Hermione megh�kkenve n�zett a vele szemben �ll� Jimre. Nem akart egyenes v�laszt adni, ez�rt kicsit megv�ltoztatta eredeti mondanival�j�t.

- Persze, hogy van. Itt van nekem Perselus �s Lily… �k a legjobb bar�taim – v�laszolta zavartan, de tudta nagyon j�l, hogy Jim nem erre k�v�ncsi.

- Nem �gy �rtettem – legyintett a fi�, �s nyelt egyet. – Tudod, mire c�lzok. Sz�val, van bar�tod?

- Igen… nem, vagyis persze, tudom, hogy mire c�lzol, de… nincs bar�tom – dadogta a l�ny, �s l�pett egyet h�trafel�, mert �gy �rezte, Jim valami olyasmire k�sz�l, amit k�s�bb �, Hermione nagyon megb�nna. A fi� meg�rezhette, mire gondol Hermione, mert egyb�l mosolyra g�rb�lt a sz�ja.

- Ne agg�dj, nem foglak let�madni, nem vagyok olyan. Csak �rdekl�dtem. Na, de nem k�ne feltartanom magunkat a munk�ban. Menj�nk! – mondta Jim, �s tov�bbindult a folyos�n.

Hermione �ldotta azt a percet, mikor v�get �rt a j�r�r�z�s. Megk�nnyebb�lten b�cs�zott el Jimt�l, �s lelk�ben el�tkozta a pillanatot, mikor Lily lemondta prefektusi teend�it. F�radtan d�lt be �gy�ba, �s nem kellett sok id� ahhoz, hogy elnyomja az �lom.

oOoOo

Kellemesen h�v�s leveg� �bresztette fel Hermion�t. Kin�zett az ablakon, �s szomor�an s�hajtott… �jra v�ge az �sznek, pedig csak most j�ttek vissza az iskol�ba. Elkeseredve gondolt arra, hogy ism�t h�rom h�nappal kevesebb id�t t�lthet Perselusszal. Fel�lt�z�tt, megv�rta, m�g bar�tn�je is fel�bredt, �s egy�tt indultak a Nagyterembe. Reggeli ut�n Lilyre r�tapadt a Potter-bag�zs, ez�rt Hermione „�n nem is zavarok” alapon kereket oldott. Vid�m mosollyal k�sz�nt�tte a morcos Perselust.

- Szia! Mire v�ljem ezt a borzaszt�an j� kedvet? – k�rdezte.

- Reggel van – morogta a fi�, �s �s�tott egy hatalmasat. – K�l�nben szia.

- Milyen �r�id lesznek holnap?

Perselus sz�r�s tekintettel n�zett Hermion�ra, �s m�g d�h�sebben sz�lalt meg.

- Hermione, szerinted kor�n reggel tiszt�ban vagyok �n azzal, hogy holnap milyen �r�im lesznek? Pillanatnyilag azt se tudom, fi� vagyok-e vagy l�ny.

- Hmm, ezt k�nnyen ellen�rizhetj�k – hallatszott egy Hermione sz�m�ra t�ls�gosan ut�lt hang. – Mit sz�ln�l, ha…

Cindy Perselus f�l�be s�gott valamit, mire a fi�nak kikerekedett a szeme. Megr�zta a fej�t, �s t�volabb l�pett a mardek�ros l�nyt�l. Cindy v�llat vont, de miel�tt t�vozott volna, v�gigsim�tott Perselus h�t�n. Hermione azonban nem v�rta meg, hogy a l�ny az arc�ba nevethessen, sarkon fordult, �s otthagyta a p�rost a Nagyterem el�tt. M�r a k�nyvt�rhoz vezet� folyos�n j�rt, mikor siet�s l�pteket hallott a h�ta m�g�l. Gondolta, hogy h�trafordul, �s elhadarja a szok�sos „folyos�n tilos a rohang�l�s” figyelmeztet�st, de Perselus megel�zte.

