A ny�r gyorsan telt, de m�g mindig volt bel�le egy h�t. A tan�roknak a tan�t�s megkezd�se el�tt m�gis egy h�nappal be kellett menni�k az iskol�ba. Mindenki a maga dolg�val volt elfoglalva: r�gi iratok rendez�se a dolgoz�szob�kban, alapos felk�sz�l�s az els� �r�kra. Csak egyetlen ember, egy f�rfi volt a kast�lyban, akit most sem a szem�lyes feladatok foglalkoztattak. Perselus m�g mindig az eml�keit id�zte fel: a boldogs�g gy�ny�rteljes �r�it. Gondolataiban elj�tt a m�sodik �v, amely ism�t csak a l�ny k�r�l forgott.

~Meg�rkeztek szerencs�sen a Roxfortba, �s az els� h�napok esem�nytelen�l teltek. Szorgalmasan tanult a di�kok t�bbs�ge, Hermione volt a leg�gyesebb. A f�rfi a ny�r alatt v�ltoztatott gondolatain, �s m�r nem str�ber buzg�m�csingnak tartotta a l�nyt, hanem minden szempontb�l okos, tettre k�sz gyereknek, aki tudja, hogy mit v�r mag�t�l �s a j�v�t�l.
Legal�bb viszi majd valamire - gondolta. - Nem �gy, mint a t�bbiek, akik hozz� se szagolnak a tananyaghoz.
Tan�t�s �s a l�ny k�vet�se tekintet�vel - k�r�lbel�l ez volt, amit Piton csin�lt. Egy darabig.
Ugyanis az iskol�ban akadt egy „kis” probl�ma. Az els� f�l�vben megjelent egy bizonyos �zenet, melyet �ll�t�lagosan Mardek�r ut�da hagyott a falon.
Az �zenet a k�vetkez� volt: „Felt�rult a Titkok Kamr�ja, az ut�d ellens�gei reszkessenek!”
Ez az �zenet csak annyit takart, hogy a mugli sz�rmaz�s�akat vesz�ly fenyegeti. A tan�rok erre egyb�l r�j�ttek, mert egyszer megt�rt�nt m�r ez az eset. Csak nem tudt�k, ki vagy mi tizedeli a tanul�kat.
Perselus teend�i ezzel megszaporodtak, nem �rt r� a l�ny folytonos figyel�s�re. S�t, el is hanyagolta �t. Pedig sejtette, �rezte, hogy nem kellett volna.
Egyik d�lut�n Dumbledore beh�vta a szob�j�ba, hogy r�vegye: Seg�tsen kinyomozni, ki a titokzatos „ut�d”.
A f�rfi term�szetesen seg�tett, t�bb-kevesebb sikerrel. Kider�tette, hogy egy baziliszkusz az, ami megt�madja a di�kokat.
/Persze mint tudjuk, erre Hermione is r�j�tt egy kicsivel k�s�bb./ A fontosabb dolgokat jelentette is az igazgat�nak.
Teltek-m�ltak a hetek, t�mad�sok pedig t�rt�ntek. Egyre t�bb. A f�rfi azt is �szrevette, hogy Potter�k mintha elkezdtek volna nyomozgatni a t�mad� ut�n. A fel�gyel� bizotts�g pedig m�r az iskola bez�r�s�t fontolgatta.
M�gnem egy napon borzalmas h�r jutott Perselus f�l�be. �ppen az igazgat�i szob�ban tart�zkodott, �s a leg�jabb fejlem�nyekr�l t�j�koztatta az �sz haj� var�zsl�t, mikor McGalagony professzor berontott az ajt�n, k�z�lve a szomor� esem�nyt.

