Harry ellen�rizte, hogy Piton t�nyleg megtette-e, amit mondott neki, majd futva indult a v�ros egy kicsivel od�bb es� lak�sa fel�. Mindenk�ppen �rtes�tenie kell Hermion�t a v�ltoz�sr�l, �s azt�n… tudta, hogy Pitonnak az�rt f�jdult meg a karja, mert Voldemort r�j�tt valamire vele kapcsolatban. Fogalma sem volt, mi�rt, de volt egy olyan �rz�se, hogy a Nagy�r tudom�st szerzett r�la, hogy visszat�rt Angli�ba, �s arr�l, hogy Pitonnal kar�ltve meg�lt�k egy ember�t.

Ez viszont azt jelentette, hogy nincs t�bb� biztons�gban. �jabb hib�nak k�nyvelte el, hogy nem siker�lt titokban tartania a szervezked�s�t eg�szen a legv�g�ig, de ezt a gondolatot most hanyagolta. Leleplez�d�tt, �s nagyon val�sz�n�tlennek tartotta, hogy Voldemort nem indul azonnal a keres�s�re. Ez m�g mindig nem lett volna hatalmas baj, csakhogy az ellenfelei ez�ttal m�gusok voltak, �s ak�rhogy er�lk�d�tt, neki nem jutott esz�be egyetlen b�b�j neve sem. Enyh�n sz�lva pech.

Mire a hidegben Hermione lak�s�hoz �rt, er�sen sz�rt az oldala �s a t�deje – el�bbi a fut�st�l, ut�bbi a m�nusz �t fokt�l. Rem�lte, hogy a l�ny nem haragszik r�, ami�rt gyakorlatilag menek�lt a vele val� tal�lkoz�st�l az elm�lt id�ben, �s azt is kellemesen vette volna, ha komolyan veszi a balj�s el��rzet�t.

A l�ny csak nagy sok�ra nyitott neki ajt�t, tekintete �lmos, �s tal�n kicsit ny�g�s volt. Mikor alv�st�l bedagadt szemein kereszt�l felismerte, r�gt�n fel�ledt, �s beh�zta az el�szob�ba. Harry egy egyszer� k�sz�n�ssel akarta kezdeni, de Hermione addigra m�r a sz�j�ra tapadt, �s hevesen cs�kolta. Ak�rmennyire volt s�rg�s a mondand�ja, ennek nem tudott egyk�nnyen ellen�llni, �s igencsak csal�dottan tolta el mag�t�l.

- Ugye tudod, hogy irt� d�h�s vagyok? – motyogta Hermione kifulladva, szavai �l�t azonban jelent�sen cs�kkentette a kis mosoly csillog� sz�ja sark�ban. Harry akaratlanul is elvigyorodott, emellett halv�ny p�r sz�k�tt – a hidegt�l egy�bk�nt is v�r�s – arc�ba.

- Bocsi, csak elfoglalt voltam – M�r �ppen �jra bar�tn�j�hez hajolt, mikor esz�be jutott, hogy mi�rt is j�tt, s ez kij�zan�totta. – Voldemort t�mad�sra k�sz�l. R�j�tt, hogy az orsz�gban vagyok.

Hermione arca els�padt, �s megny�lt. Barna szemei az �v�it kutatt�k, h�tha viccel�d�sen tudj�k kapni �ket, de Harry komolyan b�lintott, hogy meger�s�tse szavait.

- Sz�lnunk kell a Rendnek – hat�rozott azonnal a l�ny, �s m�r szaladt is h�l�szob�ja fel�, de f�l�ton megtorpant, �s megperd�lt, m�r-m�r megrov� tekintettel. – De h�t neked is van nyakl�ncod! �rtes�tsd Dumbledore-t, �n addig a t�bbieknek sz�lok!

Harry enyh�n megd�bbent bar�tn�je hirtelen j�tt parancsnoki amb�ci�it�l, de engedelmesen, nyak�t beh�zva kezdte el�r�ngatni inge al�l az arany medaliont, amit az�ta is mag�n hordott.

Kipattintotta h�t a med�lt, �s egy pillanatig bizonytalanul meredt a kis lyukacsokra.

- �hm… Dumbledore professzor! – sz�lt bizonytalanul, majd, mikor semmi nem t�rt�nt, megk�sz�r�lte a tork�t, �s megemelte hangj�t. – Professzor, a seg�ts�g�re van sz�ks�gem. Hallja, amit mondok?