- M�g j�, hogy ismerlek… tudom, hogy hol kell keresnem t�ged – mondta.

- �h, ennek �r�l�k. Legk�zelebb olyan helyre megyek, ami meg se fordulna a fejedben – v�laszolt h�v�sen a l�ny, �s bement a k�nyvt�rba.

- Most mi bajod van? Mondtam valami rosszat? – k�rdezte �rtetlen�l a fi�. – Meg se sz�laltam j�form�n!

Hermione erre csak felvonta szem�ld�k�t, �s odal�pett a szint�n �lmos kin�zet� k�nyvt�roshoz.

- J� reggelt! Szeretn�k kivenni n�h�ny k�nyvet – mondta, �s a pultra cs�sztatott egy darab pergament. – K�sz�n�m, ne f�radjon, megkeresem magamnak �ket.

A k�nyvt�ros �tfutotta a list�t, biccentett egyet, �s h�l�san n�zett a l�nyra, ami�rt az hagyta, hadd pihenjen tov�bb. Hermione elindult a polcok k�z�tt, �s meg�llt az �tv�ltoztat�s r�szlegn�l. F�rg�n j�ratta tekintet�t a k�nyvek gerinc�n, de szemsz�g�b�l Perselust figyelte, aki most m�r �jra m�rges arcot v�gott. Mikor megtal�lta a keresett k�nyvet – Emberi �tv�ltoztat�s alapjai -, leemelte, �s ugyanazzal a mozdulattal Perselus kez�be nyomta.

- Hm? – n�zett r� meglep�dve a fi�. – �n cipeljem?

- Legal�bb valami hasznodat is veszem – mondta Hermione, mik�zben �tment a S�t�t var�zslatok kiv�d�se nevet visel� polcokhoz.

- Hasznomat? Ne mondd azt, hogy semmire nem vagyok j�! – m�ltatlankodott Perselus, �s elkezdett vizsg�lgatni egy reped�st a k�zelben l�v� asztalon. Akkor t�rt csak mag�hoz, mikor a l�ny egy �jabb vaskos k�nyvet adott a kez�be.

- Nem mondom. Valamire biztos j� vagy… de ezt ne t�lem k�rdezd! – mondta a l�ny, r� se n�zve bar�tj�ra. – Cindy biztos tudna nyilatkozni err�l.

- Merlinre! – ny�g�tt Perselus. – Megint miatta j�tszod a s�rt�d�ttet?

- Nem vagyok megs�rt�dve – cs�v�lta a fej�t a l�ny. – Csak gondoltam, mivel �n �gyse kellek oda, hasznosabb elfoglalts�ggal t�lt�m a reggelemet, mint hogy a kedves Cindyt hallgassam.

- H�t persze… - morogta a fi�. – K�l�nben minek kellenek ezek a k�nyvek?

- Tanul�shoz – mondta Hermione, �s �gy n�zett Perselusra, mintha bar�tja legal�bbis azt k�rdezte volna, mennyi egyszer egy. – Szerinted minek veszem ki �ket?

- Azt tudom – legyintett a fi�, �s r�b�k�tt a legfels� k�nyvre. – De p�ld�ul ez itt… B�jitalok a gyakorlatban… minek neked?

- Szeretem alaposan megvizsg�lni a b�jitalok tulajdons�gait, �s �gy gondoltam, ez a k�nyv sokat seg�tene – mondta a l�ny, �s felcsapta egy v�kony k�tet fedel�t.

- K�l�nben a B�jitalok a gyakorlatban-t nem kell kivenned. Nekem is megvan, k�lcs�nadom sz�vesen.

- K�sz�n�m – s�hajtott Hermione –, de ink�bb m�gis kiveszem. Lehet, hogy pont olyankor fog kelleni, amikor te haszn�ln�d…

- Ahogy gondolod – vont v�llat a fi�, �s tov�bb l�pkedett, karj�val egyens�lyozva az egyre n�vekv� k�nyvkupacot.

