A kardigán zsebéből kiesett a bájitalos üveg, és egy nagyot koppanva a padlóra esett. A férfi megszakította a csókot, hogy a hang forrását megtalálja.
Hermione újra magához akarta húzni, de Lucius könnyedén távol tartotta magától. Felvette az üveget, és a lányra nézett.
– Ez meg mi? – kérdezte tőle.
– Fogamzásgátló bájital. Pitontól kaptam – felelte türelmetlenül.
– Be is vetted? – faggatta Lucius.
– Igen, mielőtt idejöttem volna.
– Nagyszerű. Akkor azt hiszem ideje, hogy kényelembe helyezzük magunkat – mondta. Felállt, karjában a lánnyal és a szobájába hoppanált.


Az ágyhoz sétált és lefektette a lányt a selyemtakaróra. Néhány másodpercig csak gyönyörködött benne. Feltérdelt az ágyra Hermione mellé. A szemében ugyanazt a sóvárgó vágyakozást látta, amit ő maga is érzett. Nem várt tovább, lehajolt hozzá, és szenvedélyesen megcsókolta.
Hermione hevesen viszonozta a csókot, miközben átkarolta a férfi nyakát, hogy még közelebb húzza magához. Egyik kezével a szőke tincsekbe túrt, míg a másikkal Lucius hátát simogatta.
A férfi közben a nyakát kezdte el becézgetni, elégedett sóhajokat előcsalva a lányból. Egyik kezével felhúzta magához Hermionét, levette róla a kardigánt, amit rövid idő múlva a felsője is követett.
A lány sem tétlenkedett, megszabadította Luciust az ingétől, és a mellkasát kezdte el simogatni.
A férfi kikapcsolta Hermione melltartóját, és azt is lehúzta róla. Visszafektetve őt az ágyra, a melleit kezdte csókolgatni. A lány, ahogy megérezte Lucius száját a mellén, felnyögött.
A férfi türelmetlenül megszabadította a lányt maradék ruhadarabjaitól.
– Gyönyörű vagy – mondta, amikor szemével végigpásztázta Hermione testét.
Miközben tovább becézgette a lány kebleit, kezével Hermione combjait kezdte simogatni. Kezét lassan a lány lábai közé csúsztatta, így ingerelve őt tovább.
Hermione hangosan felkiáltott, amikor az izgató ujjakat megérezte magában. Lucius olyan ügyesen és találékonyan simogatta, hogy pár perc múlva a lány háta ívben megfeszült és életében először átélte a semmihez sem hasonlító gyönyört.
Amíg Hermione lassan visszatért a földre, Lucius is megszabadult a nadrágjától és az alsójától. Visszatért az ágyra, és a lány lábai közé térdelt.
Hirtelen valamilyen megmagyarázhatatlan gyengédség lett úrrá rajta. Kisimított egy kósza tincset a lány arcából és a szemébe fúrta tekintetét.
– Biztos, hogy akarod?
Hermione meghatódott a férfi kedvességétől, és beleegyezése jeleként bólintott. A korábbi idegességét és félelmét mintha elfújták volna, tudta, hogy Lucius vigyázni fog rá.
A férfi lassan a lány lábai közé nyomult. Hermione a széles vállakba kapaszkodott.
– Lazíts, nem lesz semmi baj – suttogta fülébe a férfi, miközben csókokkal halmozta el a lány arcát.
Hermione hangosan felszisszent, amikor megérezte a fájdalmat, ami elborította az egész altestét. Lucius azonnal megállt, és szájával addig becézgette a lány ajkait, amíg azok engedékenyen megnyíltak, és Hermione viszonozta a csókját.
Amikor enyhült a fájdalom, a lány megemelte csípőjét, jelezve Luciusnak, hogy most már mozoghat.
A férfi lassú mozgásba kezdett, de Hermione nyögve egyre gyorsabb tempóért könyörgött. A hihetetlen beteljesülést együtt élték át, aztán Lucius a lány testére hanyatlott.
Végül legurult a lányról, és mellé feküdve szorosan magához vonta őt. Hermione boldogan simult Lucius karjai közé, fejét a vállára hajtotta.
– Ez csodálatos volt – suttogta.
A férfi ezt hallva száját önelégült mosolyra húzta. – Én mondtam, hogy nyugodtan bízd rám magad.
Hermione játékosan Lucius vállába bokszolt. – Már mondtam, hogy borzasztó beképzelt vagy.
– Az lehet, de el kell ismerned, hogy van miért – vágott vissza a férfi egy kacsintás kíséretében.