A med�l hirtelen recsegni kezdett, mint a r�di�telefonok, s � kis h�j�n elejtette a nyakl�ncot. Mire �sszeszedte mag�t, �s �jra maga el� emelte a var�zsk�sz�l�ket, abb�l elt�nt a recseg�s, �s ink�bb olyan hang hallatszott, mint amikor egy t�sk�ban kotor�sznak valami ut�n.

- Igen, itt vagyok. – Dumbledore professzor hangja tiszt�n, �s �lesen csengett, �s kicsit t�l �beren, hajnali egyhez k�pest. – Harry?

- Voldemort… lecsapni k�sz�l – hadarta az inform�ci�t, k�zben az el�bukkant Hermion�n felejtve szem�t, aki nem t�r�dve vele, f�lig meztelen�l rohant kereszt�l a h�zon, hogy alkalmas �lt�z�ket keressen mag�nak, k�zben pedig zih�lva besz�lt � is egy m�sik Rendtaggal. – El kell mennem Malfoy�khoz, azonnal cselekednem kell, miel�tt �sszeszedhetn� az embereit. �gy v�lem, n�luk �sszefuthatok Lestrange-dzs�kkel is, �ket is megpr�b�lom kiiktatni. Ha elj�n az ideje, hogy Voldemorthoz induljak, sz�lni fogok. Arra k�rn�m, hogy v�rjanak k�szenl�tben.

Dumbledore nem v�gott a szav�ba egyszer sem, k�s�bb pedig biztos�totta, hogy rendben lesz minden, �s ell�gyul�, aggodalmas hangon hozz� tette, hogy vigy�zzon mag�ra. Ez el�gg� zavarba hozta �t, hogy habogva megszak�tsa a „vonalat” a med�l �sszecsuk�s�val, �s percekig a m�g mindig szaladg�l� l�nyt b�multa.

- Akkor k�s�bb m�g besz�l�nk, a Grimmauld t�ren – lihegte Hermione nemsok�ra, �s elk�sz�nt besz�lget�partner�t�l. S�padtan n�zett fel r�, majd halv�nyan elmosolyodott, de tal�n csak az�rt, hogy �t b�ztassa. Harry lelk�n megmagyar�zhatatlan szor�t�s lett �rr�, olyan, ami eddigi feladatai elv�gz�se el�tt soha. Hat�rozottan szorongott a Voldemorttal val� tal�lkoz�st�l, mert most nem lehetett biztos benne, hogy �lve meg�ssza.

- Hermione… - kezdte, de elakadt a hangja. A l�ny m�g mindig mozdulatlan volt, �s ugyanolyan f�rk�sz�en n�zte Harryt, mint Harry �t. Vett egy m�ly leveg�t, �s a s�v�rg�snak eleget t�ve n�la termett, hogy mag�hoz szor�tsa.

- Ne agg�dj, siker�l – motyogta tomp�n bar�tn�je a v�ll�ba, �s megcir�gatta h�t�t. – �s, ha majd legy�zted… �jra egy�tt lesz�nk, ugye? Ny�ltan.

Harry torka annyira �sszeszorult, mind a f�lelemt�l, mind a b�ntudatt�l, hogy csak b�logatni tudott. Hermione m�g nem is sejtette, hogy � t�nyleg nem sz�nd�kozik Angli�ban maradni, egyel�re vissza akar t�rni Ri�ba, �s pihenni. Ugyan az szerepelt a tervei k�z�tt, hogy – tal�n ny�ron – ide k�lt�zz�n, de addig is, neki ott volt az otthona, �s b�rhogy tagadta, hi�nyzott neki. Vajon mit sz�lna erre Hermione, ha tudn�, hogy m�g mindig erre v�gyik?

- Mondanom kell valamit – tolta el mag�t�l olyan hirtelen bar�tn�je, hogy egy m�sodpercre megsz�d�lt t�le. Kir�ngatta mag�t �nsanyargat�, szomor� gondolataib�l, �s a f�jdalmasan eltorzul arcra n�zett. Megr�m�tette, hogy Hermione a k�nnyeivel k�szk�dik.


- Amikor elment�l… nem sokkal el�tte… megtudtam valamit, magamr�l, aminek tal�n most nem fogsz �r�lni – kezdte a l�ny, szem�vel eln�zve v�lla felett. – �n… �n is gyereket v�rtam t�led, Harry.