- Mardek�r sz�rnyetege ism�t lecsapott, Albus! A k�nyvt�r el�tt j�ttem el, mikor Madam Pomfrey odasietett hozz�m. Mondta, hogy gyorsan menjek be, mert Madam Cvikkerrel tal�ltak a polcok k�z�tt k�t szerencs�tlen, k�v� dermedt �ldozatot. Az egyik a Holl�h�tb�l, Penelope Clearwater, a m�sik pedig az �n h�zamb�l, Hermione Granger – dadogta el a professzor k�ts�gbeesetten.
- Be kell z�rni az iskol�t Albus. Sok volt m�r a mer�nylet, �s ez ut�bbi is csak hajsz�lon m�lt, hogy nem v�gz�d�tt trag�di�val. A l�nyok egy t�k�rben n�zt�k magukat, amikor az a k�gy�… nos, az a k�gy� r�juk t�madt.

- K�rem, nyugodjon meg, McGalagony professzor! Perselus most elk�s�ri �nt a tanterm�ig. K�rlek, Perselus! – mondta az igazgat�.

Miut�n Piton elk�s�rte, �s t�bb�-kev�sb� megnyugtatta az ideges �s szomor� tan�rn�t, � maga is elment a szob�j�ba. Le�lt a kedvenc karossz�k�be �s b�nat�ba s�llyedt. Teljesen kiment fej�b�l a l�ny mostan�ban, b�r m�g mindig nem nagyon �rtette, hogy mi�rt van ennyire hat�ssal r�.
Figyelnem kellett volna r�, hiszen tudom, hogy nem aranyv�r�! – gondolta k�ts�gbeesetten. - Te szerencs�tlen, hiszen a magad m�dj�n szereted azt a kisl�nyt, �s ha most a saj�t hib�db�l t�bbet soha nem l�thatod… - ebbe belegondolni sem mert.
Telt-m�lt az id�, �s a f�rfi egyszer csak felpattant a sz�kb�l, mag�ra kapta k�peny�t �s elindult a gyeng�lked� fel�. Mikor oda�rt, megpr�b�lt bemenni, de az ajt� z�rva volt.
A falra egy t�bla volt er�s�tve, rajta az �r�s: „ A betegl�togat�s szigor�an tilos! ”
- Alohomora – mondta, mire az ajt� felt�rult.
Nevets�ges - gondolta. - Hiszen �gy b�rki bejuthat.
Mikor bel�pett a terembe, halv�ny f�ny fogadta. Kint m�g a hajnal mutatta arc�t, de l�tszott m�r, hogy j�n a pirkadat.
V�gign�zett az �gyakon, �s a rajtuk fekv� �lettelen, szoborszer� testeken. Mikor megl�tta �t, majdnem rosszul lett. Sz�ve elfacsarodott a l�tv�nyt�l. A l�ny felemelt k�zzel, kiss� nyitott sz�jjal �s nyitott szemekkel fek�dt. A m�sik keze �k�lbe volt szor�tva.
Perselus egy sz�ket var�zsolt a semmib�l �s oda�lt a l�ny fekhelye mell�. N�zte-n�zte a t�r�keny kis testet, m�g a saj�tj�t a szomor�s�g j�rta �t. A l�ny sz�p volt, m�g �gy, dermedt von�sokkal is. A f�rfi gondolt egyet. Mivel „senki nem tudja meg”, ez�rt �vatosan a z�rt k�zre cs�sztatta meleg tenyer�t. Hermione b�re kem�ny �s hideg volt, de �t ez nem zavarta. Fogta az apr� kezet, �s nagyon �vatosan simogatta is egy picit. �gy �lt csendben, tal�n egy-k�t �r�n kereszt�l, mikor �szrevett valamit. A l�nynak nem v�letlen�l volt z�rva a keze. A f�rfi gyeng�den feszegetni kezdte a pici ujjakat, de azok mindhi�ba, nem engedtek. Ekkor jutott esz�be a p�lca. Kivar�zsolta a l�ny kez�b�l azt a bizonyos t�rgyat, ami egy k�nyv �sszegy�rt lapja volt. Perselus kisim�totta a cetlit, melyen a baziliszkusznak, a k�gy�k kir�ly�nak tulajdons�gai voltak r�szletesen le�rva. A lap alj�n gy�ngybet�s �r�s volt. Csak egyetlen sz�: Cs�vek.
Teh�t r�j�tt – gondolta b�szk�n a f�rfi. - Nos, ha �gy alakult, akkor hagyom, hadd pr�b�lj�k megoldani a feladatot a bar�tai, mivel � sajnos nem seg�thet. Term�szetesen nem akarom �ket bajba sodorni, m�g Pottert sem, ez�rt ha elakadnak, vagy komolyabb vesz�ly fenyegetn� �ket, akkor �tveszem az ir�ny�t�st. Dumbledore-nak nem sz�lok err�l, hiszen „b�zik a fi� k�pess�geiben”.
Mikor megjelentek az els� napsugarak, Perselus elt�ntette a sz�ket, �s kiss� �szrevehet�bben visszahelyezte a pap�rt a l�ny kez�be.
Vegy�k �szre �k is. – �s a f�rfi rem�lte, hogy ezzel kicsit el�r�bb juttatja �ket a megold�s megtal�l�s�ban.
M�g egyszer v�gign�zett a merev testen, szomor�an s�hajtott �s elhagyta a gyeng�lked�t.
Ezut�n minden este belop�zott a l�nyhoz, hogy csak n�zze �t csendben, �s b�r tudta, hogy Hermione semmire se fog eml�kezni, j�lesett neki a gondolat, hogy vigy�zhat r�.
P�r h�nap ism�t eltelt, esem�nytelen�l, mikor egyszer McGalagony professzor hangja sz�llt v�gig az eg�sz iskol�n.

