– Malfoy!

Hermione rettegve n�zett Lucius Malfoy szem�be, �s ha lehets�ges, m�g jobban f�lt, mint el�tte. Bella ut�n � volt a legrosszabb, akivel �sszehozhatta a sors. Minden �z�ben reszketett, m�g a f�rfi nevetve figyelte �s �lvezte az � szenved�s�t.
– Ugyan-ugyan, kicsi s�rv�r�. M�g hozz� se kezdtem – mondta, majd p�lc�j�t forgatva, elgondolkozva n�zett v�gig rajta. – Hol is kezdjem… Tal�n els�nek azzal a borzalommal k�ne kezdeni valamit a fejeden. �, nem is. Kezdj�k sz�pen sorra. A legjobbakat a v�g�re tartogatom majd neked.
– K�rem! – s�rta Hermione remegve. – Ne csin�lja ezt! K�rem! Engedjen el!
– El�g! – lend�lt Malfoy karja, �s an�lk�l pofozta fel a l�nyt, hogy hozz��rt volna. A boszorka feje oldalra lend�lt, �s �rezte, hogy a sz�ja felrepedt. – Egy s�rv�r� kis senki nekem ne pr�b�lja meg megmondani, mit tegyek.

Hermione a k�vetkez� percekben a pokol legm�lyebb bugyr�ban �rezte mag�t. Malfoy k�nz�sa �tlegekkel kezd�d�tt. Arcra, mellkasra, gyomorba, cs�p�be, k�zre, l�bra, mindenhov�, ahol csak �rte. Mindezt p�lc�j�nak int�seivel. Zokogott, �s kiab�lt f�jdalm�ban, de nem sz�lalt meg t�bbet. F�jdalmait is igyekezett csendben t�rni, de nem volt r� k�pes. Azt�n arccal a fal fel� lett ford�tva, �s a haja egy kontyba fel lett b�v�lve. Az ut�na elk�vetkez� negyed�r�ban a var�zsl� m�gikus ostort haszn�lta rajta, �lvezettel hallgatva a sikolyait. Ruh�i szakadtan l�gtak, �s a h�t�b�l foly� v�r �t�ztatta �ket. Azt�n t�rt�nt valami…

Perselus a lakoszt�ly�ba �rve azonnal le�lt k�nyelmes fotelj�be, �s behunyta a szem�t, hogy megtal�lja szerelm�t, hogy azt�n felkereshesse, �s besz�lhessen vele. Elh�lt �s d�bbenten n�zte a jelenetet, ahogy Lucius Malfoy p�lc�j�t lend�tve lecsap, �s egy l�thatatlan ostor hangja csattant, mikor szerelme m�r v�res h�t�hoz �rt. Hermione felsik�tott, � pedig azonnal cselekedett. A f�rfi oldal�hoz �llt, �s egy hatalmasat h�zott be neki, miel�tt �jra les�jthatott volna. Malfoy elter�lt, � pedig kedves�hez sietett.

– Merlinre… Hermione… Hermione… – suttogta, pr�b�lva kiszabad�tani �t, de sikertelen�l. – Szerelmem, k�rlek… Itt vagyok. Minden rendben lesz. Hazaviszlek, �s minden rendben lesz – ism�telgette, de a boszorka csak halv�nyan reag�lt, fel� ford�tva hom�lyos, f�jdalomt�l sug�rz� szem�t. – Sss… B�rd ki m�g egy kicsit, k�rlek! – mondta, de azt�n a felny�g� var�zsl�ra kellett �jra figyelnie.

Valahogy �rtalmatlann� kellett tennie Malfoyt, de l�thatatlan form�j�ban nem volt p�lc�ja. K�zelharcban kellett lek�zdenie egykori bar�tj�t.
– Potter! – vicsorogta Malfoy felt�p�szkodva, �s v�rt k�p�tt a f�ldre. Perselus �gy d�nt�tt, nem vil�gos�tja fel egyel�re, kivel is van val�j�ban dolga. – Gyer�nk, Potter! Tudok a k�penyr�l! Vedd le, �s n�zz szembe velem f�rfik�nt! – fogta szorosan a p�lc�j�t.
Perselus felm�rte k�rnyezet�t, hogy mikkel harcolhat. Els�k�nt hasba r�gta �gy, hogy a falnak t�ntorgott, �s k�tr�t g�rnyedt. Lucius �tkokat kezdett sz�rni, mire azonnal kivette a kez�b�l a p�lc�t, �s kett�t�rte.

