Nem mondhatni, hogy hat�rozottan j� �rz�s lett volna a var�zstalan emberek k�zt kuksolni, amikor m�r tiszt�ban volt vele, hogy ki �, �s mire k�pes, meg az ellens�gei mire k�pesek, de kiv�telesen �r�mmel feledkezett meg a sok kudarcr�l. M�g �let�ben nem hib�zott ennyit, mi�ta Denem a neve, �s ez igaz�n kellemetlen volt sz�m�ra.

Rem�lte, hogy kiszakadhat a gondolataib�l, az �nv�db�l, a hib�ib�l, �s kicsit elterelheti a figyelm�t egy m�sik �ggyel. Hermion�nek �ppen ez�rt csak annyit mondott, hogy r�vid id�re elutazik, �s nem tudnak tal�lkozni. Mindek�zben azt rem�lte, hogy a csal�dott l�ny nem d�nt �gy, vele tart az „�ton”, �s nem pr�b�lja megakad�lyozni �t. Sejtette, hogy Hermione k�teless�g�nek �rezn� ezt megtenni, �s a lelk�re akarna besz�lni. Nagyon j�l tudta, hogy a l�ny nem �rten� meg, hogy neki ez az �lete, az �j �lete, �s b�rmennyire is siker�lt visszahoznia Potter-�nj�t, m�r sosem lesz ugyanaz az ember, aki egykor, arr�l m�r nem is besz�lve, hogy a munk�ltat�ja mit sz�lna, ha ezt az �gyet is lemondan�. Perezt a legkev�sb� sem �rdekeln�, hogy szeret-e m�g gyilkolni, vagy sem, legink�bb csak az el�gt�tel�t akarja v�gre azokon, akik keresztbe tettek neki.

Vernon Dursley egy f�r�gy�rt� c�gn�l dolgozott, Perez �rtes�l�sei szerint, �gy Harry Londonnak abba a szeglet�be telepedett, ahol m�g nem j�rt eddig. A k�rd�ses, emeletes �p�let el�tt egy kis vend�gl� is helyet kapott, ahol internetk�zelbe tudott f�rk�zni, s most ki is haszn�lta ezt a szolg�ltat�st. Senki fia nem t�r�d�tt vele, �gy elk�nyelmesedett a sz�m�t�g�p monitorja el�tt, �s rendelt egy k�v�t. Term�szetesen olyan helyet v�lasztott, ahonnan szemmel tartatta a szomsz�dos �p�letet is, �s l�thatta, amint az emberek meg�rkeznek munkahely�kre.

A Grunnings F�r�gy�r fent volt a vil�gh�l�n, viszonylag hamar megtal�lta a honlapj�t, �s hamarosan a szem�lyzet list�j�t b�ng�szte. Vernon Dursley �letrajza makul�tlannak t�nt, olyan embernek �rta le a f�rfit, aki soha nem v�tett m�g egyetlen hib�t sem, de ennek Harry nem d�lt be. �ppen � a k�zzel foghat� bizony�t�k, hogy senki nem hib�tlan. A gondolatra elfintorodott, �s ink�bb tov�bb g�rgette az oldalt, ujjaival a cs�sz�j�n dobolva, s n�ha felpillantva a monitorr�l.

Dursleyr�l volt egy f�nyk�p is a lap alj�n, �s meglep�dve tapasztalta, hogy ugyanaz az ember n�z vele farkasszemet, akinek a csal�dja mellett a minap elhaladt, �s felt�n�en megb�mult�k egym�st. A malac szemek ezen a k�pen is �sszeh�z�dtak, de itt att�l az idi�ta mosolyt�l, ami kett�szelte a h�jas fejet. Harry k�r�rvend�en vigyorogva ivott a fekete folyad�kb�l, �s meg�llap�totta, hogy ez a k�p legal�bb t�z �ve k�sz�lhetett a f�rfir�l, tekintve, hogy haja nem �z volt, hanem barna, �s bajusza is s�r�bbnek t�nt rajta.

Fel�rta a honlap c�m�t, majd fel�llt, �s fizetett. Nem ronthatott ajt�stul a h�zba, mint eddig is, az els� a megfelel� terv elk�sz�t�se, �s ehhez t�bb napra is sz�ks�ge lehet. Fut� pillant�ssal v�gigm�rte a f�r�gy�rat, majd besz�llt a Monde�j�ba, �s visszat�rt a m�r megszokott, fon� sori lak�sba, hogy kitervelje Dursley meggyilkol�s�t.

Ha azt rem�lte, hogy ezzel minden probl�m�ja megold�dik, h�t t�vedett. El�sz�r is, Hermione t�bbsz�r is h�vta a mobilj�n, meg a nyakl�ncon kereszt�l, de nem mert vele besz�lni, nehogy el�rulja mag�t. Emiatt persze j�csk�n lelkifurdal�sa t�madt, �s legsz�vesebben a falba verte volna a fej�t, annyira hi�nyzott neki szerelme hangja, de am�g le nem rendezte az �gyeit, mindenk�ppen szerette volna elker�lni a zavar� t�nyez�ket, m�rpedig Hermione az volt. Azt�n amiatt is b�ntudat gy�t�rte, hogy Dumbledore-ral, vagy Remusszal sem volt hajland� �jra tal�lkozni, abb�l az egyszer� okb�l, hogy f�lt t�l�k, f�lt, hogy megpr�b�lj�k �k is j� �tra t�r�teni, de erre k�ptelen lett volna. Ugyan nem �lvezte, ha gyilkolnia kellett, de ebb�l �lt meg, �s m�r term�szetesnek vette, �s az eddig megszerzett luxust nem akarta feladni, csak mert a r�gi �lete megk�vetelte volna t�le. Emiatt azt�n gy�l�lte mag�t, hiszen nagyon j�l tudta, hogy b�n�s dolgot m�vel.

