A Malfoyok nem olyanok voltak, mint a t�bbi haland�, �s nem lettek idegesek. Esetleg, alkalmank�nt, neh�z id�kben, tudatosan beismerik, hogy olyan helyzetben vannak, ami stresszt okozna egy alantasabb l�nynek, de ez mindig a halv�ny hitetlens�g leveg�j�vel t�rt�nt, hogy b�rki k�pesnek gondolta �ket eff�le gyenges�gre.

Lucius viszont ideges volt m�r t�bb alkalommal is: az esk�v�jekor, a hoppan�l�si tesztj�n�l �s mikor felvette a S�t�t Jegyet. A k�s�bbi �vekben nem l�tott semmit, ami megzavarta volna saj�t f�l�ny�nek tudat�t - mindig gy�zelmet v�rt, m�g Voldemort ellen is. Az csak szimpla el�tervez�s k�rd�se volt, �s v�rni a legmegfelel�bb pillanatra, mikor egy gyenges�g leleplez�dik.

M�gis, szemben�zni egy h�tv�g�vel, amit � tervezett, bonyolult forgat�k�nyveket kieszelni, �s ami majdnem oda vezetett, hogy Ginevra majdnem kevesebb fizet�st kapott, mint kellett volna, elbizonytalan�totta. Ez egy olyan helyzet volt, ami alapvet�en m�sok gyenges�g�n alapult, ami leleplez�d�tt… de m�gis volt valami halv�ny borzong�sa, amit vonakodva azonos�tott idegess�gnek.

Nem mintha k�telkedett volna a k�pess�g�ben, hogy lereduk�lja Hermion�t egy ext�zisban remeg� �llapotba, ezt m�r mindkett�j�k el�gedetts�g�re bebizony�totta, csak �pp tudat�ban volt annak, egy kapcsolathoz t�bb kellett, mint ez.

Ah.

Kapcsolat.

Rendben. J�.

A fia h�zass�ga mag�val hozta azt is, hogy ha nem is kifejezetten mag�nyos volt, mert t�rsas�got nem volt neh�z tal�lni, de hi�nyolt bizonyos el�ny�ket, ami a h�zass�ggal j�rt. P�ld�ul, hogy k�pes legyen arr�l panaszkodni valaki meg�rt�nek, milyen irrit�l� is volt Ginevra viselked�se. Vagy hogy k�pes legyen az �zletet megbesz�lni valakivel, aki intelligens �rdekl�d�st tan�s�tana a p�nz�gyek ir�nt. �s, most �szint�n, hogy k�pes legyen felv�gni. A n�k, akiknek alkalmilag csapta a szelet, m�lt�nyolt�k a p�nz�t, a megjelen�s�t, �s a k�pess�geit az �gyban, de csak Hermione k�rdezett a r�zs�ir�l. Lucius a sz�ve m�ly�n egy megszel�d�tett �llat volt.

Csak rem�lte, hogy nem v�ltozik hugrabugoss� az… �rettebb �veire.

Hermione pontos volt, ahogy v�rta. A hoppan�l�si szob�ban v�rt a l�nyra, ahogy az illett, r�k�nyszer�tve mag�t, hogy v�rjon t�z percet a megbesz�lt id�pont el�tt, miel�tt elfoglalta a hely�t. R�ntott egyet a k�zel�in, a hely�kre igaz�tva �ket, majd el�re l�pett, hogy k�sz�ntse �t.

– Hermione, kedvesem, milyen j� t�ged l�tni.

A boszork�ny finoman �s kicsit elid�zve cs�kolta meg az arc�t.

– Nem vagyok benne biztos, hogy mit k�ne egy n�nek mag�val hoznia egy buja h�tv�g�re – mondta, felmutatva egy k�nny� t�sk�t. – Sz�val hoztam p�r dolgot, a biztons�g kedv��rt. Rem�lem, ez nem mer�sz?
– Nem mer�sz, csak felesleges. Nem val�sz�n�, hogy sz�ks�ged lesz b�rmi m�sra, mint egy k�nny� ruh�ra, amit hordhatsz, �s vettem a b�tors�got, hogy gondoskodjam neked egyr�l. Rem�lem, az �zl�sednek val�…
– Akkor nagyon buja – mondta a l�ny, �s elmosolyodott.
– Val�ban. Hab�r, el�bb a vacsora. – �tadta Hermione t�sk�j�t egy man�nak, azzal az utas�t�ssal, hogy vigye a szob�j�ba, majd a kez�t a boszork�ny derek�ra tette, az ajt� �s �tel fel� vezetve �t. – �s hogy telt a heted?
– Szorgalmasan. Ut�nan�ztem a kviddics javaslatoknak, �s van �rtelm�k, �s volt egy Weasley k�ld�tts�g is. – Megr�zta a fej�t. – Sose fogod elhinni, mi az ikrek �j v�llalkoz�sa.
– Ki vele.
– K�telek. K�telek, �s tollak, �s �t�k… �s �n ott �ltem azzal az �tkozott k�nyvvel magam m�g�tt, �s semmi m�sra nem tudtam gondolni, csak… – torpant meg a folyos�n, majd a f�rfi fel� fordult, t�gra ny�lt �s �lmodoz� szemmel – … r�d.
– �hes vagy?
– Oh, igen – v�laszolta. – �hezem.
– Ahogy �n is. – Mag�hoz h�zta a l�nyt, durv�n a test�hez szor�tva �t, egyik kez�vel a haj�ban, stabilan tartva a fej�t, ahogy megcs�kolta. Semmi udvarias vagy finom nem volt a cs�kban, csak a dominancia kinyilv�n�t�sa. A boszorka kiadott egy hangot, f�lig ny�sz�rg�st, f�lig b�tor�t�t, �s felemelte a kez�t, hogy megragadja a f�rfi v�ll�t. – Azt m�r nem, Hermione. Nem kapt�l enged�lyt az �rint�sre. – A nevezett ism�t ny�sz�rg�tt, de leengedte a karj�t az oldal�hoz. – Ez az. Azt teszed, amit mondok, ahogy mondom, amikor mondom, �s semmi t�bbet. �rtetted? – A l�ny b�lintott. � pedig a f�l�hez hajolt �s halkan folytatta. – Eml�kezz Biliusra. – Azt�n beleharapott a f�lcimp�j�ba, sziszeg�sre k�sztetve a m�sikat.