- V�rom az �sszes tan�rt a tan�ri szob�ban, a tanul�k halad�ktalanul menjenek a klubhelyis�g�kbe!

�t perc m�lva m�r mindenki tudta a h�rt, hogy Ginny Weasleyt elrabolta �s a Kamr�ba vitte a sz�rnyeteg.
A tanul�kat haza kellett volna k�ldeni, �s az iskol�t �r�kre bez�rni. M�snap Dumbledore se volt m�r a Roxfortban, mert elt�vol�totta posztj�r�l �t a bizotts�g, mikor megtudt�k a h�rt. Piton figyelemmel k�s�rte, hogy Potter�k pr�b�lj�k a sz�rnyet meg�ll�tani, vagy legal�bbis hat�rt szabni neki. Sikerrel j�rtak, mert megint megmentett�k a helyzetet �s vele a roxfortiakat is. Elint�zt�k v�gleg a baziliszkuszt, ami az iskol�ban uralkodott. A K�gy�k Kir�lya v�gleg elpusztult, Dumbledore visszaj�tt az iskol�ba, a k�v� dermesztett �ldozatok pedig magukhoz t�rtek, k�zt�k Hermione is. A l�ny visszat�r�s�nek tal�n a f�rfi �r�lt a legjobban, b�r nem mutathatta ki, hiszen neki, mint tan�rnak az �sszes tanul� megmenek�l�se volt a fontos.
Szerencs�sen v�gz�d�tt ez az �v is, hiszen mindenki t�l�lte a mer�nyleteket. Perselus �r�lt �s szomorkodott is.
Boldog volt, mert �jra vid�mnak l�thatta a l�nyt, �s szomor�, mert megint j�n a ny�r, �s ism�t t�vol lesz t�le. Nem is sejtette, hogy a sz�nid� gyorsan eltelik majd…