- Azt hiszem, mehet�nk – jelentette ki Hermione, �s �tvette a kik�lcs�nz�sre sz�nt �r�sokat.

P�r perc m�lva m�r k�nyvekt�l megrakodva siettek a Griffend�l torony fel�.

- Megv�rlak – mondta Perselus, �s nekit�maszkodott a falnak.

Hermione felvitte szob�jukba a tank�nyveket, �s szitkoz�dva leroskadt az �gy�ra. Lily abban a pillanatban l�pett ki �gyf�gg�nye takar�s�b�l, alaposan meglepve a l�nyt.

- H�t te? – k�rdezte. – Hol hagytad James�ket?

- Azt mondtam, hogy m�g �lmos vagyok, �s hogy lefekszem egy kicsit – nevetett Lily, �s le�lt Hermione mell�. – �s te? Ki az az �rtatlan l�lek, akit ilyen hevesen szidsz �ppen?

- �rtatlan! – horkant fel a l�ny. – Ha tudn�d, hogy Perselusr�l besz�lsz… � minden, csak nem �rtatlan.

- Ezt tudtam eddig is – legyintett minden harag n�lk�l Lily. – Soha nem volt az �rtatlan b�r�nyok csapat tagja. Most mit tett?

- Tudod, hogy ki az a Cindy Moon? – k�rdezte undorodva Hermione.

- Tudom – v�laszolta s�t�ten Lily. – Mardek�r gy�ngye… t�nyleg! � is prefektus lett, mi? Csak nem ez a baj?

- Nem. Azzal semmi probl�ma nem lenne. Le se sz�ll Perselusr�l… az az idi�ta meg azt hiszi, hogy f�lt�keny vagyok – csapott az �gy�ra a l�ny. – Most mondd meg �szint�n, �gy n�zek ki, mint aki f�lt�keny?

- Biztos, hogy az �szinte v�laszomra vagy k�v�ncsi? – k�rdezte kuncogva Lily. – Rendben: m�s nem is l�tszik rajtad ebben a pillanatban, csak a f�lt�kenys�g!

- Nem lehet igaz! Nem szabad felh�znom magam! M�gis mit k�pzel mag�r�l az a kis… �s te, Lily – t�madt bar�tn�j�re Hermione, alaposan meglepve a l�nyt -, hogy gondoltad azt, hogy r�m usz�tod azt a nyavaly�s Jimet?

- Szerintem eg�sz rendes, csak…

- Csak? �ppen ez az! Csak! Be nem �ll a sz�ja, b�lv�nyozza azt a rohadt j�sl�stant, �s k�pes volt megk�rdezni t�lem, hogy van-e bar�tom – d�h�ng�tt Hermione.

- Hol a probl�ma? – k�rdezte Lily, �s arr�bb h�z�dott, nehogy bar�tn�je a nagy csapkod�sban �t tal�lja el. – �gy �rtem, hogy ebben a korban term�szetes, ha egy fi� �rdekl�dik ir�ntad… de mit is besz�lek, hisz tudod ezt nagyon j�l!

- Tudom! De… de el kellett viselnem eg�sz este! – ny�sz�rg�tt a l�ny, �s kez�be temette arc�t. – Mondd, Lily, mi�rt nincs egyszer az, amit �n szeretn�k?

- Hm, ezt m�r �n is k�rdeztem magamt�l. Mi�rt nincs soha az, hogy Potter egyetlen nyavaly�s napig b�k�n hagy? Ez van, dr�ga, de hidd el, ha most nincs szerencs�d, a Sors a legv�ratlanabb pillanatban aj�nd�koz meg a boldogs�ggal – nevetett Lily.

- A Sors? Ne kezd te is… - mondta szigor�an Hermione, �s az ajt�ra kapta pillant�s�t. Nicole �llt ott, Nadine h�ga, �s kiss� szomork�s mosollyal n�zte a k�t l�nyt.