Malfoy el�relend�lt, hogy elkapja a l�thatatlan t�mad�t, de csak leveg�t tal�lt. Perselus nem hagyta, hogy hozz��rjen. Csak akkor lett �jra szil�rd, mikor �jra, �s �jra lecsapott. Hol egy �t�s, hol egy g�ncs. L�tott egy bilincset a falon l�g� eszk�z�k k�zt, �s az volt a c�lja, hogy valahogy azt kell r�adnia. De a var�zsl� kereszt�lh�zta sz�m�t�sait, mikor Hermion�hoz l�pett, �s egy elsuttogott sz� ut�n a boszorka kiszabadult. �ssze is zuhant volna, ha Malfoy nem ragadja maga el� pajzsk�nt, �s nem szor�t egy �les t�rt a tork�nak. Olyannyira �leset, hogy Hermione nyak�n egy k�v�r v�rcsepp indult �tnak.

– Fedd fel magad, vagy elv�gom a s�rv�r� kis bar�tn�d tork�t! – ki�ltotta, �s egyet r�ntott a l�ny test�n, hogy jobb fog�sa legyen az ernyedt testen.
Perselus ugr�sra k�szen �llt vele szemben. Ha akarta sem fedhette volna fel mag�t. Agya sebesen p�rg�tt, hogy mihez kezdjen. Malfoy h�ta m�g�tt most a fal volt. L�nyeg�ben sarokba szor�tva, de Hermion�t haszn�lva a v�delm�re. A l�ny azonban kicsit mag�hoz t�rt, �s mozogni kezdett, pr�b�lva kiszabad�tani mag�t, amit�l Lucius majdnem elejtette �t. El kellett vennie a t�rt a nyak�t�l, hogy biztosabban mag�hoz foghassa �t. Ezt a pillanatot haszn�lta ki Perselus, hogy megragadja a f�rfi kez�t a t�rrel, �s megpr�b�lja f�lrevonni Hermione k�zel�b�l. A l�ny a f�ldre zuhant, m�g Lucius vele k�zd�tt.

M�g �k dulakodtak, Perselus a lakoszt�ly�ban vakon kitapogatta, hol van a Hop-poros doboz, belesz�rt bel�le a t�zbe, �s sz�l�totta Dumbledore-t, aki el�bb csak a fej�t dugta �t, majd mikor mondta neki, hogy azonnal j�jj�n �t, eg�szen �tl�pett. Azt�n Perselus v�zolta a helyzetet, de Dumbledore semmi m�st nem tehetett, mint hogy ugr�sra k�szen v�rja, hogy Perselus megmondja, hova kell menni�k. Valamint h�vta Poppyt, hogy j�jj�n � is.
A dulakod�s egyre nehezebben ment. Mindketten megfesz�lve pr�b�lt�k a t�rt elford�tani magukt�l. A k�zdelemnek azt�n Hermione vetett v�get, noha � maga nem is tudott r�la. Ugyanis Malfoy megbotlott f�ld�n hever� test�ben, �s a penge a has�ba �llt. D�bbenten n�zett le mag�ra �s a t�rre.

Perselus hasonl�k�pp meg volt lepve, �s mozdulatlanul n�zte, ahogy Lucius lassan t�rdre esik, majd eld�l.
– Perselus – s�gta halkan, meglepve ezzel a b�jitalmestert, aki mell� guggolva n�zett le r�gi bar�tj�ra �s bajt�rs�ra, aki j� ideje csak ellens�ge volt. Megfogta a f�rfi v�res kez�t, �s megszor�totta. – Mi�rt? – ny�gte, m�g miel�tt elvitte volna a hal�l.
– Sajn�lom, Lucius – mondta �szint�n. Nem �llt sz�nd�k�ban meg�lni �t, de mag�ban tudta, hogy Hermione �rdek�ben t�bbre is k�pes lenne.
– El�rult�l – lehelte m�g utolj�ra Lucius Malfoy, majd szemei lecsuk�dtak, �s feje oldalra billent, ahogy teste elernyedt.
Perselus azonnal elengedte, �s szerelm�hez sietett.
– Tarts ki szerelmem! – mondta, majd f�lresim�totta a l�ny haj�t az arc�b�l. – J�v�k �rted – mondta, majd fel�llt, �s kil�pve a pinceajt�n felment a romos l�pcs�k�n, hogy megn�zze, hol is van a l�ny.

