Drac�nak kezdett elfogyni a t�relme. Potter azt �g�rte neki, hogy amint megtudnak valamit a t�mad�j�val kapcsolatban, azonnal �rtes�tik. Ezzel szemben m�r legal�bb h�rom �ra telt el az�ta, hogy elmentek �s m�g mindig semmi h�r.
Nem �rtette, mi tarthat ennyi ideig. Elv�gre csak n�h�ny csepp Veritaserumra van sz�ks�g, �s a f�rfi elmondja, amit tud. Ez nem tarthat olyan sok�ig!
Mindig is tudta, hogy azok ketten k�ptelenek egyed�l b�rmit is elint�zni. Vel�k kellett volna mennie!
V�gre fellobbantak a z�ld l�ngok a kandall�ban, majd Harry l�pett ki bel�le.
– Csakhogy itt vagy v�gre, Potter! M�r azt hittem, elt�vedt�l.
– Fogd be, Malfoy! Most nincs energi�m arra, hogy v�gighallgassam a panaszkod�sodat – h�zta el a sz�j�t az exgriffend�les kelletlen�l.
– Megtudtatok valamit?
– Siker�lt azonos�tanunk a f�rfit. Miut�n feloldottuk a rajta l�v� Imperius �tkot, kik�rdezt�k. Nem eml�kezett semmi m�sra, csak arra, hogy a H�rom Sepr�ben iszogatott egyed�l, azt�n amikor kil�pett a kocsm�b�l, az egyik s�t�t utc�ban valaki r�t�madt.
– Nagyszer�! H�rom �r�ra volt sz�ks�g, hogy mindezt kider�ts�tek? Le a kalappal – g�nyol�dott Draco.
– Mindig is tudtam, hogy egy undor�t� g�r�ny vagy, Malfoy, de legal�bb nem k�ne k�tekedned, amikor seg�teni pr�b�lunk.
– Ha r�tok b�zom ezt az �gyet, akkor m�g legal�bb sz�z �vet v�rhatok, mire siker�l nyomra bukkannotok. Tudod mit, felejtsd el az eg�szet. Majd �n kinyomozom, mi folyik itt, te meg menj vissza aurorost j�tszani – �llt fel a sz�k�b�l.
– B�rmennyire is nagy a k�s�rt�s, hogy hagyjalak meghalni, nem z�rom le az �gyet. Ez az ember m�sokat is vesz�lyeztet, csak hogy a k�zeledbe f�rk�zz�n, ez�rt a dolog az aurorokra tartozik.
– Nagyszer�, j�tszd csak a nagy h�st, Potter, de engem k�m�lj meg. Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre, most pedig �r�ln�k, ha v�gre elhagyn�d a h�zamat – sz�l�totta fel �t minden udvariass�g n�lk�l.
– J�l van, elmegyek. De ha megtudom, hogy b�rmilyen illeg�lis dolgot m�velsz, egy percig sem fogok habozni, �s b�rt�nbe juttatlak! – kelt ki mag�b�l Harry, majd a kandall�n kereszt�l t�vozott a k�ri�b�l.

