A h�tf�i �r�k ut�n megejtett�k a k�nyvv�s�rl�st, �s b�r nem tervezte, a tan�r is vett mag�nak egy-k�t �rdekess�get. Tan�tv�nya lelkesen begy�jt�tt mindent, amit a list�ra �rt, �s mellette m�g j� p�r m�sikat is v�logatott. Mikor az �sszezsugor�tott k�nyvek szatyorba ker�ltek, �k visszamentek a Roxfortba, ott is egyenesen a pinc�be. A b�jitalmester aznapra kiszabott feladata az volt, hogy visszavegyen a „kedves tan�r �r” szerepb�l a l�ny mellett, �s �nmag�t adja, vagyis legyen mogorv�bb �s ridegebb. Gyerekj�t�k. V�gre valami pihentet�. �s minden ment is, mint a karikacsap�s. P�r g�nyos megjegyz�s, n�h�ny sz�r�s pillant�s, �s a griffend�les, hab�r tette a dolg�t, m�r cseppet sem mosolygott hozz�. Mindennek a v�g�n, mikor elk�sz�ntek, terve szerint, ut�na kellett sz�lnia.
– Szerd�n v�rlak! Ne k�ss!
– Term�szetesen, tan�r �r – mondta Granger, majd csomagjaival egy�tt a szob�j�ba vette az ir�nyt.

�jabb fordul�ponthoz �rt a terv�ben. M�r semmi dolga nem volt, �gy k�nyelmesen le�lt a fotelj�be, majd lehunyt szemmel figyelte kis frusk�j�t. V�gign�zte, ahogy felsiet a l�pcs�k�n, �s beront a szob�j�ba. Biztos volt benne, hogy nekiesik a szerzem�nyeinek, �s nem is kellett csal�dnia, mert belelapozott mindbe, majd az asztala melletti polcokra sorakoztatta �ket, a t�bbi k�nyve mell�. � pedig figyelt, �s v�rt. Az els� pillanat akkor j�tt el sz�m�ra, mikor a l�ny, h�trad�lve a sz�k�ben, behunyta a szem�t. Csak p�r pillanat volt, de arra �pp el�g, hogy egy �vatos cir�gat�st ejtsen a k�zfej�n. Hermione szemei azonnal felpattantak, �s a kez�t is elkapta a karf�r�l, mik�zben ijedten n�zett k�rbe, majd a kez�re. Nem hitt a saj�t �rz�keinek, �gy nekil�tott vetk�zni, majd be�llt a zuhany al� �s megnyitotta a csapot, hogy meleg, de ne t�l forr� v�z j�jj�n bel�le.

Piton mindek�zben szint�n nekivetk�z�tt, �s a saj�t f�rd�j�be vonult. Amint be�llt a v�zsug�r al�, ism�t koncentr�lt, �s n�zte, ahogy a griffend�les ism�t becsukja a szemeit, �s a csemp�nek d�l. Moh�s�g �s egy csintalan gyerek �sszes gonoszs�ga ott �get a szem�ben, ahogy gyeng�den meg�rintette az arc�t. S mikor a l�ny szemei kiny�ltak, � visszah�zta a kez�t. Az ijedt tekintet, amivel Granger k�rben�zett, vigyorg�sra k�sztette. Beletelt p�r percbe, mire a gondolatait �s aggodalmait leh�thette, �s ism�t a f�rd�snek adta mag�t. Beb�jt a v�zsug�r al�, �s arc�t felemelve teljesen el�ztatta haj�t, �m mindehhez ism�t becsukta a szem�t. A b�jitalmester pedig megint hozz��rt, �m most az ajkain sim�tott gyorsan v�gig. A boszorka sz�ja ijedten ny�lt sz�t, majd t�gra ny�lt szemmel, vizet pr�szk�lve, szorosan a csemp�nek simulva takarta el mag�t, ahol tudta.

– Ki van itt?

V�lasz, persze, nem �rkezett, mire �, nem t�r�dve a v�zzel, maga k�r� tekert egy t�r�lk�z�t, nem foglalkozva vele, hogy az is teljesen el�zik. Piton k�v�ncsian v�rta, mit fog tenni. A k�vetkez� l�p�s a k�rd�s megism�tl�se volt, de term�szetesen, most sem �rt vele semmit. A p�lc�j�t is felkapta a mosd�kagyl� sz�l�r�l, de mivel nem l�tott senkit, nem sokat tudott tenni.