�rezte, ahogy megbicsaklanak a t�rdei, �s b�re teljesen kih�lt. T�togva n�zett a lehajtott fej� Hermion�re, majd er�t vett hirtelen t�madt sz�d�l�s�n, �s sz�raz sz�jjal ny�gte ki:

- Mi… mi az, hogy v�rt�l? U-ugye nem…

- Nem, nem t�rt�nt semmi baj, csak… - Hermione l�that�an pont �gy megh�kkent a reakci�j�t�l, mint Harry a bejelent�st�l. Zsong� agya hamar ki�t�lte, hogy a l�ny azt hihette, leteremti miatta…

- Megsz�letett – s�hajtott m�lyet bar�tn�je. Nem tudta volna megmondani, mi volt az az �rz�s, ami kereszt�lfutott rajta, mikor meghallott a halk szavacsk�t, de �gy �rezte, k�pes lenne a Holdig rep�lni t�le. Melegs�g �nt�tte el sejtjeit, �s minden m�s gondolat elt�nt fej�b�l.

- Akkor, van egy kisgyerek�nk? – A gondolatra akaratlanul h�z�dott vigyorra a sz�ja, amin Hermione, ha lehet, m�g jobban elk�pedt.

- Te �r�lsz neki? – k�rdezte rem�nyked� hangon, �s ism�t elhom�lyosodott a tekintete, de ez�ttal a boldogs�gt�l. Keble alatt, mintha l�gg�mb dagadt volna az �t elt�lt� �rz�sekt�l, �s b�logatott. Hermione a nyak�ba vetette mag�t, �s nevetve felugrott a derek�ra. Harry vele kacagott, teljesen elfeledve, mit is akart tenni negyed �r�ja, teljesen figyelmen k�v�l hagyva, hogy fogy az idej�k… Egy gyerek. Annyira �lmodozott r�la, mindig olyan nagyon szerette volna… h�t ez�rt. Tal�n, mikor elment Amerik�ba, m�r sejtette Hermion�r�l, csak a l�ny m�g nem tudta… tal�n ez�rt s�v�rgott egy csal�d ut�n olyan nagyon.

�m hamarosan lelohasztotta j�kedv�t az agy�ba furakod�, rossz el��rzettel p�rosul�, �rulkod� nyom. El�sz�r is az jutott el a tudat�ig, hogy most Hermione lak�s�ban �llnak, �s, ha a l�ny terhes volt, �s sz�lt, egy minimum hat �ves gyereknek is itt k�ne kapaszkodnia bel�. Azt�n akaratlanul arra is r�j�tt, hogy a lak�sban nem rendeztek be gyerekszob�t, nincsenek szanasz�t hagyott j�t�kok a f�ld�n, nincsenek kicsi cip�csk�k az eleg�ns magas sark�ak mellett az el�szob�ban, nem l�g sz�nes kab�tka Hermione pongyol�ival a fogason.

Azt�n m�g nagyobb r�m�lettel vette �szre, hogy bar�tn�je boldog h�pp�g�se egy cseppet sem enyh�lt, s�t, ink�bb g�rcs�s zokog�ss� alakult.

- Hermione… mi t�rt�nt? – ny�gte ki szapor�n, riadtan ver� sz�vvel. Felfoghatatlanul f�jdalmas volt sz�m�ra a gondolat, hogy volt egy gyermeke, �s esetleg t�rt�nt vele valami… alighogy megkapta, el is vesztette.

- Am�g kicsi volt… kisbaba – szipogta a l�ny, �s elh�z�dott t�le, de nem n�zett fel a szem�be. Arca k�nnyekt�l csillogott. – Addig itthon neveltem. Remus, mivel nem tal�lt munk�t, sokat seg�tett nekem, meg�rt� volt. Azt�n… azt�n megk�rdeztem, hogy nem akar-e hozz�m k�lt�zni, mert akkor k�nnyebben… akkor nem k�ne mindig elrohang�lnia est�nk�nt. Nem �rtette f�lre… tudta, hogy bar�tilag k�rdeztem… de nemmel v�laszolt. Azt mondta, nem akarja megkock�ztatni… hogy miatta baja essen. �s �n r�j�ttem, hogy egyed�l nem vagyok k�pes… hogy nem tudom…

Hermione hangtalanul s�rt, mag�ra kapott bl�za ujj�val t�r�lgetve szem�t. Harry gyomra kicsire zsugorodott. Amellett, hogy sz�gyellte mag�t, ami�rt egyed�l hagyta bar�tn�j�t, val�s�ggal reszketett az aggodalomt�l, hogy mi t�rt�nhetett azzal a bab�val.

- �rvah�zba vittem, azt gondoltam, hogy �gy jobb lesz, mindkett�nknek.

