Hermion�t elborzasztotta a gondolat, hogy sz�t fogadjon, m�gis tudta, hogy azt fogja tenni. Hirtelen �tletk�nt felmer�lt benne, mi lenne, ha a Sz�ks�g Szob�j�ba menne. V�g�l is, lehet, hogy ott nem tal�lna r� h�dol�ja. A szob�ja ismert, hogy hol van, �s a nagyteremben is mindenki l�thatta napj�ban t�bbsz�r. Tal�n, ha egy ismeretlen helyen van, nem ker�l el� az idegen. Elhat�roz�s�t tett k�vette. Nem is ment vissza a saj�t szob�j�ba, mert nem akarta, hogy esetleg onnan k�vesse az illet�, �gy ink�bb egyenesen a hetedik emeletre ment, ahol egy k�nyelmes h�l�szob�t k�rt mag�nak, �s persze f�rd�si lehet�s�get. Egy nagy, meleg szob�ba l�pett be v�g�l. A hatalmas baldachinos �gy h�vogat� volt, �m a szoba m�sik fel�ben egy hatalmas k�d �csorgott n�gy d�szesen megmunk�lt vas l�b�n.

Perselus Piton figyelemmel k�vette di�kja �tj�t a rejtett szob�ba, ahol elismer�en n�zett k�rbe.
Ezalatt k�nyelmesen elhelyezkedett saj�t kanap�j�n, �s ott fek�dt el csukott szemmel, hogy folytathassa a griffend�les megk�rny�kez�s�t.
Granger nem volt �pp f�radt, puszt�n a zavarts�g �s az agg�d�s terhelte. El�gedetten n�zte v�gig, ahogy Hermione levetk�z�tt, n�mi ill�olajat tett a v�zbe, majd beleereszkedett. Gy�ny�r� volt, ahogy elfek�dt a k�dban, s fej�t h�trad�ntve becsukta a szemeit. � pedig kihaszn�lva az alkalmat, felkapta a l�ny nyakkend�j�t, �s a szem�re tette. Term�szetesen, ahogy az v�rhat� volt, kis boszork�nya ijedten �lt fel, ezzel kil�ttyentve n�mi vizet a k�db�l, �s a szeml�re helyezett anyag is a k�dba hullott.

– Te… – kezdte Granger, de nem igaz�n tudta, hogy melyik gondolat�nak adjon hangot. H�borogjon, vagy k�rdezze meg, hogy tal�lta meg. Ut�bbit elvetette, h�tha az illet�nek csak szerencs�je volt, vagy k�vette. – Mi�rt nem hagysz b�k�n? – k�rdezte v�g�l, de mivel szemei nyitva voltak, Piton nem ny�lt hozz�. A l�ny v�g�l meg�rtette, mit szeretne a m�sik, �s kez�be vette a nyakkend�j�t. Becsukta a szem�t. – Azt szeretn�d, hogy bek�ssem a szemem? – Apr� p�ttyint�s az orra hegy�n. – De… – Egy finom simogat�s az arc�n, majd n�h�ny cir�gat� ujj a nyak�n rettent� m�d elbizonytalan�totta. Cik�ztak benne a gondolatok, s v�g�l fels�hajtott. – Rendben – suttogta, mire a b�jitalmester el�gedetten h�zta f�lmosolyra a sz�j�t. – De nem hagyom, hogy olyasmit csin�lj… Sz�val… A kend�t ak�rmikor levehetem, �gyhogy ne lend�lj bele. Besz�lgethet�nk, vagy… mit tudom �n, mi ez, de nem engedem, hogy olyasmit tegy�l, amit nem akarok – dadogta f�lig v�r�s�dve, majd egy utols� pillant�st vetett a kez�ben szorongatott anyagra, s v�g�l felk�t�tte a szem�re.

