Hermione két legjobb barátjával épp SVK-ra igyekezett. A könyvekkel teli táska húzta a vállát, de ő nem törődött vele.
– Harry, jobb lenne, ha megszabadulnál attól a bájitalkönyvtől. Nem tudunk semmit a Félvér Hercegről, lehet, hogy veszélyes – győzködte barátját.
– Hermione, szállj már le Harryről! Valld be, hogy egyszerűen csak féltékeny vagy, mert jobb bájitaltanból, mint te – szólt közbe Ron.
– Ez nem igaz! Csak azért jobb, mert azt a könyvet használja – háborgott a lány.
– Fejezzétek be! Hermione, nincs azzal a könyvvel semmi baj. Ha akarod, legközelebb kölcsönadom neked is – ajánlotta Harry békítőleg.
– Köszönöm, Harry, de nincs rá szükségem. Nekem tökéletesen megfelel a saját könyvem, nem fogok csalni!
– Jól van, inkább beszéljünk másról – mondta Harry, mert látta, hogy Ron már készül visszavágni.
– Rendben – sóhajtott Hermione. – Szerintetek Piton milyen kínzást talált ki ma a számunkra?
– Nem tudom, de semmi jóra nem számítok. Valószínűleg veszünk valami dög unalmas anyagot, közben legalább ötven ponttól megszabadítja a Griffendélt, persze a semmiért.
– Szerintem az ő szemében már az is bűn, hogy egyáltalán létezünk – mondta Harry keserűen.
– Nem csak az ő szemében, Potter! – szólt közbe egy gúnyos hang a hátuk mögött. Mindhárman megfordultak és látták, hogy Draco tart feléjük két izompacsirtájával.
– Ne aggódj, Malfoy, az érzés kölcsönös – vágott vissza Harry.
– Jobb lesz, ha meghúzod magad, Potter. Sokan kívánják a halálodat.
– Nahát, Malfoy, csak nem Voldemort haverod mondta ezt neked? – kérdezte Ron kötekedve.
Draco és barátai összerezzentek a név hallatán. – Ne mond ki a nevét, Weasley-patkány!
– Aki fél a névtől, az fél magától a dologtól, Malfoy – oktatta ki Hermione.
– Ne merj hozzám szólni, mocskos kis sárvérű! Most még nagy a szád, de nemsokára azt is megbánod, hogy megszülettél – fenyegetőzött Draco, mire Harry és Ron előkapták a pálcáikat.
– Ne hívd őt sárvérűnek, görény! – kiabált Ron.
– Miért, mit fogsz csinálni? Beárulsz anyucinak?
– Kotródj innen, Malfoy, vagy egy átokkal segítek megtalálni a helyes utat – fenyegetőzött Harry.
– Fiúk, hagyjátok a fenébe! – próbálta megnyugtatni őket a lány. Azonban nagy hiba volt hátat fordítani Dracóéknak.
– Hermione, vigyázz! – kiáltotta Harry, de már késő volt. Hermionét eltalálta az átok, testébe fájdalom nyilallt és már csak azt látta, hogy Harry próbálja elkapni őt, aztán minden elsötétült előtte.

Hermione hasogató fejfájással ébredt. Érezte, hogy valaki mellette van és fogja a kezét. Lassan nyitotta ki a szemét. Pislogott néhányat, amíg hozzászokott az éles fényhez. Az ismeretlen megszorította a kezét és megszólította.
– Drágám, jól érzed magad? – kérdezte egy ismerős hang. Hermione ránézett, de azt hitte, hogy rosszul lát.
– Malfoy, te meg mit keresel itt? Hol vagyok? – rántotta el a kezét a férfitól és ijedten nézett körbe. Egy hatalmas francia ágyon feküdt, Draco pedig egy széken ült az ágy mellett és őt nézte.
– Hermione, igazán nem vagy vicces. Jól vagy?
– Mióta szólítasz a keresztnevemen, Malfoy? Inkább te válaszolj nekem. Hol vagyok és mit csináltál velem?
– Mintha nem tudnád. Természetesen a kúriánkban vagyunk, pontosabban a hálószobánkban. Nagyra értékelném, ha nem a vezetéknevemen szólítanál.
Hermione teljesen összezavarodott. Miket hord itt össze ez a görény? Teljesen megőrült? Neki most a roxforti gyengélkedőn kéne feküdnie, erre a Malfoy kúriában van.
Gyanakvón méregette Dracót, miközben a pálcája után tapogatózott. Most, hogy jobban szemügyre vette, látta, hogy a fiúból felnőtt férfi lett. Szőkei haja még mindig rövid volt, de széles válla és izmos teste még a talárján keresztül is tökéletesen látszott.
Elkapta szemét a férfiról és végre meglátta a pálcáját az ágy melletti kis szekrényen. Egy gyors mozdulattal felkapta és Dracóra szegezte.
– Most pedig szépen elmondod, hogy mit csináltál velem és miért nézel ki ennyire…
– Jóképűen? – fejezte be a mondatot helyette a férfi.
– Nagyon vicces. A helyedben nem viccelődnék, Malfoy, tudod, nálam van a pálca.
– Azt én is látom, drágám, de nem ez a legjobb időpont a játszadozáshoz. Hamarosan ideér a gyógyító, hogy megvizsgáljon. Bár, ahogy nézem, nincs semmi bajod – tette hozzá kissé gúnyosan.
– Itt inkább téged kéne megvizsgálni! Mit drágámozol itt engem?
– Na jó, Hermione, ez már tényleg nem vicces. Add ide szépen a pálcád! – nyúlt a nő pálcájáért, de ő nem adta oda. Draco előkapta a saját pálcáját és egy egyszerű capitulatusszal lefegyverezte Hermionét.
– A kertben voltatok Sophie-val, amikor megjelent egy férfi. Akkor értem haza, amikor rátok támadt. Sophie-ra lőtt egy átkot, de te elé ugrottál, hogy megvédd, és az átok téged talált el.
– Ki az a Sophie? – kérdezte a nő értetlenül.
– Nem tudod, ki Sophie? Nem emlékszel a lányunkra? – kérdezte Draco, miközben aggódva nézett Hermionéra.
– A lányunk? Nekünk van egy lányunk? Na ne nevetess! Hiszen még csak hatodikosok vagyunk. Különben is, nem hagynám, hogy akár egy ujjal is hozzám érj!
– Hermione, mégis miről beszélsz? Huszonhárom évesek vagyunk, öt éve házasok és van egy négy éves kislányunk. Semmire sem emlékszel? – lépett közelebb, de a nő hátrálni kezdett. Amikor Draco meglátta a zavart és félelmet a szemében, megállt.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz, de nem hiszem el egy szavadat sem!
Egy pukkanás kíséretében megjelent egy manó és közölte Dracóval, hogy megérkezett a gyógyító.
– Kísérd fel! – adta ki az utasítást a férfi.