Pedig eltelt �s most ism�t a Roxfortban volt koll�g�ival, a di�kokkal �s Vele egy�tt. Hermione most lett harmad�ves. Ebben az �vben a kast�lyt a var�zsl�k b�rt�n�nek, az Azkabannak az �rei v�dt�k. A dementorokra az�rt volt sz�ks�g, mert a t�meggyilkos, Sirius Black megsz�k�tt el�l�k. Mikor meg�rkeztek a tanul�k a kast�lyba, a f�rfi automatikusan a l�ny ut�n kutatott.
Meg�rkezett? Ha igen, akkor szerencs�sen? �s ha nem… ? - Abba megint csak nem mert belegondolni.
Pedig Perselus nem volt egy agg�d�s fajta, csak a l�nyt f�ltette. Hogy mi�rt? M�g sz�m�ra is rejt�ly volt, ennyi id� eltelt�vel is. K�l�n�sebben nem �rzett Hermione ir�nt semmit, csak szerette �t �s rokonszenvesnek tal�lta. De semmi egy�b.
A beoszt�s �s a vacsora j��z� elfogyaszt�sa ut�n mindenki nyugov�ra t�rt. M�snap ism�t kezdet�t vette a tan�t�s. A szok�sos menet volt, Perselus tan�tott, a di�kok t�bb�-kev�sb� figyeltek az �r�n. Hermione szok�s�hoz h�ven pr�b�lt szorgoskodni, de a f�rfi egy id� ut�n �szrevette rajta a lass�s�got, a f�radts�got �s a boldogs�g cs�kken�s�t. A l�ny egyszer-k�tszer elaludt az �r�n, de csak r�vid id�re �s egyre t�bbsz�r adott rossz v�laszt a k�rd�sekre. A f�rfi agg�dott, hogy valami baja van Hermion�nak. N�ha f�lreh�vta �t.

- Miss. Granger, j�jj�n vissza egy percre! – mondta Piton kem�nyen, nehogy a t�bbiek hallgat�zni merjenek. - Besz�dem van �nnel.
�h… ez a h�lye mag�z�d�s – gondolta.
Hermione k�rd� �s f�radt tekintettel odasomford�lt a tan�ri asztalhoz.

- Parancsoljon, tan�r �r – sz�lt �s r�emelte mogyor�barna szemeit a f�rfire.

- Nos, szeretn�m megk�rdezni, hogyan �rzi mag�t?
Ez olyan furcs�n hangzott a tan�r sz�j�b�l, hogy Hermione egyb�l fel�l�nk�lt meglepet�s�ben.

- N�zze, Miss. Granger. Tudom, s�t l�tom mag�n, hogy fura, amit k�rdezek, de �szrevettem, hogy mostan�ban nem hozza a form�j�t. Esetleg beteg? Rosszul �rzi mag�t? Vagy valami egy�b? – h�zta �ssze a szemeit a f�rfi, mert egyb�l egy h�mnem� nebul� jutott esz�be. Nem volt f�lt�keny, mert ugyan mi�rt lenne az? �s m�gis…
Hermione olyan er�sen elpirult ett�l a n�z�st�l, hogy sz�gyen�ben megpr�b�lta �gyetlen�l elterelni a figyelmet zavar�r�l.

- Dehogyis, Piton professzor �r! Csak az eddigiekn�l m�g t�bbet kell tanulnom, mert ebben az �vben �j t�rgyakat is felvettem, p�ld�ul a r�naismeretet, ami eg�szen kiv�l� tant�rgy, tan�r �r, az a sok r�na �s a szavak �s a… - v�r�s�d�tt el ism�t. - Hmm… teh�t t�bbet kell tanulnom a t�rgyaim miatt.

- Rendben van, Miss. Granger, csak ezt akartam tudni. Most elmehet.

- Viszont l�t�sra, professzor �r! - szaladt az ajt� fel� Hermione.

- Viszont l�t�sra, Miss. Granger… – miut�n becsuk�dott a l�ny m�g�tt a pince ajtaja, Perselus megk�nnyebb�lve �s mosolyogva rogyott le a sz�kre. R�n�zett az asztal�ra �s lehervadt sz�j�r�l a vigyor. Egy kupac kijav�tand� dolgozattal szemezett –egy darabig. Miut�n bel�tta, hogy a dolgozatjav�t�ssal r��r, visszagondolt az im�nti kis p�rbesz�dre.
�, ha tudn�d, hogy mennyire megk�nnyebb�ltem, Hermione… - mosolygott ism�t. - M�r azt hittem, valami komolyabb dologr�l van sz�.
�s csak �lt boldogan, �s boldogan.