A reszketeg s�haj, ami elhagyta Granger t�dej�t, mikor ism�t elfek�dt, �pp el�g volt a tan�r�nak. Tudta, val�ban nem l�phet t�l bizonyos hat�rokat. No, de sebaj. Mindennek elj�n az ideje. Most egy kellemes f�rd� n�mi cir�gat�ssal, azt�n egy kis k�nyeztet�s az �gyban, �s tal�n m�g egy l�p�ssel k�zelebb ker�l a c�lj�hoz. Kez�be vette a k�d melletti szivacsot, n�mi tusf�rd�t tett r�, �s �gy kezdte el mosdatni a fesz�lten piheg� sz�ps�get. V�gyott r�, jobban, mint b�rki m�sra, avagy b�rmi m�sra, most m�gis be�rte ennyivel is. Finom mozdulatokkal f�r�sztette a nyakat �s a v�llakat, s ett�l v�gre ellazult a l�ny, s � el�gedetten n�zte, ahogy a fesz�lts�ge a v�zg�zzel egy�tt elp�rolog. Hossz� percekig csak a v�z csobog�s�t valamint Hermione l�legzeteit lehetett hallani, �s ez �pp el�g volt, hogy mindketten elk�nyvelj�k siker�ket. Granger, hogy nem tesznek vele t�bbet, mint amit � enged, Piton pedig, hogy t�bbet tehet, mint amit eddig lehetett.

– Ez t�nyleg nagyon j� – lehelte a l�ny percekkel k�s�bb, �s halv�nyan elmosolyodott, mik�zben m�g mindig pirospozsg�san harapta be als� ajk�t. – Mindennap el tudn�m viselni, csak nem �gy, hogy l�thatatlanul csin�lod. – V�lasz nem �rkezett, hacsak a k�t melle k�z� csusszan� szivacsot nem vessz�k annak. – Ha ennyire j� vagy, mi�rt nem mersz tal�lkozni velem szem�lyesen?

A tan�r erre elh�zta a sz�j�t, majd meg�rintette a l�ny ajkait, egy apr� v�zcseppet hagyva az als�n. A birizg�l� kis cs�pp�t egy r�zsasz�n� nyelv vad�szta le, �s mikor az visszah�z�dott, a f�rfi cs�kkal indult a keres�s�re. Gyeng�den ejtett p�r puszit a meglepett, �s kiss� megfesz�l� boszorka sz�ja sark�ba, majd saj�t nyelv�vel sim�tott v�gig rajtuk. Egyetlen egy s�haj el�g volt, hogy k�z�j�k csusszanjon, �s imm�ron a fogaival tal�lkozzon. Hermione t�n zavar�ban, vagy m�g mindig meglepetts�g�ben, de kiss� b�tortalanul t�gabbra nyitotta a sz�j�t, de nem el�gg� ahhoz, hogy a felfedez� beljebb juthasson. Piton viszont szomjazott a folytat�sra, �s ennek el�r�s�hez az egyik kez�t a griffend�les tark�j�n�l a barna f�rt�k k�z� t�rta, m�g a m�sik keze h�velykujj�val picit r�seg�tett, hogy az az �llacska lejjebb ker�lj�n, ezzel utat engedve neki. Nem akart moh�n, durv�n k�zel�teni, �gy minden erej�vel azon volt, hogy a cs�k gyeng�d �s finom legyen.

A m�g kiss� ijedt boszork�ny t�tov�n viszonozta az ismeretlen nyelv bek�sz�n�s�t, �s engedte, hogy egy ismerked� t�ncba kezdjenek. J� volt, t�l j�, annyira, hogy b�nnek �rezte, hogy mindezt megteszik. Az sem �rdekelte, hogy h�dol�ja l�thatatlan, hogy azt sem tudja, ki az, csak �rezni akarta a cs�kj�t, �s a forr�, bizserget� lehelet�t. Azt�n az arc�n l�v� ujjak lejjebb kalandoztak, �s bev�ndorolt�k a nyak�t. K�nz�ja hagyta, hogy feje teljesen a k�d sz�l�re d�lj�n, m�g jobban elm�ly�tve a cs�kot. Igen, k�nz�ja. Mert amit puszt�n a cs�kt�l �s att�l a p�r �rint�st�l �rzett, annyira fesz�tette a test�t, hogy az m�r f�jt. Felemelte a kezeit, hozz� akart �rni, ha m�st nem, legal�bb �tkarolni a m�sik nyak�t, hogy � is v�gig futtathassa az ujjait a haj�ban, vagy megkeresse a m�sik mellkas�n a sz�ve feletti r�szt, hogy �rezze, nem csak az � sz�ve zakatol annyira.
Nos, nem mindig kapjuk meg, amit szeretn�nk.

