A rend�r�k sanda pillant�sait�l k�s�rve l�pett az �rsre. Minden izma megfesz�lt, �s ugr�sra k�szen v�rt, h�tha el akarj�k kapni. Jobb �s bal keze egyar�nt a zseb�ben l�v� k�t pisztolyt markolta. Az igaz, hogy nem �rkezett pontosan (�t percet k�sett), de azt az�rt rem�lte, hogy Stevenson megv�rja. Az �gyn�k�t viszont sehol nem l�tta, �gy csak m�g fesz�ltebb lett. Ha meg mer�szeli v�ratni…

�m akkor meg�rkezett Stevenson is. El�sz�r nem ismerte fel Harryt, ami nem meglep�, hiszen sosem l�tta �l�ben, �s k�l�nben is csukly�t viselt, azt�n val�sz�n�leg �szre vette, hogy � az egyed�li az �rs�n tart�zkod�, egyenruha n�lk�li emberek k�z�l, aki mellett nem �ll rend�r.

- Mr Denem? – l�pett hozz�, �s m�lyen �l� szemeivel k�v�ncsian f�rk�szte arc�nak azt a r�sz�t, amit l�thatott. Harry kell� k�ppen ideges volt, hogy halkan visszav�gjon.

- Nah�t, hogy j�tt r�? – g�nyol�dott, �s fintorogva hagyta, hogy Stevenson belecsimpaszkodjon karj�ba, �s elh�zza egy m�sik folyos� fel�. Csak az�rt nem r�zta le mag�r�l, mert t�bben is figyelt�k �ket, de szinte �gette a m�sik tenyere, �s izmait alig b�rta f�kezni, nehogy meg�sse a mellette l�pked�t.

- Eln�z�st, ami�rt megv�rattam – motyogta fogai k�z�tt a f�rfi. Harry csak egy morg�ssal jelezte, hogy hallotta, de nem akart reag�lni, mert �gy �rezte, a kiab�l�sn�l csak hangosabban lenne k�pes megsz�lalni.

Bel�ptek p�r ajt�n, v�gigmentek n�h�ny folyos�n, k�zben sz�lesen mosolyogva mindenkire, aki szembe j�tt vel�k. Harry �sszeszor�totta �llkapcs�t, �s t�rte a sz�m�ra igen megal�z� viselked�st, mik�zben megpr�b�lta elhessegetni elm�j�b�l a cs�b�t� k�peket, melyekben p�rszor bevert Stevensonnak.

Azt�n v�gre egy lelakatolt ajt� k�vetkezett, melyb�l ablak ny�lt a szomsz�dos, egy asztalt �s n�h�ny sz�ket lesz�m�tva �res terembe. Harry f�jt egyet, hogy lenyugtassa mag�t, majd „k�s�r�j�hez” fordult. Az zavartan k�hintett, �s h�tr�lt t�le k�t l�p�st.

- A megb�z�ja perceken bel�l meg�rkezik, kimenn�k el� – v�gott bele, �s merevs�g�t�l szokatlan m�don megl�b�lta karjait. Harry ellenben �sszefonta �ket mellkasa el�tt, �s csak egy b�lint�ssal reag�lt. Stevenson tan�cstalannak t�nt, majd val�sz�n�leg �gy d�nt�tt, jobb, ha sz� n�lk�l t�vozik. Harry csak akkor l�legzett fel egy cseppet, mikor ez megt�rt�nt, majd unottan k�rben�zett. Egy keskeny asztal �llt el�tte, �s egy fotel, ezen k�v�l ebben a teremben sem tal�lt m�st. Enyh�n s�t�tebb volt, mint odakint, mert ide nem szereltek neonokat a plafonra de ez most direkt j�l esett neki. Szeme valami�rt sosem b�rta a t�l er�s vil�g�t�st.

�gy egy negyed �ra telhetett el, m�g Harry karba tett k�zzel �csorgott, �s csak akkor ny�lt a szomsz�dos szoba ajtaja, hogy h�rom alakot eresszen be az asztalhoz. Els�nek az �sz szak�ll� f�rfi l�pett oda, akit m�r kor�bban l�tott. �rdekl�dve n�zegette a t�kr�t, olyan j�s�gos mosollyal, amit�l Harry h�nyingert kapott. M�r �rtette, mi�rt sz�rt�k el a gyilkos elfog�s�t… ha minden embere a f�rfinek olyan, mint � maga…

Azt�n a barna haj�, akivel Hermion�t l�tta abba a szob�ba z�rk�zni. Akaratlanul is v�gign�zett rajta, �s megvet�en ciccegett. J�form�n hajl�ktalannak t�nt, abban a ny�zott pongyol�ban. Ink�bb lenyelte a nyelve hegy�re cs�szott k�romkod�st, �s az utols� embert is szem�gyre vette. Egy szigor� tart�s� n� volt, m�regz�ldh�z hasonl�, b�rsonyszer� tal�rban, szorosan �sszefogott, �sz hajjal, sz�gletes szem�veggel.

- Mit esznek ezek a tal�rokon? – morgol�dott halkan, �s megcs�v�lta a fej�t. Dumbledore intett t�rsainak, hogy �ljenek le. Azok r�gt�n helyet foglaltak az asztaln�l, azt�n k�rd�n n�ztek az �ltaluk t�k�rnek l�tott ablakra. Harry felvonta a szem�ld�k�t, majd az el�tte l�v� asztalra hajolt, �s bekapcsolta a mikrofont, amin kereszt�l besz�lhetett a m�sik h�rommal.

- �r�l�k, hogy v�gre mag�t is l�thatom – g�nyol�dott �dv�zl�s gyan�nt. Dumbledore tov�bb mosolygott, �s a t�kr�t f�rk�szte egy, t�le nem messze es� ponton.

