A sz�llod�ban nagyon kedvesen fogadt�k �ket, �s egy ford�t� b�b�jnak k�sz�nhet�en mindent t�k�letesen �rtettek. Perselus viszonylag j�l viselte a recepci�s ny�jas kedvess�g�t, b�r n�ha igaz�n �ssze kellett szor�tania a fog�t. Hermione f�lig �r� mosolya miatt viszont mindig �gy �rezte, meg�ri. A szob�juk egyszer� volt, de �pp emiatt igaz�n sz�p. Semmi felesleges giccs, vagy cicoma nem rontotta az �sszk�pet. Tiszta, egyszer� berendez�s v�rta �ket, h�en a k�naiakhoz. Meglep� m�don a fekete �s a narancs sz�nek domin�ltak, de tal�n �pp ez tette melegg� �s hangulatoss�. Miut�n megk�sz�nt�k a szob�t, �s v�gre kettesben maradtak, Hermione gyorsan k�rben�zett, majd a teraszra ny�l� �vegajt�hoz l�pett, �s felsikkantott �r�m�ben.

– Perselus! – ki�ltotta, mire a nevezett megrezzent, l�v�n t�l k�zel volt ekkora hanger�h�z.
– Megtenn�d, hogy megk�m�led a dobh�rty�m? – morogta, de kin�zett � is.
– Ez… gy�ny�r�! – lehelte a l�ny meghatottan. A terasz el�tt egy medence volt, �m a k�zep�b�l kisebb szigetk�nt egy pavilon emelkedett ki, �s egy st�g vezetett hozz�. A feh�r leplekkel k�rbef�gg�ny�z�tt kis helyen egy asztal is volt, a kil�t�s pedig a t�ra n�zett. – Ez… minden szob�hoz tartozik?
– A sz�lloda m�gikus r�sz�n vagyunk. Itt muglik nem lehetnek. Egy kis t�rt�g�t� b�b�j, �s m�ris egy elviselhet� lakoszt�lyt kapunk – mondta g�nyosan. – Itt senki nem zavar. Az �telek minden �tkez�skor megjelennek az asztalon – mutatott a medence k�zep�re.
– Szuper! – p�rd�lt meg a l�ny, �s p�rja nyak�ba vetve mag�t minden tov�bbi n�lk�l megcs�kolta. – �s mi a terv m�ra? – k�rdezte huncut mosollyal.
– Gondoltam, k�r�ln�z�nk a k�rny�ken. B�r nem nagyon, hisz nem kell sok, hogy este legyen.
– Ok�! – lelkesedett Hermione, majd m�ris k�zen fogta a f�rfit, �s az ajt� fel� indulva mag�val h�zta. Perselus a szem�t forgatta a l�ny szeleburdis�ga miatt, de nem tiltakozott. Egy ideig…

– Csillapodj le, besti�m, nem fogok v�gigrohanni a v�roson, b�rmennyire is sz�p. Lass�ts – fogta vissza, mikor egy �jabb neki tetsz� dolgot l�tott, �s afel� sietett.
– De Perselus…! – duzzogott a l�ny.
– Semmi „de Perselus”. Eg�sz eddig nem sz�ltam, pedig m�r vagy k�t �r�ja… lelj�k �r�m�nket, ahogy te fogalmazt�l, a t�jban. Kezd elegem lenni. Nem! – emelte fel kez�t, mikor Hermione sz�lni akart. – Kimegy�nk a t�partra, �s visszas�t�lunk a sz�llod�hoz.
A boszorka erre titokzatosan elmosolyodott, egy sz� n�lk�l belekarolt a b�jitalmesterbe, �s l�bujjhegyre �llt, hogy egy puszit nyomjon az arc�ra.