Piton behunyt szemekkel adta �t mag�t az �zeknek �s �rint�seknek. Most nem kellett Grangert figyelnie, hogy kinyitja-e a saj�tjait. Hallotta a csobog�st, ahogy a k�t k�z elindult fel�, de nem agg�dott, tudta, hogy di�kja nem �rintheti meg. �s mikor meghallotta a csal�dott ny�g�st, belemosolygott a m�sik sz�j�ba. Elengedte picit Hermion�t, �s mindketten igyekeztek rendezni a l�gz�s�ket. A f�rfi viszont felfedez� �tra ind�totta ujjait, �s most m�r szivacs n�lk�l j�rta be a l�ny nyak�t, v�llait, a kulcscsontj�t, k�rbej�rva az apr� fiol�s nyakl�ncot, majd lejjebb haladva a szegycsonton lassan a v�zbe �rve, tenyer�t a maroknyi halomra helyezte, ezzel el�rve, hogy �ldozata m�ly leveg�t vegyen, �s l�bai furcs�n, sejtet�en h�z�djanak feljebb. Mosolyogva gondolt arra, hogy ha m�r most felizgatta a kis boszork�nyt, mi lesz k�s�bb. Tal�n m�gis t�bbre lesz es�lye ezen az est�n, mint gondolta. Nem eresztve a puha mellet, h�velykujj�val apr� k�r�ket �rt a bimb� k�r�, ami m�r megkem�nyedve meredt, ak�rcsak � a nadr�gj�ban.

A sz�l� illat� g�z, ami kisebb m�rt�kben is b�d�totta az �rz�keit, most er�sebb hat�st gyakorolt r�. Csak�gy, mint a cs�k forr�s�ga, a puha ajkak, a kicsit �vatos, de b�tor nyelv, valamint a vizes, puha �s meleg b�r. Mind-mind cseppenk�nt vette el az esz�t. Ahogy a k�d mellett t�rdelt �s ujjaival cir�gatta a g�mb�lyded melleket, csak az j�rt a fej�ben, hogy neki kell mindez. J�zan esze viszont utols� �zenet�vel is azt mondta, hogy ne kapkodjon. Halv�ny tervk�nt kor�bban m�g az is megfordult a fej�ben, hogy tal�n el�rhetn�, hogy a l�ny maga k�rje, hogy t�bb is t�rt�njen, �m jelenleg nem tudta, melyik�k veszten� el el�bb a fej�t. A mellekr�l v�g�l tov�bb haladt v�gigfuttatta ujjait az �rz�keny oldalon, majd a lapos hasfalra helyezte eg�sz tenyer�t. �vatosan sim�tott egyre lejjebb, �m m�g nem �rintve t�l m�lyen. Hermione remegve vett egy m�ly leveg�t, s b�r a simogat� k�z ut�n ny�lt, most sem ment vele semmire. Csak a v�z volt �s �.

– K�rlek, ne! – s�hajtotta, �s fej�t oldalra ford�totta, amerre a k�nz�j�t v�lte. Piton csak egy picit �rintette meg az ajkait, jelezve, hogy nem er�szakoskodik. – B�rcsak �n is hozz�d �rhetn�k! – s�gta, de tan�ra, b�r v�gyott a l�ny �rint�seire, m�g biztosra vette, hogy legink�bb ellenkez�sre haszn�ln� csak a dolgot.

El�ker�lt ism�t a szivacs, �s gondosan lef�rdette a boszork�t. V�gigsim�thatott a form�s l�bakon, �s a h�t�t is letisztogatta. L�tta, hogy di�kja p�r gyors mozdulattal a habok alatt a combjai k�z� ny�l, val�sz�n�leg, hogy ott is tiszta lehessen, amerre � nem j�rhatott. V�g�l fel�llt, �s a l�ny mindk�t kez�t megfogta, majd megemelve �ket, jelezte, hogy �lljon fel. Granger, b�r valamilyen okn�l fogva ism�t f�lig v�r�s�d�tt, eleget tett a szel�d k�r�snek. A f�rfi vezet�s�vel pedig egy puha t�r�lk�z�re l�pett, majd egy m�sikat �rzett maga k�r�l. K�z�s er�vel felitatt�k a legt�bb vizet, majd Hermione zavartan meg akarta keresni a p�lc�j�t, de egy k�z meg�ll�totta a tapogat�z�sban.

– Csak… a p�lc�m k�ne, hogy megsz�r�tsam magam.