Harryben a rossz �rz�sek csillapodni l�tszottak, de agya m�g vadabbul p�rg�tt, �s olyan sebess�ggel illesztgette egym�sba a darabk�kat, hogy �gy �rezte, le kell �lnie a felismer�sekt�l. A padl�n foglalt helyet, �s a falnak d�lt. Hermione let�rdelt el�, �s esdekelve, kez�t t�rdelve hint�zott el�re-h�tra, nedves szemeivel megbocs�t�s�rt k�ny�r�gve. Nem haragudott a l�nyra, nem, csup�n a v�ratlan fordulatok k�pesztett�k el annyira, hogy nem tudta talpon tartani mag�t. Sz�ve m�r nem riadtan, hanem rem�nykedve kalimp�lt, nem tudta, meg merheti-e k�rdezni… Vajon j�l sejti?

- Theofil? – ejtette ki sz�j�n, majdnem hangtalanul. Hermione abbahagyta a hint�z�st, �s csod�lkoz�st�l megny�lt arccal, meredten b�mult r�.

- Honnan…? – Ennyi pont el�g volt neki. Mag�hoz �lelte a l�nyt, �s megint elfogta a boldog nevet�s. M�gsem volt v�letlen, nem hi�ba kedvelte meg a kis vakarcsot… az �szt�nei vezethett�k hozz�, tal�n az�rt szerette meg az els� pillanatban.

- Hermione! – kezdte elsz�ntan, �s �gy akarta volna folytatni, hogy ne agg�dj, mert ha ennek v�ge, egy csal�d lehet�nk. �m ekkor f�ls�ket�t� recseg�s t�madt a nyaka ir�ny�b�l, ezzel kir�ntva �ket abb�l a meleg l�gk�rb�l, amiben az�ta tany�ztak, mi�ta Hermione beavatta a titokba. Egy csap�sra az esz�kbe t�dult, hogy dolguk van, hogy t�mad�sra k�sz�l�dnek, hogy Voldemort… te j� �g, m�g Voldemort is vissza van.

Felpattantak, majd bar�tn�je ijedten folytatta az �lt�zk�d�st. Dumbledore v�g�l csak annyit �zent neki, hogy mindannyian k�szen �llnak. Ennek hallat�n Hermione gyorsan mag�ra kapta legvastagabb kab�tj�t, �s megragadta �t.

- Elhoppan�llak a Fon� sorig – magyar�zta gyorsan, �s zseb�be dugta var�zsp�lc�j�t. – Gondolom, ott vannak azok a k�mked�s cuccaid. Azt�n �n is a Rendhez megyek. Mindenk�ppen �rtes�ts, ha bajban vagy, j�?

Harry mind�ssze b�lintani tudott, �s m�r meg is perd�ltek. El�z�leg Piton hoppan�lt vele a belv�rosi lak�sba, �gy a m�sodik alkalommal nem j�rt olyan nagy m�rt�k� f�jdalommal a m�velet, de az�rt meg kellett tapogatnia sajg� f�l�t, mindenk�ppen a hely�n van-e, mikor az ismer�s, dohos szob�ban tal�lta mag�t. Hermione egy r�pke cs�kkal b�cs�zott, �s azonnal pukkant tov�bb. Harry egy ideig letagl�zva, megdermedten meredt ut�na, majd �szbe kapott, �s sietve felszaladt az emeletre.

Pettigrew holttest�nek l�tv�nya megd�bbentette, �s meg is ijesztette, mert ahogy a szob�ba l�pett, az �veges tekintet pont vele n�zett farkasszemet, de azt�n persze eml�keztette mag�t a nemr�g t�rt�nt esem�nyekre. Megker�lte a f�rfit, �s saj�t mag�hoz k�pest is siet�s mozdulatokkal kapkodta �ssze legmegb�zhat�bb, kedvenc fegyvereit, amennyit csak elb�rt, el akart vinni. Tudta, hogy el kellene t�ntetnie a gyilkoss�g bizony�t�kait, de �gy �rezte, erre v�gk�pp nem maradt ideje. Ki kellet iktatnia egy tucat embert, lehet�leg azel�tt, hogy Voldemort begy�jten� �ket. Nem, F�regfark r��r ut�na, a felszerel�sei pedig most nagyon nem �rdekelt�k.

F�l �r�val k�s�bb m�r izzad� teny�rrel markolta a korm�nyt, �s a lehet� legnagyobb sebess�ggel sz�guldott a teljesen n�ptelen �ton. Most el�sz�r �gy igaz�n irigykedett a var�zsl�kra, ami�rt tudnak hoppan�lni, �s dehoppan�lni. Ugyan Hermione azt mondta neki, � is letette a vizsg�t, �s szerzett „jogos�tv�nyt”, de Denemk�nt erre m�r nem eml�kezett, �s hi�ba is eleven�tette fel agy�ban az elm�letet, ha a gyakorlat veszett ki bel�le.

