– Neked teljesen elment az eszed?! – fakadt ki Hermione a d�bbent csend ut�n. – Akkor minek mondtam volna igent?
– Nyilv�n, mert �gy gondoltad, �gyis hozz�m vagy k�tve, jobb a b�kess�g – t�rta sz�t karjait a f�rfi, gondolv�n, ez egy �sszer� lehet�s�g.
– Nem �n vagyok a mardek�ros, aki k�rm�nfont �s ravasz m�dokon k�zel�ti meg a dolgokat! – vicsorogta a l�ny.
– Akkor tiszt�zzuk – emelte fel a kez�t Piton, hogy meg�ll�tsa. – Hozz�m j�ssz?
– Igen! – kiab�lta m�rgesen a l�ny.
– A szerz�d�s lej�rta el�tt? – vonta fel a szem�ld�k�t a b�jitalmester.

– Nem – r�zta meg a fej�t Hermione egy kis gondolkod�s ut�n. – Ha �gy �llsz hozz�, abb�l semmi j� nem fog kis�lni. Hozz�d megyek, ak�r a szerz�d�s lej�rt�nak m�snapj�n.
– Minek akarsz addig v�rni, ha egyszer �gyis hozz�m j�ssz? – k�rdezte d�h�sen a var�zsl�.
– Hogy bizony�tsd, hogy b�zol bennem! – v�gta r�, m�r �llva, �s ruh�i ut�n n�zve.
– �n b�zom benned – v�laszolta amaz.
– Ahha… Persze. Az�rt hiszed azt, hogy elhagylak, amint nincs szerz�d�s, ami hozz�d k�t. Paranoi�s vagy �s pesszimista, �s… – sorolta, mik�zben �lt�zk�d�tt.
– �s eddig ezzel nem volt gondod – mondta Perselus, �s beleb�jt a nadr�gj�ba.

– Hogy a fen�be ne lett volna? De m�gis szeretlek, �s hozz�d megyek, ennek jelentenie k�ne valamit. De te, persze, m�g ennyire sem vagy k�pes. Mikor megk�rted a kezem, amiatt agg�dtam, hogy ez t�l korai, de egyb�l ut�na �n is �gy v�ltem, mit sz�m�t az id�, ha egyszer szeretj�k egym�st. Mire v�rjak? �s t�n nem lett volna gondom a szilveszteri esk�v�vel sem, ha nem ilyen m�don �llsz el� vele. �gy nem megy, hogy k�zben azon kell fil�znom, hogy csak az�rt akarod az esk�v�t egy�ltal�n, mert ezzel megint magadhoz k�thetsz. Gondolom, ha p�ld�ul �t �ves szerz�d�s�nk lenne, akkor csak �gy… n�gy �v ut�n k�rted volna meg a kezem.

– Az�rt akarlak elvenni, mert szeretlek, te �tkozott n�mber! – kiab�lt a f�rfi.
– Akkor bizony�tsd be ennyivel, hogy b�zol bennem legal�bb egy kicsit. Hogy hiszel nekem, mikor azt mondom, hogy szeretlek.
– Nekem nem kell semmit se bizony�tanom! – vicsorgott Piton, �s elsz�ntan n�zett a l�ny szem�be.
– H�t j� – h�zta ki mag�t Hermione, majd kisietett a szob�b�l, �s saj�tj�ba �rve hangosan becsapta az ajt�t.

Perselus k�t ujj�val az orrnyerg�t massz�rozva csak p�r pillanatig �llt ott, majd ut�na sietett, �s kopog�s n�lk�l rontott be hozz�.
– Mi�rt a k�t �v lej�rta ut�n akartad az esk�v�t m�r az els� pillanatban is?
Hermione s�rtetten �llt az ablakn�l, karba tett k�zzel igyekezve v�deni, �s pr�b�lva �sszeszedni mag�t.
– Mert addig a tan�tv�nyod vagyok.
– Mi�rt gondolod, hogy a h�zass�g bezavarna a mester-tan�tv�ny viszonyba? �gy is mindenki tudja, hogy egy�tt vagyunk.
– Egyszer�en �gy t�nik helyesnek. Mi�rt olyan neh�z elfogadni? Szeretn�m befejezni a k�pz�st, letenni a vizsg�t, azt�n k�nyelmesen megszervezni az esk�v�t, �s �gy hozz�d menni. Olyan nagy k�r�s ez?

