Lily elköszönt az apjától és visszament az asztalához.
Ezek szerint tényleg nem Willt akarták megmérgezni, hanem Malfoyt. Ráadásul nem is ez volt az első alkalom, hogy az életére próbáltak törni.
– Minden rendben? – kérdezte tőle barátnője.
– Igen, persze.
– Willnek már semmi baja?
– Szerencsére a méreg nem okozott károsodást a szervezetében, de a gyógyítók még néhány napig bent tartják majd.
– Beszélgettünk a többiekkel ebédszünetben. Szerintük valaki így akar bosszút állni a főnökön valamiért, amit Voldemort idejében elkövetett.
– Lehet, hogy igazatok van. Az alapján, amit a családomtól hallottam róla, nem volt túl kedves akkoriban.
– Szóval szerinted most az? – csapott le rögtön Kate.
– Nem, én ezt nem mondtam – tiltakozott Lily.
– Igen, persze – emelte barátnője az ég felé tekintetét. – Menj be hozzá és mondd el neki, hogy Will már jól van. Biztos aggódik érte!
– Miért nem mész be hozzá te? Én el vagyok maradva a munkámmal, de te éppen ráérsz.
– Azért, mert te voltál az ispotályban és nem én. Na, menj már!

Lily kelletlenül bár, de elindult a főnöki iroda felé. Egyáltalán nem akart Malfoyjal beszélni, főleg a reggeli kínos beszélgetés után.
Megállt az ajtó előtt, vett egy mély levegőt és bekopogott.
– Tessék!
A lány kinyitotta az ajtót és belépett.
Draco szokásos halomnyi papírja felett görnyedt, ám meglátva őt azonnal kiegyenesedett.
– Azért jöttem, hogy megmondjam, Will jól van, nem kell aggódnia miatta.
A férfi nem szólt semmit, de látszott, hogy megkönnyebbült.
– Köszönöm, hogy szólt.
– Ugyan már, semmiség – felelte a lány. Draco arcát tanulmányozva észrevette, hogy nyúzottabb a szokásosnál. – Maga is jól van?
– Persze, miért ne lennék? Nem engem mérgeztek meg.
– De akarták. Ráadásul nem ez volt az első eset, hogy veszélybe került – mutatott rá a tényre Lily.
– Ó, apuci elmesélte, mi történt? Ennyit a titoktartásról – gúnyolódott a férfi.
– Nem azért jöttem, hogy apámat sértegesse – háborodott fel a lány.
– Akkor miért jött? Hogy elmondja, mennyire egyetért az illető szándékaival? – kérdezte Draco.
– Soha nem kívánnám senki halálát, még ha magáról van is szó – vágott vissza a lány és elindult az ajtó felé.
– Valahogy vissza kell tartanom – gondolta a férfi. – Miss Potter, várjon! – csúszott ki a száján, mielőtt átgondolhatta volna, mit is tesz.
– Mit akar? – fordult vissza Lily az ajtóból.
– Csak azt… – kezdte bizonytalanul, amikor megpillantotta egy meghívót az asztal szélén. – Ráér ma este?
– Tessék? – lepődött meg a lány annyira, hogy még a dühéről is megfeledkezett.
– Jól hallotta. Ráér, vagy sem?
– Igen, de miért kérdezi?
– Nagyszerű, akkor el tud kísérni engem a vezetőknek rendezett minisztériumi partira. Először nem akartam elmenni, de a mai események után fontos, hogy részt vegyek és megmutassam semmi bajom, így szükségem van magára, mint kísérőre – állt fel a székéből és elindult Lily felé.
– De én nem mondtam, hogy… – kezdett volna tiltakozni, de Draco félbeszakította, megállt előtte és egyik kezét az ajtófélfának támasztva közelebb hajolt hozzá.
– Hétkor a lakásán leszek – mondta, majd a lányra villantotta ellenállhatatlan mosolyát és elhagyta az irodát.

Lily még akkor is mérgelődött, amikor a munka végeztével hazaért. Mit képzel magáról ez az alak, hogy csak úgy megparancsolja, menjen vele az estélyre?
Márpedig most nagyon mellényúlt. Majd ő megmutatja, hogy nem lehet őt utasítgatni és egyáltalán nincs elájulva a férfitól.
A hálószobájába érve meglátta, hogy egy bagoly kopog az ablakán, ezért gyorsan odalépett, hogy kinyissa neki.
A madár berepült, az ágyra dobott egy nagyobb méretű, elegánsan becsomagolt dobozt, majd meg sem várva, mit mond a lány, elrepült az ablakon keresztül.
Lily kíváncsian lépett az ágyához. Ötlete sem volt, kitől érkezhetett a csomag, ezért gyorsan bontogatni kezdte.
Levéve a doboz tetejét meglátott egy kis kártyát. Kezébe vette, hogy elolvassa a rövid üzenetet.