- �n viszont akkor �r�ln�k, ha maga is l�that� lenne – hajtotta meg fej�t a f�rfi, f�radts�gt�l rekedt hangon, mely k�v�lr�l nem is l�tszott rajta. – De term�szetesen meg�rtem, hogy m�sk�pp d�nt�tt. Ha rendes esetben, az irod�mban tal�lkoztunk volna, most megk�rdezn�m, k�r-e egy kis citromporb�l k�sz�lt italt, vagy te�t, de nem �gy alakult, ez�rt r�gt�n a l�nyegre t�rn�k.

- Nem, nem – v�gott el�be Harry, �s �rdekl�dve szeml�lte az �reg, rezzen�stelen, s�t, der�s arcot. – A l�nyeget m�r ismerem. Nekem a r�szletek kellenek.

- Rendben – egyezett bele Dumbledore. – Akkor r�szletekben. A nevem Albus Dumbledore, �n vagyok a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola igazgat�ja.

Harry �rezte, ahogy h�v�s�dik az arca, �s a torka is �sszeszorult. A mondat ott visszhangzott a fej�ben, �s kicsit megsz�d�lt t�le. Nem tudta, hogyan kellene erre norm�lisan reag�lnia.

- Sz�rakozik velem? – pr�selte ki mag�b�l, �s m�lyeket l�legzett. A d�he is kezdett �ledezni, ez�rt hangosabban besz�lt. – Rem�lem, nem gondolja, hogy �n ezt elhiszem.

- Pedig nem �rtana – jegyezte meg Dumbledore, �s most el�sz�r elkomorodott a hangja. – N�zze, fiatalember! Lehet, hogy nagyon furcs�n hangzik �nnek, de var�zsl�k �s boszork�nyok �ltek, �lnek, �s rem�nyeim szerint fognak is, m�g j� darabig. Tudom, t�bb id�re lenne sz�ks�ge, hogy mindent alaposan kiismerjen a m�gusok vil�g�ban, de sajnos pont az id�, aminek h�j�n vagyunk, m�r h�t �ve s�rget minket.

Harry belet�rt haj�ba, �s azon igyekezett, hogy ne r�h�gje ki az �reget. Egyszer�en nevets�ges volt az �ll�t�s, �s biztosra is vette volna, hogy Dumbledore csak viccel�dik, ha nem l�tja az „igazgat�” arc�n a k�ts�gbeesett, szomor� �s komoly tekintetet. Nehez�re esett elfogadni ezt az �j fordulatot, de �gy �rezte, tartozik ennek az embernek annyival, hogy meghallgassa – ha m�st nem is, legal�bb azt tudja, mi�rt r�ngatt�k el Ri�b�l.

- �s pontosan mit v�rnak akkor t�lem? – k�rdezte sz�ntelen�l, de cseppet rekedten. – Valami maffiaf�n�k megorrolt mag�ra, ami�rt nem avatta be a b�v�szmutatv�nya titk�ba?

A k�t m�sik, aki Dumbledore m�g�tt �lt, morcosan �sszen�zett. Harry �gy sejtette, hogy magukra vett�k a s�rt�st, �s maguk sem �r�ltek, hogy egy b�rgyilkossal kell �zletelni�k. A b�borpal�stos azonban �gyet sem vetett erre, csak szomor�an mosolygott. D�h�tette �t ez a nyugalom, bizonytalann� tette, �s ett�l csak m�g inger�ltebb lett. Gy�l�lt bizonytalan lenni.

- Nos, nem eg�szen ilyen kelet� a mi probl�m�nk – kezdte m�lyet s�hajtva az id�s f�rfi, �s lejjebb ejtette �gsz�n szem�t a t�kr�n. – Tudja, egy feketem�gussal akadt dolgunk. �s sajnos, h�t �ve az utols� rem�nys�g�nk, egy fi�, is elveszett, hogy megnyerj�k a harcot ellene. M�rpedig harcok vannak, �s szerencs�tlens�g�nkre lesznek is. Ez a feketem�gus, akit egy�bk�nt Voldemort nagy�rnak h�vnak, a var�zstalan emberek kiirt�s�ra, �s a feh�rm�gusok beb�rt�nz�s�re feni a fog�t. �ld�ztet minket az embereivel, a hal�lfal�kkal, az �ldozatait megk�nozza, vagy meg�li, esetleg mindkett�… hatalmat akar a t�rsadalmunk felett, b�rmi �ron. �s m�r kev�snek bizonyul a tud�sunk, hogy legy�zz�k.

Harryt k�l�n�s, l�lekszor�t� �rz�s ker�tette hatalm�ba, ahogy az �reget hallgatta. M�r nem hitte biztosan, hogy �t akarj�k verni, s�t, olyan val�s�gosnak t�nt, olyan… igazinak, hogy majdnem f�lni kezdett. Ezen azt�n annyira megd�bbent, hogy p�r pillanatra azt is elfelejtette, mit akart k�rdezni. Amikor �sszeszedte mag�t, �jra az asztalra tenyerelt.

- �n nem vagyok var�zsl�, nem val�sz�n�, hogy tudok mit kezdeni ezzel – mondta lassan, �s rem�lte, hogy nem hallatszott hangj�n a hitetlenked�s, �s a g�ny, mert komolynak akart t�nni. – Mi�rt r�m gondoltak?

- �gy v�lem, Tom nem sz�m�t r�, hogy egy var�zstalan embert k�rek fel, hogy v�gezzen vele, helyett�nk – vallotta be szil�rdan, b�r kicsit kelletlen�l Dumbledore, �s l�that�an �r�lt neki, hogy besz�lget�partnere nem k�ldte melegebb �ghajlatra, ami�rt ilyesmivel trakt�lja. Harry �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Nos, azt nem mondan�m, hogy teljes m�rt�kben hitelesnek tartom az �ll�t�sukat. – Megnyalta sz�ja sz�l�t, �s a feszeng� emberekre n�zett a t�k�r t�loldal�n. Kelletlen�l s�hajtott, �s folytatta. – De, t�l cs�b�t� az �r, amit kaphatok, ha elint�zem azt a Voldemortot. El�g neh�z elhinni, rem�lem tudja, de hajland� vagyok seg�teni.