– Nem halmoztalak el olyan sok tanulnival�val, hogy ne legy�l k�pes m�r most esk�v�re k�sz�lni.
– Perselus. Abb�l �t�lve, amit az im�nt a m�sik szob�ban mondt�l, egyszer�en nem engedhetek ebb�l. �s azzal, hogy er�lteted a kor�bbi esk�v�t, csak m�g t�bb okot adsz r�, hogy kitartsak a v�lem�nyem mellett.
– Te csak menek�lni akarsz – mutatott r� a f�rfi.
– Szeretlek, Perselus, de az is t�ny, hogy nem vagyunk egy�tt olyan r�g. Nem menek�lni akarok. Az els� pillanatban is azt gondoltam, hogy korai a dolog. Mi van, ha nem j�v�nk ki egym�ssal v�g�l? Ha a k�t �v v�g�n m�r a h�tad k�zep�re se k�v�nsz? Add meg nekem, nek�nk ezt az id�t…

– Te folyton id�t akarsz. Ez valami m�nia a n�kn�l? Ha szeretsz, ahogy mondod, akkor minek ez az eg�sz?
– Mert nem b�zol bennem – mondta m�r k�nnyes szemmel a l�ny.
– Nos. Min�l jobban er�lteted a halogat�st, ann�l kev�sb� – sziszegte Perselus.
Hermione m�r nem tudott mit mondani, csak megcs�v�lta a fej�t, �s k�nnyek k�zt szaladt ki. Ez�ttal a kertbe ment, �s meg se �llt, csak az erd�ben, �s ott huppant le egy fat�rzsnek d�lve. L�bait mellkas�hoz �lelve s�rt, �s fogalma sem volt, hogy fogj�k ezt az eg�szet megoldani. Olyan sz�p �s meseszer�en var�zslatos volt az utaz�suk �s a k�zk�r�s. Erre hazaj�nnek, �s m�r m�snap kit�rt a katasztr�fa. Valahogy r� kell vennie a f�rfit, hogy b�zzon benne, mert ha nem tanulja meg, sosem lesz nyugta t�le.

J� ideig eltartott, mire el�gg� lenyugodott ahhoz, hogy visszat�rjen a h�zba. Csak az�rt ment, hogy �t�lt�zz�n, azt�n a kandall�n �t a Foltozott �stbe �rkezett, gondolv�n, egy kicsit t�vol kell lennie, hogy kikapcsoljon, �s �tgondolja, mi legyen. Szerencs�re nem futott �ssze Perselusszal, m�g a h�zban volt, �s rem�lte, hogy kell� ideig t�vol maradhat, mert nem akart �jabb vit�t. A kocsm�b�l azt�n kiment az Abszol �tra, �s a Fortescue fagylaltoz�ja fel� s�t�lt. Nem t�r�d�tt semmivel, szinte nem is l�tott senki m�st, csak saj�t f�jdalm�val volt elfoglalva.

�gy t�rt�nhetett meg az, hogy a Zsebpiszok k�z el�tt elhaladva fel sem figyelt r�, mikor nekiment valakinek. Azonban tov�bbmenni m�r nem tudott. K�t kar fogta k�zre, �s az ismer�s gyomorforgat� utaz�s k�zben m�r pontosan tudta, hogy valaki elhoppan�lt vele. Az �t v�g�n azt�n a p�lc�j��rt ny�lt volna, de es�lye se volt, mert az azonnal az idegen tulajdon�ba ker�lt, �t pedig eltal�lta egy Stupor m�g miel�tt megl�thatta volna, ki rabolta el.

Mindek�zben Perselus idegesen �s m�rgesen j�rk�lt fel s al� a laborj�ban. Fel nem tudta fogni, mi�rt kellett pont a legmakacsabb kis griffend�les frusk�ba beleszeretnie. Igaz�n tal�lhatott volna m�st, de nem, neki �pp az a kis eminens boszorka kellett, aki a lehet� legtehets�gesebben hozza ki a sodr�b�l. Tulajdonk�pp mag�ra vessen, hisz � akarta, megkapta, h�t most viselje a k�vetkezm�nyeket. Olyan j�l ment minden. Megk�rte a kez�t, � igent mondott, majd minden mehetett volna sz�pen rendben. Boldogan �ltek volna, m�g meg nem halnak. De nem! A kis frusk�nak kereszt�l kellett h�zni a sz�m�t�sait, �s ellenkeznie vele.
Leroskadt az egyik sz�kbe, �s tenyer�be temette az arc�t. Annyi mindent megtett ez�rt a l�ny�rt, nem �llt sz�nd�k�ban feladni a harcot. Ha kell, majd bevet valami �jabb mardek�ross�got. B�rmit, de nem vesz�theti el.

F�j�, rossz �rz�s szor�totta a mellkas�t, �s k�nz� v�gy s�rgette, hogy menjen, �s keresse meg, �lelje mag�hoz �s ne engedje el soha t�bb�. De �gy gondolta, kell mindkett�j�knek egy kis id�, hogy lehiggadjanak. Megv�rni, hogy lecsillapodjanak a ked�lyek. Viszont nem volt k�pes �gy b�jitalt sem k�sz�teni. Felkelt h�t, �s tal�rj�t mag�ra ter�tve a Roxforthoz hoppan�lt. A ny�ri naps�t�sben a kast�ly tornyai kellemesen h�s �rny�kot vetettek, �s Perselus kifejezetten �r�lt ennek. Tudta, hogy b�rmit is tervezhet, nem ker�lheti el, hogy tal�lkozzon Albusszal, �gy �gy d�nt�tt, jobb t�lesni a dolgon, teh�t az igazgat�i iroda fel� vette az ir�nyt.

– Perselus! – k�sz�nt�tte lelkesen az igazgat�, intve neki, hogy l�pjen beljebb �s �lj�n le. – Te�t? Valami harapnival�t? �dess�get? – sorolta, �s a b�jitalmester nagyot s�hajtott.
– Te�t, k�sz�n�m – �lt le, �s nem volt k�pes titkolni a f�radts�got, amit a Hermion�val t�rt�nt vita miatt �rzett. Egyik tenyer�vel a mellkas�t d�rzs�lte, pr�b�lva enyh�teni a m�g mindig �rzett szor�t�st.
– Minek k�sz�nhetem, hogy megl�togatt�l? Hogy van Hermione? – k�rdezte Dumbledore mosolyg�s szemekkel, de pontosan l�tva az ifjabb var�zsl� rossz kedv�t.

– Megk�rtem a kez�t – b�kte ki Perselus egyb�l, noha nem tervezte, hogy ezt teszi, vagy hogy ezzel kezdi a besz�lget�st.
– Ah! De h�t ez fantasztikus! – lelkendezett az id�s m�gus, �s Perselus szinte att�l tartott, hogy m�r tervezi, milyen borzalmas ruhak�ltem�nyben jelenjen meg a nagy alkalmon.
– �sszeveszt�nk – k�z�lte komoran a te�j�val.
– �! – h�kkent meg Dumbledore. – Nemet mondott? De h�t…
– Igent mondott. Azt�n �sszeveszt�nk – tiszt�zta a helyzetet.

– Min? – k�v�ncsiskodott az igazgat�.
– � a szerz�d�se lej�rta ut�n akarja az esk�v�t. �n pedig min�l el�bb. – �gy kimondva Perselus el�g ostob�nak �rezte a helyzetet.
– �s annyira s�rg�s, hogy �gy kapkodn�l? Nem az sz�m�t, mikor �rj�tok al� a pap�rokat, hisz m�r most is szeretitek egym�st.
– A gond nem ez. Csak… Mi van, ha nem is akar hozz�m j�nni?
– Akkor mi�rt mondott igent?
– Mert �gyis hozz�m van k�tve. Ha nemet mondott volna, az bonyodalmakhoz vezetett volna.
– Mert most olyan nyugodt a helyzet? – k�rdezte amaz, utalva az �sszevesz�sre.

– Tov�bbra sem hiszem, hogy igent mondott volna, ha nem gondolta volna komolyan. � nem tenne ilyet.
– �s ha lej�r a szerz�d�s? Mi van, ha azt�n elhagy?
– Merlinre, Perselus, hallod te, mit mondasz? Ha, ism�tlem, ha el akarna hagyni, akkor nem mondott volna igent, �s �r�lhetsz, hogy m�g id�ben kider�lt, nem az esk�v� ut�n.
– Szeretem �t, Albus. Nem akarom elvesz�teni. Nem akarom, hogy elhagyjon.
– B�zz benne egy kicsit…
– Ah! M�r megint ez. B�zzak benne. � is ezt kifog�solta, hogy nem b�zom benne el�gg�. Mi okom lenne r�? Hisz most k�z�lte, hogy nem hajland� hozz�m j�nni, m�g a szerz�d�s k�t minket.

– Perselus. Adott r� okot valaha, hogy ne b�zz benne?
– Ha egy s�rk�ny m�g nem harapott meg, nem azt jelenti, hogy nem is fog.
– �n igaz�n �r�l�k, hogy megtal�lt�tok egym�st, �s hiszem, hogy j�k lenn�tek egy h�zass�gban is. De hogy akarod v�gigcsin�lni? �gy akarod le�lni az �leted mellette, hogy nem b�zol benne? Ha ilyen negat�van n�zed a dolgokat, csod�lom, hogy egy�ltal�n hajland� vagy beengedni a laborodba. Hisz b�rmikor h�tba t�madhatna, leforr�zhatna m�reggel, vagy h�tba sz�rhatna. Att�l nem tartasz, hogy �lmodban �l meg?
– Ne l�gy abszurd, Albus. � nem… b�ntana – mondta ki az utols� sz�t, r�d�bbenve, hogy hiszi is, amit mond. – Nem b�ntana – ism�telte halkabban.

– Szeret t�ged – mondta szel�den mosolyogva az igazgat�. – Ezt elhiszed neki?
– Igen. Tudom, hogy igaz.
– Azt mi�rt nem hiszed el, hogy hozz�d akar menni?
Mi�rt is? Hisz elhitte, mikor Hermione igent mondott, boldog volt, �s egy�tt �r�lt vele. Csak az id�pont volt a gond. T�nyleg olyan neh�z lenne neki v�rni? Nem, j�tt r�. Hermion��rt b�rmire k�pes lenne, �s ha ez azt jelenti, v�rnia kell, h�t v�r, b�r biztos volt benne, f�lelmei nem fognak elt�nni, �s v�gig azon fog izgulni, mi lesz v�g�l a sorsuk. Szerette, �s b�zni akart benne, m�g akkor is, ha Albus volt az egyetlen, akiben gyerekkora �ta valaha megb�zott. Lily volt az els�, azt�n Dumbledore, �s most Hermion�ban is meg kell. Mellkas�ban a f�jdalom �ssz�bb szorult, �s � agg�dva gondolt szerelm�re.

