Amikor Hermione megérkezett Dumbledore dolgozószobájába, az idős igazgatót nem találta ott. Hagyott egy rövid üzenetet, amiben arra kérte Dumbledore-t, keresse meg, ha lesz egy kis ideje.
Kilépve az irodából, két legjobb barátjával találta szembe magát. Arckifejezésükből ítélve nem úgy tűnt, hogy csak úgy, az útjára engedik.
– Hermione, hol voltál? Már nagyon aggódtunk érted – kezdte Ron a faggatózást.
A lány felsóhajtott, aztán karon ragadta őket és meg sem állt a szobájukig. Miután lezárta az ajtót és gondoskodott róla, hogy senki se hallgatózzon, leült velük szemben.
– Figyeljetek! Már meséltem nektek arról, hogy Dumbledore megbízott egy nagyon fontos küldetéssel. Emiatt voltam most is távol.
– De mégis, miről van szó? – kérdezte Harry.
– Arról nem beszélhetek – válaszolta a lány.
– Mi az, hogy nem beszélhetsz róla? Nem bízol meg bennünk? – háborodott fel Ron.
– Nem erről van szó. Nem mondhatom el a részleteket, mert képesek lennétek valami hülyeséget csinálni, márpedig arra semmi szükség.
– Nézd, a múltkor még hagytuk, hogy lerázz minket, mert láttuk, hogy ez neked milyen fontos. De azóta már többször is eltűntél órákra, és azt sem tudjuk, hova mész, vagy mit csinálsz ilyenkor. Ha nem is mondasz el mindent, legalább nagy vonalakban meséld el! – kérte Harry.
– Jól van. De ígérjétek meg, hogy nem fogtok nagyon kiakadni!
A fiúk egymásra néztek, de végül megígérték.
– Ti is tudjátok, hogy Lucius Malfoy átállt hozzánk – kezdte, de Ron félbeszakította.
– Ne is emlegesd azt a mocskos gyilkost! Legszívesebben jól megátkoznám.
– Ron, megértem az érzéseidet, de hagyd, hogy Hermione folytassa – mondta Harry, amiért egy hálás pillantást kapott a lánytól.


– Aznap este Dumbledore nem véletlenül hívatott magához. Malfoy hajlandó információkat továbbítani a Rendnek, de szükség van egy összekötőre. Fogalmam sincs, hogy miért, de azzal állt elő, hogy én legyek az.
– És te belementél? Hogy voltál képes? – kiabálta Ron. Az arca kezdett a hajának megfelelő színben pompázni.
– Hermione, ez őrültség! Az az ember egy gyilkos, aki gyűlöli a mugli születésűeket, mert azt hiszi, nem méltók a varázserőre. Lehet, hogy ez csak egy csapda, és át akar adni téged Voldemortnak, vagy megtámad, amikor nem figyelsz!
– Harrynek igaza van. Ez túl veszélyes! Nem hagyjuk, hogy egyedül menj ahhoz a …
– Fiúk, értsétek meg, hogy nem volt más választásom! Különben sem bánthat, mert megkötöttük a Megszeghetetlen Esküt. Eddig sem bántott, nyugodjatok meg.
– Hermione, ne kérd, hogy ölbe tett kézzel üljünk, amíg te az életedet kockáztatod. Nem foglak téged is elveszíteni – nézett rá Harry komolyan.
– Mondd meg Dumbledore-nak, hogy keressen valaki mást a rendtagok közül! – ajánlotta Ron.
– Nem, nem léphetek vissza. Megesküdtem, és ha nem teljesítem, amit ígértem, akkor meghalok. Talán ezt akarjátok? – kiabálta Hermione. Tudta, hogy barátai nem fogadják majd jól a dolgot, de ilyen mértékű elzárkózásra nem számított. Ront még megértette, hiszen mindig is hirtelen természetű volt, de Harry még soha nem támadott neki ilyen elszántan.
– Hogy mondhatsz ilyet? Mi csak jót akarunk neked. Biztosan van valami módja, hogy felbontsuk ezt az esküt.