A k�t f�rfi, �s a n� megk�nnyebb�lten egym�sra n�zett. Dumbledore arca azonban hamar elkomorodott, ahogy megint a t�k�rk�p�t kezdte vizslatni f�lhold alak� szem�veg�n kereszt�l.

- Nem lesz egyszer�, higgye el! – figyelmeztette. – Nem olyan b�v�szmutatv�nyosok vagyunk, mint amilyeneket a muglik, a var�zstalan emberek ismernek. Sokkal bonyolultabb a rendszer�nk, mint hinn�. Voldemort a m�gi�ja seg�ts�g�vel szokott �lni. Legyen �vatos, �s vegye komolyan a dolgot!

Harry d�bbenten n�zte az �reget.

- A munk�mat mindig komolyan veszem – b�lintott �rzelemmentesen.

- Helyes – �l�nk�lt fel az igazgat�, majd el�hal�szott zseb�b�l egy pergamenbor�t�kot. – Ebben megtal�lhatja a kiiktatand� hal�lfal�k list�j�t. Vannak p�ran. �s nem vessz�k zokon, ha nem �lve kapjuk meg �ket, ezek az emberek egyszer ker�ltek m�r b�rt�nbe. Nem akarunk hasonl�t hib�zni. F�leg, hogy nincs t�bb lehet�s�g�nk rontani. T�l kevesen maradtunk Vele szemben.

- Sz�ks�gem lenne a lakhely�k c�m�re, a munkahely�k�re, vagy valamire, ami alapj�n megtal�lhatom �ket – megint b�lintott, majd esz�be jutott, hogy ezt m�s �gy sem l�tta. Dumbledore viszont, mintha csak tudta volna, v�laszul visszabiccentett neki, �s egy m�sik kis bor�t�kot is az asztalra tett, az el�z� mell�. Azt�n komolyan k�zelebb s�t�lt a t�k�rh�z, �s suttogva sz�lalt meg.

- Ezeket az inform�ci�kat, amiket most kiszolg�ltattam, k�rem, tartsa a legnagyobb titokban. Nem lett volna szabad megtudnia egy k�v�l�ll�nak, de sosem voltunk ennyire rossz helyzetben. Eddig a kezemben tudtam tartani a dolgokat, de mi�ta Harry Potter elt�nt… Sajnos megromlottak az es�lyeink.

Harry az asztal sz�l�ben kapaszkodott. Harry Potter neve mintha fejbe v�gta volna, �gy kellet keresnie egy massz�v �l�alkalmatoss�got. �jra jelentkezett a villog�s, a fejf�j�s, �s a visszahangz� hangok. Most azonban mind a Harry nevet harsogta, k�ts�gbeesetten, agg�d�n, majd d�hvel telin. Azt�n �les csattan�ssal elhangzott a Potter sz�… de olyan ut�lattal, hogy felkavarodott a gyomra… Ijedten t�masztotta mag�t, m�r azt sem tudta hol van, csak halkan im�dkozott, hogy m�ljon el.

Azt�n egy s�t�t, hom�lyos hely k�pe t�rult a szeme el�, �s minden m�s elhalt. Mintha a f�ld f�l�tt lebegett volna, ahogy a s�rokat n�zte az esti feketes�gben, �m akkor megl�tott egy elmos�dott alakot az egyik hantra k�t�zve. Szorong�s vett er�t rajta. Azt�n j�tt egy m�sik, egy g�rnyedt ember, aki egy kond�rn�l �llt, de akkor�n�l, amekkor�t m�g a t�v�ben sem l�tott soha. Tompa susog�st hallott, f�nyek villogtak, sz�nes g�z�k terjedtek el az �stb�l, majd egy �les ord�t�s, �s egy darabig minden a hom�lyba veszett el�tte… mikor a k�p v�g�l kitisztult, egy kifakult tal�ros, karcs� alakot l�tott a s�rhoz b�kly�zott alak el�tt �llni. Az � hangja azonban tiszt�n, �s �lesen csengett, sokkal ink�bb a fej�ben, mint ott, t�vol a hantn�l.

„- N�hai ap�m f�ldi maradv�nyain �llsz, Harry Potter.”

�s akkor iszonyatos, hasogat� f�jdalom sz�rt Harry r�gi sebhely�be, mintha �jra megny�lt volna. A temet�, �s a v�kony f�rfi k�pe elt�nt, f�jdalmasan l�ktet� v�r�s k�d�t hagyva maga ut�n. Harry f�le s�polt, �s eg�sz teste r�zk�dott az �t�lt l�tom�s hat�s�ra. Egyel�re nem tudott gondolkodni, csak fek�dt valahol. Patakokban folyt r�la a ver�t�k, �s a pulz�l�son kereszt�l is hallott egy agg�d�, kellemesen cseng� hangot.

- Mr Denem? Ott van m�g? Remus, menj, n�zd meg, lehet, hogy elment…

- Nem kell, itt vagyok – mondta gyorsan Harry, �s kinyitotta a szem�t. A padl�t l�tta maga alatt, egy p�r centire az orr�t�l. Val�sz�n�leg �sszeesett. Ez nem nagyon vid�totta fel, de annyira sz�d�lt, hogy m�g a morg�s sem siker�lt neki. Amilyen hamar csak tudott, felt�p�szkodott a f�ldr�l, �s, kez�be temette arc�t. Dumbledore tekintete agg�d� volt, �s �gy f�rk�szte az �veget, mintha azon er�lk�dne, hogy megl�ssa m�g�tte �t.