Draco m�snap reggel f�radtan �s a szok�sosn�l sokkal ingerl�kenyebb hangulatban �rkezett meg az irod�ba.
Eg�sz �jjel alig aludt, h�la a bet�r�nek. V�gig azon gondolkodott, ki lehet az, aki �rtani akar neki. Az biztos, hogy h�la a m�ltj�nak �s apja tetteinek, nagyon sok ellens�get szerzett.
Leroskadt a sz�k�be �s kez�vel a haj�ba t�rt. Mintha nem lett volna �pp el�g gondja, m�g ez az �gy is az � nyak�ba szakadt.
A t�mad�sn�l jobban aggasztotta, hogy a f�rfi milyen k�nnyed�n bejutott a h�zba. A birtokot �vsz�zadok �ta a leger�sebb var�zslatok v�dt�k, senki sem l�phetett be a tulajdonos enged�lye n�lk�l.
Gondolatait az ajt�n felhangz� kopog�s szak�totta f�lbe.
– Igen, tess�k!
Will, a titk�ra l�pett be az ajt�n.
– J� reggelt, uram! Meghoztam a reggeli post�t. Ezen k�v�l Mr. Zambini szeretne besz�lni �nnel.
– K�sz�n�m Will, de megtenn�, hogy �tn�zi helyettem? Ma d�lut�n lesz egy fontos t�rgyal�som, �gy most csak a nagyon s�rg�s �gyekre van id�m. A t�bbit ossza fel a koll�g�k k�z�tt �s engedje be Mr. Zambinit – utas�totta Draco.
– Rendben, uram, azonnal int�zkedem – v�laszolta fontoskodva a f�rfi.
– M�g valami – �ll�totta meg titk�r�t. – Sz�ljon Miss Potternek, hogy j�jj�n az irod�mba, amint meg�rkezett.

– Draco, r�g tal�lkoztunk – k�sz�nt Zambini, majd kezet bar�tj�val.
– Szervusz, Blaise. Meglep, hogy itt l�tlak – jegyezte meg, miut�n hellyel k�n�lta.
– Az ember m�r meg sem l�togathat egy bar�tot an�lk�l, hogy oka lenne r�?
– Ugyan, ne j�tszd az �rtatlant, ahhoz t�l j�l ismerlek.
A s�t�t haj� var�zsl� halv�nyan elmosolyodott. �gy t�nt, valami nyugtalan�tja.
– Hallottam n�h�ny pletyk�t, ez�rt arra gondoltam, megn�zem, hogy vagy.
– Milyen pletyk�t? – vonta fel szem�ld�k�t Draco.
– Nos, n�h�nyan azt terjesztik, hogy tegnap este valaki megpr�b�lt az �letedre t�rni – mondta Blaise, �s f�rk�sz� pillant�sokat vetett r�.
– Nem t�rt�nt semmi eml�t�sre m�lt�.
– Draco, tudod, hogy bennem megb�zhatsz.
A sz�ke var�zsl� f�radtan s�hajtott, azt�n besz�molt a tegnapi �jszaka esem�nyeir�l. Bar�tja figyelmesen hallgatta.
– Egy ilyen dolgot nem vehetsz f�lv�llr�l. Lehet, hogy a bet�r� nem jelentett r�d t�l nagy vesz�lyt, de mi lesz, ha legk�zelebb m�r nem lesz ilyen szerencs�d? Sz�lt�l az auroroknak?
– Persze, hogy sz�ltam! Sajnos siker�lt kifognom Pottert �s Weasleyt – grimaszolt Draco.
Blaise elvigyorodott. – Igaz, Weasley nem egy �szl�ny, de Potter �rti a dolg�t. Am�g kider�l, hogy jutott be a t�mad�d a birtokra, tal�n biztons�gosabb lenne, ha hozz�m k�lt�zn�l.
– K�sz�n�m Blaise, de ink�bb maradok a k�ri�ban. Nem fogok bujk�lni senki el�l.

Kopog�s hallatszott az ajt�n.
– Tess�k!
Lily l�pett be az ajt�n.
– J� reggelt! – k�sz�nt. Amikor �szrevette Blaise-t, �t is �dv�z�lte. – J� napot, Mr. Zambini.
– Miss Potter – biccentett a f�rfi viszonz�sk�pp.
– L�tom, hogy vend�ge van, k�s�bb visszaj�v�k – mondta a l�ny Drac�nak c�mezve, majd magukra hagyta �ket.
– Nem rossz a kicsike – mosolyodott el Blaise.
– Ezt nem mondod komolyan! A l�ny egy igazi kis pukkancs.
– Kit �rdekel, ha egyszer ilyen idomokkal rendelkezik? Azt hiszem, kifel� menet megh�vom vacsor�zni.
– Teljesen elment az eszed? Potter l�ny�val kezdeni – r�zta a fej�t rosszal�an Draco.
– Csak nem f�lt�kenys�get hallok ki a szavaidb�l? – k�tekedett bar�tja.
– Ugyan m�r, �n csak t�ged pr�b�llak meg�vni att�l, hogy a nagy aurorparancsnok sz�t�tkozzon, ami�rt a l�ny�val sz�rakozol – vigyorgott gonoszul Draco.
– Azt majd megl�tjuk – �llt fel a sz�k�b�l Blaise. – Ha b�rmire sz�ks�ged lenne, tudod hol tal�lsz.