– Azonnal fedd fel magad! – ki�ltotta d�h�sen, amivel csak egy sz�lesebb vigyort v�ltott ki a f�rfib�l. – Mit akarsz t�lem? – k�rdezte azt�n, �m a k�vetkez� mozdulata el�rulta, hogy sejti. Szabad kez�t ugyanis felemelte, �s �vatosan megtapogatta az als� ajk�t, ahol a simogat�st �rezte. – Ki vagy? – k�rdezte ism�t, de feleslegesen.

Percekig �llt csurom vizesen a f�rd� k�zep�n, �s m�r a p�lc�j�t is leengedte, de nem mozdult. L�that�an vacill�lt. V�g�l f�lig v�r�s�dve, lassan levette mag�r�l a t�r�lk�z�t. Nyilv�nval�an arra gondolt, hogy ha valaki van vele, az most meztelen�l fogja l�tni. Egy int�ssel megsz�r�totta a feh�r anyagot, majd felakasztotta, �s letette p�lc�j�t is. Vissza�llt a v�z al�, �m szok�s�val ellent�tben most beh�zta a f�lke ajtaj�t. K�rbefordult, de egyik kez�vel sem �rzett senki m�st maga mellett, �gy kicsit b�trabban kezdett el ism�t mosakodni. Szemeit azonban nem csukta be, eg�szen addig, m�g a sampont nem kezdte el lemosni a haj�r�l. Piton megv�rta, hogy v�gezzen, mert tudta, hogy ha �jra hozz��r, �s a l�ny kiugrik a v�z al�l, nem fog visszamenni, m�rpedig � gy�ny�rk�dni akart a form�kban �s sz�nekben.

Amikor azonban a boszorka elk�sz�lt, m�g egy kicsit �lvezte a v�z simogat�s�t, �s az a p�r pillanat el�g volt a professzornak, hogy meg�rintse a nyaka puha b�r�t. A reakci� v�rhat� volt. Hermione t�gra ny�lt szemmel n�zett k�rbe, �s pr�b�lta megtal�lni „t�mad�j�t”, mindhi�ba. Azt�n egy pillanat alatt elz�rta a vizet, kirontott a f�lk�b�l, mag�ra r�ntotta a t�r�lk�z�j�t, �s a p�lc�j�val a kez�ben kiviharzott a f�rd�b�l, mindezt �gy, hogy �pp csak kislisszant az ajt�n, �s m�ris becsukta maga ut�n, nyilv�nval�an azt v�rva ett�l az akci�t�l, hogy az, aki zaklatja, a f�rd�ben rekedjen. De Perselus Pitonnak jelenleg nem okoztak gondot ilyen akad�lyok. El�gedetten n�zte a zih�l� kis sz�ps�get a kipirosodott arc�val, a csuromvizes haj�val, ahogy a v�zcseppek v�gigsz�nk�ztak a b�r�n, eg�szen a t�r�lk�z� sz�l�ig. Szerette volna k�vetni azokat a cseppeket az ujjaival. Az egyiknek �pp a k�t gy�ny�r� halmocska k�z� tartott az �tja, arra, amerre az anyag sem �llta �tj�t, �s � m�ly leveg�t vett, hogy visszafogja mag�t. Granger v�g�l levette a t�r�lk�z�t, �s egy p�lcaint�ssel megsz�r�tkozott.

