|
Egy évvel az előtt, hogy Harry Potter bekerült volna a Roxfortba Albus Dumbledore egy London melletti, muglik lakta településen, egy varázsló családnál tett látogatást. Az idő este hét óra körül járhatott. Az ég tiszta volt. A csillagok és a hold fénye beragyogta az éjszakát. Az utca csöndjét csupán egy halk pukkanás zavarta meg. Egy sötétkék taláros, idős férfi lépett elő egy mellékutcából, és elindult az egyik ház felé. Áthaladt a kerten, majd megállt a bejárati ajtó előtt és bekopogott. Egy középkorú nő nyitott ajtót.
- Jó estét Mrs. Michel! – köszönt mosolyogva a férfi.
- Jó estét Dumbledore professzor – köszönt vissza a nő amint megtalálta a hangját. – Tudom, hogy miért jött, de kérem, ne vigye el tőlünk.
- Ezt talán nem az ajtóban kellene megvitatni – mondta Dumbledore, majd miután a nő bólintott és félreállt az ajtóból, belépett a házba.
Mrs. Michel a nappaliba invitálta, ahol mindketten helyet foglaltak. A szobában mindenütt a bordó és a barna árnyalatai domináltak.
- Amanda, ön is tudja, hogy neki nem itt van a helye – kezdett bele az idős mágus. – Itt az ideje, hogy megtudja az igazat. Tudom mennyire fontos önnek és Davidnek, de jobb lenne, ha az ő érdekeit tartanák szemelőt. Hálásak voltunk akkoriban, hogy befogadták, de neki a Roxfortban a helye. Ő boszorkány és, ha nem tanulja meg használni a varázserejét, akkor veszélyt jelenthet önmagára. Tisztában vagyok vele, hogy ezt szörnyű annak hallani, aki kénytelen az egész életét mágia nélkül, kvibliként leélni, éppen ezért kérem, hogy engedje el. Természetesen, amikor csak módja lesz rá, meglátogathatja önöket.
- Meg értem és elfogadom, hiszen maga csak a javát akarja – szólt hosszú csend után az asszony.
- Kérem, hívja ide!
A nő felállt és kiment a folyosóra, majd a lépcső aljához sétált.
- Gabrielle! – kiabált fel az emeletre. – Gyere le kérlek!
- Máris! – hallatszott egy kislány hangja, majd néhány perc múlva megjelent a nappali ajtajában, egy tizenegy éves fekete hajú kék szemű kislány.
- Gyere! Ülj le – szólt Amanda és a kanapé mellette levő üres részét paskolta meg.
- Szervusz! – köszönt barátságos hangon Dumbledore.
- Jó estét! – viszonozta a köszönést illedelmesen a kislány.
- Gabrielle, ez az úr itt Albus Dumbledore, a Roxfort boszorkány és varázslóképző szakiskola igazgatója.
- Anya. Ez valami vicc? – nézett értetlenül a kislány.
- Nem! Boszorkányok és varázslók léteznek, és te is boszorkány vagy.
- Had magyarázzam el – szólt közbe az idős mágus. – Amikor te születtél, háború dúlt. A varázsvilág két oldalra szakadt. Egy sötét mágus, Voldemort csatlósokat gyűjtött magának. Nem ismertek irgalmat, akik ellene szegültek, mind meghaltak. A szüleid és én elrejtettünk, hogy ne találjanak rád. Sajnos azonban, édesanyád, két évvel a születésed után életét vesztette. Ám, egy évvel a halála előtt életet adott a testvérednek.
- Egy pillanat! – vágott Dumbledore szavába Gabrielle. – Ezek szerint van egy testvérem?
- Igen! Viszont, ő csupán féltestvéred – folytatta a férfi. – A születésed után apád beépült az ellenséghez és a kémkedésének hála, jó pár fontos információ került a birtokunkba. Néhány hónappal azután, hogy apád kémkedni kezdett, anyád hozzáment gyermekkori szerelméhez James Potterhez, hogy ezzel védje meg apádat. Nem akarta, hogy kiderüljön a kettejük kapcsolata, hiszen akkor mind a ketten veszélybe kerültek volna. Így apádnak sem mondta el a tervét és inkább elidegenítette magától, mint sem, hogy baja essen.