A gyógyító néhány perccel később kiküldte a férfit, hogy nyugodtan megvizsgálhassa Hermionét. Fél órával később csatlakozott Dracóhoz a szalonban.
– Hogy van a feleségem? – kérdezte rögtön.
– Még el kell végeznünk rajta néhány vizsgálatot, de úgy tűnik, hogy elvesztette az emlékeit. Hatodévtől kezdve nem emlékszik semmire.
– Nem emlékszik az elmúlt hét évre? De hát ez hogy lehet? Azonnal gyógyítsa meg! – kelt ki magából Draco és pálcát szegezett a másik férfira.
– Kérem, Mr. Malfoy, nyugodjon meg! Mindent megteszünk, hogy a felesége minél előbb meggyógyuljon – próbálta megnyugtatni a férfi. Draco nyugalmat erőltetett magára és leengedte a pálcáját.
– Elnézést, de nagyon aggódom Hermionéért – mondta, miközben a hajába túrt. Nem elég, hogy annak a gyáva féregnek, aki megtámadta a családját, sikerült elmenekülnie, még a felesége is elveszíti az emlékeit!
Miután elköszönt a gyógyítótól, úgy döntött, békén hagyja Hermionét, inkább iszik egy whiskyt a dolgozószobában. Magához hívott egy pohár italt és leült a székébe. Megpróbálta átgondolni a történteket és megoldást találni a helyzetre.
Ha tényleg igaz, amit a felesége állít, akkor nem csodálkozott a távolságtartó viselkedésén. Elvégre Hermione csak úgy ismeri, mint a régi Malfoyt, aki apja nézeteit szajkózza és igyekszik elnyerni a Nagyúr kegyeit. Visszagondolt, milyen bunkón bánt a lánnyal akkoriban. Minden alkalommal sértegette, vagy rátámadt.
Azt persze Hermione már nem tudja, hogy mennyire megbánta akkori viselkedését és miután átállt a Rend oldalára, mennyire megváltozott. Persze a gúnyos felsőbbrendűségét nem tudta teljesen levetkőzni, de felesége szerelme megváltoztatta.
Gondolatait kopogás szakította félbe.
– Tessék!
Egy kis, szőke lány nyitott be és aggódva apjához szaladt. Draco mosolyogva emelte fel és ültette az ölébe.
– Apu, hogy van anyu? Be akartam menni hozzá, de nem volt a szobátokban.
– Micsoda? – pattant fel Draco, kezében Sophie-val. Letette lányát a földre és felrohant az emeletre. Az ajtó nyitva állt és Hermionét nem találta sehol.

Miután a gyógyító magára hagyta, Hermione még jobban össze volt zavarodva. Körbenézett a szobában. A fésülködőasztalhoz lépve a tükörbe nézett. Ő is felnőtt, csinos, testre simuló pulóvert és szoknyát viselt. Bal kezén ott csillogott az állítólagos jegygyűrűje.
Lenézve az asztalra még jobban megdöbbent. Egy bekeretezett fénykép állt ott, amin menyasszonyi ruhában mosolyog, miközben Draco egy fess öltönyben átkarolja és magához húzza. Nagyon boldognak tűntek. Egy másik képen szintén ők szerepeltek egy szőke kislánnyal, aki vidáman mosolygott a kamerába. Ő lenne Shopie?
Elfordult és ellépett az asztaltól. Nem akart többet látni, nem akart tudni semmit sem. Rátört a pánik és csak azt tudta, hogy el kell mennie innen minél előbb. Kilépett a szobából és leosont a lépcsőn. Szerencsére nem találkozott össze senkivel, gond nélkül eljutott a nappaliban álló kandallóig. Vett egy marék hopport, a kandallóba szórta, majd kimondta az egyetlen helyet, ami eszébe jutott: – Az Odúba!