A test�t a saj�tj�hoz fesz�tve, Lucius a szob�j�ba hoppan�lt.

M�r h�romszor ellen�rizte, hogy biztos legyen benne, hogy a man�k elrendezt�k a helyet a megel�ged�s�re. A p�rn�kat t�bbsz�r elrendezt�k �s �trendezt�k - k�ptelen volt eld�nteni, hogy melyik elrendez�s mutatn� Hermion�t a legel�ny�sebben. V�g�l eml�keztette mag�t, hogy el�tt�k �ll az eg�sz h�tv�ge, �s minden elrendez�st kipr�b�lhatnak id�vel. Kezdetnek eggyel a cs�p�je alatt, gondolta, arccal lefel�. A kerek popsija a leveg�ben, szinte k�ny�r�gve, hogy elfenekelj�k, �s t�k�letes p�zban neki, hogy…

– Most pedig – mondta. – �gy gondoltam, kezdhetn�nk a sz�ztizenkettedik oldallal. – Miel�tt tov�bb menn�nek kalandosabb javaslatokra. Nem akarta hallani a Biliust a h�l�szob�j�ban; az annak a jele lenne, hogy elbukott.
– Igen, Lucius – mondta a l�ny. – Hacsak nem akarod, hogy valami m�snak h�vjalak?
– A hangs�lyod, kedvesem, nem olyan, ami illik valakihez, aki kezdi bele�lni mag�t az alkalomba. Azonban, ez egyszer megengedem, hogy meg�szd, mivel a k�rd�sed �rtelmes volt - h�vhatsz Luciusnak. – Nem k�v�nta, hogy Mesternek, vagy Lordnak h�vj�k, �s eml�keztess�k m�ltj�nak pillanataira, amit jobb volt eltemetni. – V�gt�re is, senki nem tagadhatja, hogy Malfoynak lenni a l�tez�s cs�cspontja.

Hermione ajkai megr�ndultak.

– Nem, Lucius – v�laszolta, pr�b�lva megfelel�en h�dolatteljesnek hangozni.
– �s ez hat�rozottan �gy hangzott, mint a l�zad�s hangja. Ragyog�. Pontosan tudom, hogy mit kezdjek vele. – A hangja egy pillanat alatt v�ltozott izgat�r�l kem�nyre. – Gombold ki a ruh�d. Lassan.

Alaposan megfigyelte a l�ny reakci�j�t, m�rlegelve, milyen messzire �s milyen gyorsan haladhatnak a dolgok; csin�lta m�r ezt kor�bban, egy sz�ken �lve a saj�t lak�s�n, �s tudta, hogy a k�sleked�s csak a b�ntet�st fokozza. A boszork�ny felt�n�en nem sietett engedelmeskedni, minden gomb kiszabadul�s�val felt�rt egy sz�vf�jd�t�an falatnyi h�st, azt�n tov�bb haladt a k�vetkez� gombra, m�g mind kiny�lt �s ott �llt, szabadon l�g� ruh�val, �s m�gsem t�rva fel t�bbet a test�b�l, mint egy keskeny cs�knyit �s valami m�st… az alkalomra �lt�z�tt.

– Le vele – mondta egyszer�en, �s a l�ny kisimult bel�le.

Hermione elt�n�d�tt rajta, hogy vajon mi a megfelel� viselet egy ilyen alkalomra, �s feh�rnem�s fi�kj�nak tartalm�t teljesen alkalmatlannak tal�lva, elk�lt�tt egy kisebb vagyont, a Feathersbyt�l kapott teljes fizets�get, valami speci�lisra. Egy f�z�re, ami alak�totta a form�j�t, hogy v�konyabbnak mutassa bizonyos helyeken, �s magasan fenn tartsa a melleit, majdnem felaj�nl�sk�nt, a harisny�ja a legfinomabb selyemb�l volt, b�b�jjal ell�tva, hogy megakad�lyozza a leszalad� szemeket, �s a bugyija alig felelt meg az elnevez�snek, l�v�n alig volt t�bb mint egy selyemh�romsz�g �s szalagok.

Lucius arckifejez�se, egyszerre ragadoz� �s �lvezettel teli, megmutatta, hogy j�l v�lasztott, �s kicsit lecsillap�totta az idegeit.

– Nagyon sz�p, kedvesem. – Lucius m�g�tte �llt, � pedig nagyon is tudat�ban volt neki is �s a kett�j�k k�zti t�vols�gnak is. Egy ujj a tark�j�n megugrasztotta. – �gy gondolom, hogy meg�rdemelsz egy kis jutalmat ez�rt a bemutat��rt, nem igaz?

Hermione nem mondott semmit; bizonytalanul, mit is v�r t�le.

– Ez az a pont, ahol valami olyat kell mondanod ’ha neked �gy tetszik’, de ezt most elengedj�k. Ez nem igaz�n a te st�lusod, igaz?

Gyeng�dnek t�nt, nem csup�n toler�lva, hogy a l�ny k�ptelen m�s lenni, mint f�ggetlen, de �rt�kelte is azt.