Lassan persze �gyis a hely�re ker�ltek a r�gi dolgok, �s a sz�lei t�rt�net�n, �s a var�zsl�son k�v�l mindenre k�pes volt eml�kezni – tudom�sa szerint. B�r el�bb visszat�rt volna! Vagy a legjobb az lett volna, ha el se megy. Akkor Theofilnak nem kellett volna v�gigszenvednie az a tort�r�t…

A kisfi� arca krist�lytiszt�n bukkant fel eml�keiben, �s mosolyg�sra k�sztette. Nagyon k�v�ncsi volt, mit sz�lna hozz�, ha azt mondan�, � az apuk�ja… rem�lte, hogy �r�lne neki. Annyit k�ny�rg�tt, hogy vigye mag�val, rem�lte, hogy m�g mindig vele akar menni.

***

Hajnalodott, mire el�rte a k�rd�ses v�roska melletti erd�t. V�ll�ra dobta t�sk�j�t, melybe fegyvereit tette, nomeg p�r plusz t�lt�nyt, v�szhelyzet eset�re. A h�zhoz legk�zelebb es� parkol�ban hagyta az aut�j�t, �s siet�s l�ptekkel eredt az erd� fel�.

�t k�zben f�radtan megd�rzs�lte szem�t, �s visszagondolt az elm�lt, zs�folt napra, amit maga m�g�tt hagyott. T�l sok minden t�rt�nt, �s t�l hirtelen. Mi�rt nem tudott Voldemort legal�bb egyetlen napot v�rni a felfedez�s�vel? Igaz, tegnap d�lig aludt Dursley miatt, de az�ta p�ld�ul nem is evett, �s izmai elnehez�l�s�b�l arra k�vetkeztetett, sz�ks�ge lett volna egy gyors reggelire legal�bb. Az alv�shi�ny tulajdonk�ppen csak annyiban zavarta, hogy sz�rt a szeme t�le, de ahhoz m�r eg�szen hozz�szokott.

Az erd�ben m�g koroms�t�t volt, a hajnali, halv�nysz�rke �gbolt m�g nem lopakodott a csupasz, de lev�l alkotta lombkoron�hoz hasonl�an s�r� �gak k�z�. Talpa alatt ropogott a megfagyott n�v�nyzet, itt-ott h�foltok derengtek fel a f�ld�n… olyan nyugodtnak t�nt minden. B�r ritk�n tett ilyesmit, most m�gis im�dkozott, hogy ne �rkezzen k�s�n – de tekintve, hogy neki aut�val t�bb �r�ba telt az utaz�s, voltak fenntart�sai. Ha Hermion�nek csak p�r m�sodperc kellett, hogy a v�ros egyik v�g�b�l a m�sikba vigye…

Megszapor�zta l�pteit, �s er�sen szor�totta revolver�t. Minduntalan az jutott esz�be, hogy vajon Hermione, �s a Rendtagok nem ker�ltek-e bajba, ami�rt � ilyen lass�, mugli m�don akarja megoldani a probl�m�t. K�zd�tt ellene, de folyton az j�rt a fej�ben, hogy tal�n �k m�r harcolnak, tal�n Voldemort m�r �tra kelt r�g.

A f�k k�z�l lassan el�bukkant az a tiszt�s, amin egyszer v�giglopakodott, hogy kihallgassa az udvaron gy�lekez� hal�lfal�kat. Ahogy visszaeml�kezett az itt t�lt�tt legut�bbi est�re, ism�t els�padt a gondolatra, hogy egy haldokl� fi� m�ltj�b�l alkotta meg a saj�tj�t, hogy k�pes volt kihaszn�lni… Megborzongott, �s ink�bb elm�je m�ly�re �zte a k�retlen eml�keket.

A k�rny�ken minden csendes volt. A h� itt m�r nagyobb m�rt�ket �lt�tt, ez�rt k�nnyebben l�thatta meg a sok l�bnyomot, amik a r�gi k�ria fel� vezettek. Ez �vatoss�gra intette, �s kiss� leg�rnyedve haladt a vasker�t�s fel�. Mikor mell� �rt, igyekezett �gy helyezkedni, hogy egyetlen ablakb�l se l�thass�k, ha a h�z lak�i v�letlen�l kor�bban kelnek, �s kin�znek a hom�lyos, vil�gosod� t�jra… persze, ha m�g itthon vannak – s�gta fej�ben egy kis hang gonoszul. �sszeszorult a torka, �s ink�bb a ker�t�shez z�rk�zott.

