Chris Weston reggel egy puha �t�sre �bredt. Azonnal meghallotta a szoba hangjait is.
– N�zd meg, most fel�bresztetted! – hallotta Draco hangj�t.
– Nem �n kezdtem p�rn�val dob�l�zni! – k�rte ki mag�nak Blaise hangja.
– Nektek is j� reggelt! – s�hajtotta Chris, majd egy mozdulattal felmarkolta a p�rn�t, �s az egyik hang ir�ny�ba haj�totta, m�g vakon.
– Uff! – ny�g�tt Draco. – H�!
– M�g lett volna t�z percem aludni, mit ny�zs�gt�k itt kor�n reggel? – �lt fel szemeit d�rg�lve.
– Blaise kezdte! – mutatott a sz�ke a feket�re.
– Nem, mert te kezdted! – h�r�totta amaz.
– Egek! Gyerekek, ha �gy folytatj�tok, sarokba lesztek �ll�tva. S�t! Kukoric�n fogtok t�rdepelni.

Az �rtetlen pillant�sokra Teo felelt.
– F�jdalmas �s kellemetlen b�ntet�s. Morzsolt, kem�ny kukoric�t sz�rnak a f�ldre, �s arra kell let�rdelni, �s ott gubbasztani, m�g tart a b�nti.
– Neked is j� reggelt! – �dv�z�lte Chris. – Csak nem volt m�r r�szed benne?
– Olvastam r�la.
– Mi�rt, t�ged… b�ntettek �gy? – sz�lt k�zbe Draco.
– Nem. De fenyegettek m�r vele. Meg p�ld�ul k�rm�ssel, vagy n�dp�lc�val.
– A m�sodikat tudom, de mi az a k�rm�s?
– Megmutassam? – aj�nlkozott Chris – Nem v�szes.
– K�sz, ne.
– Nyuszi.
– Nem vagyok nyuszi! Mutasd!

Chris felkelt, a l�d�j�ba ny�lt, majd egy fa vonalz�val a kez�ben a kicsit nyugtalan Draco el� l�pett.
– K�rem a kezed.
– �hm… Chris…
– Mi van, kicsi s�rk�ny, m�gis maradsz nyuszi? – �s m�r el�tte is volt a sr�c keze.

Chris megfogta azt, majd ujjakat �sszefogta �gy, hogy k�rm�k egy szintben legyenek. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r suhintott is a vonalz�val, ami a sr�c k�rmeire csapott.
– A�! A rohadt…
– Vigy�zz a sz�dra fiatalember! – j�tszott szigor�t Chris.
– Hogy az a… – r�zta a kez�t Draco, m�g Blaise �s Teo nevetve figyelte �t. Chris csak mosolygott. – Ez f�j! – v�gott durc�s k�pet.

Chris ledobta a vonalz�t az �gy�ra, majd megragadta a sz�ke kez�t, �s ujjainak v�g�t megmassz�rozva csillap�totta a kellemetlens�get.
– Jobb? – k�rdezte.
– Aha – lehelte amaz, mert nagyon zavarban volt a m�sik k�zel�ben, b�r ezt semmi p�nz�rt be nem vallotta volna.

Kicsivel k�s�bb m�r a nagyterembe tartottak, �s vid�man �ltek le a finomabbn�l finomabb falatok mell�. Chris egy pillanatig elid�z�tt Blaise vid�m arc�n, �s mikor amaz r�n�zett �s m�g jobban elmosolyodott, � tudta, mi�rt j� kedv�. A k�vetkez� percben viszont meg�rkezett a bagolyposta. Chris nem v�rt semmit, �gy kell�en meg is lep�d�tt, mikor egy nagy, barna p�ld�ny fel� k�zel�tett. M�g idej�ben �llt talpra, �s tartotta ki a karj�t, hogy arra sz�lljon le, �s ne az asztalra.

– Szia! – simogatta meg a mad�r has�t. – Mit keresel te itt?
– Ismered? – k�rdezte Draco. – Csak nem otthonr�l �rtak?
– De.

Chris le�lt, �s leoldotta a levelet a bagoly l�b�r�l, majd �tj�ra engedte a madarat. K�v�ncsian bontotta ki a pergamentekercset, �s sietve kezdte olvasni. P�r sorral k�s�bb pedig kez�t a sz�ja el� t�ve p�szt�zta tov�bb a sorokat.
– Minden rendben? – k�rdezte Blaise.
– Nem – mondta szomor�an �s d�h�sen, mik�zben eltette a levelet.
– Mi t�rt�nt? – �rdekl�d�tt Draco is.

– Ez... – kezdte Weston, de nem folytatta. Kezeit �k�lbe szor�totta, �s l�tszott, hogy igyekszik t�rt�ztetni mag�t, �m Piton l�tta a jelenetet, �s azt is, hogy csup�n pillanatok k�rd�se, �s kifakad. Fel�llt �s kifel� indult, �m Chris szint�n felpattant, �s senki m�ssal nem t�r�dve sietett kifel�. A professzor a csarnokban �rte utol, igaz, ut�na kellett sz�ljon, mert az ifj� igen nagy lend�lettel haladt a pince fel�.

– Weston! �lljon meg!
– Uram! – fordult meg a megsz�l�tott, �s d�ht�l, indulatt�l szikr�z� szemein m�g Piton is meglep�d�tt. – Igen?
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte a f�rfi, ahogy k�zelebb l�pett, �m l�tva, hogy a v�lasz nehezen akar csak �rkezni, a pince fel� mutatott – J�jj�n!

Mivel a pinc�ben voltak, �s az els� �r�juk most is b�jitaltan volt, nem kellett sietni�k a besz�lget�ssel, hogy oda�rjenek. Piton irod�j�ba mentek, �s amint becsuk�dott az ajt�, aktiv�l�dtak a hangszigetel� b�b�jok.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte egyb�l a f�rfi.
– Eln�z�st, uram, de ez… szem�lyes – kezdte a sr�c. – Megoldom.
– L�ttam, hogy kapott egy levelet. Mi t�rt�nt?
– Mint mondtam, megoldom.
– Ki vele! – k�vetelte hangosabban Piton.
– Meg… – kezdte a sr�c, majd nagy leveg�t vett. – Meghalt a kuty�m.
– Hogy? – �rtetlenkedett a professzor �s magyar�zatot v�rt. – Ez�rt ez a kirohan�s?

– Nem �rti! Hero �t �ve van velem, �s most meg�lte egy rohadt szem�t, csak miattam! – kiab�lta a sr�c hadon�szva.
– Mir�l besz�l? Mi az, hogy maga miatt, �s ki �lte meg?
– Donovan! Az a rohad�k �vek �ta hajt r�m, de eddig soha nem kapott meg, �s most ez valami… beteges… franc tudja, mit akar ezzel el�rni, de � tette!
– Honnan tudja? Mit �rtak mag�nak?

– Hogy � volt! Ap�m m�lys�gesen fel van h�borodva, �s kitiltotta m�g a k�rny�kr�l is. Eddig j�ban voltak, �n is megt�rtem a k�zel�nkben, erre most… – Chris leroskadt egy sz�kre. – Tudta, hogy mennyire szeretem Her�t. Elmebeteg gyilkos! – emelte fel ism�t a hangj�t, �s a k�vetkez� pillanatban azt l�tta, hogy Piton el� guggol �s megfogja a k�t kez�t.
– Nyugodjon meg! Tudom, hogy f�j, de ezzel nem v�ltozik semmi.
– Hogy nem? Hero halott, az is marad, de azt garant�lom, hogy megfizet ez�rt az a…!
– Csillapodjon!

– Nem! Nyilv�nval�an az�rt tette, hogy hasson r�m. H�t, megl�tjuk, mit sz�l a k�vetkezm�nyekhez! – felpattant, �s Piton is k�vette, �m mikor a fi� az ajt�hoz akart menni, megragadta a karj�t.
– Ne csin�lj h�lyes�get!
– Ezt ne tegye t�bbet! – morogta, �s Piton tudta, mir�l besz�l.
– Ne haragudjon, nem volt sz�nd�kos, �pp csak…

– �pp ez az! Nincs el�g bajom, m�r csak az hi�nyzik, hogy m�sok el�tt tegye ezt, �s ak�r mehetek is haza, mert t�nkreteszi a munk�m! – Chris m�rges �s hangos volt. Nem sokan engedt�k meg eddig maguknak, hogy Pitont kioktass�k, �s ez a f�rfit is meglepte most.
– Higgadjon le! Eln�z�st k�rtem, �s azt hittem, kin�zi bel�lem, hogy k�pes vagyok ell�tni a feladataim.
– Nem v�letlen�l k�rtem, hogy maradjon mindenki a Mr. megsz�l�t�sn�l, �s hogy maga is mag�zzon. De ha kettesben tegez, �s m�sok el�tt mag�z, b�rmikor �sszekeverheti, �s abb�l j� nem fog sz�rmazni.