- Ezek szerint, anyám lemondott a szerelemről, hogy megmentse apámat és engem.
- Így van!
- De akkor hogyan halt meg?
- Mikor Lily megtudta, hogy teherbe esett, ő és James elrejtőztek. Egy évvel Harry születése után, sajnos az egyik barátjuk, akire a titkukat bízták elárulta őket és Voldemort végzett velük. Ám furcsa módon, mivel anyád az életét áldozta az öcsédért, ezért mikor a sötét nagyúr rátámadt Harryre, az átok visszafelé sült el. Voldemort elvesztette minden hatalmát.
- Ha az öcsém túlélte a támadást, akkor most, hol van?
- Őt édesanyátok húgánál helyeztem el.
- Ezek szerint van egy nagynéném is – nem kérdésként, inkább kijelentésként hangzott el ez a mondat a kislány szájából.
- Igen.
- Mondja, az öcsém tud az én létezésemről?
- Nem, és ez így is van jól – sóhajtott Dumbledore. – Egyenlőre senkit nem áll szándékunkban értesíteni arról, hogy te ki vagy és milyen a családi háttered, éppen ezért a te érdekedben kérlek, hogy a ma megtudott információkat tartsd titokban. Most viszont már csak egy dolog van hátra – szólt majd talárja zsebéből előhúzott egy borítékot. – Ezt személyesen akartam átadni.
A kislány kezébe nyomta, aki kibontotta, kivett belőle két lapot majd az egyiket olvasni kezdte.
ROXFORT
Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Igazgató: Albus Dumbledore
Tisztelt Michel kisasszony!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelések listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik.
Tisztelettel:
Minerva McGalagony
Igazgatóhelyettes
Mikor befejezte a levél olvasását rögtön a másik papírért nyúlt.
ROXFORT
Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Egyenruha
Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:
Gabrielle végig olvasta a listát majd ismét Dumbledore-ra emelte tekintetét.
- Ez most komoly?
- Igen – mosolygott az idős mágus és szemei pajkosan csillogtak félhold alakú szemüvege mögött.
- Kicsim – szólalt meg Amanda, aki eddig némán figyelte az eseményeket. – Biztos vagy benne, hogy a Roxfortba akarsz menni?
- Igen – mondta határozottan a kislány.
- Most jut csak eszembe. Arra kell kérjelek, hogy egyenlőre tartsd távol magadat Harrytől, mert neki is és az édesapádnak is lehetnek rosszakarói, és nem örülnénk neki, ha bajod esne.
Még sokáig beszélgettek, majd az idős mágus felállt és így szólt.
- Akkor ezt lezártuk – szólt Dumbledore majd felállt és az ajtóhoz sétált. – A Roxfortban találkozunk – mondta majd egy halk pukkanás kíséretében köddé vált.
Közeledett a szeptember a falevelek besárgulásának időszaka. Gabrielle és Amanda elmentek, hogy beszerezzék a szükséges holmikat az iskolához. A kislánynak nagyon tetszett az Abszol út, hiszen minden új és érdekes volt számára a varázsvilágban. Szeptember elsején a King’s Cross pályaudvaron a 9 és ¾ vágány peronján állva, mielőtt elindul a Roxfort expressz könnyes búcsút vett Amandától és a régi életétől, hiszen tudta mostantól minden megváltozik.
Felszállt a vonatra és mikor az elindult végigsétált a folyosón keresve egy üres helyet magának.
- Sziasztok! – nyitott be egy fülkébe ahol véletlenül talált egy üres helyet.
- Szia! – köszön a két lány, akik eddig egymás szavába vágva beszélgettek.
- Leülhetek?
- Persze gyere csak – mondta az egyik és a mellette lévő helyre mutatott – Én Nathalie Tomson vagyok ő pedig Lisa Mayers – mutatott a vele szemben ülő lányra.