Ezut�n az esem�nyek kicsit felp�r�gtek, mert a Reggeli Pr�f�t�ban megjelent egy apr�cska -h�romoldalnyi- cikk arr�l, hogy Black felbukkant Roxmortst�l nem messze. A di�kok agg�dtak, a tan�rok megijedtek, a sz�l�k hisztiztek, �s levelekkel bomb�zt�k Dumbledore-t, hogy er�s�tse meg m�g jobban az iskola v�delm�t.
Mint kider�lt, a k�r�s�k nem is volt alaptalan. Tal�n az egyik sz�l� j�s lehetett �s sz�tk�rt�lte a h�rt, vagy csak puszta anyai meg�rz�sek voltak ezek, de t�ny, hogy Black egyik este bet�rt a Griffend�l toronyba, a harmad�ves fi�k h�l�szob�j�ba.
Az �sszes di�kot azonnal lek�ldt�k a Nagyterembe, hogy ott t�lts�k az �jszak�t. Perselusnak �t kellett kutatnia a pinc�t �s a csillagvizsg�l�-tornyot, de nem akadt Black nyom�ra. Mikor jelent�st tett Dumbledore-nak, az igazgat� nem fogadta meglepve a h�rt, sz�m�tott r�, hogy Black gyorsan elkotr�dik a Roxfortb�l. Pitonnak kellett egy darabig �rk�dnie a Nagyteremben �s k�zben -ugyan ki m�st?- Hermion�t figyelte, hogy milyen sz�p, mikor alszik. Illetve csak l�tsz�lag alszik, mert mikor a f�rfi elindult a nagyterem m�sik v�ge fel�, hogy besz�lget�kre vad�sszon, Hermione is azonnal r�kezdte, �s kifejtette v�lem�ny�t bar�tainak.

- Nem v�letlen, hogy Black besz�k�tt ide. Szerintem valaki seg�tett neki. Egyed�l nem j�tszhatta ki a dementorokat. B�r, ha jobban belegondolok, egyszer m�r megtette, de… – suttogta, s k�zben a fekete haj� tan�r fel� pislogott, nehogy �szrevegye, hogy besz�lgetnek.

- Jaj, Hermione! H�t persze, hogy nem v�letlen volt. Szerintem ez a denev�r seg�tett neki bej�nni. Biztos Black a cinkosa, egy�tt akarj�k eltenni Harryt l�b al�l. – b�k�tt Ron egyik kez�vel a f�rfi, m�sik kez�vel Harry fel�.

- NE merd �t denev�rnek nevezni, meg�rtetted? – sziszegte a l�ny indulatosan, ami nagyon tetszett Pitonnak. B�r Hermione figyelt, � m�gis hallott minden sz�t. – Ekkora b�d�letes ostobas�got se hallottam m�g �letemben se t�led, se m�st�l. M�g hogy Piton seg�t Blacknek? Meg vagy h�zatva Ron?!

- Szerintem is igaza van Ronnak, Hermione. Mi�rt ne akarn�nak meg�lni? – k�rdezte a szem�veges.

- Harry, mondj egyet, csak egyetlenegy okot, hogy mi�rt �ln�nek meg! Ok�, Blacket meg�rtem, mert hallottam t�led, amit Ron �desapja mondott Mrs. Weasley-nek, de Piton? Neki mi oka lenne r�? – k�rdezte egyre m�rgesebb hangon a l�ny. Senki nem s�rtegethette egyik kedvenc tan�rj�t, �s alaptalan v�dakat se mondhattak r�la, mert egyb�l felh�zta mag�t.

- ��… Piton ut�lta ap�mat. - jegyezte meg nem t�l �gyesen Harry.

