Harry lassan kinyitotta a szem�t, �s enyh�n felh�s, k�k eget l�tott maga felett. Karja m�g mindig l�ktetett, de m�r nem olyan er�sen, mint eddig. Fej�t oldalra ford�totta, �s megpr�b�lta kital�lni, mi is t�rt�nt pontosan.

Hermione alakja �tl�tt a szem�be, aki ott kuporgott mellette, �s k�nnyes szem�t t�r�lgette. A l�ny h�ta m�g�tt, el�g messze t�l�k, emberek s�r�gtek. L�tta a Rendtagokat, akik a hal�lfal�kat k�t�zgett�k, �s l�tta Voldemort alakj�t is, aki f�l�tt Dumbledore hajladozott. Az igazgat� a feketem�gust hallgatta, s Harry csod�lkozva l�tta, hogy Voldemort fej�t fekete haj bor�tja, s m�g orra vonal�t is ki tudta venni. V�rz� kez�re k�t�s ker�lt, s m�r eg�szen fittnek t�nt, lesz�m�tva, hogy fekv� helyzetbe k�nyszer�tette a sok k�t�l, mellyel a hord�gyra r�gz�tett�k �t. Dumbledore mogorv�nak, �s el�gedettnek t�nt, de k�k szemeiben valami k�l�n�s �rz�s is megcsillant. Ezt viszont m�r nem �rtelmezhette, mert Hermione felsik�tott, �s akkor minden szem r�juk szegez�d�tt. Harry egy utols� pillant�st vetett Voldemort s�t�t szemeibe, majd elveszett egy heves �lel�sben.

A barna f�rt�kb�l vir�gillat �radt, �s j�les�en b�jt szerelme nyak�hoz, hogy besz�vhassa. Ez sokkal jobb gy�gy�rk�nt hatott sajg� test�re, s azonnal nyugodtabb� v�lt t�le.

- Jaj, Harry, �gy megijedtem – szipogta vis�tozva Hermione, mire � csak kuncogott. – Azt hittem… �s mikor l�ttam… a k�gy�m�reg… nem is lett volna szabad…

- Nyugi – suttogta, s megsimogatta szerelme h�t�t. Hermione v�gre t�volabb h�z�dott t�le, �gy � fel�lhetett, �s k�r�ln�zhetett jobban: s�r�ltek fek�dtek mellette minden ir�nyban. A hord�gyakon ugyan�gy t�ntek fel hal�lfal�k alakjai, mint a j� oldalhoz tartoz�k� – �gy p�ld�ul a Malfoyok sz�ke haja is megcsillant a b�gyadt, ez�st�s, novemberi napf�nyben, de l�tott v�r�s Weasley-f�rt�ket, �s felfedezte Remus Lupin �szes �st�k�t is nem messze. Nyitott �s �ber szemp�rt azonban csak k�zvetlen�l a bal oldal�n tal�lt.

Piton elismer�en somolygott r�, �s karj�t feje al� helyezte, hogy k�nyelmesen fek�dhessen hord�gy�n. Nyak�t szoros, feh�r k�t�s fedte.

- J� napot! – k�sz�nt Harry n�mileg felder�lve, b�r nem tudta, mi�rt t�lti el olyan kellemes �rz�ssel, hogy itt l�tja egykori gy�l�lt ellens�g�t. – Hogy �rzi mag�t?

- T�rhet�en, k�sz�n�m, de lek�telezn�l, ha v�gre tegez�dn�nk – morgott Piton, de az�rt megeresztett fel� egy sanda vigyort, olyat, amilyet Harry sosem l�tott rajta. – M�r nem vagyok a tan�rod.

- Ahogy gondolod, Perselus. – Harry kiny�jt�zott, majd r�m�lten megrezzent, mikor a kor�bban m�r l�tott boszork�ny fel� sietett egy nagy kupa, g�z�lg� itallal. – Arra semmi sz�ks�g, Madam Pomfrey – tiltakozott, �s n�mileg csod�lkozva tekintett mag�ba, hogy esz�be jutott a roxforti javasasszony neve. Madam Pomfrey azonban most is ler�zhatatlannak bizonyult.

- Miss Granger is egyet �rt velem, �s Perselus is, aki a b�jitalt k�sz�tette �nnek, fel�ldozva eg�szs�g�t, hogy musz�j meginnia – t�j�koztatta k�m�letlen�l, �s a kez�be nyomta a kup�t. Harry Pitonra n�zett, aki szer�nyen v�llat vont. Elfintorodott, �s orr�t befogva hajtotta fel az ep�n�l is keser�bb b�jitalt. Azonnal �rezte a h�s hat�st, �s szemet hunyva a sz�j�ban ragadt kellemetlen �zre, j�les�en d�lt vissza fekv� helyzetbe. Hermione b�szke mosollyal, k�nnyes szemekkel k�szott f�l�, �s megsimogatta fej�t.