�s, ha ez nem lenne el�g, Dursley figyel�s�vel valami furcsa szorong�s, �s em�szt� rosszkedv telepedett a lelk�re, amit nem tudott mire v�lni. Az el��rzetei figyelmeztetni akart�k valamire, de fogalma sem volt, mi lehetett az. Mindezeket figyelembe v�ve, Harry m�r nem csod�lkozott, hogy a t�k�rbe n�zve egy s�padt, megny�lt arcot l�tott, hatalmas karik�kkal a szeme k�r�l, amik arr�l �rulkodtak, hogy nagyon keveset pihent mostan�ban. Mik�zben fintorogva vizslatta arc�t meg�llap�totta, hogy m�g sosem festett ilyen borzalmasan.

A terve viszont m�r elk�sz�lt, �gyhogy lassan �ssze kellet szednie mag�t, �s felk�sz�lni az akci�ra. Igaz�b�l m�g gratul�lhatott is mag�nak, hiszen �llapota ellen�re eg�sz gyorsan, mind�ssze egy h�t alatt siker�lt mindent �gy rendeznie, hogy letudja az �gyet.

Kiv�telesen d�lig aludt, hogy megfelel�en teljes�tsen este, de azt�n meger�ltette mag�t, �s a havaz� t�jra b�mult az ablakon kereszt�l. Nem tudta ugyan, h�ny r�teg ruh�t kellene felh�znia, de v�g�l csak v�llat vont, �s egy gyors eb�d ut�n m�r mag�ra is kapta a kab�tj�t. Halv�ny izgatotts�g lepte el izmait, amit m�r r�gen �rzett, de kiv�telesen �r�lt neki.

D�lut�n kett�re m�r a gy�r parkol�j�ban �llt, �s az �g fel� ford�totta arc�t, hogy arra hulljon a h�. Tekintet�vel k�zben a nagy aut�t kereste, amelyikkel Dursley szokott j�rni, s hamarosan meg is l�tta, amint bekanyarodik a ker�t�sen. Val�sz�n�leg eb�delni mehetett haza a csal�dj�hoz. A tagbaszakadt f�rfi r�ord�tott az egyik takar�t�ra, aki az ajt�b�l lap�tolta a havat, majd el�gedetten szeml�lte meg a hajb�kol� szerencs�tlent, �s bement az �p�letbe. Harry undorodva megcs�v�lta a fej�t, �s ink�bb az �r�k fel� kezdett sand�tani.

A kiszemeltje egy barna haj�, sz�gletes �ll� f�rfi volt, aki m�r j�csk�n benne j�rt a korban. Az �r p�r percen bel�l elindul szok�sos k�r�tj�ra, �m ez�ttal egy �rny�k is k�veti majd.

***

Kil�pett a gy�r ajtaj�n, meg�llt egy pillanatra a l�pcs�n, �s a havas-deres parkol�t n�zte unottan. M�g mindig Dursley �rra gondolt, aki az im�nt minden ok n�lk�l megfenyegette, hogy v�gezze rendesen a munk�j�t, k�l�nben valami nagyon rossz dolog fog t�rt�nni vele. Ennek Sammers nem tudott bed�lni, legink�bb csak morgott rajta.

Nem �rtette, mi baja a f�n�knek a munk�j�val, mert mindig lelkiismeretesen ellen�riz mindent, amikor a folyos�kon, vagy a rakt�rban j�r�r�zik, mindig �r jelent�st, �s sosem k�sik vele egy pillanatot sem, ha pedig rendbont�st tapasztal, azonnal sz�l neki, �s el�fordult az is, hogy t�l�r�zott. De nem, �gy t�nt, ez Dursleyt a legkev�sb� sem �rdekelte.

Haragosan csapta csizm�j�t a betonhoz, �s maga el� meredt, szeme el�tt �jra, meg �jra a k�nos szitu�ci� lebegett, amit �t k�nyszer�lt �lni. A centis h�r�teg megroppant talpa alatt, ami�rt h�l�s volt, mert kiz�kkentette �t a m�l�z�sb�l. Meg is torpant egy kicsit, hogy m�ly leveg�t v�ve lenyugtassa mag�t.

Akkor hallotta meg maga m�g�tt valaki m�s l�pteit. �rezte, ahogy minden izma megdermed, jobb keze r�gt�n az �v�n viselt k�b�t�pisztoly fel� mozdult. F�l�t hegyezte, de a finom roppan�sok addigra elhaltak. Nem akart megfordulni, nehogy megtudja a t�mad�, hogy �szre vette, de igen lassan tudta csak k�nyszer�teni mag�t r�, hogy tov�bb induljon, ugyanolyan higgadt l�ptekkel.

Most megpr�b�lt csendesebben haladni, �gy hallhatta, hogy a m�g�tte oson� is megindul vele. Ett�l persze csak gomb�c n�tt a tork�ba, mert bizonyoss� v�lt, hogy nem hallucin�lt, nem k�pzel�d�tt, �s nem is paranoi�s: t�nyleg �t k�veti valaki. Egy kis r�sze abban rem�nykedett, hogy csak egy m�sik dolgoz� l�pett ki a gy�r�p�letb�l, �s haza igyekszik, vagy hasonl�… megt�r�lte homlok�t, �s befordult a h�z sark�n�l, amerre hamarosan a rakt�r ajtaj�t tal�lja meg. Ha be tudna menni az �p�letbe…

Az �t k�vet� l�p�sek azonban ahelyett, hogy elbizonytalanodva lass�tottak volna, magabiztosan gyors�tottak, �s egyre diadalmasabb h�vvel k�zeledtek fel�. Bep�nikolva fokozta maga is a temp�t, m�g v�g�l fut�snak nem eredt a keskeny, h�val bor�tott sik�torban. A t�volban felt�nt a fal, ami lez�rta az utca v�g�t, �s ott feket�llet rajta a rakt�r ajtaja. M�r nincs sok vissza…