- Valami baj van? – sz�lalt meg a h�tt�rben a fiatal f�rfi, �s � is k�zelebb l�pett az ablakhoz. Harry �nk�ntelen�l megh�tr�lt.

- Nincs, csak… a gondolataimba voltam mer�lve – habogta, �gy igyekezve, hogy ne zih�ljon k�zben. Az id�s n� gyanakod� maradt, de a k�t f�rfi nem faggatta tov�bb – szerencs�re, mert �gy �rezte, ha kinyitn� a sz�j�t, szavak helyett az eb�dje t�vozna bel�le.

- Akkor mi most elmegy�nk – sz�lt halkan Dumbledore. – Ha k�rd�se van, vagy seg�ts�get szeretne k�rni, csak h�vja fel Mr Stevensont, �s k�rje meg, hogy sz�ljon nekem. B�rmikor sz�vesen fogadom az iskol�nkban is, ha �gy gondolja. K�rem, �rtes�tsen, ha van valamilyen fejlem�ny az �gyben… �s vigy�zzon Voldemorttal! Ravasz �s kisz�m�thatatlan, ha az ember �kunok�ja nem ismeri.

Azzal a m�sik h�rom odabiccentett a t�k�rk�p�nek, �s t�vozott a szomsz�dos teremb�l. Harry remeg� tagokkal n�zte, ahogy becsuk�dik az ajt�, majd megt�r�lte arc�t, �s visszaigaz�totta arc�ra a csukly�j�t. M�g mindig hasogatott a sebhelye, �gy a homlok�ra szor�tott k�zzel ment az ajt� fel�, majd egy gyors l�togat�st tett a szomsz�d szob�ban a levelek�rt, �s sz�delegve indult a kij�rat fel� vezet� �ton.

***

Harry el�sz�r is hazament, �s kipihente a tal�lkoz�st. Vagy, hogy pontos�tsunk, belerogyott �gy�ba, �s addig b�multa a plafont, m�g lassan be nem hom�lyosodott, �s el nem t�nt az esti s�t�tben. M�g mindig r�t�rt a reszket�s, ahogy felid�zte az �leth� l�tom�s�t.

De vajon mif�le l�tom�s ez? Mi�rt gy�tri �t? Mi k�ze lenne neki egy�ltal�n Harry Potterhez, azon k�v�l, hogy egyforma a keresztnev�k? �s, ha ismern� is, mikor l�thatta volna azt a jelenetet? Egy�rtelm�en hitte, hogy nem a j�v�t n�zte v�gig, mert dejavu-hoz hasonlatos �rz�s ker�tette hatalm�ba, ahogy visszaj�tszotta agy�ban a k�psorokat. De mikor? Mikor t�rt�nt volna, �s hol?

A falakon tompa zaj sz�r�d�tt �t, ahogy a szomsz�dos �rv�k lefekv�shez kezdtek k�sz�l�dni. Harrynek esz�be jutott, hogy �g�ret�nek ellen�re, nem l�togatta meg Theofilt, �s ett�l csak m�g rosszabbul volt. De jelenleg arra is k�ptelennek �rezte mag�t, hogy fel�lljon villanyt gy�jtani. Mintha leb�n�totta volna valami l�thatatlan er�… valami var�zslat.

Vajon mennyire igaz? Elj�tszott a gondolattal, hogy Dumbledore nem hazudott neki, �s t�nyleg l�teznek m�gusok. Furcsa m�don ez sokkal megnyugtat�bb volt sz�m�ra, mint azt hinni, hogy kamu az eg�sz. De azt�n r�j�tt, hogy semmi bizony�t�k nem �ll a rendelkez�s�re, hogy bizony�thassa b�rmelyik oldalt is. Legfeljebb a bor�t�k.

Tomp�n jutott el tudat�ig, hogy felt�p�szkodott, �s a levelek�rt indult. G�piesen olvasta a hurkolt bet�ket, melyeket mintha mindig ismert volna, �s felfogta a szavak �rtelm�t is. Var�zsp�lc�k, �tkok, v�d�b�b�jok… mindezek ellen kell neki valamit kital�lnia? H�t nagyon kedves a tisztelt m�gusokt�l! Ha �k maguk nem tudtak szembesz�llni egy „fajt�rsukkal”, akkor neki, egyszer�, b�r nem h�tk�znapi, de m�gis var�zstalan embernek hogyan siker�lne?

M�gis, akkor h�lt el igaz�n, amikor az �ldozatai fot�it kezdte n�zegetni, ugyanis azok mozogtak! N�melyik arc csak pislogott, vagy �s�tott, esetleg az orr�t vakargatta, de volt, amelyik fel-al� j�rk�lt a lef�nyk�pezett szob�ban, n�ha unottan kib�mulva r�; az egyik, fekete haj� n� meg p�ld�ul led�ren a keretnek d�lt, �s megpr�b�lta elcs�b�tani: kezeivel mellei halma felett legyezgette mag�t, cs�bosan somolygott, �s a k�pkeretet simogatta, igencsak erotikus m�don. Harry szinte megbabon�zva meredt a fot�kra, majd gyorsan a f�ldre dobta �ket, �s visszah�tr�lt az �gyhoz.

Itt volt a bizony�t�k. Ezek t�nyleg var�zsl�k.

- Akkor viszont kurva nagy szarban vagyok – suttogta mag�nak remeg� hangon, �s f�l�s tekintetet vetett a padl�n sz�tsz�r�dott pap�rok fel�. Most, hogy tudatosult benne a val�s�g, m�r egy�ltal�n nem t�nt olyan kecsegtet�nek az aj�nlat, amit a munk��rt kapott, �s m�r azon volt, hogy felh�vja az �gyn�k�t, hogy v�ge, ne keresse t�bb�.