Lily d�h�sen igyekezett a f�n�ki iroda fel�. �pp az el�bb utas�totta vissza Mr. Zambini vacsoramegh�v�s�t.
Hallott m�r r�la, milyen n�cs�b�sz �s egy�ltal�n nem k�v�nt felker�lni arra a kilom�teres list�ra, amin a f�rfi h�d�t�sai sorakoztak. Igaz ugyan, hogy vonz� volt �s nagyon megnyer� tudott lenni, r� m�gsem volt t�l nagy hat�ssal.
Bosszantotta, hogy az egy�rtelm� elutas�t�s ut�n sem adta fel.
Mintha nem lenne �pp el�g baja a f�n�k�vel, most m�g Mr. Zambinit is el kell viselnie.
Mi�ta Malfoy �tvette az oszt�lyukat, m�st sem csin�lt, csak ugr�ltatott mindenkit.
Azt ugyan kelletlen�l el kellett ismernie mag�ban, hogy a f�rfi nagyon is j�l �rt a munk�j�hoz. Alig egy h�t alatt siker�lt �tl�tnia az oszt�ly m�k�d�s�t �s mindig siker�lt megoldania a felmer�l� probl�m�kat.
– Hivatott, uram? – k�rdezte, miut�n bel�pett az ajt�n.
– Igen, Miss Potter. Foglaljon helyet – mutatott az egyik sz�kre.
Lily eleget tett a k�r�snek.
– Ma d�lut�n el kell k�s�rnie engem egy k�s�i eb�ddel �sszek�t�tt t�rgyal�sra – k�z�lte Draco.
– Igaz�n megtisztel�, hogy r�m gondolt, de k�rjen meg m�st. Nekem el kell int�znem n�h�ny fontos �gyet.
– Azt hiszem, nem �rtett meg. Ez a t�rgyal�s mindennel szemben el�nyt �lvez, �s maga velem j�n, ha tetszik, ha nem!
– Nem k�nyszer�thet, hogy…
– �, dehogyisnem. �n vagyok a f�n�ke, �s azt fogja tenni, amit mondok! – n�zett Lilyre szikr�z� szemekkel. Nem volt �pp a legjobb hangulatban, amin csak rontott a l�ny nyakass�ga. Komolyan belehalna, ha csak egyszer nem mondana ellent neki? – Itt vannak az �gy r�szletei, k�sz�lj�n fel – dobott az asztal sz�l�re egy legal�bb �tven oldalas jelent�st.
– �rtem – vette fel a pap�rk�teget a l�ny. Uralkodott mag�n, mert tudta, hogy munka szempontj�b�l ez egy nagyszer� lehet�s�g a sz�m�ra.
– Nagyszer�. K�t �rakor indulunk.

K�t �ra el�tt n�h�ny perccel Draco kis�t�lt az irod�j�b�l �s Lily asztal�hoz l�pett.
– J�jj�n, indulnunk kell.
A l�ny nem v�laszolt, csak sz� n�lk�l fel�llt, mag�hoz vette a t�sk�j�t �s elindult a lift fel�.
Gyorsan ki�rtek a miniszt�riumb�l, majd egy k�zeli mell�kutc�hoz s�t�lva a f�rfi a karj�t ny�jtotta Lilynek.
– Erre semmi sz�ks�g! Egyed�l is k�pes vagyok hoppan�lni.
– De mivel nem tudja, hova kell menn�nk, egyszer�bb, ha velem j�n.
A l�ny kelletlen�l elfogadta a fel� ny�jtott kezet. Ahogy k�zelebb l�pett hozz�, hirtelen �sszeszorult a gyomra. Nem a t�rgyal�s miatti idegesked�s gyakorolt r� ilyen hat�st, hanem a f�rfi v�ratlan k�zels�ge.
Soha nem lehetett �t k�nnyen levenni a l�b�r�l, de f�n�k�nek m�gis siker�lt meglepnie �t. Eddig �lland� vit�ik sor�n fel sem figyelt arra, milyen j�k�p� f�rfi. Sz�rke szemei k�rd�n n�ztek le r�.
– Minden rendben?
– Igen, persze – v�laszolta Lily zavartan. Milyen beteges gondolatok jutnak esz�be? Elv�gre Malfoy egy undor�t� g�r�ny! Hogy volt k�pes arra gondolni ak�r egy pillanatra is, hogy vonz�?

Az �zleti eb�d j�l siker�lt. T�rgyal�partner�k, Robert Anderson szimpatikus �zletember volt, �gy k�zvetlen hangulat alakult ki.
– Miss Potter, annyit hallottunk m�r az �desapja h�stetteir�l, igazi megtiszteltet�s tal�lkozni a l�ny�val.
– K�sz�n�m – mosolygott Lily Robertre.
Draco nem sz�lt egy sz�t sem, pedig legsz�vesebben mes�lt volna Harry „Szent�let�” Potter val�di �nj�r�l. Mi�rt hiszi mindenki, hogy olyan borzaszt�an k�l�nleges?
– Mr. Malfoy, maga bizony�ra k�zelebbr�l is ismeri �t. Azt hallottam, egy �vfolyamba j�rtak a Roxfortban.
– Igen, ez igaz, de m�s h�z tanul�i voltunk, �gy nem ker�lt�nk t�l gyakran kapcsolatba – felelte Draco.

V�g�l r�t�rtek az �zlet megbesz�l�s�re. Robert kem�ny t�rgyal�partnernek bizonyult, de siker�lt olyan kompromisszumra jutniuk, ami mindk�t oldal sz�m�ra el�ny�s volt.
– Akkor, ha mindent megbesz�lt�nk, a munkat�rsaim �ssze�ll�tj�k a szerz�d�st �s a h�t v�g�re �tk�ldj�k �nnek – aj�nlotta Draco.
– Sajnos holnaput�n kora reggel haza kell utaznom, �gy csak holnap tudn�m al��rni a szerz�d�st.
Lily tudta, hogy nem halogathatj�k sok�ig a szerz�d�sk�t�st, mert a v�g�n m�g meggondolja mag�t a f�rfi. – Holnap d�lel�tt �tk�ldj�k a sz�llod�j�ba.
– Remek. Van egy nagyszer� �tletem! Mi lenne, ha holnap este egy�tt vacsor�zn�nk, hogy meg�nnepelj�k a megegyez�st? A feles�gem m�r �gyis panaszkodott, hogy szinte semmit sem l�tott m�g Londonb�l – vette fel Mr. Anderson.
– Rendben van. Este h�tkor tal�lkozunk a The Avenue-ban, ha megfelel. Ismeri a helyet? – k�rdezte Draco.
– Igen, n�h�ny utc�nyira van a sz�llod�nkt�l. Rendben, akkor ott tal�lkozunk – b�cs�zott el a f�rfi t�l�k.

Amint elhagyt�k az �ttermet, Draco idegesen a l�ny fel� fordult.
– Hogy �g�rhette meg ilyen felel�tlen�l, hogy holnapra elk�sz�l a szerz�d�s? A munkaid� m�r lej�rt �s a t�bbiek m�r biztosan hazamentek. Egyed�l nem k�sz�l�k el vele!
– Ki mondta, hogy egyed�l kell megcsin�lnia? �n is bent maradok �s seg�tek – k�z�lte Lily. – Elv�gre az eg�sz az �n �tletem volt.
Draco meglepetten n�zett r�. – Azt hittem, ma est�re m�r van programja.
A l�ny el�sz�r nem �rtette, mire gondol, azt�n esz�be jutott Zambini megh�v�sa. – Tudja, a bar�tja egy�ltal�n nem olyan ellen�llhatatlan, mint ahogy azt k�pzeli mag�r�l.
A f�rfi nem �rtette, mi�rt k�nnyebb�lt meg a v�laszt hallva. Nem mintha �rdekeln�, hogy kivel tal�lkozgat a l�ny.

M�r este t�z is elm�lt, amikor Draco h�trad�lt a sz�k�ben �s egy pillanatra behunyta a szemeit. M�g mindig az irod�ban voltak mindketten.
A f�rfi nem k�pzelte volna, hogy valaha is v�gezni fognak, de m�r csak n�h�ny jelent�s volt h�tra. A l�ny val�ban nagy seg�ts�get jelentett, n�lk�le nem boldogult volna.
Kinyitotta a szemeit �s a vele szemben �l� Lilyre n�zett. A l�ny �pp a p�nz�gyi jelent�s olvasta, l�tszott, hogy mennyire koncentr�l.
A l�mpa f�nye megcsillant a v�r�s tincseken, megvil�g�tva a boszork�ny arc�t.
Draco elt�prengett, mi�rt is nem vette �szre eddig, milyen csinos is a l�ny. Val�sz�n�leg az �lland� veszeked�sek miatt.
J�l d�nt�tt, amikor Lilyt k�rte meg arra, k�s�rje el a t�rgyal�sra. Most, hogy els� k�zb�l is meggy�z�d�tt a k�pess�geir�l, biztos, hogy ezut�n a legk�nyesebb esetekkel �t fogja megb�zni.
Nem csak az�rt, mert � Potter l�nya, �gy eleve el�nnyel indul m�sokkal szemben, hanem az�rt is, mert olyan emp�ti�val rendelkezett, amely seg�ts�g�vel mindenki sz�m�ra azonnal szimpatikuss� v�lik.
– Uram, ez az elsz�mol�s itt nem stimmel – mondta Lily �s �thajolva az asztalon, a f�rfi el� tolta a lapot.
Drac�t megcsapta a l�ny parf�mj�nek illata. – Vadvir�gok – gondolta. – Illik hozz�.
– J�l van? – hallotta a l�ny hangj�t.
– Persze – szedte �ssze mag�t, hogy az el�tte l�v� sz�mokra koncentr�ljon. – Igaza van, ez nem j�.
Kijav�totta a jelent�st, majd Lilyre n�zett. – Mivel m�r csak n�h�ny irat van h�tra, menjen haza. Majd �n befejezem.
– De ha ketten csin�ljuk, gyorsabban megvan.
– M�r �gy is j�val tov�bb maradt, ezzel egyed�l is boldogulok.
– Rendben – egyezett bele a l�ny. �sszeszedte a holmij�t, majd a t�sk�j�val az ajt� fel� indult. Miel�tt kil�pett volna az ajt�n, meghallotta a f�rfi hangj�t.
– Miss Potter!
Lily megfordult. Azt hitte, valamit elfelejtett, ez�rt sz�lt ut�na a f�n�ke.
– K�sz�n�m a seg�ts�g�t.
A l�ny meglepet�s�ben csak b�lintani tudott, azt�n elhagyta az irod�t. Sohasem k�pzelte volna, hogy Draco Malfoy k�pes b�rmit is megk�sz�nni.