Azonban miel�tt el�rte volna a k�rd�ses helyet, egy r�miszt�en ismer�s hangot hallott: fegyvercs� csusszant ki egy b�rtokb�l. A k�vet�je meg�llt, majd egy kattan�s jelezte, hogy kibiztos�totta a pisztoly�t. K�ts�gbeesetten nyitotta a sz�j�t, hogy felki�lthasson a magasba, az ablakokhoz, hogy seg�ts�get k�rhessen… �m akkorra m�r k�s� volt. �ld�z�je megh�zta a ravaszt, a hangtomp�t� cs�kkentette a durran�st… neki pedig �les f�jdalom has�tott bal lapock�ja al�. �rezte, ahogy el�re bukik, t�rdei becsuklottak alatta, de a hideg csak egy pillanatra hatolt a tudat�ig. Az utols� pillanatra.

***

Harry p�r l�p�ssel az elter�lt test mell� �rt, �s megford�totta. Igyekezett, hogy ne legyen v�res a keze, �s keszty�s ujjaival is csak a legfontosabb helyeken �rjen a hull�hoz. A f�rfi s�padt arca teljesen nyugodt volt, de � csak egy szemvillan�s erej�ig n�zte meg, majd r�gt�n nekil�tott az igazolv�ny, a kit�znival� n�vt�bla, �s a k�b�t�pisztoly eltulajdon�t�s�hoz. Hozott mag�val k�k inget, nadr�gja alapvet�en fekete volt, �gy csak ezekre volt sz�ks�ge, hogy a nap v�g�ig be�p�lhessen a fel�gyel�g�rd�ba, majd t�l�r�ra hivatkozva bent is maradjon, addig, am�g Dursley.

A n�vt�bla melletti kis f�nyk�pet gyorsan kicser�lte a saj�tj�ra, k�zben feln�zve p�rszor a test mell�l, nehogy lebuktass�k. �ppen eleget �cs�rg�tt m�r a kocsij�ban �s a szemk�zti k�v�h�zban, hogy tudja, most a rakt�rn�l vannak, �gy m�g k�nnyebb dolga lesz, m�g jobban elvegy�lhet a dolgoz�k k�z�tt. Legfeljebb azt mondja majd, hogy m�g �jonc.

Az �t�lt�z�st pillanatok alatt elint�zte ott, a h�ban, neki az m�r r�g nem sz�m�tott. A hideget meg se �rezte, gondolataiba mer�lt, s �jra meg �jra a k�vetkez� l�p�seket ism�telgette mag�ban. Az t�r�tette mag�hoz, hogy megb�kte ujj�t a kit�z� hegy�vel. Len�zett a lassan kih�l� testre, majd szem�vel a nem messze l�v� kont�nert c�lozta meg, �s felm�rte a m�reteit. Igen, az pont j� lesz rejtekhelynek.

Szerencs�re m�g nem esett ki annyira a form�j�b�l, hogy ne tudta volna felemelni a magatehetetlen testet; vonszol�s n�lk�l jutatta a kiszemelt t�rgy m�g�tti keskeny r�sig, majd egy apr�t v�ltoztatva eredeti terv�n, ink�bb a f�ld�n hagyta a hull�t. Nem akart t�ls�gosan kimelegedni. Miut�n pedig a v�rnyomokat is elt�ntette a h�r�l, v�gre kezdet�t vehette a munka.

A rakt�rhelyis�g nem volt valami hatalmas, �s csak pr�sel�dve f�rt el a sok doboz k�z�tt, de hamar megtal�lta a felfel� vezet� l�pcs�t, �s a liftet is. Csak n�h�ny m�sodpercig gondolkodott, de v�g�l is az el�bbit v�lasztotta, hogy megtudhassa, mi merre van az emeleteken. A felvon�t el�g, ha este haszn�lja majd.

A l�pcs� egy n�ptelen, keskeny folyos�ra vezetett, amin probl�ma n�lk�l v�gig haladt, �gy jutott el a bej�rati csarnokba. A hely mag�ban foglalta a dolgoz�k pihen�hely�t, a recepci�t, �s egy kisebb fajta v�r�helyis�get a vend�geknek. Az �vegajt� j�volt�b�l �les feh�rs�g �ml�tt a terembe, b�r a t�voli mennyezeten �gett n�h�ny neoncs� is, melyet a sz�rke m�rv�nylapok tomp�tva vertek vissza. Minden t�k�rf�nyesen ragyogott, s Harrynek most is egy csepp f�jdalom hatolt a szemeibe. �gy sejtette, hogy ez a l�t�sjav�t� b�b�ja miatt lehet, amit m�g Potterk�nt v�gzett el mag�n – val�sz�n�leg, hiszen nem eml�kezett, hogy Denemk�nt viselt-e valaha szem�veget.

P�ran r�k�sz�ntek, mintha ismern�k, de az �r�k k�z�l volt, aki bizonytalanul m�regette. Harry fesztelen mosolyt v�gott, �s odabiccentett k�t k�k ingesnek, akik megzavarodva viszonozt�k az �dv�zl�st, majd egym�shoz hajoltak sugdol�zva. � azonban szem�vel ekkor m�r a falakat p�szt�zta, az eligaz�t� t�bl�t keresve, s hamarosan meg is tal�lta a k�v�automata mellett. Kom�tosan s�t�lt oda, mintha csak unalm�ban venn� szem�gyre, agya viszont sebesen p�rg�tt, hogy minden kis inform�ci�t elrakt�rozzon, ami sz�ks�ges a feladat�hoz.