�m valami visszatartotta. Maga sem tudta mi, egyszer�en �gy �rezte, musz�j v�gig csin�lnia, amibe belekezdett. M�r csak az�rt is, mert, ha a var�zsl�sos sztori igaz volt, val�sz�n�leg az is, hogy � az utols� es�lye ezeknek az embereknek… azt�n meg ott voltak azok a bizonyos k�pek a fej�ben… M�r biztosan tudta, �rezte a zsigereiben, hogy a l�tom�sai �sszef�ggnek ezzel az �j �gy�vel, �s nem v�letlen�l l�tta azt a jelenetet Potterr�l, �s arr�l a sov�ny alakr�l… jelent, s�t, jelez valamit.

Vett egy m�ly leveg�t, �s ism�t v�gign�zte a f�nyk�peket. Ismeretleneknek t�ntek, noha egy-k�t arcot m�r mintha l�tott volna. �gy hat�rozott, azokra fog koncentr�lni, �s c�lzottan figyeli saj�t mag�t, a reakci�it, h�tha ki tud hozni valamit a helyzetb�l.

A lakc�meket homlokr�ncolva olvasta el. Sajnos �gy t�nt, hogy itt kellett hagynia ezt a belv�rosi lak�st, mert a legk�zelebbi „hal�lfal�” is csak London sz�l�n �lt, valahol a szeg�ny-negyedben.

***

Harry a Fon� sor nev� utca el�tt �lldog�lt. K�peny�t f�z�san �sszeh�zta mag�n, hogy ne dideregjen a szakad� es�ben. Nem t�vedett, amikor „szeg�ny-negyednek” titul�lta a v�rosr�szt: a legtiszt�bb helyen is t�rdig �rt a s�r, mindenhol szemeteszs�kok, �res m�anyag�vegek hevertek, �vsz�zadosnak t�n� koszr�teg fedte mind a j�rd�t, mind az utat. A sorv�gi malomtorony balj�slat�an magasodott f�l� a k�dben.

Harry fintorogva s�hajtott, �s bicegve megindult a legh�ts� h�z fel�. Az�rt j�rt neh�zkesen, mert d�lel�tt elb�cs�zott Theofilt�l. Hi�ba �g�rte meg a kisfi�nak, hogy rendszeresen �r neki, az nem akarta elengedni, �s a v�g�n m�r h�rom nevel� fogta le a gyermeket, Harry pedig majdnem futva t�vozott, de az �rvah�z utols� l�pcs�j�n megcs�szott a cip�je, �s megr�ndult a l�ba – mintha a sors is azt akarta volna, hogy ne hagyja mag�ra a fi�csk�t, aki annyira a sz�v�hez n�tt, csup�n n�h�ny nap alatt. Nagy volt a k�s�rt�s, de nem engedhette meg mag�nak, hogy elhozza.

Felocs�dott szomor� eml�keib�l, �s k�nyszer�tette l�t�szerveit, hogy a kisfi� arca helyett a leend� lakhely�t vegye szem�gyre. Pont olyan kopott h�z volt, mint a t�bbi, viszont, ahogy k�r�ln�zett, l�tta, hogy szemt�l szemben helyezkedik leend� �ldozata rejtekhely�vel.

Nem �csorgott a viharban sokat, felfesz�tette a lez�rt ajt�t, majd felh�vta a visk� tulajdonos�t, hogy kivenn� a lak�st. Azonban az volt olyan d�rzs�lt, hogy a v�gleges megv�s�rl�st k�vetelje t�le, amihez m�r nagyon nem f�l�tt a foga… de mit volt mit tenni? �gy is ez a legmegfelel�bb hely a b�n�z� figyel�s�re.

Miut�n lerendezte a dolgot, �s meggazdagodott a h�z tulajdonjog�val, felment az emeletre, ahol szakadt �gyat tal�lhatott, �s egy �r�asztalt, az ablak alatt. Le�lt a sz�kre, �s elh�zta a megsz�rk�lt csipkef�gg�nyt. A szomsz�dos h�zban semmi mozg�s nem volt. Az ablakokon s�t�t�t� l�gott, az ajt�n lakat, �s villanyok sem �gtek, pedig m�r el�g s�t�t volt a szob�kban, hogy kelljenek.

Amikor kapar�sz�s hangjai �t�tt�k meg a f�l�t, ijedten fordult h�tra, �s el�kapta fegyver�t, de csak egy mocskos patk�ny b�mult r�, azt�n megriadva kereket oldott. Harry bosszankodva levette csukly�j�t, �s gondterhelten a haj�ba t�rt. Jobban kell vigy�znia, a hidegv�r�t musz�j meg�riznie, ha nem akar lebukni.

Megfesz�lt, �s kilesett az ablakon. K�t fekete k�mzs�s alak k�zeledett a kiszemelt h�zhoz, majd a magasabb lopva k�rbe n�zett, �s egy furcsa mozdulatot tett kez�vel. Harry a gyenge es�f�gg�ny miatt nem l�tta, mit csin�lt pontosan, azonban a m�sik kett� akkorra m�r bent is volt a h�zban. Azt�n �jra nyugalom borult a h�zra, �s �szre sem lehetett venni, hogy �ldozatai haza�rtek volna. Harry �gy d�nt�tt, hogy visszamegy most a parkol�ba, ahol aut�j�t hagyta, �s azonnal elhozza cuccait, amivel nekil�that a munk�nak, nem �rdemes sokat halogatni.

***

H�rom nappal k�s�bb m�r nagyj�b�l tudta, mikor mennek el, majd mikor �rkeznek a szomsz�dai. Kellemesen, de hidegen s�t�tt a reggeli nap, �s az ablakok is p�r�sak voltak. Az utca t�cs�i �s mocsarai csillogtak a feh�r f�nyben, de � �szre sem vette �ket. �ldozatai �ppen f�l �r�ja t�voztak, �s itt volt az id� a cselekv�sre.