- Ez lenne az ok? Gratul�lok, Harry Potter, borzaszt�an kell f�lned emiatt Pitont�l! �n ink�bb most alszom. J� �jszak�t. – z�rta le a gyilkos-t�m�t a l�ny.
Ezzel j�form�n v�ge is lett az �jszak�nak, hamar elj�tt a reggel. M�g szerencse, hogy h�tv�ge volt, mert mindenki nagyon f�radtnak t�nt.
Fontosabb esem�nyek sorozata ezennel megszakadt ism�t p�r h�napra a roxfortiak k�r�ben. �v v�ge volt, mikor Harry�k ism�t �tvett�k az esem�nyek ir�ny�t�s�t. Egyik este lementek Hagridhoz. Onnan pedig le a F�riaf�z alatti alag�tba.
Ezt Perselus a Tekerg�k T�rk�p�b�l tudta meg, �s Black nev�t is l�tta a lapon. Elindult, bossz�v�gyt�l f�tve a fa fel�. Tal�lt a f�ld�n egy k�penyt, azt is mag�val vitte. Miut�n bem�szott az alag�tba �s elindult a Szellemsz�ll�sra, ahov� a folyos� vezetett, felvette Potter l�thatatlann� t�v� k�peny�t. Egy ajt�hoz �rt, meg�llt �s hallgat�zott.
Black �s Lupin, az a nyomorult v�rfarkas menteni pr�b�lt�k magukat �s egym�st. –Perselus legal�bbis ennyit vett ki a besz�d�kb�l.
Egyszer csak beugrott a szob�ba, leleplezve mag�t. Hermione ijedt�ben �ri�sit sik�tott, �s mindenki meglep�d�tt, mikor a f�rfi r� akart t�madni Blackre, mert m�g mindig haragudott r� a r�gi, gyermekkori s�rt�sek miatt, �s az�rt is, mert a l�ny bajba ker�lt. Potter fel akarta tart�ztatni, de � er�sebbnek bizonyult.
Hirtelen h�rom ki�lt�s hagyott el h�rom sz�jat: - Capitulatus! – ord�tott�k a gyerekek �s Perselus el�tt els�t�t�lt minden.

Mikor ism�t mag�hoz t�rt, a kast�lyparkban volt, mellette az eszm�letlen Ron Weasley fek�dt. Ki�lt�sokat hallott a t� fel�l, ez�rt gyorsan hord�gyra var�zsolta a v�r�s gyereket �s elindult, hogy megn�zze, ki ki�ltozik. A t�hoz �rve megl�tta az eszm�letlen Blacket, Pottert �s Hermion�t. A n�ma v�z k�r�l nem volt m�s, csak �k, de Perselus tudta, hogy a dementorok, akik megt�madt�k a h�rom eszm�letlen embert, b�rmelyik percben visszaj�hetnek. El�var�zsolt m�g h�rom hord�gyat, �s felk�ldte �ket a kast�lyba. Ezzel az �jszak�nak v�ge is lett.
Blacket elfogt�k, a miniszter ki akarta t�ntetni Pitont, de a v�g�n minden m�sk�pp t�rt�nt. Hermione �s Potter visszamentek az id�ben, �s megv�ltoztatt�k a m�ltat, amivel megv�ltozott a jelen is. Perselus a kit�ntet�st nem kapta meg, Black ism�t megsz�k�tt. Ilyen kavalk�dban �rt v�get ez az �v is. A f�rfi m�r nem r�g�dott a d�jon, mert lelke m�ly�n becs�letes ember volt, �s tudta, hogy nem �rdemli meg, mert nem � mentette meg a fiatalokat, hanem azok mentett�k saj�t magukat. Ink�bb egy �j t�m�t keresett, t�rt�netesen a l�ny t�voz�s�t �s az elk�vetkezend� nyarat.
Hogy �n mennyire ut�lom a sz�neteket, b�rcsak ne is j�nne el! – gondolta gyerekesen mag�ban.
M�gis elj�tt, �s a Roxfort ism�t �res lett, mert Hermione m�r nem volt ott, hogy boldog�tsa a kast�lybeli �letet a f�rfi sz�m�ra.~

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s