- Akkor… eml�kszel m�g, mir�l besz�lgett�nk, miel�tt ide j�tt�l? – k�rdezte a l�ny elpirulva, mire � elszorult torokkal b�lintott.

- De nem lehet – tette hozz� halkan a mozdulathoz, mire Hermione arc�r�l leolvadt a mosoly. – Egyel�re vissza kell mennem Ri�ba.

- Mi�rt kellene? – csattant fel �les hangon szerelme, �s h�tr�bb h�z�dott. Haja csak �gy repkedett k�r�l�tte, mintha ezzel is inger�lts�g�t akarn� kifejezni. Harry nyak�t beh�zva pislogott mindenfel�, csak a l�nyra nem.

- Mert ott van az �letem… - kezdte a magyar�zkod�st, �m Hermione nem hagyta, hogy befejezze.

- Nem, nem igaz! – suttogta d�h�s, tompa hangon, �s szipogva megt�r�lgette szem�t. Harry gyomra kett�s bukfencet vetett. – Itt van az �leted, itt a helyed k�zt�nk, velem! Azt �g�rted… azt mondtad… mi lesz a csal�dunkkal? A fiaddal! El akarod hagyni a gyerekedet, �s nem utols� sorban engem?

- Nem tudom, ki volt, aki �rvah�zba adta Theofilt – v�gott vissza a kellet�n�l kem�nyebben, de azonnal meg is b�nta a kirohan�st, mivel Hermione f�jdalmas s�hajjal k�szott t�le m�g messzebb. Lehunyta szem�t, �s k�ts�gbeesetten megnyalta sz�ja sz�l�t. Nem akarta pont most elrontani a dolgot. – Figyelj! Musz�j visszamennem. Nekem ott van lak�som, ott vannak ismer�seim, �s nem z�rhatom le csak �gy az �letemnek azt a szakasz�t. H�t �vig nem Potter voltam, �s ez megv�ltoztatott. Nem vonhatok csak �gy v�llat, mintha mi sem t�rt�nt volna.

Hermione felpattant, t�tov�n tett fel� egy l�p�st, de azt�n meggondolta mag�t, �s legyintve sarkon fordult. Harry k�vette a l�ny szalad� alakj�t tekintet�vel, m�g az el nem t�nt a k�ria kapuja m�g�tt.

- M�g mindig egy idi�ta vagy – hallotta meg a k�m�letlen igazs�got Piton fel�l, mire kelletlen�l elh�zta a sz�j�t, de v�g�l egyet�rt�en b�lintott.

- Tudom – felelt �szint�n. – De t�nyleg van m�g egy kis dolgom, miel�tt ide k�lt�zn�k. Els� sorban eladn�m a h�zamat, ami�rt sz�p kis �sszeget kapn�k, azt�n a t�bbi vagyonomat is ki kell vennem a bankb�l, hogy ide hozzam, �s rem�nyeim szerint a Gringottsra b�zzam. Apr�s�gok, de id�be telik. Meg kell tennem, le kell z�rnom norm�lisan. Ugye, ez most nem csak menteget�z�snek hallatszik?

R�n�zett az �t f�rk�sz� var�zsl�ra. Az p�r pillanatig elgondolkodva m�regette.

- Sz�val visszat�rsz? – felelt k�rd�ssel Piton. Harry b�logatott, �s k�zben elr�vedve n�zett fel a Malfoy-kast�ly megcsillan� ablakaira. Egy gondolat tekerg�z�tt az agy�ban, csak nem tudta, merje-e megk�rdezni Pitont… Azt�n egy s�hajjal fejest ugrott a m�lyv�zbe.

- Csak az a gond, hogy a var�zslatokat, amiket a Roxfortban tanultam, mindet elfelejtettem. Kellene egy tan�r, aki el�hozza az eml�keimet.

Harry Pitonra n�zett, aki eleinte a folytat�sra v�rakozott, de mikor vil�goss� v�lt sz�m�ra, mi�rt mered r� olyan jelent�s�gteljesen, szemei el�sz�r kit�gultak a d�bbenett�l, majd �sszesz�k�ltek.

- �n? – k�rdezte gyanakodva. – Mi�rt?

- Nem tudom – vont v�llat, �s lusta vigyor k�szott az arc�ra. – Tal�n a r�gi sz�p eml�kek miatt?