Hermione igyekezett min�l gyorsabban v�gezni, pillanatok alatt mag�ra is kapta a h�l�ruh�j�t, �s mikor m�r rajta volt, akkor eszm�lt fel, hogy az l�nyeg�ben nem sokat takar bel�le, �gy mag�ra kapta a k�nt�s�t, ami, szerencs�re, nem a f�rd�ben volt. Az omin�zus helys�gnek az ajtaj�t pedig egy pillanatra sem vesz�tette szem el�l. V�gig �gy mozgott, hogy a legapr�bb ajt�moccan�st is megl�ssa, hogy egy j�l ir�nyzott �tokkal felfedhesse az idegent. �m hi�ba v�rt, �s r�j�tt, hogy a t�mad�ja, b�rmennyire is b�tran osont a k�zel�be, val�sz�n�leg �pp ilyesmit�l tartva nem mer kij�nni. G�nyosan elh�zta a sz�j�t, majd a l�tez� �sszes z�r� b�b�jt az ajt�ra k�ldte, rem�lve, hogy ezzel el is int�zi m�ra a probl�m�t, holnap pedig frissen �s �d�n foglalkozik tov�bb a dologgal, �s t�n, ha nem engedi ki az illet�t, kisz�rhat valakit a nagyteremben, aki hi�nyzik. S�t, lehet, hogy foglya megadja mag�t, �s feladja a b�j�csk�t. El�gedetten tette le v�g�l a k�nt�st, �s fek�dt be az �gy�ba. Betakar�zott, majd k�t kez�t r�t�ve, gondolataiba mer�lve n�zte m�g az ajt�t.

Piton szinte hallotta a l�ny gondolatait, �s mikor a griffend�les egy sz�f p�nc�lajtaj�val tette hasonl�v� a f�rd�szoba bej�rat�t, nem b�rta meg�llni, hogy felnevessen. Egy hangya se juthatott volna �t a f�rd�b�l. Azonban � v�rta, hogy Hermione ism�t becsukja a szemeit, �s mikor ez bek�vetkezett, azonnal akci�ba is l�pett. F�l� hajolt, �s finom kis cs�kot lehelt az ajkaira, mire az iskolaels� sikeresen kiugrott az �gyb�l, �gy, hogy m�g a takar�j�ban sem bukott fel.

– Ki a fene vagy? – ord�totta, �s p�lc�j�val a kez�ben fordult hol egyik, hol m�sik ir�nyba. – Gy�va f�reg! Mi�rt nem feded fel magad? Ha akarsz t�lem valamit, mutasd magad, �s v�llald a kil�ted! – Semmi v�lasz. – H�t, nem vagy griffend�les, az biztos – jegyezte meg g�nyosan, �s Pitonban felmer�lt a k�rd�s, hogy ez vajon az � hat�sa, vagy am�gy is szokott ilyen st�lust haszn�lni a l�ny. – Hagyj b�k�n! K�rlek! Menj innen, �s hagyj aludni! – k�rte, de nem �gy t�nt, mint aki felt�telezi, hogy a t�mad�ja sz�t is fogad. – F�radt vagyok, �s szeretn�k pihenni! Ha t�nyleg �rdekl�dsz ut�nam, tedd meg, hogy elm�sz! – Nem v�rva v�laszt, visszab�jt az �gyba, majd oldal�ra fordulva nyakig betakar�zott. P�lc�j�t viszont egy pillanatra sem engedte el.

Piton elgondolkodva n�zte a boszorka arc�t. Most is csukva volt a szeme, de most nem �rt hozz�. T�nyleg f�radt volt, ahogy �ppens�ggel � is. Azalatt, m�g Granger �lt�zk�d�tt, � a h�l�szob�j�ba ment. Csukott szemmel k�sz�l�dotott ki a f�rd�j�b�l, �s elk�romkodta mag�t, mikor beler�gott az �gy l�b�ba, majd a takar�ja al� b�jt. �m � m�g tudta volna folytatni a j�t�k�t. N�zte, ahogy Hermione er�lk�dik, �s tudta, hogy nehezen fog elaludni. Eltervezett egy utols�, gyors mozdulatsort. Bal kez�vel befogta a l�ny szemeit, mert nem tudta, vajon a l�ny r�j�tt-e erre a r�szletre, de ha nem, h�t ezzel jelezte, hogy a szemeinek csukva kell lenni�k. Jobb kez�vel a haj�ba t�rt, �s mik�zben egy gyors puszit lehelt a mozdulatlann� dermedt griffend�les hal�nt�k�ra, v�gigsim�tott a barna tincseken. Mindezek ut�n pedig elengedte, �s h�tr�lt egy l�p�st. Granger most nem kelt fel, l�that�an felfogva, hogy nem akar �rtani, �s tal�n a b�cs�j�t is meg�rtette m�r, �gy csak szemeit nyitotta ki. A tan�r egy apr� grimasszal n�zett m�g r�, ahogy arra gondolt, mik lesznek itt a k�vetkez� �jszak�kon, majd mikor a di�kja fels�hajtva �jra becsukta a szem�t, visszavonult, �s hamarosan elaludt � is.