– Nem, Harry. Éppen azért hívják Megszeghetetlen Eskünek, mert semmilyen módon nem lehet visszavonni, vagy feloldani. Szerinted Malfoy miért ragaszkodott pont ehhez? – kérdezte a lány gúnyosan.
– Akkor is tennünk kell valamit! – makacskodott Ron.
– Nem tehetünk semmit és nem is kell. Bízzatok bennem, nem lesz semmi baj!
– Mi nem benned nem bízunk, hanem Malfoyban. Bármit is mondasz, nem fogunk belenyugodni. Tedd a dolgod, de ha bármire szükséged lesz, azonnal szólj. Mi addig megpróbálunk valami megoldást találni – mondta Harry.
– Még jó, hogy nem mondtam el nekik az alku rám eső részét – gondolta magában a lány.


Másnap Dumbledore egy gyűlés miatt a házban tartózkodott. Miután a gyűlés véget ért, Hermione tudott vele beszélni négyszemközt.
– Miről akart velem beszélni? – kérdezte az igazgató.
– Tegnap sikerült meggyőznöm Luciust… vagyis Mr. Malfoyt, hogy segítsen megszerezni a kelyhet.
– Ez nagyszerű! Azonban biztos vagyok benne, hogy nem csak felebaráti szeretetből fog segíteni – nézett kérdőn a lányra.
– Nos… tényleg nem. Szabott két feltételt. Azt mondta, hogy csak akkor hajlandó részt venni, ha én megyek vele.
Dumbledore néhány percig hallgatott, de mivel a lány nem folytatta, ránézett.
– Mi a másik feltétel?
Hermione pirulása nem kerülte el a figyelmét.
– Ha sikerül megszereznünk a kelyhet, akkor vele kell töltenem tíz éjszakát.
– Hermione, ugye nem egyezetett bele? Talán már meg is esküdött?
– Sajnálom, de nem tehettem mást. Szükségünk van a segítségére, de ne aggódjon, találtam megoldást a dologra!
– Megoldást?
– Igen. Lucius, vagyis Mr. Malfoy mindkét alkalommal úgy fogalmazott, hogy vele kell töltenem az éjszakát. Ez viszont pontatlan megfogalmazás, így nem kell… szóval érti… Elég, ha egy szobában töltjük az éjszakát, de nem kell, hogy bármi is történjen köztünk! Kényszeríteni sem tud, hiszen megesküdött, hogy nem bánt.
Dumbledore szeme egy pillanatra megvillant, de gyorsan rendezte vonásait. Hermione nem volt biztos benne, de mintha egy pillanatra dühöt látott volna az idős varázsló szemében felvillanni.
– Ez nagyon jó hír, Hermione! Ezek szerint Lucius óvatlanul fogalmazott. Én észre sem vettem… Ezt már neki is mondta?
– Nem. Nem akartam, hogy az új eskünél esetleg pontosabban fogalmazzon.
– Értem – mondta és ismét gondolataiba merült. Hermione félreértette az igazgató hallgatását, ezért igyekezett megnyugtatni.
– Ne aggódjon, uram! Mr. Malfoy azt mondta, hogy felkészít az esetleges összecsapásokra. Ma délután kezdjük a gyakorlást.
– Ez valóban megnyugtató – mondta Dubmledore szórakozottan. – Kérem, bocsásson meg, de akadt egy sürgős elintéznivalóm. Ha megbocsát – kért elnézést, aztán magára hagyta a zavart lányt.


Hermione nem talált magyarázatot az igazgató furcsa viselkedésére. Amikor elmesélte neki, hogy mégsem kell lefeküdnie Luciusszal, úgy tűnt, mintha megharagudott volna. De az nem lehet, biztosan téved. Hiszen mi oka lenne Dumbledore-nak arra, hogy ne örüljön vele?
Kicsit ideges lett, amikor arra gondolt, hogy hamarosan a Malfoy kúriába kell mennie. Egyáltalán nem volt rossz a gyakorlati varázslásban, de harcolni nem szeretett. Az a néhány alkalom, amikor Harryék oldalán mégis harcra kényszerült, nem nyújtott kellő tapasztalatot egy komolyabb összecsapáshoz. Luciusnak igaza volt, van hova fejlődnie.
Azt azonban nem értette, miért ajánlotta fel a segítségét. Lehet, hogy ha már testileg nem bánthatja, akkor az önbizalmát akarja összetörni? Akkor nagyon elszámította magát! Nem fogja hagyni, hogy a férfi győzzön. Meg fog birkózni minden feladattal és megmutatja neki, hogy ő is méltó a varázserőre, nem számít, hogy nem aranyvérű családba született.


Dumbledore közben idegesen járkált a roxforti irodájában.
– Tudhattam volna, hogy nem olyan könnyű irányítani Luciust. Oda sem figyeltem az eskü pontos szövegére, mert biztos voltam benne, hogy sikerült elérni, amit akartam. Ügyes, Lucius, nagyon ügyes! Látszólag megadod az ellenfelednek, amit akar, de közben hagysz magadnak egy kiskaput. Igazi mardekároshoz méltó megoldás – gondolta magában. – Sajnos nem hagyhatom, hogy keresztülhúzzátok a terveimet. A próféciának be kell teljesülnie ahhoz, hogy legyőzhessük Voldemortot. Van még néhány trükk a tarsolyomban. Egyedül Hermionét sajnálom, de nem tehetek mást. Ha fény derül az igazságra, biztos haragudni fog, de ha minden jól alakul, akkor ő is boldog lesz.


Lucius korábban ért haza, mint tervezte. Megebédelt, aztán bezárkózott a dolgozószobába. Írt egy rövid üzenetet Dracónak, hogy holnap ebédeljen vele, mert fontos dolgokról kell beszélniük. Úgy döntött, ideje beszámolni fiának a Renddel kötött megállapodásról. Persze nem szándékozott mindent megosztani vele, csak annyit, amennyit tudnia kell.
Annyira a gondolataiba merült, hogy meglepődött, amikor az órára nézett. Fél óra múlva megérkezik Hermione, hogy gyakoroljanak. Úrrá lett rajta a türelmetlen várakozás és egy kis izgatottság is. Nem értette, miért várja ennyire a lány érkezését. Elvégre ő csak egy kis sárvérű, akivel kénytelen együttműködni és akivel – ha már így alakult –, szórakozik egy kicsit.
Nem tagadta, tetszik neki a lány, de néhány éjszakánál tovább nem tervezett vele. Elképzelte az arcát, amikor a kis kalandjuk után közli vele, hogy nem is kellett volna lefeküdniük, mivel a megállapodásban csak arról volt szó, hogy együtt kell tölteniük az éjszakákat. Így nem csak a lányon tud bosszút állni, hanem Dumbledore-on is, aki annyira szívén viseli mások boldogságát, hogy az már undorító.

A megállapodásuk estéjén azonnal rájött, hogy az igazgató megpróbál betörni az elméjébe. Szerencsére számított a támadásra, így már előre felkészült rá. Egy ideig sikeresen tartotta a védelmét, ám Dumbledore ekkor egy számára ismeretlen varázslattal áttörte azt és az elméjébe hatolt. A külső szemlélő számára persze nem tűnhetett fel mi zajlik köztük, ezért még a kiváló megfigyelőként ismert Perselus sem vett észre semmit.
Az igazgató utasította, hogy Hermione Grangert kérje fel összekötőjének és a szeretős dolgot is ő hozta fel. Lucius igyekezett visszanyerni az uralmat önmaga felett és sikerült is visszahúzódnia az elméje mélyére, ahová Dumbledore nem érhetett el.
Nem tudta, mi ellenfele célja ezzel a képtelen ötlettel, de kíváncsi volt, ezért látszólag engedelmeskedett. Az eskü szövegében azonban hagyott egy kiskaput, mivel nem akart teljesen csapdába esni. Az igazgatót is sikerült meggyőznie arról, hogy győzött, így kapott egy kis haladékot arra, hogy rájöjjön, mi volt Dumbledore célja.


Kopogás hallatszott az ajtón, majd Hermione lépett be. Úgy tűnt, kicsit zavarban van, de Lucius nem szándékozott megkönnyíteni a dolgát. A lányra nézett, de nem szólalt meg.
– Most mégis mire vár? – gondolta Hermione. Eszébe jutott, amit tegnap a férfi mondott neki, mielőtt elment volna. – Ugye nem azt akarja, hogy megcsókoljam?
– Ejnye, drágám, hát nem is üdvözölsz? – kérdezte Lucius kötekedve.
A lány összeszedte magát és mosolyogva Luciushoz sétált. Majd ő megmutatja, hogy vele nem lehet szórakozni! A férfi arcához hajolt, ám ahelyett, hogy megcsókolta volna – ahogy Lucius várta –, a fülébe suttogott. – Azt előbb ki kéne érdemelni, drágám! – mondta, aztán távolabb lépett tőle.
Lucius arcán meglepődés suhant át, aztán elmosolyodott.
– Ha már egyszer ilyen harcias kedvedben vagy, mi lenne, ha elkezdenénk a gyakorlást? Gyere velem!
Elhagyva a dolgozószobát, végighaladtak egy hosszú folyosón. Lucius a legutolsó, bal oldali szoba ajtaját nyitotta ki, majd intett a lánynak, hogy menjen be. Hermione belépett a szobába és körülnézett. Szinte az egész szoba üres volt. A jobb oldali fal mentén állt néhány szekrény, tele könyvekkel, de a szoba túlsó végében álló bábukon kívül mást nem látott.
– Hogy tetszik az edzőterem? Itt fogunk gyakorolni.
– Nem valami zsúfolt, az biztos.
– Pont ez a jó benne, hogy van elég hely. Ha készen állsz, akár el is kezdhetjük – mondta Lucius, majd távolabb sétálva a lánytól, szembe fordult vele.
A lány kérdőn nézett rá. – De te nem bánthatsz engem. Akkor mégis hogy fogunk párbajozni?
– Egyelőre fel akarom mérni, mire vagy képes. Bármilyen átkot, vagy ártást használhatsz, én csak védekezni fogok. Adj bele mindent!
– Rendben van.
Hermione megmarkolta a pálcáját, és Luciusra nézett. Vett egy nagy levegőt és elkezdte szórni az átkokat. A lefegyverző átkot két hátráltató ártás és egy fagyasztó átok követte, de a férfi mindegyik elől könnyedén kitért.
– Ne mondd ki a varázsigét, mert azzal fegyvert adsz a másik kezébe. Használd a nonverbális varázslást!


A lány bólintott, majd újabb sorozatot küldött a férfira. Lucius ezek elől is könnyen kitért.
– Hiába használod a szavak nélküli varázslatot, ha hagyod, hogy az elmédbe lássak. A harc közben le kell zárnod az elméd. A legtöbb halálfaló ért a legilimenciához, így nem jelentesz nagy kihívást – gúnyolódott.
Hermione szeme dühösen villant, de igyekezett megőrizni a nyugalmát. Az okklumenciához ki kell ürítenie az elméjét, ami nem fog sikerülni, ha hagyja, hogy a férfi felidegesítse. Egy pillanatra lehunyta a szemét és koncentrált. Sikeresen kiürítette az elméjét és majdnem le is zárta, amikor Lucius türelmetlenül közbeszólt.
– Meddig várjak még? Az ellenfeled nem fogja kivárni, amíg végre sikerrel jársz.
– Ha végre hagynál koncentrálni, akkor folytathatnánk is – vágott vissza.
– Ez így nem fog működni. Nem csak az a baj, hogy sok idő kell az elméd lezárásához, hanem könnyen kizökkensz a koncentrációból. Arról nem is beszélve, hogy becsuktad a szemed párbaj közben. Hogy véded meg magad, ha nem látod, hogy támadnak?