Akaratlanul is esz�be jutott, hogy mit sz�lna Hermione, ha l�tn� �t itt. Val�sz�n�leg kiakadna rajta… Harry s�hajtva elm�je m�ly�re �zte a l�ny k�nnyekt�l csillog� arc�nak k�p�t. Hi�ba, � ezen m�r nem tud v�ltoztatni.

A nap lassan haladt el�re, de Harry gond n�lk�l v�gigv�szelt h�t �r�t az �p�letben. Az els� h�rmat azzal t�lt�tte, hogy az emeleteken m�szk�lt, �s �szrev�tlen�l bekukkantott az irod�k ajtajain. F�r�gy�r l�v�n, sokszor hallott egy-egy �lesebb hangot, amikor kipr�b�ltak egy term�ket, de szerencs�re a sok emelet letomp�totta a hangot, nem zavarta meg �t a hallgat�z�sban. Mert azt az�rt nem hagyhatta ki, hogy meg ne tudja, a dolgoz�k mit gondolnak Dursleyr�l – persze hamar r�j�tt, hogy a f�rfit itt mindenki ut�lja. Ez valami�rt j� �rz�ssel t�lt�tte el.

�m, d�lut�n �t �ra fel� m�r nem volt mit tennie, nem izgatta a kihallgat�s sem, �gy ott �cs�rg�tt a f�ldszinten, az egyik asztaln�l, �s egy capuccin�t kortyolgatott. Odakint m�r s�t�tedett, �s a l�mp�kat sem kapcsolt�k m�g fel, �gyhogy elvegy�lhetett az �rny�kban, �s zavartalanul leshette, ahogy a munk�sok lassank�nt hazasz�lling�znak. Az �r�k maradtak csak, pont �gy, mint �, de m�r nem foglalkoztak vele. P�r sz�t v�ltottak, amikor Harry el�ker�lt az emeletr�l, megk�rdezt�k, �j-e itt, mire Harry elmes�lte, hogy d�lel�tt k�t�tt szerz�d�st Dursleyvel, �s azonnal munk�ba �llt. Ez el�gnek bizonyult a f�rfiak sz�m�ra, az�ta fel� se n�ztek.

Amikor bek�sz�nt�tt a nyolc �ra, Harry teljesen egyed�l volt a csarnokban. A port�s megk�rdezte, meddig marad, �s r�b�zhatja-e a z�r�st, amire csak b�lintott, �gyhogy most egy j� nagy kulcscsom�t p�rgetett ujjai k�z�tt. M�g el is mosolyodott ezen a botors�gon, amint a recepci�s fi� csin�lt.

Tudta, hogy Dursley m�g itt van, nem l�tta kimenni az �p�letb�l. Hossz� id� ut�n felkelt, �s j�les�en kiny�jt�ztatta tagjait, melyek teljesen elg�mberedtek a sok v�rakoz�sban. Kom�tosan indult a lift fel�, majd zsebre tett k�zzel v�rt egy kicsit m�g meg�rkezik. Egy fut� pillant�st vetett az �vegajt� fel�, de senki nem volt ott. Egy csilingel�s jelezte a felvon� �rkez�s�t, majd halkan surrogva kiny�lt az ajt�, amin azonnal beslisszolt, �s megnyomta a legfels� emelet gombj�t. Szeme folyamatosan a v�r�s sz�mokat leste az ajt� felett, ami mindig mutatta, melyik emeleten j�r �ppen, s ekkorra m�r igencsak megs�rgette volna a t�rt�n�seket.

A legfels� szinten is teljes csend honolt. M�r lekapcsolt�k a villanyokat, de az irod�k �vegablakainak �s nyitva hagyott ajtajainak h�la, az utcal�mp�k s�rg�s f�nye halv�nyan megfestette sz�m�ra az utat. Nesztelen�l l�pkedve ment v�gig a sz�les folyos�n, majd befordult jobbra, amerre az igazgat�i irod�t sejtette. Egy pillanatra megtorpant, amikor a szemk�zti, v�r�sre festett ajt�n v�ratlanul f�nycs�k sz�k�tt ki, de hamar r�j�tt, hogy eddig is r�snyire nyitva lehetett, mert senki nem l�pett ki rajta.

Amennyire tehette, nyugodt maradt, keze azonban m�r a revolver markolat�t simogatta t�relmetlen�l. L�legzetet alig v�ve settenkedett az ajt�hoz, �s a r�sen belesett az irod�ba. Dursleyt nem l�tta, de hallotta a kattan�sokat, ami arra utalt, hogy a f�rfi a sz�m�t�g�p el�tt �l. Szerencs�tlens�g�re azonban az ajt� megnyikordult, amikor mutat�ujja hegy�vel kijjebb akarta h�zni, hogy t�bbet l�sson.

- Igen? Van ott valaki? – ki�ltott ki azonnal Dursley, Harry pedig egyetlen l�p�ssel a m�sik oldalra siklott, a sarokba. Forg�sz�k gurult a puha sz�nyegen, majd d�ng� l�ptek hangzottak fel, s hamarosan sz�lesre ny�lt a v�r�s bej�rat, eltakarva Dursley el�l a test�t. Az ajt� holttere persze el�g sz�k�s volt, de neki t�k�letesen megfelelt, hiszen Dursley meg sem pr�b�lta m�g�tte keresni. M�g l�tta a f�rfi �rny�k�t, amint kimegy a folyos� v�g�ig, majd val�sz�n�leg k�rbe n�zett, hol lehet a rejt�lyes betolakod�.

- Ha megtudom, ki sz�rakozik velem, teszek r�la, hogy egy �letre megb�nja! – harsogta a tagbaszakadt f�rfi a vaks�t�tbe, Harry ezt kihaszn�lva besurrant az irod�ba, �s ez�ttal egy m�sik ajt�ba rejt�z�tt. Egy szemvillan�ssal felm�rte a sz�k terepet, ami egy mosd� volt, majd csendesen szedve a leveg�t, hallgatta v�gig, ahogy Dursley morogva visszat�r az irod�j�ba, �s bez�rja az ajt�t.