Piton felmordult, �s bossz�san megcs�v�lta a fej�t, de Harry kuncog�s�ra m�r � is somolygott.

J� egy �r�val k�s�bb, mikor m�r a legt�bben int�ztek hozz� p�r sz�t, �s v�gre ler�zhatta mag�r�l Madam Pomfrey-t is, elb�cs�zott Pitont�l. Sokkal jobban �rezte mag�t, �gy nem l�tta �rtelm�t, hogy a csata helysz�n�n maradjon, f�leg, hogy Hermion�t is elzargatta maga mell�l. M�r a ker�t�s k�zel�ben j�rt, amikor tark�j�n megbizsergett a b�r, s tudta, ez azt jelenti, valaki figyeli. Megtorpant, �s k�rbe lesett, �s szinte azonnal r�tal�lt a megold�sra.

Voldemort a h�z t�v�ben �lt a latyakoss� v�lt h�ban, a m�g �ntudatukn�l l�v� hal�lfal�i k�z�tt. M�g mindig egy tucat k�t�l volt k�r� tekerve, de m�r nem �t�lt�k hord�gyra. Senki nem t�r�d�tt vele, most, hogy v�ge volt a csat�nak, �s hat�stalan�tott�k, hiszen a talpon maradtak a s�r�ltek ell�t�s�val foglalatoskodtak, b�jitalokat k�sz�tettek, gy�gyszereket hurcoltak egyik embert�l a m�sikig, hatalmas dobozokban, vagy �ppen n�h�ny besomford�l� riportert pr�b�ltak hat�stalan�tani, akik a miniszt�rium seg�ts�g�vel nyilv�n megneszelt�k, hogy t�rt�nt valami a Malfoyokn�l.

�gy elhagyatva Voldemort m�r zavartalanul figyelhette egykori ellens�g�t.

Harry viszonozta a s�t�t, megf�radt tekintetet, �s egy m�sodpercig egym�sra meredtek, majd a feketem�gus sz�ja kiny�lt �s j�l l�that� sz�t form�lt: k�sz�n�m. Ez elcsod�lkoztatta �t, de nem hagyta, hogy az �rzelmei az arc�ra telepedjenek. Biccentett egyet, majd legyint�s-szer�en intett, �s folytatta �tj�t a kapu fel�.

Mikor a szomsz�dos v�ros hat�r�ba �rt, m�r �jra magabiztosan, hat�rozottan l�pkedett, noha gyomra kordul�sokkal jelezte, hogy nem �rtana tankolni. Szem�vel megkereste aut�j�t, majd dobott egyet fegyvereit�l s�lyos h�tizs�kj�n, alig v�rva, hogy a csomagtart�ba tehesse. Az aut� egy csipog�ssal k�sz�nt�tte, mire � automatikusan v�gigsim�tott az ajtaj�n.

Most nem hajthatott olyan gyorsan, mint �jjel, idefele j�vet, �gy majdnem n�gy �r�t vezetett, s csak akkor l�tta meg el�sz�r London kimagasl� h�zait, �s tornyait. H�rman is mentek el�tte, ez�rt kicsit t�relmetlen�l dobolt a korm�nyon – m�r h�rom �ra is elm�lt, �s szeretett volna m�g az �jjel elindulni. Egy le�gaz�sn�l v�gre elker�lhette a tov�bbi lass�z�st, �s egy ker�l��t �r�n hamarosan m�r a Fon� soron j�rt, ahol p�r pillanat alatt �sszeszedte az ing�s�gait. Nem tudta, lesz-e egy�ltal�n m�g sz�ks�ge r�juk, de sok p�nz�be ker�lt, hogy ilyen j� felszerel�sei legyenek, �gyhogy nem hagyhatta ott teng�dni �ket, �gy mellesleg pedig Pettigrew holtest�vel is kezdenie kellett valamit. Jobb �tlete nem l�v�n, kiosont vele a kertj�be, majd nagy neh�zs�gek �r�n �ttuszkolta a magatehetetlen, kiss� b�zl�, foltos testet a ker�t�sen, azt�n � is �tugrott rajta.

A zavaros viz� Temze ott zubogott nem messze, �gyhogy nem is kellett tipr�dnia rajta, mit tegyen. Megragadta h�t Pettigrew-t, �s n�mi vonszol�s ut�n le�rt vele az enyhe domboldalon. Eg�szen a v�zpartig h�zta a testet, b�r ott m�r j�csk�n cs�szott a talaj a talpa alatt, a ny�ratlan, koszos f�sz�lak �pp�gy besz�vt�k a foly� p�r�j�t, mint a ruganyos f�ld.