A partra �rve Hermione levette a szand�lj�t, �s beles�t�lt a partot nyaldos� hull�mokba. Perselus l�gy tekintettel figyelte �t. Gy�ny�rk�d�tt benne, ahogy sikkangatva ugr�lt h�tr�bb, mikor a v�z t�ls�gosan felcsapott a l�bain, ahogy a ruh�j�nak alj�t kicsit felfogva visszan�zett r�, majd kacagva szaladt fel�. Egy apr� mosollyal t�rta ki karjait, hogy elkapja �t, majd a roham ut�n igyekezett megtartani, nehogy a f�ld�n k�ssenek ki. A cs�k el�bb �rtatlan kis puszi volt, de hamar forr�, �hes k�stolgat�ss� v�lt. Az az elsuttogott „szeretlek” pedig nem is sz�m�tott, mert nem kellett hallania, l�tta a barna l�lekt�kr�kben a l�ny �rz�seit.
A sz�llod�ban azt�n k�nyelembe helyezt�k magukat a medence k�zep�n �ll� pavilonban, majd a naplemente �s a k�r�l�tt�k �g� f�kly�k, valamint gyerty�k k�zt �lvezt�k a vacsor�jukat. A desszerttel v�g�l m�r egym�st etett�k egy-egy cs�k k�zben, �s v�g�l teljesen elfelejtkeztek a finoms�gokr�l… kiv�ve egym�sr�l. �gyba b�jtak, �s m�g j� ideig nem is gondoltak alv�sra.

A reggel egym�s karjaiban tal�lta �ket, �s Perselus f�lres�p�rte a zavar� barna hajtincseket, hogy hozz�f�rjen kedvese ajkaihoz.
– J� reggelt – mormolta a l�ny, m�g csukott szemmel. – H�ny �ra van?
– Sz�m�t? – k�rdezte, majd v�gigsim�tva a fiatal testen el�gedetten mordult, mikor a l�ny hozz�simult.
– Azt hittem, sietsz a hozz�val��rt.
– El�tt�nk az eg�sz nap, ha �gy vessz�k. De igazad van, gyere – �lt fel, majd fel�llva egyszer�en csak ler�ntotta Hermion�r�l a takar�t, ezzel felfedve meztelen test�t. A boszorka morogva tiltakozott, mire Perselus lehajolt, �s minden probl�ma n�lk�l �lbe kapta, majd kivitte a zuhany al�.
Egy �r�val k�s�bb m�r tiszt�n �s j�llakottan k�sz�ltek a t�r�ra.
– Mindent elpakolt�l? – k�rdezte Hermione, mire egy rosszall�, sz�jh�z�st kapott v�laszt.

Perselus v�g�l k�zen fogta kedves�t, �s elindultak a barlanghoz. A sz�llod�t�l j� egy �r�nyi s�t�ra volt az �ti c�l, �s nem siettek, hanem ki�lvezt�k a dolgot. A reggeli napf�nyben �sz� t�j l�tv�nya mosolyg�sra k�sztette Hermion�t, ami mosolyg�sra k�sztette Perselust. �gy a b�jitalmesternek tetszett a t�j. El�rtek a keresett foly�hoz, s m�r hallott�k a zubog�st, ami egy v�zes�shez tartozott, �gy �vatosan haladva indultak felfel� a part ment�n. A v�zes�s gy�ny�r� volt, �s buja n�v�nyzettel k�rbev�ve igazi kis paradicsom volt. A v�zpermeten megcsillan� napf�ny sziv�rv�nyt alkotott, �s ahogy k�zeledtek, Hermione �gy �rezte egyre ink�bb a hely m�gi�j�t.