- Ostob�k – d�rm�gte Dursley, majd ism�t felhangzott az eg�r, �s a klaviat�ra kattog�sa. Harry �vatosan el�re l�pett egyet, hogy szem�gyre vegye az igazgat�t, �s az irod�j�t.

Az asztal a plafont�l a padl�ig �r� ablak el�tt �llt, Dursley egy hatalmas b�rfotelben cs�cs�lt, �s egy nagy monitorhoz hajolt. Az asztal m�sik sark�n �llt egy kis l�mpa, mag�nyosan sz�rva f�ny�t a mahag�ni b�torra, �s a rajta hever� dosszi�kra.

Az igazgat� megvakarta �sz haj� fej�t, majd legyintett valamire, �s f�radtan h�trad�lt a sz�k�ben. Sz�les orr�n apr� szem�veg �lt, amit tal�n az olvas�shoz kellett hordania. Harry, mint valami pr�d�ra les� ragadoz�, ugr�sra k�szen v�rta, hogy lecsaphasson. �s akkor Dursley gondolt egyet, s sz�k�vel az ablak fel� fordult, h�ttal a mosd� ajtaj�nak. Egy gyors, meghallhatatlan mozdulattal el�r�ntotta hangszigetelt fegyver�t, �s h�rom hossz� l�p�ssel a f�rfi m�g�tt termett. Az nem vette �szre, a lenti utc�t p�szt�zta malacszemeivel. Harry p�r centire tartotta t�le a pisztolyt, egyenesen az alig kivehet�, sz�les tark�nak, majd v�rt egy m�sodpercet, �s megh�zta a ravaszt.

Dursley fesz�lt tart�sa megenyh�lt, �s a sz�kbe rogyott.

***

Harry semmihez nem ny�lt lefel� menet, csup�n a gy�rat z�rta be, a kulcsot pedig a l�pcs�re ejtette. Az el�gedetts�g h�s�t� folyamk�nt kavargott benne. H�t m�gsem romlott el minden, m�g mindig tud t�k�letesen dolgozni… ez annyira felvillanyozta, hogy Monde�j�ba m�r sz�les vigyorral sz�llt be.

Mik�zben kihajtott a szinte n�ptelen �tra, zseb�b�l el�vette azt a pap�rcetlit, amit az igazgat� asztal�n tal�lt meg. Eszerint Dursleynek kilenckor fel kellett volna vennie megvacsor�zott csal�dj�t egy neves �tterem el�tt, �s egy�tt hazamenni vel�k. Harry a GPS-szel k�nnyen megtal�lja majd a keresett utc�t, �m m�g nem volt teljesen kilenc �ra, �gyhogy tal�n neki is lesz ideje egy kis ev�sre.

A k�rd�ses �p�lett�l nem messze parkolt le. Odabent m�g jav�ban folyt az �let, pinc�rek s�r�gtek a vend�gek sokas�ga k�z�tt, �s v�gan tr�csel� bar�tok, sokgyermekes csal�dok �lt�k gondtalan �let�ket. Harryt egy pillanatra elfogta a v�gy, hogy ott �lj�n � is, Hermion�vel, �s Theofillel, akir�l az ut�bbi id�ben annyira elfeledkezett, hogy levelet sem �rt neki. Milyen sz�pek is lenn�nek egy�tt…

Megr�zta fej�t, �s el�z� sz�nd�k�val ellenkez�en, m�gsem ment be az �tterembe, nem akart a r�szese lenni a kellemes forgatagnak, mert m�r �gy is t�l sokat �br�ndozott. Ink�bb csak nekid�lt aut�j�nak, �s el�vette azt a doboz cigit a zseb�b�l, amit m�g hajdan, Londonba �rkez�se napj�n vett. M�r csak n�h�ny sz�l volt benne, az ut�bbi id�ben t�l sokat kellett seg�ts�g�l h�vnia egy kis lazul�shoz.

Amikor azonban meggy�jtotta a cigarett�t, kiny�lt az �tterem ajtaja az utca t�loldal�n, �s k�t ismer�s alak l�pett ki rajta. Az egyik vastag, eleg�ns kab�tot viselt, sz�r�s nyaka �s k�zel�je a divathoz igazodott. A n� loknis fej�n kalap cs�cs�lt. A mellette �ll� f�rfi azonban nem k�vette anyja eleg�ns viselet�t: � egy s�t�t dzsekit, farmert �s tal�n edz�cip�t viselt, fej�n pedig baseballsapka vir�tott. A h�jas fiatalember m�r vagy h�rom fejjel t�ln�tte anyj�t.

A k�t alak �csorgott m�g egy kicsit a j�rd�n. A fiatalabb folyton az utat, �s az elhalad� aut�kat figyelte, a n� meg a karj�ra pislogott, amin nyilv�n az �r�j�t hordta. Harry is r�n�zett a mag��ra, majd miut�n meg�llap�totta, hogy Dursley m�r f�l �r�t k�sett, el�gedetten tapasztalta, hogy a csal�d m�sik k�t tagja idegesen �tnak indul gyalog. Megszapor�zott, de higgadt l�ptekkel, tisztes t�vols�gb�l k�vette a k�t alakot.

A n� vadul mutogatott a magasabbnak, tal�n a f�rj�t szidta, ami�rt nem j�tt �rt�k, ahogy meg�g�rte. Harry hallotta ugyan a rik�csol�, duzzog� hangot, de azt nem, hogy t�nyleg err�l folyik-e a sz�. N�gy-�t m�ter v�lasztotta el �ket, �s a belv�rosban t�nferg� n�h�ny ember. Mindv�gig a p�roson tartotta szem�t, ennek eredm�nye k�ppen n�ha nekiment egy-k�t j�r�kel�nek.

