Hiei teh�t kivont karddal k�zeledett a vele szemben �ll� Kotono fel�. A l�tez� legnagyobb sebess�gre kapcsolt, hogy a l�ny lehet�leg ne tudjon se kit�rni, se h�r�tani. Persze az�rt nem kellett Kotot f�lteni, n�la a gyorsas�g igaz�n nem jelentett akad�lyt.

 Gond n�lk�l k�vette a fi� mozdulatait �s l�tta, hogy mire k�sz�l. Nem szeretett fegyverekkel harcolni �s azt sem, ha az ellenfele folyamodott hozz�juk, ez�rt mindig az els� dolga volt megszabadulni azokt�l. R�ad�sul ez a kard m�g a t�voli m�ltb�l fakad� dolgok miatt is zavarta. �gy h�t, amint a t�zd�mon fel� ugrott, hogy les�jtson r�, egy hat�rozott mozdulattal kiverte a kez�b�l a fegyver�t. A kard egy fa t�rzs�be f�r�dott. Hiei d�bbenten visszah�k�lt.

- Most mihez akarsz kezdeni?- n�zett r� a r�kad�mon. - Nem nagyon ismerem a harcmodorodat �s t�ged se, de �gy gondolom, hogy a kardod �s a jaganod n�lk�l egy senki vagy.

- Azt majd megl�tjuk!- ord�totta d�h�sen az �n�rzet�ben megs�rtett fi�. - Szerintem meg ilyen kezekkel kiz�rt dolog, hogy er�set lehessen �tni. - pillantott a l�ny �velt vonal�, form�s kezeire �s hossz� ujjaira. A d�mon csak jegesen a szem�be n�zett:

- Pr�b�ld ki �s megtudod!- a t�zd�monnak t�bb se kellett, �k�llel rontott a vele szemben �ll�ra. De az k�nnyed�n meg�ll�totta az �kl�t:

- Ez minden? Nevets�ges. A helyedben sz�gyellen�m magamat, ha csak ilyen b�n�n tudn�k �tni. Gyenge, mint a harmat. - k�zben nem engedte el a t�mad�ja �kl�t, �gy annak es�lye sem volt arra, hogy esetleg kih�tr�ljon, csak vill�ml� szemekkel meredt r�. De a l�ny m�g nem fejezte be. - Megmutatom, mit k�ne tudnod. - �s azzal meglend�tette a m�sik kez�t, majd egy j�l ir�nyzott jobbegyenessel ell�kte. A t�zd�mon hossz� v�jatot hagyott maga ut�n a f�ld�n, ahogy hosszas sz�nk�z�s ut�n v�gre meg�llt. Nemigen esett j�l neki az �t�s, tal�n egyetlen m�sik csap�s sem �rte m�g �let�ben ilyen rosszul, hiszen nem sz�m�tott ekkor�ra. Mikor azt mondta, hogy olyan kezekkel nem lehet nagyot �tni, azt t�nyleg �gy is gondolta, ez�rt �rte felk�sz�letlen�l a bivalyer�s �t�s. De felt�p�szkodott �s d�h�sen n�zett ellenfel�re. Az k�z�ny�sen n�zett vissza r�. Nem v�rta meg, hogy Hiei kilihegje mag�t, egy szempillant�s alatt el�tte termett �s egy hatalmas �t�st m�rt a gyomr�ra.