– Besz�lnem kell vele. Azt hiszem, nagyon megb�ntottam – ejtette arc�t k�t tenyer�be.
– N�ha hib�znunk kell, hogy megl�ssuk a helyes utat – mondta Albus, �s belekortyolt saj�t te�j�ba.
– Ezt mintha m�r hallottam volna t�led.
– Lehet, fiam, lehet. Nem eml�kszem, de h�t �regszem m�r.
– Na persze – cs�v�lta a fej�t Perselus, �s egy hajt�sra megitta a te�j�t, majd fel�llt. – Mennem kell – mondta, �s az ajt�hoz ment, de miel�tt kil�pett volna, visszafordult. – K�sz�n�m.
– Nincs mit, fiam, nincs mit – v�laszolt az igazgat�, mint egy kedves, �reg nagyap�.

M�g Perselus a roxforti lakoszt�lya fel� sietett, Hermione kezdett mag�hoz t�rni. Egyb�l tudta, hogy valami baj van, mert nem norm�lis, hogy az ember f�gg�leges p�zban �bred. Azt�n beugrott neki, hogy valaki megt�madta �s elrabolta. Felkapta fej�t, de f�jdalom nyilallt a tark�j�ba, h�la a kor�bbi Stupornak. �sszeszor�totta a fog�t �s a szem�t, mik�zben megpr�b�lta megmozd�tani a kezeit. Sikertelen�l. Karjai sz�tt�rva voltak a falhoz k�t�zve, ahogy a l�bai is hasonl�k�pp lettek r�gz�tve. Hogy mi�rt nem l�gott a csukl�in�l fogva, annak val�sz�n�leg valami var�zslat lehetett az oka, mert a h�t�t se tudta elmozd�tani a falt�l. Kinyitva a szem�t felny�g�tt picit, majd pr�b�lta kivenni, hol is lehet.

Egy s�t�t pinc�ben volt, egy cseppet sem bizalomgerjeszt� fallal szemezve. K�l�nf�le eszk�z�ket l�tott, �s p�nik fogta el, ahogy v�gign�zett rajtuk. Minden volt ott a legegyszer�bb t�rt�l az ostoron �t a kalap�csig. �jra pr�b�lt szabadulni, de hi�ba. A szoba k�zep�n l�v� fa asztalon odasz�radt v�rt l�tott, �s att�l tartott, az �v� lesz a k�vetkez�. B�rki is rabolta el, nem te�zgatni akart. Azt�n ny�lt az ajt�, �s � zih�lva n�zte, ahogy bel�p rajta egy magas, r�vid, barnahaj� f�rfi, �s el�gedetten vigyorog, mikor megl�tja �t.

– Nah�t! M�ris fel�bredt�l, s�rv�r�? – k�rdezte olyan hanglejt�ssel, amit�l b�rki h�t�n fel�llt volna a sz�r.
– Mit akar t�lem? Ki maga?
– A-a! – r�zta el�tte az ujj�t a f�rfi. – Te itt nem k�rdezel, s�rv�r�. – El�ker�lt egy p�lca is, �s egy int�ssel k�s�bb � elv�lt a falt�l. L�bai sz�tt�rva, kiss� esetlen�l tartott�k meg. – Igaz�n nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan es�lyem lesz v�ghezvinni a tervem, de te egyenesen a karjaimba s�t�lt�l.
– �n nem �rtottam mag�nak semmit…
– Hallgass! – ord�totta a f�rfi, �s p�lc�j�t a l�ny nyak�hoz nyomta. – Csak az�rt nem n�m�talak el, mert hallani akarom, ahogy ord�tasz �s sik�tasz a f�jdalomt�l. Megmutatom neked, mi az igazi k�n, s�rv�r�. Azt�n az az �rul� Piton �s a Kis H�s, mikor idej�nnek, hogy megmentsenek, a te sz�nalmas roncsodat fogj�k l�tni, miel�tt meg�l�m �ket is. – Alighogy befejezte mondat�t, teste v�ltozni kezdett. Sz�zf�l�-f�zet, j�tt r� Hermione, majd d�bbenten, �s m�g mindig p�nikt�l zih�lva n�zett elrabl�ja szem�be.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s