Petunia Dursley csattog� l�ptekkel v�gott �t a zebr�n, majd nyom�ban lohol� fi�val elt�nt egy kisebb utc�csk�ban. Harry �sszeh�zott szemekkel eredt fut�snak, �s �szre sem vette, hogy ez�ttal �m�g�tte is l�ptek nesze zavarja meg a b�k�snek mondhat� belv�rosi utc�t.

A sarkon befordulva lass�tott, mert �jra megl�tta �ldozatait. Azok a sik�tor k�zep�n�l j�rtak. Harry hangtalanul ment ut�nuk, �m most k�zelebb mer�szkedett, mint eddig. Mivel egyre t�volodtak az aut�k �s emberek halk, de mindent beter�t� hangj�t�l, m�r �rthette, mir�l folyik a sz�.

- Megmondtam neki, mi�rt nem �rtette? – d�h�ng�tt Mrs Dursley, a fia pedig szapor�n b�logatott. Harry arra tippelt, hogy vagy nagyon tart anyja szidalm�t�l, ez�rt �rt vele egyet, vagy nem is tudja, mir�l van sz�, csak bamb�n b�logat, nehogy v�lem�nyt kelljen nyilv�n�tania. Ink�bb az ut�bbit tartotta lehets�gesnek.

A p�ros ism�t elkanyarodott, ez�ttal balra. Egy az el�z�n�l sz�lesebb utc�ba ker�ltek, de itt nem lak�sok, vagy egy�b �p�letek �lltak, hanem alacsony gar�zsok, mindk�t oldalon. Tal�n a n�nek van saj�t aut�ja is? – futott �t Harry agy�n az enyhe bossz�s�g. Nem sz�vesen n�zte volna v�gig, ahogy �ldozatai megl�pnek egy kocsival, mert mire � a saj�tj�hoz �r, azok m�r messze j�rhatn�nak, �s azalatt ak�r r� is j�hetn�nek, hogy Mr Dursleyvel t�rt�nt valami.

M�r nem �gyelt r�, hogy csendben maradjon, �gy z�rk�zott az �rintettek m�g�. K�t m�terre j�rt t�l�k, amikor a fiatal f�rfi h�tran�zett a v�lla felett, majd felki�ltott, �s maga m�g� r�ntotta anyj�t. Harry kez�ben addigra m�r ott volt a revolver, egyenesen a sr�c sz�v�re mutatott vele. Mrs Dursley ezt csak pillanatnyi k�sedelemmel fogta fel, sesz�n� szemei kikerekedtek, �s sz�ja el� kapta keszty�s kez�t. Sz�tlanul m�regett�k egym�st egy darabig, a k�t Dursley rettegve leste minden mozdulat�t. Harry halv�nyan elmosolyodott a csukly�ja alatt, amit m�r a kocsij�ban a fej�re hajtott.

- �dv�zletem – hajolt meg g�nyosan, majd kibiztos�totta fegyver�t.

- Harry? – h�zta �ssze apr� szemeit a f�rfi, mire � mozdulatlann� dermedt. Nyak�n �s h�t�n mintha jeges v�z �ml�tt volna v�gig, ahogy a fiatalabb kiny�gte a nev�t. Agya egy pillanatra teljesen le�llt a d�bbenett�l, majd l�zas munk�ba kezdett.

- Ismerj�k egym�st? – k�rdezte rekedten, �s t�dej�t �sszeszor�totta valami furcsa szorong�s. Megint mi t�rt�nt?

K�t �ldozata egym�sra pillantott, majd a n� el�mer�szkedett fia sz�les h�ta m�g�l, �s megpr�b�lt a k�mzs�ja al� lesni.

- Te vagy az? – tudakolta �les hangon, m�r-m�r parancsol�an. Harry hidegen v�gign�zett a remeg� asszonyon.

- Harry Denem vagyok. Fontos ez? – vonta fel szem�ld�k�t, �s k�r�rvend�en der�lt a m�sik kett� megrezzen�s�n. – Maguknak egy�ltal�n nem. – v�laszolta meg saj�t k�rd�s�t. – Hiszen mindj�rt halottak lesznek, mint a dr�gal�tos Mr Dursleyj�k.

Petunia els�padt, a fi� pedig ny�sz�rg�tt egyet. L�that�an sokkolta �ket a h�r. Harry ez�ttal Mrs Dursleyre szegezte fegyver�t.

- Ne! – sikoltott fel a n�, �s t�rdre vetette mag�t el�tte. Annyira elcsod�lkozott ezen, hogy nem s�t�tte el a pisztolyt, hanem v�rt valamif�le folytat�st… m�g soha senki nem k�ny�rg�tt neki az �let��rt.

- K�rlek, Harry… tudom, hogy sz�rnyen viselkedt�nk veled, de a nagyn�n�d vagyok. Kegyelmezz, k�rlek! Harry!

Az apr� p�tty�k a szeme el�tt nem a d�lel�ttb�l fennmaradt, sz�lling�z� h�pelyhek voltak. Teljesen megsz�d�lt, �s nagy er�fesz�t�sek �r�n siker�lt csak k�z�ny�snek l�tszania. K�zben h�hull�mok futottak v�gig rajta, hol az el�bbihez hasonl� hidegek, hol forr�ak… de l�tom�s, eml�k nem bukkant felsz�nre. Teljesen megzavarodott.

- Hogy lenne m�r a nagyn�n�m? – csattant fel inger�lten, de nem tudhatta biztosan, hogy mi t�rt�nik vele. Ha ez a n� t�nyleg rokona, m�r k�ne r� eml�keznie, m�r l�tnia kellene, hogy hozz� tartozik… m�gsem t�rt�nt semmi. – Detroitban n�ttem fel – tette hozz� az inform�ci�t, persze tudta, hogy ez nem igaz, de err�l a n�nek nem kellett tudnia. – Soha �letemben nem l�ttam mag�t, �s ha lenne is nagyn�n�m, val�sz�n�leg ugyan�gy Amerik�ban �lne, mint �n.