M�snap reggel a b�jitalmester �gy igyekezett a nagyterembe, mintha ott valami egetver� �jdons�g v�rn�. Mind�ssze viszont csak l�tni akarta, hogy Granger hogy viselkedik az el�z� este esem�nyei ut�n. A v�rt eredm�nyt l�tta. Ahogy elsietett m�g�tte, hogy a tan�ri asztalhoz menjen, pontosan l�thatta a zavarts�got, �s hogy val�sz�n�leg minden pillanatban a megfejt�sen gondolkozik. Szinte hallotta a fogaskerekek zakatol�s�t a fej�ben. Reggelije k�zben l�tsz�lagos �js�golvas�sba kezdett, mik�zben a lapok felett id�r�l id�re a tan�tv�ny�t leste.

– �rnak valami �rdekeset? – k�rdezte Dumbledore, �s sz�ve rajtakapottk�nt kezdett gyorsabb ritmusba, de arc�n �s mozdulatain semmi sem l�tszott.
– Csak a szok�sos – morogta, b�r fogalma sem volt, mi van val�j�ban a lapokon, �s ink�bb le is tette azokat.
– Hogy ment a tegnapi v�s�rl�s? Siker�lt megkapni minden k�nyvet, amit Miss Granger keresett?
– Igen, m�g t�bbet is.
– Remek, nyilv�n sok hasznukat veszi majd.

Nyilv�n, gondolta Piton is, �s ism�t megkereste a tekintet�vel a barna hajzuhatagot. A l�ny �vatos pillant�sokkal n�zel�d�tt k�rbe, val�sz�n�leg �gy pr�b�lt keresni valakit, aki gyan�s lehet. K�nyelmesen megevett m�g egy szelet pir�t�st, majd elhagyta a nagytermet. Nehezen telt el a nap, �s a lass� percek sokas�ga k�zt a b�jitaltan�r szinte csak az est�re tudott gondolni. Mindek�zben m�g tan�tania is kellett, amit most igaz�n nem sz�vesen tett. Csak az utols� pillanatban fogta vissza mag�t, hogy ne s�hajtson fel, mikor az utols� �r�j�r�l is kics�ngettek. Kizavarta a di�kokat, �s v�gre egyed�l lehetett. Szok�sos napi teend�it azonban nem hanyagolhatta el, de legal�bb m�r nem kellett ostoba k�lyk�k k�zt lennie. Mikor v�gzett az aktu�lis adag dolgozattal, �s n�h�ny egy�b �ggyel is, elj�tt a vacsoraid�. N�h�ny percig elgondolkodott rajta, hogy a nagyterembe menjen-e, vagy ink�bb egyed�l egyen, de v�g�l �gy d�nt�tt, nem hagyja ki a k�z�s vacsor�t. Kicsit ugyan kelletlen�l, de le�lt a szok�sos hely�re, �s nekil�tott az ev�snek.

Hermione eg�sz nap a k�rnyezet�ben l�v�ket figyelte egy �rulkod� jel ut�n kutatva. Kezdte mindj�rt a reggelin�l Harryvel �s Ronnal. �m ott voltak az ajt�z�rak, �s biztos volt benne, hogy mellette nem osonhatott ki senki a f�rd�j�b�l. M�r �bred�s ut�n r�j�tt, hogy itt valamif�le var�zslat lapul meg, amivel az illet�nek nem kell testileg is jelen lennie. Igen �m, de ha � �rzi az �rint�seket, mi�rt nem tudta megfogni �t? Mif�le b�b�j az ilyen, amir�l r�ad�sul m�g nem is hallott?! �, az eminens, aki szinte, ha nem minden k�nyvet olvasott a k�nyvt�rban. El�g hamar eljutott oda, hogy minden bizonnyal egy olyan sr�cr�l lehet sz�, aki el�g okos, hogy ilyen m�don k�zel�tsen, �m el�g b�tortalan is, mert nem mer ny�ltan k�zeledni. Azt�n l�pett egyet a gondolataiban. Mi van, ha csak a teste kell? Elv�gre, ahogy a k�zeled�s�t kezdte, nem olyannak t�nt, mint aki a lelk�re k�v�ncsi.