Egy hat�rozott �rint�s a sz�j�n nyilv�nval�v� tette, hogy nem kapja meg. � pedig megadta mag�t a h�dol�ja k�v�ns�g�nak, �s �vatosan k�vette �t, ahogy az �gyhoz vezette. Hallotta, hogy a takar�t od�bb teszi, majd hat�rozott ir�ny�t�ssal lefektette �t a h�v�s leped�re. Remegve vette a leveg�t, �s nem az�rt, mert f�zott.

– Ugye eml�kszel m�g, mit mondtam? – k�rdezte, �s nem v�rt v�laszt. – Nem hagyom, hogy… – Az ujj, ami meg�rintette a sz�j�t, tal�n nemet jelentett, tal�n nem, mindenesetre egy�rtelm�en csendre intette �t.

P�r ir�ny�t� k�z hat�s�ra a l�ny hasra fordult. Egyik keze maga mellett kiny�jtva, m�g a m�sik az oldalra fordult arca el�tt pihent. A b�jitalmester azt is kiny�jtotta, majd elt�volodott, �gy gy�ny�rk�d�tt az el� t�rul� sz�ps�gben. Mivel nem � volt a szob�ban, nem k�rhetett semmit att�l, pedig lett volna �tlete. �vatosan Hermione mell� t�rdelt, �s gyeng�den massz�rozni kezdte. Az el�gedett s�hajt pedig egy pirul�s, �s az �jjeliszekr�nyen megjelen� massz�zsolaj k�vette.
Nocsak, gondolta Piton, h�t csak nem olyan elveszett a kis griffend�les. �lvezettel n�zte, ahogy a griffend�les ellazul a m�r sikaml�s ujjai nyom�n. V�gigmassz�rozta a nyak�t�l a derek�ig, �s meglepet�s�re a kezei alatt pihen�, meztelen di�kja akkor se rezd�lt meg, mikor tov�bb haladt a fenek�re. Massz�rozta �s simogatta…
Ez volt az a pont, mikor a saj�t kanap�ja, ahol am�gy fek�dt, tiszt�t�sra szorult. M�g saj�t teste v�gre pihenhetett, Grangert nem hagyta ott. Tov�bb haladt a combokra, majd v�gig massz�rozta, eg�szen a talp�ig. Mikor ott is elid�z�tt kicsit, ir�ny�t�s�ra Hermione a h�t�ra fordult. M�g �gy, bek�t�tt szemmel is l�tszott rajta, hogy n�mik�pp elk�bult a f�rd�t�l �s a massz�zst�l.

Imm�ron el�l k�nyeztetve siklottak feljebb �s feljebb az ujjai a l�ny l�b�n. P�r pillanatra esz�be jutott, milyen �ron tanulta meg, hogyan kell massz�rozni. N�h�ny bevet�s ut�n neki is sz�ks�ge volt izomlaz�t�sra, s mivel ez azon dolgok k�z� tartozik, amit nem lehet b�jitallal �s var�zslattal elint�zni, gyakran egy hozz��rt� boszork�ny szakavatott kezei alatt v�gezte. Most hasznos�thatta minden tapasztalat�t. A combokhoz �rve, egyik tenyer�t a kett� k�z� cs�sztatta, de tanonca rezd�l�s�b�l tudta, hogy att�l f�l, ott �rinti meg, ahol… nos, ahol m�r kor�bban igen, csak �pp Granger nem eml�kszik r�. K�rbej�rta a cs�p�j�t, �s a has�hoz �rve gondosan elker�lte az eml�keiben pontosan meg�rz�tt, puha sz�rsz�lakat. Gyeng�den vette kezel�sbe a laposabb t�jakat, majd tov�bb haladt �s �jra az ujjai k�zt �rezhette a k�t keblet. Hermione, b�r teljesen el volt lazulva, m�lyen elv�r�s�d�tt, �s als� ajk�t beharapva t�rte az ismeretlen hosszas munk�j�t.