- Nem… Harry, ne mondd ezt! – kulcsolta im�ra kezeit Petunia, �s szem�b�l k�nnyek eredtek el. Fia m�g�tte �llt, �ppen olyan r�m�lten �s �rtetlen�l. – K�rlek, ne tedd! A rokonaid vagyunk! Hidd el… b�rmi t�rt�nt, mi akkor is a rokonaid vagyunk… ne haragudj, k�rlek! Bocs�ss meg!

- Sajn�lom – mondta kom�tosan, k�zben egyre d�h�sebben, ami�rt m�g mindig nem t�rt�nt semmi. Egy eml�k kell, eml�k, eml�k – hajtogatta szinte rim�nkodva, de semmi. Ez m�g ink�bb inger�ltt� tette, amin maga is meglep�d�tt.

- Eml�kezz r�nk, ne tedd – suttogta megt�rten Petunia, imm�r eg�sz test�ben a f�ldre borulva, keservesen zokogva. Az indulatok, amik benne kavarogtak, m�g nagyobb er�vel t�rtek r�, �s legsz�vesebben a saj�t hal�nt�k�nak szegezte volna a fegyver�t.

Mi�rt nem jut esz�be? Nagyon meggy�z�nek t�ntek, mi�rt nem k�pes eml�kezni? Vagy csak �tverik, val�j�ban nem is ismerik? Mi�rt �gy m�k�dik ez a h�lye var�zslat? �s Hermione mi�rt nem eml�tette egy sz�val sem, hogy vannak m�g �l� rokonai?

A d�h, a tudat, hogy a n� esetleg hazudhat neki, megremegtette kez�t. Egy pillanatra m�g inger�lten belemeredt a felismer�en csillog�, k�ts�gbeesett szemekbe, majd lehunyta saj�tjait, �s megh�zta a ravaszt. Halk pukkan�s, majd a fiatal f�rfi rim�nkod� hangja hallatszott. Kinyitotta szem�t, �s azt l�thatta, hogy a fi� az anyja kuporg� test�re borul, megr�zogatja, majd r�m�lten r� n�z. A n� homlok�t v�r�sre festette a v�r, tekintete felakadt…

Harry keze m�r automatikusan lend�lt a m�sik �ldozat fel�, �s b�r m�r nem �rezte mag�t se d�h�sek, se r�m�ltnek, mint az el�bb, de �ppolyan hat�rozottan l�tte fejbe az utols� Dursleyt is. A fiatalember szeme �vegess� v�lt, azonnal meghalt.

Megreszketett a karja, leeresztette h�t, �s a k�t holttestet n�zte. Mellkasa �sszeszorult, megpr�b�lt m�lyeket l�legezni, de nehezen ment. Nem �rtette, mi�rt hazudta neki a n�, hogy rokonok, �s azt sem, hogy mi�rt nem tudott r�juk eml�kezni, ha t�nyleg azok. Eddig mindenkit felismert, el�bb-ut�bb minden archoz kapcsolt nevet is, de a h�rom Dursley l�tt�n csak a gy�l�letet �rezte, megvet�st, �s f�jdalmat, �s m�g mindig nem tudta, mi�rt.

Kavarogtak a gondolatai, �s mik�zben sarkon fordult, megfogadta, hogy r�k�rdez v�gre a csal�dj�ra Hermion�n�l. Musz�j, musz�j megtudnia, hogy vajon most az utols� rokonait int�zte-e el, vagy sim�n cs�be akart�k h�zni. Csattog�, de lass� l�ptekkel ment visszafel� azon az �ton, amelyiken j�tt, mer�n b�mulva a l�ba el�tti aszfaltot, �s rajta a lucskoss� olvadt havat, de igaz�b�l az elm�lt negyed �ra j�rt a fej�ben. Ahogy a n� k�ny�rg�tt neki… honnan tudhatt�k a nev�t? �s mi�rt nem �rez b�ntudatot, ami�rt meg�lte �ket, mikor hat�rozottan rossz volt neki l�tni, ahogy az �let�k�rt im�dkoznak…

Ism�t ott s�t�lt a sz�les f�utc�n, valahol a t�volban, tal�n egy templomban, harangsz� zend�lt, jelezve, hogy t�z �ra. Erre a gondolatra akaratlanul is �s�tott egyet, �s f�radtan gondolt a Fon� sor b�li szeg�nyes lak�sra… de tal�n Hermion�hez mehetne… olyan r�gen l�tta…

***

- Szerintem h�vd a Nagyurat, Lucius – suttogta egy sebhelyes arc�, csukly�s f�rfi egy m�siknak.

H�rman �lltak az utc�ban, �s az �ttermet figyelt�k. Ami�ta a S�t�t Nagy�r megneszelte, hogy Potter visszat�rt az orsz�gba, ism�t figyelni�k kellett a rokonaira, pedig azok nagyon unalmas, �s m�r-m�r visszatasz�t� �letet �ltek. Egy sz�, mint sz�z, a hal�lfal�knak nem tetszett, hogy muglik ut�n kell koslatniuk, egy�ltal�n nem �rezt�k magukhoz m�lt�nak a feladatot – azonban a Nagy�r �gy rendelkezett, nekik pedig engedelmeskedni�k kell.

Azonban most nem egyed�l voltak: egy mag�nyos, k�mzs�s illet� d�lt egy var�zstalan j�rm�nek, amilyeneket a muglik �gy �ltal�ban a k�zleked�sre haszn�ltak, �s leplezetlen�l figyelte az �tterem bej�rat�t. A hal�lfal�k az els� perct�l kezdve rajta tartott�k a szem�ket, �s m�r majdnem p�lc�t r�ntottak, amikor az alak el�vett egy dobozt, �s meggy�jtott egy kis rudacsk�t. Arra tippeltek, hogy az a muglik illan�ja lehet, mert pont �gy f�st�lg�tt, de sokkal r�videbb volt.