A v�zes�s melletti szikl�s falon kellett feljebb m�szniuk egy kisebb p�rk�nyig, s onnan egyszer�en bes�t�ltak a v�zes�s m�g�, ahol a barlang bej�rata volt. Egy j�l ir�nyzott sz�r�t�b�b�j ut�n lelkesen indultak beljebb. Perselusnak ism�t meg kellett ragadnia a l�ny kez�t, mert m�sk�pp egyszer�en k�ptelen volt visszafogni. Egyr�szt nem akarta szem el�l t�veszteni, m�sr�szt a boszorka lelkes sz�kdel�seit l�tva rettegett, hogy majd elcs�szik, elesik, �s �sszet�ri mag�t. Ezt pedig, term�szetesen, nem akarta. K�vett�k a barlang kanyarg�s �tjait, �s mindketten �rezt�k, hogy ker�lnek egyre �s egyre k�zelebb c�ljukhoz. Nem volt sz�ks�g t�rk�pre, hogy mikor merre kanyarodjanak, ha esetleg el�gaz�shoz �rtek, mert a m�gikus er� szinte l�that� �tvonal volt sz�mukra. Azt�n egy nagyobb terembe �rve mindkett�j�k l�legzete el�llt az el�tt�k elter�l� l�tv�nyt�l.

Egy eg�sz kertnyi ter�leten semmi m�s nem volt, csak m�gikusan vil�g�t�, gy�ny�r�, z�ld sz�nben pomp�z� vir�gok. A legk�zelebbihez l�pve mindketten let�rdeltek, �s egy ideig csak csod�lt�k a var�zslatos n�v�nyeket. Hermione, hozz� nem �rve az el�tte l�v� csod�hoz, ujjaival v�gigk�vette a szirmokon fut�, szinte l�ktet� ereket. K�zelebb hajolt, �s m�lyen beszippantotta az illat�t. S�s volt, picit kr�mre eml�keztet� �s friss. Kicsit f�ld szag�, nyirkos, ami a barlangnak volt t�n k�sz�nhet�, de hat�rozottan kellemes illat volt.
– Mes�s – lehelte, �s mosolyogva d�lt Perselus v�ll�nak, aki �tkarolva �t egy cs�kot nyomott a hal�nt�k�ra.
– Az – helyeselt, majd p�r pillanat b�k�s szeml�l�d�s ut�n el�vette a sz�ks�ges holmikat, hogy megkezdj�k a begy�jt�st.

K�nyelmesen, de �vatosan v�gt�k le a vir�gokat a sz�ruk t�v�n�l, �s �v�n helyezt�k �ket egy erre a c�lra hozott l�d�ba. Nem siettek. Nem csak mert r��rtek, de min�l tov�bb akart�k �lvezni a l�tv�nyt. K�s�bb, mikor megvolt a mennyis�g, amire sz�ks�g�k volt, elpakoltak, Perselus lekicsiny�tette a l�d�t, �s eltette, azt�n m�g elbabr�lt a csomagj�val, m�g Hermione felt�p�szkodott, �s megtiszt�totta a nadr�gj�t, �s a vir�gos mez�cske fel� fordulva gy�ny�rk�d�tt.
– Hermione – sz�lalt meg halkan Perselus, mire a boszorka fel� fordult, csak hogy azt�n ism�t d�bbenten kapjon leveg� ut�n. A f�rfi m�g mindig t�rdelt, azonban felemelkedve kih�zta mag�t, �s egy apr�cska kis dobozt tartott az egyik kez�ben, m�g a m�sikkal a l�ny��rt ny�lt.
– Perselus – t�togta a boszorka, k�ptelen�l arra, hogy b�rmilyen hangot is kiadjon.

– Aligha kereshetn�k megfelel�bb pillanatot, helyet, vagy alkalmat, hogy ezt megtegyem, �s eszem �g�ban sincs hagyni, hogy el�sszon a lehet�s�g – n�zett hat�rozottan a l�ny szem�be. – Szeretlek, Hermione, �s veled szeretn�m le�lni a h�tral�v� �letem. Tal�n nem a legt�k�letesebb, ahogy a kapcsolatunk elkezd�d�tt, de napr�l napra biztosabban tudom, hogy nem akarom t�bb� n�lk�led folytatni. �gy fel kell tennem a k�rd�st – vett m�ly leveg�t, �s most el�sz�r t�nt picit bizonytalannak. – Hermione Jane Granger. Hozz�m j�ssz feles�g�l?

Hermione pihegett, mintha csak futott volna, majd als� ajk�t beharapva, t�gra ny�lt szemmel hallgatta v�gig szerelm�t, �s zakatol� sz�vvel kapaszkodott a m�sik kez�be. Nem is sejtette, hogy Perselus ilyesmire k�sz�l, �s fel sem mer�lt benne, hogy ilyen k�rd�s felmer�lt benne. De a t�ny, hogy a f�rfi annyira komolyan gondolta a kapcsolatukat, hogy h�zass�got szeretne, igaz�n sz�vdobogtat� volt. Noha hat�rozottan korainak �rezte a h�zass�got, hisz m�g egy �ve sem voltak egy�tt. Szerette a f�rfit, �s esze �g�ban sem volt elhagyni, mert m�g t�bbet �s t�bbet akart bel�le, m�gis gyorsnak �t�lte a temp�t. Azonban �gy volt vele, hogy ha szereti, minek v�rjon egy ilyen v�lasszal, ha k�s�bb is ezt mondan�?

– Igen! – pr�selte ki mag�b�l egy f�lt�l f�lig vigyorral, majd a f�rfi nyak�ba borulva cs�kolta meg �t. – Igenigenigen – hadarta, �s imm�ron Perselus �l�ben �lve szor�totta �t mag�hoz.
– Ez esetben hadd h�zzam az ujjadra a gy�r�t, miel�tt ezt meg�nnepeln�nk – mosolygott, �s mikor megvolt a feladattal, alig hagyott p�r pillanatot a l�nynak, hogy gy�ny�rk�dj�n a kis �kszerben. K�t tenyer�be fogta a szeretett arcot, �s forr�n, s m�lyen cs�kolva mutatta ki, mennyire is �r�l a v�lasznak.
– Meglept�l – s�gta Hermione, mikor kifulladva sz�tv�ltak, �s csillog� szem�vel szinte falta a f�rfi minden pillant�s�t, mosoly�t �s mozdulat�t.
– Igen. Ez volt a c�l. Mif�le l�nyk�r�s lett volna az, ha el�re tudod?
– H�t, nyilv�n felk�sz�ltem volna r�.

– �s �n pont ezt nem akartam. K�l�nben is, mi lett volna akkor? M�sik melltart�t veszel fel? – k�rdezte pimasz vigyorral.
– Nem tudom. De most t�raruh�ban vagyok, az jobb?
– Nem �rdekel, milyen ruh�ban vagy, amint vissza�r�nk, �gyis leveszem r�lad az �sszeset.
– Csak ha gyorsabb vagy n�lam – kac�rkodott a l�ny. – Az�rt meg kell hagyni, szerintem csak Perselus Pitonnak, a Roxfort pinc�inek r�m�nek jutna esz�be, hogy egy l�nyk�r�st egy barlangban rendezzen le – vigyorgott.
– Szemtelen kis bestia. Majd adok �n neked r�meket – szor�totta mag�hoz Hermion�t, de fenyeget�nek sz�nt m�ly hangj�ra a l�ny csak kuncogott.

– De most komolyan – kezdte a boszorka, m�g mindig nevetg�lve. – Ha nem ez, kerest�l volna egy pinc�t?
– Igen. Az lett volna a m�sik lehet�s�g. Egy dohos, nyirkos pince, �s ez a v�n denev�r r�mesen gonoszan a falhoz l�ncolt volna, �s addig k�noz, m�g igent nem mondasz – d�rm�gte gonosz hangon, egy cseppnyi g�nnyal, majd arca szel�dre v�lt, �s �rtatlan tekintettel folytatta. – De ez jobbnak t�nt, �s �gyis ide kellett j�nn�nk – vont v�llat.
Hermione boldogan kacagva csapott p�rja v�ll�ra, majd cs�kokkal lepte el.
– Szeretlek, Perselus – s�gta k�nnyekig meghat�dva, boldogs�gban �szva.
– Ne most kezdj el s�rni, asszony, m�g el�tt�nk a v�zes�s.
– T�nyleg – t�r�lte meg a szem�t a boszorka, furcs�n j� �rz�ssel a megnevez�s miatt. – Vissza k�ne menn�nk, igaz?

– Nem �rtana. De el�bb… – Felseg�tette Hermion�t, majd egyik zseb�b�l el�vett egy pici h�g�mbnek l�tsz� dolgot, majd felnagy�tva m�r l�tszott, hogy csup�n egy �res b�ra volt. Perselus az egyik �jf�lk�re bor�totta, majd a barlang k�v�hez r�gz�tette, �s p�lc�j�val kiv�gta a k�vel egy�tt. P�r bonyolult var�zslat ut�n a vir�g �r�kre az �veg fogs�g�ba esett. �gy adta �t Hermion�nek, aki als� ajk�t beharapva k�vette figyelemmel, mit m�vel a f�rfi. Azt�n neki adta, �s � kicsit bizonytalanul, �m meghatottan vette el.
– Az eny�m? – k�rdezte, b�rmilyen butas�g is volt.
– Igen. Nem fog elhervadni. A b�ra �s a b�b�jok megv�dik – mondta, �s el�gedetten n�zte szerelm�nek meghatott arc�t.
– K�sz�n�m! – s�gta Hermione, �s �jra megcs�kolta p�rj�t.

Mikor azt�n �sszek�sz�ltek �s visszaindultak, m�g egyszer v�gign�ztek a sok-sok vir�gon, majd elindultak a j�ratokon a v�zes�s fel�. Oda�rve �vatosan kim�sztak a p�rk�nyra, majd onnan le a foly� mell�. Perselus olyan el�gedett arccal fogta Hermione kez�t, mint egy pixivel j�llakott kneazle, �s soha ilyen boldognak nem �rezte mag�t. L�pten-nyomon egym�sra pillantottak, elmosolyodtak �s n�ha egy-egy cs�kra is meg�lltak, m�gnem a b�jitalmesternek elege lett a s�t�b�l, �s �jdons�lt menyasszony�t mag�hoz �lelve a sz�llodai szob�jukba hoppan�lt. Meg�rkezve azonnal lepakolt�k a holmijukat, Hermione �vatosan letette a b�ra al� rejtett �jf�lk�t, Perselus pedig biztons�gba helyezte a l�d�nyi vir�got. Mire megfordult, Hermione m�r meztelen volt, �s �hes tekintettel vetette r� mag�t. Pillanatokon bel�l r�la is elt�ntek a ruh�i, �s a l�ny kih�zta �t a medenc�hez, ahol a kellemesen h�s v�zbe ereszkedve incselkedtek egym�ssal.

Perselus v�g�l �gy d�nt�tt, v�get vet a j�t�knak, �s a medence k�zep�n l�v� pavilonba l�pve mag�hoz h�vta p�lc�j�t, �s egy kell�en nagy �s k�nyelmes matracot b�v�lve mag�hoz h�vta a f�rd�szob�b�l a sz�llod�t�l kapott massz�zs olajat. Hermione pedig nem tehetett m�st, csak felfogta haj�t, �s elhasalva hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Tudta, hogy nem fogja megb�nni. Ismerte m�r annyira, hogy tudja, mennyire szerei �t meg�rinteni �s simogatni. A massz�zs erre mindig j� indok volt, noha ez n�luk mindig egyfajta el�j�t�k volt, amit mindketten �lveztek. Finom illatok sz�lltak fel, ahogy Perselus munk�nak l�tott, �s el�gedetten mordult fel, mikor l�tta, hogy a l�ny teste nem csak megnyugszik �s ellazul, de izgalomba is j�n. Persze, erre � is r�tett, mikor �rz�kenyebb helyeken elid�zve massz�rozta, s csak azt�n haladt tov�bb, az id�h�z�ssal k�nozva kedves�t.

Mikorra v�gzett a l�ny l�bujj�nak utols� porcik�j�val is, Hermione ny�sz�rg�tt �s folytat�st k�vetelt, amit Perselus a legnagyobb �r�mmel adott meg. �gy simult hozz�, �gy b�jt bel�, mint aki hazat�r, �s a j�les� s�haj mindkettej�kt�l egyszerre hangzott fel. Olajosan, cs�sz�san, forr�n, t�zben �gve, �s m�lyre mer�lve egym�s k�nyeztet�s�ben, �lvezve szeretkez�seik lass�, de intenz�v gy�ny�r�t. �gy t�lt�tt�k a nap h�tral�v� r�sz�t. Boldogan a mennyorsz�gban, nem akarva visszat�rni a val�s�gba, �s kiz�rva a k�lvil�got. Szerelmesen.

A m�snap reggel m�gis elj�tt, �s �k kiss� kelletlen�l csomagoltak �ssze, m�gis, a haza�t gyorsabbnak t�nt, mint odafel�. Mikor pedig v�gre otthon voltak, Sami fejedelmi vacsor�t k�sz�tett nekik az �nnepi alkalomra, amit h�l�san megk�sz�ntek. Azt�n ism�t az �gyban k�t�ttek ki, �s minden egyes percben boldogan mutatt�k ki a m�siknak az �rz�seiket, majd el�gedetten �lelt�k �t egym�st, s �gy aludtak el.

– Mit sz�ln�l egy szilveszteri esk�v�h�z? – k�rdezte reggel, �bred�s ut�n Perselus. – Vagy a k�t �nnep k�zt. Mindenk�pp a t�li sz�netben.
– Olyan hamar? – lep�d�tt meg a l�ny, kid�rzs�lve az �lmot a szem�b�l, �s tov�bb borzolva haj�t, igazgat�s c�msz� alatt.
– Hamar? – h�zta fel szem�ld�k�t p�rja k�rd�n. –Az cseppet sincs hamar. Igent mondt�l, innent�l nem teljesen mindegy, mikor h�zasodunk �ssze?
– �n �gy gondoltam, hogy majd a szerz�d�s lej�rta ut�n – motyogta Hermione, �s fel�lve ny�jt�zott, k�zben arra gondolva, hogy nem gondolta, hogy Perselusnak ennyire siet�s a dolog.

– Miut�n a szerz�d�s m�r nem k�t hozz�m? – r�ncolta a szem�t a f�rfi. – Csak ez�rt mondt�l igent? – d�h�d�tt fel hirtelen, v�dl�n n�zve a l�nyra. – Hogy addig meglegyen az akaratom, hogy azt�n abban a pillanatban, mikor a szerz�d�s lej�r, elhagyhass, igaz? – k�rdezte f�lrev�gva a takar�t, �s �gy, kikelve az �gyb�l magasodott a m�sik f�l�.
– Nem! Merlinre! Perselus! – v�laszolt ijedten a l�ny. – Az�rt mondtam igent, mert szeretlek! – mondta, majd egy picit belegondolva folytatta. – De ezek szerint te vagy az, aki nem b�zik bennem. M�g mindig – tette hozz� szomor�an. – Hogy menjek hozz�d �gy, hogy nem b�zol bennem? – k�rdezte kicsit k�ts�gbeesve.
– �h�! – csapott le a l�ny szavaira azonnal Piton. – Kib�jt a sz�g a zs�kb�l! Sz�val m�gsem akarsz hozz�m j�nni! – kiab�lta, �s Hermione hossz� pillanatokig csak b�mult r�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s