Mrs. Weasley épp a konyhában főzött, amikor meglepve hallotta, hogy vendége érkezett.
– Hermione! De örülök, hogy látlak – ölelte magához.
– Jó napot, Mrs. Weasley. Elnézést, hogy csak így betoppantam…
– Ugyan már, semmi baj! Egyedül jöttél? Dracóék jól vannak? – kérdezte vidáman, miközben leültette az asztalhoz a lányt és elé varázsolt egy csésze teát.
Hermione jobbnak látta, ha nem beszél emlékvesztéséről. – Nem, egyedül jöttem. Régen jártam itt, ezért gondoltam meglátogatom önöket.
– Azért annyira nem régen. Hiszen két napja voltatok itt. Épp főztem, itt maradsz ebédre? Arthur is hamarosan itt lesz. Mióta nyugdíjazták, minden idejét a mugli szerkezeteivel tölti.
– Igen, szívesen maradok – fogadta el az ajánlatot Hermione. Ugyan nem tudta, hogy mihez fog kezdeni, de az ismerős környezet megnyugtatóan hatott rá.
Pár perc múlva Harry lépett be a konyhaajtón.
– Hermione, hát itt vagy? Már nagyon aggódtunk érted! Draco elmesélte mi történt és megkért, hogy segítsünk megkeresni. Értesítem, hogy nincs semmi bajod – mondta, majd patrónusát megidézve üzenetet küldött a férfinak.
– Harry, már te is kezded ezt az őrültséget? Mindenki megőrült? Én nem lehetek Malfoy felesége! – tiltakozott elkeseredetten.
Mrs. Weasley azonnal tudni akarta, hogy miről van szó, így Harry röviden ismertette a történteket, aztán leült Hermione mellé.
– Nézd, én elhiszem, hogy most teljesen össze vagy zavarodva, de minden egyes szó igaz. Tényleg Draco felesége vagy és van egy lányotok is.
– Mégis mióta hívod a keresztnevén? És hogy lehet, hogy egyedül hoppanáltál? Nem félsz, hogy Voldemort emberei megtámadnak?
– Hermione, Voldemort már hat éve halott. Már nincs mitől félni – nyugtatgatta Mrs. Weasley.
– Meghalt? Akkor sikerült legyőznöd? Ez nagyszerű! Annyira örülök, Harry – mondta, majd átkarolta barátját. Harry viszonozta az ölelést, ám ekkor egy hang szólalt meg a kandalló felől.
– Harry, nagyra értékelném, ha nem tapogatnád a feleségem – mondta Draco.
Harry kiszabadította magát a lány öleléséből, de a vállát továbbra is átkarolta.
– Sajnálom, de ő még mindig az egyik legjobb barátom, így akkor ölelgetem, amikor csak akarom – válaszolt, miközben vigyorogva nézett az exmardekárosra.
– Szervusz, Draco! Gyere, ülj le – hívta az asztalhoz Mrs. Weasley.
– Köszönöm, de Hermionéval haza kell mennünk. Sok mindent meg kell beszélnünk. Gyere drágám! – nyújtotta a kezét a nő felé, de ő Harryhez bújt és nem fogadta el a feléje nyújtott kezet.
– Nem akarok veled menni sehova. Hagyj békén!
– Hermione, nem bántalak, de haza kell mennünk. Sophie már nagyon vár – próbálta meggyőzni őt Draco.
– Igen, az lesz a legjobb, ha most szépen hazamész a férjeddel. Holnap meglátogatunk Ginnyvel – ígérte Harry.

Hermione végül beleegyezett, hogy Dracóval megy, de még mindig nem bízott túlságosan a férfiban. Ahogy kiléptek a kandallóból, Sophie rohant hozzájuk.
– Anyuci! – kiabálta és szorosan átölelte a nő lábát. Hermione nem tudta, mit tegyen, de nem akarta megbántani a kislányt, ezért lehajolt hozzá és megölelte.
– Szia, kicsim!
Draco meghatódott a jeleneten, de nem mutatta ki. Még mindig tökéletesen tudta uralni az érzéseit. Ő is lehajolt a kislányukhoz.
– Sophie, anyunak most pihenésre van szüksége. Menj és játssz egy kicsit a szobádban – mondta neki. A kislány egy kicsit elszomorodott, de végül magukra hagyta őket.
– Nem kellett volna elküldened. Engem egyáltalán nem zavart – tiltakozott Hermione.
– Csak meg akartam őt kímélni attól, hogy az anyja nem emlékszik rá – vágott vissza Draco.
– Még mindig nem hiszek neked, úgyhogy ne is fáraszd magad. Megyek és lepihenek – azzal faképnél hagyta a férfit és felment a lépcsőn.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.