Egy er�teljes, f�raszt� lend�t�s ut�n a halottat m�r el is nyelte a barna v�zt�meg. Harry p�r percig m�g meredt a nem l�that� test ut�n, azt�n �sszeszedte mag�t, �s visszat�rt a lak�sba, hogy felvegye csomagj�t. Mikor egy fut� pillant�st vetett a szemk�zti h�zra, elgondolkodott rajta, vajon Pitont elengedt�k-e az�ta, �s ott van-e m�r a szeg�nyes h�l�szob�j�ban, vagy m�g kihallgatj�k p�rszor, de v�g�l m�gsem n�zte meg, nem kopogott be hozz�. �gyse tudott volna mit mondani.

M�gis, mire ism�t kocsiba sz�llt, hogy ez�ttal az �rvah�z melletti tany�j�ra menjen, m�r alacsonyan j�rt a nap, �s az id� is ism�t felh�s, �s h�v�s lett. A Privet Drive fel� aut�zva akaratlanul �sszeszorult a torka: megl�tta az ismer�s, s�rga szalagokat a h�z k�r�l, melyek neonosan vil�g�tottak a s�t�ted� utc�ban, illetve n�h�ny rend�rt is �szrevett, akik feljegyz�seket �rtak. B�rmennyire is volt kellemetlen �rz�s, b�rmekkora b�ntudat is k�rny�kezte meg, le kellett gy�rnie, m�r nem tehetett semmit.

Kiss� figyelmetlen volt, mikor leparkolt a lak�sa el�tt, majdnem nekiment egy villanyoszlopnak. A l�mp�k m�r �gtek, ahogy az �rvah�zban is, hiszen lassan m�lyk�k s�t�ts�g borult f�l�j�k. Harry �sszeh�zta mag�n a hossz� kab�tj�t, hogy ellen�ll�bb legyen a sz�llel szemben, �s apr�nk�nt felhordta a k�mfelszerel�sek dobozait a lak�sba. Egyel�re nem pakolta ki �ket, nem tudta, mikor j�het vissza ide pontosan, �gy csak egy halomba hordta, �s v�g�l megszeml�lte az alkotm�nyt. S�hajtva a haj�ba t�rt, �s v�rt egy kicsit, m�g eg�szen biztosan senki nem l�thatja meg. Nem akart kock�ztatni, de mindenk�ppen meg akarta tenni a dolgot, nem volt hajland� tov�bb t�rt�ztetni mag�t.

Este kilenckor, mikor m�r ism�t igencsak f�radt volt, felpattant a sz�kr�l, �s a s�t�tben megkereste az ajt�t. Miel�tt el�rte volna, cs�rg�tt a telefon, amit m�g a kocsiban a zseb�be tett. Megtorpant, egy ber�gz�lt mozdulattal a f�l�be helyezte a f�lhallgat�kat, majd kibet�zte a nevet, aki h�vta.

- Harry P…Denem – k�sz�nt unottan, �s elfintorodott, amikor hossz� id� ut�n �jra meghallotta a beh�zelg� hangot.

- Hell�, Denem! – rikoltotta Hos� nagy hangon. – Mi �js�g, haver?

- Mi lenne? Dolgozom – s�hajtott, �s �jra megindult a s�t�t szob�ban. – Egy�bk�nt nem vagyok haverod, m�r mondtam. Sz�val, ha nincs egy�b c�lja a h�v�sodnak, megk�sz�nn�m, ha hagyn�l.

- Csak k�rdezni akarok valamit, �s m�r teszem is le – menteget�z�tt a fi�, majd hangja k�v�ncsi t�nust kapott. – Hallgattad ma a h�reket?

- Nem volt r� id�m – morogta t�relmetlen�l, �s kulcsra z�rta a lak�s ajtaj�t. – Mi�rt?

- El�sz�r �n se figyeltem, a k�lyk�k tapadtak a k�perny�re… de azt�n meghallottam a nevedet.

Harry megtorpant a l�pcs�h�z k�zep�n, �s a f�lelem jeges folyad�ka �ramlott v�gi ereiben. Agya egy pillanatra meg�llt a m�k�d�sben, majd szapor�n dolgozni kezdett, �m a v�laszt nem � tal�lta meg, hanem Hos� �rulta el, az�ltal, hogy folytatta, amit elkezdett mondani.