Piton a p�r perces, k�nz� mellmassz�zs ut�n apr� puszit lehelt az egyik bimb�ra, mire di�kja nem b�rta tov�bb, �s fej�t h�trafesz�tette, �gy hagyva teljesen v�dtelen�l a nyak�t. M�g a l�ny a leped�be markolt k�t kez�vel, � cs�kokat hintett a v�llaira, majd a nyak�ra is, �s nyelv�vel csiklandozta picit. A s�hajok �s mozdulatok t�k�letesen jelezt�k, hogy amit tesz, az j� a m�siknak. Biztos volt benne, hogy ha a kell� helyre cs�sztatn� az ujjait, nem az olajt�l lenne sikaml�s. J�t�ka k�zben, m�g egyik kez�n t�maszkodott, �s a cs�b�t� nyakat cs�kolta, a m�sikkal tov�bbra is a puha mellekkel j�tszott. A k�jes ny�g�s, ami elhagyta Hermione tork�t, t�bb volt, mint amit rem�lni mert. Ezen az egyetlen hangon felbuzdulva ujjai mell� csatlakozott ism�t ajkaival is, cs�kolta �s nyelv�vel simogatta, valamint id�nk�nt megsz�vta az �rz�keny domborulatot, m�g kez�vel a m�sikat simogatta.

– Merlinre! – ny�gd�cselt Granger. – �n ezt nem b�rom! K�rlek! Hagyd abba! – lihegte, de szavaival ellent�tben teste minden porcik�ja folytat�sra v�gyott. Piton sz�m�ra egy�rtelm� volt, hogy a l�nyban az �sz pr�b�l fel�lkerekedni, t�n utolj�ra. �, mivel m�r kor�bban megk�nnyebb�lt, megengedhette mag�nak, hogy laz�tson, �s eleget tehetett volna a k�r�snek. �m �gy v�lte, nem kell sok hozz�, hogy a kezei k�zt remeg�, forr� test v�g�rv�nyesen �tvegye az uralmat gazd�ja elm�je felett. Nem �llt meg. – AH! El�g! – ki�ltott fel rekedten a boszorka, �s b�r el�bb mellei fel� ny�lt, t�n �jabb k�s�rletet tenni r�, hogy meg�rintse, �s esetleg eltolja k�nz�j�t, �m hamar �szbe kapott, �s lekapta a fej�r�l a nyakkend�t, �s fel�lt. Lihegve takarta el egyik karj�val a melleit, m�g felh�zott l�bai k�z� szor�totta a m�sikat, �s hab�r nem mozd�totta meg, �s nem �rt hozz� legintimebb r�sz�hez, egy�rtelm� volt, hogy milyen �llapotban is van.

Mestere pedig ekkor gondolta �gy, hogy t�n m�gis visszavonul. Elv�gre „A” �s „B” terve is volt, s�t, „C” is, �s nem � lenne, ha nem k�sz�lt volna fel a lehet� legt�bb eshet�s�gre. Akkur�tus. Tal�n ez egy ideill� sz�. Rendben, gondolta, akkor m�shogy alak�tja az esti tal�lk�ikat. Az a f�loldalas mosoly, ami megjelent az arc�n, senkinek nem okozott volna �r�met. Kicsit megnyugodva �rintette meg a l�ny ajk�t, jelezve, hogy nem folytatja. Azt�n gyeng�den k�t kez�be fogta Hermione arc�t, �s egy lass�, l�gy cs�kot adott neki. M�g utolj�ra v�gigsim�tott nyelv�vel az als� ajk�n, azt�n elengedte, �s egy apr� cir�gat�ssal az arccsontja alatt elk�sz�nt. Granger pedig mag�ra h�zta a takar�t, �s bef�szkelte mag�t, hogy pihenjen. Piton pedig egy utols� pillant�s ut�n otthagyta �t, �s imm�ron nyitott szemmel felkelt a kanap�j�r�l, �s elvonult f�rdeni. R�f�rt.

Hermione m�g j� ideig nem tudott elaludni. Teste fel volt t�zelve, �s most m�g azt sem merte megtenni, hogy �nmaga int�zze el a dolgot, b�r k�nz�ja elk�sz�nt, nem tudhatta, hogy ott van-e m�g. Gondolataiban keresett megnyugv�st, de ott se tal�lt. �jra �s �jra felr�mlettek benne az �rint�sek �s a cs�kok, �s egyre biztosabban hat�rolta be, kik nem lehetnek gyan�s�tottjai. Egy�rtelm�nek v�lte, hogy nem lehet als�bb �ves az illet�, �s azt is, hogy hat�rozotts�ga �s tapasztalts�ga nem lehet v�letlen, nyilv�nval�an gyakorolt m�r p�r l�nyon. Felsorakoztatta gondolatban az iskola ismertebb h�dol�it, �s egyik-m�sik fi� egyre gyan�sabb lett a szem�ben. Mivel nem �rezhetett m�st az illet�b�l, csak a kezeit �s a cs�kjait, nem tudta megsaccolni, milyen testalkat� lehet. B�r ujjai nem voltak dorongok, ebb�l arra tippelt, hogy norm�l testalkat� az illet�, �s nem nagydarab. Ezzel nem jutott sokra. A lehets�ges h�d�t�k k�zt egy sem volt testes.