Azonban itt �tk�z�tt az els� akad�lyba: a fegyvereit el�bb be kellett juttatni a ker�t�s vasr�djai k�z�tt, mert am�g ott l�gott a v�ll�n a telet�m�tt t�ska, nem sok es�lye volt, hogy eleg�nsan bem�sszon a kertbe. �vatosan levette h�t a batyut, �s min�l hat�konyabban megpr�b�lta bepassz�rozni a kertbe. Lassabban haladt, mint szeretett volna, de most nem d�h�tette fel mag�t ezen.

Egyed�l a pisztoly�t tartotta mag�n�l. Kezeivel megmarkolta a ker�t�st, �s seg�ts�g�l h�vta h�t �v alatt szerzett tapasztalatait. Nem meglep�, hogy kisebb er�fesz�t�s n�lk�l feljutott a vas tetej�re: izmai m�g nem er�tlenedtek el ezalatt a p�r h�t alatt. R�gebben sokszor kellett falat m�sznia – olyat is, aminek teljesen sima volt a fel�lete, ez a ker�t�s kifejezetten k�nny� feladatnak sz�m�tott. Legfeljebb holnap, ha lesz n�mi izoml�za.

Mikor a f�ldre huppant, csendesen, mint egy macska, gyorsan k�rbe pillantott, �s a bej�ratot f�rk�szte guggolva. Semmi jele nem volt, hogy �szre vett�k volna, amit egy cseppet furcs�llt. Vajon mi�rt nem volt a k�ria k�r�l riaszt�b�b�j? Megint megrohamozt�k azok a gondolatok, miszerint elk�sett, �s egy lelket sem fog a h�zban tal�lni.

Imm�r felemelt fegyverekkel k�zel�tett a h�z fel�, �s nem lassan osonva, hanem min�l hamarabb kiker�lve az ablakok hat�sugar�b�l – a fal t�v�be csak akkor l�thatnak le, ha kinyitj�k azokat, �s azt meg meghallan�. Egyik kez�ben a revolverrel, a m�sikban egy hosszabb cs�v� g�pfegyverrel lapult a falhoz, az ajt� mell�, miut�n felugrott a l�pcs�n. A fekete ajt� hatalmas volt egy emberhez k�pest, egy k�gy�t mint�z� kopogtat� d�sz�tette, mely ez�stb�l k�sz�lhetett, pont, mint a kilincs.

Harry szem�ld�kr�ncolva meredt a z�rra – benne hagyt�k a kulcsokat.

Megint k�rbe lesett, azt�n �jfent a z�rra n�zett. Nem a szeme k�pr�zott, t�nyleg ott voltak. K�t dolgot tartott lehets�gesnek. Az egyik, hogy a hal�lfal�k annyira siettek uruk h�v�s�ra, hogy otthagytak csapot-papot, �s tal�n �szre sem vett�k, hogy mekkora hib�t k�vettek el. A m�sik lehet�s�g szerint csapda volt.

Az ut�bbit azonban r�gt�n elvetette. Ha t�nyleg csapda lenne, az azt jelenten�, hogy Voldemort nem csak azt tudja, hogy visszat�rt az orsz�gba, hanem azt is, hogy ut�na k�mkedett, m�rpedig arr�l senki fia nem t�j�koztathatta… Hacsak nem Piton. T�pel�dve �llt egyik l�b�r�l a m�sikra, �s m�g mindig nem merte megfogni a kulcsokat, hogy bel�pjen a k�ri�ba. Vajon Piton �szinte volt hozz�? Vagy csak a b�r�t akarta menteni, hogy azt�n a Nagy�r b�r�t is mentse, azon nyomban, amint egyed�l marad?

Rem�nyeire hallgatva, megmarkolta a csom�t, �s halkan elford�totta a kulcsot a z�rban. Egy apr� kattan�s, �s az ajt� mag�t�l kiny�lt. Harry er�sen tartotta a kilincset, �s a felbukkan� r�sbe meredt. El�sz�r a bal kez�ben tartott fegyvert dugta be rajta, majd apr�nk�nt az eg�sz bal oldal�t. Le se tagadhatta volna, hogy sosem rettegett m�g ennyire a lebuk�st�l. Amint a feje is beker�lt a h�zba, vill�mgyorsan h�zta be m�sik oldal�t, hogy becsukhassa az ajt�t, s a f�lhom�lyban az impoz�ns el�szob�t, �s a hatalmas m�rv�nyl�pcs�ket kutatta. A feh�r k� �lesen el�t�tt az ugyancsak m�rv�ny padl�t�l, ami azonban a fentivel ellent�tben fekete volt.