Remélem, ez elnyeri a tetszését, és viselni fogja ma este.

D. M.

A lány a dobozból egy gyönyörű, fekete estélyi ruhát emelt ki. Nem akart hinni a szemének. A lágy szatén könnyedén csúszott az ujjai között.
Nem bírt ellenállni a kísértésnek, ezért úgy döntött, felpróbálja.
A nyakba akasztós ruha szoknyarésze bokáig ért, hátul mély kivágással és még éppen a jó ízlés határain belüli dekoltázzsal rendelkezett. Az anyag tökéletesen követte a teste vonalait.
Úgy tűnik, Malfoy alaposan megnézte őt magának, ha így eltalálta a méretet.
Bár korábban szilárdan elhatározta, nem megy el az estélyre, titokban nagyon is imponált neki a férfi merészsége.

Draco biztos volt abban, hogy sikerült levennie a lábáról a lányt. Elvégre, melyik nő ne örülne egy csinos ruhának?
Félretette minden aggodalmát és úgy döntött, egyszerűen csak élvezni fogja az estét.
Megérkezve a lakáshoz, becsöngetett.
Enyhén szólva megdöbbent, amikor meglátta a hétköznapi öltözéket viselő Lilyt.
– Ezt meg mire véljem? – kérte rögtön számon.
– Micsoda meglepetés – mosolyodott el a lány negédesen. – Minek köszönhetem a látogatását?
– Ne játsszon velem? Miért nincs még kész? El fogunk késni! – kelt ki magából Draco.
– Tényleg? Én nem emlékszem, hogy meghívott volna bárhova is, csak utasított. Márpedig így nem megyek sehova – mondta a lány.
– Akkor mégis mit akar? Boruljak térdre? – gúnyolódott a főnöke.
– Szívesen megnézném, de nem erre gondoltam. Kérjen meg, hogy menjek magával – felelte Lily vigyorogva.
– Csak nem gondolja, hogy…?
– De bizony. Itt az ideje, hogy rájöjjön, nem ugráltathat mindenkit kénye-kedve szerint.
A férfi legszívesebben itt helyben megátkozta volna, amiért így mer beszélni vele, de tudta, hogy már így is késében vannak. Nagy nehezen visszanyerte az önuralmát és büszkeségét félretéve megszólalt. – Eljönne velem ma este, kérem?
– Szívesen – mosolyodott el a lány elégedetten. Csettintett egyet az ujjaival és külseje azonnal megváltozott. A szatén ruha felett egy hozzá illő, fekete stólát viselt, haja egy elegáns kontyban volt feltűzve. – Illúzió bűbáj – magyarázta Dracónak.
– Szóval tudta, hogy el fog jönni, de azért hagyta, hogy könyörögjek? – kérdezte. A lány bólogatását látva, nem bírta tovább, ő is elmosolyodott. – Maga tényleg egy igazi boszorkány. Akkor indulhatunk?
– Igen – felelte Lily, még mindig a szívdöglesztő mosoly hatása alatt állva, és elfogadta a felé nyújtott kart.

Amikor megérkeztek, a vendégek többsége már jelen volt.
Draco bevezette a lányt a terembe, majd néhány ismerősének is bemutatta őt.
Éppen velük csevegtek, amikor valaki Lily vállára tette a kezét. Ő megfordult, hogy lássa, ki az, és szembetalálta magát a szüleivel.
– Apa, anya! Nem is tudtam, hogy itt vagytok.
– Mi sem gondoltuk, hogy összefutunk veled. Malfoy – biccentett Harry.
Draco viszonozta a köszönést, aztán a lányhoz fordult. – Megyek, üdvözlök néhány embert, addig beszélgessenek csak! – Azzal magára hagyta őket.
– Lily, elmondanád, mégis mit keresel itt vele?
– Elkísértem őt, mint a főnökömet. Miért, baj? – nézett Harryre.
– Igazán csinos vagy kicsim. Ne is figyelj oda apádra, persze, hogy nem baj – szólt közbe Ginny, figyelmeztető pillantásokat küldve férje felé.
– Kislányom, nem szeretném, ha a szükségesnél több időt töltenél Malfoy társaságában.
– Apa, igazán értékelem, hogy aggódsz, de tudok magamra vigyázni. Különben is, semmi sincs köztünk.
– Még – szólt közbe a háta mögül az éppen visszatérő Draco. – Ki tudja, mit hoz még az este, nem igaz?
Látszott rajta, hogy mennyire élvezi Harry bosszantását, úgy tűnt, a mondat nagyon is célba talált.
– Ha bármivel is próbálkozni mersz, én esküszöm, hogy saját kezűleg teszlek el láb alól – fenyegetőzött a „világmegmentő”.
– Reszketek, Potter. Ha megbocsátotok, felkérném ezt a bájos hölgyet táncolni – nyújtotta a karját Lilynek. A lány, mivel nem akart semmilyen botrányt, elfogadta a felkérést.