- Én Gabrielle Michel vagyok.
- Te is elsős leszel? – kérdezte Lisa.
- Igen!
- Én úgy izgulok a beosztás miatt. Remélem a Griffendélbe kerülök – mondta álmodozó hangon Nathalie.
- Én még a Hollóháttal is kiegyeznék csak ne a Mardekárba kerüljek – szólt Lisa. – És te?
- Nekem mindegy – mondta Gabrielle megvonva a vállát. – De most, ha lehet, szeretnék aludni egy kicsit, mert nagyon korán keltem.
Az út többi része nyugalomban telt. Már este volt mikor megérkeztek, és leszállva a vonatról egy öblös mély hangot hallottak meg.
- Elsősök ide hozzám! – hallatszott Hagrid hangja.
Gabrielle figyelmét is felkeltette a félóriás, de ő néhány perc után megunta a bámulását és inkább a tájat nézte.
- Meghoztam az elsősöket McGalagony professzor! – állt meg Hagrid az előcsarnokban egy méregzöld talárt viselő, szigorú kinézetű nő előtt.
- Köszönöm Hagrid! – szólt kimérten a nő, majd a gólyákhoz fordult. – Köszöntök mindenkit a Roxfortban! Hamarosan kezdetét veszi az évnyitó, de mielőtt helyet foglalnának, beosztjuk magukat az iskolai házakba. A Griffendélbe, a Hugrabugba, a Hollóhátba és a Mardekárba. Amíg itt tanulnak az iskolai házuk lesz a családjuk. A sikereikkel pontokat szereznek, a kihágásokért ellenben pontlevonás jár. Jöjjenek utánam!
Bevezette az elsősöket egy hatalmas terembe. A gólyák nem győztek betelni a látvánnyal. Gabrielle néhányszor körülnézett, ám őt inkább a beosztási ceremónia érdekelte. A professzor asszony a tanárok asztala elé vezette a megszeppent elsősöket majd eltűnt egy ajtó mögött, ám néhány perc múlva megjelent egy támla nélküli székkel és egy rongyos süveggel a kezében. A fejfedőt letette a székre, ami énekelni kezdett. Mikor befejezte, a nő megszólalt.
- Akinek a nevét olvasom, ide jön hozzám. A fejére teszem a Teszlek Süveget és a süveg beosztja őt egy házba – szólt McGalagony.
Elkezdődött a beosztás. Tíz perc múlva, Gabrielle egyik útitársát hívták ki.
- Mayers, Lisa – Gabrielle figyelte, hogy a lány milyen félénken lépdel a szék felé, majd miután a süveg a fejére került, az elkiáltotta magát…– Griffendél!
Nagyon elkalandoztak a gondolatai, és Dumbledore szavai csengtek a fülében. Az öreg elmondta neki, hogy az apja a Mardekár házvezető tanára.
- Michel, Gabrielle – mikor meghallotta a nevét büszkén ment ki és ült le a támla nélküli székre, majd miután a süveg a fejére került egy vékony hangot hallott a fejében.
- Ááá… Egy Piton! Már azt hittem nem is lesz több… Hova tegyelek? – morfondírozott a süveg. – Rengeteg bátorság van benned, emellett ravasz vagy és eszes. Kerülhetsz a Griffendélbe, a Mardekárba, de akár a Hollóhátba is.
„A Mardekárba szeretnék kerülni!” – gondolta és a fejfedő válaszolt neki.
- A Mardekárba? Jól meggondoltad? Pedig a Griffendélben sokra viheted?
„A Mardekárba szeretnék kerülni!” – gondolta újra.
- Rendben akkor legyen a… – az utolsó szót már hangosan mondta – MARDEKÁR!
Volt útitársai döbbent tekintete végigkísérte őt, míg helyet foglalt a Mardekár asztalánál.
- Tomson, Nathalie – a lány, aki mindenképpen a Griffendélbe akart kerülni, és végül teljesült a kívánsága.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