Néhány óra alvás után Hermione arra ébredt, hogy egy kéz simogatja a hátát, miközben valaki a nyakát csókolgatja. Amikor kinyitotta a szemét, egy vággyal teli szürke szempárral találta szembe magát.
Lucius hozzá hajolt, és egy lágy csókot nyomott az ajkaira.
– Jó reggelt, álomszuszék! Bár még nincs reggel, de azt hittem, már sosem ébredsz fel.
– Miért is kellett volna felébrednem? – incselkedett vele a lány.
– Azt hiszem, azt te is érzed – felelte Lucius mosolyogva, miközben a lányt a hátára gördítve fölé lendült. Hermione most már tisztán érezhette a férfi vágyának bizonyítékát, ahogy Lucius hozzá simult.
Mielőtt azonban a férfi komolyabb csábítási kísérletbe kezdhetett volna, megkordult a lány gyomra.
– Olyan ünneprontó tudsz lenni – húzta el sértődötten a száját Lucius. Hermione elnevette magát a férfi arcát látva. – Annyira édes, amikor ezt csinálja – gondolta magában.
– Sajnálom, de ebéd óta semmit sem ettem, most pedig este tíz van – nézett az ágy melletti kis szekrényen álló órára.
– Akkor felhozatok valami vacsorát, de el ne merj mozdulni innen! Még terveim vannak veled vacsora után – vigyorgott a lányra. Hermione magában elismerte, alig várja, hogy a férfi beváltsa a fenyegetését.
– Akkor te gondoskodj vacsoráról, én pedig addig lezuhanyozok. Ne aggódj, nem futok el – kacsintott a férfira.
– Soha nem fogsz nekem szót fogadni, ugye? – kérdezte Lucius, megjátszott csalódottsággal a hangjában. Közben legördült a lányról, és újra mellé feküdt.
– Nem, azt hiszem soha – rázta a fejét Hermione. Mikor erre a férfi felmordulva játékosan a nyakába harapott, felnevetett.


Lucius kelletlenül elengedte a lányt, aki magához hívott egy köntöst, felvette és elvonult a fürdőbe. A férfi közben szólította Gonkyt és utasította, hogy hozzon fel nekik valami vacsorát.
A manó távozása után elindult, hogy meglepje Hermionét a zuhany alatt.
A lány nem vette észre, amikor a fürdőbe lépett, így Luciusnak volt ideje kigyönyörködni magát. Az átlátszó üveg miatt tökéletes rálátása volt Hermione testére. A lány csukott szemmel állt és élvezte, ahogy a meleg vízcseppek a testére hullnak.
A férfi nem bírta tovább, közelebb lépett, és kinyitotta a zuhany ajtaját. Hermione még mindig nem mozdult, csak akkor sóhajtott egyet, amikor megérezte a hátának nyomódó izmos mellkast.
– Gondoltam, segítek megmosni a hátad – suttogta a lány fülébe. A tusfürdőért nyúlt, és a tenyerére nyomott egy keveset.
Először a lány vállait kezdte el masszírozni, aztán szép lassan haladt lefelé a hátán, elérte a fenekét és a combjait.
Hermione nagyon élvezte a kényeztetést, hátát Lucius mellkasának döntötte.
– Ha macska lennék, most biztos dorombolnék – mondta elégedetten.
– Lássuk, mit tudok még kicsikarni az én kiscicámból – kötekedett Lucius.
A férfi áttért a lány mellkasára, hosszan elidőzött a melleinél, aztán végigsimított a lány hasán. Kezei bejárták a lány combjait, majd egyik keze a combok közé csúszott.
Két ujjával lassan a lányba hatolt, mire Hermione szemei felpattantak és hátrafordította a fejét.
– Azt hittem, csak a hátamat akartad megmosni.
– Azt nem mondtam, hogy csak a hátadat – vigyorgott Lucius.
Ujjaival belülről masszírozni kezdte a lányt, aki nem tudta elfojtani egyre hangosabb nyögéseit. A kielégülés olyan erővel tört rá, hogy ha Lucius nem tartja meg, a lábai biztos összecsuklanak.
Miután sikerült összeszednie magát, megállította a férfi kezét, aki el akarta zárni a csapot.
– Most én jövök – magyarázta Lucius kérdő tekintetét látva.
Ő is végigsimított a széles vállakon, aztán kezei a hátára csúsztak. Amikor megmarkolta a fenekét, a férfi felnyögött.
Áttért az izmos mellkasra. Végigsimított a kidolgozott hason, amíg elért oda, ahol Lucius legjobban vágyott az érintésére. Először csak bizonytalanul végigsimított a férfi hímtagján, de amikor meghallotta Lucius elégedett nyögését, egyre bátrabban becézgette a kezével.
A férfi, amikor már nem bírta tovább, eltolta magától a lány kezét, a fenekénél fogva megemelte Hermionét, és egy türelmetlen mozdulattal beléhatolt, miközben őrült szenvedéllyel csókolta.
Hermione belenyögött a csókba, lábait Lucius csípője köré fonta. A férfi nekinyomta a zuhanykabin falának, de a lány nem bánta, jólesett a hátához simuló üveg hűvösségét érezni felhevült testén. Körmeit Lucius hátába vájta, mire ő felszisszent.
– A kis vadmacska mutogatja a körmeit – mosolyodott el.
Együtt mozogtak a szerelem ütemére, amíg mindketten ki nem elégültek. Hermione úgy érezte, soha nem tudna teljesen betelni ezzel a férfival, szeretné, ha örökre mellette maradna.
Lucius fejében is hasonló gondolatok forogtak. Amikor eldöntötte, hogy elcsábítja a lányt, nem gondolta, hogy ilyen sok érzést fog felszabadítani benne.
Elzárta a csapot, aztán gyengéden megcsókolta a lányt. Pálcájával mindkettőjüket megszárította, aztán visszatértek a hálószobába.


