M�snap, d�lt�jban Lucius a meleg napsugarak cir�gat�s�ra �s a j�t�kos szell�re �bredt, ami almaillat� tincseket f�jt az arc�ba. Mosolyogva f�rta m�lyebbre arc�t Hermione haj�ba, �s ha lehets�ges, m�g k�zelebb b�jt hozz� a takar� alatt. A halk, el�gedetlen morg�sb�l �t�lve kedvese is �bredezett, �gy felk�ny�k�lve, egy �nel�g�lt mosollyal n�zte a boszorka fintorait, ahogy mocorogva biztos kellemetlennek tal�lja t�lhajszolt tagjainak f�jdalm�t. A l�ny az oldal�ra fordult, fel�, mire j� p�r hajtincs az arca el� hullott. Lucius egyb�l odany�lt, �s a f�le m�g� t�rte.

– Mennyi az id�? – k�rdezte Hermione, m�g csukott szemmel.
– �gy d�l k�r�l lehet – v�laszolta, mik�zben gyeng�den cir�gatta a l�ny arc�t, majd nyak�t. – Hogy aludt�l? – k�rdezte gonoszkodva.
– Mint akit agyoncsaptak. M�gis… Hogy a csud�ba volt�l k�pes…? Annyiszor… olyan sok�ig…
– Nos, kezdj�k azzal, hogy van n�mi tapasztalatom a n�i nemmel, m�sr�szt rendk�v�l �rz�keny tested van. Harmadszor: j� eg�szs�gnek �rvendek, van kitart�som �s akarater�m. �s mindezek felett var�zsl� vagyok – vont v�llat, jelezv�n, ez mindent meg kell, hogy magyar�zzon.
– Szem�t – morogta Hermione, de nem igaz�n tudott kell� �lt belevinni, �gy nem is volt meglep�, hogy Lucius kuncogva hajolt hozz�. Egy apr� cs�k ut�n suttogott a f�l�be.
– M�g komolyan is venn�m, ha nem tudn�m, mennyire �lvezted.
– Piszok – mondta csak az�rt is a boszork�ny, �s r�snyire nyitotta a szem�t, mikor a f�rfi felnevetett. Igaz�n tetszet�s l�tv�ny volt a f�rfi m�r �nmag�ban is, de a naps�t�sben vid�man nevetve igaz�n l�legzetel�ll�t� volt. – Gy�l�llek – d�nny�gte duzzogva, mert b�rmennyire is tetszett neki, m�giscsak �t nevette ki �pp.

– Nem, nem gy�l�lsz – h�zta mag�hoz Lucius, �s egy cs�kba fojtotta a tov�bbi tiltakoz�st. Tark�j�n�l a haj�ba t�rva tartotta meg, hogy m�g v�letlen�l se tudja megszak�tani. M�gis, mikor hossz� percek m�lt�n abbahagyt�k, Hermione duzzogva tette mindk�t tenyer�t a f�rfi izmos mellkas�ra.
– Akkor is ut�llak.
– �, m�ris egy fokkal jobb – mondta Lucius m�ly, dorombol� hangon. – M�g egy kicsit folytatjuk, m�ris szerelmet vallasz.
– Arra azt�n hi�ba v�r – h�borgott Hermione �s pr�b�lta eltolni a f�rfit. Sikertelen�l. – �s sz�lljon le r�lam, fel akarok kelni!

Lucius megtette, majd f�lk�ny�kre t�maszkodva igaz�totta meg saj�t haj�t, ahogy gy�ny�rk�d�tt a l�ny meztelen, napf�nyben f�rd� idomaiban. Somolyogva n�zte, ahogy remeg� l�bbal l�p f�lrehaj�tott ruhadarabjai�rt, �s �sszeszor�tja a sz�j�t, hogy ne adjon hangot f�jdalmainak, mikor lehajolt.
– Visszamegy�nk a k�ri�ba, �s kapsz egy b�jitalt, ami seg�t. Azt�n reggeliz�nk.
– �, ez most megh�v�s volt? K�sz�n�m, de b�jitalom nekem is van, �s jobban v�gyom egy f�rd�re, mint reggelire – morogta, de gyomra hangos korg�s�ra elpirult.
– Val�ban. Ez esetben javasolhatok egy tiszt�t�b�b�jt, azt�n reggelit, majd mehet�nk f�r�dni.
– M�r mi�rt menn�k �n mag�val f�r�dni? K�sz�n�m sz�pen, de ink�bb hazamenn�k.
– �, nem kedvesem, ennyivel nem menek�lsz. Egyezz�nk meg. Kivezetlek a labirintusb�l, cser�be maradsz reggelire.
– Az eb�d lesz – mutatott r� Hermione.
– Az mindegy – legyintett amaz.
– H�t j� – s�hajtott legy�z�tten a l�ny. – Val�sz�n�leg nem sok es�lyem lenne egyhamar kijutni, �s nekem kell az a f�rd�. �s az �tel – tette hozz� egy �jabb korg�s ut�n.