�r�k alatt �s sz�netekben is a t�rsait figyelte. Nem sokkal a reggeli ut�n arra jutott, hogy ha �sz alapj�n keres, kezdhetn� a Holl�h�tban. A mardek�rosokat kap�sb�l kiz�rta, mert �k nem kezden�nek egy olyannal, mint �. A hugrabugosokb�l nem n�zte ki a dolgot, �m a saj�t h�z�ban sem tudott kisz�rni senkit se. �jra kezdte a szeml�l�d�st, m�s szempont alapj�n, de hi�ba tette ezt meg eg�sz nap t�bbsz�r is, nem jutott semmire. A vacsor�n�l kelletlen�l ismerte be mag�nak, hogy nem tud mit tenni. Hi�ba n�zel�d�tt m�g ekkor is, �s keresett egy r� figyel� szemp�rt, nem tal�lt semmit �s senkit. Mindezek ellen�re azt is be kellett vallania, hogy valahol j�lesik neki a figyelem. Valakinek tetszett, �s ez akkor is h�zelg� volt, ha csak a test�t akarta.

Sose tartotta mag�t egy bomb�z� sz�ps�gnek, �s az, hogy valaki felfigyelt r�, az legyezgette az �nbizalm�t. J� �rz�s volt a gyeng�d simogat�s, akkor is, ha csak p�r pillanatig tartott. �s, b�r f�lig v�r�s�d�tt a gondolatra is, de k�v�ncsi volt, vajon este ism�t megl�togatja-e h�dol�ja, �s ha igen, vajon mit akar majd. Emellett, term�szetesen, felmer�lt benne a k�rd�s, hogy engedjen-e, avagy ellenkezzen. �m, miut�n �gy t�nt, hi�ba ellenkezett el�z� este, az illet� �gy is, �gy is tette, amit tett, �gy gondolta, enged a szel�d er�szaknak, �s megl�tja, meddig megy el a m�sik. M�sik fontos �szrev�tele volt a napnak, mikor v�gigpergette maga el�tt az est�t, hogy r�j�tt, hogy k�retlen udvarl�ja csak akkor tesz b�rmit, ha csukva van a szeme. Nyilv�nval�nak t�nt, hogy ez a felt�tele a kapcsolatnak. Azt ugyan nem tudja, hogy a m�sik f�lnek mit kell tennie, hogy el�rjen hozz�, de neki ezek szerint be kell csuknia a szem�t. Ez el�g volt ahhoz, hogy elinduljon valamerre, ha kutatni akart a var�zslat ut�n. M�rpedig akart.

Piton figyelte a griffend�les�t, m�g ha csak a szeme sark�b�l, de akkor is. Azt is pontosan l�tta, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra elpirul. Nem besz�lgetett senkivel, bar�tai valamit nagyon intenz�ven vitattak meg �pp, �s a l�ny l�that�an nem is r�juk figyelt. Net�n � j�rt a fej�ben? �! Dehogy �, hanem az �jjeli l�togat�ja. Vajon a pirul�s k�zben mire gondolt? Arra, hogy mit tett, vagy arra, mit tehet m�g vele? Esetleg v�rja �t? K�v�ncsi? Ez val�sz�n�, de mi lehet a v�lem�nye? Azt�n egy �jabb pillant�st vetett Grangerre, �s mikor annak becsukott szem�t l�tta, azonnal kapott az alkalmon. Behunyta � is a saj�tj�t, �s koncentr�lt. Csak egy finom sim�t�st ejtett meg a puha, pirult arcon, �s m�r ki is nyitotta a szem�t, hogy �gy l�ssa a reakci�t. Ami pedig egy felkapott fej volt, �s egy gyors k�rben�z�s. Mikor pedig nyilv�nval� lett, hogy senki a k�rnyezet�b�l nem tehette, m�g pirosabb lett. A zavart viselked�sre viszont bar�tai is felfigyeltek.