- Uhh!- ny�gte a fi� �s egy f�nak csap�dott. Feld�h�tette, hogy a d�monl�ny bokszzs�kk�nt haszn�lja, ledobta a k�peny�t �s feld�ltan indult fel�je. Egyre haragosabban pr�b�lta eltal�lni, de az minduntalan kit�rt a t�mad�sai el�l. Sajnos egy l�p�ssel mindig a t�zd�mon el�tt j�rt, �gy az k�ptelen volt neki meglepet�st okozni. Ennek ellen�re m�g nem t�madott, de tiszt�ban volt a f�l�ny�vel. Hiei is �rezte, hogy a l�ny szinte csak j�tszik vele �s ez m�g jobban felideges�tette. Kotono is �gy gondolta, ideje valami �rdekeset vinni a harcba, vagy v�get vetni annak, mert kezdett beleunni a sz�rny eredm�nytelen pr�b�lkoz�saiba. Tudta a m�dj�t, hogyan okozzon az ellenfel�nek egy igencsak kellemetlen meglepet�st. A t�zd�mon minden k�zdelm�ben k�nosan �gyelt arra, hogy ne �rje semmilyen s�r�l�s a jaganj�t �s ha m�st nem is, ezt mindig siker�lt megv�denie m�g a legnehezebb ellenf�llel szemben is. Koto viszont semmit nem tekintett szentnek, neki minden harcban csak a gy�zelem sz�m�tott, �gy arc�tlan m�don nem f�lt az ellenfeleit test�k b�rmely r�sz�n t�madni. �t se k�m�lt�k soha, teh�t ha kellett pimaszul ak�r az ellenfele �gy�k�ba is beler�gott, neki mindegy volt. �rtette a m�dj�t, hogyan tegye figyelmetlenn� a vele szemben l�v�t. Most is ehhez folyamodott. Mik�zben Hiei t�mad�sai el�l t�rt ki, egyszer csak, mintha figyelmetlens�gb�l ad�dna, szabadon hagyta a gyomr�t. Rem�lte, hogy a fi�nak ez felt�nik. Nem kellett csal�dnia, a t�zd�mon kaj�nul elmosolyodott:

„Na most megkapod! �gy t�nik m�gse olyan t�k�letes, mint amilyennek hiszi mag�t.”- �s egy j�l ir�nyzott �t�ssel a gyomr�ba v�gott. El�gedetten n�zett f�l, hogy, mint azt � elgondolta, l�ssa a l�ny d�bbent tekintet�t, �m e helyett a szok�sos k�z�mb�s szemp�rral tal�lta szemben mag�t. A d�mon m�lyen a szem�be n�zett majd hirtelen teljes er�b�l lefejelte a t�zd�mont. Az felord�tott, mik�zben ism�t h�tracs�szott, de most �llva marad. De iszonyatos f�jdalmat �rzett. A fejel�s telibe tal�lta a harmadik szem�t. A k�t�s v�res lett �s k�nz� f�jdalom has�tott a homlok�ba. A d�monl�ny azonban k�ny�rtelen�l r�rontott. Sorozta a f�jdalomt�l n�mik�pp leb�nult fi�t, aki csak ny�sz�rg�tt az �t�sek alatt �s v�rt k�pk�d�tt. Egy id� ut�n m�r nem b�rta tov�bb. Ny�gd�cselve el�rebukott. De a l�ny k�zelebb l�pett �s m�g miel�tt a v�lla mellett ellenfele a f�ldre zuhant volna olyan k�zel l�pett, hogy a saj�t test�vel meg tudja t�masztani. De m�g miel�tt b�rki azt gondoln�, hogy ezt, puszta szeretetb�l, sz�nalomb�l, k�ny�r�letb�l, vagy b�rmi ehhez hasonl�b�l tette, r� kell �bressz�k, hogy ilyesmir�l sz� sincs. Nagyon is fontos taktikai szerepe volt ennek a l�p�snek. Kez�t a fi� mellkas�ra tette �s a sz�v�hez igen k�zel val�s�ggal belem�lyesztette ujjait a t�dej�be, v�res sebet ejtve ott ezzel. A sz�rny ism�t felny�g�tt �s mivel a l�ny arr�bb l�pett, �jra a f�ld fel� bukott. De a d�monnak m�g ez sem volt el�g, egyetlen ujj�t Hiei �lla al� t�ve felnyomta a teljesen er�tlen fi�t �gy, hogy egy szemmagass�gban legyenek. Ekkor a m�sik kez�nek egy j�l ir�nyzott �t�s�vel elrep�tette. A t�zd�mon ism�t hosszan v�gigcs�szott a f�ld�n, majd elter�lt. De ny�gd�cselve �s kimer�lten, de fel�lt. A b�szkes�ge nem b�rta volna elviselni, ha ilyen megal�z� veres�get szenvedne, r�ad�sul egy n�i harcost�l. V�g�l lassan fel�llt.

- Ezt megkeser�l�d!- lihegte gy�l�lettel a hangj�ban Koto fel�. - Eddig tied volt az el�ny, de ezt a t�mad�st most nem fogod tudni kiv�deni, legy�l b�rmilyen gyors! Itt az �t�seid semmit sem fognak �rni!- �s ledobta a homlok�r�l a k�t�st �s nekil�tott, hogy a karj�n l�v�t�l is megszabaduljon.