Amikor pedig a k�t megfigyeltj�k kil�pett, l�tt�k, hogy a t�voli alak is megfesz�l, ak�rcsak �k. Mivel �rny�kos helyen �lltak, se Dursley�k, se a m�sik nem vette �szre �ket, amint elhaladtak mellett�k. A csukly�s idegen, akit �k ugyanolyan var�zstalannak n�ztek, mint Dursley�ket, �rny�kk�nt k�vette a kiszemelteket.

A Luciusnak nevezett k�mzs�s gyors�tott l�ptein, hogy utol�rj�k a m�sik h�rmat, de k�zben t�rsa figyelmeztet�s�nek engedve, levette jobb kez�r�l a keszty�t, �s a bal karj�n lebeg� tal�r al� ny�lt, kitapintva egy bizonyos b�rfel�letet. Tudta, hogy az �sszes hal�lfal� Jegye felizzott, mint az �v�, de a Nagy�r parancsba adta, hogy azonnal �rtes�ts�k, ha k�l�n�s dolgot tapasztalnak Dursley�k k�r�l.

El�g volt az a p�r percnyi pihen�, mire feln�ztek, kiszemeltjeik messze j�rtak, majd nem kis ijeds�g�kre, a k�mzs�s fut�snak eredt Dursley�k ut�n, �s elt�nt egy le�gaz�sban. Azonnal szaladni kezdtek, csizm�ik megcs�sztak p�rszor a latyakban, de m�g �gy is �rezt�k a h�v�s szelet, ami meg�rintette h�tukat, �s tudt�k, hogy a Nagy�r csatlakozott hozz�juk. Nem volt id� azonban meg�llni magyar�zkodni, h�rom megfigyeltj�k elt�nt arr�l az utc�r�l.

Bevetett�k magukat a sik�torba, �s oldalukat szorongatva, de m�r lassabban haladtak tov�bb – nem voltak hozz�szokva a j�gen val� szaladg�l�shoz, meg �gy egy�ltal�n a szaladg�l�shoz, hiszen, ha k�vetnek valakit, hoppan�lnak, vagy sepr�n mennek. A sarokra �rve mindannyian megk�nnyebb�ltek, �s ism�t az �rny�kba vetett�k magukat, de ez�ttal helyet szor�tva az id�k�zben �rkezett negyedik alaknak.

- Nagyuram – hajtott�k meg fej�ket suttogva a v�r�s szem� var�zsl�nak, aki igencsak inger�lten n�zett r�juk.

- Elmondan�tok v�gre, mi okb�l r�ngattatok ide? – sziszegte, olyan halkan, mintha csak a sz�l susogott volna. Mindannyian megremegtek a lelk�k�n eluralkod� retteg�st�l, de Lucius �sszeszedte mag�t, hogy v�laszoljon, elv�gre � h�vta ur�t.

- Nagyuram, valaki figyelte Dursley�ket rajtunk k�v�l… id�ig k�vett�k �ket. – A sz�ke, k�mzs�s f�rfi a kinti utc�ra b�k�tt. A Nagy�r k�gy�szemei megvillantak, �s arr�bb l�kte �ket, hogy bel�ssa a helyet. Visszafojtott�k l�legzet�ket, �s fesz�lten f�lelve hallgatt�k Mrs Dursley k�ny�rg�s�t.

- Kegyelmezz, k�rlek! Harry!

Diadalmasan egym�sra pislogtak a csuklya alatt, �s uruk reakci�it figyelt�k. Ismert�k ezt az arckifejez�st, tudt�k, hogy a S�t�t �r val�s�ggal boldog, ami�rt megtal�lt�k Pottert, ennyi id� ut�n. A v�r�s szemekben, melyekbe m�skor nem mertek n�zni, eszel�s l�ngok gy�ltak, a feh�r ujjak, melyek eddig a sik�tor fal�t t�masztott�k, most a t�gl�kba martak.

Tov�bb hallgatt�k a jelenetet, �s k�v�ncsian lestek ki uruk v�lla felett, mert most megtehett�k. Azonban majdnem felki�ltottak a d�bbenett�l, amikor meghallott�k a fiatal fi� v�lasz�t… Detroitban n�tt fel? Megint egym�sra n�ztek, Voldemort pedig �sszevonta szem�ld�k�t – ezen megint elcsod�lkoztak. Sosem l�tt�k rajta ezt az �rtetlen fintort, hiszen a Nagy�r mindig mindent tudott…

Az m�r csak hab volt a tort�n, amikor meghallott�k az apr� pukkan�st az utc�r�l. El�sz�r azt hitt�k, Potter elhoppan�lt, de akkor megl�tt�k a v�rz� homlok�, �s minden bizonnyal halott n�t…

- Felfordult a vil�g? – motyogta maga el� a S�t�t Nagy�r, mire �k is a fej�ket cs�v�lt�k. Szentigaz, hogy egy mukkot sem �rtettek Potter hablaty�b�l, a tetteib�l meg m�g annyit se. Mikor �szre vett�k, hogy Potter elindult visszafel�, Voldemort p�lc�ja r�juk szegez�d�tt, s a k�vetkez� pillanatban m�r l�thatatlanok voltak. A csukly�s alak elgondolkodva haladt el el�tt�k, tal�n akkor se l�tta volna �ket, ha nincsenek b�b�j alatt.

Mikor ism�t l�that�v� v�ltak, a Nagy�r azonnal a fi� nyom�ba eredt, �k pedig megbabon�zva k�vett�k – ez�ttal mindannyian v�laszt rem�ltek erre a furcsas�gra.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s