– Teljesen megőrült? A szüleim félre fogják érteni az egészet – mondta a lány, amikor már a táncparketten voltak.
– Pont az volt a célom. Egy kis egyenlítés a korábbiért – vigyorgott a férfi.
Magához húzta a lányt, és a zene ütemére figyelve táncolni kezdtek.
Lily nem volt hajlandó főnökére nézni, túlságosan is dühítette a kialakult helyzet.
Azonban még így sem tudta figyelmen kívül hagyni, mekkora hatással van rá a férfi közelsége.
Pont, mint legutóbb, most is túlságosan jó érzés volt hozzá simulni. Kellemes bizsergés áradt szét a testében az érintésétől. Végül nem bírta tovább, a férfi szemébe nézett.
Draco igyekezett visszanyerni az önuralmát. Először valóban csak bosszantani akarta Pottert, de túlságosan is jól esett a karjaiban tartani a lányt. A parfümje illata, mint mindig, most is elkábította őt, nem vágyott másra, csak hogy végre megcsókolhassa partnerét.
Mindketten teljesen megfeledkeztek a külvilágról, csak ők léteztek, senki más.
A szám azonban hamar véget ért, így Draco kénytelen volt lekísérte Lilyt a parkettről.

– Nahát, micsoda kellemes meglepetés – sétált hozzájuk egy nő.
A sok smink miatt a férfi először fel sem ismerte őt, de a hangjára túlságosan is jól emlékezett.
– Nagyszerű – gondolta, majd üzleti álarcát magára öltve elmosolyodott.
– Pansy. Rég találkoztunk. Engedd meg, hogy bemutassam a kísérőmet. Miss Potter, ő itt Pansy Parkinson.
– Már Mrs. Nott. Igazán örvendek – köszönt Lilynek, de le sem vette a szemét a férfiról.
– Hasonlóképp – viszonozta a gesztust, miközben egyre növekvő ellenszenvvel figyelte a nőt.
– Draco, annyira hiányoztál. De most, hogy végre itt vagy, újra felújíthatnánk a kapcsolatunkat – célozgatott Pansy.
– Sajnálom, de a munkám miatt nincs túl sok szabadidőm – hárította el az ajánlatot a férfi.
– Ha napközben nem érsz rá, akár este is szívesen látlak – kacsintott rá a nő.
A lány már felháborodottan készült közbeszólni, ám főnöke megelőzte.
– Nem szokásom férjes asszonyokkal kezdeni. Ahogy látom, Theo épp erre tart. Miért nem foglalkozol inkább vele?
– Ugyan, kit érdekel ő? Hát már elfelejtetted, milyen jók voltunk együtt?
– Úgy tűnik, az idő tényleg megszépíti az emlékeket. Én csak arra emlékszem, hogy pincsikutyaként loholtál a nyomomban és nem bírtalak lerázni – mondta Draco kegyetlenül. Kezdett nagyon elege lenni Pansyból.
– Hogy mersz így beszélni velem? – rikácsolta a nő sértetten. – Csak nem azt akarod mondani, hogy ez a kis senki jobb nálam? – mutatott Lilyre.
– A kisujja is többet ér nálad – vágott vissza a férfi.
– Valami probléma van? – ért hozzájuk Nott.
– Semmi. Talán figyelhetnél jobban is a feleségedre – jegyezte meg Draco szárazon.
– Egy áruló görény csak ne akarjon nekem tanácsokat osztogatni arról, hogy bánjak a feleségemmel. Te pedig velem jössz – ragadta karon Pansyt, és magával rángatta.
Lilyt nagyon meglepte, hogy a férfi így kiállt mellette. Persze meg tudta volna védeni magát, de ez a gesztus akkor is jól esett neki. Dracónak sikerült újra összezavarnia.
Gyorsan kimentette magát azzal, hogy a mosdóba kell mennie, majd magára hagyta Dracót.

– Talán mégsem volt túl jó ötlet eljönni vele – gondolta Lily.
Az egész főnök-beosztott kapcsolat kezdett túlságosan is zavarossá válni a számára. Kénytelen volt végre beismerni önmagának, hogy igenis érdeklődik Malfoy iránt. Élvezi a veszekedéseiket és a férfinak mindig sikerül őt meglepnie egy váratlan húzással.
Ezen kívül nagyon jóképű és vonzó, bár néha a fölényeskedő, beképzelt stílusától a falra tudna mászni, mégsem unatkozik mellette egy percig sem.
Az lesz a legjobb, ha egyszerűen hagyja, hogy a dolgok a maguk ütemében történjenek, aztán majd kiderül, hova is vezet mindez.