– Mi t�rt�nt, Hermione? – �rdekl�d�tt Harry, mikor a l�ny elkezdett k�rbeforgol�dni.
– Nem… semmi, semmi – hadarta, �s egyb�l tudta, hogy hiba volt, mert enn�l nyilv�nval�bban nem is fejezhette volna ki, hogy valami nagyon is t�rt�nt.
– �s akkor mit�l vagy �gy elv�r�s�dve? – k�rdezte Ron.
– Csak… elgondolkodtam – v�gta ki v�g�l.
– Kire gondolt�l, hm? – faggatta az ifj� Vil�gmegment�.
– Senkire, illetve… Nem konkr�t szem�lyre – hadarta haj�t igazgatva. – Ne haragudjatok, de �n most megyek.
A k�t fi� egym�sra, majd a t�voz� bar�tn�j�k ut�n n�zett.
– Csak nem szerelmes? – vetette fel Harry.
– Ki tudja – vonta meg a v�ll�t a v�r�s haj�, majd folytatta az ev�st.

Piton viszont csendben befejezte az �tkez�st, �s visszasietett a lakoszt�ly�ba. K�nyelembe helyezte mag�t a fotelj�ban, �s m�ris Grangert figyelte, ahogy m�g mindig f�lig pirulva bez�rk�zik a szob�j�ba. Pihegve d�lt el az �gy�n, �s arc�t a p�rn�ba temette. � pedig gyeng�den a h�t�ra sim�totta a kez�t, mire a l�ny teste megfesz�lt, de nem mozdult. Fej�t azt�n oldalra ford�totta, de szeme csukva volt. �pp ez�rt �jra v�gigsim�tott a gerince ment�n, mire egy borzong�s futott v�gig a fiatal testen.

– Mi�rt nem feded fel magad? – Vajon mit sz�lna, ha tudn�, hogy a mester�t tegezi? A professzor mutat�ujj�t Granger sz�j�ra tette, ezzel jelezve, hogy nem akar besz�lgetni, mire a l�ny a h�t�ra fek�dt. – Nem besz�lhetsz? Ok�, �rtem, de mi�rt nem j�ssz ide szem�lyesen? Vagy… Nem az iskol�ban vagy? – Erre a f�rfi meg�rintette az orra hegy�t. – Ez igent jelent? Vagyis a kast�lyban vagy? – �jabb n�zi�rint�s, �s ez j� �tletnek t�nt a f�rfinak is, hogy �gy jelezzen egyszer�bb k�rd�sekre. – Felfeded magad? – Sz�j�rint�s. – Mi�rt nem? – Semmi. Piton nem csin�lt semmit. – Ok�, csak eld�ntend� k�rd�seket tegyek fel? – A k�vetkez� pillanatban pedig a b�jitalmester egy-egy apr� puszit adott a k�t lehunyt szem�re. – Mi�rt csin�lod ezt? – j�tt a k�rd�s s�hajtva, mire a sz�j�ra kapott egy apr� cs�kot.

Erre viszont m�r kipattant Hermione szeme, �s az ajkaihoz kapott, �m zavartan ugyan, de visszacsukta �ket.
– Csak a testem kell, igaz? – Piton elismer�en n�zett a l�nyra, majd meg�rintette az orra hegy�t. – Mi�rt? �gy �rtem… Egyfel�l, h�zelg�, hogy tetszem, de mi�rt nem… – Egy cs�k belefojtotta a sz�t, �s m�g a tan�tv�nynak csukva, mester�nek nyitva volt a szeme, hogy l�ssa, mit reag�l a m�sik. – Mi�rt j�tszol velem? �s ha �n ezt nem akarom? �n… – A tan�r tanonca sz�j�ra tette az ujj�t, majd finoman simogatni kezdte, �s tov�bb haladva az eg�sz arc�t cir�gatta. Mikor pedig a nyak�hoz �rtek az ujjai, Hermione fels�hajtott. – Ok�, ez j�lesik, de jobb lenne szem�lyesen – pr�b�lkozott m�g Granger.

V�lasz csak egy �jabb, apr� cs�k form�j�ban �rkezett �s egy derek�ra simul� k�z remegtette meg eg�sz test�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s