Amint beazonos�totta a helyet, kinyitotta a szem�t, �s kandall�n �t elhagyta Dumbledore-ral, �s a k�zben hozz�juk csatlakozott Poppyval egy�tt a Roxfort ter�let�t, hogy azt�n a Foltozott �stb�l egyb�l a Zsebpiszok k�z egyik legeldugottabb zug�hoz hoppan�lja magukat. Amint Dumbledore hat�stalan�totta a v�delmet, Perselus k�sleked�s n�lk�l t�rt be. L�hal�l�ban rohant a pince fel�, �s az ajt�t felt�pve azonnal Hermione mell� t�rdelt.
– Itt vagyok, Hermione, itt vagyok kicsim – mormolta, �s pr�b�lta norm�lisabb p�zba fektetni, tudv�n, hogy a h�t�ra nem d�ntheti. Poppy �s Albus azonnal mellette termettek, �s p�r pillanat m�lva a l�ny m�r egy hord�gyon fek�dt. Az igazgat� �ltal k�sz�tett zsupszkulcs seg�ts�g�vel egy�tt jutottak a Szent Mung�ba, ahol azonnal vagy �t gy�gy�t� sietett a seg�ts�g�kre, �s Poppyval egy�tt egy szob�ba vitt�k Hermion�t, �t �s Dumbledore-t kiz�rva onnan.

Az igazgat� szomor�an n�zte, ahogy bar�tja egy sz�kbe roskad �s nem t�r�dve a v�rrel a kezein, tenyer�be hajtja arc�t. Sz� n�lk�l k�ld�tt r� egy tiszt�t� b�b�jt, amit l�tsz�lag amaz �szre se vett.
�r�knak t�n� percek teltek el, �s Perselus felpattant, mert nem b�rta az idegt�p� v�rakoz�st, s fel-al� j�rk�lva gy�r�gette saj�t kez�t. Dumbledore az egyik ilyen fordul�ban a v�ll�ra tette a kez�t, mondv�n, tudja, hogy minden rendben lesz, �s megy, megteszi a sz�ks�ges int�zked�seket Malfoyjal kapcsolatban. A b�jitalmester csak biccentett, nem nagyon foglalkozva a dologgal, majd folytatta a j�rk�l�st.
Legk�zelebb akkor kapta fel a fej�t, mikor fut� l�pteket hallott a folyos� t�volabbi v�g�r�l, majd odapillantva megl�tta keresztfi�t.

– Draco?
– Perselus! – szaladt oda a fi�, a f�rfi felkarjaiban megkapaszkodva, kifulladva a fut�st�l, nyom�ban Potterrel. – Hermione? Hol van? Hogy van?
– �… M�g a gy�gy�t�kkal odabenn – mutatott a feh�r ajt�ra.
– Mi a fene t�rt�nt? – k�rdezte a Kis H�s.
– Hogy ker�lt�k ti ide? – k�rdezett vissza a f�rfi �sszevont szem�ld�kkel. – Albus sz�lt?
– Nem – v�laszolt Draco. – Ap�m. Megjelent a portr�j�ban. Szitkoz�dott �s kiab�lt. Az � szavaib�l tudtuk meg, hogy megsz�k�tt Azkabanb�l, �s elrabolta Hermion�t, majd te meg�lted �t – hadarta k�ts�gbeesett tekintettel a fi�.

– Sajn�lom Draco – mondta v�g�l Perselus, hossz� �vek �ta el�sz�r �lelve mag�hoz keresztfi�t. – Csak �rtalmatlann� akartam tenni, de… megbotlott, �s a t�r a has�ba f�r�dott. Sajn�lom – ism�telte. – De nem b�nom. Az�rt, amit tett… megtenn�m �jra.
– Ne… – szabad�totta ki mag�t a fi�. – Ne mentegesd magad. Nem hib�ztatlak. De Hermione hogy van?
– Nem tudom – v�laszolta Perselus, tekintet�t az ajt�ra szegezve. – Lucius �pp korb�ccsal verte, mikor k�zbel�ptem. Nem tudom, mit tett el�tte, de Hermione arca is megs�r�lt. Csupa v�r volt a h�ta… Minden�tt… – ny�gte halkan, remeg� k�zzel.

Draco �s Harry jobbnak l�tt�k le�ltetni, majd k�rtek egy nyugtat�t neki, amit � sz� n�lk�l megivott. Egy�tt v�rakoztak tov�bb, �s egy�tt pattantak fel, mikor az ajt� kiny�lt, �s kij�tt n�gy gy�gy�t� is. H�rom elment, m�g az egyik k�rd�n r�juk n�zett.
– Hozz�tartoz�k?
– A… A v�leg�nye vagyok – mondta Perselus, ezzel meglepve a k�t fiatalabb var�zsl�t.
– Miss Granger s�r�l�seit ell�ttuk. Kapott altat�t, �s holnapig mindenk�pp benntartjuk. Azt�n, ha minden rendben, hazamehet.