– Nem eg�szen – mondta –, de �lvezettel okozn�k neked �r�met. Ez�rt vagyok itt.
– Okos v�lasz, de nem is v�rtam kevesebbet t�led. – Hermione elpirult. Senki sem dics�rte m�g az intelligenci�j�t, mag�t�l �rtet�d�nek tekintve azt, vagy ink�bb meg voltak ijedve miatta, minthogy �lvezz�k.
– L�pj h�tra – mondta Lucius. � pedig �gy tett, �s most a teste az �v�hez simult, a gombjai a gerinc�be nyom�dtak, �s ruh�j�nak finom gyapj�ja bizsergette a b�r�t. Megfogta a haj�nak t�meg�t �s elmormolta a b�b�j szavait, amit a boszork�ny m�g �vekkel ezel�tt tal�lt a Scrace-ben. Haja saj�t maga k�r� tekeredett, �sszek�tve, egy �gyes kontyba form�lva mag�t a Hermione feje tetej�n, csak p�r finom tincset hagyva, hogy keretezze az arc�t. – B�rmennyire is �lvezem a hajad, l�tni akarom a h�tad vonal�t, mikor kifesz�lsz keresztben az �gyamon.

A l�ny megborzongott, elm�je r�szletes k�pet festett az elm�lt h�t alatt arr�l, hogy a f�rfi mit tud tenni, �s mit tehet vele esetleg.

– �s, persze, ez lehet�v� teszi nekem, hogy megtegyem ezt. – Lucius megcs�kolta a nyak�t, egy nyitott sz�jas cs�kkal, nyelv�vel k�r�zve a b�r�n, �s er�sen megsz�vva, beleharapva, m�g a l�ny leveg� ut�n nem kapkodott. Egyik kez�t becs�sztatta a f�z�be, megcs�pve egyik mellbimb�j�t, csak egy kicsit er�sebben, mint �ltal�ban, nem annyira, hogy f�jjon, de el�gg�, hogy a boszorka tudja, nem tervezte, hogy gyeng�d lesz. M�sik keze, s�rolva a cs�p�j�t, �thaladt lefel�, �s meg�llt a selyem sz�l�n, ami alig takarta a boszorka szem�rm�t. – Jutalmat �g�rtem neked – mondta, azt�n bedugta az ujjait az anyag al�. Megv�ratta �t; a l�ny tudta, hogy �gy lesz. Azt�n m�g lejjebb cs�sztak, egyik ujj a csikl�j�n pihent. – L�tom, gondolt�l r�m.
– Eg�sz h�ten – mondta a l�ny. – Mi�ta megkaptam az �zeneted.
– J�. – Beg�rb�tette az ujj�t, �s a plusz nyom�s izgat� volt, de nem kiel�g�t�. – El kell mondanod majd k�s�bb, pontosan mire is gondolt�l, r�szletesen. De most azt akarom, hogy �llj nagyon-nagyon mozdulatlanul. Ha megmozdulsz, abbahagyom.

Hermione az ajk�ba harapott, nagyon is tudat�ban a test�vel, oly m�don, ahogy sose ezel�tt, most, hogy meg kellett mag�t tartania ebben a p�zban. �rezte az izmait a l�baiban, az inakat a karjaiban, mell�nek emelked�s�t �s ereszked�s�t minden l�gv�teln�l, �s a f�rfi kez�nek finom, lass� mozg�s�t. T�l lass�. Meg akarta mondani neki, hogy csin�lja gyorsabban, el�re akarta mozd�tani a cs�p�j�t abba a k�nz� �rint�sbe, de legink�bb el akart �lvezni.

– K�zel vagy, igaz? – �llap�totta meg a var�zsl�, hangja hirtelen hangos volt a f�l�ben, �s Hermione egy panaszos hangot adott ki a torka m�ly�n. – Akkor engedd el; tartalak. – �ts�p�rt ujj�val a l�ny csikl�j�n, kem�nyen �s gyorsan, �s a temp� v�ltoz�sa, a paranccsal t�rsulva, �tk�ldte �t a peremen egy riadt ki�lt�ssal, �s a t�zij�t�kkal a lehunyt szemh�ja m�g�tt.
– Ezt vehetj�k �gy, mint tipikus megszerezhet� jutalmat a szolg�latk�szs�g�rt. B�r, hogy korrektek legy�nk, tipikus b�ntet�s is lehet. Milyen �rdekes filoz�fiai k�rd�s, nem gondolod?
– Ha neked �gy tetszik, Lucius – v�laszolta a l�ny, �s � kuncogott.
– Ami nekem tetszik… �gy hiszem, ez a ruha tetszik nekem, kiv�ve ezt. – Kik�t�tte a szalagot a boszorka cs�p�j�n, �s a bugyi lelibbent a f�ldre. Hermione sokkal meztelenebbnek �rezte mag�t, mint valaha, mikor szint�n csak a saj�t b�r�t viselte. – Most pedig �gy gondolom, meg k�ne k�sz�nn�d nekem a nagylelk�s�gem.
– Hogy? – k�rdezte a l�ny, �s hangja reszel�s volt.
– T�l vagyok �lt�zve hozz�d k�pest, bontsd ki a ruh�im.

Hermione megfordult a f�rfi karjaiban, �s az els� gombhoz tette a kez�t, hezit�lva abban az esetben, ha nem ez lenne az, amit tennie k�ne. Mikor a var�zsl� nem mondott semmit, folytatta a feladat�t, gyorsan kibontotta az els� h�rom gombot.

– Szabad megcs�kolnom t�ged? – k�rdezte.
– Szabad.

Lepkek�nny� cs�kokat nyomott a mellkas�ra, ahogy a gombok sorra kiszabadultak, f�lt�rdre ereszkedett, ahogy a gombok lejjebb haladtak, arca a has�hoz, a farka az �ll�nak nyom�dott.

– Maradj ott – mondta Lucius. – �lj h�tra a sarkadra, h�tratett k�zzel. Nincs �rint�s.

Hermione idegesen nyelt. A kil�t�s, hogy valaki a mandul�i k�r�l l�kd�s�dik a fark�val egy kicsit ijeszt� volt; amit a f�rfi k�rt t�le, az ink�bb volt bizalomj�t�k, mint az �gyhoz k�t�z�s, �s h�tf�lek�pp szeretkezni vas�rnapig, de �gy tett, ahogy mondta.