- Szia, Nicole! – k�sz�nt�tte Hermione, �s odament a kisl�nyhoz. – Mondd, kit keresel?

- Sziasztok – k�sz�nt vissza f�l�nken Nicole. – A n�v�rem felk�ld�tt, hogy �tadjam a fi�d �zenet�t…

- �llj! – sz�lt k�zbe Lily. – Ne haragudj, kedves… Hermione, neked van fi�d?

- �n se tudok r�la. Kir�l besz�lsz Nicole? – k�rdezte �rtetlen�l a l�ny.

- Tudod, a fi�d! Akivel egy�tt utaztunk �v elej�n – mondta a kisl�ny, �s elv�r�s�d�tt. – Vagy � nem a fi�d?

- Perselus? Oh, dehogy! � nem a fi�m… csak a bar�tom – mondta bizonytalanul Hermione, �s megvakarta feje b�bj�t.

- Az ugyanaz – jelentette ki nevetve Nicole. – Sz�val �t kell adnom az �zenet�t. Azt mondja, hogy sajn�lja a haj�t.

- Mit csin�l?

- Sajn�lja a haj�t – mondta nagy komolyan a l�nyka. – Ugyanis mire le�rsz, meg�sz�l.

- �n megfojtom! – ny�gte Hermione, �s bocs�natk�r� pillant�st k�ld�tt Lily fel�. – K�s�bb tal�lkozunk.

Lily az elfojtott nevet�st�l g�rnyedezve b�lintott, �s miut�n Hermione becsukta a szobaajt�t, bentr�l hangos hahot�z�s volt hallhat�. Nicole eg�szen a portr�lyukig k�s�rte a l�nyt, �s ott m�g egyszer hozz� fordult.

- Hermione, ne hidd azt r�lam, hogy �rulkod�s vagyok – pislogott a prefektusi jelv�nyre. – Csak annyit szeretn�k mondani, hogy… vigy�zz Nadine-nal! Szia!

Hermione �sszevont szem�ld�kkel pillantott a l�ny ut�n, �s miut�n Nicole csatlakozott bar�tn�j�hez, � is kis�t�lt a klubhelyis�gb�l. Az els�, amit meghallott, egy csilingel� nevet�s volt, majd megl�tta a hanghoz tartoz� csillog� szemp�rt is, �s a boldogan mosolyg� arcot. Nadine �pp megpr�b�lta elb�v�lni Perselust.

- Itt vagyok – morogta Hermione, �s felvonta szem�ld�k�t. – �gy l�tom, m�gse �sz�lsz meg annyira.

- Gyere! – csattant fel Perselus, �s elkapta a l�ny karj�t. – Nyugtass le, k�l�nben…

- K�l�nben? M�gis mivel nyugtassalak le? K�t pofon esetleg? – k�rdezte Hermione, �s elvigyorodott. – Van valami egy�b �tleted?

- �n meg�l�m ezt az okoskod�, tud�l�kos… - morogta a fi�, felid�zve Hermion�ben a professzort. – Folyamatosan besz�l, �s r�ad�sul olyanr�l, amire a dementor se k�v�ncsi. Kit �rdekel, hogy kibe, hol �s hogyan szeretett bele?

- Nem akarlak elkeser�teni – �llt meg egy pillanatra a l�ny -, de szerintem az�rt mondja el neked mindezt, mert te vagy az, akibe beleszeretett.

- Bel�m? – sz�rnyedt el Perselus. – Hogyan?

- Egyszer�en. Perselus, te nagyon j� ember vagy, csod�lod, hogy a l�nyok megfordulnak ut�nad?

- H�lyes�g. Mi�rt forduln�nak meg? Nem n�zek ki j�l.

- �n se vagyok sz�p – monda szigor�an Hermione, figyelmen k�v�l hagyva Perselus „ez nem igaz” kijelent�s�t. – �s m�gis… ha j�l tudom, k�t h�dol�jel�ltem is van.