El�sz�r gyan�tlan s�t�lgat� ember alakj�ban t�nfergett v�gig az utc�n, de k�zben lopva belesett a h�zak ablakain, hogy vajon h�ny tan�ra sz�m�that, ha v�letlen�l lebukik. Majd megtette az utat visszafel� is, de ekkor m�r j�val hat�rozottabban, �s c�lir�nyosan �ldozata h�za fel� l�pegetett.

Nem a f�bej�ratot v�lasztotta, mert Dumbledore figyelmezette, hogy a var�zsl�k riaszt�-b�b�jt, vagy mit sz�rnak a h�zukra, �s meg�rzik, b�rmekkora t�vols�gb�l, ha bet�rnek hozz�juk. �gy ink�bb �vatosan beugrott a h�z melletti, gondozatlan, gazos kertr�szbe, �s nagy l�ptekkel ker�lt a visk� t�ls� oldal�ra. Nagyon igyekezett, hogy ne tapossa le a n�v�nyeket, nehogy �szre lehessen venni bel�l�k a l�bnyomait, �gy viszont k�penye alja �s nadr�gja is csurom v�z lett a reggeli p�ra j�volt�b�l.

A h�ts� ajt�n nem volt lakat, amit � j� jelnek k�nyvelt el. Lass� mozdulattal ny�lt a kilincs fel�, de ahogy r�cs�sztatta b�rkeszty�s ujjait, sem t�rt�nt vele semmi. El�vette h�t t�rc�j�t, �s kipr�b�lta az els� megold�st: a bankk�rty�j�t. Az ajt� r�s�be dugta, �s p�rszor megmozgatta benne, mire a bej�rat gond n�lk�l kiny�lt el�tte. Egyetlen l�p�ssel a h�zban tal�lta mag�t.

A konyha olyannyira meglepte, hogy egy pillanatra a sz�ja is nyitva maradt. Ugyanis a helyis�g ragyogott a tisztas�gt�l, az asztalon megannyi, sz�m�ra ismeretlennek t�n� n�v�ny hevert, sz�p sorokba rendezve, a polcokon �res �vegcs�k, �s italokkal telik, de n�melyiknek igen furcsa sz�nei voltak, �gy nem vehette biztosra, hogy nem valamilyen m�reggel van-e dolga.

Az ed�nyek az �veges ajtaj� kredencben kaptak helyet, de volt egy nagy �st a sarokban is. A m�sik sarokban r�gi v�g�s� k�lyha, amilyenben a kenyereket szok�s s�tni… Harry soha az �letben nem l�tott m�g olyat, csak hallott r�la, mintha valami m�tosz lenne, �gy most j�csk�n ledermedt. Azt�n meghallotta a m�sik szob�b�l j�v�, halk ketyeg�st, ami egy fali�ra lehetett, �s ez v�gre fel�lesztette.

Ez�ttal a derek�ra csatolt �vt�sk�b�l vett el� p�r apr�, gombszer� t�rgyat, melyeknek egyik oldal�r�l leszedegette a fedelet, �gy fel tudta �ket tapasztani b�rmilyen fel�letre. Tett polosk�t az asztal al�, a kredenc h�tulj�ra, �s a k�sz�bre, hogy a hely minden pontj�r�l j� lehessen hallani az esetleges besz�lget�seket.

Ezut�n ment ki a nappaliba, amin megint elk�pedt, de most m�s v�gett. A falakat k�rben padl�t�l plafonig �r� k�nyvespolcok fedt�k, amelyek mindegyike roskadozott a sok k�tett�l. Ezt az�rt nem gondolta volna egy b�n�z�r�l. Legal�bbis az � otthoni k�r�ben „norm�lis” ember a kez�be nem vett egy olvasnival�t sem. Harry ugyan tartott fenn mag�nak egy kisebb k�nyvt�rat, de persze, a fent eml�tettek �rdek�ben, nem mondta el senkinek. � szeretett olvasni, �s tanulni, de nem sokan osztott�k a n�zeteit.

Gyorsan tett a polcokra is polosk�t, majd a szoba k�zep�n �ll� asztalka alj�ra, �s a kanap� al�. Azut�n homlokr�ncolva n�zett k�rbe. Vajon hogy lehet feljutni az emeletre? K�rbe j�rt a fal ment�n, de nem tal�lt semmit, csak a bej�rati ajt�t. Tan�cstalanul fordult a nappalik�nt funkcion�l� szoba belseje fel�, m�gnem tekintete az egyik oldalt l�v� k�nyvespolcon nem akadt. R�snyire �llt a falt�l, de m�g�le halv�ny vil�goss�g sz�r�d�tt ki.

Gyanakodva ment oda, majd teljesen elk�pedt (ki tudja, h�nyadszor), mert a polc val�j�ban egy rejtekajt� volt, ami m�g�tt l�pcs� vitt fel a m�sik szintre. Piszok nagy szerencs�je volt, hogy �szre vette, �s, hogy nyitva maradt az �tj�r�. Gondolkod�s n�lk�l felosont az emeletre, �s h�rom, purit�n egyszer�s�g� h�l�t tal�lt, boml� matrac�, r�csos �gyakkal, sz�rke falakkal, sz�nyeg n�lk�l… az�rt mindennek van hat�ra! Hogyan tudnak egy�ltal�n ilyen helyen �lni? M�g a legalapvet�bb k�nyelmet sem tudta biztos�tani a lakhely.

A h�l�kba m�sfajta �rz�kel�ket is elhelyezett, amik tudathatt�k majd vele, merre j�r-kel a szob�ban a legt�bbsz�r �ldozata, illetve, el�hal�szott t�sk�j�b�l egy igen �rz�keny m�szert is, ami ugyan csak borszem nagys�g� volt, de mag�ban foglalt egy t�vir�ny�that� kamer�t, �s korl�tolt idej� hangr�gz�t�t is, emellett pedig apr�, szinte l�thatatlan propellerek seg�ts�g�vel a leveg�ben is lehetett navig�lni. Nagyszer� kis k�ty� volt, de Harry m�g sosem haszn�lta, mindig tal�lt kifog�st, hogy mi�rt nem veti be a t�bb milli�rd doll�ros k�mk�sz�l�ket.