Lily v�gigm�rte mag�t a h�l�szobai t�k�rben.
Egy z�ld kisest�lyit viselt, ami kiemelte karcs� alakj�t �s l�ngol�, v�r�s haj�t. Nyak�ban egy aranyl�nc l�gott, amit sz�leit�l kapott a legut�bbi sz�let�snapj�ra.
Term�szetesen nem Malfoy kedv��rt �lt�z�tt ki, ahogy a megh�v�snak sem az � kedv��rt akart eleget tenni. Egyszer�en csak arr�l volt sz�, hogy j� benyom�st akart tenni a t�rgyal�partner�kre, semmi t�bb.
Esz�be jutott az el�z� esti jelenet. Nem, biztosan csak k�pzel�d�tt. Az nem lehet, hogy Malfoy tekintet�ben v�gy csillant…
Ez az eg�sz helyzet abszurd. M�g csak nem is kedveli �t k�l�n�sebben, r�ad�sul �lland�an csak vitatkoznak.
Megsz�lalt a cseng�, � pedig egy utols�, gyors pillant�st vetett t�k�rk�p�re, azt�n mag�hoz vette a t�sk�j�t �s indult is ajt� fel�.
Vette egy m�ly leveg�t �s kinyitotta az ajt�t.
A vele szemben �ll� f�rfir�l valahogy nem a megvet�s volt az els�, ami esz�be jutott…
– J� est�t! – k�sz�nt Draco.
– J� est�t!
A f�rfi v�gigm�rte �t, azt�n elismer�en b�lintott.
– Igaz�n csinos – b�kolt Lilynek.
– K�sz�n�m. Viszont �n sem panaszkodhat – ismerte be.
– Igen, persze – h�z�dott mosolyra Draco sz�ja. – Akkor tal�n indulhatunk is. Ne v�rakoztassuk meg Anderson�kat.
– Rendben, mehet�nk.

�k �rkeztek meg els�k�nt. A pinc�r az asztalukhoz k�s�rte �ket.
Alig n�h�ny perccel k�s�bb a h�zasp�r is meg�rkezett. K�sz�nt�tt�k egym�st, azt�n helyet foglalva rendeltek.
A vacsora kellemesen telt. A zenekar hangulatos zen�t j�tszott, olyannyira, hogy a desszert ut�n Robert udvariasan felk�rte Lilyt t�ncolni. Az illemnek eleget t�ve a l�ny nem utas�totta el.
�szrevette, hogy Mrs. Anderson Malfoyba karolva szint�n a t�ncparkettre s�t�l.
A l�ny szeretett t�ncolni, b�r nem sokszor ny�lt lehet�s�ge r�.
Amikor a zenekar elhallgatott, �k �pp f�n�ke �s annak partnere k�zel�ben voltak.
– Mit sz�lna egy partnercser�hez? – k�rdezte Robert Drac�t.
� csak b�lintott, majd megk�sz�nte a t�ncot Mrs. Andersonnak �s Lilyhez l�pett.
K�zben �jabb sz�mot kezdett j�tszani a zenekar, �gy a h�zasp�r tov�bbsiklott a parketten.
– Tal�n jobb lenne, ha visszat�rn�nk az asztalunkhoz – javasolta a l�ny. Esz�ben sem volt t�ncolni a f�n�k�vel.
– Mi�rt? Csak nem f�l t�lem? – vetett a l�nyra egy kih�v� pillant�st.
– Nem, dehogy – tiltakozott Lily.
– Akkor semmi probl�ma. Valahogy kib�rjuk ezt a t�ncot, azt�n visszak�s�rem.
B�r a t�nc nem tartott sok�ig, Drac�nak m�gis be kellett l�tnia, hogy nem volt t�l j� �tlet. Ahogy a l�ny teste hozz� simult �s � �jra meg�rezte a cs�b�t� parf�m illatot, majdnem megfeledkezett arr�l, kit is tart a karjai k�z�tt.
Ez �r�lts�g! Nem vonz�dhat a l�nyhoz. Hiszen ak�r a l�nya lehetne, r�ad�sul Potter.
Nem! Nem k�vethet el semmilyen meggondolatlans�got. Jobb lesz, ha min�l t�volabb tartja mag�t t�le.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s