- Biztos vagy benne, hogy ez j� �tlet? A jaganod s�r�lt, �s ha nem t�vedek, arra t�maszkodva id�zed meg a s�rk�nygy�kodat. - vetette oda neki a d�monl�ny jegesen.

- Miattam te ne agg�dj! �n ink�bb a te testi �ps�gedet f�lten�m a helyedben!- sziszegte vissza. K�zben letekerte a k�t�st �s m�r fel is lobbant a fekete l�ng a kez�ben. - Na ezt �ld t�l, ha tudod!

- H�t, j�. Legyen, ahogy akarod. J�tszunk �lesben! Nem akartam egy magadfajta ellen ilyen drasztikus eszk�z�kh�z folyamodni, de legyen!- �s � is nekil�tott a karj�n l�v� k�t�s leszed�s�nek. A fi� �rdekl�dve figyelte, mit sz�nd�kozik tenni ellenfele. Az lend�letesen megszabadult a k�t�st�l �s ekkor Hieiben meg�llt az �t�.

- De h�t ez… ez az enzatsken!- n�zett d�bbenten a l�ny karj�n k�gy�z� s�rk�ny alak� k�kes sebhelyre. - De ez nem olyan, mint az eny�m… ez valahogy m�s… az nem lehet!

- De igen j�l l�tod. - felelte a l�ny mik�zben � is fellobbantott a tenyer�ben egy Hiei�hez hasonlatos l�ngot, de az �v� ink�bb feh�res-k�k volt. - Ennek is ugyanaz az alapja, mint a tiednek. Valaha ez is csak k�z�ns�ges fekete s�rk�ny volt, mint az, de id�k�zben „eljegesedett”.

- De h�t, hogyan?- a fi� m�g mindig nem t�rt mag�hoz a d�bbenetb�l. Eddig azt sem tudta, hogy Koto tudja egy�ltal�n ezt a technik�t, r�ad�sul �gy t�nik m�g ebben is jobb, mint �. Igaz�n bosszant�!

- Tudod, az �letem egy bizonyos szakasz�ban a Gleccser Fenns�kon vend�geskedtem. Itt j�ttem r�, hogy mennyi kihaszn�latlan energia van azon a ter�leten. Ha csak az ott l�v� energi�kat h�vom seg�ts�g�l, mivel az egy koncentr�ltabb ter�let, a s�rk�nyom ereje l�nyegesen nagyobb lesz.

- Nem �rdekel! Kezdj�k!- ki�ltotta Hiei �s megind�totta t�mad�s�t. - Csao enzats koko ryuu ha!

A l�ny is egy hasonl� ki�lt�ssal kezdte meg az ellent�mad�st. A k�t s�rk�ny a fekete �s a j�g egym�snak fesz�lt. Mindketten igyekeztek elnyomni a m�sikat. Ha nem akart�k, hogy a m�sik s�rk�nya felfalja �ket, k�nytelenek voltak egyre nagyobb energi�t fektetni a saj�tjukba. �gy mindketten egyre nagyobb er�t fektettek be. Mindazon�ltal nagyon �lvezt�k a helyzetet, de valami furcsa �rz�s is a hatalm�ba ker�tette �ket. Mintha rettenetesen k�zel lettek volna egym�shoz. Nem tudt�k mi ez az �rz�s, de nem is �rdekelte �ket, egyszer�en csak �lvezt�k a helyzetet.

A nagy energi�k term�szetesen t�bbi h�s�nk figyelm�t sem ker�lt�k el. A nyitott ajt�hoz rohantak.

- Ott meg mi t�rt�nik?- n�zett Yusuke a szirt fel�. Hatalmas er�k cik�ztak az �gbolton.

- Gondolod, hogy az ellens�geink?- jelent meg mellette Kuwabara.

- Nem. Ezek nem az ellens�geink. - csatlakozott hozz�juk Kurama. - Ez ann�l sokkal rosszabb. Ez Hiei �s Koto.

- Hiei �s Koto?- Urameshi meglepetten fordult bar�tja fel�. - De h�t mi�rt?

- Ez m�r r�g�ta v�rhat� volt. Ennek �gy kellett lenni. - l�pett mell�j�k Genkai is.