Lucius �gy kelt ki az �gyb�l, mint egy kir�ly. El�kel�en, minden zavar �s sz�gyenl�ss�g n�lk�l. Hermione pedig nem tehetett m�st, csak n�zte �s n�zte, n�zte, m�g a f�rfi el� nem �llt, �s egy �nel�g�lt mosollyal mag�hoz nem �lelte. Egy finom cs�k ut�n pedig mag�hoz h�vta p�lc�j�t, �s egy-k�t int�s ut�n m�r mindketten tiszt�k �s frissek voltak. Nem sokkal k�s�bb pedig m�r fel�lt�zve �lltak a kis pavilonban, ahonnan k�zben Lucius var�zslat�t k�vet�en elt�nt az �gy, azt�n megfogta a l�ny kez�t, �s elindultak kifel�.

– Merlinre, mit gondolhatnak a t�bbiek most r�lam? – k�rdezte ink�bb �nmag�t�l a l�ny.
– K�tlem, hogy a t�bbs�g tudn�, mi is t�rt�nt. Ha valaki tudja, az val�sz�n�leg a fiam. �s Perselus – tette hozz� egy pillanatnyi gondolkod�s ut�n.
– M�r mi�rt? – n�zett r� k�rd�n Hermione.
– Mert pontosan tudj�k, hogy nem csup�n az�rt vad�sztam r�d, hogy k�t sz�t v�lthassunk.
– �ri�si – jegyezte meg a boszorka keser�en. Val�j�ban el�gg� el volt ken�dve. Fergetegesen, pokolian j� szex ide vagy oda, �neki ez kev�s volt. Nem fizikailag, �, Merlinre, dehogy! Lelkileg. � nem akart egy�jszak�s kalandokat. Most pedig kihaszn�ltnak �rezte mag�t, �s biztos volt benne, Lucius csak az�rt nem k�ldte m�g el, mert innen nem lehet hoppan�lni, �s ann�l sokkal illedelmesebb, hogy k�z�ns�ges m�d kihaj�tsa. Majd reggeli ut�n hazamegy, �s soha t�bb� nem hall a f�rfir�l. Ami persze nem igaz, l�v�n, hogy a legjobb bar�tn�je beh�zasodott a csal�dba. �s ann�l rosszabb lesz ezek ut�n tal�lkozni vele. Nem tudta felfogni, hogy mehetett bele az este t�rt�ntekbe. Na j�, volt n�mi sejt�se…

– Min t�r�d azt az okos kobakod, hogy r�ncolnod kell miatta a szem�ld�k�d? – k�rdezte Lucius az egyik kanyarban befordulva.
– Csak… tiltakoznak az izmaim – v�gta ki mag�t Hermione, mert nem akarta az igazi okot mondani.
– Ezen seg�thetek – mondta a f�rfi, �s egy hirtelen mozdulattal �lbe kapta a boszork�t, aki sik�tva kapott a legk�zelebbi kapaszkod� ut�n. �gy ker�ltek karjai a var�zsl� nyaka k�r�. – K�m�ld a dobh�rty�m, n�szem�ly. M�g sz�ks�gem van r�juk.
– Nem b�ntan�m �ket, ha nem csin�lna ilyeneket! �s ki mondta, hogy cipeljen? Tudok j�rni, nyugodtan letehet! – csapott a f�rfi v�ll�ra, b�r gyeng�n.
– Nyughass, n�mber, k�l�nben a v�llamra haj�tva viszlek tov�bb – fenyegette Lucius, de ezzel csak tov�bb sz�totta a t�zet a l�nyban.
– Mit k�pzel mag�r�l!? Nem vagyok holmi zs�k krumpli, amit ide-oda pakolhat!
– �gy n�zek �n ki, mint aki krumpliszs�kokat cipel? �s �gy b�nok veled, ahogy meg�rdemled. Lovagiasan �lbe vettelek, hogy megk�m�ljelek, erre te lehordasz. M�gis, mi�rt �n vagyok m�g most is a rossz?
– Mert meg se k�rdezte, �s megijesztett! – v�gta r� a v�laszt Hermione, �s als� ajk�t �desen lebiggyesztette, ahogy duzzogott. Lucius k�nytelen volt megcs�kolni.