Visszatérve a terembe, észrevette, hogy Malfoy már nincs egyedül, Mr. Zambinivel beszélget.
– Drágám, csakhogy itt vagy – mondta Draco és átkarolva őt, közelebb húzta magához.
– Mi a… – akarta eltolni magától Lily, de a férfi erős szorításából nem bírt szabadulni.
– Éppen azt meséltem Blaise barátomnak, milyen boldogok vagyunk együtt. – A férfi pillantásában kihívás csillant.
– Majd én megmutatom – háborgott magában a lány. Szorosan Dracóhoz simult és rámosolygott Blaise-re. – Igen, ez igaz. Nem bántam meg, hogy engedve a könyörgésének, találkozgatni kezdtem vele.
– Kíváncsi vagyok, erre mit lépsz – sugallta a tekintete.
– Ezek szerint nem szerelem volt első látásra? – szólt közbe a másik férfi.
– Ó, nem. Először nem kedveltem túlságosan Draco macit – gügyögte az utolsó két szót, miközben kedveskedve megcsípte az említett arcát.
Blaise-ből kitört a nevetés, barátja döbbent arcát látva. Lily sem tudta elfojtani a kikívánkozó, önelégült mosolyt.
– Öregem, igazán irigyellek a státuszodért.
Draco gyilkos pillantást vetett a lányra, aztán szája ördögi mosolyra húzódott.
– Az ágyban sikoltozva nem így szoktál hívni, drágám.
A megjegyzés célba talált, Lily elvörösödött.
A Blaise szeméből kiolvasott vetkőztető pillantások csak tovább növelték a zavarát.
Draco, észrevéve barátja túlzott érdeklődését, kimentette magukat, mondván, itt az ideje, hogy hazamenjenek, mivel holnap korán kell kelniük.

A lakás ajtaja elé érve a lány azonnal főnökének támadt.
– Mégis hogy mondhatott ilyet?
– Mi az, már nem is tegeződünk, drágám?
– Ne hívjon így és fejezze be az idióta vigyorgást!
– Ugyan már, én csak megóvtalak attól, hogy Blaise rád másszon. Különben is, ne mondd, hogy nem élvezted. Viccet félretéve igazán örülnék, ha tegeződnénk. Elvégre éppen egy álkapcsolatban vagyunk – kacsintott rá Draco.
– Nincs köztünk semmilyen kapcsolat – támadt neki a Lily. Hála a magas sarkú cipőnek, megcsúszott és elesett volna, ha a férfi nem kapja el időben.
Arcuk alig néhány centire volt egymástól, testük szorosan összesimult. A lány nem tudta elszakítani a tekintetét a szürke szemek vonzásából.
Draco az arcát fürkészte, aztán pillantása a lány ajkaira siklott. Amikor újra a szemébe nézett, Lily megborzongott a lángoló vágytól, ami a szemeiben megcsillant.
Később azt sem tudták volna megmondani, melyikük mozdult először. A csók kezdetben puhatolózó volt, aztán egyre szenvedélyesebbé vált, szinte falták egymás ajkait.
Amikor levegőért kapkodva szétváltak, a férfi elengedte őt és hátralépett.
– Köszönöm ezt a csodálatos estét – mondta, majd dehoppanált, magára hagyva az összezavarodott lányt.

A kúriába visszatérve Draco azonnal a bárpulthoz lépett, töltött magának egy pohár whiskyt és leült az egyik közeli karosszékbe.
El sem hitte, hogy tényleg megcsókolta Lilyt. Ekkora vágyat és ilyen erős vonzalmat, mint amit a lány közelében érzett, még sohasem tapasztalt.
Talán hiba volt megtennie, de egyáltalán nem bánta meg. Már napok óta arra vágyott, hogy magához rántsa és megcsókolja.
– Gazdám, látogatója érkezett – jelent meg előtte az egyik házimanó.
– Ilyen későn? Ki az?
– Mr. Potter, uram.
A nevet hallva Draco elhúzta a száját.
– Kísérd be.

– Nahát, Potter, minek köszönhetem ezt a késői látogatást?
– Nem azért vagyok itt, mert hiányoltalak, Malfoy – vágott vissza Harry.
– Csak nem a lányod erkölcsit akarod védeni? Mint látod, nincs itt, egyedül vagyok.
– Hiába is próbálkozol, nem fogsz feldühíteni. Azért jöttem, mert nyomra bukkantam a támadással kapcsolatban.
– Mit tudtál meg?
– Azt egyelőre nem oszthatom meg veled. Viszont jobb lenne, ha kényelmesen berendezkednél.
– Ezt hogy érted? – nézett rá értetlenül Draco.
– Úgy, hogy mostantól kezdve házi őrizet alá helyezlek a saját biztonságod érdekében – közölte Harry.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés