Hermione erre a megjegyzésre még jobban elpirult (ha ez egyáltalán lehetséges). Elege volt a férfi kétértelmű megjegyzéseiből és kirázta a hideg, ha arra gondolt, mibe is egyezett bele.
– Hermione, biztos benne, hogy elfogadja Lucius ajánlatát? Talán jobb lenne, ha még egyszer átgondolná a dolgot – javasolta Dumbledore. – Ha megkötik a Megszeghetetlen Esküt, már nem gondolhatja meg magát!
– Albus, azt hiszem, a kisasszony tisztában van a dolog súlyával! Elvégre az iskola legokosabb boszorkányaként emlegetik, nem igaz? – szólt közbe gúnyosan Lucius.
– Ne aggódjon, igazgató úr! Jól átgondoltam a dolgot. Viszont azt akarom, hogy a köztünk lévő kapcsolatról ne beszéljenek senkinek. Nem akarom, hogy bárki tudja, hogy… – Itt elcsuklott a hangja.
Dumbledore megértően bólintott, majd a másik két férfi is beleegyezett.


Az igazgató félrehívta Hermionét, hogy megbeszélje vele az eskütétel menetét. Közben a szoba másik sarkában Piton és Lucius beszélgettek.
– Lucius, neked teljesen elment az eszed! Hogy tudsz úgy nézni erre a lányra, mint egy nőre? – kérdezte, miközben undorodva kirázta a hideg.
Lucius erre gonoszul elvigyorodott. Nagyon szeretett másokat zavarba hozni és az előbbi jelenet meggyőzte arról, hogy helyesen döntött. Jó szórakozás lesz játszadozni a lánnyal!
– Ugyan már, Perselus, Miss Granger igazán vonzó jelenség lesz, ha egy kicsit kikupálom. Biztosan jó szórakozás lesz! – mondta.
– Csinálj, amit akarsz, engem nem érdekel! Viszont jobban teszed, ha felkészülsz a következményekre! – figyelmeztette Piton.
– Mégis milyen következményekre gondolsz? Ha attól félsz, hogy teherbe ejtem, akkor megnyugodhatsz. Ennyire még nem őrültem meg! – mondta, miközben élvezettel figyelte barátja arcán a megdöbbenést.
– Én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy mi lesz, ha a drága barátai megtudják a dolgot. Lehet, hogy Potter és Weasley ostoba kezdők hozzád képest, de akkor sem fogják szó nélkül hagyni a dolgot. Nem beszélve a többi rendtagról!
– Nyugodj meg, meg tudom védeni magam! Itt inkább a lánynak van mitől tartania! - mondta, majd Pitonra vigyorgott, aki erre szemforgatva az ég felé fordult.


– Ha mindketten felkészültek, akkor kezdhetjük is. Hermione, Lucius, kérem, fáradjanak közelebb – mondta Dumbledore. Amikor közelebb léptek, Lucius a lány felé nyújtotta jobb kezét, amit ő kisebb hezitálás után elfogadott.
Lucius szorosan tartotta a kis, törékeny kezet, mintha csak attól tartana, hogy a lány bármikor elránthatja azt. Ezüstszürke szeme összekapcsolódott a lány barna szemével, de hiába próbálkozott legilimenciával, a lány nem engedte a gondolatai közé férkőzni.
– Nem rossz! – gondolta magában Lucius elismerően. A lány ügyesebb, mint hitte.
Dumbledore összefonódó kezükhöz érintette a pálcáját, majd a lány felé bólintott, hogy kezdje el az eskütételt.
– Lucius Malfoy, esküszik, hogy minden információt, amit Voldemortról, vagy a terveiről szerez, megosztja velem?
Lucius, ha meg is lepődött azon, hogy a lány ki meri mondani a Nagyúr nevét, nem mutatta.
– Esküszöm! – felelte, mire Dumbledore pálcájából egy vékony, ezüstszínű lángnyelv tört ki és az összefonódó kezek köré tekeredett.
– Esküszik, hogy sem a barátaimat, sem a Rendtagokat és azok családtagjait, sem pedig engem nem bántalmaz, vagy kényszerít semmire, illetve másokat sem bíz meg ilyesmivel?
Lucius nem szakította meg a szemkontaktust, most is határozottan felelt. – Esküszöm!
Erre a pálcából újabb fénynyaláb indult el, szintén körülfonva karjukat.
– Esküszik, hogy a megállapodásunkról soha senkinek sem fog beszélni?
– Esküszöm! – válaszolta, mire megérkezett a harmadik kötelék is.
A lány bólintott, jelezve, hogy Luciuson a sor.
– Hermione Granger, esküszik, hogy minden egyes kapott információért cserébe velem tölt egy éjszakát? – kérdezte Lucius. Magában elmosolyodott, amikor látta, hogy a lány egy pillanatra elbizonytalanodik, aztán kissé remegő hangon megszólal. – Esküszöm!
Erre újabb lángnyelv tekeredett a kezük köré.
– Esküszik, hogy amíg az összekötő feladata meg nem szűnik, nem kerül senki mással intim kapcsolatba?
Lucius, ahogy kimondta a kérdést, látta a másik három ember elképedt arcát.
– Erről egyáltalán nem volt szó! – szólt közbe Dumbledore, de Hermione félbeszakította a válaszával.
– Esküszöm! – mondta ki határozott hangon. Az ötödik lángnyelv is körbefonódott körülöttük.
Lucius azt várta, hogy a lány is megesketi őt ugyanerre, de csalódnia kellett. Hermione nem szólt egy szót sem.
Dumbledore befejezte az eskü megkötését. Ezután Lucius az igazgatóval is megkötötte az esküt Piton segítségével, a megbeszélt feltételek alapján.


Miután végeztek, Lucius újra a lány felé fordult. Egy gyors pálcaintéssel egy arany karkötőt varázsolt Hermione bal kezére.
– Ezen keresztül fogok üzenni, ha találkoznunk kell. Ne is próbálkozzon, csak én tudom levenni! – tette hozzá, amikor látta a lány próbálkozását.
– Nem várhatja el tőlem, hogy éjjel-nappal viseljem! A többiek észre fogják venni!
– Sajnálom, de így biztos, hogy nem veszíti el és nem kerül illetéktelen kezekbe. Azt hiszem, elég okos ahhoz, hogy kitaláljon valami hihető mesét – mondta gúnyosan.
Hermione dühösen nézett rá, de végül bólintott. Az igazgató megkérte, hogy hagyja magukra őket, mert még néhány dolgot meg kell beszélniük. Mielőtt becsukta maga mögött az ajtót, még meghallotta Lucius hangját.
– Alig várom, hogy újra találkozzunk! Készüljön, szépségem, mert azt az estét biztos nem felejti el, amíg csak él! – mondta vigyorogva. Ez már Hermionénak is sok volt, válaszként bevágta maga után az ajtót.


Harry és Ron a szobájában vártak rá. Tudni szerették volna, miről akart beszélni a lánnyal az igazgató.
– Hermione, minden rendben van? Mit akart tőled Dumbledore?
– Nincs semmi bajom, ne aggódjatok! Malfoy átállt a mi oldalunkra és nekünk fog kémkedni. Az igazgató megbízott egy fontos feladattal, ezért akart velem beszélni.
– Micsoda? Átállt hozzánk? – hitetlenkedtek a fiúk. – Ez biztosan csak valami ócska trükk!
– Nem, ez nem trükk. Letette a Megszeghetetlen Esküt, láttam!
– Ha szabad tudnunk, milyen feladatot kaptál? – kérdezte Harry gyanakodva. – Azt ne mondd, hogy neked kell Malfoyra vigyázni!
– Sajnálom, de nem mondhatom meg. Viszont néhányszor el kell majd mennem. Nem mondhatom el a részleteket, de nem lesz semmi bajom – nyugtatta meg a fiúkat és magában fohászkodott, hogy igaza legyen. Egyáltalán nem tetszett neki, amit az eskütétel közben a férfi szemében látott. Óvatosnak kell lennie, hogy senki ne tudja meg a dolgot, még Harryéknek sem árulhatta el, mire készül.
Eszébe jutott a férfi búcsúmondata és megborzongott. Hogy lesz képes lefeküdni a férfival? Még egyáltalán nincs felkészülve az ilyesmire, erre ezzel a gyilkossal kell együtt lennie életében először…


Mivel Hermione makacsul hallgatott, a fiúk végül belenyugodtak abba, hogy nem mondja el nekik, pontosan mi történt az irodában. Viszont megígértették vele, hogy ha bármi baj történik, vagy veszélyesre fordul a helyzet, azonnal kérjen segítséget tőlük.
Hermione úgy igyekezett elterelni a figyelmüket, hogy szóba hozta a horcruxokat.
– Most, hogy Dumbledore megsemmisítette a gyűrűt, mi pedig a medált és a naplót, már csak hármat kell megtalálnunk!
– Az igazgató azt mondta, hogy Voldemort nagyon érdeklődött az iskolaalapítók mitikus tárgyai iránt. Azt már tudjuk, hogy Griffendél kardját nem sikerült megszereznie, viszont az egyik emlékből kiderült, hogy Hugrabug arany kelyhét felkutatta. Mi van a többi alapítóval? – kérdezte Harry.
Hermione felvett egy vaskos, bőrkötésű könyvet az ágya mellől és lapozgatni kezdte. Amikor végre megtalálta, amit keresett, intett a fiúknak, hogy jöjjenek közelebb.
– Ebben a könyvben azt írják, hogy Hollóhátinak volt egy diadémja, de évszázadokkal ezelőtt elveszett. Azóta sem találta meg senki. Mardekárral kapcsolatban is kell lennie valaminek. Még utána kell néznem pár könyvben.
– Beszélek Dumbledore-ral, hátha sikerült kiderítenie valamit a maradék két horcruxról.
– Előbb talán arra kéne koncentrálnunk, amiről már tudunk, nem? Mármint a kehelyről – vetette fel Ron.
– Igen Harry, Ronnak igaza van! Először a kelyhet kell megkeresnünk, aztán foglalkozzunk a másik kettővel!


A lánynak sikerült legalább egy rövid időre kivernie a fejéből a Luciusszal kötött egyezséget, azonban ahogy telt az idő, egyre feszültebb lett. Már csaknem három hét eltelt, de a férfi még nem üzent érte. Nagyon bízott benne, hogy ez még sokáig így is marad, azonban csalódnia kellett.
Egyik este éppen a konyhában ült és néhány rendtaggal vacsorázott, amikor hirtelen melegséget érzett a bal karján. Látta, hogy felizzott a karkötője. Nem akarta, hogy bárki is észrevegye, ezért gyorsan kimentette magát, majd a szobájába menekült.
A karkötő sima, arany felületén néhány szó állt, mintha belegravírozták volna.
Fél óra múlva a házamban. Ne késsen!
Már korábban megbeszélte Dumbledore-ral, hogy mielőtt elmenne, mindig szól neki, vagy ha ő nincs ott, akkor az egyik rendtagnak. Az irodában lévő kandallót összekötötték a Malfoy kúria kandallójával, de csak néhány személy tudott közlekedni rajtuk. Így egyik oldalt sem érhették váratlan meglepetések.
Hermione magához vette a pálcáját, majd idegesen az irodába sietett. Kopogott, és belépett az ajtón. Dumbledore épp az irodájában tartózkodott, így nem kellett másnak szólnia. Az idős varázsló mindentudóan nézett rá. Mintha aggodalom csillant volna a szemében. A kandallóhoz kísérte Hermionét, majd a vállára téve kezét, megszorította azt, bíztatásként. Fogott egy marék hopport, aztán a kandalló tüzébe szórta és érthetően kimondta úti célját: Malfoy kúria!


Szerencsére minden gond nélkül megérkezett. Tett néhány lépést a nappaliban, mire egy pukkanást hallott a háta mögül. Megfordult. Egy ócska, rongyos köténybe öltözött házi manó nézett rá ijedten.
– A nevem Gonky! – hajolt meg előtte. – Kisasszony, kérem, kövessen!
Hermione kissé feszengve követte a manót, de legnagyobb meglepetésére a manó nem a dolgozószobába, hanem az egyik emeleti hálószobába vezette őt. Már épp tiltakozni akart, amikor meglátta, hogy a szoba üres. Beljebb ment és látta, hogy az ágyon egy nagyobb doboz fekszik.
– Az úr azt mondta, hogy vegye fel ezt a ruhát, utána pedig csatlakozzon hozzá az ebédlőben. Csak szóljon, ha szüksége van rám! – mondta még a manó, majd meghajolt és már el is tűnt.
Hermione levette a doboz tetejét és leesett az álla. Egy gyönyörű, fekete selyem kisestélyi volt benne. Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy felvegye, de végül úgy döntött, jobb, ha nem haragítja magára a férfit. Gyorsan átöltözött és a fésülködő asztalhoz lépve hitetlenkedve nézte magát a tükörben. A fekete selyemcsoda tökéletesen illett rá és bár az ő ízléséhez képest mélynek találta a dekoltázst, magában el kellett ismernie, hogy a férfinak jó ízlése van. Talált egy másik dobozt is, amiben a ruhához illő fekete magas sarkú cipők voltak, ezeket is felvette.
Mielőtt szólíthatta volna a manót, újra megjelent. Egy ékszeres doboz volt a kezében, amiből egy gyönyörű gyémánt nyakék és hozzá illő két fülbevaló került elő. Hermione úgy érezte magát, mint egy kirakatbaba, de bármennyire tiltakozott is, a manó nem hagyta, hogy megszabaduljon legalább az ékszerektől.
Végül szólt a lánynak, hogy kövesse. Hermione remegő lábakkal ment utána, és bár igyekezett leplezni idegességét, nem igazán sikerült. Direkt egy egyszerű ingben és farmerben jött, mert abban reménykedett, a férfi végül eltekint az alku rá eső részétől, de nem! Ehelyett egy gyönyörű és kihívó ruhába öltöztette. Ezek után már nem sok reményt látott a menekvésre. – Nyugodj meg, nem kényszeríthet semmire! – próbálta megnyugtatni magát.


Vett egy nagy levegőt, mielőtt belépett volna az ebédlőbe. Amikor megpillantotta a férfit, majdnem elállt a lélegzete. Lucius fekete szmokingot viselt fehér inggel. Hosszú, szőke haját egy fekete szalaggal kötötte össze a tarkóján.
Amikor meglátta az érkező lányt, felállt és hozzá sétált. Alaposan végigmérte. Csillogó ezüstös szemeiből és mosolyából Hermione arra következtetett, hogy a látvány elnyerte a tetszését.
Lucius megfogta a kezét és lágy csókot nyomott rá. Közben végig a lány szemébe nézett.
– Jó estét, Miss Granger! Örülök, hogy eljött. Csodálatosan néz ki.
– Jó estét, Mr. Malfoy! Azt hiszem, a dicséret a ruhát illeti és nem engem – vágott vissza Hermione. Lucius azonban nem sértődött meg.
– Mivel hamarosan közelebbi kapcsolatba kerülünk, azt hiszem, célszerűbb lenne, ha tegeződnénk. Szólíts csak Luciusnak! – kérte egy megnyerő mosoly kíséretében, amitől a legtöbb nő már elolvadt volna, de Hermione tartotta magát.
– Rendben van, Lucius! Viszont ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk, előbb néhány információval kell szolgálnod. Remélem, nem felejtetted el!
– Ugyan már, Hermione, csak nem képzeled, hogy bármit elfelejtek, ami veled kapcsolatos! – vigyorgott Lucius.
– Inkább hanyagoljuk ezt a sok felesleges szócséplést és térjünk a lényegre. Mondd el, milyen információt szereztél, aztán essünk túl a dolgon! – mondta gúnyosan a lány. Le akarta törölni a férfi arcáról azt a felháborító vigyort, azonban nem sikerült.
– Nagy örömmel tölt el, hogy ennyire várod az este hátralevő részét, de előbb talán vacsorázzunk meg. Közben is tudunk beszélgetni – tette hozzá, azzal az asztalhoz kísérte a lányt, kihúzta neki a széket, majd ő maga is helyet foglalt a lánnyal szemben. Csettintett egyet, mire a tányérjaikban megjelent a leves.


A vacsora közben Hermionénak újra meg kellett állapítania magában, hogy a férfinak nagyszerű ízlése van. Szebbnél szebb étkészletek, porcelánok, finomabbnál finomabb ételek. Nem értette ezek után a férfi miért pont őt választotta összekötőnek, és ami még fontosabb, szeretőnek. Nem volt hiú, tudta, hogy vannak nála százszor szebb nők, akik ráadásul aranyvérűek is. Sokkal jobban megfelelnének a férfinak, mint ő. Akkor vajon miért? Gondolataiból Lucius kérdése rángatta vissza a valóságba.
– Talán nem ízlik az étel?
– De, nagyon finom! Viszont most már tényleg elmondhatnád, mit tudtál meg Voldemortról!
Lucius gúnyosan elmosolyodott. – Látom, nem bírod tovább. Rendben van, elmondom! Gondolom hallottál már arról, hogy a Sötét Nagyúr horcruxokat készített, hogy így biztosítsa magának a halhatatlanságot. Nos, sikerült megtudnom, hol van az egyik!
– Melyik és hol van? – kérdezte a lány türelmetlenül.
– Az arany kehely. A Nagyúr ma kért meg, hogy rejtsem el a kelyhet a gringottsi széfemben.
– Akkor elhoztad magaddal? Itt van? – kérdezte Hermione lelkesen.
– Nem, természetesen betettem a családi széfbe. Nem voltam egyedül, így nem hozhattam el magammal, az túl gyanús lett volna.
– Akkor hogy fogjuk így megszerezni? – kérdezte a lány értetlenül.
– Az már engem nem érdekel. Az én dolgom csak annyi, hogy információkat szolgáltassak, amit meg is tettem – mondta gúnyosan.
– De ezt nem teheti… vagyis nem teheted! Segítened kell! Mégis hogy jussunk be a széfbe nélküled? – kérdezte Hermione kétségbeesetten.
– Én még azt hittem, hogy hihetek a pletykáknak! Ha tényleg olyan okos vagy, akkor majd kitalálsz valamit, nem igaz? – kérdezett vissza vigyorogva.
Hermione legszívesebben a férfi arcába vágta volna a poharát, de tudta, hogy simán kivédené, mielőtt akár a közelébe is érne.
Néhány perc múlva befejezték a vacsorát. A lány próbálta húzni az időt, de tudta, hogy nem halogathatja örökké azt, ami rá vár. A legborzasztóbb az volt, hogy már nem is volt olyan biztos abban, hogy ellen akar állni a férfinak…


Lucius a hálószobájába kísérte a lányt. Miután becsukta az ajtót, a biztonság kedvéért szórt rá néhány záró és hangszigetelő varázslatot is, aztán újra Hermione felé fordult.
Magában jól szórakozott a lány jól látható idegességén. Közelebb lépett hozzá, majd hátulról átkarolta.
– Csak nem félsz? – suttogta a fülébe.
– Nem – mondta a lány, remegő hangon.
Maga felé fordította, majd az állánál fogva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
– Még szűz vagy? – kérdezte tőle, de elég volt a lány elpirult arcára néznie és már tudta is a választ. Hirtelen valami megfoghatatlan gyengédség szállta meg. Egyik kezével végigsimított a lány arcán, majd a szemébe nézve megszólalt. – Nem kell félned, vigyázni fogok rád!
Hermione elveszett az egyre közelebb hajoló ezüstös szemekben és tudta, hogy a férfi nem hazudik. Az ajkuk végre összeért, amitől borzongás futott végig a lány gerincén.
Lucius először lágyan, puhatolózóan ízlelgette az ajkait, majd egyre jobban elmélyítette a csókot. Hermione szilárdan elhatározta, hogy ellenkezni fog, de egyszer csak azt vette észre, hogy szenvedélyesen viszonozza a férfi csókjait.
Lucius végigsimított a hátán, majd a fenekéhez érve magához húzta, hogy a lány érezze, mennyire kívánja őt. Hermione kezei felkúsztak a férfi vállára, majd az egyik kezével kioldotta a férfi haját összekötő szalagot, mélyen a lágy fürtök közé túrt, hogy még közelebb húzza magához a férfit.
Lucius kiszabadította magát a lány szorításából, hogy megszabaduljon az öltönyétől, aztán újra magához húzta. Hermione annyira belemerült a csókba, hogy csak akkor eszmélt fel, amikor a férfi felkapta és lágyan az ágyra fektette. Fölé térdelt, majd egy újabb csók után áttért a lány nyakára és azt kezdte becézgetni. Miközben ajkával lassan haladt lefelé, kezével letolta a lány ruhájának pántjait a válláról, hogy jobban hozzáférjen a selymes, hófehér bőrhöz.
Mielőtt azonban elérte volna a lány mellét, éles fájdalom hasított a bal karjába. Ez rögtön észhez térítette. Visszahúzta a lány vállaira a ruha pántját, majd nyomott egy gyors csókot a szájára, aztán felkelt az ágyról.
Hermione értetlenül nézett rá. – Mi történt? – kérdezte bizonytalanul.
– Sajnálom, de mennem kell. A Nagyúr hívat – válaszolta Lucius és felmutatta a bal karján izzó Sötét Jegyet. – Gonky! – szólította a házi manót, miután megszűntette az ajtóra szórt bűbájokat. A manó azonnal megjelent.
– Segíts átöltözni Granger kisasszonynak és gondoskodj róla, hogy épségben elhagyja a házat!
– Igenis, gazdám!
– Hermione, sajnálom, de most itt kell, hogy hagyjalak. Menj vissza a Rend házába! Ne aggódj, bepótoljuk a mai estét! – mondta mosolyogva, majd megemelve a lány bal kezét a karkötőre bökött. A lány látta, hogy egy egyes íródik a karkötőre.
– Ez majd emlékeztet arra, hogy hány estét kell még velem töltened. Csak hogy tudd, én mindig behajtom a tartozást! – mondta Lucius, majd mosolyogva magára hagyta az összezavarodott lányt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.