Na, ezt nem kellett volna – gondolta a l�ny, miut�n belen�zett bar�tja gy�l�lett�l izz� szem�be. – �s m�g �n vagyok f�lt�keny, mi?

- Figyelj, Perselus, tal�n az tetszik Nadine-nak benned, hogy okos vagy, b�tor, kedves… m�r amikor, �s ha j� kedvedben vagy, annyira gy�ny�r�en tudsz mosolyogni… te ezt nem l�thatod, de mi, l�nyok �szrevessz�k az ilyen „apr�s�gokat”.

- Gy�ny�r� mosoly? Ne is folytasd, Hermione, mert rosszul leszek! Mindenesetre nekem nincs sz�ks�gem a kedves Nadine szeretet�re… a szerelm�re pedig m�g kev�sb� v�gyom.

Hermione megcs�v�lta a fej�t, �s megb�kte bar�tja oldal�t, hogy indul�sra b�rja a fi�t. M�r a parkban j�rtak, mikor a l�nynak esz�be jutott reggeli k�rd�se.

- Sz�val, milyen �r�id lesznek holnap?

- B�b�jtan, dupla SVK, dupla b�jitaltan, gy�gyn�v�nytan, �s egy m�giat�rt�net… azt se tudom, hogy minek – morogta a fi�, �s le�lt a t�parton �ll� padra. – Neked milyen napod lesz?

- R�naismeret, dupla SVK, �tv�ltoztat�stan, m�giat�rt�net �s sz�mmisztika – mondta a l�ny, mik�zben letelepedett bar�tja mell�.

- Akkor legal�bb SVK-n tal�lkozunk. T�nyleg, err�l jut eszembe… leszel a p�rom? – k�rdezte Perselus.

- Persze. Sz�vesen.

- Helyes. Tess�k, ezt tegnap elalv�s el�tt lem�soltam neked – ny�jtotta oda a fi� az �rarendj�t. – Legal�bb tudni fogod, hogy mikor kell elviselned sz�rny� term�szetemet.

- Nem is vagy sz�rny� – korholta �t Hermione. – �n szeretlek…

Csend. A l�ny el�vette p�lc�j�t, elmotyogott egy var�zsig�t, mire Perselus �rarendje helyett a saj�tja jelent meg. �tadta bar�tj�nak, �s elmosolyodott.

- Cser�be. Hogy te meg azt tudd, mikor kell elt�rn�d az okoskod�somat. K�rhetek valamit?

- K�rj! – vont v�llat Perselus, �s �jra a t�ra n�zett.

- �lelj meg!

- Hermione, ez nem az �n st�lusom – kezdte a tiltakoz�st a fi�. – Tudod, hogy nem szoktam…

- �lelj meg, vagy rosszabbul j�rsz! – fenyeget�z�tt Hermione, �s megfogta Perselus kez�t. – Gyer�nk!

Csendben �sszeb�jtak a padon, a l�ny pedig �gy �rezte, le tudn� �gy �lni az �let�t is. Homlok�t Perselus nyak�hoz b�jtatta, �s m�lyeket l�legzett, hogy �rezhesse bar�tja kellemes illat�t. Csukott szemmel hallgatta, ahogy a polip lubickol a t�ban, majd egy hirtelen �rz�st�l vez�relve apr� cs�kot lehelt a fi� f�le m�g�. Perselus �sszer�zk�dott az �rint�st�l, �s eltolta mag�t�l Hermion�t. A l�ny boldogan n�zett bar�tja szem�be, �s meglepte a csillog� tekintet.

- Ezt ne csin�ld t�bbet! – k�rte Perselus, de hangja nem volt annyira hat�rozott, hogy Hermione komolyan is vegye k�r�s�t.

- Tal�n nem esett j�l? – k�rdezte bujk�l� mosollyal, �s v�gigsim�tott a fi� arc�n. – Hm?