Egy-egy pillant�s az el�szob�b�l ny�l� k�t, csukott ajt� fel�, majd az emelet ir�ny�ba meredt. Sehol senki, szinte kong a h�z az �ress�gt�l. Valamelyik szob�b�l egy �ll��ra kattog�sa sz�r�d�tt le, a vastag falakban fut� cs�vekben n�ha gurgul�zva folyt a v�z. Mindezek a hangok visszhangot vertek, de nem tudt�k volna elnyomni besz�lget�s, vagy siet�s l�ptek nesz�t. Borzongott ett�l a furcsa n�mas�gt�l, de nem �csoroghatott az ajt�ban a v�gtelens�gig. Jobb fel� indult, hogy felder�tse, nincs-e valaki a z�rt ajt�sz�rnyak m�g�tt. Felk�sz�lt az azonnali cselekv�sre, ha esetleg egy csal�dtag m�gis lenne valahol a h�zban, fegyvereit mind kibiztos�totta m�r.

Leverte a v�z, ahogy megfogta a m�ves kilincset, �s lenyomta. Tartott t�le, hogy egy kattan�ssal, vagy nyikorg�ssal el�rulja mag�t, mint valami rossz akci�filmben. Nyelt egyet, majd nagyon lassan nyomni kezdte lefel� a f�mdarabot, egy�ttal er�sen h�zta maga fel�, hogy ennyivel is kevesebb legyen a z�r hangja, mikor kiny�lik. Semmi nem t�rt�nt, ahogy egy cseppet beljebb tolta a f�t, �gyhogy �vatosan besurrant a szob�ba, �s r�gt�n vissza is csukta az ajt�t. Ez volt a hiba – nem n�zett k�r�l, miel�tt bes�t�lt a csapd�ba, �s m�r csak egy v�r�s villan�st �rezhetett, miel�tt s�t�ts�g borult r�.

***

Eml�kezett egy durran�sra, de nem tudta volna megmondani, mihez tartozott, vagy neki mi k�ze volt hozz�. �gy hasogatott a feje, �s a homlok�n l�v� sebhely, hogy k�pr�ztak t�le lehunyt szemei. Gyomra h�borgott, tagjait k�nyelmetlen�l nyomta valami kem�ny, �s hideg, �s nem utols� sorban �rezte, hogy teste k�r�l valami v�kony dolog tekereg, �s szor�tja.

Felpattantak a szemei. Az els�, amit megl�tott, egy feh�r, felpeckelt sz�j� arc volt, zs�ros, fekete hajjal k�r�tve. Azt�n nehezen f�kusz�lva, de bem�rte a m�sik szemeit is, melyek f�jdalmat �s k�ts�gbees�st t�kr�zve n�ztek vissza r�. Megismerte az alakban Pitont, �s m�r azon volt, hogy megk�rdezze, mi t�rt�nt, amikor r�j�tt, hogy az � sz�j�t is bek�t�tt�k egy k�t�llel, ak�rcsak a m�sik�t.

Halv�nyan kezdtek visszat�rni az eml�kei. A Malfoy-k�ri�ba igyekezett, bement az el�szob�ba, azt�n egy m�sik ajt�n… Visszacsukta szem�t, mert rosszul lett saj�t ostobas�g�t�l. Hogy nem ismerte fel? Mi�rt d�lt be neki? H�lye h�lye h�lye!

�vatosan mozd�totta meg k�ny�k�t, hogy ellen�rizze, milyen szoros a k�t�l, ami lefogja, k�zben pedig megemelte egy kicsit fej�t, mert arc�nak jobb oldala m�r teljesen elzsibbadt a f�ld�n val� hasal�st�l. Mozgol�d�st, �s sutyorg�st hallott, amit�l megfesz�lt. Voltak m�g a szob�ban rajtuk k�v�l, �s v�rtak valamire – k�ts�g sem f�rt hozz�, hogy az � �bred�s�re. A felsajdul� sebhelyb�l pedig sejtette, hogy ki az, akinek a tekintete most lyukat �get a tark�j�ba… itt v�rt r� v�gig.

Nem volt �rtelme tov�bb tettetni az �jults�got, t�bb dolog miatt sem. A fegyvereit elvett�k, de �rezte, hogy ruh�it nem kutatt�k �t, mert a nyakl�nc med�lja a mellkas�ba v�jt, �s a csizm�j�ba rejtett pisztoly is b�r�be nyom�dott. A m�sik el�nye pedig az �nleleplez�snek, hogy megszabadul a k�teleit�l, vagy, ha azt nem is, de mindenk�ppen �l� helyzetbe torn�zz�k, hogy a Nagy�r �lvezettel �lhesse meg �t.