Most letette az egyik �gy al�, majd elindult az utols� helyis�g, a f�rd� fel�, ahov� v�z�ll� polosk�kat helyezett el. P�r pillanat alatt le�rt az emeletr�l, �s �t perccel k�s�bb m�r saj�t h�za h�l�j�ban �lt, �s a monitorokat dugdosta �ssze. M�g nem volt „ad�s” benn�k, de hamarosan be�zemeltette mindet.

A polosk�k mindegyike k�l�n mikrofonon sz�lal majd meg neki, de mivel az �sszeset egy kisebb fajta, fekete dobozba zs�folt�k, bezsuppolhatta az asztal sz�l�re. A f� monitorja k�r�lbel�l h�sz centim�ter �tm�r�vel rendelkezett, az ker�lt k�z�pre, �s persze az volt a kamera k�zvet�t�je. A t�vir�ny�t�t t�bb zsineggel kellett hozz� csatolni, a v�g�re j�csk�n belezavarodott, de v�g�l a kamera bekapcsolt, �s sikeresen megmutatta neki a szomsz�dos h�z h�l�j�ban tany�z� porcic�kat az �gy alatt. Pr�bak�ppen megj�rtatta egy kicsit a borsszemet, �s nagyon el�gedett volt. T�k�letes k�pmin�s�g, k�nny� kezelhet�s�g… nagyszer� kis tal�lm�ny.

Estig nem is t�rt�nt semmi, mert csak akkor �rkeztek a hal�lfal�k, de azut�n is csak p�r sz�t v�ltottak, a „nagy�r b�jital�r�l”, �s arr�l, hogy „vajon meddig lesz eredm�nytelen a keres�s”. Harry persze nem �rtett bel�le semmit, de gondosan lejegyezte, h�tha a munk�ltat�j�nak fontos. A kamera egyel�re nem kapott munk�t, �s a polosk�k is sz�neteltek, noha erre csak k�s�bb j�tt r�, mert el�sz�r azt hitte, valami baj van vel�k, ugyanis n�melyik pillanatban furcsa recseg�st produk�ltak, mintha valami zavarta volna a v�tel�ket. Harry v�g�l �j eredm�nyek n�lk�l t�rt aludni.

***

Majdnem egy h�tig �gy is maradt az �llapota, azaz semmi �jat nem hallgatott ki. Ez az�rt el�gg� lelombozta. A k�t hal�lfal� val�sz�n�leg pont nem voltak j� viszonyban, �gy n�h�ny „j� reggelten” meg „viszl�ton” k�v�l nem sokat jegyzetelhetett.

Ezen a reggelen m�r nem is �gy kelt fel, mint aki sz�m�t valamire a mai nappal kapcsolatban, s�t, els� �tja sem a monitorhoz vezetett, hanem a f�rd�be, majd le a konyh�ba egy k�v�ra. Addig is megpr�b�lta elterelni a gondolatait, majd esz�be jutott, hogy m�r neki is sz�ll�tanak �js�got, ez�rt az ajt�hoz ment, �s kivette a l�d�j�b�l az �sszetekert lapot.

�ppen csak egy pillant�st vetett a kinti utc�ra az ajt� lef�gg�ny�z�tt �veg�n �t, azt�n egy pillanatra az �t� is meg�llt benne. K�t, fekete tal�ros, k�mzs�s alak ment el a h�za el�tt. Ez nem is lett volna furcsa, csakhogy szomsz�dai fel� siettek, �s nem el onnan, ami arra engedett k�vetkeztetni, hogy m�s hal�lfal�kkal akadt dolga.

Mint a vill�m, �gy szaladt fel az emeletre, gyorsan bekapcsolt minden k�sz�l�ket, �s szinte azonnal hangokat hallott. �gy d�nt�tt, itt az ideje, hogy levezesse a borsszemet az emeletr�l, �gy kez�be vette a t�vir�ny�t�t, �s elnavig�lta az ajt�ig, m�g �ldozatait hallgatta.

- F�regfark, menj, nyisd ki az ajt�t! – parancsolta egy b�rsonyos, de g�nnyal �s hidegs�ggel teli hang. Harry lepislantott a szomsz�d ajtaj�ba, ahol m�g ott �csorgott a k�t csukly�s.

- Nem vagyok a szolg�d, h�nyszor mondjam m�g? – csattant fel egy vinnyog� hang, majd suhint�shoz hasonl� hangot hallott, �s a F�regfarknak nevezett f�rfi feljajgatott. Harry t�relmetlen�l v�rta, mikor �r le kamer�ja a nappaliba, ahol a k�t c�lszem�ly tart�zkodott. Egyel�re csak a folyos�t l�tta, �s a beny�l�st, ahol majd ler�pteti a k�mszerkezetet.

- J�, j�… - morogta beh�dol� hangon F�regfark, �s d�ng� l�ptekkel �tszelhette a nappalit. M�g �gy is hallotta azonban, mit d�nny�g orra alatt a f�rfi. – Az�rt egy kis tisztelet lehetne benned, mocskos denev�r. K�l�nben is a Nagy�r k�r�s�re figyellek… - Z�rak kattantak, �s Harry felkapta a fej�t, hogy l�ssa az esem�nyeket. Odalent r�snyire t�rult a bej�rat, �s az alacsonyabb �ldozata f�l szemmel v�gig m�rte a j�vev�nyeket.

- Mrs Malfoy… Draco, mit akartok itt? – Sz�lesebbre t�rta az ajt�t, �s meghajolt, de nem engedte be a k�sz�b�n �ll�kat. – Tudj�tok, hogy most nem alkalmas, Perselus dolgozik.