- J�lesett… tal�n t�ls�gosan is j�l – morogta Perselus, �s felkapta fej�t. – Te is hallod?

- Megy�nk rendet tenni? – k�rdezte lehangoltan Hermione, �s h�trapillantott. A kast�ly mellett k�t els�sforma di�k fek�dt a f�ld�n.

- Prefektusok vagyunk, vagy mi… mehet�nk!

A vereked�k k�r�l sz�p embergy�r� alakult ki, m�g Perselus is csak nagy nehezen tudta �tverekedni mag�t a k�v�ncsiskod�k fal�n. R�pillantott a k�t fi�ra, akik abban a pillanatban egym�s v�ll�t �t�tt�k, �s k�zelebb l�pett hozz�juk.

- T�z pont a Griffend�lt�l – csattant fel, mire a fi�k egy pillanatra a harcot is abbahagyt�k. – Gyer�nk, fel�llni! Ha m�g egyszer az�rt kell fegyelmeznem, mert k�t els�s nem tal�l mag�nak jobb sz�rakoz�st a vereked�sn�l, akkor nem �llok meg t�z pontn�l! Az udvaron, a kast�lyban �s b�rhol m�sutt TILOS a vereked�s. �rtett�tek?

Az egyik fi� megszeppenve b�logatott, a m�sik azonban sunyi pillant�st vetett ellenfel�re, majd Perselusra emelte pillant�s�t.

- � kezdte – mutatott a felh�borodott arc� fi�ra.

- T�z pont a Mardek�rt�l – csattant fel Hermione, aki eddig azzal volt elfoglalva, hogy kiverje fej�b�l Perselus k�s�bbi, professzori �nj�t… ami most is, mint j� n�h�nyszor m�r, megmutatkozott. – Ism�teln�m prefektust�rsam figyelmeztet�s�t egy kis pontos�t�ssal: Az udvaron, a kast�lyban �s b�rhol m�sutt tilos a vereked�s… �s a hazudoz�s! Most pedig oszolj! Mindenki menjen a dolg�ra!

Hermione odal�pett Perselus mell�, �s h�trasim�totta a fi� haj�t. Perselus kinyitotta a szem�t, �s haragos pillant�st k�ld�tt a l�ny fel�.

- Most mi van? – k�rdezte �rtetlenkedve Hermione.

- T�z pontot levont�l a Mardek�rt�l.

- �s? – vont v�llat a l�ny imm�r karba tett k�zzel. – Te meg a Griffend�lt�l. Kvittek vagyunk.

- De a griffend�les fi� kezdte…

- A h�zt�rsad pedig folytatta – v�gta r� Hermione, �s d�h�sen n�zett Perselusra. – Ne kedvezz neki csak az�rt, mert mardek�ros. Megs�rtette a h�zirendet?

- Ne n�zz �gy r�m…

- Megs�rtette vagy sem? – k�rdezte szikr�z� szemmel a l�ny.

- Mondom, hogy ne n�zz �gy r�m…

- Perselus Piton, v�laszolj, ha… - befejezni azonban nem tudta, mert Perselus egyik kez�vel mag�hoz h�zta, �s egy apr� cs�kkal bel�fojtotta a sz��radatot.

Miut�n a fi� elengedte, Hermione kapkodva szedte a leveg�t. Arra gondolt, hogy �jra elkezdi mondani a mag��t, h�tha megint nem hagyj�k, hogy befejezze, de Perselus megfordult, �s lobog� tal�rral elindult a pad fel�.

- Professzor! – ki�ltott ut�na Hermione, majd megr�zta a fej�t. Bar�tja ut�n rohant, aki viszont megtorpant a sz�l�t�s hallat�n.

- T�bbsz�r nem szabad ilyen meggondolatlanul cselekednem – mondta a l�nynak. – �gy l�tszik, ez is elveszi az eszed.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s