– A s�r�l�sei… – k�rdezte �vatosan Perselus.
– Nyomuk se lesz – mosolygott kedvesen a n�.
– Milyenek voltak? Mit m�velt vele, az a… – k�rdezte Draco.
– Z�z�d�sok, horzsol�sok, a h�t�n korb�cs�t�sek, �s egy t�r�tt borda. A pihen�sen k�v�l m�sra nincs sz�ks�ge.
– Bemehetek? – k�rdezte Perselus.
– Bemehetnek, amint a koll�g�m kij�n.
– K�sz�nj�k – mondta Harry, mikor a n� t�vozott.

Egy perc m�lva �jra kiny�lt az ajt�, �s mikor a gy�gy�t� t�vozott, h�trahagyva Poppyt, mindh�rom var�zsl� besietett. Perselus egyb�l az �gy mellett termett, �s megragadva Hermione kez�t, cs�kolgatni kezdte azt, m�sik kez�vel v�gigsim�tva a szeretett arcon.
– Sajn�lom – s�gta, m�r nem is sz�molva, h�nyszor mondta ki ezt a sz�t a mai nap, de �szint�n mondta.
Az �gy m�sik oldal�n a k�t fi� le�lt egy-egy sz�kre, �s Harry megfogta a bar�tn�je m�sik kez�t. Poppy csendben elk�sz�nt, �s magukra hagyta �ket.
Hossz�-hossz� ideig csendben szeml�lt�k a l�nyt, majd Draco sz�lalt meg.

– Sz�val megk�rted a kez�t? – k�rdezte halkan, picit mosolyogva, ahogy n�zte keresztapja agg�d�, szeret� tekintet�t, ahogy Hermion�ra n�zett.
– Igen – j�tt a rekedt, r�vid v�lasz.
– �s gondolom igent mondott, l�v�n ott a gy�r� az ujj�n – mosolygott a fi�, mire Perselus csak b�lintott, majd �jabb cs�kot adott a hideg kis k�zre az �v�i k�zt.
– Akkor azt hiszem, illene gratul�lni – mosolygott Harry is. – Amint Hermione kiker�l innen holnap, szervez�nk egy �nnepl�st.
– Potter…
– Igen-igen! – v�gott k�zbe a sz�ke. – Egy vacsora n�lunk!
– �s ezt m�gis hogy gondoltad? Odavigyem Hermion�t, ahol Lucius portr�ja kedv�re zaklathatja m�g egy kicsit?

– �. Erre nem gondoltam – komorodott el a fi�, Hermione, �s apja hal�la miatt egyar�nt. Nem szerette, mert borzalmasan b�nt vele, de m�giscsak az apja volt. V�g�l v�llat vont. – Majd addig elk�l�n�tem �t. S�t. Azt hiszem, �tviszem az �, meg az any�val k�z�s portr�j�t egy m�sik birtokra. Azt hiszem, jobb, ha k�s�bb se lesz a k�zelben. �gy megfelel?
– Nem hiszem, hogy most b�rmi ilyesmihez lenne kedvem. Ha nem t�nt volna fel, Hermione igen komoly megpr�b�ltat�son esett �t. K�tlem, hogy az �nnepl�s lenne a legf�bb v�gya.
– Nem is azt mondom, hogy egyb�l, amint kiteszi innen a l�b�t, de… Mondjuk egy h�t m�lva.
– Megl�tjuk – s�hajtotta megad�an Perselus, �s visszaford�totta tekintet�t szerelm�re.

Sok�ig �ltek m�g ott, �s a k�t fi� halkan besz�lgetett, majd visszat�rt Dumbledore is.
– Poppy elmondta, hogy minden rendben lesz – mondta az �gy v�g�ben meg�llva.
– Dumbledore professzor… – kezdte Draco. – �hm… Mi lesz ap�mmal?
– Az aurorok minden bizonnyal �rtes�teni fognak, �s gondolom, m�r holnap kiadj�k a test�t.
– �rtem. K�sz�n�m.
– R�szv�tem, Mr. Malfoy – tette a fi� v�ll�ra a kez�t, majd elk�sz�nt, hogy t�vozzon, az ajt�ban �sszefutva az eg�sz Weasley csal�ddal. Perselus f�jdalmas tekintettel n�zett r�juk, mire az igazgat� kiterelte �ket, �s odakint besz�lgetett vel�k. V�g�l csak Ron l�pett be, �s egy halk k�sz�n�s, �s p�r, Harryvel v�ltott sz� ut�n csendben megh�zta mag�t.