Mivel se teste, se gondolatai nem hagyt�k aludni, v�g�l felkelt, fel�lt�z�tt, �s visszament a saj�t szob�j�ba, ahol vett egy zuhanyt, �s ott pr�b�lt meg ism�t �lomba mer�lni. M�snap reggel viszont m�r azt is b�nta, hogy egy�ltal�n lefek�dt, mert az az �lom, amibe belecs�ppent, forr�bb �s szenved�lyesebb volt, mint amit valaha elk�pzelt. �jabb zuhanyra szorult, �s nem mert sem a napj�ra gondolni, sem a nagytermi �tkez�sre, ahol valahol ott lehet � is, sem arra, hogy mi lesz vele, ha elj�n az este. Nehezen szedel�dzk�d�tt �ssze. �pp, mikor a nagyterem k�zel�be �rt, akkor ugrott be neki egy �jabb �tlet. K�nz�ja tapasztalt. Eddig csak di�kok k�zt keresg�lt, de visszaeml�kezve az �rint�sekre, �s a cs�kokra… Feln�tt! �s miut�n beismerte, hogy az iskol�ban van, csak egy megold�s van. Tan�r.
M�g ideje sem volt meglep�dni saj�t gondolatmenet�n, vagy egyenest a v�geredm�ny�n, mert h�tulr�l megsz�l�totta valaki.

– Hermione! – A megsz�l�tott elmosolyodott, mik�zben megfordult. Remus Lupin l�pett hozz�. Ebben az �vben visszavett�k �t SVK tan�rnak, �s ennek a legt�bben �r�ltek is. Hab�r h�bor�ra m�r nem kellett k�sz�lni�k, m�gis csak jobb volt olyant�l tanulni, aki �rti is a dolg�t.
– J� reggelt, professzor!
– Merlinre, h�nyszor mondtam m�r, hogy tegezz? Nektek h�rm�toknak aj�nlottam fel, igaz�n megtehetn�d nekem, hogy visszategezel, ahogy Harry �s Ron is.
– Sajn�lom, Remus, de nem szoktam m�g meg.
– Am�gy csak az�rt �ll�tottalak meg, mert olvastam az essz�det a patr�nusokr�l. Igaz�n tetszett, pl�ne, hogy nem csak a var�zsl�k oldal�r�l k�zel�tetted meg a fejteget�st, hanem mugli r�szr�l is. Ez egy b�b�j eset�ben felett�bb �rdekes. Mindig a maximumot teljes�ted, de ha ezt nem tudtam volna el�tte, akkor is kiv�l�t adtam volna, m�r a g�r�g istenek eml�t�s�n�l. Gy�ny�r� munka – fejezte be mosolyogva a l�ny dics�ret�t.

– K�sz�n�m! – pirult el a tan�r szavaira.
– Nincs mit. De j�l vagy? Ny�zottnak t�nsz. Nem aludt�l j�l? Vagy csak nem eleget?
– ���…
– Ok�, ok�! L�tom, nem akarsz r�la besz�lni. �n is voltam fiatal, m�g tudom, hogy mik t�rt�nnek a hetedikesek k�zt… S�t! Sz�val, csak arra k�rlek, hogy az�rt id�nk�nt pihend ki magad. Semmi �s senki nem �ri meg, hogy t�nkretedd magad. Tov�bbi sz�p napot!
– K�sz�n�m, professzor! – motyogta Hermione, mik�zben m�r v�r�sebb volt, mint Ron nekifut�sb�l.
– Esk�sz�m, ha m�g egyszer �gy sz�l�tasz, leharapom az orrod – kuncogta Lupin, �s picit meg is �rintette az eml�tett szagl�szervet.
– Ne haragudj, Remus! – mondta zavartan, majd beljebb haladtak, de mikor a f�rfi a tan�rok asztal�hoz ment, � gy�keret eresztett, �s �gy n�zett ut�na t�gra ny�lt szemekkel.

– Remus? – suttogta, �s d�bbenten kapta az orr�hoz a kez�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s