Körülbelül akkor, amikor Hermione elégedetten nekifogott a vacsorának, a Főnix Rendjének főhadiszállásán Dumbledore járkált az irodájában. Elégedetten elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy új tervét siker koronázta, mivel Hermione még nem jött vissza.
Bár Lucius az eskünél keresztül húzta a számításait, ő nem volt hajlandó feladni a mesterkedéseit, amíg be nem teljesíti a jóslatot.
Visszaült a székébe és az asztalon előtte fekvő, nyitott könyvre nézett. Mindkét oldal tele volt írva régimódi, cirkalmas betűkkel, de ami őt érdekelte, a jobb oldali lapon, pirossal kiemelve szerepelt.

Ha arany és sárvér keveredik,
Az ősi hatalom testet ölt és gyermek születik.
A Kiválasztott társa lesz ő,
Egyesített erejüktől a béke újra eljő.

Még mindig érzett némi bűntudatot, amiért pont Hermionét választotta a feladatra, de tudta, hogy nem tehet mást. A próféciának teljesülnie kell, hogy végre legyőzhessék Voldemortot.
Bár lehet, hogy kicsit gonosz húzás volt tőle, hogy Perselus alakjában egy álcázott vágyserkentőt adott a lánynak. Azzal mentegette magát, hogy ez a bájital csak felerősíti a már meglévő vágyakozást, így ő csak felgyorsította két ember egymásra találásának folyamatát.
Ha véletlenül Hermione, vagy Lucius rájönne, hogy mire való a bájital valójában, az sem okozhat gondot. Elég, ha a lány egyszer ivott belőle, onnantól kezdve a szer két hónapon keresztül megakadályoz bármiféle fogamzásgátlást. Így, vagy úgy, de el fogja érni a célját.


Hermione arra ébredt, hogy borzasztóan lüktet a feje. Kinyitotta a szemét és hirtelen azt sem tudta, hol van.
– Te jó ég, hogy kerülök Lucius ágyába, ráadásul meztelenül – gondolta kétségbeesetten.
Lassan eszébe jutottak az este és éjszaka eseményei, mire elpirult. Nem értette, hogy volt képes olyan gátlástalanul felkínálni magát a férfinak, nem beszélve arról, ami később történt.
Ha jobban belegondolt, nem is bánta, hogy végre Luciusnak adta magát.
Óvatosan kiszabadította magát a férfi karjai közül, hogy ne ébressze fel, de Lucius nem aludt túl mélyen, így rögtön felébredt.
– Jó reggelt! – köszönt a lánynak.
– Jó reggelt! – viszonozta a köszönést Hermione. Lucius átható pillantásától elpirult és feljebb húzta magán a takarót.
– Csak nem zavarban vagy? – piszkálta a férfi.
– Sajnálom, de nem vagyok hozzászokva, hogy egy férfi ágyában fekszem meztelenül – vágott vissza Hermione felháborodottan.
– Imádnivaló vagy, amikor dühös vagy – vigyorgott rá Lucius. Még egy kicsit szórakozni akart a lány látható zavarán, ezért folytatta. – Ennél már csak az tetszett jobban, amikor a vacsoránál elfogyasztott bortól becsíptél. Tudod, spiccesen nagyon készséges vagy – kacsintott Hermionére, aki erre, ha lehet, még jobban elvörösödött.
– Lehet, hogy én imádnivaló vagyok, de te egy utálatos disznó!
– Ejnye, hát szabad így beszélni azzal, aki az éjszaka során többször is a csúcsra juttatott?
– Hagyd már abba! – könyörgött a lány és a tenyerébe temette az arcát.
– Jól van, abbahagyom, de csak egy feltétellel – mosolygott gonoszul.
– Mi lenne az? – kérdezte Hermione felnézve, de voltak elképzelései a dologról.
– Kérek egy csókot – felelte.
– Csak egy csókot? Az lehet, hogy nem nagyon ismerlek, de az éjszaka után tudom, hogy nem fogod beérni egy csókkal.
– Még hogy nem ismersz? Mi lenne, ha rátérnénk arra a csókra? – húzta magához a lányt. Hermione nem bírt tovább ellenállni neki, ezért mosolyogva közelebb hajolt hozzá…