Az id� telt, �s Perselus nem volt hajland� egy tapodtat se mozdulni szerelme mell�l. Draco pr�b�lta r�venni, hogy egyen valamit, de nem volt se �tv�gya, se kedve hozz�. A h�rom fi� v�g�l kettesben hagyta �t a l�nnyal, �s k�s� d�lut�n hazamentek.
Perselus maradt, �s fogta a Hermione kez�t, simogatta a finom b�rt a tenyer�n, vagy az arc�n, nyak�n, �s n�ha suttogott neki halkan valamit, majd k�s�bb, m�g mindig a kez�t fogva, az �gyra borulva aludt el.

Hermione arra �bredt, hogy valami csiklandozza a kez�t. Fert�tlen�t�szagot �rzett, �s azt a fajta frissess�get, ami a gyeng�lked�re volt jellemz� a Roxfortban. �vatosan kinyitotta a szem�t, �s h�l�s volt a f�lhom�lynak, mert nem akart f�nyt. Pontosan eml�kezett r�, mi t�rt�nt vele. T�ls�gosan is pontosan. Oldalra ford�tva a fej�t l�tta Perselust az �gy mellett �lve, �s �rezte a kezeit az �v� k�r�l. A meleg ujjak er�t adtak neki. Eml�kezett a f�rfi �rint�s�re, mikor ott volt abban a pokolban. Mikor a korb�cs sz�tszaggatta a h�t�t, �s � egy hajsz�lnyira volt az �h�tott �ntudatlans�gt�l. Perselus ott volt, b�r nem l�tta. Nyilv�n a nyakl�nccal, j�tt r�, �s soha olyan h�l�s nem volt annak a kis �kszernek, mint akkor.

Eml�kezett a hangj�ra, a nyugtat�sra, de a szavakra nem. Azt�n egy ideig csak a dulakod�st hallotta, Malfoy pajzsnak haszn�lta, �s a nyak�hoz fogott valami �leset. Egy fikarcnyi ereje sem volt, el akart mer�lni a h�vogat� s�t�ts�gben, de v�res �s f�j� h�t�t a hal�lfal� a mellkas�nak szor�totta, �s � nem b�rta t�tlen�l hagyni. Azt�n csak arra eml�kezett, hogy a f�ldre zuhan, �s v�gre s�t�t lett, csend, nyugalom, �s m�r f�jdalmat sem �rzett.
Most pedig a Szent Mung�ban fek�dhet, j�tt r�, mert a szoba nem a gyeng�lked�h�z tartozott.
Finoman megcir�gatta a kez�t fog� ujjakat, mire Perselus azonnal felkapta a fej�t.

– Hermione! – �lt egyb�l az �gyra. – Hermione… – sim�totta egyik tenyer�t a l�ny arc�ra.
– Szia – s�gta halkan, mert t�bbh�z nem volt ereje. A sok kiab�l�s, sik�t�s �s s�r�s ut�n nem is csod�lta. – Megmentett�l – mosolyodott el halv�nyan, az �rint�sbe d�ntve fej�t.
– Persze, hogy megmentettelek, �n gy�ny�r� kis boszork�m! – hajolt k�zelebb a f�rfi, �s mag�hoz �lelte. – Annyira sajn�lom! – motyogta rekedten. – Az �n hib�m. Ha nem lett volna reggel… Ha �n nem…
– Eszedbe se jusson! – pr�b�lt fenyeget� lenni Hermione. – Nem a te hib�d. Ha nem akkor, h�t m�skor kapott volna el. Am�gy… Mi lett vele?
– Halott. V�ge, Hermione, nem b�nthat t�bb� – s�gta, �s cs�kokat hintett a l�ny arc�ra. – Ostoba voltam reggel. Igazad volt. B�znom kell benned. Ha valaki, te meg�rdemled – mormolta. – Akkor lesz az esk�v�, amikor te akarod, csak maradj velem – k�rte.
– Megk�rted a kezem, �s �n igent mondtam. Most m�r nem egy k�nnyen fogsz megszabadulni t�lem – mosolygott Hermione a s�t�tben is csillog� fekete szemekbe. – Szeretlek, Perselus.
– �n pedig t�ged szeretlek – s�gta, majd egy cs�k ut�n a l�ny mell� fek�dt, �s a karjaiba vonva ringatta gy�gy�t� �lomba, majd � is k�vette.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s