�gy �rtek ki a labirintusb�l, �s a boszorka csendben hagyta, hogy a h�z ura bevigye az �p�letbe. M�g az el�szob�ban megkapta a be�g�rt b�jitalt, �s Lucius �jra mag�hoz h�zta, hogy karoljon bel�, s �gy k�s�rte az eb�dl�be, ahol Hermione meglepetten, �s teljes zavarban pillantotta meg Ginnyt, Drac�t �s Perselust.
– Sz�p napot mindenkinek! – k�sz�nt teljesen term�szetesen Lucius, mik�zben az asztalf� melletti �res sz�khez k�s�rte a l�nyt, mag�ban �rt�kelve, hogy hagytak helyet Hermion�nak. A t�bbiek is k�sz�ntek, �s mikor a boszorka al� seg�tette az egyik sz�ket, � pipacspirosan �s les�t�tt szemmel mormolt el egy „Hell�”-t.
– Ezek szerint kib�k�ltetek? – k�rdezte mindent tud�, vak�t�an f�nyes vigyorral Ginny.
– Nem – duzzogta Hermione, �s �sszefonta karjait maga el�tt.
– Lucius, besz�lhetn�nk egy kicsit? – �llt fel Perselus, �s nyilv�nval� volt, hogy nem k�rd�s, hanem k�vetel�s volt a hangj�ban. Lucius, aki �pp csak le�lt, erre n�mi fanyalg�ssal fel�llt, majd k�vette bar�tj�t a nappaliba.

– Hi�ba duzzogsz, Hermione Jane Granger, s�t r�lad a kiel�g�tetts�g – vigyorgott m�g mindig Ginny, mire a nevezett hitetlenkedve �s s�rtetten n�zett fel r�. – Na, gyer�nk, mes�lj!
– Ki vele, Granger! Tudjuk, hogy eg�sz eddig a labirintusban voltatok. �s ap�m el�gedett �br�zat�t l�tva az is nyilv�nval�, hogy megkapta, amit akart. T�ged.
– H�t, baromira �r�l�k, hogy nektek ez ilyen mulats�gos, de �n valahogy nem �rt�kelem, hogy megint �gy kergetett �s vad�szott r�m valaki, mintha csak egy vad�llat lenn�k, hogy azt�n a lakoma ut�n h�trahagyjanak a hi�n�knak – h�borgott Hermione, �s m�r k�sz�lt felkelni, mikor Draco visszafogta.
– Mir�l besz�lsz? Mif�le hi�n�k?
– Merlinre, Draco! El�g nyilv�nval�, hogy mire kellettem az ap�dnak. Bocs, hogy nem tudok ennek �r�lni.
– Higgadj le, eminens, �s haszn�ld v�gre azt a h�res eszed! Ap�m nem kajtatott volna ut�nad, ha csak egy �jszak�t akart volna t�led. Van neked fogalmad arr�l, milyen � egy�ltal�n? – h�borgott most a sz�kes�g. – Idej�t se tudom, mikor lehetett legutolj�ra n�vel. �s nem az�rt, mert nincs jelentkez�. Csup�n nem �ri be ak�rkivel. De te okos is vagy �s sz�p is.

– M�gis, mi�rt k�ne tudnod, mikor volt b�rkivel is? Azt ne mondd, hogy besz�mol minden kis �gy�r�l, mert akkor most k�zl�m, hogy sz�t�tkozlak, ha r�lam kezdesz vele pletyk�lni a h�tam m�g�tt!
– Ahh! Ugyan, dehogy! Ha sz�ba j�tt n�la egy n�, akkor �n voltam az els�, akivel megbesz�lte, hogy komolyabb kapcsolatot szeretne t�n, vagy hogy ne is foglalkozzak vele, mert csup�n fut� kalandra v�gyik. �s pontosan tudom, hogy komoly tervei vannak veled, �gyhogy ne gyere nekem itt az egy�jszak�s dologgal. Hacsak nem te vagy az, aki nem akar t�bbet, mert ez esetben k�nytelen leszek haragudni r�d, mert megb�ntod ap�mat.
– Hogy mi? – n�zett zavarodottan Hermione. – �n b�ntom meg �t? – hitetlenkedett. – � �ld�z�tt �s zargatott, m�gis…
– Mert akar t�ged! – fakadt ki Draco. – Merlin b�tyk�s nagyl�bujj�ra! Hogy lehetsz ilyen vak? J�form�n elkezdhetn�lek anyucinak h�vni, mert, ahogy a helyzet �ll, ap�m nem ereszt el soha t�bb�.