– Jól van, felfogtam! Nem kell állandóan kioktatnod – háborgott Hermione.
– Éppen azért vagyunk most itt, hogy kioktassalak.
– Akkor mi lenne, ha inkább segítenél, ahelyett, hogy csak kritizálsz?
– Először arra voltam kíváncsi, hogy mire vagy képes. Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet…
Hermione nem bírta tovább ezt a lenéző stílust, ezért egymás után három átkot lőtt ki Luciusra. A férfinak azonban túl jók voltak a reflexei, nemcsak elhárította a támadást, de még a lány pálcáját is megszerezte.
– Semmi szükség a gyerekes hisztikre és bosszúra! Ha pedig már annyira bosszút akarsz állni, előbb legyél egy súlycsoportban az ellenfeleddel – nézett kihívóan Hermionéra.
– Add vissza a pálcám!
– Visszakapod, ha kiérdemelted. Most úgysem lesz szükséged rá.
– Miért? Mit akarsz csinálni? – lépett hátrébb a lány. Kiszolgáltatottnak érezte magát a pálcája nélkül.
– Gyakoroljuk az okklumenciát. Megpróbálok behatolni az elmédbe, neked pedig meg kell akadályoznod, hogy sikerrel járjak.
– De ehhez szükségem van a pálcámra!


Lucius sóhajtott egyet. Ez nehezebb lesz, mint gondolta.
– Gyere közelebb és add a kezed – mondta a lánynak. Ő rövid tépelődés után teljesítette az utasítást. – Azt már tudod, hogyan kell lezárnod az elméd, de túl sok energiát és koncentrációt igényel, hogy fenntartsd a védelmet. Én képes vagyok belépni az elmédbe és megmutatni, hogyan áramoltasd az energiát. Ehhez azonban meg kell bíznod bennem. Készen állsz?
– Honnan tudjam, hogy nem kutatsz információk után?
– Végig érezni fogod, hogy mit látok. Most az egyszer kénytelen vagy megbízni bennem.
– Jól van. De a Renddel kapcsolatos összes emlékem lezárom. Várj egy kicsit!
Ismét lehunyta a szemét. Lucius közben közelről figyelhette a lány minden rezdülését. Nézte a lány arcát, ahogy koncentrál. A szeme önkéntelenül is a lány ajkaira siklott. Rátört a késztetés, hogy megcsókolja, de szerencsére uralkodni tudott magán. – Miért vonz ez a lány ennyire? – tette fel magának a kérdést, de nem volt ideje ezen gondolkodni, mert Hermione kinyitotta a szemeit és ránézett.
– Készen állok. Kezdhetjük!
A férfi elkapta a pillantását a lány szájáról és újra a szemébe nézett.
– Hunyd le a szemed és ürítsd ki az elméd.
Hermione nehezen tudott a feladatra koncentrálni. Lucius túl közel volt hozzá, szinte hallotta a szívdobogását, és érezte az érintését. Amikor az előbb kinyitotta a szemeit, látta, hogy Lucius a száját nézi és rögtön eszébe jutott, milyen szenvedélyesen csókolta őt két nappal korábban.
– Hermione, koncentrálj! – szólt rá a férfi.
Végre sikerült teljesen kiürítenie az elméjét. Érezte, ahogy Lucius behatol a fejébe. Sikeresen elzárt minden emléket a Renddel kapcsolatban.
– Most képzeld el, hogy az emlékeid lassan áramolni kezdenek. Leperegnek előtted, mintha csak homokszemek lennének egy homokórában.
Hermione próbálta elképzelni, amit a férfi mondott, de nem történt semmi. Már szinte várta, mikor kel ki magából újra Lucius, de ő nem szólt semmit. – Próbáljuk meg még egyszer – bíztatta magát a lány.
Elengedte magát és újra próbálkozott. Az emlékek szép lassan áramlani kezdtek. Hermione külső szemlélőként látta őket.
– Ez az, jól csinálod! Most pedig különíts el néhányat és próbáld felépíteni a védelmet köréjük.