- Az volt a l�nyeg, hogy bejelentett�k, hogy az Interpol feladta a k�r�z�sedet, �s az FBI is, meg minden nagymen� hat�s�gi szervezet, mindenkit�l azt nyilatkozt�k, hogy valamit sz�rnyen f�lre�rthettek, mert nem is t�ged kellett k�r�zni, �s k�rt�k, hogy minden orsz�gban vegy�k le a neved a feketelist�r�l. Ezt hogy csin�ltad, �regem?

Harry azonban m�r vigyorgott, �s szinte f�ty�r�szni t�madt kedve.

- Fogalmam sincs, mire gondolsz – mondta hidegen. – Engem is meglepett ez a h�r. Nos, ha most nem haragszol, tennem kell ellene, hogy elterjedjen a j� h�rem az orsz�gban.

Azzal a tiltakoz�ssal nem t�r�dve, kinyomta a mobilj�t, �s kil�pett a lak�sb�l. Nem kellett sokat s�t�lnia, viszont egy s�t�tbe vesz� sarkot v�lasztott, nehogy l�thass�k, majd az �rvah�z eresz�be kapaszkodva a legfels� ablak fel� kezdett m�szni. Ugyan nem ment olyan gyorsan, mint egy�bk�nt, de viszonylag hamar feljutott a h�z sz�ls� ablak�hoz, majd ben�zett rajta a feketes�gbe vesz� szob�ba, hogy meggy�z�dj�n r�la, j� helyen j�r-e.

�vatosan tolta feljebb az ablakot, �s a legkisebb r�sen siklott be a szob�ba, macskal�pt� puhas�ggal landolva, �s tipegve ment v�gig a padl�n. H�rom �gyacska is fek�dt a helyis�gben, ahol a novemberi hideg ellen�re el�gg� gy�r volt a f�t�s. Mindegyik �gy foglalt volt, de � a szemk�zti fel� osont, ahol egy kis alak kuporgott magzatp�zban. Csup�n hossz�, fekete haja l�tszott ki a takar� al�l. Harry a lassan emelte a kez�t kisfia arc�hoz, majd egy gyors mozdulattal a gyerek sz�j�ra tapasztotta tenyer�t. Theofil r�m�lten �lt fel, �s csapkodni kezdett, de mikor megl�tta �t, azonnal abbahagyta, s szemei elkerekedtek. Harry mosolyogva integetett, majd mutat�ujj�t a sz�ja l� vitte. Kisfia b�lintott, mire � elengedte sz�j�t.

Theofil azonnal a nyak�ba borult, �s szorosan tartotta.

- M�g mindig velem akarsz j�nni? – k�rdezte olyan halkan, hogy a gyereknek is a f�l�t kelljen hegyeznie. Theofil szapor�n b�logatott.

Harry csup�n egy v�lt�s ruh�t hal�szott el� a szekr�nyb�l, karj�n a fi�val, k�zben azt figyelve, nem j�n-e egy tan�r ellen�rizni a gyerekeket. Nehezen ment �gy r�adni a fi�csk�ra a kab�tj�t, de v�g�l megoldotta a probl�m�t, �s plusz meleg�t�sk�nt a reszket� kis test k�r� gombolta a saj�t k�peny�t is. Theofillal a mellkas�n m�r sokkal lassabban m�szott ki az ablakon, �s le az ereszen, v�gig att�l tartott, hogy fia nem tudja rendesen fogni a nyak�t, vagy megcs�szik…

J�les�en huppant a j�rd�ra, �s mag�hoz �lelte a kis testet. Kocsija m�r ott v�rt r�juk az utc�n. Harry gyorsan k�rbelesett, majd tov�bbra is fojtott hangon megsz�lalt.

- Mit sz�ln�l hozz�, ha azt mondan�m, �n vagyok az apuk�d?

Theofil h�tr�bb h�z�dott t�le, barna szemei k�nnyekt�l csillogtak, �s rem�nykedve n�zett r�. Harry mosolyogva megpuszilta a fi� orra hegy�t, �s b�lintott a ki nem mondott k�rd�s�re.

- Szeretlek – h�pp�g�tt fel a gyerek, �s minden eddigin�l szorosabban vetette mag�t nyak�ba. Az � sz�ve k�zben olyan boldogan dobogott a mellkas�ban, hogy att�l f�lt, az eg�sz v�ros meghallja. Val�j�ban, valahol m�lyen, tartott t�le, hogy Theofil megut�lja ez�rt, �gy most jelent�sen megk�nnyebb�lt. Be�ltette a kisfi�t az aut�ja any�s�l�s�re, majd � is besz�llt, �s miel�tt g�zt adott volna, m�g mindig mosolyogva fordult a szem�t t�r�lget� gyermeke fel�.

- �n is szeretlek t�ged, kicsim.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s