P�r percnyi nyelvmunk�val siker�lt als� ajk�n kereszt�l lefejtenie mag�r�l a sz�jpecket, majd j�les�en megmozgatta �llkapcs�t.

- �r�l�k, hogy v�gre szem�lyesen is tal�lkozhatunk Voldemort – mondta rekedten, de j�l hallhat�an, �s nagy nehezen a m�sik oldalra ord�totta nyak�t, hogy Piton helyett a t�bbi hal�lfal�t, �s a feketem�gust l�thassa. A csukly�sok eddig nem vett�k �szre halv�ny mozg�s�t, �gy most meglepetten felki�ltva pattantak a talpukra. Voldemort a kandall� el�tt �lt (maga a kandall� a f�l szob�t elfoglalta, olyan hatalmas volt), �s nyugodtan, v�r�sen l�ngol� szemekkel, t�g pupill�kkal vizslatta. Harry pont olyan higgadtan meredt vissza r�.

Sejtette, hogy a hal�lfal�kat megr�m�ti a k�gy�szer� szemp�r, ez�rt nem n�znek r� mester�k arc�ra, de �… azaz a fi�, akinek az eml�keib�l Harry Denem lett… sok horrorfilmet, �s sci-fit l�tott m�r, ahol sokkalta gusztustalanabb l�nyekkel tal�lkozott, �s igaz, hogy azok nem voltak val�s�gosak, Voldemort meg igen, att�l m�g nem kezdett reszketni a f�lelemt�l. Tal�n ez volt az, ami a m�gust felingerelte annyira, hogy v�gre megsz�laljon.

- Harry Potter – mondta felizz� tekintettel, �s hihetetlen gyorsas�ggal �llt fel a nagy fotelb�l.

- Harry Denem – v�gta r� kertel�s n�lk�l, �s �lvezve, hogy szavai nyom�n a k�rben �l� �s �ll� csukly�sok felhorkantak, r�morogtak, vicsorogtak – s�rt�snek vett�k tal�n, hogy ki mer�szelte jav�tani a S�t�t Nagyurat. Voldemort megtorpant fel� menet, �s lapos orrlyukai fenyeget�en kit�gultak.

- A koszos mugli nev�t viseled – k�z�lte vele len�z�en, mert val�sz�n�leg � is felh�borodott, ha nem is az�rt, mert feleseltek vele. – Azt a nevet, amit �n �veken �t k�nytelen voltam hordani, mint egy �tkot. Mi�rt? Harry Potter, mi�rt akart�l pont… - l�that�an nehez�re esett kimondani gyerekkori nev�t. – Tal�n, hogy engem bosszants?

Harry el�sz�r v�llat vont, de sz�ja m�st v�laszolt, mint amit akart volna, m�gis tudta, hogy igaz.

- Be akartam neked bizony�tani, hogy Denemnek lenni nem trag�dia – mondta csever�sz� hangon. A k�mzs�sok hull�mz� mellkassal meredtek hol r�, hol az egyre d�h�sebb Voldemortra. – Abban rem�nykedtem, hogy ha egyszer megtal�lsz, szembes�lsz ezzel. Ne k�rdezd, mi�rt, mert fogalmam sincs. �s k�l�nben sem akartam se Dumbledore lenni, se Malfoy, a te mugli neved viszont pont kap�ra j�tt.

- Mocskos s�rv�r�! – pattant fel a Nagy�r fotelj�nek alj�ban kuporg� alak, �s hiszt�rikusan r�ngatta el� var�zsp�lc�j�t. A n� hangja, �s termete ismer�s volt neki, �s hamarosan r�j�tt, hogy Bellatrix Lestrange-dzsel �ll (vagy fekszik) szemben, azzal a boszork�nnyal aki meg�lt… meg�lte valaki�t, de… Harry �sszer�ncolta szem�ld�k�t, mert nem jutott esz�be, kit gyilkolt meg Lestrange. Tal�n, t�l f�jdalmas eml�k lehetett.

- Nyugalom, Bella – szisszent fel Voldemort, mire a z�gol�d� szolg�k elcsendesedtek. A m�gus kif�rk�szhetetlen arccal n�zett r�. – Igaz�n szemtelen k�ly�k vagy, Potter. De van m�g p�r k�rd�s, amire v�laszt fogsz adni, miel�tt a szemtelens�ged�rt fizetsz. Ut�na m�r �gysem lesz lehet�s�ged r�.

A hal�lfal�k ez�ttal felr�h�gtek. Harry f�radtan s�hajtott, �s tov�bb folytatta kez�nek lass� mozgat�s�t, mik�zben v�ll�val bal oldal�ra l�kte mag�t a hasm�nt val� fekv�sb�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s