Piton sietős léptekkel az igazgatói irodába tartott. Nemrég tért vissza a Roxfortba, miután Voldemort magához hívatta.
Végre odaért a kőszörnyekhez és kimondta a jelszót. A szörnyek tovább engedték. Felsietett a lépcsőn és kopogott az ajtón.
– Tessék – hallatszott Dumbledore hangja.
Belépett az irodába. Az igazgató hellyel kínálta, majd figyelmesen fürkészni kezdte őt.
– A Nagyúrnál voltam – kezdte. – Megbízott egy olyan feladattal, amit nem hajthatok végre.
– Mivel bízott meg? – kérdezte Dumbledore kíváncsian.
– Azt akarja, kutassam fel neki azt a kétszáz éves könyvet, ami a próféciát tartalmazza.
Az idős varázsló hallgatott néhány percig, aztán elmosolyodott.
– Akkor szerezd meg neki a könyvet.
– De hát ez őrültség! Nem hagyhatjuk, hogy a kezébe kerüljön a könyv, mert akkor megismeri a prófécia szövegét.
– Nem kell elvinned neki a könyvet, elég, ha csak a jóslat szövegét mondod el neki. Majd készítünk egy emléket, amit megmutatsz Voldemortnak. De most még nem lehet. Szükség van néhány hétre ahhoz, hogy biztos lehessek abban, hogy a jóslat teljesül. Addig próbálj meg időt nyerni nekünk.
– Maga könnyen beszél. Nem magát fogják megkínozni, ha nem jár eredménnyel a kutatás.
– Tudom, hogy milyen veszélyekkel jár, amit kérek, épp ezért nem merném másra bízni, csak rád.
– Ha nem ismerném, most azt hinném, hízelegni akart – gúnyolódott Piton.
– Ugyan már, Perselus, tudod, hogy bízom benned.
– Ha tényleg bízna, akkor elmondaná a jóslat szövegét.
– Annak is eljön az ideje, de addig is, nem akarom, hogy Voldemort a szükségesnél előbb megtudja.


Már délelőtt tizenegy óra is elmúlt, mire Hermione és Lucius lezuhanyoztak és felöltöztek. A férfi meghívta ebédelni, de a lány ragaszkodott hozzá, hogy most már tényleg indulnia kell, ezért lesétáltak a nappaliba.
Hermione bele sem mert gondolni, mit fog mondani, ha valaki megkérdezi, hol volt.
Dumbledore biztos rögtön átlát rajta. Mit fog gondolni róla?
– Mi a baj? – kérdezte Lucius a lány feszült arcát látva.
– Csak az jutott eszembe, hogy mit fognak szólni a többiek ahhoz, hogy csak most megyek vissza. Azt nem fogják bevenni, hogy eddig tartott az edzés – húzta el a száját.
– Ilyenkor a lehető legőszintébb válasszal kell előállni – tanácsolta a férfi.
– Szerinted az lenne a legjobb, ha elmesélném nekik, hogy lefeküdtem veled? – hitetlenkedett Hermione.
– Kétségkívül szórakoztató lenne, ahogy többen ájultan esnek össze, vagy szívrohamot kapnak, de nem erre gondoltam. Mondd azt, hogy szörnyű betegség tört ki rajtam, ezért itt maradtál, hogy ápolj.
A szívére tette a kezét, közben borzasztóan szenvedő arcot vágott.
– Akkor valószínűleg az lenne a következő kérdésük, hogy miért nem hagytalak meghalni – nevetett a lány.
– Most vérig sértettél – nézett Hermionéra duzzogva.
– Várj, kitalálom! Most az következik, hogy ki kell valahogy engesztelnem, ugye?
– Pontosan – helyeselt Lucius és magához húzta a lányt, hogy megcsókolja. Hermione azonban nem hagyta elcsábítani magát, határozottan eltolta magától a férfit.
– Sajnálom, de most már tényleg mennem kell. Délután bepótoljuk – kacsintott a férfira, és belépett a kandallóba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés