Madam Pomfrey szorgosan tett-vett az imm�r mag�hoz t�rt l�ny k�r�l. Hermione nyakig betakarva fek�dt az egyik �gyon. Mellette egy b�gre volt, egy kancs� v�z �s n�h�ny b�jitalos palack. Miut�n a javasasszony mondott egy-k�t nem �ppen dics�r� sz�t a ny�ri melegre, egy hideg borogat�st tett a m�g kiss� k�tyagosan n�zel�d� betege homlok�ra.

- Jobban vagy, l�nyom? – k�rdezte, k�zben pedig megt�lt�tte a b�gr�t v�zzel �s az egyik palack tartalm�val. – Ezt idd meg!

- K�sz�n�m, Madam Pomfrey, j�l vagyok.

- M�skor aj�nlom, hogy ne tart�zkodj kint ennyi ideig a napon, f�leg ne aludj el ott. Alapos napsz�r�st kaphatt�l, b�r ha j�l vagy, akkor tal�n nem annyira s�lyos. Ha sz�ks�ged van valamire, sz�lj! – Az ajt�n�l m�g visszafordult. – Van is egy l�togat�d, besz�lgessetek nyugodtan.

M�g hogy napsz�r�s… De legal�bb nem haragszik r�m! – gondolta Hermione, �s �let�ben el�sz�r csal�dott lett amiatt, hogy Dumbledore professzorral kell t�rsalognia.

- Szebb napot, Miss. Granger! Hallottam, hogy el�jult, gondoltam, megl�togatom. Persze csak akkor, ha nem zavarom a jelenl�temmel – mondta az id�s professzor, �s apr� mosoly jelent meg az arc�n.

- J� napot, professzor �r! Egy�ltal�n nem zavar – b�r azt nem tette hozz�, hogy jobban �r�lne neki, ha Perselus lenne.

Hermione ilyen t�ren azonban k�pzetlen volt, nem j�tt r�, hogy Dumbledore a fej�ben kutat. Az igazgat� mosolyogva meg is jegyezte:

- Egy�bk�nt � sz�lt nekem. Ha gondolja, bek�ldhetem mag�hoz.

- �n… nem! Nem sz�ks�ges! – tiltakozott hirtelen nagyon r�zsasz�n arccal a l�ny, de bel�tta, hogy felesleges. Egyr�szt az�rt, mert a lelke m�ly�n azt akarta, hogy Perselust l�thassa, de b�szkes�ge �gy k�v�nta, hogy a f�rfi mag�t�l keresse meg. M�sr�szt pedig tudta, hogy Dumbledore el�bb-ut�bb �gyis r�veszi a b�jitalprofesszort, hogy l�togat�st tegyen n�la. – Majd ha akar, akkor bej�n.

- Tudja kisasszony, az a szer�ny v�lem�nyem, hogy, m�g ha akar, akkor se fog bej�nni. Ahhoz valami nagyon fontos dolog, esetleg… �rzelmi hat�s kellene. Ismerem �t, �gyhogy tudom, mit besz�lek – mondta titokzatosan az igazgat�, Hermione pedig el�tkozta saj�t butas�g�t, hogy nem tanult � is okklumenci�t. Ez az �rzelmi hat�s… - Nos, hogy �rzi mag�t?

- K�sz�n�m, jobban, b�r t�bbsz�r nem szeretn�k el�julni. Nem volt valami kellemes �rz�s.

- Volt konkr�t oka, hogy mi�rt vesz�tette eszm�let�t, vagy csak egyszer�en rosszul lett? – k�rdezte Dumbledore, h�tha valamit el�rul neki a l�ny.

Hermione gondolta, hogy nincs �rtelme hazudni – az am�gy se az � m�dszere -, �s az id�s m�gus �gy is „megn�zn�” az igazat, ez�rt ink�bb k�szs�gesen v�laszolgatott a k�rd�sekre.

- Igen, volt konkr�t oka. Pers… Piton professzorral besz�lgettem, de �sszeveszt�nk. Rosszul esett, amit mondott, �s elkezdtem s�rni. Gondolom, kimer�ltem, vagy valami hasonl�, mert ma kor�n is keltem. Sz�val s�rtam, �s… el�jultam.

- Veszekedtek? Az nem valami j� kezd�s.

- Ez nem j� FOLYTAT�S. De mindegy, ez… hossz�.

- Nekem van id�m, kisasszony. Persze ne �rtsen f�lre, nem akarom kifaggatni, ha gondolja, nem kell elmondania semmit – sz�lt Dumbledore. – Az�rt m�gis j�l esne, ha a bizalm�ba fogadna.

- �n teljesen b�zom �nben, professzor �r, de… nem akarok megint erre gondolni – sz�lt Hermione, �s hangja kiss� megremegett.

- F�jdalmasabb lesz, ha egyszer k�s�bb gondol vissza r� - adta megint b�lcs tan�cs�t a professzor. – Ha most elfojtja a b�natot, az k�s�bb k�tszeres er�vel t�r vissza.

Hermione megh�nyta-vetette mag�ban a dolgot, �s belefogott a mes�l�sbe. Dumbledore egy sz�ket var�zsolt a l�ny �gya mell�, �s figyelmesen hallgatta.

- Ott kezd�dik, hogy heted�ves koromban volt a b�cs�b�l. �sszevesztem Ronnal, �s le�ltem egy asztalhoz. Per… Piton professzor is ott �lt, de ezt nem vettem �szre. Mikor meghallotta, hogy s�rok, odaj�tt hozz�m, megvigasztalt, �s mondta, hogy ne t�r�djek Ronnal, �s senki m�ssal. Elkezdt�nk t�ncolgatni, �s t�rt�nt k�zt�nk… egy bizonyos dolog – itt elpirult, �s les�t�tte a szemeit. – �n pedig akkor elkezdtem �rezni a professzor ir�nt valamit, ami m�g most is tart. �s �gy �reztem, hogy Pers… Piton professzornak is hasonl�ak az �rz�sei. Az igazs�g az, hogy tegnap is cs�kol�ztunk, ez�rt �rthet�, hogy �jra elkezdtem rem�nykedni.
Azt�n arra gondoltam, hogy lemegyek a pinc�be seg�teni neki, de visszautas�tott, meg azt is mondta, hogy be kell fejezn�nk, mert nekem ott van a bar�tom, Scott, �s az�rt is, mert lehet, hogy �jra a di�kja leszek. �rti professzor �r? �ssze… �sszet�rte a sz�vem. �n buta, elkezdtem rem�nykedni, �s tess�k, p�rul j�rtam! – s�rt �jra Hermione. – Azt is mondta, hogy az�rt ilyen velem – m�rmint az�rt utas�t vissza -, mert nem akarja, hogy szenvedjek. De h�t �n pontosan EMIATT szenvedek. �s nem hiszi el…

- Nyugodjon meg, kisasszony! Higgye el, t�k�letesen meg�rtem mag�t. Tudja, mint m�r eml�tettem, ismerem Perselust el�gg�, tudom, hogy milyen ki�llhatatlanul makacs tud lenni. Teh�t j�l �rtem, m�g most is szereti �t igaz? De akkor a bar�tja… vele mi lesz?

- Nem tudom, �t m�r ink�bb csak bar�tk�nt kedvelem. Most, hogy visszaj�ttem ide, minden megv�ltozott. �n… nem azt mondom, hogy nem �rzek Scott ir�nt semmit, de nem �gy gondolok r�, mint r�gen. �s nem � az igaz szerelmem. De ezt mondtam… �s nem akarja elhinni – folytat�dott a zokog�s, Hermione nem tudta abbahagyni.

- Szerintem, ezt meg kellene besz�lni�k Perselusszal. Amikor felj�tt hozz�m, hogy jelentse a maga rosszull�t�t, teljesen k�ts�gbe volt esve. Ha szemmel �lni tudna… se Fawkes, se �n nem �ln�nk m�r. De mint tudjuk, Perselus nem baziliszkusznak sz�letett, h�la Merlinnek… �s m�g annyit kisasszony, hogy j�l gondolja meg, milyen f�ba v�gja azt a bizonyos fejsz�t. Csak ennyit mondok: Perselusn�l makacsabb emberrel m�g sohasem hozott �ssze a sors.
Sajn�lom, most mennem kell, sz�lok neki, hogy j�jj�n be mag�hoz – Dumbledore felemelte a kez�t. – Nem, ne sz�ljon k�zbe! Nem t�r�thet el a sz�nd�komt�l. Tov�bbi gy�gyulgat�st. Viszontl�t�sra, kisasszony!

- Viszontl�t�sra, professzor �r! – �s m�g Perselus a makacs mi? – tette hozz� gondolatban a l�ny.

Arra gondolt, hogy alv�st sz�nlel, ha esetleg a f�rfi megl�togatn�, de nem volt ennyire gyerekes. Ler�ntotta mag�r�l a takar�t, kik�sz�l�dott az �gyb�l. Elcsod�lkozott, hogy fi�pizsama van rajta, majd odas�t�lt a sz�lesre t�rt ablakhoz, �s elkezdte n�zegetni a napf�nyben f�rd� t�jat.

~~~~~

Dumbledore tan�csai hasznosak, b�r el�gg� kellemetlen a kioktat�s�t hallani. Perselus v�lem�nye legal�bbis ez volt. Mellkas�n �sszefont karral, mogorva k�ppel �lt az igazgat� szob�j�ban, konokul egy borospalackra szegezve tekintet�t.

- Figyelsz r�m, kedves Perselus? Ugyanis most pr�b�lom helyre hozni, amit te nagyon alaposan elsz�rt�l! – sz�lt kem�nyen az �sz haj� var�zsl�, �s el�vette p�lc�j�t, hogy ha kell, azt is bevesse a f�rfi figyelme �rdek�ben.

- Nem, Albus, semmit nem rontottam el. – Csak a magam �let�t, de ezt nem tette hozz�. – Szerintem felel�ss�gteljesen viselkedtem, �gy �rzem, nem �rtottam senkinek.

- Nem? Ugyan, ezt te se gondolod komolyan. Ny�ltan fogok besz�lni. A hossz� �vek alatt m�r megtanulhattam volna, hogy veled szemben ez a helyes m�dszer, �n m�gis mindig k�r�l�rom a fontos dolgokat. Hi�ba, felejt az ember, m�g ha var�zsl�, akkor is.

- A l�nyegre! – csattant fel a f�rfi, �s szikr�z� pillant�st vetett Dumbledore-ra.

- Sz�val m�gis �rdekel igaz? Tudtam �n. Teh�t: az el�bb azt mondtad, hogy nem rontott�l el semmit. T�vedsz, ugyanis elrontottad az �letedet, Miss. Granger napj�t, nem mellesleg �ssze is t�rted a kisasszony sz�v�t. Kegyetlen h�z�s volt t�led.
M�sodszor – emelte fel a hangj�t, megel�zve vele Perselus inger�lt v�lasz�t – felel�ss�gteljesen az viselkedik, aki p�ld�ul gyerek, �s megmenti a sz�lei �let�t. A muglikn�l el�g sok ilyet lehet hallani manaps�g. Vagy p�ld�ul az viselkedik felel�ss�gteljesen, aki egy �rva gyereket nem sodor vesz�lybe azzal, hogy var�zsl�csal�dot v�laszt ki a felnevel�s�re. M�g ha ezzel muglikhoz ker�l a gyerek…

- Jaj, Albus! Most nem kell p�ld�l�zni, f�leg nem saj�t tettekkel – k�pte a szavakat a f�rfi.

- Nem az�rt mondtam, mert �n tettem, csak r� akarok vil�g�tani a l�nyegre. EZ a felel�ss�gteljes viselked�s. Nem az, amit te tett�l, Perselus. A cselekedeted minden volt, csak nem felel�ss�gteljes.
Harmadszor, nem �rtott�l senkinek? Ebben t�vedsz a legnagyobbat. Igenis �rtasz magadnak �s Miss. Grangernek.

- Igaza van, Albus, �rtottam neki… azzal, hogy azon az ostoba b�lon egyetlenegyszer megcs�koltam! – Perselus j�rk�lni kezdett a szob�ban. – Nem tudom, mi �t�tt bel�m akkor, nem tudom, mi�rt tettem, de megt�rt�nt. Ezen, sajnos nem tudok v�ltoztatni, hacsak… Kedves Albus, k�lcs�nadna nekem egy id�nyer�t? Visszamegyek, �s mindent megoldok. Ott hagyom a sz�ken, hadd s�rjon! – �s mag�ban szitkoz�dott, hogy ez nem jutott el�bb esz�be.

- Ez gonosz dolog lenne! Kedves bar�tom, m�g ha lenne, akkor sem adn�k neked id�nyer�t. B�ven lesz id�d – minimum egy, de lehet, hogy k�t �v -, hogy rendbe hozd a dolgokat.

- De �n nem akarok semmit �gy rendbe hozni. Neki ott van a v�leg�nye. V�leg�nye! Nemsok�ra Mrs. Mittudom�nhogyki lesz, �s… engem az m�r nem �rdekel – sz�lt keser�en a f�rfi.

- De igen, �rdekel. Meg�l a tudat, hogy � m�ssal van! H�t nem �rted, Perselus? Soha nem leszel �gy boldog! Soha. �s biztos vagyok benne, hogy Miss. Granger �lete sem lesz t�bb� felh�tlen. Na, nem mintha eddig az lett volna…

- Albus! Neki V�LEG�NYE van. �N nem fogok k�z�j�k �llni, ha kell, fel�ldozom a boldogs�gomat is… nem hi�nyozna, hiszen eddig se volt sok r�szem bel�le.

- �s azt akarod, hogy ezen t�l se kaphass abb�l a kellemes �rz�sb�l? T�gy, amit j�nak l�tsz, Perselus, nem fogom er�ltetni azt, ami nem megy. Egyetlenegy dolgot szeretn�k k�rni t�led. Illetve kett�t. Az egyik, hogy gondold �t ezt az eg�szet m�g egyszer, alaposan. A m�sik: Ne okozz f�jdalmat annak a szerencs�tlen l�nynak. Ennyit szeretn�k k�rni t�led. K�sz�n�m, elmehetsz.
Bocs�ss meg, m�g annyit, hogy megjegyzem: Miss. Granger nem szereti az a fiatalembert. Igaz, a v�leg�nye, de ez a l�ny csak egyvalakit szeret. �s az a valaki te vagy.

- De ezt nem szabad – ny�gte keser�en Perselus. – Nem szabad…

M�r csak az ajt� csap�d�sa eml�keztetett r�, hogy ott j�rt.

~~~~~

Hermione m�g mindig gondolataiba volt m�lyedve. B�rmit is mondott neki Perselus, nem tudta kiverni fej�b�l a f�rfit. A reggel j�rt az esz�ben. Milyen sz�p is volt. Ha szerelme engedte volna, akkor m�r r�g t�l lenn�nek az els�n…
Kicsit mocorgott az ablakp�rk�nyon, majd let�r�lt egy t�tov�n �tnak indul� k�nnycseppet. Nagyon sokat s�rt az ut�bbi h�ten. Pedig milyen j� is lenne, ha nem a k�nnyek csillogn�nak az arc�n, hanem az a boldogs�g, amit az ember �rez akkor, amikor hatalm�ba ker�ti �t a Nagy Szerelem.
Nem is vette �szre, hogy valaki bes�t�lt az ajt�n.

Pedig bej�tt. Nem m�s, mint Perselus, aki most k�ts�gbeesetten n�zte a l�nyt. Odal�pkedett hozz�, �s r�n�zett.
Hermione meglep�d�tt, hogy m�gis megl�togatta �t a f�rfi.
Biztos Dumbledore keze van a dologban! – gondolta.

- Tudod, hogy mi�rt j�ttem – sz�lalt meg Perselus. – Az�rt, hogy… elmagyar�zzam, amit gondolok.

- Nem kell mondanod semmit. Ha nem, h�t nem. Bele kell t�r�dn�m – mondta tettetett k�z�ny�ss�ggel Hermione, majd �jra kin�zett az ablakon.

- Mi�rt nem hallgatsz v�gig? Tudom, hogy megut�lt�l, de…

- Nem, egy�ltal�n nem ut�ltalak meg, csak elhiszem neked, hogy ez �gy nem mehet tov�bb. Ha nem akarsz t�lem semmit, akkor k�rlek, mondd ki, �s befejezt�k.

- V�gig fogsz hallgatni! Egyet k�rek, ne v�gj k�zbe. M�r a b�lon elrontottam mindent. M�ghozz� amiatt az �tkozott cs�k miatt. Ha nem vagyok ilyen �r�lt, akkor ma csak a tan�rodk�nt tekinten�l r�m. Ak�rmit mondasz, ez �gy van. Azt�n… ugye j� p�r �vig nem tal�lkoztunk. Mikor visszaj�tt�l, akkor se n�zt�l r�m m�sk�pp, mint egy tan�rra. Tegnap este nem kellett volna ut�nad mennem. �s ma reggel… hiszen teljesen tiszt�ba vagyok vele, hogy te NEM szeretsz, nem szerethetsz engem. K�telez az eljegyz�sed arra, hogy Scottal legy�l. Rem�lem vil�gos voltam.

- Nagyon nem, �gyhogy most �n mondok valamit. J� volt a b�lon, nem tudom, hogy most mi�rt kell mindent elrontanod. Tegnap este hat�rtalanul boldog voltam, ma reggel pedig nem sok v�lasztott el minket… �s azt se tudom, hogy mi�rt besz�led be magadnak, hogy nem szerethetlek. Mondtam, hogy csak egyvalakit szeretek igaz�n, heted�v �ta. Eml�kszel, ugye? TE vagy az egyetlen ember, aki�rt b�rmit megtenn�k, ak�r az �letemet is odaadn�m �rted!

- Ne, Hermione, ne mondj ilyet. Ez sz�p �s j�, de egy b�kken� m�g mindig van itt, ami arra k�telez, hogy messzire ker�lj�k el egym�st. Nemsok�ra h�zasodni fogsz. Nem tehetem azt, hogy az utatokba �llok – sz�lt Perselus.

- De �n meg… mindegy. Hagyjuk az eg�szet. Most egyed�l szeretn�k lenni, ugyanis rohadtul elegem van.

- Bel�lem. El is hiszem, de… - kezdte volna a f�rfi, de Hermione a szav�ba v�gott.

- Nem bel�led van elegem, hanem abb�l, hogy „Nemsok�ra h�zasodsz, nem �llok az utatokba”. Ez h�lyes�g! Megmondtam, hogy nem szeretem Scottot, de most m�r bel�tom, hogy jobb, ha ink�bb visszamegyek hozz�, �s elszenvedem vele az �letem h�tralev� r�sz�t, semmint, hogy itt k�ny�r�gjek neked. T�ll�ptem m�r ezen Perselus. Nem fogok k�ny�r�gni, sir�nkozni meg f�leg nem, �gyhogy ha ezt akartad, ne is �lmodj r�la. V�gigcsin�lom ezt a kurzust, ha m�r elv�llaltam, �s ut�na hazamegyek. Nem tal�lkozunk soha t�bb�. �r�lsz neki?

Perselus – amellett, hogy eddig is az volt – els�padt, �s a lehet� legh�v�sebb hangon sz�lalt meg.

- Helyes. Nem is akartam t�led soha semmit. Nagyon j�l teszed, hogy visszam�sz a muglikhoz, �s v�get vetsz ennek az ostoba kis fell�ngol�sodnak! – sz�lt, majd felt�pte az ajt�t, �s elt�nt a folyos� v�g�n.

- Fell�ngol�s, h�t persze. Soha nem volt�l m�g szerelmes! Soha. – mondta a l�ny, �s �jra kin�zett az ablakon. Viszont a f�jdalom a tork�t, �s a sz�v�t is kaparta. Sz�val �gy �llnak.

Fel�llt, odas�t�lt Madam Pomfrey szob�j�hoz, �s k�rte a javasasszonyt, hogy hadd menjen el, m�r j�l �rzi mag�t.

~~~~~

Szob�j�ba �rve el�vette legszebb tal�rj�t, �s v�rta, hogy elj�jj�n az id�, mikor a di�kok meg�rkeznek. Ugyanis ma volt a nagy este. M�t�l � is ide j�rt �jra.
H�t �rakor m�r a Nagyteremben volt mindenki, Hermione egyik oldal�n Hagrid, a m�sik oldal�n Nita foglalt helyet. Direkt �lt ide, hogy Perselus – aki egy�bk�nt szikr�z� pillant�sokat vetett a l�nyra – ne zaklathassa a h�zasodnifogsz-sz�veg�vel. A g�ly�k bevonul�sa �s a S�veg d�nt�sei ut�n Dumbledore fel�llt, hogy �dv�z�lje a di�ksereget.

- K�sz�nt�k mindenkit ezen a gy�ny�r� est�n! N�h�ny dolgot szeretn�k mondani, miel�tt elkezd�dne a lakoma. Az els�, �s legfontosabb… - �s elkezdte sorolni a szab�lyokat, melyeket ill� volna betartani. Besz�lt a Rengetegr�l, �s a szok�sos �v eleji inform�ci�kat is elmondta. – �r�mmel jelenthetem be tov�bb�, hogy a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola id�n v�gre elind�thatta azt az emeltfok� mesterkurzust, melyre eddig m�g nem ker�lt sor. Ez titeket, di�kokat nem nagyon �rint, viszont ann�l ink�bb fontos a k�t r�sztvev� �s tan�rt�rsaim sz�m�ra.
�dv�z�lj�k h�t a k�t „versenyz�t”: Mademoiselle Adrianne Fus�, a Beauxbatons Akad�mia volt tanul�ja.

�ri�si taps fogadta a francia l�nyt, p�r heted�ves mardek�ros pedig f�tty�gve k�sz�nt�tte. Nita mosolygott, de lekicsinyl� pillant�st vetett a fi�kra.

- �s a „vet�lyt�rsa”, Miss. Hermione Granger, aki a Roxfort tanul�i k�z� tartozott.

Hermione is nagy tapsot kapott, b�r neki nem csaptak f�ttykoncertet – aminek kimondottan �r�lt.

- Gratul�ljunk egy�tt a k�t h�lgynek, �s k�v�njunk nekik sok sikert! Most azonban kezd�dj�k a lakoma! J� �tv�gyat mindenkinek! – azzal le�lt, falatozni kezdett, �s ugyan�gy tett a sok gyerek �s a tan�rok is.

Az �telek elfogyaszt�sa ut�n a tanul�k elmentek lefek�dni, a tan�rok pedig ism�t kint maradtak egy kicsit. Nita egyb�l odasomford�lt Hermion�hoz.

- Olyan r�gen besz�lgett�nk. Nem gondolod? – k�rdezte, �s Hermione majdnem visszav�gott, hogy nem besz�l olyannal, aki mindenf�l�t �ll�t r�la, de m�g id�ben lenyelte, amit gondolt.

- Igen, Nita, r�gen besz�lt�nk. Rem�lem, j�l vagy!

- Igen, k�sz�n�m, megvagyok. �r�l�k, hogy megfogadtad a tan�csom. M�rmint azt, hogy vigy�zol Piton professzorral. L�tom, ma nem �lt�l m�r mell�. Csak nem bepr�b�lkozott n�lad is? – k�rdezte, �s szeme csillogott.

- Be… ja nem, nem pr�b�lkozott m�g, rem�lem nem is fog – Hermione ak�rmennyire haragudott a f�rfira, nem akart val�tlant �ll�tani r�la. Az olyan nit�s lenne. – De az�rt f� a biztons�g, nem?

- Az, szerintem is. Szerencs�re m�r engem se piszk�l, nem is l�ttam mostan�ban – jegyezte meg a l�ny, aminek Hermione igaz�n meg�r�lt.

- Bocsi, Nita, de most elmegyek lefek�dni. J� �jt, szia!

- J� �jszak�t neked is, salut! – sz�lt, majd vigyorogva figyelte a szint�n vigyorg� – de m�r h�tat ford�tott – Hermion�t.

Ezut�n a francia megkereste tekintet�vel Perselust �s odal�pett mell�.

- J� est�t, professzor! R�gen besz�lgett�nk, nem? Vagy m�g haragszik a m�ltkori miatt? J�, bevallom, t�nyleg sok volt a whisky. Am�gy �r�l�k, hogy megfogadta a tan�csomat, �s nem kezd Hermion�val. Az a l�ny egy �lnok kis d�g. �s m�g akaratos is – ehhez Perselusnak lett volna egy-k�t egyet�rt�sszer� hozz�f�znival�ja. – Jaj, az el�bb is olyanokat mondott… de ink�bb nem mondom el, �gyse hinne nekem.

- Lehet, hogy igaza van, kisasszony. Na mindegy, nem r�m tartozik. J� �jszak�t! – �s elvonult a pinc�be, k�zben meg j�kat r�h�g�tt mag�ban, a francia l�nyon.

~~~~~

M�snap Hermione k�s�n kelt. A zaj, amire felpattantak a szemei, kopogtat�s volt. Kinyitotta az ablakot, hogy a sz�guldoz� Symur v�gre berep�lhessen rajta.
A l�ny gyorsan leoldozta a leveleket a mad�r l�b�r�l, �s �tj�ra engedte az energikus �llatot.
Fel�lt az �gyra, �s el�sz�r a sz�lei level�t bontotta fel.

Kedves Hermion�nk!
�r�mmel halljuk, hogy j�l vagy. Any�d m�r t�nyleg elkezdett izgulni, m�g j�, hogy tov�bb olvastam. Scott volt itt, �s mondta, hogy elment�l Skandin�vi�ba. El�sz�r meglep�dt�nk, de a levelednek – �s neked – h�la, most m�r nem agg�dunk – annyira. Ha van id�d, r�szletesen pr�b�lj meg minket t�j�koztatni, hogy milyen az a kurzus! Sok sikert hozz�, kicsim! Csak tanulj szorgalmasan, annak mindig meg van a jutalma… de ezt tudod nagyon j�l. Mell�kelj�k Scott level�t is.
Egy�bk�nt a mad�r aranyos volt, de szerencs�tlen Scottie majdnem lefordult a sz�kr�l ijedt�ben, mikor megl�tta. Ugyanis pont a meccset n�zt�k a t�v�ben, amikor a levelek meg�rkeztek. Hozz�teszem, kisl�nyom, majdnem lebukt�l. Kedvesed igen furcs�llta a bagolypost�t. Nyugalom, megoldotta a te eszes any�d. �r�mmel olvastuk azt is, hogy boldog vagy!
�desany�d �zeni, hogy „Nekem igazam volt, szerintem is hamar t�rt�nt meg az eljegyz�s!”. Sz� szerint. Gondolkozz a dolgon, �s ut�na d�nts! Mert m�g megteheted. Ennyit tudunk csak tan�csolni.
A kocsit elhoztam, nem gondoltam volna, hogy m�g mindig ilyen j� �llapotban van.

Sok �lel�st �s puszit k�ld: Apa �s Anya /aki nem mellesleg �ppen tort�t k�sz�t, �s �szik a cukorm�zban/
Ut�irat: �r�l�nk a cic�nak, rem�lj�k, gondj�t viseled, b�r Cs�mp�snak is sz�p �lete volt veled, nem panaszkodhatott! Az �j csal�dtagnak sz�p nevet adt�l. Te tal�ltad ki, vagy seg�ts�get kapt�l hozz�?

Hermione mosolyogva a fi�kba tette a levelet, majd Scott�t kezdte bontogatni.

�des Szerelmem!
Rem�ltem is, hogy j�l vagy! �n m�g elvagyok, rengeteget vend�geskedem �desap�d�kn�l. Mindig sz�vesen l�tnak. Amikor a leveled meg�rkezett, pont meccset n�zt�nk… de ezt �gy tudom, ap�d is le�rta.
F�j! H�es�s? Sz�l? T�vol �lljon t�lem, de ha neked tetszik, akkor j�. Am�gy itt n�lunk m�g jav�ban s�t a nap, nagy a h�s�g, sim�n mehetn�nk �szi nyaral�sra. Hozz�teszem, f�l London a strandon hever eg�sz nap. Sokat j�rok arra mostan�ban. Tudod, a j� kis �ruh�zak odacs�b�tanak.
Egy�bk�nt ny�lt egy �j k�nyvesbolt, pont az utc�nkban – szemben a h�zunkkal -, �gyhogy ha hazaj�ssz, lesz mib�l v�logatnod!
Sok sikert a kurzushoz! Term�szetesen meg�rtem, ha csak egy c�mre k�ldhetsz levelet, nekem �gy is megfelel.
Szeretve �lel �s cs�kol: Scott

Miut�n ezt is elolvasta, boldogan elmosolyodott. A lev�l a m�sik mell� ker�lt, a l�ny pedig lement eb�delni.
Nem �rtott volna, ha siet, hiszen ma lesz az els� �r�ja, pontosan harminc perc m�lva. Igen, Hermione egy �r�ig aludt. Nem l�tszott valami kipihentnek, m�gis j�l �rezte mag�t. Miut�n v�gzett az ev�ssel, visszament a szob�j�ba, hogy a pergament, a tint�t, a k�nyv�t �s a penn�j�t �sszeszedje, majd elindult McGalagony tanterme fel�. �tk�zben �sszefutott Adriann�val.

- Salut! Nem izgi? �n nagyon v�rom m�r! K�v�ncsi vagyok, milyen feladatot tal�l ki nek�nk – sz�lt, �s �rd�gi vigyor jelent meg arc�n.

- Szia! Igen, �n is k�v�ncsi vagyok – mosolygott Hermione is, de k�zben teljesen m�shol j�rt az esze. Nem tudta meg�llni, hogy ne olvassa el a k�nyv�ben az els� fejezetet, �s most a l�nyeget ism�telgette mag�ban. Hi�ba, m�giscsak Hermione volt.

F�l �ra m�lva m�r mindketten McGalagonyra figyeltek. A tan�rn� t�j�koztatta �ket a betartand� szab�lyokr�l �s arr�l, hogy mib�l is fog �llni ez a tanfolyam.

- M�g egyszer ism�tlem, nagyon �r�l�k, �s b�szke vagyok arra, hogy magukat tan�thatom, hiszen ennek a fokozatnak az el�r�s�hez nem kev�s �szbeli k�pess�gre van sz�ks�g. Ma ismertetni fogom magukkal a tanmenetet, �s a szab�lyokat, amiket be kell tartaniuk az �r�kon.
Teh�t a felel�tlen viselked�st – b�r nem n�zn�m ki magukb�l – nem fogadom el.
Ha kapnak �r�sbeli feladatot, azt a kit�z�tt id�pontra v�rom. A bead�si hat�rid� el�tt leadott h�zi dolgozatot elfogadom, a k�s�n k�zhez kapottat azonban elolvasom, de nem veszem figyelembe. A k�s�i lead�s miatt – b�r nem foglalkozom az �r�ssal, ak�rmilyen j� is – pontveszt�s j�r.
Elmondom a pontokat, jegyzeteljenek!

Minden id�ben leadott dolgozat �t pontot �r. Term�szetesen csak akkor, ha megfelel� a kidolgoz�sa, �s az adott t�m�r�l sz�l.
Ellent�te, a k�s�n leadott anyag m�nusz �t pont.
Ha helyesen v�laszolnak a k�rd�semre, egy pontot kapnak, ellent�tben a helytelen v�laszt szint�n m�nusz egy ponttal „jutalmazom”.
Havonta egyszer �ratok magukkal egy felm�r�t, hogy mennyit fejl�dtek. Ezek a felm�r�k �ltal�ban �t-t�z komolyabb k�rd�sb�l fognak �llni, amennyi v�lasz helyes, �rtelemszer�en annyi pont j�r �rte.
Olyan v�lasz eset�ben, amikor csak a fele j�, a m�sik r�sz�t esetleg nem tudt�k, az�rt nem j�r pont, viszont ha f�lre�rtett�k a k�rd�st, de l�tszik rajta, hogy foglalkoztak vele, az�rt szint�n egy pontot kapnak.
A pontoz�sr�l ennyit, illetve m�g azt megeml�tem, hogy mindkettej�knek k�l�n-k�l�n dosszi�ban t�roljuk az adataikat. Az eredm�nyeket is oda �rjuk fel.
Lesz alkalmuk jav�t�sra is, egy f�l�vben egy anyagb�l. Ne csod�lkozzon, kisasszony, itt szigor�an vessz�k a szab�lyokat.

- Azt vettem �szre, tan�rn� – sz�lt Nita, miut�n siker�lt becsuknia a sz�j�t. – De ez az egyszeri jav�t�s nem… kev�s? �gy �rtem, ha esetleg valami miatt nem siker�lne felk�sz�lni az adott t�m�b�l rendesen, akkor…

- Mi�rt ne tudna felk�sz�lni, kisasszony? Esetleg s�rg�s dolga akad? Sajnos itt nagy a t�t. A v�laszt�si lehet�s�g azonban megvan: tanul�s �s fejl�d�s, vagy felk�sz�letlens�g �s egy �v a Roxfortban. V�laszthat.
- Nos, ezekr�l ennyit. Most a tanmenetr�l fogok kicsit besz�lni, �s ut�na elmehetnek. Az els� f�l�vben a v�dekez�- �s h�r�t� b�b�jokra �sszpontos�tunk, a m�sodikban pedig a t�mad� �tkokra. Term�szetesen f�benj�r� �tkokkal nem foglalkozunk, m�rmint a t�mad�s szempontj�b�l. V�dekez�sn�l �s h�r�t�sn�l viszont ann�l t�bb sz� esik majd r�luk, hiszen egy gyeng�bb, illetve k�zepes er�ss�g� Cruciatust ezek a b�b�jok ki tudnak v�deni. Rem�lem siker�l mindkettej�knek elsaj�t�taniuk a t�k�letes v�dekez�st Holnaput�n v�rom magukat, �gy tudom Dumbledore professzor t�j�koztatta �n�ket, hogy h�tf�, szerda �s p�ntek lesz a tanfolyam napja. Ha esetleg seg�ts�gre lenne sz�ks�g�k az anyaggal kapcsolatban – vagy �ltal�ban -, hozz�m fordulhatnak, bizalommal. H�tv�genk�nt is felkereshetnek, ha esetleg sz�ks�gesnek �rzik. Most mehetnek, a mihamarabbi viszont l�t�sra!

A l�nyok elk�sz�ntek, majd kis�t�ltak a teremb�l.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen j� fej az �regl�ny – b�k�tt az ajt� fel� Nita. – El�g rendes, csak az a jav�t�si lehet�s�g birizg�l engem nagyon. Szerinted nem kev�s? �n nagyon annak tal�lom. Na mindegy, most mennem kell, tov�bbi sz�p napot!

Azzal elfutott. Hermione lassan ballagott tov�bb, majd a sarkon befordulva �ssze�tk�z�tt – nem el�sz�r – a m�rges Perselusszal.

- Szia, Hermione – �s �sszeszedte a l�ny sz�tsz�r�dott holmij�t.

- J� napot, Piton professzor – mondta kiss� h�v�sen a l�ny. – K�sz�n�m, hagyja csak, majd �n �sszeszedem.

- J� napot? Mi�ta mag�zol te engem?

- �gy tudom, hogy a tan�rom lesz uram. Persze ha minden rendben megy. Egy tan�rt pedig tudtommal mag�z az ember.

- Most csak viccelsz ugye? – k�rdezte Perselus, �s d�bbenten n�zett a l�nyra.

- Nem uram, egy�ltal�n nem viccelek – �s belen�zett a f�rfi fekete szemeibe.

- De… na nem! M�g mindig a tegnapi. Merlinre! Nem hiszem el, hogy a tegnapi miatt �gy kellene viselkedned – sz�lt, �s a szemeit forgatta a l�ny „bossz��ll�sa” miatt. Hermione tekintet�ben semmi vid�ms�g nem volt l�that�, a barna szemek tomp�n, �resen n�zt�k �t. – Ne csin�ld ezt! Nem tehetek r�la… - ezzel sietve t�vozott, de mag�ban m�g elmotyogta: Nem tehetek r�la, hogy ennyire szem�t vagyok!

- �n meg arr�l nem tehetek, hogy m�g mindig szeretlek – suttogta Hermione, �s felemelt fejjel tov�bbment a szob�ja fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s