– Igazad van, de egy apr�s�gban t�vedsz – v�laszolta a professzor, direkt tegez�dve, ezzel kiv�vva egy nagyon haragos tekintetet. – A mardek�rosaim k�zt nem egy van, akit tegezek, sz�val nem lesz felt�n�.
– De, gondolom, azokat tegezi, akik meg�rdemlik. �n csak k�t hete �rkeztem.
– J� tanul� vagy, �s b�jitalb�l is tehets�ges, ez az �r�kon is felt�nhetett b�rkinek.
– Sz�val marad a tegez�sn�l?
– Igen.

– H�, de j� nekem – grimaszolt a sr�c, m�g mindig feld�ltan.
– Az�rt vigy�zz a sz�dra, a tan�rod vagyok, sim�n megb�ntethetlek!
– �h! – kapott sz�npadiasan a mellkas�hoz Chris.– Ne ijesztgessen, tan�r �r, m�g sz�vbajt kapok.
– Mit akarsz tenni? – utalt Piton a m�sik mehetn�kj�re.
– Megkeresem, �s kicsit… elbesz�lgetek vele.
– Nem hagyhatod el a kast�ly ter�let�t.
– Pedig meg fogom tenni! – sz�rte a fogai k�z�tt Weston.

– Nem hagyhatom, �s javaslom, nagyon gyorsan t�rjen �szhez, mert ha �gy v�gzi a feladat�t, pillanatok alatt a f�ld alatt is tal�lhatja mag�t. – Mivel �pp az indulataival volt elfoglalva, nem is figyelt oda, hogy �pp mag�zza, vagy tegezi a di�kj�t.
– Nem �rti, igaz? Nem az az els�dleges gondom, hogy Hero halott. Hanem, hogy az�rt az, mert az a kret�n nem k�pes felfogni, hogy nem kell nekem. Egy beteges �tlett�l vez�relve ezzel akar el�rni valamit. Innen csak egy l�p�s, hogy m�st is b�ntson.

– �rtem, de akkor sem j� �tlet most elmenned �s…
– Megyek. Ak�r engedi, ak�r nem – sz�gezte le a sr�c.
– N�zd, ha oda is m�sz, nem egyed�l k�ne.
– Ha j�l tudom, �nnek �r�ja lesz, �gyhogy…
– Nem mell�kesen neked is.
– Mintha sokat sz�m�tana. T�l�lem, ha kihagyok egy-k�t �r�t.

Piton l�tta az elsz�nts�got, �s tiszt�ban volt azzal is, hogy nem tudja visszatartani Westont. P�r pillanatig gondolkodott.
– �zenek Albusnak, hogy az els� k�t �r�mr�l elmegy�nk. Veled tartok, de k�t �r�d van csak, meg�rtetted?
– El�g lesz. M�g sok is.

Piton a kandall�n �t �rte el az igazgat�t, �s egy p�r perces besz�lget�s ut�n visszafordult Chrishez.
– Gondolom, zsupszkulccsal akarsz menni.
– A haza�thoz mindig n�lam van egy. De vissza m�r m�sik kell. Engedelm�vel, egy �lland�, jelszavas zsupszkulcsot hozn�k l�tre, ami, ak�rh�nyszor haszn�lj�k, mindig idehoz. �nh�z. De csak jelsz�val aktiv�lhat�.
– Rendben. Ez m�g hasznos is lehet.

A sr�c felemelte a bal kez�t, majd levette az egyik gy�r�j�t. N�gy, szinte teljesen egyforma volt bel�l�k az ujjain. Mindk�t kez�n, a mutat� �s a gy�r�sujjain. A tenyer�be helyezte, majd el�vette a p�lc�j�t, elv�gezte a var�zslatot. Visszah�zta az ujj�ra, majd a f�rfira n�zett, �s fel� ny�jtotta a m�sik kez�t.
– Fogja meg a kezem, �s megy�nk. A nagy t�vols�g miatt kellemetlenebb lesz.
– Mehet�nk. – Megfogt�k egym�s kez�t.
– �z! – mondta Chris, azzal el is t�ntek a tan�r irod�j�b�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s