– A fejezet v�ge fel� van egy illusztr�ci� valakir�l felf�ggesztve fejjel lefel�, amint ezt a szolg�ltat�st ny�jtja; mindig szerettem volna tudni, hogy az milyen lenne – jegyezte meg t�rsalogva. – Tal�n legk�zelebb? – Hermione csak t�gra ny�lt szemmel n�zett r�. A l�ny �lla al� tette a kez�t, kiss� megemelve azt. Farka a l�ny el�tt mozgott, hirtelen sokkal nagyobbnak t�nve, mint amire a boszorka eml�kezett, b�r sose gondolt r� �gy, mint ami kicsi. A f�rfi egy ujj�val meg�rintette az arc�t, �s � kinyitotta a sz�j�t, bekapva fark�nak a cs�cs�t. Nem tett tov�bbi mozdulatot, csak ott pihent. A boszorka mindig haszn�lta a kezeit szop�shoz, de most minden, amit haszn�lhatott, az a nyelve volt �s az ajkai. Felhajl�totta a nyelv�t, �s meg�rintette fark�nak als� r�sz�t, mire a f�rfi �lesen besz�vta a leveg�t. Ezen felb�torodva, Hermione k�rbenyalogatta Lucius makkj�t, oda-vissza j�ratva a nyelv�t egy �lland� ritmusban, amit�l a var�zsl� cs�p�je vele egy id�ben ringott, el�sz�r finoman, majd tov�bb, de sose er�ltetve mag�t olyan m�lyre a sz�j�ban, hogy a l�ny agg�djon.

Lucius er�s �z� volt a boszorka sz�j�ban, �s az orra tele volt a p�zsmaillat�val, ahogy dolgozott rajta, a f�rfi ujjai �tsodr�dtak a tincseken, amik a feje tetej�n voltak felhalmozva, vezetve �t, hogy mozogjon gyorsabban. Hallotta a l�gz�s�t, �rdes zih�l�sk�nt a szoba csendj�ben, ami morg�sokk� �s s�hajokk� v�lt, �s azt�n a nev�nek hangz�sa, figyelmeztetve �t, hogy el fog �lvezni, el�rasztva a sz�j�t a keser�s�ggel. Folytatta rajta a nyalogat�st, ahogy a var�zsl� elpuhult a sz�j�ban, m�g el nem engedte a mark�b�l a haj�t �s h�tra nem l�pett, kiszabad�tva a fark�t.

Hermione alig t�z perccel ezel�tt �lvezett el, �s m�gis ism�t s�v�rgott.

Lucius a kez�t ny�jtotta neki �s l�bra seg�tette. M�g mindig fogva a kez�t az �gy ir�ny�ba ir�ny�totta �t: egy gazdagon faragott, s�t�t f�b�l k�sz�lt baldachinos �gyhoz, egy k�k takar�val �s p�rn�k t�meg�vel rajta. Volt ott k�t darab hossz� k�t�l a k�t fejr�szn�l l�v� oszlophoz k�tve, de a t�bbin nem.

– Azt akarom, hogy fek�dj arccal lefel� az �gyra – mondta. – Ha megtenn�d.

A f�rfi kiutat aj�nl neki, gondolta a l�ny, de noha a k�t fa �t� l�tv�nya az �jjeliszekr�nyen kisz�r�totta a tork�t, nem �llt sz�nd�k�ban meg�lljt mondani. � az elef�nt gyermeke volt, �s a kiel�g�thetetlen k�v�ncsis�ga t�n egy nap bajba keveri, de k�telkedett benne, hogy ma ez m�st okozna neki, mint f�ldrenget� orgazmust. Lefek�dt, a takar� hideg volt a b�r�hez k�pest, l�bai �sszez�rva, karjai az oldal�n�l, �s v�rt, hogy helyre legyen igaz�tva. A f�rfi gyeng�d volt, nem t�ve semmi t�bbet, mint finoman meg�rintve �t, hogy megmutassa, hol is akarja a karjait. Amint meg�rintette a k�teleket, azok k�rbetekeredtek a karjain, biztosan tartva, de szabadon hagyva a kezeit; er�sen megragadta a k�teleket. �gy gondolta, sz�ks�ge lesz valamire, amibe kapaszkodhat.

Egy k�z combj�nak bels� fel�n arra k�sztette, hogy sz�tt�rja l�bait. Hihetetlen�l v�dtelennek �rezte mag�t, ami csak s�lyosbodott, mikor a f�rfi egy p�rn�t gy�rt a cs�p�je al�, hogy jobban megd�ntse felfel� a medenc�j�t.

– K�nyelmes? – k�rdezte. – Eltarthat egy ideig.

Az �le �sszeszorult erre; nem tudta, hogy fenyeget�s, vagy �g�ret volt, �s b�lintott.

– J�.
– Lassan fogom kezdeni. Ha b�rmely ponton azt akarod, hogy meg�lljak, tudod, mit kell mondanod.

Hermione �jra b�lintott.

– T�nyleg nem kell ezt tenned, ha nem akarod.

Volt egy m�g�ttes agg�d� �zenet a var�zsl� hangj�ban, amit�l a boszorka elmosolyodott.
– Lucius, kedvesem, nem az�rt t�lt�ttem az eg�sz hetem ezt a pillanatot elk�pzelve, hogy most visszal�pjek. Most pedig, biztos vagyok benne, hogy valahol menet k�zben egy nagyon neveletlen l�ny voltam, �s k�sz vagyok miatta megb�nh�dni. L�zad�, azt mondtad, �s tudod, hogy ez igaz.

– Ez plusz t�z csap�s lesz az �t�vel – v�laszolta, szeretettel megpaskolva a fenek�t.

A kez�vel kezdte, egy �rint�s itt, azt�n ott, v�gig a h�t�n, ak�rhol, ahol a b�re szabadon volt a f�z�t�l, �gy sose tudhatta biztosra, hol fogja legk�zelebb meg�rinteni. Azt�n kem�nyebb� v�ltak, az �rint�sek paskol�ss�, azt�n a paskol�sok csap�sokk�, hat�rozottan elhelyezve a fenek�n.

Hermione agya kem�nyen dolgozott, hogy analiz�lja az �rz�st, miel�tt feldolgozza a megnevezett �s defini�lt �rz�sekbe. Tudta, hogy Scrace tizenegyedik fejezete r�szletezett tev�kenys�geket, amik arra ir�nyultak, hogy lerombolj�k a szeret�k elemz� gondolkod�si folyamat�t. Meg�rtette ezt, de a t�nyleges tapasztalat nem egyezett a ment�lis k�pekkel, amit fel�p�tett az olvasottak alapj�n. Feneke b�r�nek l�ktet�se ellenpontozta a szenz�ci�s pulz�l�st a csikl�j�ban �s a puncij�ban. Az �t�sek a fenek�re meg-megszakadtak csap�sokkal a k�t l�ba k�zt, ezzel el�rve, hogy a reszket� idegei arra pr�b�ltak koncentr�lni, hogy megpr�b�lja el�re jelezni, hova kapja a k�vetkez� csap�st. Lucius azonban, �gy t�nt, tudta, hogy az analitikus agya hogy pr�b�lja megtal�lni a mint�t a tetteiben �s �pp el�g sz�netet hagyott az �t�sek k�zt, hogy az agya feladja, �s csak �rezzen. Hermione m�st sem tudott tenni, csak fogta a k�teleket, amik er�sen tartott�k a f�rfi �gy�hoz, �s zih�lva v�rt a k�vetkez� r�t�r� �rz�sre.

A ment�lis kontroll kikapcsol�s�val a hangsz�lai szabad kezet kaptak �s hangot adott egy k�rlel� �s k�ny�rg� lit�ni�nak. Ha legal�bb Lucius f�lretette volna a j�t�kokat �s tov�bb haladtak volna… de nem, a hat�rozott, szab�lytalan �t�sek az �t�vel, t�rsulva a kez�nek sim�t�saival a forr� b�r�n arra szolg�lt, hogy a szakad�k sz�l�n tartsa �t.

Azt�n egy ujj sim�tott v�gig a farpof�i k�zt. �szt�n�sen merevedett meg, kezeivel a k�teleket h�zva.

– Nyugalom, �des. – A mormog�s m�ly volt a f�l�ben. Egy k�z sim�tott v�gig az oldal�n, majd fel a combjai k�zt, hogy finoman �rintse meg az �t�zott r�st. Egy ujj, azt�n kett�, bel� cs�szott, hogy beg�rb�lj�n a vagin�ja elej�hez egy puha sim�t� �rint�sekkel, amik arra a pontnyi h�sra f�kusz�lt�k az agy�t, �gy, mikor a m�sik keze visszat�rt, hogy meg�rintse az �nusz�t, a k�t �rz�s b�d�t� d�delget�ss� olvadt �ssze, ami tov�bb puszt�totta a k�pess�g�t, hogy b�rmi m�st tegyen, mint kiel�g�tetlen sz�ks�ggel ny�sz�r�gj�n, �s h�tranyomja a cs�p�j�t a k�nz�j�hoz, m�g t�bbet k�rve ugyanabb�l.

Azt�n, egy gyors mozdulattal ki lett t�ltve.

– Mi?! – Hermione felemelte a fej�t �s megpr�b�lt k�rbepillantani a m�g�tte l�v� f�rfira.

Lucius gyeng�den v�gigsim�tott a kez�vel a l�ny h�t�n. Ahogy azt v�rta, a reakci�ja megmutatta, hogy soha nem volt r�sze an�lis tev�kenys�gekben.

– K�nyelmetlen? – k�rdezte. Cs�p�j�nek egy gyeng�d l�k�s�vel becs�sztatta a fark�t, hogy kit�ltse puncij�nak duzzadt j�rat�t.
– Mi a…? – �jra felny�g�tt, mikor a var�zsl� egy ujj�t v�gigh�zta a fenek�nek h�z�d� h�sa k�r�l.
– Egy var�zslat, ami a sz�ztizen�t�dik oldalon van t�rgyalva – mondta �s ism�t megl�kte, �r�mmel hallva a zih�l� l�gz�s�t. – Egy javaslat az avatatlanoknak. Az �rz�kel�sek �s �rz�sek felfokoz�dnak a t�nyleges penetr�ci� bek�vetkez�se n�lk�l.

Hermione k�romkodott �s megh�zta a k�teleket, amik szorosan tartott�k a karjait. A l�bai remegtek.

– Nem v�laszolt�l. – A legr�videbb �rint�st�l a csikl�j�n ny�sz�rg�tt, teste megfesz�lve ny�lt el, �lvez�sre k�szen. – K�nyelmetlen?
– Lucius, ha nem dugsz meg most, meg foglak �lni.
– M�g mindig olyan l�zad�. – A f�rfi ism�t gyeng�den ford�tott a cs�p�j�n.

Hermione ny�g�tt �s vinnyogott, valamint eredm�nytelen�l h�zta a k�teleit. A f�rfi �ltal kre�lt �rz�sek fogs�gban tartott�k. Lucius kezei visszatartott�k, hogy h�tranyomuljon fel�. A k�telek a saj�t kez�n visszatartott�k, hogy enyh�tsen mag�n �s a szem�t, ott m�g�tte, megtagadta, hogy megadja neki a l�k�seket, amiket annyira k�ts�gbeesetten akart. Ehelyett lass� ring�sba kezdett a cs�p�j�vel, amit�l alig mozdult benne a farka. Amit tett, azonban, az egyenesen �r�letbe kergette. �rezte a kem�ny h�s�t gyeng�den a G-pontj�hoz simulni, lassan cs�szk�lva a duzzadt h�shoz, m�g a b�b�j a fenek�ben l�trehozott egy ellent�tes nyom�st h�tulr�l. Egyik sem volt el�g, hogy felrobbantsa, csak er�lk�d�sben tartotta, hogy tal�ljon r� m�dot, hogy megs�rgethesse az �tkozott szeret�j�t, hogy siessen megdugni.

– Elfelejtetted a k�rd�st, amit feltettem az elej�n? A b�ntet�s jelleg�r�l?

Hermione elt�prengett, hogy vajon meddig fog tartani, m�g teljesen megbolondul �s teljesen elveszti a gondolkod�s k�pess�g�t. Teste a benne mozg� farok minden apr� mozdulat�t �rezte. A nyom�s a fenek�ben pulz�lt. A gerince �vbe hajlott �s a combjai fesz�ltek.

Agya k�ny�rg�tt az�rt az egy kem�ny l�k�s�rt, hogy kiz�kkentse az �rz�ki t�lterhel�s tehetetlens�g�b�l.

– Oh, k�rlek, Lucius, k�rlek – ny�sz�r�gte liheg� k�nt�l�sk�nt. – Csak k�rlek. El kell �lvezzek. K�rlek, engedd, hogy el�lvezzek.
– Legdr�g�bb sz�vem – z�mm�gte a f�rfi. – Mivel ilyen sz�pen k�rsz. – Kez�vel megtartotta a l�ny cs�p�j�t �s a saj�tja kem�nyen l�k�tt bel�.

A r�ndul�sok m�lyen a boszorka gerince alj�n�l kezd�dtek �s lassan terjedtek, az intenz�v gy�ny�r egyik hull�ma a m�sik ut�n feltekergett a gerinc�n, fel b�nult agy�ba. Hermione teste megmerevedett, majd �sszer�zk�dott. Elford�totta a fej�t �s felny�g�tt, hosszan �s m�lyen, kezei �s karjai a k�tel�keinek fesz�tve, meglovagolva az orgazmus�nak erej�t az �ntudatlans�gba mer�lve. Miel�tt a tudata elhalv�nyult, �rezte, hogy a k�telek elengedik a karjait, Lucius mag�hoz h�zza, semmis�geket mormol, �s megcs�kolja az arc�t.

Mikor a tudatos gondolkod�s visszat�rt, Hermione Lucius karjaiba burkolva tal�lta mag�t. Egy ponton elt�ntette a feh�rnem�it, a b�r�t r�szes�tve el�nyben.

– Menny’a ’d�? – V�gtagjai b�gyadts�ga �tterjedtek a nyelv�re is.
– Mmmmm? – Lucius megcs�kolta �t. Ajkai �s nyelve lassan, nedvesen simogatta.
– Id�? – pihegte a l�ny.
– Egy kicsivel �jf�l ut�n. F�lek, lek�sted az Esti Sk�tot(1).

Hermione felnevetett, l�gy leveg�t f�jtatva a f�rfi mellkas�ra.

– Javasolhatok �telt �s f�rd�t?

A boszorka megpr�b�lta felemelni a fej�t �s kinyitni a szem�t, de ezek a szinapszisok m�g nem igaz�n indultak be, �s a feje visszahullt Lucius mellkas�ra.

– Perc – mondta, �s visszad�lt szundik�lni, im�dva az er�t, amit a karokban �rzett, amik k�zelebb h�zt�k �t.

Volt n�h�ny perce, gondolta, miel�tt Luciusnak siker�lt �jra felr�zni.

– Gyer�nk �lomszusz�k, sz�ks�ged van egy f�rd�re, miel�tt az izmaid befesz�lnek.

�gy gondolta, volt valami a f�rd�ben, valami t�bb, mint az illat, ami tett r�la, hogy kev�sb� legyen �lmos, b�r m�g mindig Luciushoz b�jt, nem akarva elszakadni t�le. Falatokkal etette, amik tal�n a zs�rszendvics nevet �rdemelt�k, �s a vacsora els� fog�sa lett volna, amit kihagytak; t�sztaburok, valamilyen l�gy sajttal, f�szerekkel t�ltve, �s m�v�szien elrendezett falatk�k, amik elolvadtak a nyelven.

– Mmm, ez j� volt. – T�bbet �rtett ez alatt, mint az �telt, de f�l�nknek �rezte mag�t, hogy konkr�tabban mondja.
– Rejtegetsz b�rmilyen v�gyat, hogy kipr�b�ld a ford�tott verzi�t? – k�rdezte Lucius hirtelen, term�szetes hangon.
– Mmmm, nem – v�laszolta a l�ny.
– Nem �rzed becsapottnak magad, ha nem viszonzom?
– Te magad mondtad: bizonyos dolgokat nem kell visszafizetni. K�l�nben is, ha ott lenn�l nekem lek�t�zve, �s teljesen az �n kegyelmemben, halv�nylila g�z�m se lenne, mit kezdjek veled. – Megcs�kolta a f�rfi nyak�t �s hozz�tette: – K�rdezz meg p�r �v m�lva, hmmm? Ha meggondoln�d magad.
– De…

Hermione r�pislogott Lucius Malfoy l�tv�ny�ra, amint bizalmi k�rd�sek miatt agg�dik, b�r tal�n m�g nem fogalmazta meg azokat ilyen pontosan. Val�sz�n�leg ez megmagyar�zza a zavar�t - nem volt szaknyelve hogy analiz�lja, mi miatt is izgul. A var�zsl� nem k�sz�nte meg neki, hogy �szrevette, vagy komment�lta, �s semmik�pp nem kuncogott.

– Lucius, szerelmem, �gy v�lem, rossz hat�ssal vagyok r�d, vagy mindez a szeretkez�s megolvasztotta az agyad - az �n szerepem ezekben a forgat�k�nyvekben l�nyeg�ben, hogy ott fek�djek m�v�szien elrendezett p�zokban, m�g te eljuttatsz engem az orgazmushoz �jra �s �jra. Te csin�lod az �sszes munk�t, �s �n kapom a fizet�st. �szint�n sz�lva, meg vagyok lepve, hogy megengeded nekem, hogy ezt meg�sszam.

Lucius felnevetett, �s k�zelebb h�zta �t mag�hoz, megcs�kolva a feje b�bj�t.

– Nos, ha �gy veszed.
– Nem akarom ezt csin�lni mindig, ne feledd; ez nagyon egyoldal�, �s nem vagyok benne biztos, hogy ezzel ki vagyok b�k�lve. Szeretek megosztozni, szeretlek meg�rinteni, hmmm?
– Higgy nekem, mikor azt mondom, nekem ugyanannyi �r�m sz�rmazik ebb�l, mint neked – mondta a f�rfi olyan hanggal, ami mag�ba foglalt mindenf�le �g�retet a j�v�re n�zve. – Hab�r egyet�rtek vele - nem minden nap. Tal�n egy sz�let�snapi mulats�gnak?
– Tied, vagy eny�m?
– Mindkett�?

Hermione elvigyorodott.

– Nos, ez t�ltesz a k�nyvutalv�nyokon, ez biztos.
– Tal�n kipr�b�lhatn�nk a felf�ggeszt�st is, amit javasoltam.
– A sz�zadik sz�linapodra…
– Hatvanadik – ellenkezett a var�zsl�. – Vagy te magad is t�l �reg leszel.
– H�t j�. Hatvanadik, legyen. De ne hib�ztass, ha meg�l�d magad az izgalommal.

A f�rfi k�v�ncsian n�zett.

– Nem hiszem, hogy ez lehets�ges lenne, de hajland� vagyok v�llalni a kock�zatot.

�s azt�n, mert alapvet�en � m�g mindig Lucius volt, olyan m�don, hogy se kedves se teljesen megb�zhat� nem volt, kics�b�totta a l�nyt a f�rd�b�l az �gyra, ahol �jra az �gyhoz k�t�tte, ez�ttal arccal felfel�, �s olyan sokszor hozta el neki az orgazmust a sz�j�val �s ujjaival, hogy a v�g�re a boszork�ny nem volt benne biztos, hogy az�rt k�ny�r�gj�n, hogy abbahagyja, vagy folytassa. Mikor a f�rfi v�gre elengedte, Hermione, gyeng�n, �s megtagadva, hogy valaha �jra megmozduljon, szem�tnek nevezte. A var�zsl� adott neki �t percet, hogy kiheverje a dolgot, miel�tt r�mutatott a helyzet�k egyenl�tlens�g�re, felhozta a l�ny j� term�szet�t �s igazs�g�rzet�t, �s r�besz�lte �t egy �jabb k�rre, ahol � volt fel�l, kezei a h�ta m�g� k�tve, �gy nem tudta meg�rinteni �t.

– T�nyleg szem�t vagy – jelentette ki Hermione, mikor rendezte a l�gz�s�t, az izmok a combj�ban m�g mindig �gtek, �s a csontjai cseppfoly�ss� v�ltak, er�tlen�l hagyva �t.
– A leg�desebb dolgokat mondod. – A f�rfi maga sem volt jobb �llapotban, ezt a l�ny �r�mmel l�tta, kicsavarva az �lvezett�l egy olyan pontra, ahol nem maradt benne semmi abb�l a Malfoy �lb�l.
– Mmm. Alv�s. Kaja – mondta a boszorka, a var�zsl�hoz f�szkel�dve, egyik karj�t �tvetve a mellkas�n, k�ptelen�l r�, hogy a v�gyait bonyolultabb form�ban megfogalmazza.
– Alv�s. Kaja. M�g t�bb szex? – k�rdezte a f�rfi rem�nykedve.
– M’j�. Telhetetlen. – Megcs�kolta Lucius v�ll�t. – N’szerelmem. – Azt�n elaludt.
– Ez igaz�n egy nagyon bosszant� szok�sod – mondta halkan a var�zsl�. – Ez azt jelenti, hogy mindig a ti�d lesz az utols� sz�, �s az az �n kiv�lts�gom.

Lucius figyelme az asztala fel� terel�d�tt, ahol a m�gia dereng�se jelezte a Scrace �rkez�s�t. Ah, befejezt�k a k�nyvet.

A boszork�ny hozz�f�szkel�d�tt, pr�b�lva m�lyebben a bal oldal�hoz b�jni. Karja lecs�szott a v�ll�r�l, hogy a derek�ra tekeredjen. Elmosolyodott, h�trasim�totta a vad f�rt�ket a l�ny arc�b�l �s egy cs�kot adott a hal�nt�k�ra.

�tk�lt�ztek a h�l�b�l a dolgoz�szob�j�ba, mikor Lucius tesztelni akarta Hermione reakci�it a sastoll penna k�nyeztet�s�re, de nem tal�ltak egyet se a h�l�teremben. Azonban, most azon t�prengett, hogy vajon k�pes lesz-e valaha elv�gezni b�rmilyen munk�t a hajl�kony l�bak k�pei n�lk�l, ahogy v�gigny�lnak az asztala b�rbor�t�s�n.

Kez�vel a l�ny karj�nak b�r�t simogatta. Puha �s sima tapint�s� volt, �s �gy t�nt, nem tudja visszafogni mag�t. V�gigsim�totta kez�t a selyembor�t�s� v�ll�hoz. Nem, a b�re hat�rozottan l�gyabb tapint�s� volt. Nem rem�lt ilyen pillanatokat, mint ez a csendes, meghitt gub�. Narcissa sosem aludt el k�r� tekeredve, mint a borosty�n, �s �gy tal�lta, m�g t�bbet akar bel�le. A t�zbe n�zett, ami a naplementekor gyulladt, �s csendesen pattogott az est�ben.

Egy puha kopog�s �s egy kattan�s zavarta meg a nyugalmat, �s Lucius megemelkedett, hogy l�ssa a fi�t bel�pni a szob�ba.

Mozdulatai megzavart�k t�rs�t, �s Hermione halkan mormogott, szem�ld�k�t zavartan �sszer�ncolva.

Lucius az ajk�ra tette egyik ujj�t, miel�tt simogatni kezdte a l�ny h�t�t, hogy visszanyugtassa a szundik�l�sba.

G�nyosan r�mosolygott fia nagy szem� �br�zat�ra, �s tett egy hirtelen d�nt�st. P�lc�j�nak egy int�s�vel a nemr�giben vissza�rkezett p�ld�nyt az asztal�r�l a fia kez�be k�ldte. Draco �tp�rgette az oldalakat. Egy nagyon ismer�s, �nel�g�lt mosoly t�nt fel az ifjabb Malfoy arc�n, amit ha a boszorka, aki �pp csak most l�pett be a dolgoz�szob�ba a f�rje m�g�tt, megl�tott volna, tal�n sepr�re pattan, �s visszasietett volna Holyheadbe. �pp ez�rt, a fia rendezte von�sait, hogy leut�nozza apja nyugodt arckifejez�s�t.

– Draco? – Ginny sz�l�t�sa egy gyors suttog�ss� v�lt. Meg�llt �pp Draco m�g�tt, hogy megn�zze ap�s�t fekete tal�rba �s nadr�gba �lt�zve, karjaival a m�lyen alv�, selyemruh�s bar�tja k�r�l.

F�rje megmerevedett mellette, v�rakozva, hisz a l�nynak �ll�t�lag negat�van kellene reag�lnia, de Ginny �gy d�nt�tt, ideje volt hagyni az eg�szet.

– Meg fogom mondani a man�knak, hogy n�gy f�re sz�m�tsanak holnap a reggelihez – suttogta, miel�tt megfordult �s elhagyta a szob�t.

M�snap reggel az �tkez�s egy igaz�n csendes esem�ny volt.

Hermione �vatosan f�szkel�d�tt a sz�k�ben, pr�b�lva mell�zni, hogy Luciusra n�zzen, mert minden alkalommal, mikor pillant�suk tal�lkozott, a f�rfi �nel�g�lten mosolygott, �s � elpirult, �gy �rezve, l�bujj�ig �l�nkv�r�ss� v�lt. Ginny �s Draco Hollyheadr�l �s kviddicsr�l besz�lgetett, Hermione pedig �gy gondolta, siker�lne lel�pnie az �tkez�sr�l an�lk�l, hogy bebizony�tan� a spont�n emberi �ngyullad�s l�tez�s�t.

De azt�n Draco felhozott egy k�rd�st.

– Mondd, ap�m, gondolod, Borgin tal�lna egy hasonl� asztalt, mint a tied?

Ginny k�v�ncsian n�zett Hermion�ra, akinek arca kezdett r�zsasz�nn� v�lni.

– A tied nem megfelel�? – k�rdezte Lucius a Pr�f�ta kviddicsrovata m�g�l.
– Gyan�tom, nem el�g er�s – v�laszolta Draco. – Ginevra elmondta nekem, hogy az �j karrierje val�sz�n�leg sok pergamennel j�r majd. Aj�nlatok j�v�hagy�sa meg ilyesmi, mind egy hozz��rt� szem fel�lvizsg�l�sra v�rva. Biztos vagyok benne, hogy meg�rted. El�re tervezek. – Draco felkapta feles�ge kez�t �s elid�zve megcs�kolta.

Ginny egyszerre volt zavart �s h�l�s a hirtelen figyelem miatt.

– Ez val�sz�n�leg b�lcs dolog. Egy j� asztal egy sz�les fel�lettel lehet�v� teszi, hogy kiter�tsd, �s l�sd az eg�sz k�pet. – Apa �s fia g�nyosan egym�sra mosolygott. – Nem gondolod, Hermione?

Hermione k�h�gni kezdett. F�lrenyelte a te�j�t.

– Felvenn�d a kapcsolatot a pap�rbolttal is, m�g t�bb sastoll�rt? – k�rdezte Lucius. �tadta a kviddicsrovatot a fi�nak. – Kerestem egyet az egyik nap �s kifogy�ban vagyunk.

Hermione szorgalmasan koncentr�lt a t�ny�rjain l�v� toj�saira.

– Hacsak, kedvesem – saj�t�totta ki Lucius a l�ny kez�t, aki k�nytelen volt a szem�be n�zni –, nem gondolod m�sk�pp?
– Nem – zih�lta.

Lucius arckifejez�se csintalann� v�lt.

– Tal�n sz�nhatn�nk neki egy napot? Egy fordul� az Abszol �ton, hogy asztalokat n�zz�nk? V�g�l is, mell� kell �ln�d, hogy biztos legy�l benne, hogy kell� fel�letet biztos�tanak, �s megfelel� hely van a l�baknak.
– �gy gondolom, hogy ez egy nagyszer� �tlet – mondta Draco. – Szeretn�k beugrani a Czikornyai & Patz�hoz is. Valaki k�lcs�nadta nekem Scrace egyik p�ld�ny�t. Szeretn�m megszerezni a saj�tom.

Ginny Hermion�ra n�zett, aki v�llat vont; a v�r�s haj� el�g hamar r� fog j�nni, mir�l van sz�.


GY.K.:
(1)Esti Sk�t: Egy Londonb�l, a King’s Crossr�l este 10:25-kor, Edinburgh-be indul� vonat. (Reggel 7:15-kor �rkezik.)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s