Hermione l�nyeg�ben nem jutott sz�hoz. Nem tudta, mit hihet el a fi� szavaib�l, �s azt se, mit hihet el az apj�nak. Kiss� legy�z�tten �llt neki enni, mikor Ginny mosolyogva noszogatni kezdte, mondv�n, tudja, hogy p�tolnia kell az el�getett kal�ri�kat.
Hamarosan visszat�rt Lucius �s Perselus is, �s az ut�bbi, mikor le�lt Hermione mell�, egy kedves, �s mondhatni el�gedett mosollyal n�zett r�, amib�l legink�bb csak a s�t�t szemek csillog�sa l�tszott, semmi m�s. A barnahaj� boszorka �vatosan pillantott a h�z ur�ra, aki r�mosolygott, majd mintha mi sem lenne term�szetesebb, hozz�l�tott a reggelihez.
Viszonylagos csendben ettek, de Hermione nem �rzett ebben semmi rosszat. M�gis, tov�bbra is agg�dott �s r�g�dott mag�ban a k�rd�sen: vajon mi lesz ezut�n?

***

Luciusnak viszonylag el�g sok id�be telt meggy�zni Hermion�t, hogy nem csup�n egy �jszak�t, s�t, nem is csak egy fut� kalandot akar t�le. A var�zsl� egyszer od�ig ment, hogy az �gy�hoz k�t�zte kedves�t, csup�n az�rt, mert nem vette term�szetesnek, hogy ott alszik �jszaka. �gy a boszorka hamarosan k�nytelen volt bek�lt�zni a k�ri�ba, ahol b�r kapott egy saj�t szob�t is, a h�z ura m�g egyszer sem hagyta neki, hogy az � �gy�n k�v�l m�shol t�ltse az �jszak�t.
Ginny persze iszony�an �r�lt, hogy bar�tn�je k�zk�zelben van. N�ha a k�t sz�ke Malfoy csak arra figyelt fel, hogy egyik n�t se lelik. Azt�n r�juk tal�ltak a konyh�ban, a kertben, a k�nyvt�r egyik eldugott sark�ban, vagy �pp a h�zhoz tartoz� �vegh�z buja n�v�nyei k�zt, amint �sszeesk�v�k m�dj�ra susmorognak, kuncognak, vagy �pp hasukat fogva nevetnek. M�g az se �rdekelte volna a k�t f�rfit, ha r�luk pletyk�lnak, mert puszt�n �r�ltek, hogy a k�t sz�ps�g �letet hoz a h�zba.

Hermione egy eg�sz h�napja volt m�r egy�tt Luciusszal, �s h�rom hete lakott a k�ri�ban, mikor, h�la a Malfoyok csod�latos �s hatalmas k�nyvt�r�nak, befejezte a Miniszt�riumnak a kutat�st. El�gedetten adta le a munk�t, �s vette fel �rte a fizet�s�t. Mindezek ut�n jelentkezett Perselusn�l, �s Lucius b�nat�ra napjainak nagy r�sz�t vagy n�la, vagy a k�nyvt�rban t�lt�tte. A f�rfi kezdett f�lt�keny lenni legjobb bar�tj�ra, noha j�l tudta, hogy a b�jitalmester szabadidej�nek minden egyes perc�t egy bizonyos vil�gmegment� t�rsas�g�ban t�lti. Ez persze nem tartotta vissza a csal�dott s�hajt�l, mikor a Miniszt�riumb�l haza�rve �resen tal�lta a h�zat. Az orra alatt morogva l�pett a Hop-h�l�zatba, hogy azt�n a Roxfort pinc�j�ben l�pjen ki, Perselus nappalij�ban.

– Mr. Malfoy! – �dv�z�lte meglepetten Harry Potter, aki a kandall� el�tt �lt a kanap�n.
– Mr. Potter – biccentett, majd k�rben�zett. – Helyes a feltev�sem, miszerint a laborban tal�lom a k�t megsz�llottat?
– Hogy tal�lta ki? – k�rdezte g�nyosan a fi�. – K�t napja nem l�ttam Perselust, �s mikor megpr�b�ltam bel�pni, leord�tott�k a fejem, hogy zavarok �s menjek az �tb�l – m�rgel�d�tt.
– Akkor m�g szerencs�snek mondhatom magam, hogy �n l�ttam Hermion�t. B�r nem sok k�sz�net volt benne, mert amint �gyba b�jt, �s �t�leltem, r�m mordult, hogy eszembe se jusson, b�rmit is terveztem, azt�n m�r aludt is. Mintha hajnali kett�kor fel�bresztve �pp b�rmi m�son is j�rt volna az eszem, minthogy aludjak. �s reggel m�r ott se volt, mikor felkeltem.
– Egy italt, uram? – k�rdezte m�r egy apr� mosollyal Potter, a sarokban �ll� italos szekr�nyre mutatva.
– Nem, azt hiszem, ideje, hogy drasztikus m�dszerekhez ny�ljak, �s hazavigyem azt a n�mbert.
– Be akar menni oda? – n�zett f�lelemmel vegyes tisztelettel a f�rfira. Mintha a var�zsl� �pp azt mondta volna, hogy bes�t�l a s�rk�ny barlangj�ba, p�lca n�lk�l. – �s m�g �n vagyok a griffend�les – lehelte fej�t cs�v�lva.