- Akkor is! Mire v�runk! Menj�nk �s �ll�tsuk meg �ket!- ki�ltott a detekt�v �s fut�snak eredt, de m�g megjegyezte. - Tudtam, hogy ut�lj�k egym�st, de hogy ennyire!- Kuwabara �s Kurama k�vette. �gy m�r nem hallhatt�k a Genkai mell� l�p� Yukina hozz�f�znival�j�t:

- Ut�lj�k? �, nem, szerintem �pp ellenkez�leg!

- �n is �gy gondolom l�nyom. De ett�l f�ggetlen�l ez nekik egy neh�z menet lesz.- �s azzal Genkai visszament a h�zba. Yukina m�g egy ideg tekintet�t a tombol� er�kre szegezte, majd � is k�vette a mestert.

Ek�zben Hiei �s Kotono teljesen kif�radtak az energi�k egym�sra ereszt�s�ben. De tudt�k, hogy aki el�bb elengedi, az meghal. Hiei azonban m�r nem b�rta tov�bb, n�h�ny perccel k�s�bb a s�rk�nya semmiv� foszlott. M�r v�rta, hogy az ellenfele j�gs�rk�nya felfalja, �m nem t�rt�nt semmi. Az a s�rk�ny is elt�nt. A fi� f�lemelte a fej�t. A l�ny visszan�zett r�.

„De h�t mi�rt hagyta abba? Meg�lhetett volna! Mi�rt?”- Hieinek sehogy se f�rt a fej�be a dolog, de igaz�b�l Koto sem �rtette az ok�t a cselekedet�nek. Leveg� ut�n kapkodva n�ztek egym�sra. Ekkor a fi� lassan, remeg� l�bakkal megindult a l�ny fel�. Az nem mozdult, csak v�rta, hogy a vele szemben �ll� mire k�sz�l. De m�r nem voltak ellenfelek �s ezt mindketten tudt�k. A t�zd�mon nagyon k�zel a d�monl�nyhoz meg�llt �s m�lyen a szem�be n�zett. K�zben Yusuke �s t�rsai is a k�zelbe �rtek. Mivel az energia elhalt, nehezebb dolguk volt, ha meg akart�k tal�lni a k�zd� feleket. De Kurama n�h�ny fa rejtek�b�l �szrevette �ket. L�tta a forr� tekintetv�lt�st �s azt, hogy Kotono �s Hiei teste csaknem egym�shoz simul. �rdekl�dve v�rta a folytat�st. A d�mon �s a sz�rny arca igencsak k�zeledett egym�shoz �s ajkuk csaknem �ssze�rt, �m ekkor Yusuk�nak is felt�nt, hogy bar�tja igencsak n�z valamit:

- H�, Kurama, mit n�zel annyira! Hagy n�zzem �n is!- a harsog� ki�lt�s kibillentette Hieit �s Kotot is �s vill�mgyorsan sz�tugrottak, �gy a detekt�v m�r semmit sem l�thatott. Mindketten odapillantottak.

- �, sr�cok! Csakhogy megvagytok! �r�l�k, hogy mindketten �ltek! Nagyon agg�dtunk �m! Rem�lem, t�bbet nem csin�ltok ilyet, ugye?- Urameshi csak mondta-mondta, fel se t�nt neki, hogy milyen zavart pillant�sokat vetnek mindketten Kurama fel�. Tudt�k, hogy a fi� l�tta �ket �s ez egy kiss� zavarba hozta a p�rost. De az egykori bandita diplomatikusan hallgatott.

- Na j�. Most, hogy tudjuk, mindenki j�l van, menj�nk vissza! Rem�lem m�r k�sz az eb�d! Farkas�hes vagyok!- kiab�lta Yusuke �s Kuwabar�val egy�tt elindult. Kurama, Hiei �s Kotono k�vett�k �ket. A t�zd�mon �s a l�ny eg�sz visszafel� vezet� �ton egym�sra sem n�ztek. Az embertestbe b�jt d�mon j�kat der�lt rajtuk.

  Hiei �s Kotono �sszecsap�s�nak szerencs�re nem lett tragikus v�ge. �m a S�t�ts�g Ura m�g mindig nagyban szervezkedik, �s egyre k�zeledik a tal�lkoz�s napja. Vajon milyen es�lyekkel indulnak h�seink? El�g volt-e a kem�ny edz�s? Nemsok�ra megtudjuk!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s