- Nem �rdekelsz, f�reg – mordult fel egy fiatal f�rfi hangja, �s a magasabb j�vev�ny megragadta t�rsa karj�t, f�l k�zzel pedig r�szegezett egy hossz� botot F�regfarkra, akin m�g Harry szob�j�b�l n�zve is j� l�tszott a s�padts�g. Puf�k arc�n eddig b�gyadt vigyor �lt, most azonban r�m�lten meredt a magasabbik jobb kez�re. P�r pillanattal k�s�bb m�r ott sem volt, �s beengedte a vend�geket, �gy Harry visszakorm�nyozta figyelm�t a kamer�ra, ami m�r a k�nyvespolcn�l j�rt.

Akkor b�jtatta ki a polc m�g�l, amikor �ldozata �s a vend�gek le�ltek a nappaliban. A h�z ura fekete, zs�ros hajf�gg�ny m�g�l n�zett a k�t sz�k�re. Az egyik egy Harryvel nagyj�b�l egykor� sr�c volt, arca hegyesk�s �llban v�gz�d�tt, �s most szinte vil�g�tott a fekete pongyola miatt. Szemei k�r�l m�g �gy is remek�l l�that� karik�k �ltek. A m�sik egy asszony volt, kiss� tal�n g�g�s pillant�sba merevedett arccal, de mintha egy cseppnyi f�lelem �s szorong�s is t�rsult volna hozz�. Hossz�, sz�ke haj�t szalaggal fogta h�tra, amit a sr�c �lvezettel babr�lgatott, m�g lezajlott egy formainak t�n� besz�lget�s a n� �s az �ldozata k�z�tt.

Harry k�zben felr�ptette a borsszemet a lel�g� csill�rra, �s onnan f�lelt.

- Mi j�ratban erre, Narcissa – k�rdezte a f�rfi, �s p�lc�s kez�nek int�s�re a konyh�b�l egy �veg bor lebegett ki, h�rom poh�rral egyetemben. A Narciss�nak nevezett n� (aki – j�tt r� nem sokkal k�s�bb Harry – szint�n rajta volt a kiv�gz�si list�n) reszketve �tkarolta mag�t, majd a mellette �l�, haj�t piszk�lgat� fi�ra n�zett.

- Nem akarjuk ezt folytatni, Perselus – suttogta a n�, �s retteg� tekintettel n�zett �jra a megdermedt f�rfire. Harry nagyon hegyezte a f�l�t, de ez�ttal nem csak �, hanem val�sz�n�leg F�regfark is, mert hangos szuszog�st hallott az egyik mikrofonb�l. A Perselusnak nevezett �ldozata k�hintett, majd megsuhintotta a p�lc�t, �s att�l kezdve az a poloska, amiben eddig F�regfark lihegett, recseg� hangot hallatva, soha t�bb� nem �zemelt. Elfojtott egy k�romkod�st, �s sejtette, hogy ez valami v�d�b�b�j lehetett a m�sik f�rfi ellen.

- Nagyon vesz�lyes h�z�s volt ide j�nn�t�k – folytatta Perselus (Harry kutakodott a pap�rjai k�z�tt, �gy hamarosan r�j�tt, hogy a m�sik neve Piton). – A Nagy�r… ha ezt megtudja, nem val�sz�n�, hogy t�l�litek. Tudj�tok, hogy mostan�ban �n nem vagyok p�rtfogolt n�la. Potenci�lis ellenf�lnek tekint.

- Tudjuk, Perselus – t�rdelte meg v�kony ujjait a sz�ke asszony. – De te vagy az utols� es�ly�nk. Seg�ts! Nem akarom, hogy a fiam ilyen fiatalon… A Nagy�r azt parancsolta neki, hogy mostant�l � is vegyen r�szt a harcokban, mivel m�r kitanulta a p�rbajoz�s fort�lyait… de nem akarom, hogy Draco r�szt vegyen a h�bor�ban.

- Dumbledore sem engedn� elrejt�zni – cs�v�lta meg fej�t Piton, �s s�hajtott. – M�r nem b�zik � sem bennem. Nincs mit tenni. Drac�nak vagy harcolnia kell valamelyik oldalon, vagy meghal. Nincs m�s es�ly. �s m�r nekem sincs.

Ebben a pillanatban a h�rom hal�lfal� jajgatva kapott bal alkarj�hoz, mintha hirtelen f�jdalom has�tott volna bele. Piton felpattant, majd a k�vetkez� percben egy pukkan�ssal teljesen k�dd� v�lt. A k�t Malfoy k�vette a p�ld�j�t, �s nem sokkal k�s�bb F�regfark j�tt el� az emeletr�l, �s zih�lva dobbantott l�b�val.

- �gyis elkapnak titeket, mocskok – vicsorogta, mik�zben m�g mindig a karj�ra mutatott p�lc�j�val, pont a bal karj�ra, �gy Harry gyanakodva figyelte mozdulatait. Azonban a f�rfi ezek ut�n csak visszat�rt szob�j�ba, �s estig semmi nem is t�rt�nt. Harrynek addig volt ideje kielemezni a hallottakat.

A k�t Malfoy kegyelmet akar a munk�ltat�j�t�l, �s Pitonhoz mentek hozz� seg�ts�g�rt. De vajon mi�rt? A f�rfi szerint Dumbledore sem b�zik m�r benne… ezek szerint r�gen m�g az �reg embere lehetett… a r�szleteket ugyan nem ismerte, de �gy sejtette, valami k�mf�le emberrel lehet dolga. M�rhetetlen gy�l�let �radt el benne, de ezen maga is meglep�d�tt. Teljes zavarodotts�gban fek�dt le aludni, abban a tudatban, hogy holnap megold�dik a rejt�ly – hiszen nem hagyja tov�bb menek�lni �ldozatait.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s