Lucius csak felh�zta egyik szem�ld�k�t, majd megindult a labor fel�. Benyitott, majd bel�pve azonnal s�r� p�r�ban tal�lta mag�t. M�r �pp el� akarta h�zni a p�lc�j�t, mikor szembe tal�lta mag�t Hermion�val, akinek mindk�t keze tele volt valami felismerhetetlen z�ld trutyis �vegekkel, �s �d�z tekintettel n�zett r�.
– Mit keresel te itt?
– T�ged! M�gis, megtudhatn�m, mikor…
– Nem �rek r�. Egyik�nk se. Menj innen – v�gott a szav�ba a l�ny, �s m�r el is t�nt a vattaszer� k�dben, majd �jra meghallotta a hangj�t. – �s el� ne merd venni a p�lc�d!
– Perselus!
– Nem �r r�! Ne zavard! Menj innen!
– Azt akarom, hogy gyere haza! – adta parancsba, a k�padl�hoz koppintva s�tap�lc�j�t.
– Ez most fontos, Lucius! �s most kifel�, k�l�nben egy h�tig nincs szex! – kiab�lta a l�ny ism�t �el�tte �llva, majd kitolta �t a laborb�l, �s bez�rta az ajt�t. � pedig a fenyeget�s hat�sa alatt �gy d�nt�tt, nem megy be �jra. A fel� ny�jtott poh�r whiskyt pedig h�l�san vette el.

Lucius azt�n �gy �rezte, meg�rte a dolog, mert k�t nappal k�s�bb a k�t zseni bejelentette, hogy megalkottak egy �j b�jitalt, ami �tokhegek gy�gy�t�s�ra alkalmas, ezzel var�zsl�k �s boszork�k sokas�g�nak okozva �r�met. Nem besz�lve r�la, aki puszt�n az�rt �r�lt ennek, mert visszakapta szerelm�t. Az �nnepi hangulatban tombol� l�ny sz� szerint a nyak�ba ugrott, majd k�rp�tolta minden morgol�d�s�rt, �s � v�gre el�gedetten, kiel�g�lten alhatott el este. B�szk�n �llt Hermione, Perselus �s Potter mellett, mikor egy h�nappal k�s�bb, milli�nyi teszt �s miniszt�riumi b�rokr�cia ut�n a b�jitalt hivatalosan is enged�lyezt�k, �gy azt�n a k�t b�jitalzseni kit�ntet�st kapott a B�jitalmesterek sz�vets�g�nek eln�k�t�l, �s egy hossz� cikk keret�ben m�g �t �s Pottert is megeml�tett�k, mondv�n, az � t�relmes t�mogat�suk is kellett a sikerhez.

Hermione ezek ut�n emberibb id�re korl�tozta a Perselusn�l t�lt�tt id�t, �s hamarosan a miniszt�rium r�j�tt, felesleges megkeresni �t �jabb kutat�ssal, mert a boszorka ink�bb foglalkozott a b�jitalokkal, �s az azzal kapcsolatos kutat�sokkal. Luciusnak �r�mteli �rz�s volt ezek ut�n minden nap �gy haza�rkezni a munk�b�l, hogy kedvese �lel�se �s cs�kja fogadja. A l�ny minden bizonnyal minden reggel elment �s a b�jitalmesterrel dolgozott, de mindig id�ben hazament, lef�rd�tt, �s rendbe tette mag�t, hogy ne b�jitalokt�l illatozzon, majd t�rt karokkal �s mosolyogva fogadta �t.

A b�k�s hangulat azonban nem akad�lyozta meg �ket abban, hogy id�r�l id�re ne kapjanak �ssze valamin. Par�zs vit�ikt�l n�ha zengett a k�ria, ami azt�n legt�bbsz�r hirtelen csendbe torkollt. Vagy, mert otthagyt�k a m�sikat, �s m�shol morgol�dtak magukban, vagy mert egym�snak estek, �s m�s m�dot tal�ltak felesleges energi�juk levezet�s�re �s a m�sik meggy�z�s�re.
Egy ilyen vita m�snap reggel�n Draco megjegyezte, hogy a Griffend�l h�z jel�nek nem egy �gaskod� oroszl�nnak, hanem egy t�zok�d� s�rk�nynak k�ne lennie, mire kapott egy taslit feles�g�t�l, �s egy igen cs�nya pillant�st Hermion�t�l. Ezek ut�n a k�t l�ny s�rt�d�tten kivonult, �s a k�t f�rfinak �r�kba telt megb�k�teni kedves�ket.

