Draco megosztott velem – gondolta. – Azt hiszem, hétvégén el kell beszélgetnem kicsit Lilyvel.

– Inkább arról mesélj, mit sikerült kiderítened – szakította félbe gondolatait keresztfia.
– Van néhány régi ismerősöm, akik sok olyan dologról tudnak, amiért mások ölni is képesek lennének. Az egyikük tegnap este a Három Seprűben kihallgatott egy érdekes beszélgetést. Két férfi beszélgetett arról, hogy lehetne egy bizonyos gazdag varázslót úgy megmérgezni, hogy annak ne maradjon nyoma.
– Ennyiből még nem biztos, hogy rólam beszéltek.
– Nos, az informátorom szerint sokszor emlegettek egy bizonyos mardekáros görényt.
Draco megköszörülte a torkát, amikor látta, hogy Piton nem hagyja abba a vigyorgást.
– Igazán nagyon vicces – grimaszolt. – És az ismerősöd látta, kik voltak azok?
– Az egyiket felismerte. Egy méregkeverő, aki bármilyen mérget elkészít, ha eleget fizetnek. Viszont a megbízó arcát csuklya takarta, így őt nem látta. Csak annyit mondott, hogy nagyon elegáns talárt viselt, így valószínűleg egy gazdag férfi áll az ügy mögött.
– Nagyszerű. Nem elég, hogy először álmomban akartak megölni, most már meg akarnak mérgezni. Akkor mostantól mindent kóstoltassak meg valakivel, és ha öt perc múlva is él, akkor én is ehetek nyugodtan? – gúnyolódott Draco.
– Ugyan már, ez felesleges. Egyszerűen csak mindig legyen nálad egy bezoár – jegyezte meg Piton és a talárja zsebéből elővette az említett tárgyat, majd az asztalra helyezte.
– Ezt most nem gondoltad komolyan, ugye?
– Persze, egyáltalán nem kötelező. Ha te inkább meghalsz – vont vállat Piton. Pontosan azt a hatást érte el, amit várt.
Draco megragadta a bezoárt, majd saját talárja zsebébe tette. Elvégre nem árthat, ha van nála egy.

Lily a szokásos családi ebéden vett részt. Örült, hogy végre olyan emberek között lehet, akik még csak véletlenül sem hozzák szóba Malfoyt.
Kezdett elege lenni abból, hogy Kate a főnökük iránt érzett nem létező vonzalmáról beszél, hiába bizonygatta neki, hogy nem érez semmit a férfi iránt.
Amikor végre eljött a hétvége, boldog volt, hogy két teljesen Malfoy-mentes nap elé néz, ám a keresztapjával töltött délelőtt kellemetlen meglepetéssel szolgált.
Piton minden létező alkalmat megragadott, hogy a keresztfiát szóba hozza és közben árgus szemekkel figyelte szavai hatását. Ha nem ismerte volna jobban, Lily meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi ki akarja faggatni őt az érzéseiről.
Mindegy, végre megérkezett a szülői házba és szentül megfogadta, hogy a nap hátralévő részében nem gondol a főnökére. Mostanában úgyis túl sok gondolatot pazarolt a férfira.

Az ebéd békés hangulatban telt, egyedül James hiányzott, aki a csapatával épp elutazott egy mérkőzés miatt.
Amikor befejezték az evést, Ginny felállt, hogy leszedje az asztalt. Lily azonnal felajánlotta, hogy segít neki.
– Mondd csak, kislányom, van valaki, aki tetszik? Mostanában nagyon hallgatag vagy.
A lány lelki szemei előtt Malfoy képe jelent meg. Megrázta a fejét, hogy elhessegesse még a gondolatát is. Miért pont most kellett eszébe jutnia a főnökének?
– Nem, anya, nincs senki. Kérdezhetek valamit?
– Persze, kicsim – mosolyodott el Ginny. Anyai ösztönei azt súgták, Lily már kiszemelt magának valakit, még ha nem is meri bevallani magának.
– Mi van akkor, ha valakiről, akit korábban az ellenségednek tekintettél, kiderül, hogy nem is olyan kibírhatatlan, mint gondoltad? Ha jól érzed magad vele, és úgy tűnik, akár jól ki is jöhetnétek, aztán az illető hirtelen kerülni kezd és távolságtartó lesz?
– Akkor a férfi vagy megijedt a saját érzéseitől, vagy félénk.
– De anya, ki mondta, hogy egy férfiról beszélek?
– Ugyan már, drágám, engem nem tudsz becsapni. Szóval, kiről van szó? – nézett kíváncsian a lányára.
– Senkiről! Én sohasem tudnék úgy gondolni rá. Egyszerűen idegesít a viselkedése és néha meg tudnám fojtani egy kanál vízben – mondta Lily.
Anyja mindentudóan elmosolyodott. Ó, igen, a kislánya kezd szerelmes lenni, de ezt nem köti az orrára. Majd rájön magától, amikor eljön az ideje.
– Akkor miért nem kérdezed meg tőle, hogy mi baja veled? Biztosan csak egy félreértésről van szó.
– Lehet, hogy igazad van – bólintott a lány.

