Harry, miut�n kirobogott a vend�gl�b�l, behuppant kocsij�ba, �s p�r pillanatig lehunyta a szem�t. Er�s h�nyinger k�rny�kezte, �s �gy hasogatott a feje, hogy azt hitte, menten bele�r�l. Csukott szemmel kutatott ki mag�nak egy fejf�j�s-csillap�t�t is, �s v�z n�lk�l lenyelte.

A gy�gyszer azonban t�l lassan hatott, �s neki tov�bb villogtak az �sszef�gg�stelen k�pek �s hangok agy�ban. Volt, amelyik egy �sz haj� �rr�l sz�lt, volt, amelyikben � maga veszekedett egy v�r�s haj� fi�val, aki ismer�snek t�nt neki, de m�gsem, hiszen tudta, hogy sosem tal�lkoztak. Azt�n hangok. G�nyosak, vontatottak, k�rogva nevet�ek, de akadtak csendes-szomor�ak �s kegyetlen�l b�rbe has�t�ak is.

V�g�l megnyugtat� sziszeg�st hallott. Ez annyira meglepte, hogy jajgatni is elfelejtett. �rtette a sziszeg� hangot! Olyan volt, mintha saj�t maga mondta volna, de nem. Hiszen �… te j� �g, ez egyre rosszabb. Ideje lenne felkeresnie egy orvost, vagy pszichi�tert. Ebbe bele fog �r�lni.

�s csod�k csod�j�ra, a fejf�j�s�t, mintha a sz�l f�jta volna el. Egy kis ideig m�g v�rt, h�tha visszat�r, de a hangok is lehalkultak az�ta. Ett�l ugyan�gy k�nnyebb�lt meg, mint ahogy f�lt is. Teljesen biztosra vette, hogy a sziszeg�s az oka, hogy m�r nincs rosszul, s ez valahogy nem t�lt�tte el j� �rz�ssel.

Gyorsan elm�je m�ly�re �zte gondjait, �s az �jabbak fel� fordult (m�g �gy is rengeteg akadt): lak�st kellett keresnie. Szerencs�j�re �szre vett egy �r�szerboltot a sarkon, ahol �js�gokat is l�tott kirakva az ablakba, �gy, miut�n leellen�rizte, �szre vette-e valaki, kisz�llt az aut�b�l. Ugyan fontokra m�g nem volt alkalma v�ltani egy fityinget sem, az elad�n� sz�vesen kiseg�tette. Vett egyet az aktu�lis h�rlapb�l, kifizetett egy doboz cigarett�t, aminek most nagy sz�ks�g�t �rezte, noha nem sz�vott rendszeresen, azt�n visszament a kocsihoz.

A napilap �rt n�h�ny gyerek elt�n�s�r�l, egy balesetr�l Wales-ben, meg p�r, �tlagosabb jelent�s�g� h�rr�l, m�g v�g�l megtal�lta a hirdet�seket. V�gigb�ng�szte az elad�nak �t�lt lak�sokat, majd sz�rny�lk�d�tt egy sort az �rakr�l. Eddig sehol nem kellett ilyen sokat fizetnie a sz�ll�s��rt, �m nem adhatta lejjebb egy saj�t, b�relt lak�sn�l, munk�ja miatt. M�g csak az k�ne, hogy egy sz�llodai dolgoz� �szre vegye n�la a fegyvereket �s k�mcuccokat.

�rdekl�dve szeml�lte az egyik kis cikkelyt, ami szerint pont ebben az utc�ban van egy elad�, k�tszob�s lak�s, nyugati kil�t�ssal, �s nem is olyan eget renget� �ron. Arr�bb ment h�t, majd befordult a sarkon, �s a h�zsz�mokat figyelte. Nem volt sok dolga, a sarkon �ll� �p�let az utca fel�ig �rt – iskola, vagy hasonl� lehetett, m�retei alapj�n –, azt�n r�gt�n a k�rd�ses h�z j�tt. Meg�ll�totta az aut�t, �jra kisz�llt, majd megv�rta, m�g a j�rd�n �tkel� gyerekek elmennek el�tte k�s�r�ikkel. Egyenruh�juk volt, �s mindannyian szomor�an, kedvetlen�l ballagtak tan�rn�j�k fel�. Harry hamarosan meg is tudta, mi�rt a lelomboz�dott hangulat: tekintete az iskola vaskapuj�ra v�ndorolt, s ahogy az el�l halad� tan�rn� kinyitotta azt, felfigyelt rajta a r�zt�bl�ra, �s az aranyl� feliratra. St. John’s Int�zet.

B�ztat�an mosolygott a t�bbi gyerekre, akik rem�nykedve viszonozt�k a gesztust, �s n�melyik m�g integetett is neki. Belef�jdult a sz�ve, b�rhogy ellenkezett. Eml�kek rohant�k meg a saj�t el�rvul�s�r�l, mikor tizenh�t volt. Apja Kanad�b�l tartott hazafel� hozz�juk, amikor aut�balesetet szenvedett: a kocsija egy szakad�kba szaladt, �s felrobbant. A holtest�t sem tal�lt�k meg a romok k�z�tt, hiszen a hamun k�v�l alig eml�keztetett r� valami, mi is t�rt�nt, �s csak egy-k�t f�m alkatr�sz maradt mind�ssze a j�rm�b�l. Anyja teljesen maga al� zuhant, lebetegedett, �s egy h�napra r� apja ut�n halt. Ezeknek a gyerekeknek val�sz�n�leg ennyi eml�k�k sem maradt sz�leikt�l.

Egy kisfi�, �s egy m�sik tan�r z�rta a hossz� sor v�g�t. A hossz�, fekete haj� gyermek s�padt arc�t k�nnyek �ztatt�k, �s h�pp�gve r�ngatta kez�t k�s�r�je szor�t�s�b�l, aki igyekezett f�ken tartani, mind a kisgyereket, mind saj�t t�relmetlens�g�t. Meg�lltak, lemaradva �gy a t�bbiekt�l, �s a gondoz� lehajolt a fi�csk�hoz, �s megr�zta karj�t. Suttogott hozz� valamit, de nem �rtette, mit. A fi� m�g keservesebben s�rt, �s m�g jobban ellen�llt. Harry nagyon megsajn�lta, �s sejtette, hogy a gyerek az�rt viselkedik �gy, mert � nagyon is eml�kszik a sz�leire, �s rossz neki az �rvah�zban. � is hasonl�an reag�lt a gy�m�gyisek megjelen�s�re, csak nem hagyta mag�t neveld�be z�ratni, helyette megsz�k�tt, �s Detroitb�l Braz�li�ba menek�lt. Ott kapta els� „�gy�t” is.

S�hajtva n�zte v�gig, ahogy a kisfi� is lassan elt�nik a kapu m�g�tt, majd er�t vett mag�n, �s bel�pett a kopott �p�letbe. A falon ott sorakoztak a postal�d�k, megn�zte a feliratukon, hogy melyik lehet a h�zmester�, akin�l kifizeti a k�vetkez� „otthon�t”, azt�n a l�pcs�k fel� indult.

***

D�lut�nra m�r fel is vitte az ing�s�gait a legfels� emeletre, �s �ppen azon t�prengett, hogy nem �rtana, ha kicsit felder�ten� a terepet, �s bej�rn� a v�ros f�bb r�szeit. Mikor elkezd dolgozni �gysem lesz ideje ilyesmire, �s legal�bb tudja majd, hov� kell mennie, vagy �ppen, merre tud menek�lni. Miut�n rendelt mag�nak egy pizz�t, �s kom�tosan elfogyasztotta, �tnak is indult, de ez�ttal m�r norm�lis k�ls�vel, nem olyan k�nyvmolyosan, mint ahogy �rkezett. F� a biztons�g. Ez�ttal pedig m�r kapucnis, f�ldig �r� k�peny�t is felh�zta, mert odakint megs�r�s�d�tt a k�d.

Els� �tja visszavezetett a Hyde parkba, majd hirtelen �tlett�l vez�relve, el�hal�szott p�r �res lapot, egy kicsi ceruz�t, �s egy kem�nynek sz�m�t� t�bl�t, s azzal egy�tt �lt le arra a helyre, ahov� el�sz�r is telepedett. Nagyon ritk�n fogta el a v�gy, hogy rajzoljon, egyr�szt, mert szint�n nem nagyon volt r� ideje, ha ment valahov�; meg ott volt neki a f�nyk�pez�g�p is, de az olyan t�jakr�l, melyekhez k�l�n�sen vonz�dott, mindig alkotott egy-k�t v�zlatot, tal�n azt rem�lve, hogy �gy m�g ink�bb megmarad eml�kezet�ben az �tja.

�m amikor hideg sz�l s�p�rt v�gig rajta, �s csepegni kezdett az es�, bel�tta, hogy jobb, ha tov�bb indul, �s ezek ut�n m�r csak az elektronik�val alkot k�zzel foghat� bizony�t�kokat Londonr�l. N�h�ny utc�n kereszt�l m�g c�ltalanul hajtott, majd gondolt egyet, �s lefordult egy n�ptelenebb, sz�les �tra. Ahogy az es� kis cseppjeit l�tta az ablakon, akaratlanul, de elfogta a szomj�s�g, �s teljesen kisz�radt a sz�ja. Persze pont most nem vitt mag�val egy �veg vizet sem.

Morgol�dva f�kezett le az utcasarkon, majd �szre vette, hogy a k�nyves- �s a lemezbolt k�z�tt h�z�dik egy fekete ajt�cska. Egy lyukas kond�rt form�z� c�g�r l�gott f�l�tte, de rem�lte, hogy ez egy kocsm�t jelent, �gy c�lir�nyosan elindult afel�. Hat�rozott l�ptei azonban meginogtak, �s �gy �rezte, mintha kopony�ja h�tulj�ba, valahova a gerince �s a feje tal�lkoz�s�hoz �les t�rt has�tottak volna b�r�be. Kis h�j�n elesett, ahogy megf�jdul� szeme el�tt megjelent egy majd’ h�rom m�ter magas f�rfi, bozontos, fekete szak�llal, kicsi, s�t�t bog�rszemekkel…

Vett p�r m�ly l�legzetet, majd �kl�vel a homlok�ra csapott. Egyazon napon m�r a m�sodik l�tom�sa… h�t ilyen is ritk�n van. �sszeszor�totta fog�t, hogy legy�rje a hasogat� f�jdalmat, de az er�ltet�st�l a hal�nt�kai is beg�rcs�ltek. Szinte beesett a fekete ajt�n.

J�l sejtette, a helyis�g kocsma volt, de a csaposon k�v�l alig tart�zkodtak benne. Az agg f�rfi fej�t k�z�pen tereb�lyes, kopasz folt �kes�tette, mosoly�ban egy fog nem sok, annyi sem volt. M�gis el� sietett, szinte h�l�lkod�nak t�nt, �s m�lyre hajolva k�rdezte meg, mivel szolg�lhat.

Biztos rosszul megy neki. – gondolta Harry, �s fej�t massz�rozva �lt le az egyik s�t�t asztalhoz, ahol a kez�ig alig l�tott el, olyan gy�r volt a f�ny. A kocsm�ros hamarosan hozott egy tekercset, �s el�z�kenyen sz�tter�tette neki.

- V�lasszon egy italt, uram – buzg�lkodott az �reg a pergamen-szer� pap�rosra mutogatva. – Esetleg meg is szeretne n�lam sz�llni? Van szabad szob�m, ha gondolja.

- K�sz�n�m, nem messze lakom – h�r�totta olyan kedvesen, ahogy f�j� feje csak engedte, majd figyelte, m�g a f�rfi visszat�r a pultja m�g�, ahol egy r�szeg alak �ppen egy �j poh�r alkohol�rt k�ny�rg�tt. Harry tekintete a k�n�latra siklott, �s j�p�rszor el kellett olvasnia, mire r�j�tt, hogy nem az � szem�vel van gond.

- Mi a fene az a vajs�r? – r�ncolta homlok�t. – M�zbor… Na, a whiskyt legal�bb ismerem – d�nny�g�tt fejcs�v�lva. Soha �let�ben nem hallott m�g ezekr�l az italokr�l, �s nem is tudta mire v�lni a dolgot, de igaz�n csak akkor k�pedett el, amikor a p�nznemeket olvasta. Fogalma sem volt, mi az a galleon, sarl� (tal�n ezt ismerte, de hogy sarl�val fizetni… azzal ink�bb b�z�t v�gtak r�gen, legjobb tudom�sa szerint), �s kn�tokr�l sem tudott sokat.

Felemelte fej�t, hogy megkeresse a csapost, �s megk�rdezze t�le, m�gis, mik ezek, �m akkor ism�t ny�lt az ajt�, �s egy eg�sz csoportnyi ember mas�rozott be rajta. Harry felismerte k�zt�k Caramelt. Gyorsan lejjebb cs�szott a sz�k�n, �s megpr�b�lt beolvadni a hom�lyba, arc�ba h�zta csukly�j�t, �s az �rkez�ket leste.

Caramel m�g�tt egy v�n, �sz haj� �s szak�ll�, igen �szt�v�r, b�borsz�n tal�ros f�rfi l�pkedett, kor�hoz k�pest ruganyosan. F�lholdas szem�vege val�s�ggal szikr�zott a s�t�tben. Azt�n m�g�tte egy folt h�t�n folt tal�ros, �sz�l�, meggy�t�rtnek l�tsz� fiatalember is felt�nt, majd egy kopaszod�, v�r�s haj�, szarukeretes szem�veggel, azt�n egy furcsa, magas kalapot visel�, biceg� f�rfi, aki annyira szem�be h�zta a fejfed�t, hogy alig l�tszott az arca.

V�g�l egy fiatal, tal�n vele egykor�, roggyant v�ll� l�ny z�rta a sort, �s � �lt le utols�k�nt, a harmincas barna mell�… a von�sait nem l�tta tiszt�n, de bozontos haja annyira ismer�s volt neki, hogy m�g gyomra is �sszeugrott t�le. De nem is ez volt a legrosszabb az eg�szben, hanem, hogy t�le k�tasztalnyira helyezkedtek, �s valamennyit megl�thattak bel�le. Nem, most nem akar lebukni. M�lyen a pap�r f�l� hajolt, �s b�sz olvas�st m�mlelt, er�sen f�lelve.

- Nos, Cornelius? – hallotta meg az �regember rekedtes hangj�t. – Siker�lt t�rgyalni azzal a szem�llyel?

- H�t, amennyit kivettem a dologb�l – kezdte feszeng� hangon a m�r ismert f�rfi. –, abb�l �gy t�nik, elv�llalja az �gyet. De sajnos m�g nem avathattuk a r�szletekbe, mert mennie kellett… valami dolga volt. Azt mondta, m�g h�vja telefonon Stevenson�kat, �s �k meg majd �rtes�tenek minket. Megjegyzem, Albus, a f�rfi besz�lni akart veled.

Harry megfesz�lt. Teh�t ez az �regember a megb�z�ja. Lopva v�gigmustr�lt a rik�t� tal�ron, a der�kig �r� szak�llon, �s a g�rbe orron, azt�n elh�zta a sz�j�t. Remek. Igaz�n remek.

- Nem tudtad kider�teni, mi k�ze van a mi Denem�nkh�z? – k�rdezte nyomat�kosan most a biceg�, �s k�zelebb hajolt Caramelhez. – T�ls�gosan hasonl�tanak, nem tetszik ez nekem. Lehet, hogy val�j�ban ismerik is egym�st. Akkor meg elvesz�tj�k a csat�t.

- Nem hinn�m, hogy ismerik egym�st – intette le Albus Dumbledore a gyanakv� f�rfit, Harry pedig minden porcik�j�t a hallgat�z�sra koncentr�lta. Mi folyik itt? – Tomnak nincsenek rokonai, legal�bbis, �n sosem hallottam r�la.

- �s ha m�gis? – sz�lalt meg els� �zben a l�ny, kicsit kritiz�l� hangnemben, de ez szinte zene volt Harry f�leinek, �s h�s�t� nyugalom ereinek. Hogy mi�rt, azon ink�bb nem gondolkodott. – Az�rt ne felejtse el, igazgat� �r, nem olyan elterjedt a Denem n�v. B�r tudn�nk, milyen Denem… tal�n ut�na tudn�k n�zni…

- Ez egy b�rgyilkos, Hermione – cs�v�lta meg fej�t a mellett �l� csendesen. – Nem val�sz�n�, hogy lenn�nek r�la fontos inform�ci�k egy olyan oldalon, mint amit abban a sz�m�t�sg�pben mutatt�l.

Harry egyet �rtett a barna haj� alakkal, de �gy �rezte, van valami, amit nagyon nem �rt. L�tta, hogy a l�ny megint megroggyan. Val�sz�n�leg teljesen let�rte a h�r.

- Akkor egyel�re nem tudunk r�la semmit? – faggatta tov�bb Caramelt Dumbledore. A pocakos idegesen megr�zta a fej�t.

- Annyit, hogy azt k�rte, mondj�k le a k�r�z�s�t, �s a v�rd�jat a fej�r�l ez�rt az �zlet�rt cser�be.

- �tletes – b�lintott a v�r�s haj�. – Kicsit mardek�ros. Vagy ink�bb…

- Voldemortos – fejezte be halkan a barna haj� l�ny, mire Caramel �s a v�r�s haj� megrezzent. Harry �sszer�ncolta homlok�t. Hol hallotta ezt a sz�t? Voldemort… Voldemort.
K�ptelen volt r�j�nni, mi�rt olyan ismer�s neki, �s mi�rt �rez hirtelen k�nyszert r�, hogy v�gigsim�tson r�gi sebhely�n. Teljesen megzavarodott.

- Megegyezhet�nk, hogy azonnal sz�l, Cornelius, ha Denem tal�lkozni akar mag�val? – most el�sz�r a f�radt �regember hangja n�mi szigorral csend�lt. Caramel b�logatott. – Akkor majd �n is ott akarok lenni, elv�gre teljesen �rthet�, hogy a felb�rl�j�vel is besz�lne. �gy v�lem, egyel�re nem �rdemes most t�bbet ezen gondolkodnunk. Cornelius, �r�l�k, hogy seg�tett. Nektek pedig k�sz�n�m, hogy elj�ttetek. Most megyek, miel�tt bez�rnak a mugli �zletek. Kifogyott a citromporom.

Az �reg hamarosan elt�nt, Caramel is otthagyta a t�rsas�got, m�g a v�r�s haj� �s a biceg� valamit besz�ltek a miniszt�riumr�l. V�g�l m�r csak a barna haj�ak maradtak.

- Van kedved s�t�lni egyet az Abszol �ton? – fordult a f�rfi a l�nyhoz, mire az elmosolyodott, �s b�lintott. Harry elk�pedten k�vette �ket szem�vel, m�g el nem t�ntek egy ajt� m�g�tt. Morogva h�mm�g�tt. Sejtette, mif�le gondolatok j�rhattak a szakadt f�rfi fej�ben, ahogy a l�nyra n�zett, de, hogy ilyen ny�ltan… kicsit id�snek v�lte volna a l�nyhoz… Hermion�hez.

Mi a fr�szt t�r�dik ezzel?! Hiszen nem is ismeri �ket, min van �gy felh�borodva? Nem mindegy neki, mit m�vel a csaj �s kivel? Felpattant, �s sietve t�vozott a kocsm�b�l, nem t�r�dve vele, hogy a kocsm�ros ut�na kiab�l.

***

Pityeg�s. Ideges�t�. Pedig kiv�telesen nagyon sz�pet �lmodott (kamaszkor�ban volt utolj�ra ilyen vele, az�ta valahogy m�g arra sem maradt ideje): a Hermione nev� l�nyt l�tta, �s mindketten meztelenek voltak… beleborzongott a j�les� �rz�sbe, azt�n bossz�san �sszevonta szem�ld�k�t. M�g csak az hi�nyzik, hogy kapcsolatba keveredjenek. Ha szerencs�je van, soha t�bb� nem l�tja.

Megint a pityeg�s, mire idegesen felpattant az �gy�b�l, �s p�r d�ng� l�p�ssel a kab�tj�n�l termett. El�hal�szta zseb�b�l mobiltelefonj�t, majd kicsit els�padt.

- Harry Denem – k�sz�nt igen rekedten.

- �dv�z�llek, mi hijo! – reccsent a vonalban az ismer�s, spanyol akcentus. – Eml�kezel te m�g r�m?

- Term�szetesen, Perez – kaparta el� eml�kezet�b�l a g�r� nev�t, �s idegesen megd�rzs�lte szem�t. – Az angol l�ny…

- �gy van – nevetg�lt ked�lyesnek sz�nt hangon Perez. – Azt csiripelik pici kismad�r, hogy vagy te pont ottan.

- Igen, s�rg�s dolgom akadt – ny�gte ki �sszeszorult tork�n. – Eln�z�st, ami�rt nem �rtes�tettem.

- Nincsen gond, nincsen – mondta j�kedv�en a m�sik, majd komolyabbra v�ltott. – Akkor te elv�llalod a gyilkol�st nekem, igaz? Vagy m�r nem akarod?

- De-dehogynem – sietett kijelenteni. – Ha k�ld esetleg egy f�nyk�pet a l�nyr�l, vagy egy�b inform�ci�kkal szolg�lhat…

- Van f�nyk�p. �tk�dlheti Maria… faxon…

- Faxon, az j�, remek – b�logatott hevesen, majd amilyen gyorsan csak tudta, ler�zta a g�r�t. A fax hangja �lesen has�tott a hajnali csendbe, �s csak rem�lni merte, a szomsz�dok nem veszik �szre a zajt. Nem sz�vesen r�szes�lt volna megrov�sban. El�sz�r kevert mag�nak egy capuccino-t, majd kom�tosan odas�t�lt a t�lc�hoz. Ahogy a kez�be vette a k�pet, kis h�j�n r�k�pte sz�j�b�l a k�v�t.

Hermione n�zett r� a f�nyk�pr�l. A l�ny egy padon �lt, �s fej�t h�tra ford�tva meredt a kamer�ba a k�p k�sz�ltekor. Mint akit rajta kaptak valami csintalans�gon. Csak �ppen a tekintete egy szemernyi undort, �s dacot t�kr�z�tt.

Harry f�rfi�i �szt�nei �jra m�k�d�sbe l�ptek, de ny�gve elfojtotta �ket, �s ink�bb a keletkezett probl�m�ra koncentr�lt. Nem lesz ez �gy j�. A l�ny a jelenlegi megb�z�ja p�rtfogoltja, ha meg�li… lehet, hogy elkapj�k, �s bez�rj�k. Vagy b�cs�t mondhat az �let�nek. De vajon mit v�lasszon? Az �tsz�zezer fontot a csaj�rt, vagy a hat�s�gok kivonul�s�t az �let�b�l? Igaz�b�l mindkett� igencsak cs�b�totta. Valahogy meg kell oldania a helyzetet…

Egyel�re s�hajtva letette a k�pet az asztal�ra, gabonapelyhet reggelizett, majd esz�be jutott, hogy m�g fel kell h�vnia az �gyn�k�t telefonon. F�radtan lerogyott az �gyra, �s a plafont b�multa. A szomsz�ds�gb�l s�r�s hallatszott �t, aminek el�sz�r nem ford�tott nagy jelent�s�get, �m akkor r�j�tt, hogy neki azon az oldalon, ahonnan a hang j�n, elvileg nincs is szomsz�dja. Hamarosan azonban meg is oldotta a dolgot: az �rvah�z. Biztos az a kisfi� �bredt fel egy r�m�lomb�l, �s a sz�leit keresi.

�sszeszorult a torka, �s megpr�b�lta kiverni a fej�b�l a fi� arc�t, de nehezen ment. Annyira mag�ra eml�keztette. Pedig rendes esetben nem kavarja fel egy hisztis gyerek. De ez most m�s volt.

- Jaj, k�ny�rg�m, el�g! – k�nl�dva fej�re szor�totta p�rn�j�t, h�tha ett�l majd elt�nik minden gondolata. Annyi baj gy�t�rte, hogy �gy �rezte, nem b�rja egyed�l. Ez�ttal nem. Pedig m�g el sem kezdte a munk�t. �gyelt r�, hogy, mik�zben dolgozik, mindig higgadt �s kipihent maradjon, mert csak �gy tudott teljes figyelm�vel a feladatra �sszpontos�tani. De hogy most siker�l-e…

Mikor el�g er�snek �rezte mag�t a mozg�shoz, el�sz�r is lef�rd�tt, majd felh�vta v�gre Stevensont, �m ez�ttal kijelentette, hogy egy rend�r�gi kihallgat� szoba t�k�r m�g� rejtett kabinj�ban szeretne sort ejteni a tal�lkoz�ra, hogy az inkognit�j�t meg�rizze, �s csak az �sz haj� f�rfival hajland� ezent�l t�rgyalni. Stevenson kelletlen�l beleegyezett az �j felt�telekbe, de j�l hallhat�an fesz�lyezte, hogy Harry ilyen m�rt�kben ir�ny�tja az esem�nyeket.

A t�rgyal�st d�lut�n h�romra besz�lt�k meg, �gy Harrynek b�ve maradt ideje egy kis s�tafik�l�sra. Ez azonban egy apr�bb kalandot tartogatott a sz�m�ra, amir�l k�s�bb nem tudta, hogy �r�lj�n-e neki, vagy d�h�ngj�n.

Eb�d ut�n volt m�r, �s kedvenc parkj�ban pihent, csak most egy m�sik padon. Nagyon j�l esett a csend, a l�gy naps�t�s a lombok k�z�tt, a madarak hangja… Azt�n gyerekzsivajt hallott meg t�volr�l, de m�g miel�tt kinyithatta volna r� szem�t, egy �les ki�lt�s hatolt fel�.

- Theofil, azonnal gyere vissza! – rik�csolt egy n�i hang. Harry kinyitotta a szem�t, hogy azt l�ssa, amint egy kis alak rohan a park kavicsos �tj�n, abba az ir�nyba, amerre majd a fel� vezet� �sv�nyre kanyarodik, m�g a bej�ratn�l egy sz�nes gyerekcsoport �csorgott, a kett� k�z�tt valahol pedig egy szokny�s asszony igyekezett futni – magas sark� cip�ben.

Harry fel�llt, �s az �t k�zep�re s�t�lt. Addigra az ismer�s, fekete f�rt�s kisgyerek m�r befordult a sarkon, �s mivel pont �ld�z�j�t leste, nem vette �szre �t. Mikor teljes lend�let�b�l neki�tk�z�tt, Harry gyorsan felkapta, �s �vatosan leszor�totta a karjait, nehogy a gyerek verg�dni kezdjen.

- K�rem – ny�sz�r�gte h�pp�gve, �s pr�b�lt kiszabadulni kezei k�z�l. – K�rem, engedjen el…

- Nyugalom – mondta halkan, �s fej�t a fi�csk��ra t�masztotta. B�r b�rgyilkos volt, az�rt egy kisgyereket sosem b�ntott volna, s�t… sokszor esz�be jutott, milyen lenne, ha a nyak�n l�gna egy k�ly�k. F�leg akkor k�s�rtette meg ilyesmi, mikor Hos� csemet�i mentek �t hozz� a medenc�j�ben pancsolni, meg t�v�j�t�kot j�tszani. Ut�lta mag�t �rte, de valahol m�lyen n�ha felt�madt benne valamilyen apai �szt�n, ami egyre kellemetlenebb�l facsarta meg lelk�t. B�r, azt sokkal jobban b�nta, hogy pontosan tudta, neki a gyermek�ld�s nem nagyon adatik meg, hiszen els�sorban egy �lett�rs kellene hozz�… azt�n meg, mivel magyar�zn� meg neki, hogy mi�rt az a munk�ja, ami? �s akkor m�g nem is gondolt r�, hogy egy gyerek milyen kiv�l� c�lpont az ellens�geinek.

- K�-k�sz�n�m… uram – lihegte a mell�j�k �r� tan�rn�, �s kez�vel derek�t szorongatta. K�v�rk�s arca most piros foltokkal gazdagodott a fut�s hev�ben, m�lyen �l�, sesz�n szemei szemreh�ny�an meredtek a Harryhez lapul� kisfi�ra. – M�r… azt hittem… elvesz�tj�k. K�sz�n�m, hogy… megfogta.

Azonban, amikor Harry le akarta tenni a fi�t, az er�sen �tkarolta a nyak�t k�t, v�kony kis karj�val, �s teljesen r�tapadt. Megnyugtat�an megsimogatta reszket� h�t�t, �s gyeng�den lefejtegette… volna mag�r�l, �m, mint k�ts�gbeesett gyerekek �ltal�ban, a fi�cska hamar visszatal�lt nyak�ba.

- K�rem, ne… nem akarok visszamenni! – szipogta tomp�n. A tan�rn� egyel�re nem tett megjegyz�st, mert m�g nem volt el�g leveg�je hozz�, de rosszall�an ciccegett, �s szigor�bb arcot �lt�tt mag�ra. Harry agya k�zben a megold�son dolgozott, lehet�leg egy olyanon, amelyikben mindketten j�l j�rnak.

- Ha a tan�r n�nid megengedi, itt maradhatsz egy kicsit velem, �s besz�lgethet�nk – hallotta meg v�g�l saj�t hangj�t, pedig azt akarta mondani, hogy sajnos � nem sz�lhat bele az olyan dolgokba, melyek nem r� tartoznak, �s nem tud seg�teni igaz�n.

A „tan�r n�ni” kicsit megd�bbent, kicsit bosszankodott, majd kijelentette, hogy csak egy �r�csk�t lesznek a parkban a picikkel, azt�n mennek vissza a d�lut�ni foglalkoz�sokra. Harry biztos�totta, hogy a fi�nak nem eshet baja vele, �s � is csak r�vid ideig marad a parkban, �gy v�g�l a n� megengedte, hogy a gyerek vele maradjon.

Mikor gondoz�ja elment, a kisfi� szor�t�sa megenyh�lt, �s hangy�nyit t�volabb h�z�dott t�le. Szeme teljesen kiv�r�s�d�tt a s�r�st�l.

- Theofil a neved, igaz? – �rdekl�d�tt kedvesen mosolyogva Harry, �s m�r-m�r olvadozva (na j�, annyira nem, de jelent�sen ell�gyulva) figyelte, ahogy a fi� egy v�rbeli gyermeki mozdulattal, esetlen�l megt�r�lgeti arc�t kardig�nja ujj�val.

- Igen – motyogta, majd babr�lni kezdte Harry ing�nek legfels� gombj�t. – Bocs�nat… csak nem szeretn�k visszamenni vel�k arra a helyre.

- Mi�rt nem szeretsz ott lenni?

Harry vissza�lt eredeti hely�re, �s az �l�be �ltette Theofilt. A fi� egy kicsit f�szkel�d�tt, majd h�trad�lt, �s Harry �t �tkarol� kezeit n�zegette.

- Hi�nyzik anya – mondta �jra s�r�s hangon.

- H�ny �ves vagy? – s�hajtott, �s �sszeszorult a torka, mikor a gyerek azt v�laszolta, nemr�gen m�lt hat. Igazs�gtalannak �rezte, hogy ilyen fiatalon kellett elvesz�tenie valakit, akit szeretett, �s akire val�sz�n�leg m�r tudott eml�kezni annyira, hogy f�jjon neki…

K�s�bb m�gis siker�lt lenyugtatnia a gyereket, �s v�g�l m�r majdnem neki f�jt jobban, mikor a tan�rn� Theofil�rt j�tt, �s elvette t�le. A fi� persze megint elkeseredett, ez�rt Harry gyorsan meg�g�rte, hogy majd megl�togatja. Mikor a kisgyerek integetve t�vozott, Harry m�r �rezte, hogy ezt nem lett volna szabad, mert bele fog bukni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s