A viszonylagos harm�nia akkor t�rt meg ism�t Lucius sz�m�ra, mikor Hermione �s Perselus egy �jabb kutat�s v�g�n a k�nyvt�rakb�l ism�t a laborba k�lt�ztek, hogy �t�ltess�k gyakorlatba az elm�leteiket. �gy azt�n m�r nem csak az eddigi b�jitalokat f�zt�k, �l�k�n az �tokheg gy�gy�t�val, hanem komolyan belevetett�k magukat a k�s�rletez�sbe.
Mindez sz�p �s j� volt, mindaddig, m�g Lucius munka ut�n haza�rve mell�zni nem k�nyszer�lt a megszokott �lel�st �s cs�kot. � akarta azokat az �lel�seket �s cs�kokat! Az j�rt neki! �s b�rmin is dolgozik a k�t zseni m�r megint, meg kell tanulniuk, hogy van munkaid�, �s van szabadid�, amit illik az ember p�rj�val t�lteni. �gy azt�n hal�lt megvet� b�tors�ggal ism�t �tutazott Perselushoz, ahol Potter a k�nyv�b�l feln�zve csup�n biccentett neki, majd a labor fel� mutatott. Lucius pedig m�r be is rontott.

L�tva, hogy most l�t is, �s nincs akkora z�rzavar, kicsit megk�nnyebb�lt. Gyorsan felm�rte, hogy csak egy �st alatt �g a t�z, �s Hermione �pp egy k�nyv f�l� hajolva bogar�szik, onnan n�z fel r�, b�tran l�pett be. Csak kedves�nek barna szem�t n�zte, aki egyb�l felegyenesedett, mikor megl�tta, milyen tekintettel k�zel�t fel�. Bar�tj�ra r� se n�zve k�sz�nt�tte �t.
– Szervusz, Perselus – T�n Hermione is mondott volna valamit, de egyszer�en megragadta, a v�ll�ra haj�totta, majd megfordult, �s kis�t�lt. – Viszl�t, Perselus.
Hermione persze tiltakozott, kiab�lt, fenyeget�z�tt, r�gkap�lt, csapkodott, de semmi nem hatott, m�gnem a hidegzuhany alatt nem tal�lta mag�t. Felsikkantott, majd pr�szk�lve, gyilkos tekintettel ragadta meg p�rj�t, �s ber�ntotta maga mell�, hogy � is kapjon az �ld�sb�l. A v�z pillanatok alatt kellemesen forr� lett, �s csak f�t�tte a hangulatot, mikor egy forr� cs�kkal Lucius k�z�lte, Hermione nem vonhatja meg t�le, ami neki j�r.

Ezek ut�n Lucius �nel�g�lt mosollyal n�zte minden egyes alkalommal, mikor Hermione haza�rkezve duzzogva gubbasztott valahol, �s olyankor mindig k�nytelen volt megcs�kolni lebiggyesztett ajkait. De persze Hermione se reklam�lt sok�ig, mert p�rja mindig gondoskodott arr�l, hogy ne unatkozzon. N�ha sz�nh�zba mentek, amit a boszorka kisl�nyos lelkesed�ssel fogadott, vagy vacsor�zni mentek exkluz�v helyekre, legyen az Franciaorsz�g, Olaszorsz�g, vagy K�na ter�let�n. N�ha pedig csak le�ltek a k�nyvt�rban, �s besz�lgettek, esetenk�nt vitatkoztak. Lucius, Hermione kisebb bossz�s�g�ra n�ha elr�ngatta v�s�rolni is. Ilyenkor a f�rfi hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t, hogy siker�lt kifognia az egyetlen n�t, aki nem szeret ruh�kat venni, vagy kieg�sz�t�ket hozz�juk. Hermione persze minden kapott kincsnek �r�lt, �pp csak mindig az id�t sajn�lta a v�s�rl�ssal t�lteni, mikor dolgozhatna is olyankor. Luciusnak volt annyi esze, hogy ne jegyezze meg, hogy mint az � p�rj�nak, nem lenne sz�ks�ge dolgoznia. Pontosan tudta, hogy mennyit jelent a l�nynak a kutat�s �s a b�jitalf�z�s, �s azt is tudta, hogy egy olyan okos kis boszorka, mint az � Hermion�ja, nem pocs�kolhatja el tud�s�t.

Az id� �szrev�tlen�l elm�lt, �s m�r kar�csony fel� j�rtak, mikor Lucius ism�t hi�nyt szenvedett a k�sz�nt� cs�kb�l �s �lel�sb�l. Draco nevetve figyelte, amint apja az orra alatt morogva �g�r Grangernek �gyhoz k�t�z�st, fenekel�st �s olyan aktivit�st, ami ut�n se ereje, se kedve nem lesz b�jitalokkal pepecselni.
Lucius viszont nem tudta folytatni d�h�ng�s�t, mert amint meg�rkezett b�jitalmester bar�tj�nak nappalij�ba, egy robban�s r�zta meg a falakat. P�lc�t r�ntva sietett a laborhoz, ahonnan f�st sziv�rgott ki, �s amint ajt�t nyitott, meg kellett tiszt�tania a leveg�t, hogy l�sson. Se t�z, se berendez�sr�l csurg� b�jitalok nem fogadt�k. Viszont falfeh�rr� s�padt, mikor megl�tta Hermion�t az egyik fal mellett fek�dni. K�rben�zve megl�tta Perselust egy m�sik sarokban, de � m�r mocorgott. Azonnal p�rj�hoz sietett, �s mell� t�rdelve kezdte vizsg�lni. Sz�ve majd kiszakadt a mellkas�b�l, mikor a l�ny nem mozdult. De volt pulzusa �s l�legzett. Viszont mikor f�lres�p�rte a haj�t, v�rt l�tott az ujjain.

Lucius m�sra nem volt k�pes, csak p�nik �s retteg�s k�zt �lelte mag�hoz Hermion�t. Ekkor �rt mell� Perselus is, aki p�lc�j�t a l�nyra szegezve var�zsolt �jra �s �jra, majd felpattanva egy b�jitallal t�rt vissza, amit valahogy le�nt�tt a boszorka tork�n. Lucius k�s�bb se tudta volna megmondani, hogy ker�ltek �t a f�rfi kanap�j�ra, csak azt tudta, hogy nem volt hajland� elengedni szerelm�t. Mag�hoz �lelve ringatta, simogatta �s halkan suttogott neki semmis�gnek t�n�, kedves szavakat.
Perselus betakarta a l�nyt, �s �jra megvizsg�lta, meg�llap�tva, hogy minden rendben lesz, csak meg kell v�rni, m�g fel�bred.

– Ugye, most nem viszel haza a v�lladon a hideg v�zbe? – Ez volt Hermione els� k�rd�se, noha m�g ki se nyitotta szem�t. Pontosan tudta, ki �leli, �rezte az illat�t �s ismerte minden porcik�j�t.
– �, sz�val csak az�rt robbantottad fel magatokat, hogy ezt meg�szd? – g�nyol�dott Lucius, m�gis, hangj�nak l�gys�ga el�rulta, mennyire agg�dott, hogy mennyire megijedt. – Soha t�bb� ne merj ilyet csin�lni, meg�rtetted?! – f�rmedt r� m�r hangosabban. A megk�nnyebb�l�s �s a sokk ut�hat�sa egyar�nt f�t�tte. – Nem el�g, hogy nem tal�llak otthon, arra kell idej�nn�m, hogy v�res fejjel �s �jultan fekszel a f�ld�n. Szerinted, m�gis, mihez kezdjek veled?
– Nem vagyok holmi betan�tott kiskutya, akinek k�telez� mindig a kandall� mellett v�rni, m�g haza�rsz, hogy azt�n pacsit adjak �s odavigyem a papucsod! – tal�lt mag�ra Hermione is, mire Lucius letette �t a kanap�ra, �s fel�llva magasodott f�l�.

– Nem a kuty�m vagy! – mondta m�rgesen. – Sosem b�ntam veled �gy. �s ne tereld el a sz�t!
– Azt csin�lok, amit akarok! �s k�l�nben is! Mi�rt nekem k�ne r�d v�rni otthon? Leszakadna az �g, ha n�ha te v�rn�l r�m?
– Legut�bb, mikor megtettem, hajnali kett�kor j�tt�l haza!
– Mert fontos dolgunk volt, �s nem lehetett f�lbehagyni a munk�t!
– Nektek sosem lehet. Mindig van �jabb �s �jabb teend�. Nem ismeritek azt a k�t sz�t, hogy „majd holnap”.
– Mert valamit akkor frissen kell megcsin�lni, �s nem v�rhatunk vele! – v�gta r� Hermione.
– Egy�bk�nt mi a fen�t m�veltetek ti, hogy ez lett a v�ge? Ne! – emelte fel a kez�t, hogy meg�ll�tsa a l�ny szavait. – Ink�bb nem akarom tudni. De azt garant�lom, hogy nem fog megism�tl�dni.

– Tal�n megtiltod, hogy b�jitalokat f�zzek? – k�rdezte �vatosan fel�lve Hermione, olyan vad tekintettel, amit�l m�g Perselus is jobbnak l�tta, ha h�tr�l egy l�p�st.
– Nem. Megtiltom, hogy vesz�lybe sodord magad! – kiab�lta Lucius. – Annyi �v ut�n r�d tal�ltam, �s az eny�m lett�l. Eszem �g�ban sincs hagyni, hogy elvedd t�lem, ami az eny�m!
– �! – haj�totta f�lre a l�ny a takar�t d�h�sen �s f�jdalmas szor�t�ssal a sz�v�ben. – Sz�val �n csak egy tulajdon vagyok, mi? Egy t�rgy, amit birtokolhatsz?! Ez esetben az els� sorb�l n�zheted v�gig, ahogy megfosztalak magamt�l, mert nem vagyok hajland� a „tulajdonodban maradni”! – kiab�lta a v�g�t m�r fel�llva, cs�p�g� g�nnyal �zes�tve utols� szavait.
– �, nem, nem, nem. Nem, asszony – emelte fel a kez�t Lucius, mutat�ujj�val nyomat�kos�tva szavait. – Te sz�pen haza fogsz j�nni velem, �s hozz�m j�ssz feles�g�l. �s teszek r�la, hogy ne akard m�g egyszer r�m hozni �gy a sz�vbajt, �s megsebes�teni magad!
– Ez most egy l�nyk�r�s volt? – n�zett r� hitetlenkedve �s m�g mindig d�h�sen Hermione. – Ugye, rosszul hallottam? – n�zett Perselusra, aki f�lreh�z�dva n�zte a jelenetet, �s csak megr�zta a fej�t. – Te megk�rted a kezem? – n�zett ism�t Luciusra.

– Nem. �n kijelentettem, hogy hozz�m j�ssz, n�mber. Mert nincs az a p�nz, ami�rt lemondan�k r�lad – k�z�lte a f�rfi elsz�nt arccal, jelezve, v�ghezviszi akarat�t, b�rki b�rmit is akar.
– Sz�val az �n v�lem�nyem nem is sz�m�t? – h�pogott Hermione.
– Szeretsz, ahogy �n is szeretlek t�ged – �llap�totta meg Lucius, �s k�zelebb l�pett. – Ne merd tagadni.
– Szeretsz? – k�rdezte a boszorka teljesen kiz�kkenve, t�gra ny�lt szemekkel n�zve fel a f�rfi sz�rke szem�be.
– Mit gondolt�l, mi�rt vagy velem? – vonta fel egyik sz�pen �velt szem�ld�k�t Lucius.
– �n… h�t… csak… iz�…
– Ugye, nem hitted m�g mindig, hogy puszt�n �gymeleg�t�nek kellesz? – k�rdezte vesz�lyesen halkan Lucius.
– Nem! – v�gta r� Hermione gyorsan. Tal�n t�l gyorsan is. – Csak… M�g sose mondtad – motyogta halkan.
– Most mondtam. �gyhogy kezdheted tervezni az esk�v�t, kedvesem – mondta, mire Hermione kicsit kij�zanodott a vallom�s ut�n.
– Az�rt egy norm�lis k�zk�r�st is �sszehozhatn�l! – duzzogott, m�rgel�dve fonva karba a kezeit.

Lucius a kab�tja bels� zseb�be ny�lt, �s el�vett egy dobozk�t, amit Hermione meglepetten figyelt, �s elt�totta a sz�j�t, mikor megl�tta a gy�r�t, amit a f�rfi kivett bel�le.
– K�rem a kezed! – parancsolta Lucius, intve a l�nynak, hogy ny�jtsa ki a kez�t, de amaz csak d�bbenet�ben leejtette �ket. Erre a var�zsl� megragadta a bal kez�t, �s r�h�zta a gy�r�t az ujj�ra.
– H�! – tiltakozott Hermione. – Ez nem rendes k�zk�r�s! – h�borgott.
– K�rtem a kezed. Mit v�rt�l, feh�r lovat �s t�rdepl�st?
– Igen – v�gta cs�p�re a kezeit a l�ny felemelt fejjel.
– El�g legyen, asszony! K�rem a cs�kjaim – ragadta mag�hoz a boszorka derek�t, m�g a m�sikat a tark�j�hoz sim�totta, �s �gy cs�kolta meg, hogy m�g v�letlen�l se legyen m�dja nemhogy tiltakozni, de megsz�lalni se.
Hermione boldogan olvadt szerelme karjaiba.
Lucius el�gedett volt.
Perselus pedig mosolyogva hagyta �ket magukra.
Tegy�k ezt mi is…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s