Lily úgy döntött, megfogadja anyja tanácsát, és nyíltan megkérdezi Malfoytól, hogy miért viselkedik vele így.
Reggel, amint beért a munkahelyére, elindult a főnöki iroda felé.
– Mr. Malfoy bent van? – kérdezte Willt, aki az asztalánál szortírozta a beérkező leveleket.
– Igen. Beszélni szeretnél vele? Ha akarod, akkor én…
– Nem kell bejelentened, maradj csak – intette le a titkárt.
Kopogott, aztán főnöke engedélyét hallva belépett az ajtón.
– Jó reggelt! Beszélhetnénk? – kérdezte, rögtön a tárgyra térve.
Draco felnézett az előtte fekvő könyvből. – Nem, nem érek rá – felelte volna legszívesebben, de tudta, hogy nem kerülgetheti örökké a lányt.
– Jó reggelt! Igen, foglaljon helyet.
– Köszönöm, nem, csak egy kérdésem lenne. Megmondaná, mi baja velem?
A férfit annyira meglepték Lily szavai, hogy azt sem tudta hirtelen, mit válaszoljon.
– Fogalmam sincs, hogy miről…
– Ne mondja, hogy nem tudja, mire gondolok. Együtt dolgoztunk és sikeresen megkötöttük az üzletet, azóta úgy tesz, mintha nem is ismerne. Azt hittem, már jobb a viszonyunk – csúszott ki a száján, mindkettejüket meglepve.
– Szóval úgy gondolja, hogy jóban vagyunk? – mosolyodott el önelégülten Draco. Lehet, hogy a lány nem is olyan közömbös iránta, mint az mutatja?
– Én… szóval… úgy értettem, hogy jól tudunk együtt dolgozni.
– Igen, hát persze – vigyorgott a férfi, amivel tovább hergelte Lilyt.
– Ne értse félre! Csak azt akartam – kezdett újabb magyarázkodásba, amikor kintről egy sikoly hangzott fel.

Draco felpattant a székéből és nyomában a lánnyal feltépte az ajtót és a hang irányába rohant.
Will néhány méterre tőlük a padlón hánykolódott, úgy tűnt, nem kap levegőt.
– Mi történt?
– Nem tudom, egyszer csak összeesett és fuldokolni kezdett – felelte a titkár mellett térdelő nő kétségbeesetten.
Lily letérdelt a férfi mellé, hogy jobban megvizsgálhassa. Will szemei kidülledtek és végtagjai rángatóztak.
– Ez méreg. Szükségünk van egy bezoárra – kiáltott. Nem hitte volna, hogy bárkinél is lesz, ám ekkor főnöke talárja zsebéhez kapott.
A lány nem gondolkodott, ösztönszerűen cselekedett. Kikapta Draco kezéből az apró tárgyat, majd Will szájába tömte.
Néhány másodpercig úgy tűnt, nem használ, de mindannyiuk megkönnyebbülésére a férfi már nem rángatózott és újra kapott levegőt. A lány kivette szájából a bezoárt és segített neki felülni.
– Semmi baj. Minden rendben van – nyugtatta Lily.
– Ez egyszerűen hihetetlen volt! Honnan tudtad, mit kell tenni? – lépett mellé Kate csodálkozva.
– A keresztapám bájitalmester. De engem inkább az lepett meg, hogy Mr. Malfoynál volt egy bezoár – nézett fel a férfira.
– Mindig van nálam – hazudta Draco. – Jobb lenne, ha átkísérné a Szt. Mungóba. Lehet, hogy a méregnek mellékhatásai vannak.
– Mégis ki akarná megmérgezni Willt? – tette fel a logikus kérdést a közelben álló egyik munkatárs.
– Úgy tűnik, nem ő volt a kiszemelt – mondta Kate és felemelte az asztalon heverő, felbontott csokoládés dobozt. A csomagon Draco neve állt.

Lily fél órával később tért vissza az ispotályból. Szerencsére Will már teljesen jól volt és a méregnek sem voltak mellékhatásai.
Belépve látta, amint apja elhagyja főnöke irodáját.
– Szia, apa! Mi történt?
– Szervusz, kicsim. Hála Merlinnek, neked nem esett bajod – ölelte meg lányát Harry. – Én nyomozok az ügyben és kihallgattam az embereket.
– Tényleg Malfoyt akarták megmérgezni?
– Igen, nagyon úgy tűnik. Csak azt nem értem, hogy került a doboz a titkárhoz.
– Will azt mesélte, hogy Malfoy minden ajándékot és édességet elutasít, így gondolta, nem lehet baj, ha a bonbont megtartja magának.
– Értem. Szerencsére megúszta. Hallottam, hogy te mentetted meg, büszke vagyok rád – mosolygott Lilyre apja.
– Nem segíthettem volna rajta, ha a főnöknél nincs véletlenül egy bezoár.
Harry gúnyosan elhúzta a száját. – Nem véletlenül volt nála. Valaki már egyszer megpróbálta megölni, de nem járt sikerrel, ahogy most sem. Az már biztos, hogy egy őrülttel állunk szemben, aki bármit megtenne, csak hogy megszabaduljon Malfoytól.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.