A lánynak ez már könnyebben sikerült. Hirtelen fájdalom hasított a fejébe.
– Tartsd fenn a védelmet. Koncentrálj!
Újabb fájdalmat érzett, de ez már gyengébb volt, mint a korábbi.
– Sikerült rákapcsolódnom a védelmet fenntartó energiaáramodra. Most megmutatom, hogyan használd megfelelően az energiát.
Hermione óriási energialöketet érzett.
– Már érzem. Sokkal erősebb a védelmem és könnyebb is fenntartani.
– Visszaadom az irányítást. Próbáld meg fenntartani ezt az áramlást!
Lassan megszakította a kapcsolatot, de továbbra is a lány elméjében maradt.
– Most megpróbálom áttörni a védelmet, te pedig próbálj kilökni az elmédből.


Hermione ösztönösen érezte, mikor próbálja áttörni a védelmet, és gyorsított az energiaáramláson. Azonban harmadik alkalommal Luciusnak sikerült áttörnie a burkot. A lány a korábbinál is nagyobb fájdalmat érzett. A férfi nem kínozta sokáig, kilépett az elméjéből.
Ha nem tartja meg, biztosan összeesik. Lucius elővarázsolt egy széket és leültette.
– Nem is volt rossz. Még gyakorolnunk kell, de most már gyorsabban képes vagy védeni az elméd. – Látta, hogy a lány a fejét masszírozza. – Azt hiszem, mára ennyi elég volt.
Hermione lassan kinyitotta a szemeit.
– Nem tudnál egyszer legalább megdicsérni?
A férfi erre elmosolyodott. – Ha kiérdemled, akkor talán.
– Ez igazán bíztató. Nem tudtam odafigyelni, de nem láttál semmit a fejemben, ugye?
– Azt azért nem mondanám – mondta Lucius sejtelmesen.
– Mit láttál?
– Olyan dolgokat, amit nem kellett volna.
– Lucius, ne csináld ezt! Mit láttál?
– Igazán érdekes volt látni, hogy kiskorodban rettegtél a szörnytől az ágyad alatt, de a legjobban az az emlék tetszett, amiben a Weasley fiú arcába vágsz egy tortát – vigyorgott önelégülten.
Hermione visszaemlékezett arra a bizonyos veszekedésre.
Ron folyton az orra alá dörgölte, hogy Lavenderrel jár, és amikor ezt szóvá tette neki az egyik ebéd során, ő vigyorogva azt válaszolta, hogy ne legyen ennyire féltékeny. A lányt ezzel a beképzelt szöveggel annyira feldühítette, hogy felkapta az asztalon lévő egyik tortát és Ron arcába vágta.
Igen, az a kép megfizethetetlen volt. Nem bírta tovább, elnevette magát. Még azt sem vette észre, hogy Lucius milyen elmélyülten figyeli. A férfi úgy nézte, mintha most látná először.
Amikor észbe kapott elrántotta a tekintetét. – Mi van velem? Úgy bámulok rá, mint egy ostoba kamasz fiú – bosszankodott.
– Akkor, ha visszaadod a pálcám, én mennék is. Mikor lesz a következő óra? – kérdezte a lány. Már abbahagyta a nevetést, de mosolygott.
– Holnap nem érek rá. Legyen inkább holnapután. Délután ötkor, ha megfelel – válaszolta és átnyújtotta a lánynak a pálcát.
– Persze. Addig legalább tudok gyakorolni.
– Ó, igen, el is felejtettem, hogy te vagy a stréber diák mintapéldánya – gúnyolódott. Remélte, hogy a lány erre megsértődik, és magára hagyja, de tévedett.
– Ahogy mondod – válaszolta, és közelebb lépett hozzá. Egy puszit nyomott a meglepett férfi arcára. – Csak, mert megérdemled – mondta, majd vidáman kisétált a szobából.
Lucius odanyúlt, ahol a lány megpuszilta. Visszatért a humorérzéke és mosolyogva csak ennyit mondott: – Átkozott boszorkány!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.